Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-02 / 154. szám

MS* jiEcrcj 19:2. JÚLIUS 2., VASÁRNAP ' Peil mentjei barem I 28. ......................-^=il SZ ENTENDRE II. Akár jelképes­nek is tekinthet­jük: budakalászi területen, de köz­vetlenül Szent­endre déli hatá­rában került elő mintegy két évti­zeddel ezelőtt Kö- zép-Európa eddig ismert legnagyobb rézkori temetőjé­nek egyik sírjából földrészünk legré­gibb kocsiábrázo­lása, egy nyilván kultikus célra ké­szült négykerekű agyagedény. A kerék a szüntelen forgásnak, a kocsi a gyors előrehala- ladásnak szimbó­luma, s mind a kettő jellemző Szentendre törté­netének különbö­ző Szakaszaira. A környező he­gyek barlangjai a jégkorszak embe­rének nyomait őr­zik, csontból és kőből készült kezdetleges esz­közeik, fegyvereik a régibb kőkorszak, a paleolit 15— 25 000 esztendős mélységéből maradtak ránk. S ahogy for­gott a történelem világórája, az újabb kőkorszaktól, a neo­littól a rómaiak letelepüléséig, négy évezreden át, a cserélődő embertörzsek változó rajai ül­ték meg a szentendrei tájat. Háromezer éve már vár épült a Kő-hegyen, a vasútállomás­nál és a Dera-patak torkolatá- tánál végzett földmunkák so­rán vaskori agyagedényekre bukkantak, a cementárugyár- nál pedig az illírek uralmát i. e. 350 körül felváltó földmű­velő kelták települését tárták fel. Az illír—kelta eredetű era- viszkuszoknak, akiknek törzsi központja a Gellérthegyen volt, az időszámításunk' mes- gyéjét megelőző száradban a mai Szentendre területén léte­sült szálláshelye is jelentékeny lehetett, hiszen az eraviszku- szokat az időszámításunk kez­dete körüli években leigázó római hódítók e helyütt fel­épített városukat és katonai táborukat először az eravisz- kusz „utk” — farkas — szóból származtatva Ulcisia Castra- nak nevezték eL Szentendre tehát ebben az első pogány keresztségben a Farkasvár ne­vet nyerte. I. sz. IV. században a bal­parti barbár törzsek támadásai elpusztították Ulcisia Castrát, s az újjáépült tábor már alig száz évig viselte a Castro. Constantia nevet. A népván­dorlás hullámai Szentendre tájairól is elsöpörték a római légiókat, a hajdani castrum területén megnyitott későbbi sírok a longobárdokról, dús fejedelmi s szegényes, egysze­rű avarokról adtak hírt, majd az Orbánkereszt közelében, 1951-ben feltárt temető ősi hantjai között fellelték a hon­foglalást követő évtizedekben örök álomra tért elődeink ma­radványait ... Egy 1146-ból származó okle­vél az I. István király korabeli falut Sanctus Andreas — Szent Endre néven említi, újabb század elmúltával már főesperesi székhely, papja a királynő alkancellárja, s ha a tatár hadak 1241-ben fér nem égetik Szentendrét, gyümölcsö­sei, szőlői, molnárai, hajóácsai, szekérfaragói hamarosan szer­te vitték volna hírnevét. Csonkolt törzse az Anjouk uralma idején hajt ki újra, majd a XIV. század végétől kezdve dúsító, frissítő ojtvá- nyokal gazdagszik. A balvég­zetű rigómezei csata után a délről menekülő szerbek há­rom hulláma éri el Szentend­rét. Azok közül, akik 1389-ben ős 1428-ban húzódtak fel az osz­mánok elől a Dunakanyarba, hírmondó sem maradt akkor­ra, amikor a Csernojevics Ar­A tanácsháza a Templom-dombról. Foto: Járai zén pátriárka által ide irányí­tott harmadik, legnépesebb menekülő csoport 1690-ben megtelepszik Szentendrén. En­nek a 800 sZerb famíliának ha­gyatéka Szentendre hajdan híres és máig emlékezetes „ráckultúrája”. A későbbi pra­voszláv kőszékesegyházak, ba­rokk és rokokó kereskedőhá- rak elődeit: a szerb fatemplo­mokat és faházakat a XVII. század végének telepesei épí­tették, sarjadékaik ragyogtat- ták fel Szentendre történeté­nek XVIII. századi fénykorát, amikor fellendült a műipar, a kereskedés, a bortermelés, amikor kilenc szerb parókia ápolta az óhitet és gyűjtögette a templomok kincseit. A valóságban Szentendrén szüretelt „óbudai vörös” a XIX. században is a városka legbőségesebben csorduló ara­nya -volt: az évi bortermés 40 000 hektoliter körül járt. Aztán 1880-ban támadásra in­dult a filoxéra és öt esztendő alatt elsorvadtak a tőkék, a hordókban a pók ütött tanyát. A szőlősgazdák gyümölcster­mesztésre váltottak át, s szor­galmasan ültetni kezdték Szentendre új különlegességé­nek, hosszú időn át jövedel­mük fő forrásának — a sa- vanykás-zamatos piszkének tízezernyi bokrát. „Nem tiszta és nem csábí­tó a város” — írták Szentend réről századunk harmincas éveinek végén — „... de erről már sem a Kis-Duna, sem az emelkedő hegyek nem^ tehet­nek: az ember és a társada­lom felelős érte”. — A Duna és a hegyek nem változtak ne­gyedfél évtized alatt, tehát, hogy Szentendre ma tiszta csábító, históriája forgásának lendületében levő, gyorsan elő­rehaladó város — ezt a meg­változott társadalom, s e tár­sadalommal változó 'emberei idézhették csak elő. Szólottunk előző írásunkban arról, hogy miképpen hajtottak régi kul­turális hagyományaiból új, virágzóbb hagyományok. Most elmondhatjuk azt is, hogy vá­rosiasodásával, korszerű for­galmával, megújított iparával, idegenforgalmával, vendéglátó üzemeivel miként frissült fel az ötven esztendeje még álmos Szentendre vérkeringése, mint gyorsult meg életének üteme. Papírgyára egyike a legna­gyobbaknak az országban, be- tonárugyárát óriási költséggel fejlesztették magas színvonal­ra, kocsigyárként elhíresedett faipari üzeme, kéziszerszám­gyára, kerámiaüzeme, a töltő­tollakat, golyóstollakat előállí­tó PEVDI, a Városgazdálkodá­si Vállalat faiskolája és kerté­szete a helyi munkavállalókon kívül nagyszámú, a környék falvaiból bejáró munkást is foglalkoztat. Bőven teremnek a Mathiász János Tsz új szőlő- ültetvényei és gyümölcsösei, a lejtőkön őszibarack mosolyog a fákról, a szigeten eper és málna piroslik, a kiskertekben illatot árasztanak — és jó pénzt hoznak a virágzó rózsa­tövek. Nem az elfogultság, az öröm szól belőlem: Szentendrén sze­rencsésen ötvöződik a múlt és jelen. Gyakran járok utcáin, ’házai között, sokszor elbeszél­getek embereivel, s mindig úgy érzem: a múltnak és je­lennek ez a szerencsés ötvöze­te aranyfedezet Szentendre jövőjéhez. Békés István „Visegrádról indultam" sorozat keretében Szabadj' Vera által alkotott parkdíszí­tő elemek, kerti vázák, kerá­miafigurák bemutatóját ren­dezik meg július 9-én a visegrádi Mátyás király mű­velődési ház parkjában. Huszonötezer fiatal az oktatási körökben A közelmúltban a KISZ Pest megyei bizottsága értékelte az elmúlt tanév KlSZ-oktatásá- nak eredményeit. Megállapí­tották, hoigy az oktatási körök többsége élt a nagyobb önálló­ság lehetőségével, nagyobb te­ret kapott a helyi kérdések és a napi politikai események megtárgyalása. Talán ennek is köszönhető, hogy jelentősen nőtt az oktatásban részt vevő dolgozó fiatalok száma: az 1971—72-es tanévben me­gyénkben 25 500 fiatal képezte magát az ifjúsági szervezet ál­tal létrehozott oktatási körök­ben. Mi újság az igazgatásrendészeten? 20 ezer szabálysértés — Turisztikai csúcsforgalom Utánpótlás a főiskoláról Kétszer annyi ügy Kezdjük mindjárt egy adat­tal : Pest megyében tavaly ösz- szesen 20 696 szabálysértési ügyben folytatott eljárást az igazgatásrendészet. 1970-hez képest valamelyest csökkent, de még így is nagy ez a szám. Tovább lapozgatva a statisz­tikákat, kitűnik, hogy a nem éppen előkelő „ranglistán” az országban csupán Hajdú-Bi.- har, Borsod, Bács-Kiskun és Szabolcs megyében hasonló a helyzet. A többi megyében egy év alatt fele annyi sza­bálysértési feljelentés sem született, mint Pest megyében. Az összehasonlításnál termé­szetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni megyénk lakos­ságának nagy számát, amely évente átlagosan ötezerrel gyarapszik, s a megye fekvé­séből adódó sajátos helyzetet, amely az államigazgatás más területén is nem kevés gondot okoz. A szabálysértések gya­koriságát természetesen nem tekinthetjük törvényszerűnek, vagyis megakadályozhatat- lannak —■ ezt a tanulságot vonhatjuk le a további rész­adatokból és az ügyek jelle­géből. 12 ezer közlekedési kihágás Az igazgatásrendészetre ke­rült ügyek nagyobb része az Az igazgatásrendészettel sokféle ügyben évente sok tízezren kerülnek kapcsolatba, a rendőrség mun­kájának e szakterülete mégis viszonylag kevésbé is­mert. A közrendészet, útlevél-: és idegenrendészet sok­rétű feladatairól beszélgetünk dr. Szabolcsi János szá­zadossal, a Pest megyei Rendőrfőkapitányság igazga­tásrendészeti osztályának vezetőjével. elmúlt évben is közlekedési szabálysértés volt: a különbö­ző „kihágásokért” 12 333 eset­ben szabtak ki bírságot. A baleseti statisztika mellett- ez a szám újabb adalék a közúti morál kórképéhez. Nem kis számban, közel ezer esetben engedély nélküli vezetésért indítottak eljárást, s a sza­bálysértők zömmel fiatalok voltak. "Figyelmet érdemel még, hogy Pest megyei lajto­sok évente 2000 közlekedési szabálysértést Budapest terü­letén követnek el. A közrendet, közbiztonsá­got sértő szabálysértések kö­zött vezet a garázdaság. Hely­színei általában a szórakozó­helyek, s az sem újdonság, hogy a botrányt okozók ma­gatartását többnyire befolyá­solja az alkohol. E cselekmé­nyek körébe tartoznak például a veszélyes fenyegetések, ame­lyek többsége szomszédok kö­zötti viszályok következmé­nye. Tavaly — elsősorban a városokban — 173 esetben kezdeményeztek eljárást köz- veszélyes munkakerülésért. A legtöbb szabálysértés a budai, váci, gödöllői és monori já­rásban fordul elő. Levizsgázott vadászok Az igazgatásrendészet ha­tásköre kiterjed a legkülönfé­lébb engedélyek kiadására. A lőfegyverekkel kapcsolatos teendőik közé tartozik a va­dásztársaságok, lövészklubok Semmelweís-űnnepségek Kitüntetett egészségügyi dolgozók Ünnepel a kórház Mint minden esztendőben, az idén is egészségügyi dolgozó­kat tüntettek ki Semmelweis Ignác születési évfordulójának napján. Az Orvos-Egészség­ügyi Dolgozók Szakszervezete Semmelweis-termében szom­baton délben megtartott em­lékünnepségen dr. Farádi László, az egészségügyi mi­niszter első helyettese nyúj­totta át a kitüntetéseket. Ti­zenöten kiváló, 30-an érdemes orvosok, öten kiváló és tízen érdemes gyógyszerészek, to­vábbá 34-en az egészségügy kiváló dolgozói lettek. A kitüntetettek között van dr. Laping Miklós, a Pest me­gyei KÖJÁL főorvosa, aki ér­demes orvos és Láng Gézáné, a megyei Budagyöngye Tüdő­beteg Szanatórium ápolónője, aki az egészségügy kiváló dolgozója lett. Az érdemes orvos Amikor 45 esztendeje, 1927- ben a pesti egyetemen meg­szerezte orvosi diplomáját, mindjárt tanársegéd lett az anatómiai tanszéken. Másod­éves medikus kora óta díjtalan gyakornokként dolgozott addig is az Anatómiai Intézetben. A tanársegédség kis fizetéssel járt, és dr. Laping Miklós, a fiatal orvos végre a jövedel­méből szeretett volna megélni. Ezért ment egy év múlva ka­tonaorvosnak. Csapatorvos azonban csak addig maradt, amíg a szakvizsgát le nem tet­te, attól kezdve a katonák köz- egészségügyét szolgálta. A fel­szabadulás után aztán a nép­hadseregben megszervezte a hadsereg Közegészségügyi-Jár­ványügyi Állomását és az in­tézmény felső parancsnoka lett. 1955 végén vált meg a kato­naságtól. Akkor már ezredes volt. A civil életben is hű ma­radt a közegészségügyhöz, ál­lást vállalt a Pest megyei KÖ- JÁL-nál, tizenhetedik eszten­deje foglalkozik megyénk tele­pülés-egészségügyével. Fel­adata a levegő, a víz és a ta­laj beszennyezését, fertőzését megelőzni. Az ember környe­zete közegészségügyi biztonsá­gának őre. — Örülök az érdemes orvosi címnek — mondja —, de úgy fogom fel a kitüntetést, hogy nemcsak • személyemnek, ha­nem a higiénikus orvosi mun­kának szóL A rehabilitált nővér Lányi Gézánéra senki sem mondaná, hogy már nagyma­ma, nincs is még olyan kor­ban. Csakhogy alig serdült fel, már 17 esztendős korában férj­hez ment. Menyasszony és vő­legény tüdőbeteg volt — s amikor kigyógyultak, összehá­zasodtak. Két fia közül már megvolt az első, a ma 22 éves házasember, amikor Lányiné szakérettségit tett, és beiratko­zott az orvosegyetemre. Az első fél év után tanulmányait abba kellett hagynia: állapota rosszabbodott, akkor került Sor első tüdőműtétjére. Később még háromszor operálták. A beteg medikának azonban kenyérkereset után kellett néznie, de hasznos tagja is akart lenni a társadalomnak. Orvosai beajánlották ápolónő­jelöltnek a Budagyöngye Pest megyei Tüdőszanatóriumba. Tanult, vizsgázott, megszerezte az ápolónői oklevelet. Ezt ne­vezik rehabilitációnak. Ott dolgozik most már 16 éve a Budagyöngye szanatóriumban, jelenleg kezelőnővér az A/III osztályon. — Azért akartam orvos len­ni én, a tbc-s, hogy betegtár­saimat gyógyíthassam — mondja. — Mostani munkám ugyancsak hasonló: segédkez- hetem gyógyításukban, és így elégedett vagyok. Hogy örü­lök-e a kitüntető címnek? Hogyne. De arra vagvok büsz­ke, hogy a Budagyöngye sza­natóriumban előttem már hár­man megkapták, én negyedik­ként viselhetem az Egészség­ügy kiváló dolgozója címet. Sz. E. Semmelweis Ignác 154. születési évfordulója alkalmából, szombaton délelőtt Pest megye róla elneve­zett kórházának dolgozói, megko­szorúzták a gyógyintézet Gyulai Pál utcai kapuja előtt álló szobrát. Nevükben a talapzatra dr. Jasper Antal, a gégecsztály főorvosa (a képen) helyezte el a koszorút. Ez­után a kórház tudományos köré­nek ülésén dr. Lenz László anes- tesiológus főorvos tartott előadást Semmelweis munkásságáról. Végül a szülészeti és nőgyógyászati osz­tály második emeleti folyosóján, Semmelweis egykori munkahelyén, az osztály jelenlegi vezetője dr. Rigó János kórházigazgató főorvos koszorúzta meg nagy elődje em­léktábláját. ellenőrzése. Tavaly öt —sze­rencsére csak könnyebb sérü­léssel végződött — vadászbal­eset ügyében jártak el. A bal­eseteket a figyelmetlenség, a szabályok be nem tartása okozta. Az igazgatásrendészet munkatársai — a megyei va­dászati felügyelővel — ezek­ben az esetekben is alapos vizsgálatot folytatnak: ennek befejeztéig felfüggesztik a társaság vadászati jogát, s a vadászoknak újra vizsgát kell tenniük a szabályokból. A különböző munkakörök betöltéséhez szükséges erköl­csi bizonyítványokat is az igazgatásrendészetnél lehet beszerezni, s évente 40 ezer személyi igazolványt adnak ki. Ma már azonban a szemé­lyek azonosítására a jelenlegi­nél., egyszerűbb, praktikusabb okmányokra és nyilvántartási rendszerre lenne szükség. Megyei lakosok az NDK-ból A modern népvándorlás, az idegenforgalom Pest megyét is érinti, sok vendég érkezik hoz­zánk, s még többen indulnak világot látni. Az utasforgalom növekvő méreteit jelzi, hogy 1971-ben, turisztikai úticéllal, vagy rokonlátogatásra, több mint 22 ezer, külföldi érke­zett Pest megyébe, több mint 41 ezer megyei lakos kért út­levelet a baráti szocialista or­szágokba, s csaknem 7 ezren utaztak a nyugati államokba. S úgy látszik, idén csúcsfor­galomra számíthatunk: az el­ső félévben már csaknem any- nyian igényeltek útlevelet, mint tavaly az egész év folya­mán! Az igazgatásrendészeten az utóbbi hetekben reggel 7 órá­tól este 8—9 óráig hosszabbo­dott meg a munkaidő. Az osz­tály pártalapszervezete aján­lotta fel segítségét: kommu­nista szombatokat szerveztek, s az osztály más szakterüle­tén dolgozók is vállaltak fel­adatokat munkaidő után. Az európai országokból év­ről évre egyre több turista ér­kezik megyénkbe, új jelenség viszont az NDK-állampolgárok letelepedése Pest megyében. Az igazgatásrendészet harma­dik szakterülete, az idegen- rendészet újabban nem is rit­kán foglalkozik ilyen kérel­mekkel. Tavalyelőtt heten, ta­valy már huszonkilencen kér­tek az NDK-ból letelepedési engedélyt. A forgalom magya­rázata: az NDK-ban dolgozó fiatalok közül sokan nemcsak szakmával, hanem feleséggel, új Pest megyei lakosokkal tér­nek haza a baráti országból. Törvényes ügyintézés Dr. Szabolcsi János rendőr százados végül elmondta: a felsorolt statisztikák is érzé­keltethették, hogy az igazga­tásrendészeti apparátus mun­kájával szemben egyre na­gyobb követelményeket tá­masztanak, s a tíz- és tízezer megyei lakos ügyeinek a tör­vényességet szem előtt tartó, kulturált és gondos intézése joggal, érdemel megbecsülést. Az osztályvezető mindehhez még hozzátette, hogy dolgo­zóik jelentős része pő, sok a fiatal munkatárs, s az új szak­emberek sokoldalú képzéséről ősztől a Rendőrtisz*' Főiskolán nyíló igazgatásrendészeti tan­szék is gondoskodik majd. Szitnyai Jenő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom