Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-28 / 176. szám
1972. JÚLIUS 28., PÉNTEK FÄJKUSZ Az Eagleton-story AZ AMERIKAI elnökválasztási küzdelem kimenetelét kiszámíthatatlan mértékben befolyásoló fejlemény erejével hatott kedden, délután Thomas Eagleton missouri szenátor rendkívüli sajtóértekezlete, amelyen a demokrata párt al- elnökjelöltje — George McGovern elnökjelölt jelenlétében — a nagy nyilvánosság elé tárta múltbeli betegségeinek történetét. Pszichiátriai kórtörténetének nyíltszíni kiteregetésére láthatólag az indította a 42 éves szenátort, hogy elébevágjon olyan „leleplezéseknek", amelyek kétségeket támaszthatnak az elnöki hatalomtól „szívdobbanásnyira” levő alelnöki állásra való alkalmassága iránt, illetve alááshatják a McGovern—Eagleton jelöltpáros választási esélyeit. EAGLETON elmondotta, hogy 1960 és 1966 között három alkalommal részesítették kórházi kezelésben „idegkimerültség és fáradtság” miatt, s két esetben elektromos sokkkezelést alkalmaztak. Az alel- nökjelölt, akit 4 évvel ezelőtt választottak be a szenátusba, nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a legutóbbi hat év folyamán jó egészségnek örvendett és semmi alapja sincs azoknak a híreszteléseknek, amelyek szerint alkoholista lett volna. A KÉRDÉSEKRE adott válaszokból kitűnt, hogy Eagleton nem tájékoztatta McGo- vemt ideggyógyászati kortörténetéről, amikor az elnökjelölt 12 nappal ezelőtt a demokrata párt konvencióján felkérte őt jelölttársnak, mivel, mint hangoztatta, azt lezárt problémának tekintette. McGovern a sajtóértekezleten teljes bizalmát fejezte ki Eagleton szellemi és fizikai képességei, illetve alelnöki alkalmassága iránt. Hangsúlyozta, hogy ha tudott volna múltbeli betegségeiről, akkor is rá esett volna választása. A NAGY IZGALMAT kiváltó bejelentések hátterében az áll, hogy az erősen konzervatív Knight Newspapers munkatársai felkutatták Eagleton múltjának „egészségügyi foltjait” s nagy storyt készültek1 közzétenni, beleszőve az „ailko- haltartalmú” híreszteléseket is. EAGLETON szerdán egy tv- interjúban elmondotta, hogy felajánlotta McGovernnek visszalépését, amennyiben az elnökjelölt úgy ítéli meg hogy ez az ügy árthat választási esélyeinek. McGovern azonban a leghatározottabban elutasította ajánlatát, s végül közösen úgy döntötték, hogy a nyilvánosság elé állnak. AZ NBC-TV poltitikai munkatársa szerda reggeli hírmagyarázatában úgy vélekedett, hogy az ügy hátrányosan érinti McGovern amúgy is ,.meredek hegyoldalon felkapaszkodó” választási küzdelmét, mivel a sebezhetővé vált missouri szenátor „ahelyett, hogy erősítette volna, gyengíti a demokrata párti tikettet”. A NAGY KÉRDŐJEL most az, megpróbálja-e a republikánus választási vezérkar a számára kínos politikai kérdésekről személyes térre terelni a választási harcot. Ez esetben az évszázad egyik legcsúnyább választási küzdelmére kerülhet sor, ugyanis a republikánus szekrényekben — az ITT-bot- ránytól kezdve a demokrata párti főhadiszállásra történt titokzatos betörés vizsgálat alatt álló ügyéig — számos olyan „politikai csontváz” rejtőzik, amely a választási harc elmérgesedése esetén bármikor kitáncoltatható a' rivaldafénybe. AZ ALELNÖKJELÖLT, aki szerdán Honoluluba érkezett, egyébként kijelentette, hogy továbbra is kész lemondani, ha úgy találja, hogy az idegkezelésével kapcsolatos tények ártanak McGovemek. „Azt akarom, hogy McGovern bekerüljön a Fehér Házba, s nem tennék semmi olyat, arti vlsz- szatartaná őt e cél elérésétől — jelentette ki Eagleton. GARY HART, a McGovem- kampány fő szervezője azt nyilatkozta az ügyben, hogy a döntés kizárólag Eagletoné. A kérdés McGovern részéről lezártnak tekinthető... A. B. T. Nagy-Bri!annia Folytatódik az országos dokkmunkássztrájk A TUC csütörtök délután visszavonta a hétfői, egynapos általános sztrájkra szóló felhívást. A brit szakszervezeti mozgalom baloldala azonban követeli Vic Feather főtitkártól és társaitól, hogy folytassák a félbehagyott harcot, és kényszerítsék ki az ipari viszonyok törvényének visszavonását. A csütörtök délutáni fejlemények arra vallottak, hogy az angol gazdaság kulcsfontosságú szektoraiban nem marad abba a tiltakozó sztrájk. Az ország minden részéből összesereglett kikötői bizalmiak küldöttközgyűlést rendeztek a londoni Transport House-ban, a munkáspárti székházban egyetlen napirendi pontjuk volt: elfogadják vagy elutasítják-e az elbocsátások következményeinek enyhítésével foglalkozó, úgynevezett Jones—Aldington jelentését. Jones, a szállítómunkások szakszervezetének főtitkára, Lord Aldington pedig a másik társszerző, a kikötői munkáltatókat képviselte. A küldöttközgyűlés alatt a székházat szaktársaik tömege vette körül. Amikor kiderült, hogy a küldöttek 38:28 arányban elutasították a jelentést, óriási éljenzés tört ki. A határozat azt jelenti, hogy péntektől meghatározott időre folytatódik Nagy-Britanniában az országos dokkmunkás- sztrájk. Pompidou Rómában Hivatalos látogatásra Rómába érkezett George Pompidou, a Francia Köztársaság elnöke. Képünkön: Giovanni Leonéval, az Olasz Köztársaság elnökével útban a repülőtérről a vendég szálláshelye felé. A krasznojarszki óriás A Jenyiszej folyón épült krasznojarszki 6 millió kilowatt kapacitású vízierőművet hivatalosan is „átvették”. Kirillin, a Szovjet Állami Tudományos és Műszaki Bizottság elnöke aláírja az átvételről szóló dokumentumot. A világ legnagyobb vízi erő- [ műve egyike a világ legolcsóbb villamosenergia-termelő üzemeinek. A krasznojarszki óriás léte- ! sítmény első félmillió kilowat- | tos turbináját 1967-ben, az utolsó, tizenkettedik gépegységét pedig tavaly, az év végén helyezték üzembe. Jóllehet, az erőmű eszerint alig fél éve működik teljes kapacitással, az építkezés költségei máris száz százalékig megtérültek, s emellett a Jenyiszej vize által termelt energia változatlanul háromszor olcsóbb, mint a hasonló kapacitású hőerőműveké. A szibériai folyón elvégzett hatalmas építőmunka méreteit illusztrálja, hogy a krasznojarszki vízi erőmű 1100 méter hosszú és 124 méter magas gátjába öt és fél millió köbméter betont építettek be. Krasznojarszk — minden csúcsteljesítménye ellenére is — csak közbeeső állomás a szibériai vízi energia kiaknázásában. A szibériai Ob és a Jenyiszej folyón tucatnyi hasonló vagy nagyobb kapacitású energetikai létesítmény építése, illetve tervezése folyik. A hakonei zsákutca Japánban az Egyesült Államok és a szigetországok képviselőinek négy napra tervezett megbeszélése kezdődött a két ország új kereskedelmi egyezményéről. A tanácskozás során az Egyesült Államokba irányuló nagyarányú export is megvitatásra kerül. (Az Egyesült Államoknak ez a fokozott japán export óvatos becslések szerint, mintegy négymilliárd dollár összegű deficitet okozott.) William Eberle, Nixon elnök különleges kereskedelmi tanácsadója, a 15 tagú amerikai küldöttség vezetője, a tárgyalások során nyolcpontos tervet terjesztett elő, amely a Japánba irányuló amerikai export lehetőségét taglalja. Az Egyesült Államok kereskedelmi deficitjét a terv megvalósításával szándékoznak csökkenteni. Az Egyesült Államok 1968 óta nagy veszteséget szenvedett a Japánnal folytatott kereskedelemben. A vietnami háború következményeként fellépett infláció a lényegesen olcsóbb és mégis magas kvalitású japán export-árukat egyre vonzóbbá tette az amerikaiak szemében. Japán 1968- ban 1112 millió dollár értékű árut exportált az Egyesült Államokba. Ennek az exportnak, a volumene 1971-ben már 3,2 milliárd volt. Az Egyesült Államok idén az első hat hónap során kétmilliárd dolláros deficitet ért el Japánnal folytatott kereskedelmében. William Eberle programjáA Dunai Kőolajipari Vállalat jövendő kőolajfeldolgozó szakmunkásait Komáromban, a 318. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben taníttatja. A jelentkezőknek diákotthoni elhelyezést, az iskolái ösztöndíjon felül havi 250 Ft külön ösztöndíjat biztosit a vállalat. Jelentkezhetnek általános iskolát végzett, 16 évnél nem idősebb fiúk. Tanulmányi idő: 3 év, utána a DKV-nál munka és szállás várja a végzetteket A jelentkezési lapot az iskolának kell megküldeni. Cím: 318. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet, Komárom, Táncsics u. 73. Jelentkezéséről tájékoztassa vállaltunkat. Kérésére bővebb felvilágosítást adunk. Levélcím: Dunai Kőolajipari Vállalat, személyzeti és oktatási önálló osztály, Százhalombatta 3. Pf. 1. Telefon: a 460-784-es vagy a 460-785-ös budapesti számon, a 16—11-es rr .llék. ban a többiközött az a követelés is szerepel, hogy japán importáljon különféle mezőgazdasági termékeket, mint például narancsot, gyümölcsféléket és marhahúst. A Hakone japán fővároskában kedden megkezdődött négynapos japán—amerikai kereskedelmi és gazdasági tárgyalásokon a két bizottság tagjainak meg kell találniuk a kiutat abból a zsákutcából, amelybe a két ország kereskedelmi kapcsolatai futottak az elmúlt években. A tárgyalásokon részt vevő japán delegációt Curumi, a tapasztalt diplomata vezeti. A TASZSZ-hírügynökség kommentálása szerint Japán és az Egyesült Államok képviselői különböző értekezleteken és tárgyalásokon már egy éve szeretnék megtalálni a kiutat a jelenlegi helyzetiből. A japán sajtó véleménye szerint a hakonei találkozó sem tartogat meglepetést. A tárgyalófelek legjobb esetben ismét leszögezik álláspontjukat ahhoz, hogy azt még egyszer kifejtsék az augusztus végére, szeptember elejére tervezett japán— amerikai csúcstalálkozón, ahol feltehetően „politikailag rendezik” ezt a kérdést. Ä habozó professzor GROMIKO szovjet külügyminiszter csütörtökön fogadta Peter Peterson amerikai kereskedelmi minisztert, aki a szovjet—amerikai kereskedelmi vegyesbizottság első ülésszakán résztvevő amerikai küldöttség élén tartózkodik Moszkvában. Tizenegy nappal azután, hogy dr. Kari Schiller, bonni gazdasági csúcsminiszter benyújtotta lemondását, Heinz Kühn, Észak-Rajna Westfália tartományi miniszterelnöke egy düsseldorfi sajtókonferencián fontosnak tartotta kiemelni: egy pillanatig sem kételkedik abban, hogy dr. Schiller hűséges marad a szociáldemokrata párthoz. Ugyanazon a napon hangzott el ez a határozott kijelentés, amikor a Frankfurter AlLge-i meine Zeitung népszerű ka-t rikaturistája, Köhler egy, vakvágányra tolt gőzmoz-» donyt rajzolt, a kazán or-i rán Schiller-fejjel, oldalán egy táblával, amelyen va-i laki jó állapotban levő vá-< lasztási lokomotívot ajánl eladásra. A miniszterelnök is, a rajzoló is azokra a hírekre utalt, amelyeket a volt csúcs- miniszter közvetlen baráti köre terjeszt, egyre-másra arról tájékoztatván „szigorúan bizalmasan” a sajtó kíváncsiembereit, hogy dr. Schiller állítólag habozik, sőt egyelőre még nem is tud dönteni. A barátok szerint a professzor még ' nem döntött,- hogy a miniszteri bársonyszékből valamelyik egyetem rektori székébe, vagy a nagyvállalatok valamelyikének vezérigazgatói karosszékébe ül-e? Aztán suttogva- teszik hozzá: még az sem bizonyos, hogy a „vérig sértett Schiller” megmarad-e a szociáldemokrata pártban, nem áll-e át a jelenlegi ellenzék soraiba. Három esztendővel ezelőtt, 1969 tavaszán a nyugatnémet- sajtóban nem „választási gőzmozdonynak” emlegették dr. Kari Schillert, hanem lapcímekben, karikatúrákban, beszédekben, általában az egész propagandában azt mondották, hogy az egyetemi katedráról a bonni minisztériumi szobába hivott dr.: Schiller „a szociáldemokraták legjobb választási adú- ja”. Igaz, a gazdasági szakértelmet dicsérő cikkek azt sem hallgatták el, hogy a professzornak meglehetősen kanyargós úton kellett eljutnia addig, hogy a szociáldemokrata párt kedvenceként szerepeljen. Sőt, gyakran idézgették a Kiesinger kancellárt megpofozó Beate Klarsfeld egyik mondatát: „Tulajdonképpen Schiller urat is képen lehetne törölni. Ez is egy azok közül a szocialisták közül, akik a náciktól jöttek”. Természetesen senki nem akarja azt állítani ma sem az NSZK-ban,' hogy dr. Kari Schiller vezető hitlerista lett volna — éppen csak megemlítik, hogy 1933-ban állították ki az akkor huszonkét esztendős • Schiller náci tagkönyvét, amelynek száma 4 633 250 volt Most érdekes kérdések me- nunei fel dr. Schiller lemondása kapcsán. Vajon van-e annak jelentősége, hogy Kühn miniszterelnök az említett sajtókonferencián oly nyomatékkai emlegette, hogy Schillernek biztos és előkelő helye lesz, sőt már van is az Eszak-Rajna Westfália-i szociáldemokrata listán a november-decemberben sorra kerülő választásokon? Vajon miért mondta a minap Herbert Wehner, a szociáldemokrata párt elnöke, hogy Schiller távozásában nagy szerepe volt annak, hogy Brandt kancellár húzódozott gazdasági csúcsminiszterének j odaígérni egy bizonyos, általa választott és biztosnak tekintett választókerületet? Vajon miért hallani most a CDU/CSU oldaláról azt, hogy Schiller volt „az elképzelhető legjobb gazdasági miniszter”, holott a mai dicsérők tegnap még azt magyarázgatták, hogy „a professzor gazdaság- politikája csődbe viszi az NSZK-t”? Aliik abban bíznak, hogy a volt gazdasági és pénzügyminiszter még november-decemberben is szociáldemokrata- párt-tag lesz, azok elhiszik, hogy a távozás oka az a három kérdés,' amely a Brandt kancellárhoz intézett lemondólevélben is szerepel. Schiller magyarázata szerint azért kellett otthagynia a kormányt, mert a többi miniszterek egyszerűen nem akartak beleegyezni a mintegy két és fél millió márkányi költséglefaragásba a különböző minisztériumok kiadásainál. Második pontként Schiller azt hozta fel: ellene volt a kormányban kialakult álláspontnak, amely szerint most már itt az ideje, hogy a — bizonyos tőkéscsoportok számára kellemetlen kihatású — már 1969-ben megígért adóreformot még az idén bevezessék. A legérdekesebb indok a harmadik: Schiller állítólag ellene volt azoknak a nyugati valutaválsággal kapcsolatos pénzügyi intézkedéseknek. amelyek kellemetlenek lettek volna Washington számára. Az elmúlt néhány napban számos találgatás jelent meg arról, hogy vajon igaz-e, hogy Schiller titokban találkozott — még lemondása előtt — a kereszténydemokraták egyik vagy másik vezetőjével; igaz-e, hogy olyan kijelentéseket tett, amelyek szerint egyelőre „habozni látszik”, aztán amikor a választási kampányban ez a legjobbnak tűnik, közli csatlakozását a CDU/CSU-hoz? Természetesen nem lehet találgatásokra építeni — egy dolog azonban kétségtelen. Az a Franz Josef Strauss, ak! ezelőtt egy-másfél hónappal még a legdemagógabb módon lépett fel Schiller ellen, nem kímélve gazdaságpolitikai lépéseinek legkisebbjét sem, hogy beleköthessen, most hangot váltott. Ugyanez a Strauss, aki egy eljövendő, reménybeli CDU/CSU kabinet gazdasági csúcsminiszterként szerepel az ellenzéki elképzelésekben, most kijelentette, hogy „aligha van olyan kormány, amely nélkülözhetné dr. Schiller rendkívüli képességeit”. A lemondás után tíz-tizenkét napig úgy tűnt: a gazdaság, csúcsminiszter távozása árt a koalíciónak is és a szociáldemokrata pártnak is. Most azonban a huzavona, a nem egészen ízléses pletykálkodás Schiller professzor körül megfordította a hangulatot — úgy tűnik, hogy a szociáldemokrata párt nem veszített a gazdasági csúcsminiszter lemondásával. Gárdos Miklós Grippen, Bobko és Thornton amerikai űrhajós-tudósok 56 napra kísérleti teszt-kamrába vonultak, hogy előzetes adatokat szerezzenek az 1973-as SKYLAB kozmikus programokhoz. SKYLAB-tcszt ELBOCSÁTOTTÁK az űrhajósok testületéből David R Scott űrhajóst, aki az Apolló—15 űrhajó pilótájakénl 100 darab, a holdon lepecsételt bélyeget hozott forga* lomba, egyenként 1500 doh lárért. Elbocsátásának napja komikus módon csupán há- három nappal előzi meg az Apollo—15 holdat érésének első évfordulóját.
