Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-01 / 153. szám

‘“^fUrlav 1972. JÚLIUS 1., SZOMBAT A Szöveg jobban sikerült A monori József Attila Gimnázium diákjai a Ki mit tud? kamaraversenyé­nek irodalmi színpadi kate­góriájában nem tudtak újí­tani. Pedig a számítások szerint esélyesek voltak még az első helyre is! A csütörtökön bemutatott Jancsó-utóhatású összeál­lítás azonban jóval halová- nyabb volt előző produk­ciójuknál, a Szövegnél. így vélekedett a zsűri is, s ezért kapott a monori gimnázium irodalmi színpada 55 pon­tot, ami csupán a negyedik helyre volt elegendő. Min­denesetre szép eredmény ez is, elkeseredésre nincs sem­mi ok; örültünk, hogy Pest megyét ilyen jó gárda kép­viselte. Jóllehet a sárbogárdi fia­talok Dózsa-műsora után még bizakodhattunk (egyébként az elődöntőn ez a csoport is szatirikus játé­kot mutatott be, s akkori színvonalra jellemző, hogy a közönség szavazatai alap­ján bejutott a döntőbe), aztán, amikor a szegedi egyetemisták produkciója elkezdődött, már éreztük, kevés a remény. A versenyt végül is a kecskeméti Ber­kes irodalmi színpad nyer­te, 89 ponttal. Akik a monoriakért szo­rítottak, s az elődöntőben mutatott játék alapján — joggal — reménykedtek a győzelmükben, sajnos, csa­lódtak, nem azt kapták, amit vártak. Csupán két dolog volt, amivel minden televíziónéző elégedett volt; a pol-beat kategória mind­három műsorszáma (Boross Lajossal még a zsűri is együtt énekelt), valamint a kitűnő fényképezés, s éppen ezért említjük meg a vezető operatőr, Dobay Lajos ne­vét, M. S. Ady szegfűje £■ v. . ‘Wv ' Jssi'ia í S/iiYSYrVf’.-VfjWA-: Balássy Zoltán bronzérme: Ady szegfűje Ferenczy Béni: Ady maszkja a szegfűvel Ady szerette a szegfűt, ezt a Dél-Európából hazánkba is elszármazott mediterrán virá­got. Ady Lajosné jegyezte fel, hogy az érmindszenti szülő­ház kertjében sétáló költő közülük egyet „mindennap tűzött gomblyukába”. Ezt az irodalomtörténeti adatot fejlesztették közös buzgalommal hagyománnyá a ráckevei Ady Endre gimnázi­um tanárai és diákjai. Ta­valy történt, hogy az Ady- ünnepélyen „valaki” szegfűt helyezett a pódiumra, s ezzel elindult emlékének különös, kollektív ápolása. Azóta min­den héten szegfűt helyeznek el a diákok Ferenczy Béni Ady-maszkjához, mely az in­tézet tulajdona. Valaki min­dig virágot tesz, valaki min­dig verset mond Ady költői hagyatékából, kamarakórus énekel az aktus előtt, s min­dig nő a hallgatóság, lassan az egész gimnázium részt vesz terebélyesülő csöndben e nagyon őszinte, nagyon ön­kéntes hagyomány kialakítá­sában. Különösen megható volt az a pillanat, amikor a régi diákok is eljöttek Ady-verset mondani a hétfői szegfűelhe­lyezéskor, sőt elhunyt tanít­vány megzenésített Ady-köl- teményét is előadták gitár­kísérettel. Márciusban már ólomkris­tályba tették az Ady-család tagjai a szegfűt, ők reszelték Bentlakásos továbbképzés Vácott a művészeti együttesek vezetőinek Tíznapos, bentlakásos to­vábbképző tanfolyamot rendez a Pest megyei Népművelési Tanácsadó az amatőr művé­szeti együttesek vezetőinek Vácon, a Siketnémák Orszá­gos Intézetében. Ezt az öntevé­keny művészeti évközi stúdió­kat lezáró bentlakásos tanfo­lyamot minden nyáron meg­szervezik megyénkben. Az idei tanfolyamot, amelyen mintegy százötven hallgató vesz részt, július 3-án reggel nyitja meg Borbély Tibor, a megyei ta­nács művelődésügyi osztályá­nak helyettes vezetője. Az amatőr bábcsoportok ve­zetői, a karnagyok, a színját­szó-rendezők, és irodalmi szín­pad vezetők, az amatőr filme­sek, az ifjúsági klubvezetők vesznek részt a tanfolyamon. Valamennyi részvevő a szak­mai előadások mellett általá­nos művelődéspolitikai és más közérdekű, például államjogi előadásokat is hallgat Az idei nyári tanfolyamon először, a megyei népművelési tanácsadó, a moziüzem-veze- tőknek is rendez hatnapos mű­vészeti, művelődéspolitikai to­vábbképzést. Felveszünk munkaerőket az alábbi munkakörökbe: 1 fő építőipari gyakorlattal rendelkező, lehetőleg képesített előkészítőt és anyagelszámoltatót (női munkaerő előnyben): jelentkezéskor kézzel írott önéletrajz szükséges. 1 fő szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező villanyszerelőt, 1 fő szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező központifűtés-szerelőt, 3 fő szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező szobafestőt és mázolót. Jelentkezés: Bp. V., Beloiannisz u 13. mindennap 7-től 15 óráig. TAKSONY ES VIDÉKÉ ÁFÉSZ Építőipari osztálya az acéltartót, és senki nem tudja, hogy kik tesznek pót­szegfűket a hetenként meg­újított virág mellé, egyéni áhítatból. Két küldöttünk járt Sarkadon, az ottani Ady End­re gimnázium névadóünnepé­lyén. Tapasztalataikat el­mondták, s ez a szegfű-kultusz alkotó továbbteremtését ered­ményezte. Balássy Zoltán szobrászművész e témából tervezett bronzérmeivel aján­dékozta meg a ráckevei gim­názium iskolavezetése azon tanárokat és diákokat — dr. Kovács Józsefnét, Pusztai Gyulát és Pálfy Máriát —, akik legtöbbet tettek az Ady- hagyomány ápolásában. Váci Mihály örök értékű gondolatát kölcsönözve, ez sem elég. Egyik alkalomra megérkezett Baska József Ady „Héja-nász az avaron” című verséről készült festménye, melynek elemzését a faliúj­ságon olvashatták az intézet tanulói. Egy szombaton többen fel­keresték Ady sírját a Kere­pesi temetőben — azóta min­den hónapban szegfűcsokrot küld a ráckevei Ady-család a pesti síremlékhez. Ez a fő­hajtás nyáron sem szünetel, önként vállalkozók viszik a szegfűt Ferenczy Béni Ady- maszkjához és Csorba Géza Ady-szobrához. Nincs megállás. E példa nyomán az intézet levelező hallgatói is jelentkeztek, hogy ők is szeretnének bekapcso­lódni e szép munkába a kö­vetkező tanévtől. A sziget- szentmiklósi József Attila szakkör tagjai e ráckevei in­díték elfogadásával a nagy proletárköltő Gát utcai szü­lőházának virágtartalékát szervezik folyamatos gondos­sággal. Ha így folytatódik e teremtő lelkesedés, akkor or­szágos méretűvé válik az a mozgalom, mely a költők, tu­dósok, névadók emlékhelyei­nek gondozását a fiatalok ön­kéntes kötelességére bízza. A KISZ e társadalmi fontosságú ügy_ gazdájává válhat, s az al­kotó összefogást kezdemé­nyezheti Ady és egy szegfű beszélgetésének folytatása­ként: „Ha a magyar Helikon adta, Hervatag a hitünk s a szekfűnk. Azért bánatba sohse essünk. Kicsi virág, szegény virág, Ügyis eldoblak, beszélgessünk.” Losonci Miklós CSALÁD ÉS ISKOLA MAGÁNYOS GYERMEKEK SZINTE MINDIG I—II. osz­tályosokat tanítottam. Ezek között a kedves, nyílt szívű, hatévesek között is mindig akadt egy-két olyan, aki elhú­zódott társadtól, egyedül ját­szott, zárkózott volt. Őket na­gyon nehéz volt megközelíte­ni. Mindig különös igyekezet­tel foglalkoztam velük. Sze­rettem volna nyomára buk­kanni annak, mitől lettek ilyen magányossá. A sok-sok eset közül István­ról és Editről emlékezem itt meg. Az ő életükben sűrítve találtam meg a magányossá válás okait. István órák alatt legtöbb­ször játszott. Egyszer megso­kalltám az óra alatti játszado­zást Beírtam az ellenőrzőjé­be egy figyelmeztetést. Meg­tudtam, hogy vasvonalzóval verték meg érte. Elhatároz­tam; soha többet nem írok be semmit, de a családot soron kívül meglátogattam. A látogatás fél — a követ­kező napokon észleltek egész magyarázatot adtak István magatartására. A rideg, barátságtalan ott­honban a szeretetlenség lég­köre fogadott. „Itt teher a gyermek!” — ez volt az első gondolatom. A szokásos érdek­lődésre nagyon szomorú kép alakult ki bennem. Megállapí­tottam: az anya egyáltalán nem ismeri gyermekét István­nak nincs egyetlen játéka sem! Az anya, csodálkozó ar­comat látva, így mentette ma­gát: „Ennek? Minek ennek játék? Úgyis tönkretenné”! BARÄTJA NINCS, játékai nincsenek, nem szoktak vele beszélgetni, mesét nem olvas neki senki. Sokat csavarog — panaszolja az anya —, „pe­dig annyit kap ki”. „Teher, teher, nem szere­tik!” Ez forog a fejemben, amikor szigorú intelmeket in­tézek az anyához, aki unot­tan hallgat Másnap a nagyszünetben lá­tom, István magában beszél. — Mit csinálsz, Istvánkám? — kérdezem. — Játszom — feleli ő. — És mit Istvánkám? — Szerepelek. Most a Di­dergő király vagyok. VALÓBAN EGYÜTT LÁT­TUK a Didergő királyt. Ki hitte volna, hogy Istvánt eny- nyire megihlette, hogy újra meg újra eljátssza magának. Segít magán! Nem akar szo­morú gyerek lenni. Edit az iskolában már az el­ső naptól kezdve vad volt, dur­va, kötekedő. Mindig sértetten elhúzódik társaitól. Alkoholista szülők gyerme­ke. Nincs ösaládi élet, csalá­dias légkör. A gyermek „két­féle apu”-t ismer. „Ha ivott, akkor jókedvű, ad pénzt fa­gyira és nem kapok ki még az intőért sem. Ha nem ivott, ak­kor káromkodik, megver és anyut is összeveri” — vallja a kis koravén, és máris magá­nyossá vált gyermek. A durva éjszakai veszekedések, vere­kedések után álmosan, össze­történ, fáradtan iskolába ér­kező kislány még a szeretetre is rosszul reagál. Nem bízik a társaiban, de még a felnőt­tekben sem. SOK-SOK SZERETET KELL ezeknek a sebzett lelkű prermekeknek a megnyerésé­hez. De jó lenne, ha minden gyermek otthon erezné meg ezt a békés, családi élet lég­körében. még az új tanév megkezdése előtt! Dr. Gergely Károlyné AZ ELSŐ SZERELEM NE KÉRDEZZÜK, mikor van itt az ideje az első szere­lemnek, mikor ildomos. Soha­sem tudjuk, mikor jön. De jön. Tiszta szívű, egészséges lelkű ember legszebb, legnemesebb Blériot a Csatorna fölött (Születésének centenáriumára) Száz éve, 1872. július 1-én, az észak-fran­ciaországi Cambraiban szüle­tett Louis Blériot, a repülés hőskorának ünnepelt pilótája, az aviatika egyik legjelentő­sebb úttörője. Világhírét Blériot korszak- ai.:otó légiútjáva! teremtette meg. 1909. július 25-én átre­pülte a La-Manche-ot, a Csa­tornát. A benzinmotor feltalálása után már sikerrel repült a pi­lóták egész sora. Az amerikai Wrighe-testvérek a mai érte­lemben vett repülőgép meg­teremtői. Kétfedelű gépük 1903. december 17-én szállott fel először, példáját számos aviatikus követte; az első út­törők: Farman, Santos Du­mont, Latham és Blériot. De a technika még gyermekcipőben járt. Blériot már 1900 óta rend­szeresen foglalkozott a repü- 1 ssel. Hadimémöki tanulmá­nyai befejeztével vagyont szerzett autólámpák gyártá­sával, az így szerzett vagyonát repülőgépek szerkesztésére fordította. Tizenegy gépet ké­szített, első gépeivel kudarcot vallott, hússzor szenvedett tobbé-kevésbé súlyos balese­tet, de 1908-ban már huszon­hét kilométert repült. Tizen­egyedik gépe végül teljesen sikerült. Ezt az egyfedelű gé­pet 24 lóerejű, ún. Anzani-mo- tor hajtotta, 80,4 km sebessé­get ért el. Blériot ezzel a gép­pel vágott neki a Csatornának. .. La Manche átrepülésére ugyanis a Daily Mail angol vi­láglap tulajdonosa, Northcliff l.rd, 1000 fontos díjat tűzött ki. Ezt a díiat az ugyancsak kiváló repülő Latham kudar­ca után Blériot nyerte el. Útja 50 percig tartott, világrekor­dot teremtett vele. —--------------- mint napi TÖ bl) VOlt, 1 szenzáció, Blériot út­ja: a repülőversenyek szinte divatba jöttek, nemcsak a gé­pek váltak egyre tökéleteseb­bé, létrejött a repülőgépgyár­tás is. Ennek fejlesztésében Blé­riot is derekasan kivette ré­szét, ugyanis nemsoká vissza­vonult a nyaktörő repülőmu­tatványoktól. Érdeme a fran­cia repülőgyártás műszaki fel­tételeinek megteremtése, s a gyártott gépek tökéletesítése. 1927-ben még megérte Lind­bergh világsikerét, az Atlanti- óceán átrepülését. ö maga munkásságát meglepő józan­sággal jellemezte: „Technikus vagyok, és nem több. Van egy találmányom, amelyet értéke­síteni akarok.” Blériot diadala esztendejé­ben hazánkba is ellátogatott. Számos ma is élő, idős korú szemtanú emlékezik Blériot budapesti repülésére. Blériot 1909. október 17-én, vasárnap délután 4 órakor, a kisrákosi gyakorlótéren szállott fel, lel­kes nézők ezreinek jelenlété­ben. A kisrákosi gyakorlótér a mai József Attila telep he­lyén terült el, a hangárok he­lyén ma az Üllői út 147. sz. földszintes épület áll, két üz­lethelyiséggel, bútorüzlettel és csemege-közérttel. Az ünne­pelt pilóta háromszor szállott fel, köröket írt le a levegőben. Egy kedves, öreg tisztviselő beszélte el e sorok írójának, l.ogy mint 9 éves „srác”, tanú­ja volt a nagy eseménynek. A tér visszhangzott a lelkesedők ujjongásától — de a mutat­vány rövid ideig tartott. A repülés technikája mel­lett kialakult a repülés tudo­mánya, az aerodinamika. En­nek a tudománynak alapvető úttörő művelője az orosz Zsu­kovszkij, de ne feledkezzünk meg a magyar Martin Lajos egyetemi tanárról sem, aki re­pülőgéptervével, elméleti ku­tatásaival a múlt században korát megelőzte. --------------------- Blériot si­I A magyarok kerén fei­----- buzdulva, a Rákos-mezőn (a Fehér úti HÉV és Gödöllő felé vezető vasútvonal közötti területen) jelentős eredményeket értek el, s már az 1910-es májusi budapesti nemzetközi repülő- \ ersenyen is részt vettek. Könnyen hozzáférhető tudo­mányos, és népszerű köny­vek, s szerencsére életben le­vő pilóta hőseink is tanús­kodnak erről. S nem véletlen, hogy az új eszméket hirdető folyóirat, a Nyvgat, 1909-es év­folyamában a közlemények egész sora jelent meg Blériot- ról és a repülésről. A repülő ember kifejezés szinte szálló­igévé vált a Nyugat eme év­folyamában. Karinthy Frigyes Blériotot szárnyaló lelkese­déssel magasztaló cikkének is ez a címe. S Gellért' Oszkár költő remek versében így kiált fel: „Büszke vagyok... Én va­gyok Blériot, Wright, Latham, én vagyok a repülő-ember”. ———első évti­I Századunk I zedének re­------------------ pülést fel­lendítő eseménye, Blériot útja a Csatorna fölött. Századunk 80-as évében végre megépül — évszázados halogatás után — a La Manche alatti alagút. A múlt, s a jövő nagy teljesít­ménye egyaránt a távolságot áthidaló ember diadala. Ru binyi György Blériot francia mérnök, az egyetemes repülés történeté­nek legendás alakja születésé­nek 100. évfordulójáról kiállí­tással emlékeznek meg a Köz­lekedési Múzeumban. érzése a szerelem. Talán mo­solyogni való, de az első szere­lem éppúgy beköszönthet tíz­éves korban, mint ahogy — ha késve is — 18—20 éves ko­runkban talál ránk. A FIÚ „FELLÉP”, hódít, igyekszik férfierényeiről, áll­hatatos jelleméről, mély ér­zelmeiről a lányt meggyőzni. Intelligens, beszél az erejéről, „kalandjairól”, a szívéhez kö­zelálló témákról. Felfedi az imádott lány előtt terveit, szí­nesen ecseteli jövőjét. A szerelmes leányzó sem marad tétlenül, csupán mímeli a közönyt, az ő szíve is tele van csodálattal, azért, mert Öt csodálják. Otthon percek alatt minden­ki észreveszi a változást. A szerelmes leány álomvilágban él. Hallja, hogy a nagynéniké­je beteg, de nem jut el tu­datáig, szívében most senki számára nincs hely. Dúdol, mosolyog. És másnap, bár süt a nap, és a papa fizetését fel­emelték, szomorúan ül a tükör előtt, órákig fésüli haját, az­nap nem találkoztak, vége te­hát mindennek. A szerelmes fiú vidám, fecseg, henceg. Vá­ratlanul cipőt tisztít, kezet mos, aztán másnap ő is szo- morkodik, panaszkodik, hogy senki sem érti őt. HOGYAN SEGÍTSE az első szerelmet, hogyan viselkedjék ilyen helyzetben a szülő? Oko­san, tapintatosan — válaszol­hatnánk, hiszen ez kézenfekvő. Legyen megértő, ne faggassa gyermekét, és főleg ne moso­lyogja, ne gúnyolja érzéseit. A szerelem tárgyát pedig so­hase szidja. Ez rossz vért szül. Hiszen a szülő adott esetben a legnemesebb és egyben legsze­mérmesebb érzés tanúja, ilyen viharban melegszívű szövetsé­ges kell a fiataloknak. A meg­értés bizalmat szül. Előbb- utóbb a fiatal megosztja a nagy titkot, hiszen ez akkora teher, amelyet nem bír egye­dül elviselni. És akkor az érett, gondolkodó szülő tapintatosan, szinte észrevétlenül adhatja a tanácsokat. Egy-egy rejtély megfejtése a szülő számára hallatlanul nagy megkönnyeb­bülés, boldogság. Egy jól idő­zített okos tanáccsal mennyi keserűségtől szabadíthatja meg a szülő gyermekét. És mennyi zátonyt lehet így az okos rév­kalauz segítségével elkerülni. S.A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom