Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-16 / 166. szám
1972. JÚLIUS 16., VASÁRNAP res T «££*£> 3 Naponta két lakás Számítások szerint a negyedik ötéves tervben 3000 új otthont hoznak tető alá a lakásépítő szövetkezetek. A megyében fölépülő összes lakás tíz százalékát. Ami nem kis dolog. A remélhetően fokozódó lendület eredményeként — ha így számítjuk — naponta két lakás készül el, sőt, 1973-tól kezdve valamivel több, évente 800. Ez nem könnyű feladat. Mert a lakásépítő szövetkezetekben alig akad pénzes ember. A tagok többsége fiatal, munkás. Sokféle állami kedvezményben részesülhek, de sokféle ellentmondással s tehetetlenkedéssel is meg kell küzdeniük. Ha otthont akarnak. S mivel nagyobb részük mostoha körülmények között lakik, a saját otthont mindennél jobban akarják. Céljuk elérésének hathatós segítsége tehát nemcsak gazdasági kérdés. Legalább annyira társadalmi, politikai feladat is. Növekvő szerep Lakásépítő, lakáskarbantartó szövetkezetek lényegében a hatvanas évek eleje óta léteznek, valójában azonban 1971- ben jutottak el addig, hogy szerepük figyelmet ébresszen. A megyében rövid idő alatt tíz lakásépítő szövetkezet alakult, majd újabbak követték az úttörőket. (Országosan már meghaladja a hétszázat e szövetkezetek száma). Elsősorban a városokban került sor a lakásépítő közösségek létrehozására, de alakultak ilyenek községekben, így például Dunakeszin, Ráckevén, Monoton, Kartalon is. Amit majd’ mindenütt hallani : rengeteg tisztázatlan kérdés szakadt a frissen született községek nyakába. így a többi között az, hogy ki milyen mértékben vállalja a közművesítés költségeit. Megtörtént ugyanis, hogy a tanács ígéretet tett a közművesítésre az alakuláskor, később viszont a szövetkezettel fizettette ki annak árát... Gondokat okoz az is, hogy a legtöbb helyen semmiféle támogatást nem élveznek a lakásépítő szövetkezetek az anyagok beszerzésében, a kivitelezői kapacitás biztosításában. Az említett és hasonló problémák miatt a szövetkezetek tagjai joggal érzik helyzetüket a lehetségesnél rosszabbnak,, holott erőfeszítéseik tiszteletet s támogatást érdemelnének. A szövetkezés ez új formája a legfőbb erkölcsi megerősítést a párt Központi Bizottsága és a Minisztertanács 1970-ben tartott együttes ülésének határozatától kapta meg, az ugyanis kimondja: „Ki kell dolgozni a lakásépítő szövetkezeti konstrukció feltételeit és kezdeményezni kell azok fejlődését, viszonylag széles körű elterjedését, hogy a későbbiekben ez a lakásépítési forma mielőbb az igényeknek megfelelő arányt ér jen el a lakásépítésben”. Jó-e a jogszabály Jó néhány jogszabály igyekszik kialakítani a szövetkezeti lakásépítés szilárd kereteit, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy e jogszabályok közül néhány ellentmondásokat is rejt, illetve céljával ellentétes hatást ér el. így például sok visz- szásság, vita forrása a 26/1971. PM—ÉVM—MŰM. sz. együttes rendelet. Ez előírja, hogy amennyiben valaki a lakásépítéshez vállalati támogatást kap, úgy az OTP által folyósított kölcsön csökken, s a teljes költség ötven százalékánál nem lehet több. Sajnos, a vállalati támogatások legtöbbször 10—20 ezer forintot tesznek ki, a kölcsön viszont emiatt 40—50 ezer forinttal kevesebb. Érthető, ha az építtető lemond a vállalati támogatásról, ám így a vállalatoknál maradó pénz holt tőkévé válik, nem segíti elő a lakásgondok enyhítését. Hasonló feszültségeket teremt az az Hőírás is, amely kiköti, hogy a szövetkezetek alkalmazottakat nem foglalkoztathatnak. így elesnek attól a lehetőségtől, hogy bizonyos szakmunkákra — az építkezések egy része ugyanis házilagosan, azaz a tagok munkájával valósul meg — nyugdíjasokat, munkaidő után, szabad szombaton ráérő mesI tereket szerződtessenek. Ennek következtében marad a jóval drágább megoldás, az építőipari szervezetek valamelyikével való kiviteleztetés. Holott a cél éppen a minél olcsóbb otthon- teremtés lenne. Nem magánügy Több helyen hallottuk azt az észrevételt, hogy a lakásépítésben érintett hivatalos szervek valamiféle maszekvállalkozásnak tekintik a szövetkezetét, azaz a tagok magánügyének a lakások fölépítését. Igaz, van ellenkező előjelű példa is, így Nagykőrösön a városi tanács közművesített telket adott a lakásszövetkezetnek, s csupán képletes árat — lakásonként 1000—1500 forintot — számított fel érte. Hasonlóan ehhez Monoton is — a legutóbbi időben — minden támogatást megad az építtetőknek a nagyközségi tanács, s Ráckevén szántén elhárultak a jó időn át meglevő akadályok az építkezés megkezdése elől. Nagy szükség van e támogatásra, hiszen a lakásszövetkezetek vezetői társadalmi munkában végzik tevékenységüket, fizikailag képtelenek az ügyintézés minden részletének lebonyolítására. (Sokuk így is évi szabadságát áldozza fel a cél érdekében.) Elősegítené ezt, ha egységes, megyeileg kidolgozott iránymutatást kapnának a helyi tanácsok, s ugyanakkor a kérdésre nagyobb figyelmet fordítanának a pártszervezetek. Széles, de nem sima úf A fogyasztási szövetkezetek tavaly megtartott kongresszusán Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkára a többi között rámutatott: „A lakásszövetkezés fejlődése előtt széles az út, de nem mindig sima. Sok itt még a rendezésre váró dolog, a társadalmi összképre helyenként inkább a kavargás, mint a kristályosodás a jellemző.” A várpalotai Szénbánya Vállalat tavaly elkészült pajzsgyártó üzeme önjáró, frontfejtést biztosító berendezései iránt fokozódik az érdeklődés itthon és külföldön egyaránt. Az önjáró páncélpajzsok segítségével a bányákban fokozható a dolgozók biztonsága, emelhető a termelékenység. A világszínvonalon álló magyar berendezés sikeresen vizsgáA megyei tapasztalatok — a tagadhatatlan haladás ellenére is — szintén a „kavargás” meglétét húzzák alá, tehát annak szükségességét, hogy most már az utat simábbá kell tenni a lakásépítésre szövetkezők előtt. Erre azért is törekedni kell, mert a lakásépítő szövetkezetek egyre inkább telepszerűen alakítják ki az új otthonokat, s mert a jövő évtől kezdve fokozatosan áttérnek a korszerűbb — a paneles — építkezési módszerekre. Mindez a közművesítéstől a technikai eszközök előteremtéséig gyorsabb tempót követel, mert ma még az a furcsa helyzet áll elő, hogy több idő telik el a különböző megbeszélésekkel, egyeztetésekkel és ügyintézésekkel, mint magával az építkezéssel! És amikor felépült Előreláthatóan a negyedik ötéves terv végére a megyében mintegy hétezer lakás lesz szövetkezeti tulajdonban, azaz ennyi otthon karbantartásáról is gondoskodni kell. Ezért örvendetes, hogy a lakásépítő szövetkezetek többsége egyben lakásfenntartásra is vállalkozott, s így létrejön a kívánatos folyamatosság. Ehhez azonban még seregnyi kérdés további tisztázásra vár, így a saját karbantartó részlegek megszervezésének lehetősége, azok tevékenységének kiterjesztése, a közvetlenül szomszédos szövetkezetek esetleges egyesülése. Az év elején a szövetkezeti lakásépítésben érintett tíz megyei szerv együttműködési szerződést írt alá, amelyben rögzítette minden részvevő, mit tesz a 3000 új otthon megteremtése érdekében. E megállapodás betartása érdeke az építtetőknek, de jelentősége túlnő ezen. Kötelezettség e szerződés az állami lakáspolitikában meghatározott elvek gyakorlati érvényesítésére. M. O. zott az NSZK-ban, a Ruhr vidéki antracit és feketeszénbányákban. A napokban kezdik meg újabb két, egyenként 168 tagból álló berendezés szállítását az NSZK szénbányáiba, de a várpalotai önjáró páncélpajzsok iránt újabban más külföldi vállalatok is érdeklődnek. A tervek szerint a jövő évben a marokkói foszfátbá- nyákba is szállítanak ilyen berendezéseket. Tizenöt éve Párthatározat a népi ellenőrzésre 1957. JÚLIUS 16-AN hozta meghatározatát az MSZMP Politikai Bizottsága a népi ellenőrzés szervezetének létrehozására. A határozat szervesen beillett a munkáshatalom megszilárdítását és a konszolidációt szolgáló intézkedések közé. A népi ellenőrzésről szóló dokumentum hangsúlyozta, hogy messzemenően hasznosítani kell a lenini munkásparaszt ellenőrzés hagyományait. „A létrehozandó ellenőrzési szervezet állami szerv legyen, de munkáját nagyrészt a szervezeten kívül foglalkoztatott dolgozók mennél szélesebb köre végezze, döntően társadalmi munkában. Elnevezése népi ellenőrzés legyen, hogy ezzel is utaljon jellegére.” A párthatározatban foglalt irányelvek alapján alkotta meg az országgyűlés 1957 decemberi ülésszakán o népi ellenőrzésről szóló törvényt, s ezt követően, 1958 elején megválasztották a bizottságokat, amelyek nyomban meg is kezdték munkájukat. A párt várakozásának megfelelően a társadalmi és gazdálkodó szervek javaslatára sok ezer dolgozó jelentkezett népi ellenőrnek. Az alap- koncepció értelmében a központban alig nyolcvan, a megyei irodákban öt-hat, a járásoknál csupán az elnök és egy adminisztrátor végezte, s végzi ma is függetlenítve feladatát. így átlagosan száz népi ellenőr munkáját szervezi, segíti egy-egy hivatásos munkatárs. A népi ellenőrzés az évek során széles körű megbecsülést és tekintélyt vívott ki magának. „A népi ellenőrzés útján a dolgozó nép gyakorol ellenőrzést a javak termelése, elosztása felett és ily módon is a vezetés tevékeny részesévé vált” — hangsúlyozta Kádár János abban a levélben, amelyet a népi ellenőrzés megalakulásának 10. évfordulója alkalmából a Nép- szabadság közölt. A gazdasägirAnyitäs REFORMJA a népi ellenőr-; Önjáró páncélpajzsok Várpalotáról Balatonszárszó József Attila emlékmúzeum Szombaton délben Benjamin László Kossuth-díjas költő ünnepélyes külsőségek között nyitotta meg a balatonszárszói József Attila emlékmúzeumot. A hét teremből álló emlékmúzeumot abban a penzióban rendezték be, ahol a költő utoljára lakott, s ahonnan elindult végzetes útjára. A kiállítás anyagában az életrajzi, irodalmi és kortörténeti dokumentumokat Szabóky Zsolt művészi fotóillusztrációi, Kondor Béla, Ócsay Károly, Horá- nyi Ágnes és Bohus Zoltán művészi alkotásai teszik teljessé. Ellátja Túrát Túrán csaknem egy éve működik a sütőüzem. Ízletes termékeivel ellátja a községet; népszerű is a turaiak körében. Urban Tamás felvétele Keszthelyi jubileum A keszthelyi Agrártudományi Egyetem ebben az évben, szeptember első napjaiban, ünnepli fennállásának 175. évfordulóját. Az ünnepi program már augusztus 31-én megkezdődik. Ezen a napon nyitják meg a jubileum tiszteletére berendezett mezőgazdasági ma jormúzeumoít. Szeptember elsején, Európa első önálló mezőgazdasági felsőoktatási intézményének jubileuma alkalmából rendezik meg a XIV. Georgikon napok tudományos tanácskozását. zéssel szemben is nagyobb követelményeket állított. Ezért 1968-ban az országgyűlés kibővítette hatáskörét és az alsóbb szervek önállóságát. Az operatív vezetés igényei minden szinten jelentősen növekedtek. A népi ellenőrzést gyakran kérik fel soron kívüli vizsgálatokra. Fontos kérdésekre hívják fel a figyelmet a dolgozóktól érkező közérdekű bejelentések, amelyek kivizsgálását az alapító párthatározat a népi ellenőrzés alapvető feladatává tette. Évente mintegy tízezer bejelentés érkezik a népi ellenőrzési bizottságokhoz. Ezek jelentős része olyan jelenségekre figyelmeztet, amelyek sértik az emberek igazságérzetét, a szocialista erkölcsöt. A párthatározat felhívásának megfelelően, a népi ellenőrzés mindig kiállt a társadalom érdekében fellépő bejelentők ügyében, ha kellett védelmében. Ma is időszerű a párthatározat figyelmeztetése: a népi ellenőrzés léte nem csökkenti az egyes szervek felelősségét saját területükért. A NÉPI ELLENŐRZÉSI BIZOTTSÁGOK, a sok ezer népi ellenőr és az ellenőrzés apparátusa becsülettel, nagy felelősséggel, a 15 éve hozott határozat szellemében látja el feladatát. Munkájukat a társadalom elismerése, megbecsülése kíséri. K. S. A legolcsóbb befektetés Ezerőtszáz bor jön a világ 30 országából A borvilágverseny évében hat rangos nemzetközi rendezvényen szerepel a magyar borokkal a MONIMPEX Külkereskedelmi Vállalat. A budapesti borászati világ- kiállítás idején, az augusztus 21. és 31. között megrendezésre kerülő borvilágversenyre eddig 1500 bort neveztek be, több mint 30 országból. Magyarország az országos borverseny elődöntőjén továbbjutott 66 legjobb borával szerepel. A borászati világkiállítást követően szeptemberben a MONIMPEX boraukciókat rendez. Az évek során összegyűjtött borkülönlegességek kerülnek nemzetközi vevősereg előtt a „kalapács aló”. Kis szériákat, régi évjáratokat adnak el Badacsonyban, Egerben és Tokajban. Három ízben rendeznek aukciót, amelyeken a helyi bormatuzsálemeket kínálják fel a több mint 20 országból érkező borkereskedőknek. A müncheni olimpia idején az NSZK nagy áruházi konszernjei borolimpiát rendeznek; ezen a MONIMPEX NSZK-beli partnere, a Binde- rer cég több, mint harminc magyar borral vesz részt. m incsenek csodák a íl gazdasági életben. Okok es okozatok alkotják azokat a kereteket, amelyek között a termelés zajlik, s nincs egyetlen olyan mozzanat sem, amelynek ne lennének előzményei s ne kellene később bekövetkező hatásaival számolni. Hégi igazságnak számít: termelni any- nyi, mint szervezni. Ezt még az egyénileg gazdálkodó parasztnak, az aprócska műhelyében dolgozó kisiparosnak is tudtára adta az élet, az gyáripar, a nagyüzemi mezőgazdaság pedig már létrejöttekor a legfontosabb követelményként fogta fel. A gyárakban, a vállalatoknál megvalósult a szervezés aisó foka, kialakultak az alapvető kapcsolatok. Azután hosszú éveken át úgy tűnt, nincs is több tennivaló. A kötelező tervmutatók teljesítése sikerült akkor is, ha lényegében megcsontosodott az egész termelési szervezet. A gazdaságfejlesztés intenzív szakaszának másfajta, a korábbiaktól sok tekintetben alapvetően eltérő igényeit kielégíteni e megcsontosodott, a változásokat bajnak tekintő szervezettel képtelenség. így került előtérbe az üzem- és munkaszervezés, a feszültségek időbeni felismeréséből így született meg a párt Központi Bizottságának határozata 1971 decemberében. A megyében nem akad jelentősebb ipari egység, ahol a határozat nyomán ne láttak volna munkához, ám a szükségesnél kisebb azoknak a gyáraknak, vállalatoknak a száma, ame- _ lyek már alapos, minden részletre kiterjedő programmal rendelkeznek. E kevesek közé tartozik például a Mechanikai Művek, ahol — mivel, a tevékenységet a párthatározat előtt is fontosnak tekintették — nem kellett ugyan szembenézni a legkezdetlegesebb teendőkkel, de sok minden mással igen. Nagy erénye e programnak, hogy — szemben a másutt tapasztalható törekvésekkel — fölfedi a szervezés lényegét. A legolcsóbb befektetésnek tekinti azt, amelynek segítségével különösebb beruházások nélkül fölszámolhatok a termelés zavarforrásai, kitisztítható a kerekek közé került kavics és homok. S ami ugyancsak a program mellett szól: átfogja a tevékenység egészét, az elvégzendő feladatokhoz méri a szervezetet — mind az egész vállalat, mind az egyes, önállóan gazdálkodó gyáregységek esetében —, s nem foltozni akar, hanem új ruhát szab. L eírhatjuk: természetes elvek érvényesítése mindez. Valóban ám sajnálatos módon e természetes elvek a gyakorlatban furcsa formákat öltenek. Az élelmiszeripari üzemek egy része például úgy véli megoldani az üzem- és munkaszervezési teendőket, hogy nagyszabású beruházási programot szeretne végrehajtani. Amihez hitel, állami támogatás kellene. Sok helyen találkozni azzal a nézettel, hogy „addig moccanni sem tudunk, míg penzunn nem lesz". Azaz úgy közén UK meg a teendőket, nogy eioszor uj technikai alapok, s maja ma na a szervezés, holott a meglevő áiloaiapok hatékonyabb kinasznatásán van a hangsúly. Tagaanatatlanul szükséges — sói, egyes iparterü- ieteken, így a megyei tex- tiigyarakban elengectnetet- len — a gépek, berendezések csereje, korszerű, nagy termeiekenysegu ter- meioeszközök munkába állítása. Ebből azonban csak nagyon sajátos okoskodással lehet arra következtetni, hogy ráérnek a szervezési teendők. Varakozni a gazdasági tevékenységben annyi, mint vaLlatm az el- maraaást, a veszteséget. Ez történt például a Pamut- fonóipari Vállalat Fmom- pamutfonó és CernázOgyá- ra esetében. Halmozódtak a „majd ha az új gépek megérkeznek” jelszóval félretolt teendők, s velük természetesen az adósságok is. Nincs irigylésre méltó helyzetben a gyár új vezetése, de — a nagyvállalat sokoldalú támogatása segítségével — ott kezdte, ahol kell. A meglevő eszközökre alapozott szervezés megteremtésével, a jelen adottságok jobb kihasználásával. S hogy sikerrel, azt a legutóbbi hónapok termelési eredményei bizonyítják. Kényelmes korszaka volt az iparnak az, ami fölött pálcát tört az új követelmények serege. Kényelmes, mert legfőbb elemének a változatlanság bizonyult. Most viszont az állandóságot éppen a változás testesíti meg, s ezért az üzem- és munkaszervezés sem olyan feladatcsoport, amelyet végrehajtanak s többé nem kell törődni vele. Folyamatos, egyszer megkezdett de valójában soha végéhez nem érkező teendőkről van szó. S ezért már indulásnál hibáznak ott, ahol — sajnos, nem ritkaság — legyünk túl rajta alapon kényszerűen csinálnak valamit, hogy azután évekig még csak szó sem essék a szervezésről. A minisztériumok kijelölték az ún. minta-szervezést megvalósító üzemeket, s elsősorban a gépiparban már a kezdő lépéseken is túljutottak. Nem türelmetlenkedésről van szó, hanem arról, hogy a sok helyen tapasztalható tétovaság, várakozás időt emészt, s az idő múlása a remélt eredmény helyett veszteséget hoz! Igaz, e veszteségek jelentős része „megszokott”, mert régóta fönnáll, ám éppen ez sürgeti a tetteket. Napjainkban ugyanis már nem pusztán arról van szó, hogy termelni kell, s megelégedni az ehhez igazodó szervezéssel. A követelmény az, hogy a termelés tükrözze az igényeket, minél jobban kielégítse azokat, ám erre a vállalatokat csak a korszerű szervezés mindenre kiterjedő folyamata teszi alkalmassá. S most már nagyon ideje megszerezni ezt az alkalmassági bizonyítványt. Mészáros Ottó
