Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-10 / 187. szám

FÓKUSZ __2___________ Brent olajmező Az új olajlelőhely A SIIELL—ESSO csoport be­jelentette, hogy a Shetland- szigetcsoporttól 160 kilométer- nyire északkeletre tenger alatti nagy olajlelőhelyre bukkant. A két óriás vállalat közösen vé­gez tenger alatti olajfúrásokat. A Shell és az Esso szerint le­het, hogy akár egymilliárd barrel olajat rejt az Északi­tenger ezen a területen. A végleges becsléseket azonban csak további néhány hetes ku­tatás és számítások után teszik közzé. A VÁLLALATOK — mint nyilvánosságra hozták — azt remélik, hogy maximális ki­használással napi 300 ezer bar­rel olajat lehet kitermelni a lelőhelyen, amelyet „Brent- olajmezőnek” neveztek el. Azt is remélik, hogy a folyamatos kitermelést 1975 végén vagy 1976 elején megkezdhetik. Ha — amint számítják — elérik az évi 15 millió métertonna kitermelést, akkor ezzel fede­zik Nagy-Britannia évi kő­olajszükségletének 15 százalé­kát. A tenger alatti olajkutak 20—30 évig működhetnek. A tervek szerint a tartályhajók közvetlenül szállítják majd a kőolajat a tenger alatti kutak- tól az angliai finomítókhoz. Olajvezeték lefektetését is ter­vezek, de ehhez — mint közöl­ték — rengeteg technikai ne­hézséget kell áthidalni. A LELETEKNEK pagy stra­tégiai jelentősége is van, mert közelebb hozza az angol ter­vezőket ahhoz a célhoz, hogy az Északi-tengerről 1980-ig ki­termeljék Anglia kőolajszük­ségletének felét. NEM SOKKAL azelőtt, hogy a feltűnő gazdasági hírt nyil­vánosságra hozták, Anglia nemzetközi vitába keveredett Izlanddal. London kétségbe vonta az izlandiaknak azt a jogát, hogy halászati felségvi­zeik határát ötven tengeri mérföldre terjesszék ki. A brit olajlelőhely jóval messzebb van a skóciai partoktól, mint ez a határ. A LELET gigantikus profi­tot hoz a Royal-Dutch Shell nemzetközi olajvállalatnak, amelyet nagyrészt külföldről irányítanak vagy ellenőriznek. Lord Balogh, a munkáspárti kormány egykori gazdasági ta­nácsadója nemrég a Lordok Házában kijelentette, hogy egy olyan lelőhely kiaknázásához, mint amilyen most a shetlan- di, körülbelül negyedmilliárd font sterling összegű befekte­tésre van szükség, és a kutak 20 éven belül 1,6—2,4 milliárd font jövedelmet hozhatnak. Az ÉSZAKI-TENGEREN folytatott olajkutatásban hol­land, amerikai és japán cégek is részt vesznek, nagyobb be­fektetéssel, mint a brit kor­mány. A MORNING STAR, Nagy- Britannia Kommunista Párt­jának lapja kedden vezércikk­ben követelte, hogy az egész északi-tengeri kutatást vegyék állami kézbe, ami lehetővé tenné azt is, hogy. központilag ellenőrizzék a brit energia- szükséglet forrásainak megosz­tását és igénybevételét, s ki­használják a szénmezők tarta­lékait is. TODOR ZSIVKOV, a Bol­gár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke Nico- lae Ceausescunak, a Román Kommunista Párt Központi bizottsága főtitkárának, a Ro- hán Szocialista Köztársaság államtanácsa elnökének meg­hívására szerda délelőtt rövid baráti látogatásra Romániába érkezett. I ™&C(rtap l ....... 19 72. AUGUSZTUS 10., CSÜTÖRTÖK A mini „Miami Beach" után. Szónoki fordulatok és dollármilliók AMIN ALMA Elsöprő fölénnyel választot­ta meg a demokrata párt alel- nökjelöltjévé Sargent Shrivert, az amerikai demokrata párt Tjini-, avagy pótkonvenciója kedden éjszaka Washington­ban. A szavazás a Miami 3each-ban megtartott hivata­los elnökjelölő konvenció min­tájára történt és Shriver 2936 szavazatot szerzett meg a 3013-ból. Az 56 éves Shriver, aki fe­lesége révén a Kennedy-csa- lád tagja, Thomas Eagleton, missouri szenátort váltja fel a demokrata párt alelnökje- löltségében. Eagleton' — mint annak idején beszámoltunk ró­la — „ideggyógyászati múlt­ja” miatt volt kénytelen le­mondani a jelöltségről. Az alelnökjelöltséget elfo­gadó beszédében Shriver „a kis emberek új demok­rata koalíciójának” meg­teremtésére szólított fel. A néhai Robert Kennedy cél­jait idézve mondta Shriver, hogy meg kell teremteni az amerikai lengyelek, olaszok, írek, feketék és dél-amerikai bevándoroltak, a parasztok és munkások koalícióját, mert „ha nem tudunk együtt lépni, egyáltalán nem tudunk lép­ni”. Shriver hangsúlyozta, hogy a Nixon-kormányzát jóformán semmit sem tett a tömeges munkanélküliség és a bűnözés problémáinak megoldására. Kitűnő szónoki kéoességeit felhasználva úgy fogalma­zott: „1960-ban Richard Nixon a nemzeti hanyatlást kép­viselte, s a nép elvetette őt: 1972-re Richard Nixon megteremtette a nemzeti hanyatlást és a nép újra el fogja őt vetni”. Szellemes fordulattal vágott elébe azoknak a lehetséges ki­fogásoknak, hogy őt magát nem annyira személyes ráter­mettsége, mint inkább a Ken- nedy-családhoz fűződő roko­ni kapcsolatai miatt választot­ták meg a demokrata párt al- elnökjelöltjévé. Kijelentette: „John Kennedy megvá­lasztása véget vetett a ka­tolikusok mellőzésének. Lyndon Johnson megvá­lasztása véget vetett a dé­liek mellőzésének. Ri­chard Nixon megválasztá­sa véget vetett, a veszte­sek mellőzésének és most George McGovern bebizo­nyította, hogy a rokono­kat sem mellőzik”. A demokrata párti vezérek között osztatlan megelégedést keltett Shriver megválasztása az alelnökjelöltségre. Mans­field szenátor véleménye sze­rint a párt ezzel túljutott az Eagleton-ügy okozta rossz kezdési szakaszon. McGovern, az elnökjelölt hangsúlyozta, hogy a kampányt most már a győzelem biztos reményében lehet folytatni. Üdvözölte Shriver megválasztását Ed­ward Kennedy és Edmund Muskie szenátor, elégede'+en nyilatkozott az új alelnök- jelölt személyéről Humphrey volt alelnök és Lawrence O’Brien, a párt volt elnöke. Nyugati hírügynökségek megjegyzik, hogy a McGovern —Shriver párosnak mind­emellett még komoly akadá­lyokat kell leküzdenie. így például a Louis Harris Közvéle­ménykutató Intézet leg­utóbbi felmérése szerint Nixon elnök 23 százalék­kal vezetne McGovem- nel szemben, ha most tartanák a választásokat. A vetélytársak közötti kü­lönbség március óta nem volt ilyen nagy. Változatlanul bonyolítja a helyzetet, hogy a demokrata párt továbbra sem egységes, s az egység hiányának John Szerdán Romániában nyil­vánosságra hozták a központi választási bizottság közlemé­nyét a nagy nemzetgyűlés (országgyűlés) egyes képvise­lőinek visszahívásáról. A köz­lemény bejelenti, a Román Szocialista Egységfrontnak javaslata alapján visszahívták a következő képviselőket: Vasile Rus, Maros megye (a leadott szavazatok 98,98 szá­zaléka kérte visszahívását), Ilié Fasui, Caras-Severin me­gye (99,74 százalék), Virgik Pirvu, Buzau megye (99,42 százalék), Nicolae Murgulet, Bukarest (99,60 százalék). A központi választási bi­zottság megállapította, hogy a visszahívásokra előterjesztett javaslatok megszavazása össz­Connally, Texas állam volt demokrata párti kormányzója és a Nixon-kormány egykori pénzügyminisztere szervezeti kereteket is akar biztosítani: Connally most alakítja meg a Nixon újraválasztását támo­gató demokrata pártiak or­szágos csoportját. A csoport elnöki tisztét önmagának szánja, az elnökhelyettesi posztra Farris Bryant, volt kormányzót kérte fel. A republikánus párt pedig bejelentette, hogy eddig 14 millió dollár gyűlt össze Nixon újraválasztási kampá­nyának finanszírozására. Maurice Stans, volt kereske­delemügyi miniszter, a kam­pány egyik szervezője közöl­te, hogy mostantól novembe­rig összesen 35 millió dollárt Nincs jó sajtója Pierre Messmer francia miniszterel­nök kedd esti tévé-interjújá­nak. A párizsi polgári lapok 1 elismerik Messmer .Jszemélyi varázsát”, de kifogásolják, hogy a miniszterelnök nyi­latkozata nem tartalmazott konkrétumokat, mint a szer­dai Combat megjegyzi: az interjú után sem tudni sem­mit arról, hogy milyen lesz a hangban volt a nagy nemzet- gyűlés képviselőinek és a ta­nácsok tagjainak megválasz­tására vonatkozó törvény elő­írásaival. A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának 1972. április 18-án tartott ülésén erélyes bírálatban részesítet­tek egyes olyan vezető funk­cionáriusokat, akik megsértet­ték a kommunista erkölcs el­veit, és munkájukat nem elég­gé lelkiismeretesen végezték. A központi bizottság plénuma már akkor határozatot foga­dott el arról, hogy a hivatali tisztséggel való visszaélés és anyagi javak hajszolása miatt Vasile Rust és Ilié Fasuit ki­zárják a központi bizottság tagjai, illetve póttagjai kö­zül. Ugandában föltehetőleg órá­kon belül kimondják a végső szót az ott élő indiaiak és pa­kisztániak sorsáról, ám nincs jele annak, hogy Amin tábor­nok-elnök változtatna napok óta ismételten bejelentett szándékán. Kedden ugandai, kenyai és tanzániai kereskedők egy cso­portja előtt Amin kizárólag Nagy-Britannia problémájának mondta az ügyet, minthogy a kiűzetésükre váró emberek — állítólag — valamennyien brit útlevéllel rendelkeznek. Az elnök rosszallóan jegyezte meg: „Ahelyett, hogy a brit kormány hálás volna az ugan­dai kormánynak, hogy oly sok éven át gondját viselte brit ál­lampolgároknak, a Whitehall bírál bennünket döntésün­kért”. Majd így folytatta: „Ugandának ezért eltökélt szándéka, hogy móresre tanít­ja Nagy-Britanniát... Bármit is mond, London az Ugandá­nak nyújtott gazdasági és ka­kormány gazdasági és szociá­lis programja. Az Aurore szerint Mess­mer azt a látszatot igyekezett kelteni, mintha párbeszédet folytatott volna, valójában azonban monologizált, s ezt is kevéssé meggyőzően tette. A Figaro úgy véli, hogy Messmer jó katona módjára csak a terepet igyekezett fel­deríteni. A helyzet pontos felmérése lehetővé teszi majd, hogy a köztársasági elnök a súlyos veszélyek kockázata nélkül haladhasson előre. A Humanité hangsúlyozza: a franciák tájékoztatást vár­tak az „új” kormány tervei­ről, s ehelyett közhelygyűjte­ményt kaptak. A banalitások tömkelegéből mindenekelőtt az vehető ki, hogy semmi sem változott. Messmer politikája lényegében azonos elődjével. Pontosabban szólva, azonos a „gazda” — Pompidou politi­kájával. A köztársasági elnök azért váltotta fel Messmerrel Chaban-Delmast, mivel az el­használt és diszkreditált po­litikus helyett egy kevésbé is­mert személyiséggel igyek­szik illúziókat kelteni arra a néhány hónapra, amíg a vá­lasztások lezajlanak. BORISZ PETROVSZiKIJ szovjet egészségügyi miniszter kedden udvariassági látogatást tett Richard Nixon amerikai elnöknél. Idi Almin tonai segítség megvonásáról, ez bennünket a legkisebb mér­tékben sem aggaszt”, A folyamatban levő tanács­kozáson Amin elnökön kívül részt vesz Slater brit nagykö­vet, India és Pakisztán kam- palai megbízottja, valamint az „ázsiai” közösség néhány elöl­járója. Az ország kereskedel­mét kézben tartó indiai—pa­kisztáni polgárok ellen felho­zott vádak ismertek: gazdasági szabotázs Uganda ellen, pro­fithajszolás, csempészés, ke­reskedelmi és valutakihágások. Amin pillanatnyi álláspontja szerint három hónapon belül valamennyiüknek távozniuk kell Ugandából. Az ugandai elnök említett beszédében elmondta még, hogy isten parancsának enge­delmeskedett, amikor elren­delte a brit útlevéllel rendel­kező ázsiaiak kiutasítását. Ál­mában isteni jelet látott, amely arra ösztökélte, hogy gyorsan felszámolja a „robba­nékony” helyzetet, „felszabadí­tó háborút” indítson. A tábor­nok-elnök szerint elődje, Mil­ton Obote — akit éppen ő döntött meg — 1968-ban, Amin sürgetései ellenére sem volt hajlandó kiűzni az ázsiaiakat. Állítólag attól félt — így Amin —, hogy „egy harmadik világháborút koc­káztatna ezzel”. L. SVOBODA csehszlovák köztársasági elnök szerdán Prágában fogadta Majorov ve­zérezredest, a szovjet közép­ső hadseregcsoport parancs­nokát, a Szovjetunióba való hazatérése alkalmából. Svobo- da elnök a Fehér Oroszlán Rend első fokozatával tüntette ki A. Majorovot. kivannak összegyűltem. Messmer-monológ A tárgyalások írta: Gorái Róbert, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője A legutóbbi időszaban azt tapasztaljuk, hogy a nemzetkö­zi politikában egyre inkább te­ret nyer a tárgyalások módsze­re, s ez biztató reményeket kelt a béke és a haladás hívei között. Az égető nemzetközi problémák tárgyalások útján történő megoldása mindig tö­rekvése volt a szocialista kül­politikának. A Szovjetunió és a szocialista országok sokrétű nemzetközi tevékenységében igen fontos szerephez jutott a különböző társadalmi rendsze­rű országok békés egymás mellett élésének lenini elve és politikája. Ez azon alapszik, hogy a. szocialista és a kapita­lista rendszer hosszú ideig egymás mellett fog létezni és egymás ellen küzdeni. Mindkét rendszerhez tarto­zó népek érdeke azonban, hogy a két társadalmi rendszer kö­zötti ellentétek és versengés ne pusztító, fegyveres konflik­tusokban nyerjen kifejezést. A különböző társadalmi beren­dezkedésű országokban élő né­pek ezen érdeke objektív kö­vetelménnyé vált a nukleáris korban, amikor a szembenálló felek kölcsönösen olyan bor­zasztó pusztító erejű eszközök­kel rendelkeznek, amelyek fel- használása előre fel sem be­csülhető katasztrófához vezet­hetne. A békés egymás mellett élé­sért folytatott küzdelemben történelmi jelentőségűek és gyakorlati előrehaladást jelez­nek a szovjet—nyugatnémet, a lengyel—nyugatnémet szer­ződések, a Nyugat-Berlinről szóló négyhatalmi megállapo­dás érvénybe lépése, a két né­met állam közötti tárgyalások és mindenekelőtt a szovjet— amerikai egyezmények. Ezek új távlatokat nyitnak a nem­zetközi politikában, annak reá­lis lehetőségét bizonyítják, hogy a legélesebb osztályel­lentétek mellett is mód van a legsúlyosabb és legbonyolul­tabb nemzetközi problémák békés, tárgyalásos megoldásá­ra, arra, hogy a különböző tár­sadalmi rendszerű országok békés együttműködése ß mindennapi élet gyakorlatává váljék. / A nemzetközi tárgyalások sorában a legnagyobb jelentő­sége a szovjet—amerikai csúcs- találkozónak van, szem előtt tartva azt, hogy a világ két legerősebb hatalma között ki­békíthetetlen osztályellentétek és a nemzetközi politika több fontos kérdésében súlyos né­zeteltérések állnak fenn, és hogy e két világhatalom egy­máshoz való viszonya az egész világhelyzetet befolyásolja. A tárgyalások és azok ered­ményei — a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai­nak alapelveiről, a stratégiai védelmi eszközök és a táma­dó fegyverek korlátozásáról, illetve befagyasztásáról, a két­oldalú tudományos, technikai és gazdasági kapcsolatokról szóló megállapodások — nem­zetközi jelentőséggel bírnak. Az egyezmények a Szovjetunió kitartó erőfeszítéseinek kö­szönhetők. Ezek arra irányul­tak, hogy javítsa kapcsolatait az Egyesült Államokkal és más kapitalista országokkal, a konstruktív és békés együtt­működés, a nukleáris háború veszélyének elhárítása, a nem­zetközi feszültség csökkentése érdekében, valamint azért, hogy megszüntesse az ameri­kai agressziót Indokínában, és hogy előmozdítsa a közel-ke­leti válság politikai rendezé­sét. A megállapodások és a tár­gyalásokról kiadott közlemény azt bizonyítják, hogy a Szov­jetunió vezetői a szovjet érde­keket a szocialista közösség érdekeivel teljes összhangban képviselték. Az egyezmények egyaránt szolgálják a szovjet nép és az egész világ mun­kásosztályának, a kommunis­ta és a nemzeti felszabadító mozgalomnak, valamint a bé­kéért harcoló erőknek az ér­dekeit: kedvezőbb nemzetközi körülményeket teremtenek a szocialista előrehaladáshoz; ja­vítják a demokratikus jogo­kért, a népjólét javításáért, a nemzeti függetlenségért vívott harc általános feltételeit. Az eddigi tárgyalások ered­ményeit méltatva nem feled­kezhetünk meg arról, hogy tőkés és imperialista felekkel történtek már korábban is megállapodások és ezek a múltban számos megegyezés­nek 'hátat fordítottak. A nem­zetközi monopoltőke, az im­perializmus képviselői nem egykönnyen hagynak fel tö­rekvéseikkel, nem képesek osztálytermészetük megtaga­dására. Gondoljunk csak arra, hogy az Egyesült Államok to­vább folytatja, sőt, elmélyíti indokínai agresszióját, tovább támogatja és bátorítja Izrael terjeszkedő politikáját. A Né­met Szövetségi Köztársaság bi­zonyos körei továbbra sem készek normális kapcsolatokat létesíteni az NDK-val, min­dent elkövetnek elszigetelése érdekében. A NATO-hatalmak újabb és újabb eszközökkel késleltetik a kormányok biz­tonsági konferenciájának elő­készítését. Az eredményes tárgyalások politikáját az tette lehetővé, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország gazdasági, politikai, nem utolsósorban ka­tonai téren megerősödött, a nemzeti felszabadító mozgal­mak fellendültek, elmélyültek a tőkés országok belső és egy­más közötti nehézségei, azaz a nemzetközi erőviszonyok a szocialista országok javára változtak. Ez játszott alapvető szerepet a nagy jelentőségű megállapodások létrejöttében és abban, hogy az Egyesült Államok kormánya és lénye­gében az egész tőkés világ el­ismerte a békés egymás mel­lett élés elvét, mint egyetlen lehetőséget. A Varsói Szerződésbe tömö­rült szocialista országok ko­rábban is törekedtek hasonló megállapodásokra, a tőkés or­szágok, elsősorban az Egyesült Államok vezetői azonban — vélt erőfölényük tudatában — elzárkóztak a kezdeményezé­sek elől, sőt, nukleáris zsaro­lással, fegyveres fenyegetéssel, a felforgatás és a fellazítás gálád eszközeivel a szocializ­mus visszaszorítására törtek. A kapitalista világ végül is kénytelen volt tudomásul ven­ni a realitásokat. Vajon el­képzelhető lenne-e, hogy az Egyesült Államok kormánya egyezményeket köt stratégiai fegyverek korlátozásáról, ha erre a szembenálló fél lega­lább vele azonos ereje erre nem készteti? A nyugatnémet monopoltőke elismerné-e a második világháború utáni ha­tárviszonyokat — beleértve a Német Demokratikus Köztár­saság határait is —, s lemonda­na-e az erőszak alkalmazásá­ról, az azzal való fenyegetés­ről, ha erre nem lenne kény­telen ? Tiszteletben tartva, hogy a tőkés világ bizonyos köreiben őszinfe és jóindulatú szándé­kok is mutatkoznak a nemzet­Országgyűlési képviselők visszahívása Romániában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom