Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-02 / 154. szám
1972. JULIUS 2., VASÄRNAP “‘<r/r irtán 5 'sssssssssssssssyssssssssssssssssssssss/ssssssssssssssss/sssss/ss/s/ssssssssssssss/ss/s/ssss/sssssssss////ss/ss/ssssss//ssssssss^ A barátság vezetéke : | ^ cső Dány közelében még nincs a föld alatt. Egyhan- f-Tf gúan masírozik a búzatáblák mellett, összehegesztett testén fehér számjegyeken ellenőrizhetjük útja hosz- szát.( Fotós kollégámmal a csövön gyalnylunk, mellettünk árokásó ontja szájából a földet, másfél méter szélességben, egy méter nyolcvan centis mélységben veti meg a vezeték ágyát. Gyalogolunk, egyensúlyoznunk sem kell — az átmérő hatszáz milliméter — hazánk leghosszabb s legnagyobb átmérőjű kőolajvezetékén, A Barátság II. magyar szakasza pontosan 287 kilpméter és 673 meter, hossza több mint kétszerese idősebb testvérének, a Barátság I-nek. Ezen a vezetéken azonban bejárhatnánk a népi demokratikus országokat, s ha elejét keresnénk, eljutnánk a Szovjetunióba, az Ural-hegységbe, Romaskimó városába. Láthatnánk a Volgát, a Dont; északi ágán Lengyelországba, s a Német Demokratikus Köztársaságba utazhatnánk; déli ágán bebarangolhatnánk Csehszlovákiát és hazánkat Tiszaszent- mártontól Dtinaharasztiig, november 7-től pedig Százhalombatta óriás finomítójáig. Az ötödik „letelepedés" A Siófoki Kőolajvezeték Vállalat emberei ápolják a csőíolyam magyarországi útját. A terveket az Olajterv mérnökei készítették, ők jelölték ki 1—2 kilométer szélességben a nyomvonalat is. Ezt szűkítették le 1970 navemberében a siófoki vállalat munkásai — egymástól kétszáz méterre tűzték le ekkor a jelzőkarókat, majd jöttek a talajegyengetők, a kotró- és marógépek, ették a földet, döntötték a fákat, bokrokat, csupasz csíkot hagytak maguk mögött, húszméteres szélességben tették járhatóvá a vezeték nyomvonalát. Megérkeztek a csőszállító járművek, rajtuk nyugatnémet, olasz, japán csövek — összesen 140 kilométeren külhoni cső pihen a mélyben, a többit a Dunai Vasmű szállította. Es most a Dunáig fut a csőfolyó, pontosan összehegesztve, hiszen minden varratot ipari röntgen ellenőriz, az árokásók harapják a földet, s maguk mellé zúdítják Zsámbok határában. Mi meg a csövön gyaloglunk Bubori Györggyel, a Siófoki Kőolajvezeték Vállalat csővezetéképítési osztályvezetőjével, aki elmondja, hogy a munka ma már nem olyan nehéz, alig kerül ásó, lapát a kézbe, mindent a lóerőkre bíznak, nem ettől fáznak az emberek, hanem a vándorélettől. Lakókocsik, sebtében felépített irodaépületek, klub és szociális létesítmény, ad ideiglenes otthont a több mint háromszáz munkásnak. 1970 novemberétől ez az ötödik „letelepedés”: Kisvárdán, Tiszavasváriban, Mezőkeresztesen, Vámosgyörkön és Dunaharasztin vertek tanyát az építők. A vándorélet mindennapjai Dr. Nánási István, a szak- szervezeti bizottság titkára tájékoztat a vándorélet mindennapjairól: — Igyekeztünk a dolgozóknak — amennyire ennél a sajátos munkánál lehetséges — ideális munkakörülményeket biztosítani. Négyszemélyes lakókocsikban élnek, villannyal, vízzel ellátva, a klubban pingpongasztal, televízió várja őket, a szabadban kugli, tekepálya. Különböző versenyeket, vetélkedőket rendezünk, munkásáink naponta 10—12 órát dolgoznak (8—9 nap munka, utána 6—7 nap szabadság, hiszen az egész országból dolgoznak itt emberek, legtöbben Szabolcsból, Zalából), fontos tehát, hogy pihenőidejükben valóban pihenjenek. Énnél az építkezésnél kaptak először meleg kosztot, gépkocsi hordta szét az ételt, ha tetszik, este is főzhetnek a tábor konyháján. Azt akarjuk, hogy ne kívánkozzanak kerítésen kívülre, mert úgy hamarabb lecsúszik néhány pohárral. Kantinunkban sört árusítunk, s igyekszünk olyan programokat biztosítani este tízig, hogy ne vágyódjanak el innen. Azután — lámpaoltás. Vannak, akik zúgolódnak ezért, de a napi 10—12 óra komoly munkához alvás is kell... Már csak tizenkét ember battai parton hegesztik össze, hétszáz méter hosszúságban, lemezre teszik, bilincsekkel hozzáerősítik, leszigetelik, majd 44 milliméteres drótkö- j teleket vezetnek át a Dunán és egy csigarendszer segítségével traktorok húzzák az innenső partra a hétszáz méteres, lemezre rögzített 3—3 csövet: az első három vezetéket augusztusiban, a másik hármat szeptemberben.' A medret kilencven, illetve száz méter hosszúságban robbantják most a Hídépítő Vállalat robbantómesterei, a kőtomeget a MAHART markolói sziedik ki. A Folyamszabályozási és Kavicskotró Vállalat úszókotrói pedig a folyó egész szélességében 4—5 méter mélyen készítik elő a medret a csövek lefektetéséhez. A parton a meder árkát a FÖLDGÉP emberei hosszabbítják meg. Legkésőbb november 7-re célhoz ér a kőolajvezeték. A csövet darus traktorok tartják. Egy amerikai berendezés pörög végig rajta, megtisztítja, ragasztóanyaggal bekeni, majd rátekeri a műanyag szigetelést, így eresztik az árokba. A 48 éves művezető, Polá- kovics István 1943-ban Kápol- násnyékről került a vállalathoz, mint segédmunkás, azóta számtalan funkciót ellátott, emlékszik az izomszaggató földmunkára, s arra, mikor még hetven ember kellett a balesetveszélyes, nehéz és lassú bitumenszigeteléshez. Ezzel az új technológiai módszerrel kényelmesebbé és gyorsabbá tették a munkát, s elég tizenkét munkás, no, meg néhány munkagép^. Mélyben a 9 milliméter falvastagságú cső, dózerek rejtik el, jövőre ismét búzatábla diszíti a most csupasz terepet, csak jelzőrudak mutatják majd a vezeték útját. „Lihegós munka volt” Terepjáró gépkocsin érkezik az egyik legöregebb építésvezető, Talabér Lajos. A magyar—amerikai részvénytársaság 1937-ben tárta fel Magyarország első kőolajmezőit, s 1939-ben' fogtak neki az olajvezeték építéséhez Báza- kerettye éá Budapest között. Itt kubikolt akkor napi egy pengőért Talabér Lajos. Nagykanizsa mellett, Újudvaron született, kéményseprő inasként fogott először szerszámot, de nem szerette a kéményeket, segédmunkásként helyezkedett el az olajosoknál. Később elvégezte a hegesztő- tanfolyamot, 1957-ig dolgozott kézi hegesztővel, művezető lett, majd 1962-ben a Barátság I. építése idején nevezték ki építésvezetőnek. Az első olajvezeték lefektetésénél állni kellett a sarat — emlékezik —, csak traktorok segítettek minket, lihegős munka volt. A munkahelyre kigyalogoltak, parasztházaknál dőltek esténként az ágyba, három évig tartott, míg Bázakerettyé- ről Pestre értek. Most az. ER— 7-es szovjet árokásó műszakonként 1200 méteren teremt helyet a mélyben a vezetéknek. Egy ember ásóval, lapáttal 12 óra alatt két métert haladna előre. Csöbölcső a meder mélyén Itt hát a vezeték, a Duna partján: 195 kisebb-nagyobb folyón, 59 betonúton, 20 vasútvonalon bújtatták át óriás- fúrók, folyamkotrók segítségével, a legizgalmasabb feladat azonban az öreg folyóba, a Dunába fektetni. Erről a munkáról Nagy Géza, építésvezető beszél: — A Dunába már hat csövet eresztünk, tartalékvezetékeket, a fővezetékek mellett, s külön termékvezetéket. A csöveket a a tagok. Mit tehettünk volna? Tartsuk vissza erővel? Az ócsaiak többet ígértek neki. Könnyen tehették, nem ők költöttek a taníttatására!... »Ugyanilyen hat elemit végzett elnöke van a Kossuth Szakszövetkezetnek is. Sajnos, ezek annyira tele vannak pénzzel, hogy az atyaúristen sem bír velük. Pedig az eddigi szakszövetkezeti eredményekért ők semmit sem tettek, mert a tagság maga gazdáikodja ki az ő>» pénzüket. Ezt az elnökséget egy analfabéta is el tudná látni ...” Répás István, a járási párt- bizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője felvilágosít a szakszövetkezetek gazdálkodásáról : — A szakszövetkezetek földterülete két részre oszlik: közös művelésű területre, amit a szakvezetők irányításával alkalmazottak művelnek, és tagi területre, amelyen a tagok egyénileg gazdálkodnak, saját hasznukra, és csak fejlesztési hozzájárulást fizetnek a közös gyarapítására. A Zöldmező tíz esztendeje alakult, 'összterülete 4300 ka- tasztrális hold, ebből a közös terület csupán 1760-at tesz ki. Az egy tagra eső egyéni terület felső határa 10 ka- tasztrális hold, de ennyivel már kevesen bajlódnak. Általában 4—7 holdat tud egy család megművelni. A szakszövetkezet megalakulásakor az alapszabály kimondta, hogy természetben a kukorica- és árpatermés tizenkét százalékát, készpénzben aranykoronánként 12, illetve holdanként 250 forintot kell egy-egy tagnak fejlesztési hozzájárulás címén fizetnie évente, öt évvel később, amint a szakszövetkezet megerősödött, a természetbeni hozzájárulást eltörölték, a készpénzfizetési kötelezettséget pedig holdanként 70 kilogramm búza árára — kb. 210 forintra — módosították. Most tehát számoljunk: csakugyan a tagság tartja-e el a közöst? * — Vegyük a tagi területet kerek számnak, 2000 holdnak — javasolja az elnök. — Az ezután 'fizetett fejlesztési hozzájárulás kétezerszer 210, összesen 420 ezer forint. A tagok által leadott közös terület után viszont a szakszövetkezet holdanként 100 kilogramm búza árát — 300 forintot — fizeti földjáradék címén. Az összesen 600 ezer forint. Érdemes megnézni azt is, mire vitte a szakszövetkezet jelenleg' vezetőivel? 1966-*ban készült el a Kossuth Szakszövetkezettel közösen 'étesített, 21,5 millió forintos öntözőfürt, másfél ezer hold öntözésére. Az öntözött területen takarmányt termesztenek. Szükség is van rá, hiszen júliusban adják át azt a 640 férőhelyes tehenészeti telepet, amelyet a másik szak- szövetkezettel és a hernádi Március 15. Termelőszövetkezettel közösen építenek. A két szakszövetkezet közös beruházása egyévi 2000 darab süldőt Kibocsátó sertés-törzs- • tenyésztő telep is. A Zöldmező évi bevételét az alkalmazottakkal működő gépszerelő-karbantartó műhely, lakatosműhely és forgácsoló- '■•zem is jócskán gyarapítja, így válik érthetővé, hogy ez az aránylag kevés közös földterülettel rendelkező gazdaság tavalyi tiszta vagyona meghaladta a 34 millió forintot; az előző évihez képest több mint 18 millióval növekedett. Nyeresége 5,5 millió forintot tett ki, pedig beruházásra is több mint 12 milliót fordított az elmúlt évben! Lám, így áll az a szakszövetkezet, amelynek vezetését „egy analfabéta is el tudná látni!”. „Ez a két elnök még életében nem dolgozott, és úgy néz ki, hogy már nem is fog, holott pártunk és kormányunk nem azt Írja elő, hogy valaki se ne tanuljon, se ne dolgozzon, hanem a nép nyakán élősködjön, s a tanultabb embereket ne hagyja érvényesülni.” Kiss Tamás — az „élősködő” — elnöki teendői mellett maga vezeti a szakszövetkezet furgonját: gépkocsivezető, anyagbeszerző, szállítómunkás egyszemélyben, egyetlen fillérnyi külön díjazás nélkül, öt katasztrális holdnyi tagi terü'etét családjával maga műveli. A hajnali 5 óra már a földjén, éri, és este hét előtt ritka vendég odahaza. — Milyen ember az elnökük? — faggattam idősebb Kiss Lajost, miután fia ügyével kapcsolatban megerősítette az elnök szavait. — Dógos — felelte kurtán, ^ egy nagy zsák újkrumplit lódított a vállára. — Rendes — válaszolta •ugyanerre a kérdésre Gyollai József, a községi pártalapszer- vezet titkára, aki — a levélíró szerint jókorát „csalódott neveltjében”, mármint az elnökben, de „mukkanni sem mer. hiszen akinek a nyugdíja 1500 forint, azt pénz beszél, kutya ugat módjára ezek elhallgattatják.” Gyollai József a levél olvastán kijelenti: Kiss Tamást mindössze két éve ismeri, hiszen akkor költözött a községbe, nem tekintheti tehát „neveltjének”. A nyugdíja nem 1500, hanem 1800 forint, s a Sortexben dolgozó felesége keresetével együtt gond nélkül megélnek. Elhallgattatni pedig még senki sem próbálta Alsónémedin. Mr ; néhány szót a tanult emberek mellőzéséről: „Nehogy veszélybe kerüljön a hat elemi”. A szakszövetkezetben tíz, közép- és felsőfokú technikumot, műszaki főiskolát, mérlegképes könyvelői tanfolyamot, illetve agrártudományi egyetemet végzett szakember dolgozik. Ellentétben a levélíró állításával, a tsz építőbrigádja még egyetlen alkalmazott hazának építésén sem dolgozott. Kedvezményes fuvart, építőanyagot a tagok éppúgy igénybe vehetnek, mint ^ alkalmazottak. Nem igaz, hogy a kommunista veteránokat leintik, bírálataikat visszaverik. A járási hivatal és a pártbizottság vezetői mostanában mit sem tudnak arról, hogy ők a két szakszövetkezet. elnök protektorai, „beépített. emberei” lenné- .ek. Ogv tudták, hogy mindkét elnököt a tagság választotta meg, titkos szavazással, csaknem százszázalékos egyetértéssel. Nem igaz a levél eleje, közege és a vége. A többi stimmel. Nyíri Éva Munkában az árokásó Zsámbokról a tolózárállomás Baktatunk a vezetéken, amely csaknem kétmilliárd forintért kígyózik Százhalombattáig. Közben kapjuk sorra az adatokat, hogy Fényeslitkén 80 ezer tonnás tárolópark épül, itt helyezik el a hat NDK-ból érkező óriássziváttyút, mely 1974-ben már 4 millió tonna kőolajat lök a megye iparvárosáig, mondják, hogy a biztonságos üzemelés érdekében 25 kilométerenként tolózárat építenek a csőhöz, Zsámboknál tolózárállomás, csőgörényváltó készül. A csőgörény, bármilyen csúnya a neve, hasznos valami, ugyanis ezzel tisztítják a vezetéket, külön fogadó- és indítórészeket kell hát létesíteni. Előttünk dózerek temetik a vezetéket, Kántor Antal gépészmérnök, főépítésvezető összeszámolja: - több mint harminc millió forintért gépesített a vállalat e nagy munka érdekében. Közben én is számolok: a jelenleg 3 millió 700 ezer tonna kapacitású Dunai Kőolajipari Vállalat új finomítóval gyarapszik, mely körülbelül újabb 3 millió tonna kőolajat dolgoz majd fel, a Barátság II. pedig 1980-ban már évi 10 millió tonna folyékony aranyat visz Százhalombattára, illetve Leninvárosba. És mire e riport most megjelent, a cső Dány közelében már a föld alatt van. Tamás Ervin Dolgoznak a hegesztők Készül a szigetelés jmomwmMmpM Négyszemélyes házakban laknak a munkások i Urbán Tamás felvételei Irány Berlin akció a Csepel Autógyárban A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség 1973 nyarán rendezi meg a X. Világifjúsági Találkozót Berlinben. Hazánkból is sok fiatal utazik majd az öt földrész fiataljainak találkozójára, de még sokkal többen szeretnének ott lenni. Ezért a Csepel Autógyár KISZ-bizottsága érdekes kezdeményezéssel fordult a KISZ- fiatalokhoz: az alapszervezetek között meghirdette az Irány Berlin-akciót. Ennek keretében 12 pontos versenyfeltétel alapián a részt vevő alapszervezetek csaknem egyéves munkáját értékelik, és a legjobbak a KISZ-bizottság költségein a VIT-re utazhatnak. A tervek szerint a gyár gépkocsiján utaznak majd az autógyári fiatalok, és az útbaeső országok autógyáraival is megismerkedhetnek.
