Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-16 / 166. szám

1972. JÜLIUS 16., VASÁRNAP PEST HEGYEI M^CSriat> A PFKV Miskolcon A több mint százéves szent­endrei székhelyű Pest megyei Fémipari és Kéziszerszámgyár­tó Vállalat először jelentkezett a miskolci közönség előtt árui­val, az ötödik miskolci helyi­ipari kiállításon. Bernáth Ti­bor igazgató elmondotta, hogy első miskolci szereplésük a vállalat új irányban történő fejlődésének köszönhető. A ha­gyományos kéziszerszámgyár­tás mellett most alakítják ki fémipari profiljukat: egyebek között száz milliméter alatti laprúgókat készítenek, bronz- és színesfémöntéssel foglal­koznak. A PFKV mostani sze­replése nem is annyira a má­nak, mint inkább a hosszú tá­vú fejlődésnek szól. Az elkö­vetkezendő évekre új piacokat és új partnereket keres a vál­lalat. A miskolci részvéte] eredményességére a szakmai napok lezajlása után lehet vá­laszolni. Kép és szöveg: Ékes János Eltemették Magyar Andrást Szombaton délután Vácott, az alsóvárosi temetőben he­lyezték végső nyugvóhelyére Magyar Andrást, az MSZMP Váci járási Bizottságának munkatársát. Elvtársai, munkatársai és barátai egy órától felváltva áll­tak díszőrséget a koszorúkkal körülvett ravatalnál. Köztük volt Balogh László, a Pest me­gyei pártbizottság tagja, a váci járási pártbizottság első titká­ra, és dr. Vida Gyula, a váci járási hivatal elnöke is. A gyászinduló hangjai után Balassi István, a városi párt­bizottság osztályvezetője lépett a mikrofonhoz. Méltatta a Nyírségből Vácra került Ma­gyar András életét. Búcsúzott a pártmunkástól, aki két és fél évtizeden keresztül fáradha­tatlanul dolgozott a város és a járás haladásáért. A sírnál Papp Rezső beszélt a munkával, tanulással eltöl­tött évekről. Elbúcsúzott a csa­ládjáért sok áldozatot hozott férjtől és édesapától. A sírhe­lyet elborították a koszorúk és a virágok. A gyászünnepség az Intemacionálé hangjaival ért véget. Telepítenek a pilisiek A fővárosi természetbarátok 140 kilométernyi sétautat jár­hatnak be a budai hegyekben. A pilisi Állami Parkerdőgaz­daság dolgozói ezekben a he­tekben sorra járják a kirándu­lóutafcat. Tervszerű munkával felújítják a budai dombvidék egyes elöregedett erdőnegye­deit. Céljuk az, hogy az erdők kél őshonos fajtája, a bükk és a tölgy továbbra is megőrizze uralkodó helyzetét. MI JÁR A MÁSODIK GYERMEK UTÁN? Munkaköny v - „védő őrizetben” Kovács Sándorné abonyi la­kos tanácsért, segítségért for­dult szerkesztőségünkhöz. Mint levelében írja, éveken át időszakos munkásként dol­gozott a Ceglédi Állami Tan­gazdaság kecskéscsárdai ke­rületében, egészen első gyer­meke születéséig, 1969. július 31-ig. Ekkor ánnak rendje- módja szerint megkapta a húsz heti szülési szabadságot — SZTK-nyelven szólva: a 140 napi terhességi-gyermek­ágyi segélyt — ennek letelte után pedig fizetés nélküli sza­badságot és gyermekgondozá­si segélyt vett igénybe. Nem küldték Még a három év letelte előtt, rövidesen újabb gyer­meknek adott életet. Nemré­Minden méterért meg kellett kiizdéni Gödöllőtől a Kilimandzsáróig Mint már korábban hírt ad­tunk róla, Ignácz Ferenc gö­döllői fogtechnikus, a közel­múltban érkezett haza 90 napos afrikai vadászkörútjá- ról. Rendelőjében kerestük fel, hogy olvasóinknak be­számoljon élményeiről. — Utazásom első állomása Kairó volt. Tíz napot töltöt­tem itt és az állatkertben tanulmányoztam az Afriká­ban honos mérgeskígyók ter­mészetrajzát. Ilyen ismeretek nélkül könnyelműség lenne Afrikában vadászni. Erről később az őserdőben szemé­lyesen is meggyőződhettem.. Ahol az orrszarvúk fürdőztek — Kairóból Khartúmba utaztam, majd a Kék- és Fe- hér-Nílus völgyében elindul­tam az ősvádonba. Az afrikai vadászelőírásoknak megfele­lően, hatan mentünk egy cso­portban: legelöl a szafári, a vadőr, közvetlen utána én, utánam a preparátor, a sza­kács, aztán egy vadász, aki oldalirányból biztosította kis A 15 vagon paprikára a Bu­dapesti Konzervgyárral kö­töttek szerződést, van 156 hold szőlőjük, 180 hold ba­rackosuk ... Ügy tűnik, meg­lehetősen vegyes a gazdálko­dás, a termelés szerkezete. Célszerűnek mutatkozna bi­zonyos ritkítás, specializáló­dás, a leggazdaságosabb nö­vények megtartása, a többi­ek föladása. És a jövő ? Ha a históriát elemezzük, kitetszik, hogy az Árpádban még 1968-ban kezdődtek a ba­jok. Akkor 280 ezer forintra rúgott a mérleghiány — mi ez a kilencmillióhoz képest? —, de az akkori elnököt el­mozdították ezért. Az építő­ipari részleget 1969-ben — említettük — megszüntették, bár ez is hozzájárult ahhoz, hogy félbemaradt az étterem és a borkombinát építése. A vendéglőt most eladták az MHSZ-nek — 1 200 000 forin­tot kapott érte a tsz. A bor- kombinát hasznosításáról a Kertészeti Egyetem Tangazda­ságával tárgyalnak. — A régi terhek a legnyo­masztóbbak még most is — tűnődik el Erdős Ferenc. — Amiért annak idején, mint fő­kertész, Ráckevére jöttem, an­nak tán legfőbb oka az volt, hogy tudtam: jó földművelő a ráckevei, dolgozik a legna­gyobb csalódások közepette is. Lám, a tagok öt százaléka se ment el, alig néhány ember. A 120 tagon kívül van 50 al­kalmazottunk, 35 időszaki Munkásunk. Az átlagéletkor? ötvenkét év a férfiaké, de őszintén szólva nehéz tartani őket, hiszen az 1968—70 kö­zötti, tehát hároméves átlag- jövedelemnek most csak a 80 százalékát kaphatják meg. Végül is két kérdésem ma­rad az elnökhöz; — Megítélése szerint kilá­bal-e 1972-ben a tsz a bajok­ból? — Tavaly 23, az idén 24 mil­lió forintos termelési érték a tervünk, terméskilátásaink jók, a különféle vállalatokkal nem rosszak a kapcsolataink. Van másfél millió forintos kintlé­vőségünk, ennyivel tartoznak mások nekünk, továbbá egye­dül a mechanikai részleg 3,5 millió forintos nyereséget pro­dukál várhatóan 1972-ben._Az őszi szántás-vetést saját erőből meg tudjuk oldani, összegezve tehát, igennel válaszolnék a kérdésre, ha nem lennének olyan szigorúan meghatároz­va a munkabérek. A bércsök­kenés következményeként ugyanis az alkalmazottak is elbizonytalanodtak. A másik, „legmeredekebb” kérdésem: — Miként vélekedne a tsz föloszlatásáról? — A tagság nem tehet a dol­gokról, a határ pedig jó — mindenképpen a korábbi veze­tés hibáztatható. Vállaltam, hogy amit előttem három el­nök elrontott, azt helyrehozom. Egyénileg, látástól vakulásig ma már senki sem akar dol­gozni. Ellene lennék tehát a. föloszlatásnak, hiszen a két legfőbb alap: a nép és a föld jónak mondható. Kissé fölindult pusztán el­méleti kíváncsiságból föltett (miként azonban a megyei ta­nácselnökök és a MÉM vezető­je herceghalmi párbeszédén kitűnt, gyakorlati lehetőség végső soron a föloszlatás!) kérdésemre Erdős Ferenc. Ér­velése azonban annyira meg­győző, hogy rábólintok: ha va­lóban jó a föld, szorgalmasak a megművelők, továbbá hozzá- értőek az irányítók, úgy most minden lehetőség megvan en­nek bizonyítására is. Keresztényi Nándor csapatunkat és végül ugyan­csak egy fegyveres, aki többet figyelt hátra, mint előre, ne­hogy hátulról kellemetlen meglepetések érjenek ben­nünket. Napokon keresztül szinte lépésben haladtunk előre, minden méterért meg kellett küzdenünk. Pangóval (bozótirtó késsel) vágtunk utat magunknak. Nappal 50 fok fölé emelkedett a hőmérsék­let, éjjel pedig 15 fok alá süllyedt. Rendkívül pára­dús a levegő és ezt meglehe­tősen nehéz elviselni. Állan­dó szomjúság gyötört, de vi­zünk csak akkor volt, ha állóvizekhez értünk — ami­ben elefántok, orrszarvúak fürdőztek —, felforraltuk, majd lehűtöttük a vizet, már amennyire lehűlt a nagy me­legben. Egyéb kellemetlensé­gekkel is számolnia kell az őserdő vándorának. A mamb- ra nevű óriáskígyó például faág módjára órákon keresz­tül megmerevedik, amikor azonban mozgást észlel, rög­tön lecsap áldozatára. A má­sik, legalább ilyen veszélyes mérgeskígyó, a kobra. Szemközt a köpő kobrával — Egyik este már táboro­záshoz készültünk. Találtunk egy kis tisztást. Nekiláttam, hogy letapossam a füvet a sá­torveréshez, amikor egy de­rékig érő gödörbe estem. Va­lószínűleg elefántok áshatták agyarukkal a nagy szárazság idején, hogy egy kis nedves­séghez jussanak. A gödör másik szélén mozgolódást vettem észre, egy kobra nyúj­tózott álmosan. Szóltam a ve­zetőnknek, aki rámparancsolt, hogy maradjak mozdulatlanul és csukjam be a szemem, mert egy köpő kobra van velem szemben. Ezeknek a kobrák­nak az a módszerük, ha moz­gást észlelnek, egy különleges méreggel szemközt köpik ál­dozatukat — ettől az ember megvakul —, és csak ezután marnak. Néhány másodper­cig tartott, amíg a bennszü­lött vezetőnk bozótvágó ké­sével egy hosszú, villa alakú ágat vágott le, ezzel a kígyó fejét a földhöz szorította és egyetlen vágással átvágta a nyakát. Mondom, néhány másodperc alatt zajlott le az egész, de számomra óráknak i tűnt ez az idő, ahogy ott csu­kott szemmel álltam. A zsákmányt 17 trófea — Aztán Kenya, Zanzibár és végül Tanganyika követ­kezett. Jártam a Kiliman­dzsáró és a Nagy tavak vidé­kép. A vadászatok alkalmá­val 17 vadat lőttem, köztük két elefántot. A trófeákat egyelőre Arushában hagytam, egy preparátor dolgozik raj­tuk. Hamarosan megérkezik a tizenhét trófea, s köztük két elefánt agyara és ormá­nya. A vadállatok húsát rend­szerint a környező települé­sek lakói között szétosztot­tuk. A bennszülöttek maguk is vadásznak, de legtöbbször mérgezett nyilakkal — ezt egyébként a törvény tiltja—, mert így a húst is megmér­gezik. A titokzatos növényből gyűjteni Nagy élmény volt számom­ra, amikor Arushában talál­koztam egy 40 éve Afriká­ban élő magyar orvossal. Dr. Sáska László ( a harmincas évekig Isaszegen volt kör­zeti orvos, s ekkor kereke­dett fel és feleségével együtt Afrikába mentek. Most Arushában kórháza van és a bennszülöttek igen kedve­lik, tisztelik a „fehér dok­tort”. — Sok-sok élményben volt részem Afrikában, ha néha belemelegszem, órákig tudok mesélni. De most inkább to­vábbi terveimről szólnék. Mint fogász, évek óta fog­lalkozom a fog- és szájmeg­betegedésekkel. Eddig a fény és sugárzás hatását vizsgál­tam a műfogakra. A benn­szülöttek azonban egy ér­dekes jelenségre hívták fel figyelmemet. A húsevő álla­tok, ha valami száj- vagy fogbetegségük van, kilométe­reket gyalogolnak azért, hogy egy bizonyos növény bogyó­ját megtalálják. Sajnos, én őszi időszakban, februártól májusig voltam az őserdőben, így nem tudtam ebből a ti­tokzatos növényből gyűjteni. Szeretnék a közeljövőben visszamenni Tanzániába, ez­úttal azonban nem vadászni, hanem dolgozni, kísérletezni Árokszállási Éva giben felkereste munkahe­lyét, ahol tudomására adták, hogy munkaviszonya a meg­határozott időre szóló, 1969- ben kötött szerződés lejártá­val megszűnt, tehát a második gyermek után semmiféle ked­vezményre, anyagi segítségre nem számíthat. Még a terhes­gondozáshoz szükséges SZTK- lap sem illeti meg, hiszen már nem önálló kereső. Egy­ben közölték vele, hogy mun­kakönyvét az első gyermek 3. életévének betöltése után egy nappal, postán elküldik a cí­mére. Jogos-e vagy sem a tangaz­daság eljárása, kérdezi leve­lében Kovács Sándorné. Kezdjük a végén: több szempontból is jogtalan. Az első hibát akkor követte el a tangazdaság, amikor a meg­határozott időre szóló munka- szerződést évről évre csupán egyetlen példányban készítet­te el, amiből — természetesen — a munkavállalónak nem jutott. A második hibát — sőt: sza­bálytalanságot — pedig akkor, amikor két és fél éven át visszatartotta Kovács Sándor­né munkakönyvét. Ez bizony szöges ellentétben áll a MüM 12/1967. (X. 20.) számú ren­deletével, amely a 22. § 1. be­kezdésében kimondja: „Ha a dolgozó a munkaviszony meg­szűnésekor munkakönyvét a szóbeli felhívásra nem veszi át, a vállalatnak írásban kell felszólítania annak átvételére. A dolgozó kérésére a munka­könyv — ajánlott külde­ményként — postán is elküld­hető.” Nos, a tangazdaság sem szóban, sem írásban nem kér­te Kovács Sándomét a mun­kakönyvé átvételére. .Ellenke­zőleg ... — Tudta, hogy a szerződés lejártával a munkaviszonya megszűnt a tangazdasággal ? — kérdezem a fiatalasszonyt, t' — Igen is, nem is — feleli őszintén. — Mivel a munka­könyvem nem küldték el, a gyermekgondozási segélyt pe­dig továbbra is megkaptam, azt hittem, minden rendben van. — Miért nem vette át sze­mélyesen a munkakönyvét, amikor erre felszólították? — Hiszen bár felszólítottak volna! Akkor legalább tisztán látok, és másképp rendezem az életemet. Így abban a hit­ben voltam, hogy ha a máso­dik gyerek három éven belül születik, ugyanolyan jogok, kedvezmények illetnek meg, mint az első után... Ki ismerje a szabályokat? — Milyen alapon tartották vissza Kovács Sándorné mun­kakönyvét azután is, hogy megszűnt a munkaviszonya? A kérdés Józsa Imréné SZTK-ügyintézőnek szólt, a kecskéscsárdai kerület mun­kaügyi irodáján. — Csakis így lehetünk biz­tosak afelől, hogy a gyermek- gondozási segélyt élvező dol­gozó másutt nem vállal mun­kát — feleli. — A rendelet ugyanis előírja, hogy a gyer­mekgondozási segélyben ré­szesülő anya másutt munkát nem vállalhat, kettős jövedel­met nem kaphat. Nekünk nincs más eszközünk az el­lenőrzésre, csak a munka­könyv visszatartása... — Nem is feladatuk az el­lenőrzés. A tangazdaság mun­kahely és nem hatóság! Má­soknak is „őrzik” ilyen ok miatt a munkakönyvét? — Még három, gyermek- gondozási szabadságon levő időszakos dolgozónknak ... — Önök azt mondják: Ko- vácsné hibát követett el, ami­kor csaknem kivárta a há­rom évet, és akkor jelentke­zett a gazdaságban megtuda­kolni, jár-e neki segély a má­sodik gyermek születése után. Kovácsnétól tehát elvárnák, hogy legyen tisztában a jo­gaival és kötelességeivel. Pe­dig nála nem munkaköri kö­vetelmény a különböző ren­deletek, paragrafusok isme­rete. Annál inkább elvárható ez a munkaügyi vezetőtől és az SZTK-ügyintézőtől Mégis megszegték a szabályokat. — Kovácsné értelmes asz- szony, nagyon jól tudta, hogy neki mi jár, mi nem. öt az ál­lományban lévő munkásnők helyzete tévesztette meg: azt hitte, neki is jár mindaz, ami ezeknek az asszonyoknak. — Holott? — Holott sem fizetett szüléi sí szabadság, sem gyermek- gondozási segély nem illeti meg a második gyerek után. Dezső István munkaügyi ve­zető megtoldja: — Sajnos, kérem, a rende­let hiányos. Egy sereg hát­rány éri emiatt az időszaki dolgozókat. Ezt kéne szóvá ten­ni valahol... — Egyáltalán: miért volt éveken át Kovács Sándorné időszaki dolgozó? Nem akart egész évben munkát vállalni? — Dehogyisnem, kérem, az az igazság, hogy az időszaki munka a dolgozóra nézve sok tekintetben hátrányos. A gaz­daság viszont kénytelen így biztosítani a munkaerő-szük­séglet egy részét, mert az idő­szaki dolgozó nem terheli a béralapot, és annak illetmény- föld sem jár. Ennyi lefegyverző őszinteség láttán már-már megbékélve hagytarri el a tangazdaságot. Azzal a feltett szándékkal, persze, hogy az ügyet mégis szóvá teszem, sürgetve, hogy orvosolják a rendelet fogya­tékosságait. . Csak el kell olvasni Munkajogi kérdésekben ma­gam is járatlan lévén, azért hasznosnak tartottam, hogyha konzultálok néhány szakértő­vel. S ekkor ért a legnagyobb meglepetés: kiderült, hogy a rendelettel semmi baj, annál inkább a tangazdaság illetéke­seinek ismereteivel! Ezúton ajánlom figyelmükbe a Tán­csics Könyvkiadó által 1971- ben publikált, A gyermekgon­dozási segély című kiadványt, amely , a SZOT Társadalombiz­tosítási Főigazgatósága és a Munkaügyi Minisztérium ál­lásfoglalását tartalmazza e tárgyban. Ennek 72. oldalán ugyanis ez áll: „Ha az anya az 5/1969. (I. 28.) korm. számú rendelet 1/A §-ának (1)—(2) bekezdése sze­rint adott lehetőségek alapján, a meghatározott időre szóló munkaviszony megszűnése kö­vetkeztében is igénybe veheti a gyermekgondozási segélyt, és a segélyezés ideje alatt megszüli a következő gyerme­két, gyermekgondozási segély­jogosultsága e gyermek 3 éves koráig továbbra is fennma­rad.” Két bekezdéssel alább pedig ezt olvashatjuk: Ha „az anya munkaviszony nélküli gyermekgondozási se­géllyel tartózkodik otthon, és a gyermek 3 éves korának be­töltése előtt néhány nappal megszüli második gyermekét, s terhességi-gyermekágyi se­gélyt sem kap, mert az első gyermeke már betöltötte 3. életévét. Második gyermeke után a gyermekgondozási se­gélyre a szülést követő 141. naptól jogosult.” Mivel az idézett eset ponto­san ráillik Kovács Sándorné helyzetére, közérthetőbben megismételjük: fizetett szülé­si szabadság nem, de gyermek- gondozási segély — a szülés utáni 141. naptól — igenis megilleti! Aki nem hiszi, járjon utána. Nem kell messzire mennie, csupán a ceglédi Társadalom- biztosítási Igazgatóságra, mert mindezt ott is tudják... Nyíri Éva Betiltották a Nylont és a Cápát A vásárlóktól beérkezett panaszok alapján a Kereske­delmi Minőségellenőrző Inté­zet megvizsgálta a Nylon és a Cápa elnevezésű borotvapen­gék minőségét. Megállapította, hogy a Fővárosi Finommechani­kai Vállalat által gyártott bo­rotvapengék minősége nem fe­lel meg a követelményeknek, ezért a további árusítást meg­tiltotta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom