Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-26 / 174. szám

2 '"“’ZJCírlap 1972. JÚLIUS 26., SZERDA FÓKUSZ Doktrína- a kommunizmus megfékezéséről A MOSZKVAI IZVESZTYI­JÁBAN Vagyim Zaglagyin kommentálja azt az interjút, amelyet George Kennan, az Egyesült Államok egykori moszkvai nagykövete, a Szov­jetuniónak és a szovjet—ame­rikai kapcsolatok problémái­nak egyik legfőbb amerikai is­merője adott a Foreign Policy című folyóiratnak. „George Kennan, áttekintve az elmúlt éveket, olyan józan következtetésre jutott, amelyek értéke vitathatatlan — hang­zik a kommentár. — Reméljük, hogy ezek a gondolatok ahhoz a fontos megállapításhoz jut­tatják majd el a legmagasabb rangú washingtoni vezetőket is, hogy következetesen és maradéktalanul meg kell való­sítani a békés egymás mellett élés politikáját.” AZ INTERJÚRA egy megle- lehetősen sajátos jubileum szolgáltatott indítékot. Ugyan­ez a Kennan ugyanis 25 esz­tendővel ezelőtt „X” fedőnév­vel „A szovjet magatartás for- iássai” címmel cikket írt, s ezzel annak idején meglehető­sen dicstelen hírnevet szerzett. Kennan a cikkben kifejtette a Szovjetunió „fékentartásá- nak” doktrínáját, amelyet a hidegháború éveiben jóformán az amerikai külpolitika alap­jának tekintettek. KENNAN most az elmúlt 25 esztendőt mindenekelőtt a szovjet—amerikai kapcsolatok szemszögéből vizsgálja, és fenntartásai, különböző kombi­nációi ellenére elismeri azt, ami a legfontosabb, vagyis, hogy nem váltak valóra a Szovjetunió fejlődésével kap­csolatos régi prognózisai, a Szovjetunió az elmúlt negyed­század alatt „bebizonyította szilárdságát”, hatalmas és be­folyásosabb lett, mint volt. Kennan hangsúlyozza: vélemé­nye szerint az elmúlt 25 esz­tendő megmutatta a fegyver­kezési hajsza terméketlenségét, a nagyhatalmak katonai ver­sengésének felesleges és veszé­lyes voltát. AZ IZVESZTYIJA hírma­gyarázója a továbbiakban megállapítja: „Józan szavak ezek, ame­lyeknek súlyát csak növeli, hogy olyan ember mondta ki azokat, aki negyedszázaddal ezelőtt megfogalmazta „a kom­munizmus megfékezésének” doktrínáját. Kennan azt mondja, hogy az Egyesült Államok aligha szá­míthat a kommunista orszá­gokhoz való közeledésre. Iga­za van, az imperializmusnak a szocializmushoz való köze­ledéséről beszélni sem lehet. A továbbiakban pedig azt mondja, hogy meggyőződése szerint Amerikának nincs semmi alapja arra, hogy hábo­rút folytasson a kommunista országokkal. E téren is csak egyet lehet érteni vele. MOST, az Egyesült Államok elnökének moszkvai tárgyalá­sai után van alapja annak a feltételezésnek, hogy megtör­tént az első lépés az olyan eszmék diadala felé, amelye­kért harcoltunk a háborút kö­vető egész időszakban. Houston Orosz nyelvleckék Oroszul tanul a NASA houstoni központjában hat amerikai űrhajós — köztük Stafford és Swigert hold­utazók. A nyelvleckék minden bizonnyal összefüggésben van­nak a tervezett közös szov­jet—amerikai űrprogrammal. Víz a Marson Valószínűleg jég az a fehér réteg, amely a Mariner—9 jel­zésű amerikai Mars-űrhajó legújabban közzétett fényké­pein látszik. Ha a tudósok fel­tevése beigazolódik, bizonyára nagy mennyiségű vizet lelnek majd fagyott állapotban a vö­rös bolygón. CSAK RÖVIDEN AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK nemzeti ünnepe — a függet­lenség napja — alkalmából Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke üdvözlő táviratot küldött Richard Nixonnak, az Egyesült Álla­mok elnökének. Nixon válasz­táviratában köszönetét fejez­te ki az üdvözletért. IZRAELBEN mindeddig nem hangzott el hivatalos véle­mény Szadat hétfői megnyi­latkozásáról. Golda Meir miniszterelnök viszont ma beszédet mond a parlament­ben és várhatólag ekkor nyi­latkozik az elnök beszédéről is. A3 AMERIKAI KÜLÜGY­MINISZTÉRIUM rövid köz­leményben jelentette be, hogy az Egyesült Államok és Szu-i dán július 25-i hatállyal fel­vette egymással a diplomá-t ciali kapcsolatokat és a kö­zeljövőben nagyköveteket cserél. HUSSZEIN jordániai király, kétnapos hivatalos látogatásra. Iránba érkezett. Teheráni jelentés szerint a sah nyom­ban Husszein megérkezése után egy kászpi-tengeri üdü­lőhelyre vitte vendégét ési megkezdte vele a tárgyaláso­kat BASZAM ABU SERIFET, a merénylet áldozatául esett Ghasszan Kanafani utódját kedden plasztikbomba sebesí- tette meg Bejrútban. A Pa­lesztin Népi Felszabad! tási Front tulajdonában lévő A1 Hadaf Magazin főszerkesztő­je kezén és arcán sérült meg a levélbe rejtett robbanószer­kezettől. INDIRA GANDHI indiai miniszterelnök kedden beszé­det mondott az ország fővá­rosában. — A gazdasági hala­dáshoz békére van szükség —< mondotta —, éppen ezért In­dia beleegyezett, hogy vissza­adja Pakisztánnak azokat a területeket, amelyeket az. indiai csapatok a decemberi, konfliktus, idején elfoglaltak., AZ SZKF KÖZPONTI BI­ZOTTSÁGÁNAK meghívásá­ra kedden üdülés céljából a Szovjetunióba érkezett Jum- zsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, a Mongol Népköztársa­ság minisztertanácsának elnö­ke. KEDD DÉLELŐTT megnyílt a genfi leszerelési értekezlet 571. ülése. LONDON Frázisok Ulsterről Londonban hétfőn a késő esti órákig tartott a parlamen­ti vita az északír helyzetről. E. McManus északír képvi­selő elmondotta, hogy a „ha­diállapot” bevezetése Észak­írországban, valamint a ke­gyetlenkedések fokozódása csakis a helyzet rosszabodá- sához vezetett. Míg a brit fővárosban a parlament tagjai frázisokat pufogtattak üres szópárba­jaikban, Észak-írország váro­saiban angol katonáik tüzel­tek polgárjogi harcosokra és több békés polgárt is megse­besítettek. Az éjszaka folya­mán egy személyt megöltek. Venus—8 A Venus—8 szovjet auto­matikus űrállomás, amely július 22-én simán szállt le a Venus bolygó napos olda­lán: oldal-, alul- és elölné- zetből (lent). A Venus—8 fedélzetén Lenint ábrázoló plakettet és a Szovjetunió címerét is el­helyeztek. Jobb oldali kép­sorunk a plakettek mind­két oldalát mutatja be. A moncadai roham Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Kuba nemzeti ünnepe alkalmából táviratban köszöntötte dr. Fidel Castro Ruzt, a Kubai Kommunista Párt KB első titkárát, a forradalmi kormány elnökét és dr. Osvaldo Dorticos Torra- Jot, a Kubai Köztársaság elnökét. A ligha van még laktanya a világon, amelynek neve oly ismert lenne, mint a sein- tiagói Moncada. 1953. július 26-án kubai forradalmárok rohamot intéztek, a zsarnok. Batista uralmának e nemcsak jelképes, de tényleges erődje ellen. A forradalmárok ma­roknyi csapata nem a lakta­nyában levő, tízszeres több­ségű, jól kiképzett zsoldos­sereg erejét merlegelte, ha­nem jeladásnak szánta: a nép nem törődött bele Ba­tista diktatúrájába, hanem fegyveres harcot hirdet annak megdöntésére. A Moncada elleni roham ne>m sikerült, a bátor támadók egy része elesett, másokat Batista katonái elfogtak és szörnyű kínzások után kivé-1 geztek. A nép forradalma azonban továbbterjedt, s öt és fél évvel később diadal­maskodott. Fidel Castro, aki a moncadai rohamot vezette, 1959. január 8-án katonái élén, a főváros lakóinak uj­jongó sorfala közt bevonult Havannába. Ezzel véget ért Batista rémuralma, amely­nek húszezer kubai hazafi esett áldozatául, és megkez­dődött az ország történetének új szakasza, amely a szocia­lista társadalom felépítését tűzte célul. IZ liba a, forradalom előtt az amerikai milliomosok pa­radicsoma volt. Az ország né­pe azonban, még latin-ame­rikai mértékkel mérve is, a. legsúlyosabb nyomorban élt. Éhség, betegségek tizedelték, félelmesen magas gyermek- halandóság, írástudatlanság jellemezte. Batista elűzése a kubai nép számára egyben azt is jelentette, hogy meg­szűnt az amerikai tőke min­denható. uxqlrna: a nép saját kezébe vette nemzeti kincseit, államosította a hazai és kül­földi tulajdonban levő ban­kokat, üzemeket, ültetvé­nyeket. A föld nyugati félte­kéjén megszületett az első szo­cialista állam. Az amerikai imperializmus kezdetben tétlenül és meg- döbbenten figyelte a köz­vetlen szomszédságában le­zajló eseményeket, amikor azonban megértette, hogy Ku­bában szocialista fordulat megy végbe, minaent elköve­tett az uj rendszer megdön­tésére. Az emigráns ellenfor­radalmárok százait és ez­reit gyűjtötték össze az Egye­sült Államokban és a CIA más kiképzőtáboraiban, hogy fegyveresen szerezzék vissza a burzsoázia hatalmát Kubá­ban. A forradalomban győz­tes nép azonban jól felkészült az önvédelemre és a partra- szálló diverzánsok sorra- rendre a népi milícia kezére kerültek. A legemlékezetesebb a Disznó-öbölben megkísérelt invázió, amelyben az emig­ránsok egész hadseregét ve­tették be. Kétnapi harc után azonban véres fejjel mene­kült közülük, cuki tudott. tp mb er feletti tennivalók vártak a szocialista Ku­bában az új vezetőkre: egy­szerre kellett megoldaniok a népélelmezést, a betegségek leküzdését, a szellemi elma­radottság felszámolását. A kubai nép erőfeszítései a leg­nagyobb megértésre talál­tak a Szovjetunió és a többi szocialista ország népeinél, és ez a megértés gazdasági, politikai, erkölcsi támoga­tásban realizálódott. Kuba gazdagságának kulcsa a cu­kornád, amelyet a forrada­lom előtt embertelen körül­mények között, az ültetvé­nyek rabszolgahajcsárainak felügyelete mellett, kézzel műveltek meg. A forradalom után a Szovjetunió gépek­kel, sőt speciálisan kubai használatra tervezett beren­dezésekkel látta el az ültetőén nyékét. Nem utolsósorban en­nek tulajdonítható, hogy az utóbbi években az ország cu­kortermelése egyik rekordot a másik után dönti meg. A szocialista országok gazdasá­gi és egyéb segítségére a jövőben is számíthat a kubai nép. Ennek egyik biztosíté­ka, hogy néhány hete, a KGST 26. ülésszakán Kubát felvették a szocialista orszá­gok gazdasági integrációjába. A moncadai roham évfor­dulóján a magyar nép nagy szeretettel és elismeréssel em­lékezik meg a testvéri kubai nép harcairól, munkájáról. C. T. B. Svájci jegyzetek (2.) VENDÉGMUNKÁSOK A BELLEVUE PLAIZON Zürich a róla elnevezett tó vizét levezető Limmat két partján épült. Nagyobbik fele a város fölé emelke­dő dombokról te­kint a hosszan el­húzódó tóra. Ter­mészetes, hogy el­ső utam a tóhoz vezetett, ahol a Quaibrückéről cso­dálatos látvány tá­rulkozott elém: a messzi távolban, a negyven kilométer hosszúságú tó mö­gül, napsütéses időben a képet mintegy lezárják az Alpok láncola­tának hósipkás csúcsai. Ezt festő így le nem festhe­ti, mert aki nem látta a valóságban, azt mondaná rá: giccs. v Vasárnap délután. Az utcákon cso­portokba verődve szerényen öltözött férfiak sétálnak, s keleti nyelveken beszélnek. A tóhoz menet a Bellevue Platzon, a villamosmegállóban — amely bizonyos mértékig hasonlít a mi budapesti Móricz Zsigmond kör­terünkhöz — mást sem hall az em­ber, mint olasz szót. Ez az olaszok, helyesebben az olasz vendégmunká­sok találkozóhelye. A főpályaudvar hatalmas aluljáró-rendszere a törö­kök, görögök, irániak és mások gyü­lekezőhelye; annyian vannak, hogy szinte lépni sem lehet tőlük. Az éttermekben a pincérek és a konyhai segédszemélyzet, a szállo­dákban a londinerek nagy része kül­földi; az iparban, az építkezéseknél, az út- és vasútépítésnél, valamint a köztisztaságnál a nehéz munkát sváj­ci nem vállalja, az ilyen munkát ven­dégmunkásokkal végeztetik. Az or­szágban hozzávetőlegesen egymillió vendégmunkás dolgozik. Két évvel ezelőtt svájci ultra­nacionalisták, James Schwarzenbach , író és kiadó a nemzeti tanács tagjai 'vezetésével hadjáratot indítottak a külföldiek letelepedése ellen. Schwarzenbach azt javasolta, vegyék be az alkotmányba, hogy a külföl­diek aránya nem haladhatja meg a lakosság tíz százalékát. Népszavazást A szolid villa a FIFA székhaza Zürich Ró­zsadombján. rendeztek a javaslat fölött, amelyet — csekély többséggel ugyan — lesza­vaztak. Azok a kantonok ugyanis, ahol az ipar van túlsúlyban, nem tudnának elég hatékonyan termelni a vendégmunkások nélkül, és ahol a vendégmunkások hiánya már a svájci lakosság életszínvonalát is érintené, szembefordultak a javaslat­tal. Kétségtelen, hogy napjainkban Európa fejlett tőkésországaiban már feszítő társadalmi problémaként je­lentkezik a vendégmunkások ügye. Európa közepén Svájc nemrég még mágnesként vonzotta a kevésbé fej­lett országok szabad munkaerejét. Ebben az országban három nagy európai nyelvet beszélnek, a néme­tet, az olaszt és a franciát, s a kü­lönböző nyelvű, vallású néncsopor- tokat a kantonokból felépülő állam­szövetség a teljes önkéntesség alap- ián fogja össze. Épp a vendégmun­kásokkal kaocsolatos viták zavarták meg a belpolitika nyugalmát. A Sváicban ideiglenesen tartózko­dó külföldi munkásokat három ka­tegóriába sorolják: akik évekig fo­lyamatosan az országban dolgoznak, azok a vendégmunkások, akik öt egy­mást kiiviető évben legalább 45 hóna- Dot töltenek el az országban, az idénymunkások, míg a harmadik ka­tegóriába azok tartoznak, akik Fran­cia-, illetve Olaszországból naponta vanv hetenként járnak át dolgozni Svájcba. A vendégmunkásokkal szem­beni diszkrimináció már az országba való belépéssel kezdődik, amikor a bevándorló az idegeneket ellenőrző rendőrséggel találja magát szemben. A külföldieket egész jelentéktelen jogsértés miatt is kiutasítják, anél­kül, hogy fellebbezési lehetőségük lenne. Gyakoriak az üzemi balesetek, s az áldozatok aránytalanul nagy mértékben a külföldiek közül kerül­nek ki. Az idegen munkaerőnek ala­csonyabb a munkabére, hogy a hát­rányos megkülönböztetésre csak ezt a néhány példát említsük... Az igazán bonyolult problémák'ak­kor kezdődnek, ha a vendégmunkás felesége és gyermekei — bizonyos évek elteltével — megérkeztek, s a lakás is megvan. A gyerekeknek böl­csőde, óvoda és iskola kell. A sváj­ciak sok helyen azt mondják, a böl­csődék és óvodák az ő gyermekeik számára sem elegendők. Ez az érv aztán nemegyszer vádaskodássá fajul a külföldiekkel szemben, akiknek gyermekeik — úgymond — elfoglal­ják a svájciak helyét. Azok, akik Svájctól ma állatnpolgárságot kér­nek, bonyolult és legtöbbször; kilá­tástalan helyzetbe kerülnek. Az ál­lampolgársági kérdések az egyes kan­tonok hatáskörébe tartoznak. A leg­alapvetőbb feltétel a tízévi egy hely­ben lakás az illető kantonban. De ez mégsém jelenti automatikusan a sváici állampolgárságot. Kihirdetik például a kérelmező nevét, s az ál­lampolgárságot kérelmezővel szem­ben bárki kifogással élhet. Az állam- polgárság elnyeréséért vizsgázni kell történelemből, illetve a zürichi kan­tonban például svájci-német nyelv­vizsga is van. Persze, ha jelentős va­gyonnal rendelkező személv kér ál­lampolgárságot. az más. akkor azon­nal egyszerűsödnek a feltételek. Az ultran*c:on*lisúál< ma is folvtatiák ngitációjukat. hogy a ven­dég- és idénymunkások számát je­lentősen csökkentsék. Az idegengyű­löletet a faii megkülönböztetés alan­tas eszközeivel is szítani próbálíák. A Svájcban tartózkodó egymillió vendégmunkás ellen iránvuló ultra- nacionalista kamoánv oda vezetett, hogy lassult a vendégmunkások be­áramlása. Az iparfejlesztés, a konjunktúra viszont további idegen munkaerőket igényel: a vendégmunkások nélkül megbomlana Svájc gazdasági egyen­súlya. ami nyilván hatással lenne a svájciak életszínvonalának alakulá­sára. Boros Béla (Vége.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom