Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-02 / 154. szám
4 utc kJCÍvíod 1912. JÜLIUS 2., VASÁRNAP Nagytakarítás a Pantheonban A Képzőművészeti Kivitelező és Iparvállalat dolgozói egy hónapig tartó munkával megtisztítják a szegedi szobrokat. A Dóm téri Pantheonban különleges berendezéssel fuvat- ják le a port a szobrokról, domborművekről, amelyek nemzeti nagyjaink emlékét örökítik meg. A bronzszobrok patinájának megőrzésére külön bevonatot festenek a felületekre. A nagytakarítás kiterjed a belváros közterein levő alkotásokra is. Régi magyar muzsika címmel a'Xvt. és XVII. század zenéjéből ad hangversenyt Béres Ferenc, Budád Ilona, Kecskés András, a Ca- meraita Humgarica és az Ars Renata kamaraegyüttes Szentendre főterén július 28-án, szerdán hait órakor. Visegrádi nyár Színjátszók Ezen a nyáron is gazdag program várja a Visegrádra látogató nyaralókat, turistákat. Minden bizonnyal valamennyien megtalálják a maguk számára legkedvesebb rendezvényt, hiszen a kiállításokon, a hangversenyeiken kívül még sporteseményeket is rendeznek. A Mátyás király Művelődési Házban a „Visegrádról indul- j tam” című sorozat első részeként Szabady Vera parkdíszítő elemeit, kerti vázáit és kerámia figuráit tekinthetik meg az érdeklődők július 9-től 24- Lg. A következő, ugyancsak itt megrendezendő kiállítás nyitásának időpontja augusztus 13. Ez alkalommal régi könyveket mutatnak be, valameny- nyi témája Visegráddal kapcsolatos: a tárlatot a nemzetközi könyvév tiszteletére rendezik. Feltétel és forrás fF öbb mint egy esztendő tért el az új tanácstörvény hatályba lépése óta, s kétségtelenül nehéz feladat lenne számbavenni a változásokat, az újfajta gondokat és eredményeket. Egy valami bebizonyosodott: helyes és szükséges volt a tanácsok önállóságát nagymértékben növelni, a szó szorosabb értelmében gazdává tenni őket területükön. Az új helyzet, az önálló munka természetesen másfajta, a korábbiaktól eltérő módszereket követel, s ezekre nemcsak a tanácsok egymás közötti, hanem a tanácsok és más szervek kapcsolatában is szükség van. A megyei tanács végrehajtó bizottsága e felismeréstől vezetve kötött együttműködési megállapodást a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságával, a Szak- szervezetek Pest megyei Tanácsával, s ehhez igazodva formálja tevékenységét más szervek esetében is. A helyi — városi, községi — tanácsok ugyancsak felfedezték az összefogás új lehetőségeit, s többségükben hasznosították is azokat. Szép számmal kínálkoznak példák annak érzékeltetésére, hogy nem formális, az ügyek papíron való rendbetételére szorítkozó kapcsolatok. formálódásának lehetünk tanúi. A népfronttal kötött megállapodás segítette elő, hogy az idén nagy sikerrel zajlottak le — 169 helyen, 30 ezer résztvevővel — a falugyűlések, megalapozva ennek az új fórumnak a jövőjét. Gazdagodik a szakszervezetekkel való együttműködés eredményeinek tárháza is, sőt, jónéhány településen túljutottak a kezdeti időszakon, a kapcsolat rendszeressé vált. Említhetjük példaként Százhalombattát, ahol a városi tanács és a szakmaközi bizottság közösen mérte fel a munkásszállásokon lakók helyzetét, vagy a megye egészen más részéről Ecsert, ahol tanács és szakmaközi bizottság együttes erőfeszítése a lakáshelyzet enyhítésére szolgál. S ha a prózánál, azaz a pénznél kutatunk példa után, ott is seregével lelni bizonyítékot az együttműködésre. Diósdon a csatornaépítéshez, Maglódon új óvoda létesítéséhez, Taksonyban a villanyhálózat fejlesztéséhez, Vácott a lakásépítéshez járultak hozzá jelentős összegekkel a nem tanácsi szervek, idén pedig mintegy 26 millió forintra tehető az a summa, amelyet .a fejlesztési tervekhez adott hozzájárulásként a tanácsok fölhasználhatnak. Tj1 ppen azért, mert az •^eredmények tekintélyesek, a gondokról nem kell hallgatni. Mert bármenyire is tartalmas volt a tanácsok ilyen irányú tevékenysége, a rendszerességhez, az alapossághoz nem elég egy, de két észtendő sem. Hosszabb időre van szükség ahhoz, hogy kialakuljanak — elsősorban a járásokban, városokban, kézségekben — a kapcsolatok elvei és módszerei, eltüntetve a gyakorlat esetlegességét, az együttműködés ma még fölbukkanó véletlenszerűségét. Erre már csak azért is nagy szükség van, mert a nem tanácsi szervek egy része divatnak érzi csupán a közös tevékenység szorgalmazását, s nem ismeri fel, hogy feltétele ez a további munkának, ami nélkül aligha boldogulhatnak. S el kell fogadtatni azt a tényt is, hogy a tanácsoknak joguk van — a törvény alapján — a dolgozókat érintő munkavédelmi, szociális stb. szabályok betartásának ellenőrzésére, sőt, az egyes szervek beszámoltatására is. A korábbi, lényegében formális kapcsolatokra korlátozódó viszony helyébe a partnerként való együttműködés követelménye lép, de bizonyos esetekben a tanácsok gazdaként szabhatnak meg dolgokat, mondhatnak igent, vagy nemet. Hiba lenne tagadni: mindezek elfogadtatása nem megy köny- nyen. Igaz, már nem szabályt erősítő kivétel, hogy maguk a vállalatok, a különböző szervek keresik a tanácsokkal való szoros együttműködés módját, meglátva: mindkét fél számára sokat ígérő erőforrásokat nyitnak meg vele. Így például Vácott az ipari üzemek és a városi tanács közötti viszonyban a vitákat, veszekedéseket a megoldás közös kutatása váltotta fel, s példásan alakul e tanács és a szakmaközi bizottság kapcsolata. A közelmúltban a kisiparosok megyei szervezete javasolta: dolgozzanak ki, írjanak alá együttműködési megállapodást, mert a szolgáltatásfejlesztés összehangolását ez nagymértékben elősegítené. Nem szabályt erősítő kivételek ezek az eseteit, de még nem ítélhetők természetesnek sem. Holott fokozatosan azzá kell lenniük. TV em választhatók el 1 ugyanis az állami életben végbemenő változások attól, ami más területeken meghatározója a helyzetnek. A tanácsok — ahogy ezt némely helyen maliciózusan emlegetik — nem „dirigálni” akarnak, hanem egész egyszerűen alkalmazkodnak a fejlődő körülményekhez, s természetesen ezt kell tenniük más szerveknek, de a vállalatoknak, üzemeknek is. A településkorszerűsítés ma már nem abból áll, hogy a községfejlesztést befizeti a lakosság, s a tanács csinál belőle, amit tud. Ahogy a lakosság életkörülményeinek javítása sem korlátozódik •egy vegyesbolt megnyitására, az orvosi rendelő modernizálására. A nagyobb feladatok, a megnőtt önállóság felelős munkát követel, s ennek alapját az újfajta kapcsolatok is erősítik, szilárdítják. Ha a több mint egy esztendeje megkezdett tevékenység nem veszít lendületéből, ha a közös akarat egyre több helyen ölt gyakorlati formát, akkor ez az alap szilárd és erős lesz. Magas falakat lehet majd építeni rá. Mészáros Ottó A csősz tanítótól a nyolc tanteremig A közoktatás Apajpuszta fejlődésének 'tükrében- negyedszer A művelődési ház harmadik nyári bemutatójának témája a dunakanyari árvizek; az ezzel kapcsolatos képeket szeptember 3—17 között lehet megtekinteni. Az utolsó kiállításon, szeptember 18—24 között, a visegrádi fotószakkör képei kerülnek bemutatásra. A Salamon-toronyban július 2—30 között a Mátyás király Múzeum és környéke tervpályázat díjnyertes terveit mutatják be. Ügyanitt augusztus 6—27 között a Magyar erdők fotókiállítás, szeptember 10-től pedig a sízázéves műemlékvédelem Visegráddal kaocsola- tos tevékenységéről szóló emlékbemutatót lehet megtekinteni. Évszázadunk zenéje címmel több részből álló komoly zenei előadássorozatot is rendeznek a Mátyás-palotában. Sajnos, a meghívott vendégek más elfoglaltságai miatt a pontos dátum egyelőre bizonytalan. Az azonban biztos, hogy Hacki Tamás és az Ex Antiquis együttes július 9-én, a művelődési ház parkjában ad hangversenyt, melynek keretében hallhatunk XVII. századi magyar dalokat, Bach-, Vivaldi-, Händel- és Schubert-feldolgo- zásakat, valamint régi zenét, mai ritmusban. Negyedszer rendezik meg Visegrádon a Mátyás-palotában az országos színjátszó napokat, ezúttal augusztus 26— 27-én. Mint ismeretes, ezen a bemutatón a Pest megyeiek mindig sikeresen szerepelnek, tavaly a monori József Attila Gimnázium irodalmi színpada kapta, meg a Mátyás-kupáit. Július 23-án, a művelődési házban asztalitenisz-versenyt rendeznek, augusztus 13-án a hajóállomás két oldalán foglalnak helyet a Dunakanyar Horgászegyesület versenyére benevezett horgászok, s szeptember 9—10-én kerül sor a visegrádi lovasnapokra. m. s. Zenei tábor Pécsett megnyílt a nemzetközi ifjúsági zenei tábor, amelyet immár az ötödik alkalommal rendezett meg a Jeunesse Musicales — az ifjú zenebarátok — magyarországi szervezete és a mecsekaljai város tanácsa. A világ fiatal muzsikusai két héten át ismerkednek a magyar zenével, Az MSZMP Központi Bizottsága legutóbbi ülésén megtárgyalta az állami oktatás helyzetét és fejlesztésének feladatait. Megállapította: „Az állami oktatásban népünk a felszabadulás óta évszázados mulasztásokat pótló, történelmi jelentőségű eredményeket ért el. A volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának felszámolásával, az oktatásügy demokratizálásával, tartalmának szocialista szellemiségével minőségileg üj iskolarendszert teremtettünk.” Egy kiállítás tanulságai Alapításának az idén 100. évfordulóját ünneplő apaj- pusztai általános iskolában a közelmúltban kiállítás nyílt az iskola történetéből. (Apajpusz- tán a felszabadulás előtt nagybirtok volt. A Kiskunsági Állami Gazdaság központja körül azután fejlődött ki a település: a gazdaság szolgálati lakásokat épített, dolgozói kedvezményes kölcsönből családi házakat.) A kiállításon megtudhatjuk, hogy az 1868-as népoktatási törvény alapján, két év múlva, már betűvetésre tanította az apajpusztai gyermekeket egy kukoricacsősz. 1872-ben egy tanteremben s égy tanítóval megnyitotta ajtaját Coburg herceg magániskolája, amelyet csak 1930-ban államosítottak. 1942-ben az iskolában két tanítót találunk. Tanítványaik közül a felszabadulásig egy sem jutott tovább középiskolába. Addig, nemigen jegyezték az iskolának, tanítóinak, s tanítványainak életét, körülményeit, de az 1945 utáni állapotokból visszafelé is következtethetünk. A felszabadulás évében egy nyolcadikos járt be, kilenc pedig mulasztott: őket szüleik nem engedték iskolába. 1951-ben a tanulók fele osztályt ismételt. Sok volt a szellemi fogyatékos, S nagy a szegénység: az egész pusztán csak három kerékpár találta- tdtt, abból is egy a gazdaságban. Közben már négy tanító oktatott két tanteremben, négy összevont osztályban, vagy nyolcvan gyereket. 1954-ben a Minisztertanács szavazott meg, rendkívüli hitelt az apajpusztai új általános iskolához: épülete sok társadalmi munkával s az úttörők segítségével egy év alatt elkészült. 1955-ben a tanári kar már tíztagú ... Több mint tíz évre rá, 1968-ban az iskola mellé új napközi, egy év múlva pedig új óvoda Is épült. Az eredmények köteleznek Az apajpusztai általános iskolában ma 16 pedagógus oktat; igaz, közülük heten képesítés nélkül. A -barátságos, nyolctantermes iskolában most három televíziót, magnetofont, lemezjátszót találunk, minden bsztályteremben rádiót, jól felszerelt szertárat, s könyvtárt. A napközi a száznyolcvannégy iskolás közül száztizet fogad, a konyhán összesen százhetvenöt személyre — az óvodásoknak és a pedagógusoknak is — főznek ... Száznyolcvannégy tanulójuk közül e tanév végén tizenhetet ítéltek javítóvizsgára vagy osztályismétlésre; az évközi lemorzsolódás az idén haí fő. Az előző években kevesebb volt. Tavalyi nyolcadikosaik közül hatan tanultak tovább középiskolában. Ilyen, az apajpusztaihoz hasonló szintről kellett felhozni a magyar iskolák — és néprétegek — egy számottevő részét ahhoz, hogy elmondhassuk: ma már a megfelelő korosztály kilencven százaléka elvégzi az általános iskolát. S hogy összegezhessük: az elmúlt huszonöt év alatt az állami oktatás hazánk fejlődését 260 ezer felsőfokon, 575 ezer középfokon végzett szakember, 754 ezer szakmunkás képzésével segítette. A közoktatás jelenlegi problémái az eredmények következményei, hiszen az újabb igények ebből erednek. S már az eredmények is köteleznek a továbbhaladásra. E továbbjutást a személyi és a tárgyi feltételek hiánya nehezíti, — a szocializmus magasabb szinten való építése, a tudományos, műszaki forradalom hazai kibontakoztatása sürgeti. Szép sikerrel zárult a fiatal zeneművészek első féléves szereplése a különböző nemzetközi versenyeken. Első díjat nyert Baranyi Klára, a barcelonai zongora- versenyen. A versailles-i zongoraversenyen Jandó Jenő, a bácsi ünnepi heteik zenei versenyeinek énekkategóriájában A feladat: a személyi s a tárgyi feltételek folyamatos megteremtésével, az új pedagógiai módszerek felhasználásával, egyúttal a kötelező tananyagnak, a tanulók túlterhelésének csökkentésével, az iskolai nevelő tevékenység erősítésével, a jelenlegi alapokon korszerűsíteni, fejleszteni a közoktatást. Ugyanakkor szükséges a távlati koncepció kidolgozása az állami oktatás fejlesztéséhez. Alapok az általánosban A Központi Bizottság kinyilvánította: a következő években a legfontosabb feladat az általános iskolai oktatás fejlesztése. A döntés érthető: az általános iskolák alapozzák meg a fiatalok tudását, műveltségét, fejlődését, gondolkodását. Az általános iskolák fejlesztése tehát az egész állami oktatás fejlesztését is befolyásolja: a fizikai dolgozók gyermekeinek támogatását, hogy ne szenvedjenek hátrányt; a színvonalasabb szakmunkásképzést, hogy a munkások átlássák az egész technológiát, és képesek legyenek belehelyezkedni annak változásaiba; az egyetemekre is, de a szakmákra is felkészítő középiskolák fejlesztését; de befolyásolja még az egyetemek, főiskolák fejlesztését is, hogy ott alkotó gondolkodású értelmiséget képezzenek, s ne szűk látókörű specialistákat. Nem túlzás azt állítani, hogy az általános iskolák színvonala még az egyetemekét, főiskolákét is befolyásolja? Nem: hiszen mindannak az érdeklődésnek, igénynek, képességnek a kibontakoztatását, amelyet az egyetemek, főiskolák fokozottan, s a jövőben még inkább megkívánnak — már az általános iskolában el kell kezdeni! Gáti István, az orgonisták lipcsei fesztiválján Ella István kapott második díjat. Megtisztelő elismerés Szele- csényi Norbert zongorista versailles-i, Pászthy Júlia énekesnő lipcsei és a Benkő—Matuz szonátapár royani harmadik helyezése. Padányi Anna Fiatal zeneművészek sikerei MAI ANONYMUS Mi az igazság a Zöldmezőben? nyékén keresse, Surányit meg Ccsán — tanácsolja. — És miért vannak ott, miért nem itthon, a szülőfalujukban? A Zöldmezőben nincs szükség képzett mezőgazdászokra? Sosem szerettem a névtelen levélírókat. Még akkor sem, ha — s ez a ritkább — igazat írtak. Most mégis kötelességemnek érzem válaszolni egynek: megvédeni, akiket megrágalmazott. A levelet Alsónémedin írták és Budapesten adták postára. Írója — látszólag — jól értesült a helyi Zöldmező Szakszó 'etkezet belső ügyeiről. Még azt sem mondhatom, hogy minden állítása hazugság. Az egész levél, ahogy van, mégsem igaz. „Tisztelt Szerkesztőség! Előre bocsátom, hogy nagyon elfoglalt ember vagyok, mert sajnos, tanult szakmám nincs, és én is szeretném munkám után azt a megélhetést biztosítani családomnak, mint a velem egyidős szakszövetkezeti elnök (6 elemivel), és az agro- nómus (egy kis borászati technikusi végzettséggel) az ő családjának tud nyújtani. Mert én megfeszített munkámmal csak azt tudom elérni, hogy hiába tanul az én fiam és a hozzám hasonlóké mezőgazdasági szak- középiskolában, hogy előbbre vigye a falu és a saját jövője tigyét, a 10 éve megalakult • szakszövetkezet vezetősége, élén Kiss Tamás elnökkel, azon munkálkodik, hogy az ő 5—$ ezer forintos fizetése és az évi több tízezer forintos prémiuma meglegyen ...” Így szól a levél bevezetője — és lássuk, milyen ezzel szemben az igazság? Csakugyan olyan szegény emberek lakják Alsónémedit, hogy közöttük az elnök és a vezetőség tagjai Krőzusnak számítanak? Kiss Tamás háza kétségkívül a legszebbek * közé tartozik a faluban. Azért akad még negyven-ötven hasonló. Az ötezer lelkes község lakosságának a helyi takarékszövetkezetben elhelyezett betét- állománya 17 millió forint. (!) Csupán a takarékszövetkezet közreműködésével 12 személygépkocsit vásároltak a helybeliek az év első öt hónapjában. A „falusi bank” 12—13 millió forintos kölcsönalapjátal- rónémedi lakos alig veszi igénybe. A szövetkezet, hogy kolcsöneit kihelyezhesse, Bugyin és Dabason kirendeltsé-' get, Gyálon betétgyűjtő pénztárat nyitott. v « Remélem, az anonim levélíró sem állítja, hogy azt a 17 milliót a szakszövetkezet vezetői „dobták össze” betétkönyvükben! >,Ha egy-egy magasabb képzettségű fiatal kerül ki a mező- gazdasági iskolából, azt véletlenül sem " állítják munkába, nehogy a két szakszövetkezeti elnök hat elemije veszélyben legyen ... Például Surányi Ferenc mezőgazdasági technikus, mondhatnám segédmunkási bérért dolgozik, Kiss Lajos szakszövetkezeti tag fia, a kitünően végzett agrármérnök pedig máshol kamatoztatja tudását, holott itt is nélkülözhetetlen lenne, ha két hat elemis elnökre szükség van .. .** Csipay Ferenc, az MSZMP dabasi járási bizottságának titkára azt mondja: — Járásunkban éveken át nagy létszámú osztályok végeztek a mezőgazdasági technikum .kihelyezett tagozatán. A legkülönfélébb foglalkozású emberek — fodrászok, gépkocsivezetők, adminisztrátorok, szerelők stb. — éltek á „házhoz- szállított” tanulás lehetőségével. Többségük önzetlenül, a megszerzett ismeretekért tanult, s esze ágában sincs munkakört változtatni. Van viszont egy kisebb réteg, amelyik most megpróbálja „benyújtani a számlát”. Érettségi bizonyítványára hivatkozva, mezőgazdasági technikusi munkakört követel, és azt, hogy távolítsák el beosztásukból azokat a szakembereket — ágazatvezetőket, technikusokat, brigádvezetőket stb. —, akiknek oklevelük nincs, csak éppen húsz-harminc esztendei gyakorlati tapasztalatuk a gazdálkodásban, és alaj ító tagjai voltak szövetkezetüknek. A leghangosabban azok kiabálnak, akik mé- életükben nem dolgoztak mezőgazdasági nagyüzemben. Kiss Tamás, a „hatelemis” elnök — aki még mit sem tud a levélről — kicsit meglepődik, amikor ifjabb Kiss Lajosról és Surányi Ferencről érdeklődöm. — Kiss Lajost Szeged körAz elnök furcsállja a kérdést, de készségesen válaszol: — Kiss Lajos apja vezetőségi tagunk, kitűnő eredménnyel végzett és szereti a munkát. Mindez mellette szólt, amikor hívtam: Lali- kám, gyere hozzánk beosztott agronómusnak. Minket hamarosan túlnő az élet, ha a két szakszövetkezet termelőszövetkezetté egyesül, oda diplomás ember kell elnöknek. Miért hozzunk idegenből, ha helybelit is választhatunk? A fiú azt felelte, attól tart, ő sem lenne próféta a saját hazájában. Különben is Szeged környékére nősül, s ott kap főagronómusi állást. — Surányi Feri esete egészen más volt. öt a szakszövetkezet taníttatta, társadalmi ösztöndíjjal a felsőfokú technikumban. Utána fél évig dolgozott nálunk, aztán behívták katonának. Amikor leszerelt, elküldtük négyhónapos n" ■ vényvédő szakiskolára. Több mint 12 ezer forintunkba került az is. Visszatérve, 2800 forint fizetést kapott, és év végén 30 százalék prémiumot. Körülbelül 3600 forint esett egy hónapra. Nem is rossz kereset — 24 éves korban. Mégis bejelentette, hogy elmegy Ócsára. Nem bírja megemészteni a szakszövetkezetei, hiányzik neki a nagyüzem, azt mondta. Meg hogy ott nem zavarják, hajnalban, vasárnap délben is projJtoáikka) i
