Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-06 / 157. szám
1972. JÜTTUS fi.. CSÜTÖRTÖK "S'^M írtap 3 Megalakult az Országos Közművelődési Tanács Heti 30 óra a háztartásra A nőknek többet kell „ bizonyítaniuk44 A párthatározat nyomán Kádár János fogadta az új chilei nagykövetet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára bemutatkozó látogatáson fogadta dr. Oscar Jimenez Pi- nochet-et, a Chilei Köztársaság új magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közelmúltban adta át megbízólevelét. Szerdán az Országház dele- gációs termében, a dr. Ajtai Miklósnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének elnökletével megtartott ülésen megalakult az Országos Közművelődési Tanács. A kormány március 28-án döntött arról, hogy a közművclődcs-politika koordinációs testületéként létrehozza az Országos Közművelődési Tanácsot. A most megalakult testületnek — a kormány kinevezése alapján — elnöke dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettese, alelnökei: llku Pál művelődésügyi miniszter, dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, Vi- rizlay Gyula, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára; titkára: Garamvölgyi József művelődésügyi miniszter- helyettes. A tanács tagjai között a közművelődésben érdekelt állami hatóságok és társadalmi szervek vezetői mellett megtalálhatók a közművelődés egyes ágainak szakemberei, valamint ismert tudósok, művészek, közéleti személyiségek. A megfelelő koordináció hiánya régi gondja a közművelődésnek. Ezzel eddig a művelődésügyi miniszter tanácsadó testületéként az Országos Népművelési Tanács foglalkozott. A most megalakult testület — rhogy programadó oeszédében dr. Ajtai Miklós elmondotta — a tartalmi koordináció útján akarja javítani a sokrétű közművelődés lehetőségeit, az Országos Közművelődési Tanács tehát a közművelődés összehangolt, tervszerű fejlesztésének elősegítésére hivatott. Feladata ugyanakkor a közművelődés-politika alakítása is. Az alakulóülósen a részvevők megvitatták és elfogadták az ügyrendet, s arról hoztak határozatot, hogy az ősszel sorra kerülő következő ülésre a tanács tagjai benyújtják javaslataikat a munkaterv kidolgozásához. MOSZKVA Elektrotechnikai szakkiállítás Egy hét múlva nyílik meg Moszkvában a nemzetközi elektrotechnikai szakkiállítás, amelyen a szocialista országok és az elektrotechnikában különösen fejlétt tőkésországok mutatják be legkorszerűbb termékeiket. A magyar kiállítás területén — több mint 20 vállalatunk lesz jelen — központi helyet foglalnak el a szocialista integráció témái. A július 12-én megnyíló nemzetközi szakkiállításon csaknem 70 magyar szakember tart majd állandó információs szolgálatot a magyar bemutató iránt érdeklődőknek. Ezenkívül több mint 150 magyar elektromosipari szakember utazik Moszkvába, hogy tanulmányozza a nemzetközi kiállítás anyagát. Miként már hírül adtuk, kedden ülésezett a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsa. Az ott elfogadott irányelvekről szerdán a Magyar Újságírók Országos Szövetségében sajtótájékoztatót rendezett a kormány Tájékoztatási Hivatala. Moharos József és dr. Simka István, a TOT két elnökhelyettese ismertette az újságírók előtt ezeket az irányelveket. Elsőként Moharos József beszélt a termelőszövetkezeti mozgalom aktuális tennivalóiról és gondjairól. A többi között elmondta, hogy még az idén me r kívánják teremteni a tsz-ek kölcsönös támogatási alapját. Ez azonba meglehetősen bonyolult föladat, ma ugyanis nem képződik ehhez elégséges biztonsági tartalék a szövetkezetekben. Beszélt Moharos József arról, hogy a II. tsz- kongresszus után kilenc pontban fogalmazta meg a TOT a mozgalom gondjait. Ezek között szerepel, hogy az ipari eszközök drágulása, illetve a hitelek rövid lejárata miatt sok, korábban jó termelőszövetkezet is nehéz helyzetbe került. A közeljövőben a TOT Több mint két esztendő telt el a párt Központi Bizottságának a nők gazdasági, politikai és kulturális helyzetének megjavítását célzó — 1970. február 18—19-i — határozata kibocsátása óta. Ez a határozat egyben a nőmozgalom, a nők körében végzett politikai munka átszervezését is jelentette, azáltal, hogy az egész társadalom — valamennyi gazdasági, párt- és társadalmi szerv — feladatává tette a nők törvényekben rögzített egyenjogúságának gyakorlati megvalósítását. Többen a vezetésben A budai járás közbeeső pártbizottságainak, csúcsvezetőségeinek nőfelelősei a közelmúltban értékelték e több mint két esztendei munka eredményeit, fogyatékosságait. A Központi Bizottság határozata nyomán a járás párt- alapszervezeteiban, csúcsvezetőségeiben és pártbizottságaiban 135 nőfelelőst állítottak munkába. Hasonlóan a gazdasági szervekhez, valamennyi pártszervezet intézkedési tervet készített, meghatározva bennük azokat a tennivalókat, amelyek a nők élet- és munkakörülményeinek javítását hivatottak elősegíteni. A nőfelelősök hálózatának kialakítása természetesen megkövetelte, hogy ott is beválasszanak nőt a pártvezetőségbe, ahol korábban erre ilyen vagy olyan, okból nem volt példa. Ennek eredményeként 5—8 százalékkal emelkedett a nők aránya az alapszerv ezeü és csúcsvezetőségekben. A nőpolitikái munka új vonásai azonban nem mindenütt találtak azonnal megértésre. Időbe tellett, míg járásszerte megértették, hogy nem egyedül a nőfelélő- sök — illetve nőbizottságok — feladata végrehajtani a párt- határozatot, és az intézkedési tervet; megtörtént például, hogy éppen azok marasztalták el a nőfelelősöket az intézkedési terv realizálásának lassúságáért, akik leginkább vétkesek voltak a mulasztásokban. A feladatok tisztázódásához, a párthatározat végrehajtásához nagy segítséget adott a vezetői megvitatják az illetékes jogi, ügyészi szervekkel, vajon mi történjék, amennyiben valamely tsz-szel szemben törvénytelenséget követnek el? A szövetkezetek és az állami vállalatok egyenjogúsá- g ma még nem érvényesül fc^ggé. Az elnökhelyettes példaként elmondta, hogy ameny- nyiben a tsz vásárol, úgy azonnal fizetnie kell, de fordított esetben csak 30 napon belül várhatja a pénzt. Moharos József bejelentette, hogy a kormány elfogadta a TOT kilenc pontban megfogalmazott észrevételeit, s hathónapi határidővel kiadta őket az érintett állami szerveknek, hogy oldják föl a torzulásokat. Ezt követően dr. Simka István elnökhelyettc beszélt a tagsági viszonyban álló tsz- vezetők jövedelméről elfogadott. irányelvekről. Mint elmondotta, változatlan alapelv: a közös munka mérését, oíjazását a közgyűlés állapítja v'.cg. Bármilyer munkadíjaz. si rendszert alkalmazhatnak, s a közgyűlés hatáskörébe tartozik a magasabb beosztású vezetők jövedelmének meghatározása. forradalmi munkás-paraszt kormány 1013-as rendelete, amely megszabta a gazdasági vezetők tennivalóit a nők gazdasági-szociális helyzetének javítása terén,. Egyenlő bért! A solymári PEMÜ-ben például — ahol 800 munkásnő dolgozik — a nők bérezési hátránya okozza a legtöbb gondot. A vállalatvezetés ezért határozott úgy 1971-ben, hogy a 3 százalékos bérfejlesztés lehetőségét elsősorban a 2000 forinton aluli keresetű nők bérének emelésére használja fel. Ez az intézkedés mintegy 500 munkásnőt érintett. Ugyanitt a dolgozók egészségvédelme érdekében a belgyógyászatin kívül fogászati rendelést, és évente egyszer rákszűrő vizsgálatot vezettek be. Kiterjedt a gazdasági vezetés' figyelme a nőkre különösen nagy terheket hárító éjszakai műszak problémája is. A harmadik műszakot teljesen megszüntetni — gazdasági okokból — lehetetlen, de azt már elérték, hogy szombat éjszakai műszakban nők nem dolgoznak, hét közben is csak azok, akik önként vállalják. A dolgozó nők fokozott erkölcsi megbecsülését bizonyítják az alábbi adatok: az 1971-ben kitüntetett 104 dolgozó közül 65, az idén május elsejéig kitüntetett 55 fő közül 37 volt a nő. Látszólag apró dolgok is okozhatnak nagy problémát a munkásnőknek — erről tanúskodott az Ipari Szerelvény- és Gépgyár nőfelelősének felszólalása. Mind ez ideig nem sikerült a dolgozó nők érdekeinek megfelelően szabályozni az üzemi élelmiszerbolt nyitvatartási idejét, mert a kiskereskedelmi vállalat csak egy műszakban tudja üzemeltetni a boltot. Az ISG-beli munkásnők legnagyobb gondja mégsem ez, hanem a bérezés. Rendkívül sok a szakképzet- len, betanított női dolgozó, emiatt a kereseti arányok rájuk nézve hátrányosan alakulnak. 1972 I. negyedévében a törzsgyári átlagos havi kereset 2284 forint volt, a nők átlagos havi keresete viszont csak 1834 forint; a fizikai dolgozók 2296 forintos kereseti A TOT irányelvei azt az erkölcsi mércét állítják föl, amely az országosan egységes jövedelempolitika megvalósítását segíti elő. A munkadíjak színvonala elbírja az összehasonlítást az állami gazdaságok, állami vállalatok vezetőinek jövedelmével. Van azonban hátrány a nyugdíjakban, s aligha lehet forintban kifejezni azt a különbséget, amit a termelőszövetkezeti vezetők kockázatban vállalnak magukra. Az elnökhelyettes külön hangsúlyozta, hogy rendkívül fontos: a vezetők jövedelme legyen nyilvános — mind a havi javadalmazást, mind a prémiumok összegét ismerje meg a tagság. A rendkívüli teljesítményért 25 százalékkal magasabb munkadíjat lehet megállapítani. Az irányelvek érvényesítésére a legjobb alkalom: a jövő évi zárszámadás, illetve tervtárgyaló közgyűlés. E munkában nagy szerep jut a területi tsz-szövetségeknek is. átlagával szemben a női fizikai dolgozók átlagbére 1850 forintot tett ki havonta. Még ezt az arányt is csak az idei bérfejlesztés eredményeképpen érték el! Hosszú lenne felsorolni mindazokat az üzemeket, termelőszövetkezeteket, ahol az apró figyelmességektől az egyedülálló és nagycsaládos munkásasszonyoknak nyújtott anyagi segítség, az üzleti bevásárlók beállításától a gázpalackok házhoz szállításáig, az előre rendelés bevezetésétől a szeptemberi tanszer- segélyig, a munkaidőben tartott állami vagy szakmai oktatástól a munkaidő-kedvezményig számos intézkedéssel könnyítették a nők helyzetét. Hadd figyelmeztessünk ehelyett néhány olyan motívumra, amely orvoslásra vár. Igazságtalan munkamegosztás Ilyen probléma például a noK bevonása a vezetésDe. Ellentét Den a közüieaeremmel, ez a gond nemcsak a termelőszövetkezetekben és ipari üzemekben jelentkezik, hanem még olyan munkahelyen is, mint például a herceghalmi Állattenyésztési Kutató Intézet. Az intézet 216 dolgozója közül 110 a nő: több mint 50 százalék. A 15 vezető beosztás közül azonban 13-at férfiak töltenek be! Figyelemre méltó a munkakörök betöltésének aránya is; 32 tudományos munkatárs közül 24 férfi, és csak 8 a nő; tudományos segédmunkatársként 3 férfit, és egyetlen nőt sem foglalkoztatnak; két férfi kiemelt mérnök van, de női egy sem. Mindez aztán megmutatkozik a nők és férfiak bérezési arányában is: az egyes kulcsszámok szerinti beosztásokon belül a nők és férfiak bérezésében 2—10 százalékos különbség tapasztalható a nők rovására. A tudományos munkatársi beosztásban dolgozó nők bére — még az 1971 decemberi fizetésemelések után is — 3 százalékkal alacsonyabb, mint a férfiaké. Az intézet pártszervezetének ez év tavaszán végzett felmérése azt is feltárta, hogy a nőknek sokkal többet kell „bizonyítaniuk”, sokkal tovább kell várniuk, míg fizetésük eléri a férfiakét, mint az ugyanolyan adottságú férfiaknak. A másik általános probléma — s ez egyben összefügg a nők vezető beosztásba helyezésével és bérezésével is — a szakképzettség hiánya, illetve a szakmai-politikai továbbképzés elhanyagolása. Okai, gyökerei legtöbb esetben a családon belüli igazságtalan munkamegosztáshoz vezethetők vissza. Magyarán: a bevásárlástól a főzésig, a takarítástól a gyermeknevelésig, a terhek nagy része még ma is a nők vállát nyomja. Ilyen körülmények között nagyon kevés munkásnő, alkalmazott tud vállalkozni a tanulásra vagy továbbtanulásra. Széles körű vizsgálatok tapasztalatai szerint a kereső nők még mindig körülbelül 30 órát fordítanak hetente háztartási munkára, s ennek legkevesebb tíz százalékát, a bevásárlás rabolja el tőlük. A budai járás pártszervezeti nőfelelőseinek tanácskozása e társadalmi méretű gondokra — természetesen — nem talált fel semmiféle csodaszert, üdvözítő megoldást. A terhek könnyítésére irányuló bevált megoldások, hasznos intézkedések felszínre hozásával, a pozitív tapasztalatok erejével azonban egy lépéssel ismét előbbre juthatnak a párthatározatok megvalósításának útján. Nyíri Éva RENDELTETÉS E lvi sémaként roppant egyszerű: az állampolgárok — nevezhetjük úgy is: a tömegek — tudatosan cselekszenek, az államigazgatás szervei rendeltetésszerűen működnek. Elvi sémákat jóval köny- nyebb fölvázolni, mint kimunkálni a cselekvés útját- módját. Addig, míg az elvonatkoztatott, csupán fogalomként létező állampolgár cselekszik, nincs semmi hiba. Ahogy nincs baj akkor sem, ha az államigazgatás szerveinek tevékenységét vizsgáljuk, elvben. A hiba, a baj akkor bukkan föl, ha mindez a gyakorlat mezejére tevődik át, s az állampolgár beadványt fogalmaz, aktát készít, panaszt tesz, a hivatal vizsgál, elbírál, dönt, elutasít, helyben hagy... Gödöllő Város Tanácsa végrehajtó bizottságának műszaki osztályán egyetlen esztendőben — tavaly — 2785 ügyiratot vettek kézbe, vizsgáltak meg az ott dolgozók. Határozataik száma 1157 volt. S most álljunk meg rögtön. Iszonyú irattömeg ez — egyetlen osztályon! —, vajon megkövetelhető-e most már a mennyiség ismeretében a rendeltetésszerű működés? Természetesen igen. Még akkor is, ha vannak fellebbezések, sőt, akadnak törvénysértő határozatok is. Húzzunk nagyobb kört. Jelenleg húsz közös tanács működik a megyében, a társközségek száma huszonnégy. Járatlan út ez, nincs sok előzménye, hagyománya. Mégis, e tanácsok többsége fokozatosan megteremti rendeltetésszerű működésének kereteit, mégha akadnak is erős súrlódások, villongások „központi” és „társ”-települések között. Vajon föntebb, meg most is az illem kedvéért bigy- gyesztettük oda, hogy „még akkor is”, „mégha akadnak is”? Annak érzékeltetésére írtuk le, hogy bár a haladás eredményeit, a mozgás irányát tekintve, nincs ok türelmetlenkedésre, a megváltozott feladatok alaposan próbára teszik az államigazgatási szervezetet. S hogy kiállják ezt a próbát, 'annak érdekében nem elég szurkolni. Tenni is kell. A nélkül, hogy túl mesz- szire visszanyúlnánk az államigazgatás, s elsősorban a tanácsok fel- szabadulás utáni történetébe, egyetlen jellemzőt okvetlenül ki kell emelnünk. Nevezetesen azt, hogy a tanácsrendszer nemcsak szocialista elkötelezettségével, hanem működése módszertanával is a korábbiaktól alapvetően különböző igazgatási mechanizmust hozott létre. E szerkezet betöltötte feladatát, több tekintetben azonban még akkor is működött, amikor az élet — az igények éppúgy, mint a követelmények — túlhaladtak rajta. A túlzott centralizmus, a döntés és a végrehajtás erős szétválasztása, a szocialista demokratizmus csupán formális érvényesítése magával a valósággal került ellentétbe; szükség- szerű volt a változás. Az új tanácstörvény világosan és — a helyi önállóságnak nagy teret nyitva — rugalmasan körvonalazta a működés kereteit, alapjait, teendőit, s a gyors egymásutánban végrehajtott intézkedések — a nagyközségek, a közös tanácsok kialakítása, a járási tanácsok megszüntetése, a döntési jogkörök decentralizálása stb. — új, ellentmondásokat sem nélkülöző helyzetet teremtettek. Némi leegyszerűsítéssel, de széles körű tapasztalatokra alapozva így fogalmazhatunk: a szervezet és a feladat összhangja ma még sűrűn hiányzik. Azaz a rendeltetésszerű működés feltételei hiánytalanul még nem jöttek létre. Könnyen föllelhető a községek — de a városok — tanácsainak munkájában is az az új vonás — s egyben feszültséget teremtő ellentmondás —, hogy helyben van a jogkör, a pénz a költségvetési kiadásokra, a fejlesztésekre, az állampolgárok majdnem minden ügyének intézésére, de mindezekhez még nincsenek meg a szervezeti keretek! Természetes, hogy a nagyobb hatáskörhöz — az önálló államigazgatási munkához — alaposabb képzettség kell. Amíg a tanácsi ügyintézők csak irattovábbító hivatalnokok voltak, elegendőnek bizonyult némi tapasztalat, iratkezelési szabályismeret. Most, hogy a döntést helyben hozzák, szaktudás nélkül boldogulni nem lehet. A műszaki osztályra például technikust, mérnököt illenék alkalmazni — az elsőfokú építéshatósági jogkör ezzel jár —, ám nem tolonganak a jelentkezők. A gyárak, vállalatok jóval többet fizetnek, mint amennyit javadalmakban nyújt a tanács, nem kétséges tehát, mire esik a választás. H asonlóak a további gondok is. Így az, hogy erősen eltérő egy-egy nagyközség tanácsi apparátusának képzettsége, gyakorlottsága, s azonos jogi keretek között éppen ezért egyenetlen a munka színvonala. Az útkeresés szélsőségekkel is jár, rengeteg a tisztázatlan kérdés a megyei tanács járási hivatalainak és a járás egyéb szerveinek együttműködésében, 'a közös tanácsok tevékenységében ... Riasztana a sok gond? Remélhetően, nem. Figyelmeztet. Arra, hogy a tanácstörvény nem befejezése, hanem kezdete egy folyamatnak, nem pontot tett egy mondat végére, hanem annak első betűit írta le. Több mint 150 tanács készített a megyében működési és szervezeti szabályzatot, már az új feltételeknek megfelelően. Elvben — papíron — világos az út. A rendeltetésszerű működés jó gyakorlatának kialakítását azonban nem lehet az időre bízni. Ehhez országosan is, de főként helyben, az eddiginél határozottabb, célratörőbb tettek kellenek. Az ezeket sürgető igények, követelmények ugyanis nem toporognak illedelmesen az ajtó előtt; ott vannak ügyintézők és vezetők asztalán. Mészáros Ottó Sajtótájékoztató a T0T irányelveiről Ismerje a tagság a vezetők jövedelmét K. N.
