Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-23 / 172. szám
í'í. I MCC1 1972. JÜLIUS 23., VASÁRNAP i^aírkaa Százhalombattáról indult el... KERESÉS KLUB ALAKULT OMSZKBAN ligeti Károly-nnpót, sikeres irodalmi hetet rendeztek - Hazánkba utazik az Omszkaja Pravda magyar pályázatának két első helyezettje Jóformán még egy esztendő sem telt el azóta, hogy az Omszk megyei pártmunkásküldöttség ittjártával, majd látogatásuk viszonzásával testvéri kapcsolatok alakultak ki vest megye és Nyugat-Szibéria hazánknál másfélszerte . nagyobb Omszk megyéje között. Ezt a barátságot testvérmegyei együttműködési egyezmény is szentesítette, amelynek igazi tartalmát, lényegét azonban egymás kölcsönös megismerése, tisztelete és sze- retete adja meg. Két nép hős fia A_ számunkra oly távolinak tűnő Omszkban egyébként már hosszabb időre nyúlik vissza a magyar forradalmi hagyományok ápolása, kultusza. Mint ismeretes, ugyanis, itt élt néhány esztendőt és halt hősi halált 1919-ben Ligeti Károly, a kiskőrösi kovács fia, költő, publicista, internacionalista harcos. Nevét utca, emléktábla hirdeti a megye székhelyén, és a szibériaiak, ha róla 6zólnak, így emlegetik: két nép hős fia. Életét, munkásságát színdarabban is megörökítették, hősi életútja pedig számos szovjet költőt ihletett versírásra. Mint testvérlapunktól, az Omszkaja Pravdától értesültünk: az idén is Ligeti Ká- roly-napot rendeztek a megye- székhelyen. Ez alkalommal — hősi halálának évfordulóján — gyűlésen jöttek össze a Ligeti-emléktáblánál az omszkiak, s több felszólalásban méltatták az egykori internacionalisták magatartását, amely napjainkban a magyar —szovjet barátságban s ezen belül Pest és Omszk megyék mindinkább erősödő kapcsolataiban él tovább. Az emléktáblát — amelynél a város katonai főiskolájának hallgatói álltak díszőrséget — munkások, kolhozparasztok, egyetemi hallgatók, iskolások koszorúz- ták meg. Az Ön segítségét kéri... A közelebbi közös múlt ápolásának igen szép kezdeményezéséről is hírt adhatunk omszki tudósítás alapján. Arról értesültünk testvérlapunktól, hogy az Omszkaja Pravda szerkesztősége létrehozta a Keresés Klubot, amelynek munkájában felnőttek és tanulók egyaránt részt vesznek. Mi is ez a klub? A gondolata még tavaly őszre nyúlik vissza, amikor Iván Dimitrijevics Fagyejev, a lap főszerkesztője és Rimma Bo- riszovna Szergejeva, a párt- életrovat vezetője Pest megyei látogatásuk alkalmával a százhalombattai általános iskolában jártak. Itt Pável Nán- dorné orosz nyelvtanámő vezetésével a tanulók egy listát állítottak össze, amelyen azoknak a szovjet hősöknek a neve szerepelt, akik Magyarország felszabadításába:. Százhalombatta környékén estek el, és itt is nyugszanak. Azt kérték, kutassák föl az omszkiak a harcosok rokonait, szüleit, gyermekeit És a szibériaiak készséggel teljesítik a megtisztelő felkérést Így alakult meg a szerkesztőség kezdeményezésére a Keresés Klub, amelynek legtevékenyebb tagjai az omszki 3. számú iskola tanulói. Nemrégiben már jelentkeztek is egy levéllel. Ezt Sztyepan Hlo- pov harcos húga írta. Címét elküldték Százhalombattára, ahol 18 éves korában esett eí Sztyepan Hlopov. „Az ön segítségét kéri a Keresés Klub ...” — ezekkel a szavakkal kezdődnek a levelek, melyeket sok-sok címre küldenek el a klubtagok. Rövid idő alatt máris négy harcos családtagjait sikerült felkutatni, s a címüket hamarosan elküldik Százhalombattára. Hatvan név A keresőlistán egyébként, amelyet az omszkiak kézhez kaptak, mintegy 60 név szerepel, tehát a nyomozáshoz előreláthatóan még hosszú időre lesz szükség. Ám jellemzően az akció dicséretességére, az omszkiak részéről is érkeznek kérések, hogy segítsenek nekik a magyar fiatalok a hazánkban hősi halált halt rokonaik sírjának felkutatásában. Sőt más, régebbi évekre visszanyúló kérések is érkeznek, amelyek egyikéből-másikából sajátos emberi sorsok tárulnak fel. így például Sisvák Mihály még az első világháború idején Szegedről került a frontra, majd hadifogságba esett és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után Omszkban harcolt az internacionalisták oldalán, s Omszkban él jelenleg is. Közkedvelt, nagy megbecsülésnek örvendő ember, aki igen sok barátot mondhat magának. Nyugdíjasként népes családjában élvezi a jól megérdemelt pihenést, kilenc gyermeke és' számos unokája szeretettel veázi körül. Mégis, természetesen tudni szeretné, hogy élnek-e rokonai Magyarországon és a címükét is szeretné tudni. Most a Keresés Klub a magyar barátokhoz fordul, hogy segítsenek a kérés teljesítésében. Tizenháromtól nyolcvan évesig Nemcsak a múlt felderítése, de napjaink, a szocializmust építő Magyarország minél alaposabb megismerésének szándéka is őszintén foglalkoztatja az omszkiakat, akik egyébként meglepően jól ismerik hazánkat. Ez kiderült azon a pályázaton is, amelyet ugyancsak az Omszkaja Pravda hirdetett meg. Mit tudsz Magyarországról? — ez volt a pályázat címe, s a legkülönbözőbb • korú és foglalkozású emberek vettek ezen részt, több mint kétszázan. A lapban feltett, Pest megyét is érintő kérdésekre írásos pályaműveket kellett benyújtani. Egyik-másik pályamű valóságos kis tanulmányra kerekedett. A legifjabb pályázó egy 13 éves pionír, Igor Bisztruskin volt, de részt vett egy 80 éves férfi is, Georgij Joszipovics Maróti, aki — mint neve mutatja — egyébként magyar származású. Nemrégiben hirdettek eredményt, a pályázatok nem kis munkát jelentő áttanulmányozása után. A két első díjat Anatolij Vegyenyev, a szintetikus kaucsuküzem dolgozója és Vagy in Vjazigin, a politechnikai intézet asszisztense nyerte. Mindketten ingyenes magyarországi utazáson vehetnek részt. Rajtuk kívül hetvenen kaptak értékes ajándékot. A kiemelkedő siker láttán több vállalatnál indítottak hasonló, kisebb-nagyobb pályázatot. így például a megye legnagyobb üzemében, a kőolajfeldolgozó kombinátban ezzel a címmel: „Hogyan ismeri ön Pest megye gazdasági és kulturális életét?” Politika, regény, album A mai Magyarország megismerésének kiváló lehetőségét nyújtotta a nemrégiben lezajlott magyar irodalmi dekád is. A könyvüzletekben, könyvtárakban, statisztikai kimutatásokat közöltek a magyar- országi olvasómozgalomról, könyvkiadásról, s igen gazdag választékát nyújtották a magyar könyveknek, különösen az orosz nyelven kiadott munkáknak. Ezek egy része a szovjet—magyar közös könyvkiadás keretében jelent meg. A politikai irodalom iránt érdeklődők táborában igen kelendő volt Kádár János cikkeinek és beszédeinek legújabb gyűjteménye, ezenkívül nagy számban vásárolták klasszikus és mai magyar íróink orosz nyelven kiadott regényeit, elbeszéléseit. A művészetek iránt érdeklődők pedig valósággal elkapkodták a Magyar tájak művészete, a Budapesti Szépművészeti Múzeum című albumokat, a képzőművészeink munkásságát bemutató köteteket. Megtisztelők számunkra e friss omszki híradások és méltán ösztönöznek arra, hogy mi is minél alaposabban, jobban megismerjük nyugatszibériai barátainkat szovjet testvérmegyénkben. L,. ENSZ-tanácskozás Magyar felszólalás Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa pénteki ülésén, az úgynevezett második fejlesztési évtized ellenőrzéséről és értékeléséről folytatott vitában felszólalt Halász István tanácsos, a magyar delegáció tagja. Az ENSZ második fejlesztési évtizedének tervét az ENSZ-közgyűlés 25. ülésszaka fogadta el azzal a céllal, hogy meggyorsítsa a fejlődő országok gazdasági és szociális fejlődését. Halász István felszólalásában rámutatott arra, hogy Magyarország — a többi kelet- európai szocialista ország elvi állásfoglalása szellemében — már kezdettől jelentőséget tulajdonított mind a fejlesztési programnak, mind a program végrehajtását ellenőrző rendszer kialakításának. A magyar delegáció azért szentel különös figyelmet az ENSZ e területen kifejtett tevékenységének, mert mindig fontosnak tartotta a fejlődő országok gazdasági és szociális fejlődésének elősegítését. r~ Előrelátás Óriás ribiszke A ribiszke betakarításának megkönnyítésére nagyszemű ribiszkefajtát honosítottak meg a fertődi kutatóban, amely gépi szedésre is alkalmas. Párt- és KISZ-vesetők találkozása Gödöllőn Továbbképzésen 350 fiatal A nyári szünet kellős közepén, július 16. és 30. között, újra benépesült a gödöllői Agrártudományi Egyetem. Itt rendezi meg a KISZ Pest megyei bizottsága — két turnusban — a KISZ-titkárok egyhetes nyári vezetőképző tanfolyamát. Az első turnusban a megye tíz üzemi, városi és járási KISZ-bizottságától 350 KISZ-titkár jött el, részint azért, hogy tájékozódjék az ifjúsági szervezet aktuális kérdéseiről, másrészt — mivel a legutóbbi választások során sok új, vezetői tapasztalatokkal nem rendelkező KISZ-titkár került az ifjúsági szervezetek élére —, hogy módszertani kérdésekkel foglalkozzon. Az idei vezetőképző újszerűsége abban áll, hogy négy (ipari, mezőgazdasági, lakóterületi és hivatali) szekcióban dolgoznak együtt az ifjúsági vezetők. Így alkalom nyílik arra, hogy az ifjúság egyes rétegeinek gondjaival alaposabban foglalkozzanak. A résztvevők a kánikula ellenére is megfeszített ütemben, napi 8—9 órában dolgoznak, tanulnak. A mai fiatalokat foglalkoztató kérdéscsoportokról minden napra jut egy-egy érdekes előadás. Juhász Róbert, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának munkatársa az alkotmány módosításáról tartott előadást, dr. Holló András, a Legfelsőbb Ügyészség munkatársa pedig az ifjúsági törvény lényegéről beszélt a hallgatóknak. Az időszerű nemzetközi politikai eseményekről Várnai Ferenc, a Népszabadság külpolitikai rovatának vezetője számolt be; Havasi Béla, a KISZ KB munkatársa az ifjúsági szervezetre váró további feladatokról szólt. Szerdán dr. Biró Ferenc, a Pest megyei Párt- bizottság titkára megyénk gazdasági életének fontosabb kérdéseit isrúertette a KISZ- vezetőkkel. Pénteken délután Arató András, a Pest megyei Pártbizottság osztályvezetője volt a vezetőképző tábor vendége. A KISZ pártirányításának időszerű kérdéseiről tartott elemző előadást. Arató András a többi között elmondta, hogy az ifjúsági szervezet életében milyen változást hozott az elmúlt két és fél év során az MSZMP KB ifjúság- politikai határozata. Előadásában szólt arról is, hogy a megyében 150 ezer KISZ- korosztályú fiatal él és dolgozik. A KISZ-szervezeteknek arra kell törekedniük, hogy politikai befolyásukat erősítsék az ifjúság valamennyi rétegében, a KISZ-esek és a KISZ-en kívüliek körében egyaránt. A továbbiakban foglalkozott a KISZ-tagokkal szemben támasztott követelményekkel, megemlítve, hogy Pest megyében a KISZ két kongresz- szusa között annyi fiatalt vettek fel és annyian távoztak a KISZ-ből, mint amennyi a jelenlegi taglétszám. Négy év alatt tehát majdnem teljesen kicserélődött a KISZ- tagáág. Ezek után részletesen beszélt a pártépítés jelenlegi problémáiról. A KISZ pártépitő tevékenysége már eddig is szép eredményeket hozott: megyénkben az év első felében felvett párttagoknak csaknem 50 százaléka 30 éven aluli volt. A vezetőképző első turnusának utolsó munkanapjára még egy jelentős esemény jutott. A KISZ Pest megyei bizottsága meghívta a járási és városi pártbizottságok titkárait, a tanácsok vezetőit, hogy itt, Gödöllőn találkozzanak területük ifjúsági vezetőivel. A közvetlen, baráti beszélgetések során nemcsak az időszerű politikai és gazdasági kérdésekről esett szó, hanem a párt- és a KISZ-ve- zetők közös gondjairól, feladatairól is. A. & M eggyorsultak a gazdasági folyamatok, a változások rövidebb idő alatt mennek végbe, azaz megnőtt az előrelátás jelentősége. Igaz, korábban sem volt ismeretlen az előrelátás szükségessége, ám messze nem játszott olyan fontosságot a döntésekben, amilyen megilletné. Példával élve: meghatározták a kapacitásfejlesztés kereteit a cementiparban a harmadik ötéves terv időszakára. Annak megfelelően dolgoztak a tervező, kivitelező szervek, ahhoz igazodva kezdték el a Dunai Cementes Mészműveknél az ún. javítási programot, valamint a negyedik kemence építését, s az új beremendi gyár kialakítását. A termelőkapacitások bővítése lassúnak, azaz az előrelátás hibásnak bizonyult. A tervidőszak végére az igény egymillió tonnával volt nagyobb, mint azt a számítások föltételezték. A cement- hiány sokféle bajt okozott, de ekkor már csak a Cement- és Mészműveket ösztökélték gyorsabb tempóra, szó sem esett arról, hogy a baj már annak idején, a kapacitások fejlesztéséről hozott döntésekkor jelen volt. Ha időnként egy-egy ilyen, vagy hasonló eset bukkanna csak fel az ipari termelés széles folyamának felszínén, aligha jelezne mulasztásoknál többet. Ám mivel bővében vagyunk példáknak, szemléletről kell szólni, azok szemléletéről, akik nem értik vagy nem akarják érteni a gazdasági reform lényegét, s nem képesek vagy nem hajlandók új módon dolgozni. Megint- csak példát említve: nagy anyagi ráfordításokkal — mintegy 300 millió forinttal — rekonstrukciót valósítottak meg a Nagykőrösi Konzervgyárban, s ennek következtében a feldolgozó kapacitás évente ötezer vagonnal növekedett. Hasonló munkákra került sor a tartósítóipar jó néhány más üzemében is, sőt, új konzervgyárak épültek. Közben azonban rohamosan apadt a földolgozható nyersanyag mennyisége, mert a közös gazdaságok nej?, találták meg számításukat a zöldségtermesztésben, s így a létrehozott kapacitások egy részét a gyárak nem voltak képesek kihasználni. Pedig mindkét terület azonos minisztérium irányítása alá tartozik... Az a szemlélet, amely nem ismeri fel a gazdasági tevékenység folyamatát, hanem azt zárt, más területektől elhatárolt valaminek ítéli, nem csupán idejétmúlt, hanem káros is, mert a gondok, a feszültségek konzerválódását serkenti. E lmondta a Cement- és Mészművek vezérigazgatója: egymillió tonna kapacitású cementgyár kiépítéséhez 50—52 hónap- kell. Azaz több mint négy esztendő. Elmondta a Nagykőrösi Konzervgyár igazgatója : annak érdekében, hogy enyhítsenek a súlyos nyersanyaggondokon, költségek seregét — így a többi között a növényvédelemét a paradicsomnál — vállalták át a közös gazdaságoktól, ám eszközarányos nyereségük rohamosan csökkent, holott csupán a beruházási hiteltörlesztés 35 millió forint évente, ami nemcsak a nyereségből képzett fejlesztési alapot, hanem az amortizációt is leköti. Azért idéztük fentieket, mert világosan megmutatják: az előrelátásnak csak akkor van értelme, ha hatására összetalálkozik a gazdasági cél s az annak elérését szorgalmazó ösztönzés. Ha az előrelátás csupán a célt fogalmazza meg — adott esetben a kapacitások bővítését —, de elhagyja a cél megközelítésének módját, aligha érvényesülhet kellően az össztársadalmi érdek. A gazdasági reformot rossz kibicekként kommentálok igyekeznek elhitetni, hogy mindezen gondok forrása maga a reform. Holott egészen másról van szó. Nevezetesen arról, hogy az irányítás új rendszere leplezetlenné tett korábban is meglevő, de rejtve maradt ellentmondásokat, torzulásokat, rossz intézkedéseket. Megvilágította — mégpedig nagyon éles fénnyel — azt az alapigazságot, hogy a tervezés nem egyszerűen a mennyiségi növekedések lehetséges mértékének számbavétele, hanem bonyolult, valamennyi tényezőre, variációra figyelmet fordító tudományos előrelátás. Az előrelátásnak ehhez a fajtájához a szó szoros értelmében vett irányítás kell, mind iparági, mind vállalati mértékekben. Az irányításhoz pedig minden tekintetben megfelelő emberek. I mmár ötödik esztendejét éli a gazdasági reform, s az általa szült eredmények seregének méltatása fölösleges; közismert dolgok ismételgetése lenne. Ám éppen azért, mert több mint négy és fél évről van szó, lassan apadnia kell a türelemnek azokkal szemben, akik cselekedetek helyett csak kétségeiket meg fönntartásaikat fogalmazgatják, akik a döntést igen, de annak hatását már nem vállalják, akik még ma sem röstellik hajtogatni azt az ostobaságot, hogy ami eredmény, azt ők érték el, ami meg hiba, annak oka másutt és másokban keresendő. A közgondolkozás — s ezt nem kisebb fórum, mint a párt X. kongresszusa szögezte le — reform-párti, azaz megértette és támogatja annak lényegét Ám ugyané fórum állapította meg teljes joggal, hogy: „A reform célkitűzéseinek érvényesülését sok esetben munkánk, fogyatékosságai gátolják. A gazdaságpolitikánk végrehajtásában, a gazdasági építőmunkában elért jelentős eredményekre támaszkodva a következő időszakban határozottabb intézkedéseket kell tenni a hibák kiküszöbölésére, a gazdasági építőmunka javítására, továbbfejlesztésére”. A pártszervezetek, pártbizottságok mostanában tekintik át a X. kongresszus határozatainak végrehajtását. A maguk területén kérjék számon: megszülettek-e az előrelátást segítő, a hibák gyorsabb fölszámolására vezető „határozottabb intézkedések”? Mészáros Ottó Vác Gyöngylámpa-, fénycsőgyártás Már csak a vezetéket kell bekötni az újonnan létesített váci gyöngylámpagyártó üzemben. Mint írtuk, már hosszú ideje bejárnak a váci asszonyok az Egyesült Izzó pesti üzemközpontjába, hogy megtanulják a gyöngylámpa- gyártás titkait. A váci gépek útra készen állnak, s ahogy a szerelési munkák befejeződnek, a negyven váci munkásnő is hazatérhet az újpesti gyárból, hogy megkezdje Vácott a gáz-szoffita lámpák gyártását. A fénycsőüzemben július közepén megkezdődhetett a munka; ám az új üzem berendezései a tervezettnél később készültek el, ezért a csaknem kéthetes késedelem.
