Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-16 / 166. szám
rti» megyei 1972. JÚLIUS 16., VASÁRNAP rOLDALAGI PÁL Kétféleképpen Azt mondta, a siralom völgye az ő világa, és kezét szívére tette, fájt a kínnal megszületett, csupasz beszéd, ezért a számjegyekhez fordult, osztott és szorzott évekig, köd alakban jelentkezett csak tudatában, hogy létezik, aztán valaki megszerette, és előhívta őt, akár egy negatívot. Most, ha sétál, mellette megy egy szép agár. SIMONYI IMRE: Nyájat tereltünk nagyapámmal Fején szalmakalap volt, széles karimájú. Valahol Belényes alól a nyájat tereltük akkor Pankotának; azon a nyáron. Jó botokkal meg két szemes kutyával, s azzal a bocskoros-talpas rideg juhásszal. , Hogy is volt aznap, azon az éjjelen? már nem tudom, már nem emlékszem. Talán csak arra, hogy a vadzab akkor virágzott az útfélen. Meg arra: hogy a Bodó-tanyán borral, mosollyal, marasztalással — meg hellyel —■ kínált az a lány. S talán még az is aznap történt, hogy valamiképp tegnap este Pankotán s Belényesen túlról — valahol az emlékezetből — egy nyáj juh vonult Budapestre — s az öreg gyalogolt elöl. Fején szalmakalap volt, széles karimájú. S hogy velem szembe én is ott jöttem: aki voltam... Nagy bottal, két kutyával, s azzal a talpas öreg juhásszal. Mentünk hát egy nyáj juhot terelve át a Körútont s keresztül rajtam a vadzab-illatú emlékezetbe... Kínos pillanatok PORTRÉ — Gádor Emil rajza S Sepregi az az ember, aki- S nek színes képzelőereje van, | mindig lehet valami érdekeset S hallani tőle. Aránylag eléggé § szavahihető is, már többször ^ rajtakaptam, hogy igazat ^ mond. Legutóbb, amikor belé- ^ botlottam, a következőket me- ^ sélte: | Mindenki tudja rólam — így 5 kezdte —, hogy élénk álom- 5 életet élek, hasonlatosan Ba- | bits Mihály híres regényének, s> „A gólyakalifá”-nak hőséhez. ^ Természetesen az én álmaim ^ se mindig kellemesek. Ál- 55 momban gyakran kapok leve- § let, s különösen sok zavart ^ okozott egy visszatérő motí- ^ vum: az, hogy rosszul látok, s § szemüveg nélkül nem tudok ^ olvasni. A nappali, vagyis a 5 valóságos életemben ilyen § problémám nincs, hiszen «szemüveget viselek. Egy éjsza- Skán aztán megoldódott a rej- «tély. Akkor este sokáig olvas- ^ tam, végül is a könyv kiesett ^ a kezemből és elaludtam. A ^ villany is égve maradt. Azt ^ álmodtam, hogy hosszú leve- ^ let kaptam Svájcban élő ^ nagynénikémtől, és a levelet ^ most végre először jól el is 6 tudtam olvasni. Reggel, ami- § kor felébredtem, rögtön rájöt- S tem, hogy a szerencsés fordu- S latot az okozta, hogy a szem- ^ üveg éjszakára az orromon | maradt. Attól fogva elalvás ^ előtt se tettem le többé a ^ szemüvegemet s azóta álmom- ^ ban is kifogástalanul látok. ^ — Az érdekes véletlen nyo^ mán azután újabb felfedezést ^ tettem — folytatta Sepregi. — | Rájöttem, hogy a nappal meg- ^ szokott egyéni használati tár- > gyakat se nélkülözhetem éjjel 5 az ágyban. Minthogy szeretek kirándulgatni és általában jól bírom a gyaloglást, már régebben különösnek találtam, hogy ha álmomban teszek egy- egy kiadós gyalogtúrát, mindig nagyon kifáradok és reggel kimerültén ébredek. A szemüvegügy után rájöttem, hogy az ágyban is szükségem van lúdtalpbetétre, ugyanis boka- süllyedésem lévén, betétet hordok a cipőmben. Ezek után esténként vászonból lehasított csíkkal könnyedén a talpamra erősítettem a rugalmas műanyag betétet, és úgy aludtam el. — Néha vendéglőbe is járok álmomban. Ezzel azonban egy kellemetlen élményem volt. Addig rendszerint az történt, hogy mielőtt még fizetésre került volna a sor, szerencsésen felébredtem. Nemrégiben azonban nem tudtam megelőzni ilyen időzített ébredéssel a főpincér jövetelét és fizetnem kellett. Igen ám, de kiderült, hogy otthon felejtettem a pénztárcámat! Kínos pillanatok voltak ezek. Rendőrt hívtak, mert hitelezési csalás szándékát tételezték fel rólam. Azóta lefekvéskor mindig a pizsamám zsebébe teszem a pénztárcámat, és elhiheti nekem, hogy valamennyi ilyen esti mesterkedésem között ez volt eddig a legszerencsésebb fogás... — Miért? — szóltam közbe. — Azóta nincs ilyen kellemetlen vendéglői kalandja? ■— Az a legkevesebb! — felelte vígan Sepregi. — De a feleségem nem tud többé kotorászni éjszaka a pénztárcámban! ... Heves Ferenc >sssSs*7ssssssysysssxssssyss7Ssss*ssrssYSfss/ysss/*syrsssssssysssyyysssssssssss£/’jrs/,ss+* Sz. Komisszárento: Bútorcsere jintott kaszinótojás a fatörzshöz, késő volt. A tömeg úgy gyűrűzte körül, akár egy marslakót. — Bizonyisten, elvtársak — vallotta a rendőrségi kocsiban — ez velem még sohase fordult elő! Én minden reggel becsületesen fel szoktam öltözni, nem tudom, most mi történhetett, de esküszöm, fel akartam venni ma is 'a ruhám, oda van készítve egy székre. Az elmeorvosnak ugyanezt megismételte, majd hozzáfűzte: — Nagyon kérem, az anyámnak ne írják meg, még azt hinné szegény, hogy elment az eszem! — Mióta érez vágyat —kérdezte az orvos —, hogy meztelenül sétáljon az utcán? — Kérem, én sohasem érezőm ilyen vágyat! Szemérmes ember vagyok, öltözködni is csak lehúzott redőnynél szoktam! — Őrült volt a családban? — Soha! — Vérbaj? — Kérem, mi vallásos emberek ...! — Hunyja be a szemét, nyújtsa ki a kezét, az egyik lábfejét tegye a másik lábfeje elé, aztán a másik lábfejét tegye az egyik lábfeje elé... Ért engem? — Igen, az egyik lábfejem...! — Járkáljon!---------------- újság már hozAz esti la a hírt, és a--------------- rádió is bemondta, hogy Golub Dénes negyvenéves költő anyaszült meztelenül ment ki az utcára. Tettének oka ismeretlen. Ir odalmi berkekben felboly- dultak a bereklakók. — Nahát, ez a Golub! — mordult fel az Agg Dilettáns (Golub nevezte így!). — Fantasztikus! Mindig mondtam, hogy ez egyszer valami nagy disznóságot csinál! — Golub — legyintett az Ősz Kontár (Golub nevezte így!) —, az már születése előtt abnormális volt! Egyáltalán nem csodálkozom! — Golub! — jajdult fel a Tehetős Tehetségtelen (a cím Golubtól!), és aztán élénk gesztusokkal kifejtette 'a véleményét. Aztán még mások is kir Feleségem új, import bútorgarnitúrát vásárolt, amit a vendégszobában helyeztünk el, — Ezután kizárólag a másik szobában ebédelhetsz, jobban mondva: lakhatsz — jelentette ki határozottan. — Ide pedig — mutatott az újonnan berendezett helyiségre — csak lábujjhegyen, kifejezetten a célnak megfelelő puha papucsban jöhetsz be! Természetesen csak néhány pillanatra! Ámbár legjobb, ha be sem jössz. Becses nejem később új hálógarnitúrát vásárolt, s ezzel egyidejűleg én a konyhába kerültem. Speciális papucsomban azonban tehettem néhány kört a vendégszobában, illetve a hálóban, hogy aztán a konyhában megoszthassam feleségemmel benyomásaimat. Rövid időn belül a konyhába is új konyhabútor került. Azóta leginkább a lépcsőházban tartózkodom. Egyszer, ahogy ott gubbasztok magasröptű, intellektuális gondolataimba merülten, jön a feleségem szendviccsel a kezében. — Már megint dohányzol? — formed rám. — Tudhatnád, hogy a füst megüli a lakást. Nekik tiszta, friss levegő dukál! — Ki az a „nekik”? — meredek rá. — A bútorainkról beszélek! Ezért hát két emelettel nyugodtan lejjebb mehetsz. Lejjebb mentem. S ahogy ülök, ülök szendvicseimet majszolva, nyílik a szemben levő ajtó, s megszólal az egyik lakótársnő: — Mit csinál maga itt? — Semmit. Megéheztem, hát eszem. Zavarja? — Dehogy-dehogy — szabadkozik a szomszéd. — Jó étvágyat! Nem kellemetlen itt ücsörögni? — Ellenkezőleg! Nagyon jól érzem itt magam. Megszoktam. — Ha nem haragszik, meghívnám egy teára — szól, és kedvesen beinvitál a vendégszobába. hibáztatnak a Golub-ugyben. Elképesztő szerintük, hogy egy költő a szocializmusban ilyen eszközt volt kénytelen igénybe venni, mert nem figyeltünk fel rá! Ez a mi mulasztásunk! Ez a mi bűnünk! Tessék az egyik levélből egy részlet! — találomra belekotort a levélhegybe, és kiemelt egyet. — Olvasom : ... „Önöket kéne meztelenül végigkorbácsolni a városon, hogy egy nagy költőt agyonhallgatnak! Szólásszabadság van, vagy nem?! Ha igen, akkor követeljük Golub Dénes verseinek a kiadását...” Tessék! És körülbelül ilyen hangú a többi levél is, már amelyik nem közvetlenül Go- lubnak íródott, és az aktképét kérik! — Zsarolni nem hagyjuk magunkat! — kiáltott Fóth Fe- lícián, az egyik legszigorúbb lektor. — Golub rossz költő, mi több, dilettáns! Akkora marhaságokat ír, hogy ha kiadnánk a verseit, rajtunk röhögne egész Európa! Tiltakozom! — így igaz — helyeselt Hörg Árpád, egy másik lektor. — Golub tehetségtelen! És ráadásul grafomániás. Három vaskos paksaméta hever itt a Go- lub-művekből, kb. ezer vers, és ez csak az utóbbi három hónapjának a termése. Eddigi életművével egy raktárt tudnánk megtölteni. Azt javaslom, amíg nem késő, égessük el valamennyit! —;- hangzavar keI Ó riási I letkezett. Feszt--------------- Álmost körülfolyta a hangzavar, a cigarettafüstben lassan már csak a sziluettje látszott, és nagyon távolrói, érkezett a hangja. — És ha mégis kiadnánk? Egyszerre csend lett, majd Fóth Felícián tért először magához. — Ezt nem gondolhatod komolyan? És ezt a pillanatot ragadta meg Fercsák Kelemen, a gazdasági igazgató. — Egy verses kötet — mondta —, ami az utlosó példányig elkelne! Uraim, ez meggondolandó ! — Ilyen eszközökkel akarunk pénzhez jutni?!... — hördült fel Fóth Felicián. — Egy dilettáns hírhedtté válását használjuk fel...! — Tehetséges költők kiadására! — vágott közbe Fercsák Kelemen. — Néha kompro- nisszumokat is követel az rodalom folytonossága — ette hozzá apostoli indulattal. — Akkor én beadom a fel- nondásom! — ugrott fel Fóth — Holnap is jöjjön be — mondja a lakótársnő. Almáspite lesz. Másnap be is nézek egy kis ebéd előtti almáspitére. Később — mivel egyre gyakrabban járok —, már komplett ebédet kapok. Rövidesen tegeződünk. Egyik alkalommal így szól hozzám a lakótár snő: — Nem értelek V ász ja. Állandóan itt-tartózkodol a negyedik emeleten, de a fizetésedet a hatodikra viszed. — Megszokás dolga az egész — válaszoltam, s azontúl a fizetésemet neki adtam. Ez rendben is lett volna, csakhogy: A lakótársnő új bútorgarnitúrát vásárolt a vendégszobába. Ennek kapcsán átköltöztem a hálóba. Mikor aztán a hálót is kicserélte, következett a'konyha. A konyhabútorcsere után szokásomhoz híven indultam a lépcsőházba, de: — Nem, nem! Ezt már aztán nem! — tiltakozott a lakótársnő. — Nincs lépcsőházi Még csak az hiányzik! Elvégre sosem lehet tudni, ki szip- kázna el! És a szoba egyik sarkában — lakóhelyül — egy kényelmesnek mondható szekrényt bocsátott rendelkezésemre. Fordította: Baraté Rozália 1 fejtették részletesen a véleményüket, amikor jött a Behí- zottagyú Kókler (elnevezés Golubtól!), a kétezer oldalas regények szerzője, és nyugodt méltósággal jelentette ki. — Kár a vitáért, barátaim! Az a szerencsétlen a visszautasított költők nevében protestált. Régóta tervezte. Biztos forrásból tudom. — Érthető — hagyta helyben az egyik bereklakó (címke nélküli!) —, mióta nem közöltek már tőle semmit!... Ja, kérem szépen, egy elkeseredett literátor néha hajmeresztő dolgokra képes... — Literátor?! — horkant fel az Agg Dilettáns. — Te azt az őrültet literátornak tartod?!... Ismételd meg! A címke nélküli bereklakó farkasszemet nézett az Agg Dilettánssal. — Igenis, literátor! Két fröccs között felolvasta nekem egyszer egy versét, már nem emlékszem, miről szólt, de arra igen, hogy a hangulatával szíven csapott... Mert van abban a Golubban valami sámánszerű! Valami, ami első pillanatban idegenkedést vált ki az emberből, mert egyszerűen félünk a hatása alá kerülni ... Ideje lenne már végre szembenézni ezzel a Golub- kérdéssel, nehogy az utókor rajtunk röhögjön, amiért nem ismertük fel benne a zsenit!-------------- Álmos, az „Arany | Feszt | János” könyvki-------------- adó igazgatója ér tekezletre hívta össze munkatársait. — Hölgyeim és uraim — kezdte, mert mindig megadta beosztottjainak a tiszteletet és a fizetésemelést —, ahogy ezt már valamennyien tudjuk, Golub Dénes meztelenül ment ki az utcára! Egy költő! Feltehetően őrült ez a Golub, habár biztosat csak később tudunk meg ebben az ügyben, de ez a mi helyzetünkön nem sokat változtat. Az asztalán tornyosuló levél - kötegre mutatott. — Ez a levélczön az olvasóktól jött. Valamennyien Go- lub-pártiak. Fogalmam se volt, hogy ilyen tábora van ennek a Golubnak. De ez még hagy- ján, a szörnyű az, hogy minket-------------------- presszók és I Le bujok, | zálogházak -------------------- táján országosan ismert költő, Golub Dénes egy augusztusi vasárnap reggel elfelejtett felöltözködni. Csupán nyakkendőt kötött, mert világéletében adott az eleganciára, de a többj ruhadarab valahogy elmaradt. Talán legújabb szabadverse, az atomhasadásról spirálalakban írt Kék Költemény (akkoriban színekben gondolkozott!) szorította ki ezt a konvencionális ténykedést az agyából, vagy valami frontbetörés, de ez már mit sem változtatott azon a tényen, hogy anyaszült meztelen talpalt el otthonról. Biccentett a kapu előtt tornyosuló házmesternének, aki any- nyira meglepődött, hogy dadogva és teljesen következetlenül ezt a kérdést szögezte 'a sietve távolodó költő pucér hátának: — Go... golub úr, ho... hová ily gálába»? Aztán leblokkolt aggyal, el- kerekült szemmel, bámult a Sámson-hajú, csontos pőreség után, és csak amikor a költő a sarkon eltűnt a szeme elől, nyilait bele a sejtés, hogy itt ma valami szörnyű dolog történt. Berohant a bérház udvarába, és égnek fordított fejjel szirénázott: — Emberek! Megőrült a Golub! Jaj, Istenem, a Golub megőrült! Jézusmária, a Golub lakótárs becsavarodott!! Majd rémülten, hogy a további szenzációból kimarad, megfordult, és rohant a költő után, nyomában a felszirénázott lakók falkája.---------------- már az utcán le| Ekkor állt a forgalom.---------------- Az ablakokban em berek lógtak, és akik nem lógtak az ablakokban, azok ki- sebb-nagyobb csoportokba verődve loholtak a trolimegálló felé, ahol Golub Dénes összeráncolt homlokkal, tanácstalanul toporogva kereste a bérletét. — Ördög vigye, hát hol hagytam?! — morogta, és ezzel egyidőben az is feltűnt neki, hogy a zsebe helyett a bordáit tapogatja. De ekkor már hiába ugrott néhány leopárdszökkenéssel egy fa mögé, hiába kenődött, mint egy odahaTÓTH-MATÉ MIKLÓS: Egyszál nyakkendőben
