Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-15 / 165. szám

‘“^Jtívlav 1972. JŰUUS 15., SZOMBAT KÖNYVESPOLC A lélek és az értelem tájai LÁNGOLÖ HAJNALI ÉG ' Egy alabamai hajóépítő a bombázástól és tengeri rajta­ütéstől való félelmében, 1944- ben Űj-Mexikó hegyvidékének Sagrado nevű kis városába telepíti át feleségét és tizen­hétéves fiát. Ö maga önként bevonul a flottához, hogy harcoljon a fasizmus ellen. A kamasz Joshua spanyol, mexi­kói és indián fiatalok közt folytatja iskolai tanulmánya­it. Furcsa hely ez a Sagrado, ahol a fehér és néger ember az „angló”, s ahol nagyon kényes és veszélyes dolog meghatározni azt, hogy ki a bennszülött. A háborúról ke­vés hír jut el ide, a magas csúcsok településeinek lakói pedig semmit sem tudnak ar­ról, hogy Amerika háborúzik. Richard Bradford regényé­nek szövete Joshua kamasz- életének apró epizódjaiból áll össze. Ezek az epizódok egy­ben az élet veszélyeit-szépsé- gét, az emberi lélek alantas és nagyszerű vonásait rajzol­ják ki a helyét, egyéniségét kereső fiú előtt. A könyv nyelvét a fiatalok szlengje határozza meg. Ez a nyelv nyers és gyermeki, szókimon­dó, de lényegre szorítkozóan szűkszavú. Ám ezt a kamasz­szlenget szívderítő, elbűvölő humor lengi be. Joshua meg­látogatja a kórházban va­gány-barátját. A szomszéd ágyon idős férfi agonizál, síró- rívó családja pedig egyre lep­lezetlenebből vitatkozik vele a juss elosztási módján. A jelenet hallatlanul groteszk, hiszen Joshua még nem érzi át az elmúlás tragikumát, csupán „vicces” oldalát látja a család és a haldokló közti perpatvarnak. Joshua mindennapjai mö­gött, feszültséget és szorongást keltve érlelődig a dráma. Ap­ja, akinek réndkívül vonzó egyéniségét jóformán csak a fiához írt leveleiből ismerjük, hősi halált hal a tengeren. Ez a csapás férfivá érleli a ka­maszt. Bár a háború már véget ért — apja helyére áll, hároméves szolgálatot vállal a haditengerészetnél. Richard Bradford regenye jelentős mű. Nemcsak a szer­telen, de tettekre vágyó, ön­maguk létének értelmét kere­ső tizenéveseket ábrázolja hi­telesen, hanem a déliek, a „tetőn” levők és a természet­hez közel élő emberek belső és külső összeütközéseit is. Művét bűbájos humor hatja át, ugyanakkor az életkedv, az igazságérzet és a humaniz- mus is. _ , Az Európa Kiadó gondozá­sában megjelent mű kitűnő fordítója és az utószó írója: Sz. Kiss Csaba. HOVÄ tűntek A KATÓNAK? Hányszor hallhattuk, olvas­hattuk a vilá- különböző tá­jain élő kritikusoktól, hogy válságban van a regény, vál­ságban a dráma, válságban a líra, hiszen egyre kevesebbet és egyre kevesebben olvasnak Festői környezetben kellemes pihenést nyújt Szentendrén PAP-SZIGETI •• ft STRANDFÜRDŐ 1VSSSSSSSSSSS'S" Nyitvo — kedd kivételével 9-től 19 óráig. verseket. S miközben a féltő- hívő szavakat írják, sorra je­lennek meg az izgalmas, új módszerekkel kísérletező pró­zai írások, drámák, versek. Az utóbbi években nálunk is megfogalmazódott jó párszor: a magyar próza válságba ke- rült. A „válságtüneteket so- roló kritikusoknak persze sok- szór igazuk van, s én sem sze­retném tompítani olykor jogos hiányérzetüket, csak azt ja­vaslom: az üres számonkérés helyett fontosabb lenne a meglevő elemzése. Az utolsó harom-negy évben megjelent prózai kötetek vajon méltó ér­tékelést kaptak? Ebben az időszakban látott napvilágot például Mándy Iván Egy em- bér álma című költői kisregé­nye, Mészöly Miklós Pontos történetek útközben című kü­lönös útirajza, Örkény István egyperceseinek jó része, Sü- kösd Mihály „tényregénye”: A kívülálló vagy Konrád György A. látogató című regénye — és ekkor született Déry Tibor memoárja, az ítélet nincs is. A felsorolás ötletszerű, s csu­pán jelzi, hogy akadtak jelen­tős prózai írások, s hogy mi­lyen gazdag választékban: mindegyik különböző módsze­reket, egészen más szemléle­tet, írói látásmódot hordoz. Kardos G. György két re­génye, előbb az Avraham Bo- gatir hét napja, s a nemrég megjelent Hová tűntek V ka­tonák.? is ezt a sort bővíti, szí­nesíti. A két könyvnek nem­csak a színhelye — hangulata és stílusa is hasonló. Tárgyi­lagos keserűség — próbáltam összefoglalni, megnevezni az első élményemet. Kardos G György prózája hagyományo- tűnik, olvasmányos, gördülékeny; olyan kisregény, amit egyvégtében olvasunk el s közben egyetlen lélegzetnek erezzük. „Belefeledkezünk”, itt a regény témája, ha úgy tetszik, története vonz minde­nekelőtt, a szereplők életteli­ig0’ egy-egy mozdulattal, mondattal megformált alak­juk. A Hová tűntek a katonák’ a második világháború befe­jezése után egy évvel, az an­gol megszállás alatt álló Pa­lesztinában, az arab és zsidó települések közé ékelt, súlyos betegeket ápoló kórházban játszódik. A regény — egyet­len nap története. A kórház­ban — sok másféle beteg kö­zött — lengyel katonák fek­szenek, tüdővészes tisztek, akiknek legtöbbje nemigen számíthat a felépülésre. A fullasztó, forró levegőben hal­dokolnak, de ez az agonizálás sohasem naturálisán borzon­gató; közben mindannyian élik a szokásos kórházi napi- életet: beszélgetnek, emlékez­nek, tesznek-vesznek, játsza­nak, szeretnek, egymást fi­gyelik. A kórház egyik fiatal arab ápolója jár közöttük, a legény az ő napját, az ő útját követi. Abed a regény főhőse, ez a sok nyelvet beszélő, sokat látó fiatalember mégis csak- nem öntudatlanul éli át ezt a napot is: számára a legfon­tosabb a kórházból, hogy mi­előbb megkeresse itt a szük­séges pénzt, hogy elinduljon, vagy inkább továbbjárjon egy olyan életutat, amelyik a le­hető legközépszerűbb, legszok­ványosabb. Az orvos, az ápolók, a bete­gek együttesében, konflik- tusaiban az egész világ sűrű­södik szinte, mégsem érzem helytállónak a leegyszerűsítő- szegényítő megállapítást, hogy mindez jelkép lenne, hogy a kórház, gyógyíthatatlan bete­geivel a súlyos betegségekkel küszködő világot szimbolizálja. A regény ennél sokkal bő- vérűbb, reálisabb, pontosabb. Levendel Júlia HALMAZ, MŰVELET, STRUKTÚRA A Konkrét és absztrakt struktúrák című matemati­kai szakkönyv 1970-ben je­lent meg a Tankönyvkiadó­nál. A szerző, Vcrecza László nemrégiben nívódíjat kapót’ munkájáért. A könyv ismeret anyaga, nyelve, mondandói ■ mindenekelőtt a szakembe rek érdeklődésére számít, de nemcsak a „tudós” matema­tikusoknak szól. Egyik törek­vése — tankönyvkiadóbeli megjelenését is ez indokolja —, hogy bebizonyítsa: a struktúrákat az iskolai ma­tematikaoktatás szerves ré­szévé kell tenni. A nem szakember csak a befogadás, a megértés igé­nyével — s nem a bírálaté­val — közeledhet; követheti a szerzőt az absztrakt al­gebra birodalmába, a hal­mazalgebra, az ítéletalgebra, s a matematika más köreibe, beláthatja, hogy „látszólag egymástól távol eső halma­zokról, az elemek konkrét mibenlétéről és a művele­tek konkrét értelmezéséből való elvontkoztatás után ki­derülhet, hogy lényegileg azonosak ... ugyanahhoz a struktúrafajtához, struktúra- osztályhoz tartoznak”. Az olvasó tehát — megkoc­káztatom a jellemzést — strukturalista matematikai könyvet olvashat; áttekintést, összefoglalást. A strukturalizmussal ná­lunk csak éppen ismerked­het a magyarul olvasó közön­ség, de első élménye — ez a tavaly megjelent kétkötetes Strukturalizmus című gyűj­teményben is érvényre jutott — a tudományok összetarto­zása lehet. A XIX. századi, és korábbi egység a század elejére szétesett, s mintha most tanúi lennénk egy új, magasabb szintű összekapcso- lódási folyamatnak. A szako­sodás, felaprózódás ellené­ben az alapkutatásokkal fog­lalkozó szakemberek egyre inkább szükségét érzik a töb­bi tudománnyal való kooperá- lásnak. A matematika, mint alap, kiinduló éS összefogó tudomány nélkülözhetetlen. Nyelvészek és irodalomtörté­nészek, zenészek és pszi­chológusok fordulnak a ma­tematika felé. Varecza László könyve a struktúrák fogalmainak ki­alakítása mellett arról győz meg, hogy az iskolai okta­tásnak számolni kell ezzel az új, korszerű igénnyel, hogy á matematikatanítás összefogó, kezdeményező lehet ebben. Varecza László jelenleg a pécsi Tanárképző Főiskola as­piránsa; fiatal matematikus: 1936-ban született Vácott. L. J. SZENTENDREI NYÁR Ignjatovicra emlékezve Csuka Zoltán A Szentendrei Nyár alkal­mából tegnap délután nyitot­ták meg Szentendrén, a Feren- czy Múzeumban a Jakov Ign- jdtovic szentendrei szerb szár­mazású írót bemutató kiállí­tást. A városi népfrontbizott­ság, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete rendezésében meg­nyílt kiállításon részt vett többek között dr. Csicsay Iván, a megyei tanács elnökhelyet­tese, Gyurics Vojiszláv akadé­mikus, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia osztály­elnöke, Magyarevics Nemanya akadémiai titkár és Veszelinov Ivanka, a Novi-Sadi Szerb Ma- tica tudományos főmunkatár­sa. Jakov Ignjatovic születésé­nek 150. évfordulója alkalmá­ból rendezte ezt a kiállítást Vujicsics D. Sztojan, amelyet Csuka Zoltán költő, műfordító, a szerb—horvát irodalom kitű­nő ismerője és tolmácsolója nyitott meg. Többek között elmondta, hogy a magyarok barátja, a szerb Ignjatovic egész életével és művével a két nép békés együttélését és egy­másra utaltságát hirdette és példázta. Felismerte a magya­rok és a szerbek múlt század­beli közös sorsát, harcra szólí­totta fel 184íi-ban a két népet a közös elnyomó ellen, s ma­ga is tisztként harcolt a hon­védseregben. Petőfi is jól is­merte és méltatta. Egész életé­ben a nemzetiségi kérdés meg­oldásán fáradozott. A kiállítás Ignjatovic élet- útjából villant fel részleteket. Az író 1822-ben Szentendrén Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy érdi 21. számú boltunkat (Érd, Budai út 4.) korszerűsített ÜVEG-PORCELÁN SZAKÜZLETKÉNT MEGNYITJUK Nyitás: július 17-én 11 órakor. A korszerűsített szaküzletben NAGY VÁLASZTÉKBAN KAPHATÓK: háztartási üveg-porcelán áruk, műanyagcikkek, díszműáruk, kerámia-, herendi és kristályáruk. Készletek — egyedi darabok. Hívjuk és várjuk Önt is. PEST MEGYEI IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT Ignjatovicra emlékezik. Gábor Viktor felvétele született, Budapesten jogot ta­nult, majd bekapcsolódott az irodalmi életbe. De nemcsak az irodalomnak, a politikának is élt; 1848-ban a képviselő­házban a csobánkai szerbek választottja volt, tagja volt az 1861-es parlamentnek is. Ké­sőbb Üjvidéken telepedett meg, itt is halt meg 1899-ben. Szentendrétől véglegesen so­hasem szakadt el, például Narandzsics Milán és az Örök vőlegény című regényeiben Szentendre társadalomrajzát adja. Színdarabokat is írt: egyik darabját nemrég adták elő Belgrádban. Ignjatovicsot ismét felfedez­ték, de nemcsak Jugoszláviá­ban, hanem Magyarországon is. A Lágymányosra költözik a TTK Pénteken tartotta tanévzáró egyetemi tanácsülését az Eöt­vös Loránd Tudományegye­tem. Az ülésen megjelent dr. Polinszky Károly művelődés- ügyi miniszterhelyettes, aki bejelentette: a kormány, érde­meinek elismerése mellett, rektori megbízatása lejártával fölmentette tisztségéből dr. Nagy Károlyt, és hároméves időtartamra dr. Adám Györ­gyöt bízta meg a rektori teen­dők ellátásával. Ezt követően dr. Nagy Ká­roly terjesztette be jelentésé az egyetem 1971—72. tanév munkájáról, s a követkéz« időszak feladatairól. Egyebei között elmondotta, hogy a kü­lönböző egyetemi részlegek az egyre növekvő hallgatói lét­szám ellenére lényegében a múlt században létesített épü­letekben végzik oktató-nevelő munkájukat. Közölte, megszületett a vég­leges döntés: az új természet- tudományi kart Lágymányo­son, a Duna-part—Petófi-híd és a Déli összekötő vasúti híd közötti területen építik föl. Gépalkatrész és kanári Laci Lajos vecsési vas­es fémesztergályos hobbyja meglehetősen messze esik a szakmájától. A kisiparos (a Kisipari Termeltető Vál­lalat közvetítésével) a Váci Híradástechnikai Gyár szá­mára, és exportra apró gépalkatrészeket készít — munkaidő után viszont kör- nyékszerte ismert akvaris­taként és kanáritenyésztő­ként tevékenykedik. Család és iskola Anyu, mesélj! A GYERMEK SZERETI A MESÉT, kéri és várja, hogy meséljünk neki. Legtöbb szü­lőnek az a gondja, hogy hány éves kortól meséljen, mit meséljen, hogyan mesél­jen. Nehéz lenne meghatározni, hogy pontosan hány éves kor­ban kezdhetünk el mesélni. Meg aztán attól is függ, hogy mit nevezünk „mesélés”-nek. Szeretném ,azt mondani, hogy számítsuk- -már annak . azt is, amikor a csecsemő bölcsője fölé hajló anya dajkadalo­kat, altatókat dúdol gyer­mekének. Boldog az az anya, aki tele van a dajkadalok, altatók, gyermekrímek, mon­dókéit játékos, mókás ritmu­saival, aki mint anya to­vábbadja azt, amit gyer­mekkorában az ő anyja, vagy éppen öreganyja mesélt ne­ki. A huszonöt éves Petőfi Sándor örök emléket emelt egy dajkadalnak: „Cserebogár, sárga cserebogár” — ezt hal­lotta gondolatban, amikor visszaemlékezett szülőföldjé­re. KÉT-HAROMÉVES gyer­mekeknél még korai össze­függő történetek meséiése. Ebben a korban igen jó ba­rátja a gyermeknek a kép. A gyermek tele van kérdések­kel a képiek láttán. Feleljünk türelmesen. Nézegessük a hajtogatható képeskönyvek képeit a két-hároméves gyer­mekkel és csak annyi legyen a mese, hogy elmondjuk, mi minden látható rajta. Így sok új fogalmat tanul meg. Két-három elmesélés után már ő is helyesen alkalmaz­za őket, amikor önmagának mesél a képeskönyvéből. Em­lékezőtehetsége annyira jó, olyan nagyon figyel ránk, hogy ki is javítja, ha egyszer ne­tán másképpien mondjuk, me­séljük, mint előzőleg. AZUTÁN, AHOGY Nö A GYERMEK, az igényei is más szint kapnak. A figyel­me kitartóbb lesz, képes hosszabb szövegeket is meg­érteni, befogadni. Ekkor kez­di meg a gyermek életében tündökletes pályafutását a mese. A mesének feltétlenül szépnek, érdekesnek, derűs­nek kell lennie és olyan nyel­vezetűnek, amit a gyermek könnyen megért. A mesét csak kevés szülő találhatja ki saját maga. írói adottsággal kell rendelkez­nie annak a szülőnek, aki meri vállalni, hogy saját kölJ tésű mesével szórakoztatja, neveli a gyermekét. A mesemondónak — mielőtt elmondja — feltétlenül el kell olvasnia a mesét. Meg kell ál­lapítania, vajon nem tartal­maz-e olyasmit, ami a gyer­mek számára érthetetlen, vagy ami tapintatlanul érinti egy- egy érzékeny piontját. Pl. testi fogyatékos gyermekeknek ne olvassunk vagy meséljünk nyomorék gyermekekről szóló történetet stb. Gondoskodnunk kell arról is, hogy megteremtsük a me- sélés kedvező feltételeit. A szobában legyen teljes csend, amikor mesélünk. Kapicsoljuk ki a rádiót, mások ne beszél­gessenek mesemondás alatt. A szabadban (téren, udvaron, kertben, patak partján) is ke­ressük meg a megfelelő csen­des helyet. Fontos, hogy a gyermek lássa a mesemondót mesélés közben. Legjobb, ha szemben ül vele. MESEMOND ÄS ELŐTT kelt­sük fel a gyermek érdeklődé­sét, mondjuk meg, hogy mi­ről fog szólni a mese, hogy izgalommal, feszültséggel várja. A meseolvasás vagy mese­mondás után mutassuk meg a gyermeknek a mese képiéit. Állapítsa meg, hogy a mese melyik mozzanatát ábrázolja a kép, keresse meg a szerep­lőket, figyelje meg az arcki­fejezésüket, mozdulataikat. Tegyünk fel a mese tartalmá­ra vonatkozó kérdéseket. Kér­dezzük meg, hogy a mese me­lyik szereplőjéhez szeretne ha­sonlítani és miért. Ezzel ítélet- alkotásra, véleményének kife­jezésére szoktatjuk a gyerme­ket. öt-hatéves gyermekkel már megkísérelhetjük azt is, hogy elmondjuk a mesét háromne­gyed részéig, s neki adjuk fel­adatul a történet befejezését. Ezzel a képzelőerejét fejleszt­jük. UGYANAZT A MESÉT el­mondhatjuk többször is a gyermeknek. A három-hatéves gyermek első hallásra úgysem érti meg teljes összefüggésé­ben a történetet. Még akkor is élvezi a mesét, ha már ő maga is — szinte szóról szó­ra — tudja. Dr. Gergely Károlyné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom