Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-27 / 175. szám
^cb^iWap 1972. JÚLIUS 27., CSÜTÖRTÖK HETI FILMJEGYZET A PAP FELESÉGE Magyar sikerele „Énekeljenek a népek!” Szép magyar sikerek születtek a BBC „Énekeljenek a népek!” elnevezésű nemzetközi rádiós kórusversenyen. Tizenhat ország 46 kórusának vetélkedéséből az iskolai kórusok kategóriájában a Veres Pálné Gimnázium Ug- rin Gábor vezényelte kórusa megkapta az első díjat. Az egynemű kórusok kategóriájában a második díjat a Csá- nyi László és Botka Valéria vezényelte Budapesti Leánykar hódította el, s ugyancsak második díjjal jutalmazták a Liszt Ferenc Kórus teljesítményét a Kortárs zenekategóriában. A karvezető: Párkai István. Fenékpusztán, dr. Sági Ká- rolynak, a keszthelyi Balatoni Múzeum igazgatójának vezetésével folytatják a római birodalom egyik katonai centrumának feltárását. Az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy Attila halála, a hun birodalom bukása után az ötödik században újra a római császársághoz csatolták e területet, s a fenékpusztai erdőn belül katonai utánpótlási bázist alakítottak ki. A feltárt nagy élelmiszer- raktárak azt bizonyítják, hogy a hadsereg élelmezéséhez szükséges készleteket itt tárolták. A szakemberek véle- nye szerint valószínű, hogy e keleti haderőt hirtelen nagy E st a címet vastag művelődéstörténeti monográfiának illene viselnie. S még egy ilyen monográfia is csak különös tömörséggel teljesíthetné azt, amit a címe ígér, hogy tudniillik ismerteti az emberi kultúra történetét Altamira őskori barlangrajzaitól a legeslegújabb korszak kibernetikus csodáiig. Amire én vállaikozhatom, az csak annyi, hogy kiemelek ebből a sok ezer éves folyamatból egyetlen mozzanatot, és — vitatkozva egy divatos nézettel — eltűnődöm sorsának alakulásán. Mi ez a mozzanat? Az ember szépségvágya és szépségteremtő kedve. Mi ez a divatos nézet? Az ember szépségvágyának és szépségteremtő kedvének megkérdőjelezése. Illetve: borús jóslat arról, hogy ez a vágy és kedv rohamosan apad, hogy a civilizáció elsorvasztja és megöli a szépséget, hogy a számítógépes ember elfelejtkezik a barlangrajzoló emberről — az altamirai jeleket elfedik a kibernetikai jelek. Igaz-e ez? A borús jóslatoknak mindig van valami megejtő varázsuk; az ember együtt él saját halálának gondolatával, s hajlamos rá, hogy ezt a gondolatot a világra is kiterjessze: elpusztulok, de a világ is pusztul, íme, a szemünk láttára pusztul el a szépség is! Hiszen teremtéséhez elmélyült nyugalom kell, élvezéséhez a lélek csöndje, a világ pedig benzinbűzös lármában rohan saját csődje felé: városkolosszusokat épít, amelyekből kiszorul a báj, a békesség, a természet, de belészorul a sivárság, a nyugtalanság, a kipufogók gőze, s fölötte elhomályosul az ég, körülötte tar lesz a föld, rajta keresztül pedig szennyes folyók hömpölyögnek az olajlepedékes óceánok felé. Mindez igaz. És a jóslat mégsem igaz. A kiindulása nem igaz (ezért fc folytatása sem). A kibernetikai jelek nincsenek ellentétben az altamirai barlangjelekkel. A civilizáció nem ellensége a szépségnek. Hanem édestestvére. Hasznosság és szépség: Moldáviáról, a „kertköztársaságról” szól a Fáklya legújabb számában a Szovjetunió 50. éves jubileumával foglalkozó cikksorozat következő része. Színes, képekvereség érte, egyik napról a másikra megsemmisült, s a katonai bázist hatalmas tűz pusztította el. A tábor területén betemetett széles kútból — amelyet nemrég tártaik fel — a tűz martalékává vált égett magvak és egyéb maradványok kerültek elő. Búza, rozs, árpa, zab, lencse és egyéb magvak mellett a mediterrán népesség által fogyasztott olajbogyókat is találtak. Előkerült fügemag, dió, mogyoró, továbbá számos kerti virág magja is. Ezekből az adatokból meghatározhatják, hogy e korban milyen növényeket ismertek és mivel táplálkoztak a környék lakói. ugyanannak az emberi tevékenységnek gyönyörű célja és eredménye. És ez így volt i már a barlangrajzoló ember tevékenységében is. Azoknak a rajzoknak, amelyeket az altamirai barlangban találtak, s amelyeket hajlamosak vagyunk egyszerűen szépnek látni, eredeti céljáról, persze, többféle magyarázat van forgalomban. Bájosan primitív bölényábrázolások, vonuló csordák, emberalakok, dárdák és nyílvesz- szők. Az egyik magyarázat szerint önfeledt, játékos pillanatok szülöttei, amikor az ősember fölemelte a kezét, hogy emlékezete legkedvesebb tárgyait a falra idézze, a művész mozdult meg benne öntudatlanul, a „homo sapiens”-bői (a bölcs emberből) előbújt a „homo aestheticus” (a szépérzékű ember), akinek nincs más célja, mint az önmagáért való szépség. A másik magyarázat szerint mágikus pillanatok szülöttei: amikor az ősember fölemelte a kezét, hogy állatokat és embereket idézzen a falra, a varázsló mozdult meg benne tudatosan, a „homo sapienséből előbújt a „homo religiosus” (a vallásos ember), akinek nincs más célja, mint tiszteletadás a totemeknek, az elejtett állatok és meghalt emberek szellemének. A harmadik magyarázat szerint gyakorlatias pillanatok szülöttei ; amikor az ősember fölemelte kezét, hogy állatokat és vadászjeleneteket idézzen a falra, a vadász mozdult meg benne tudatosan, a „homo sa- piens”-bői előbújt a „homofa- ber”, a cselekvő ember, aki a művészetet és a mágiát hívja segítségül, hogy a vadászat holnap is jól sikerüljön. ípn ezt a harmadik magyaJ^rázatot érzem igaznak. Mert az ember, élni akart, szerencsésen vadászni és sikeresen harcolni, minden mozdulatát ez a gyakorlatias cél vezérelte, s ha egy-egy mozdulatával hasznosat produkált, szépet is produkált vele. A „homo aestheticus” és a „homo faber” tehát nem két különböző ember, hanem ugyanaz a „homo sapiens”. A szépség a dolgok tulajdonsága kel illusztrált cikkekben mutatja be ennek az országnak a gyors felemelkedését. A szovjet hadiflotta napja alkalmából Gorskov tengernagy nyilatkozott „a szocializmus és a béke óceáni őrségének” jelentőségéről. Képriport is bemutatja a szovjet haditengerészek életét. A termőföldiek é* a természeti! kincsek hasznosításával foglalkozó cikk a szovjet népgazdaság elvi alapjait világítja meg. A régészet, különösen pedig a magyarság múltja iránt érdeklődőket megismerteti a lap azzal a szovjet—magyar közös tudományos munkával, amely az ótürk runaírásos emlékek feltárásával, megfejtésével foglalkozik. A munkahelyi közérzet, valamint több szórakoztató tanulságos cikk szintén joggal számít az olvasók érdeklődésére. A napokban nyílt meg Gödöllőn, a járási hivatal nagytermében Fazekas Margit fotóművész tárlata. ugyan, de csak az ember képes rá, hogy ezt a tulajdonságot érzékelje, s ezt a képességet a munka fejlesztette ki benne, mert a munka fejlesztette emberré. Minden ábrázolás, minden tárgy, minden dal és mese — minden úgynevezett szépség tehát — a munkát segítette. A bölényrajz, mágikus közvetítéssel, a vadászatban hozott szerencsét; a jól formált, szép tárgy egyúttal jobban kézre állt; a dal ritmust adott a közös munkának (a dal őse az ütemes-kiál- tásos munkadal volt); a mese pedig tanulságot kínált és igazságot szolgáltatott. H a pedig mindez így volt az ősember tevékenységében, nincs másképp most sem. Aki hasznosat cselekszik, most is szépet cselekszik. A szépség nemcsak a természeti tárgyak tulajdonsága, hanem az ember alkotta tárgyaké is. Szép egy hegyvonulat és szép egy toronyházsor. Szép egy folyóvölgy és szép egy autósztráda. Szép egy tölgyfa és szép lehet egy belőle készült asztal. De szép lehet egy híd, egy autó, egy gép — még egy számítógép is. A bölényrajzok gyakorlatiasságától egyenes út vezet hozzájuk, s ha a bölényrajzok szépségét a kibernetikus gépek csúf hasznosságától féltettük volna, még most is a bölényrajzok korszakának primitív állapotában élnénk. Hogy a városkolosszusok elsí- városodással fenyegetik az embert? Hogy a benzingőz megfertőzi a levegőt? Hogy a gyárak elszennyezik a folyókat? Mondtam már, hogy ez igaz. De a károk ellen őrültség volna a városokat megszüntetni, az autókat felgyújtani, a gyárakat lerombolni. A civilizációs ártalmak ellen csak a civilizáció védhet meg bennünket. A borús jóslatokra is ez a válasz: a szépséget nem a civilizációtól kell megvédeni. Ellenkezőleg: a szépséget is csak a civilizáció védheti meg. Ez az egyetlen járható út az emberiség számára. Altamirától a kibernetikáig — és tovább. Faragó Vilmos Befejeződött a nemzetközi kulturális szimpozion Az ÉDOSZ székházéban szerdán befejezte munkáját a nemzetközi szakszervezeti kulturális szimpozion, amelyen Magyarországgal együtt 15 európai ország szakszervezeti mozgalmának delegációja vett részt, s négy napon át folytattak eszmecserét a szakszervezetek kulturális munkájáról, a munkások általános és szakmai művelődésének támogatásában szerzett tapasztalataikról. A vitában az európai országok szakszervezeti mozgalmának számos vezetője, s a tudományos és kulturális élet sok ismert személyisége, összesen 28 küldött szólalt fel. A több napos vitát dr. Kö- veczi Béla, a Magyar Tudományos Aakadémia főtitkára ■értékelte. A tanácskozás Vi- rizlay Gyulának, a SZOT főtitkárának zárszavával fejeződött be. Népművészeti tárlat A szombathelyi Népművészeti és Háziipari Vállalat és a Hevesi Háziipari Szövetkezet közös kiállítása augusztus 4-én nyílik meg a szombathelyi népművészeti boltban. Rendhagyó kiállítás ez, mint ahogy az Fazekas Margit életútja is. Az Iparművészeti Főiskola textil-tagozatán kezdte tanulmányait Hincz Gyula tanítványaként. Mégsem textiltervező, hanem fotóművész lett belőle. Ám nem csupán fotóművész, bizonyság rá ez a kiállítás is, amelyen hatvan fényképe mellett tizenöt rézdomborítással is szerepel. Fazekas Margit fényképei két nagy témakörre oszthatók. Az egyik: az ember és környezete. A másik: távoli tájak igézete. Az ember és környezete témakörben elsősorban a teremtő — fáradsággal és örömmel teli — munka foglalkoztatja. Szívesen mutatja be a dolgozó embert képein, hol lírai, hol drámai megfogalmazásban. A zsákoló ember kínkeservétől a jóízűen ebédelő munkásokig sokszínű ez az emberábrázolás. Külföldi utazásai (Görögország, Egyiptom, Szíria, Libanon, Anglia, szovjet Közép- Ázsia) nem egyszerűen csak útibeszámolók távoli tájakról, hanem egyúttal vallomások is az ott élő emberekről. Letűnt kultúrák műkincseit, egzotikus tájakat, kikötők hangulatát, jellegzetes arab figurákat, fenséges szépségű hegyeket örökít meg fényképezőgépének lencséjével, s mutatja be önvallomás-szerű élményként a szemlélőnek. A sokszínű, gazdag fényképanyaghoz kitűnően illeszkednek Fazekas Margit vörösréz domborításai. A művészt dicséri, hogy a két, egymástól merőben különböző művészeti ág alkotásai harmonikusan egészítik ki egymást, teljesebb képet adva az alkotó emberről! Fazekas Margit kiállítását Gödöllő után Isaszegen és Bagón is bemutatják. Budapest centenáriumára készülve, a főváros egyik nevezetességének, a Várban levő lakónegyed arculatának változásai és a következő évek várospolitikai tennivalói kerültek a szakemberek érdeklődésének középpontjába. A gondos rekonstrukció eredményeként a lakónegyed ma már a helyreállított városképet nyújtja. A Mátyás-templom szomszédságában épül fel a Hilton Szálló. A kiviteli tervek már Szatírát csaknem mindenről lehet írni — legalábbis elvileg. Vannak azonban témák, amelyek egy-egy országban, egy-egy nép sajátos életkörülményei, hagyományai, szokásai közepette tabuk a szatíra számára. Olaszországban ilyen tabu az egyház, a vallás. Minden, ami ezt a témakört érinti, reflex- szerűen kiváltja a klérus és a gyakran a bigottságig vallásos tömegek tiltakozását, erősebb esetben felháborodását. Aki erre az ingoványos területre téved, annak ezzel a visszahatással eleve számolnia kell. Nem olaszok számára gyakran teljesen érthetetlen, miért reagálnak ennyire hisztérikusan egy könyvre, filmre, s éppen ezért gyakori, hogy egynémely olasz alkotáson erőteljesebb antiklerikalizmust, következetesebb szatírát kérnek számon a kritikusok — és a közönség is —, mint amilyenre az adott körülmények között az alkotóknak módjuk lehetett. A külső, nyomasztó körülmények mellett figyelembe veendő az alkotók tudatállapota is: senki sem ugorhatja át saját árnyékát, ideológiai értelemben sem. Mindezt azért mondom, mert attól tartok, Dino Risi filmje, A pap felesége, némiképp értetlenebb fogadtatásra talál nálunk, mint megérdemelné. Hiszen ebben a műben végül is megtorpan a szatíra, elvarrás helyett elköti a kényes szálakat, és olyannyira nyitva hagyja a legfontosabb kérdés megoldását, hogy ez már-már nem tudatos művészi megoldásként, hanem döntésre képtelen tétovaságként •hat. Mindez így van. Egyet azonban ne feledjünk: Risá filmjének témája a kényes témák között is az egyik legkényesebb: a papi nőtlenség kérdését állítja a mű középpontjába, egy olyan országban, ahol olyan ügyekben is, mint az antibébi-tabletta, vagy a válás, súlyos belpolitikai viharok támadtak. A cölibátus témája egyébként manapság az utcán hever: évente több száz pap ugrégi magyar filmre? Az volta címe, hogy Asszony a telepen, és arról szólt, ki a legsofőrebb egy tefus társaságban, mert aki a legsofőrebb, az számíthat sikerre a telep vezetőnőjénél. Nos, ez a szlovák film, Jozef Rezuha alkotása, ugyancsak arról szól, ki a legsofőrebb sofőr egy kőszállító brigádban. Mellesleg azt is megtudjuk, hogy a jól megtermett, ám a bugyutaságig jámbor elkészültek, s az építkezés befejezését 1978-ra tervezik. A Kapisztrán tér déli oldalának „lezárása” a Magyar Tudományos Akadémia új irodaházának felépülésével oldódik meg. Ezt követően lehetőség nyílik majd a középkori Mária-Mag- dolna-templom maradványait bemutató romkert végleges kialakítására is. A budavári palota végleges helyreállítása egyébként 1978—80-ra várható. rik ki, nősül meg, és az egyház gyakorlatilag tehetetlen ezzel a folyamattal szemben. Risi azt akarta megmutatni, miképpen alakul ez az összevissza kuszáit kérdés, ha valaki — egy hivatásában mélyen hívő, őszintén és meggyőződésből lelkipásztorként élő pap — úgy akar engedni természetes emberi ösztönei és érzelmei követelő hívásának, hogy Marcello Mastroianni és Sophia Loren. azonközben választott hivatáREMEK FICKÓK Emlékeznek még egy régisának is eleget tegyen; úgy akar nyíltan, becsületes módon, az ügy minden következményét vállalva megnősülni, hogy közben pap is marad, és a lelkek hű páskora. Nos, ha nem is látványos eszközökkel, nem is harsány szatírával vagy gúnnyal, de egyértelműen éreztetni tudja: ez a fajta megoldás lehetetlen. Vagy a kiugrást kell vállalnia, a szakítást a hivatással (ami Don Mario atya esetében nem megy, hiszen meggyőződésből pap), vagy azzal az álszent és erkölcstelen megoldással kell megbarátkozni, hogy szerelmét nem veheti el nyíltan, emelt fővel és a krisztusi törvények szerint nem alapíthat családot — ellenben titokban a szeretője lehet a szép Valeria, és ez ellen már az egyházi hatóságok sem tiltakoznak, sőt, áldásukat adják az ügyre, s maguk egyengetik ezt a mélyen erkölcstelen irtat. Risi tehát nem fergeteges komédiát és burlesizket készített, s szerencsére, mert ezzel elbagatellizálta volna a témát. És az is nagy szerencse, hogy a Don Mariot alakító Marcello Mast- roianni remek játékában nyoma sincs a figura kívülről, kritikus módon történő szemlélésének. Mélységesen átélve, belső meggyőződése tüzétől lobogva ábrázolja ezt az alakot, s ami benne komikus, az elsősorban a visszás szituáció miatt lesz azzá. Mastroianni méltó partnere Sophia Loren (Valeria), aki nemcsak elbűvölően szép és vonzó, hanem érzi azt is, meddig mehet a lány kissé ordenáré egyéniségének ábrázolásában, s hol kell átváltania az egész história tragikomikumát átérző, megértő, okos asszonyiságra . í. Marek azért keveredett bíró-1 sági ügybe, mert szelíden, de« határozottan fejbevágta felesé-« ge nyápic szeretőjét, s emiattj most itt a kőfuvarozók között nem ihat sört meg borovics-3' kát, csak Colát. Azt is meg-!,! tudjuk, hogy ezek a sofőrök — >f az egy Kamii kivételével, aki’s folyton „csajozik” — mind remek fickók, akik úgy segítik egymást, mint a jó kiscserkészek. Ami mind nagyon szép lenne, ha a film meg tudna győzni bennünket különben fontos és érdekes témája igazáról, s ehelyett nem egy csomó sablont adna LÁNYSZÖKTETÉS APAI ÁLDÁSSAL Színes, kosztümös, szovjet filmoperett, egy operett minden szabványkellékével. A legértékesebb benne Szolovjev— Szedoj kellemes, fülbemászó muzsikája, és egy ügyes, komikus Mihail Pugovkin játéka A rendező, Andrej Tutiskin túl komolyan veszi a dolgát, s ezért helyenként a derű és nevetés helyett csak a kínos feszengés érzése „jön be”. Takács István A római tábor a tűz martaléka lett Az ásó nyomán feliárul Fenékpuszta múltja Barlangrajzoktól a kibernetikáig Fotókiállítás Gödöllőn p. p. Újdonságok a Várban Középkori romkert nyílik
