Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-15 / 139. szám
4 1972. JÜNIUS 15., CSÜTÖRTÖK ^tirlap Csukódó iskolakapuk J únius nyolcadikétól, az Utolsó tanítási naptól, az általános iskolákban héttőig, a középiskolákban pedig június 30-ig megyénkben is mindenüti megtartották, megtartják a tanévzáró ünnepségeket. Tanévzáróról hallván, nemcsak az iskolaévet meghatódott szavakkal búcsúztató igazgatónak, ünnepi ruhába öltözött gyerekeknek, az eseményre eljött szülőknek képe jelenik meg előttünk, hanem az iskola kapujából kirobbanó diákseregé is. Mindannyian emlékezetünkben hordjuk, érezzük még magunkban ezt a vágtatást nyári hajnalok, rekkenő delek, álmos folyópartok, grundok, fák, felhők, záporok, térdhorzsolások szabadsága felé. Amikor az évzárókon az elmúlt tanévtől búcsúzó, majd az iskolakapuból kirobbanó gyerekekről szólunk, nem árt egy pillanatra elgondolkozni azon, mi minden munkája, feladata is van egy gyereknek, kamasznak! A növő, érő ifjú szervezetének, lelkének, szellemének. fisaik az iskolai tananyag '■'* megismerése és elsajátítása, több mint kilenc hónapon át legalább napi nyolc, tíz, vagy még több órás elfoglaltságot jelent. Ezt a munkát nehezíti, hogy a gyerekek, mondhatni az iskolában találkoznak életükben először egy nem maguk tervezte, teremtette fegyelemmel, kötöttséggel, rendszerrel, amelynek alá kell vetniük, magukat. Szerencsés esetben e kötelező fegyelemben meglelik kedvüket, szabadságukat, önmagukat: az iskola fakasztja, foglalkoztatja, bontakoztatja, leköti képességeiket. Szerencsés esetben egész valójukkal, lényükkel, jelen vannak az iskolában — hogy júniusban jóleső fáradtsággal búcsúzzanak a szünidőre. (Különben, alávetvén maguk a kötelezőnek, csak ott vannak.) TI ogy cselekvő módon 11 jelen legyenek, — sok minden történt ezért az elmúlt tanév folyamán is. Űj gépek, technikai berendezések kerültek sok iskolába. — de éppen hogy a tanítás, a tanulás ne legyen gépies: az alkotó energiák felszabadítása végett. Mind több helyen találkozni a szaktermi oktatással: az egyes tárgyakat érdeklődést lobbantó, saját, speciális környezetben, s eszközökkel adják elő. A matematikaoktatásban már kezdettől, az alsó fokon is egyre több helyen olvasztják be a legújabb matematikai ismereteket... Mondhatjuk, hogy elkezdték megvalósítani a jövőnek nem vaskalapos, nem fon- toskodó-pontoskodó, de az eddiginél élőbb, játékosabb, gyermekibb: alkotóbb iskoláját. Tgen, sok mindent tet- tek, s még sokkal, sokkal többet kell majd tenni ez új iskoláért, — erre is gondolunk, tanévzárók idején. De nemcsak az iskoláért, hanem a tartalmas vakációért is tenni kell — ez is eszünkbe jut, amikor az ünnepség után az iskola kapujából kirohannak a gyerekek. Akiknek még több, sokkal több parkot, strandot, játszóteret kívánnánk. Szakkört, sportpályát, táborokat. Mindnek olyan szülőt, ki nem érzi nyűgnek a szünidőre szabaddá vált gyereket, de nem sajnál fáradságot és szeretetet, hogy tartalmassá tegye a vakációt. Sok gyermeket megértő, játszani is tudó felnőttet! — padányi — Beatzenekarok járási fesztiválja Gálaest Ráckevén Országos közlekedési kiállítás A BKV — fényképeken Pécsett rendezik meg június 30. és július 10-e között az országos közlekedési kiállítást. A bemutató célja, hogy a nézők megismerjék közlekedésünk valamennyi ágazatát, ezeknek múltját, jelenét, jövőjét. A kiállításra több száz vállalatot és intézményt hívtak meg. A vállalatok már készülnek a bemutatóra, szakemberek állítják össze, tervezik a kiállítandó anyagot. Legutóbb a Budapesti Közlekedési Vállalat részvételéről kaptunk hírt. A BKV fényképeken mutatja majd be a vállalat fejlődését, a régi és az új földalatti közötti különbséget, a HÉV-szerelvényeket, a csuklós villamosokat. Láthatja már a közönség a jól bevált autóbusz-gyors- járatok hálózati térképét, megismerhetik a BKV baleset- elhárítási és forgalomszervezési munkáját. Az országos közlekedési kiállítás valamennyi részvevőjét az Állami Pénzverde által készített művészi plakettel jutalmazzak meg. A legjobb anyagot bemutató, a legeredményesebben szereplő kiállítók elnyerhetik a nagydíjat, vagy a közönség díjait. A rendezők jó munkáját bizonyítja, hogy vendéglátásról is gondoskodnak, a kiállítás színhelyén kértvend églő és halászcsárda lesz. A MÁV egyébként a Pécsre érkező látogatóknak 33 százalékos utazási kedvezményt biztosít. A rendezőség 150 ezer látogatóra számít. (f. b.) Az idén lesz 700 éves Kiskunlacháza Az idén ünnepli fennállásának 700. évfordulóját Kiskun- lacháza. Ebből az alkalomból a négy járás — dabasi, ráckevei, nagykátai és monori — képzőművészeit egyesítő Nagy István-csoport tagjai számára képzőművészeti pályázatot hirdettek. Az alkotások beküldésének határideje június 15. A pályázat anyagából összeállított tárlat szeptember 22-én nyílik Kiskunlacházán. Ekkor osztják ki az ötezer forintos első, a két 3500 forintos második és a négy 2000 forintos harmadik díjat is. Június 26—július 6: képzőművészeti tanfolyam A nyár nemcsak a szabadtéri programok ideje, hanem a továbbképzéseké is. Hagyomány már Pest megyében, hogy ilyenkor rendezik meg a különböző művészeti szakkörök vezetőinek tíznapos tanfolyamát. Az idén elsőként a képző- művészeti szakkörök vezetői vonulnak táborba. Emlékmúzeumot, a verőcei Gorka Kerámiamúzeumot és a szobi Börzsöny Múzeumot is. A programot több müvcsz- film vetítése gazdagítja. A tanfolyam befejezéseként kiállításon mutatják be Zebe- gényben készült alkotásaikat. Ki hogyan szeret Szombaton este a tököli művelődési házban a Duna-ági ifjúsági napok keretében került sor a beat-zenekarok já-i rási fesztiváljára, melyet a ráckevei járási KISZ-bizottság rendezett. Négy együttes játékát hallhattuk; a tököli Viktória, a halásztelki Selma, a szigetszentmiklósi Gomba és a dunaharaszti Pax együttest. Mindannyian ismert beat- együttesek repertoárjából és saját számokat játszottak. A két első díjat a zsűri döntése és a közönség szavazata alapján a Pax és a Selma együttes nyerte. A Pax vezetője Pálfi Gábor, basszusgitáron játszik. Az együttes életkora 15—23 év. Nagy sikert aratott műsorszámuk szólógitárosuk, Ólai János szerzeménye. A Selma együttes első helyezése különben a közönség szavazatainak köszönhető. Vezetőjük, Paku József szerzeményét hallottuk saját számként, valamint két Jimmy Hendrix-számot. Mindkét együttes további tervei között szerepel, hogy repertoárjukat kibővítsék minél több saját számmal, s hangszerösszeállí- tásukat változatosabbá tegyék. A harmadik helyezett a Viktória volt. Vezetőjük Cselovsz- ky György Variációk című — a beatet a jazz elemeivel vegyítő — zenekari száma külön figyelmet érdemelt. A negyedik a Gomba együttes lett, vezetőjük, Szabó Ernő szerzeményét adták elő egy Beatles- és egy Cream-szám társaságában. Az első helyezett együttesek másnap Ráckevén gálaesten léptek fel. ★ Űj Illés- és Tolcsvay-nagylemez került a hanglemezboltokba. Az Illés-lemez nagy része a Szörényi Levente—Bró- dy János szerzőpártól való. de egv-eev számmal itt is bemutatkozik zeneszerzőként Szörényi Szabolcs és Illés Lajos. A. lemezről a ..Nehéz várni”, a „Kislány add a kezed”, vaav a ..Nekem oly mindegy” bizonyáré nagy sikert arat majd. Illésék a Tolesvay-nagvle- mezen is képviselik masukat: a „Lehetett volna” című Illés— Bródy számot Tolcsvayék előadásában hallhatjuk. A többi szám szerzői Tolcsvay László és Tolcsvay Béla. Vendégénekesek is szerepelnek a lemezen, az „Itt a két kezem”-et Koncz Zsuzsa, a „Hajnal”-t Zalatnay Sarolta, a „Vihar előtt, vihar után”-t és a „Láttam, ne tagadd”-ot Kovács Kati énekli. Bernecebaráti valóban végvidék. A megye legészakibb települése, kilencvenkét kilométernyire a fővárostól. Ha Tésa felől közelíti meg az autós utas, végigimádkozza a hét kilométer hosszú, kátyús útszakaszt. És közben arra gondol: vajon mi lesz az innen elszállított málnából, mire az Szobra ér? Málnaszörp? Vagy talán már arra sem használható? Keresem a falu tanácselnökét, hogy .mindezt elmondjam neki, de iskolán van, Aszódon. Ezt Strausz József tanácstitkár közli velem. Szívélyes ember, könnyű szóra bírni. Négy éve gyűjtik — Hogy rosszak az utak? Sajnos, tudom. Tésa felől Ber- necebarátit megközelíteni istenkísértés számba megy. Az útjavításra valahogy nem gondol senki. Pedig valóban a málna látja kárát. A mi pénzünk viszont elenyészően kevés. Évi százhétezer forinttal számolunk. Hogy mit lehet kezdeni ilyen csekély összeggel? Néha már magam sem tudom ... Négy esztendeje tartalékolják fejlesztési alapjukat. Művelődési házat szeretnének építeni. Az idei bevétellel együtt ötszázötvenezer forintjuk van a bankban. A Ellentétben a hagyománnyal, ezúttal nem Vácott, hanem Ze- begényben, a Szőnyi István Emlékmúzeum kempingjében töltenek el majd tíz munkás napot. A június 26-án kezdődő programban az alkotómunka mellett több érdekes művelődéspolitikai és képzőművészeti előadást is meghallgát- nak a részvevők. Ezenkívül megtekintik a Szőnyi István község negyedik ötéves tervében szereplő épület elkészítése azonban kétmilliót igényelne. A termelőszövetkezet ugyan megígérte, hogy ingyen biztosítja a fuvart, a falu lakói pedig az építkezést vállalták volna társadalmi munkában. Mindez azonban még mindig kevés ahhoz, hogy a tervből valóság váljon. Közösen Pillanatnyilag egy düledező- félben levő nagyteremmel rendelkeznek. Ennek a felújítása azonban már nem gazdaságos, kár pénzt költeni rá. Most új lehetőség nyílott, addig is, amíg a művelődési ház tervéből épület lehet. A rendőrség elköltözött, az épületet átadta a tanácsnak. A termelőszövetkezet pedig elvállalta, hogy az épületet klubkönyvtárrá alakítja át. A munkát már megkezdték, s úgy tervezik, hogy július elsejével birtokukba is vehetik a falu lakói. Még egy dicséretes megállapodás született: a klubkönyvtár fenntartásáról a tanács és a termelőszövetkezet közösen gondoskodik. Ez már lehetővé teszi, hogy havi ezer- forintos tiszteletdíjjal klubkönyvtárost nevezzenek ki, aki gazdája lesz a község kulturális életének. Szemes Mari előadóestje Vácott Szombaton este irodalmi esemény színhelye lesz Vácott a városi kiállítóterem. Itt rendezik meg két órai kezdettel Szemes Mari Ki hogyan szeret című előadói estjét. A zenés irodalmi műsort összeállította és vezeti Domonkos Imre. A műsorban közreműködik Este- bán Parris gitárművész. — Nagy szükség van erre — mondja a tanács titkára. — Az elmúlt tíz esztendő alatt háromszáz lakossal csökkent a falu lélekszáma. Ma Berne- cebarátit mindössze csak 1687-en lakják. És ami még aggasztóbb: elsősorban a fiatalok költöznek el. Dorogra, Esztergomba, Vácra. Vácott, a KISZ-lakótelepen van olyan utca. ahol csupa bernecebaráti fiatal lakik. A többi között a kulturálódási lehetőség hiánya volt az ok, amiért a fiatalok itthagyták szülőfalujukat. Már csak tízen Elöregszik a falu, mondogatjuk gyakran. Itt, Bernece- barátin ez ma már szinte kézzel fogható valóság. Az iskolának mindössze 148 diákja van. Az ősszel induló első osztálynak már csak tíz tanulója lesz. Pedig nem élnek rosszul az emberek ebben a faluban. Csak végig kell sétálni az utcákon, s ez nyomban szembetűnik. Sok az új ház. Nem véletlenül. A termelőszövetkezetben száztíz forintot ér egy tízórás munkanap. Talán, ha egyszer majd megépül itt is a művelődési ház, jobban otthon maradnak a fiatalok. Csak nehogy késő legyen! Prukner Pál k. á. BERNECEBARÁTI Végvidéki gondok HETI FILMJEGYZET Egy válás meglepetései Jelenet az Egy válás meglepetései című filmből. Mi kell egy feltehetőleg közönségsikernek szánt kosztümös kalandfilmhez? A recept meglehetősen ismert, mégsem árt elsorolni a szükséges nyersanyagokat. Tehát: végy egy fickót, aki elég bátor (jósvádájú, jóképű, hetyke, szívtipró, vívóbajnok, lovaglóbajnok, judoba jnok stb.); találj ki köré egy többszörösen megcsavart történetet; rakj mellé minimum két csinos (tűzrőlpattant, álmatag, szirupos, vad, odaadó, szertelen, szerelmes, féltékeny stb.) nőt, meg néhány ügyefogyott (mamlasz, ütődött, málészájú, dadogós, hadarós stb.) alakot, valamint legalább egy gonosz (álnok, becstelen, nagyhangú, nagyképű, gyáva, szájhős, részeges, kártyás stb.) rosszembert; hurcold meg az egész társaságot hegyen-völgyön, szárazon és vízen; keverj bele egy jó adag kergetőzést (lóháton, gyalog, hajón, hintón — az utóbbi feltétlenül hulljon darabokra vad vágtatás közepette) sikátorokban, várfalakon, erdőben, lépcsőkön, tetőkön és szobákban; öntsd le sok vívással, verekedéssel, negyvenmázsás pofonokkal és öttonnás farbarúgásokkal; a szereplők essenek tollba, tejbe, mészbe, mézbe, ajtóba, asztalba, ablakba, egymás nyakába és ágyába, valamint karjába; ha már kellően felforrt az egész, adagolj hozzá némi humort (ha van kéznél), és némi csókolódzást, ölelkezést (ennek kell kéznél lennie!), aztán rotyogtasd a vágóasztalon addig, amíg eléri azt a sebességet, amelynél vetítés közben a néző nem ér rá gondolkodni, mit is lát tulajdonképpen, mert mire egyik izgalomból felocsúdna, ott a másik, mire kinevetné magát egy mulatságos szituáción, ott egy szellemes szójáték, s míg egyik kacagásból a másik iz- gulásba esik, egyszercsak véget ér a film — akkor meg már kár lenne gondolkodni, mit is látott. Valahogy így (és még sokféleképpen, nyilván) készül a jó kalandfilm. Valami azonban kell még bele. Azaz inkább valaki. És ez a valaki Jean-Paul Belmondo. Az ő személye (szándékosan nem játékát Írtam, mivel jószerével nem is játszik, hanem csak ottvan. de azt annál inkább) teszi végül Is kellemes szórakoztató alkotássá druszája, Jean-Paul Rappe- neau színes, francia—olasz— román filmjét. Belmondo miatt aztán nem fáj a rendező feje: az, hogy ő benne van ebben a filmben, már' elég a sikerhez. És így teljesen közömbös, hogy a film mikor és hol játszódik, benne1 van-e, vagy sem a franciák csípős öngúnyolódása saját történelmük eseményei fölött,1 s hogy csupán tizenkilenc nagy verekedés van-e a film-» ben. vagy négyszázkilencvenöt. (Űgyis mindig Belmondo győz.) Belmondo mellett néhány más kitűnő színész — Marlene Jobert, Samt Frey, Pierre Brasseur — is játszik a filmben, de mindez úgyszólván mellékes, mivel az egész film Belmondo rokonszenvesen csibész alakjára szabott. S bár a tempó sodró, a humor sem hiányzik, és szerelem is akad, az egész mégsem igazán meggyőző. Túl sok a biztos sablon, túl sokszor láttuk már ilyen-' nek és ilyen szerepben Belmon- dót. A film rutinmunka, és ez nem baj; de csak rutinmunka, és ez baj. Ritka látogató Csehov és Gorkij önmagukat túlélt, saját maguk panoptikum-figuráivá merevedett hőseiből, a modern francia lélektani-filozófiai drámák figuráiból és igen sok szenvelgésből gyúrta alakjait Krzysztof Zanussi lengyel rendező. Az ihletők túlságosan is felismerhetők ebben a filmben, és óhatatlanul felidézik a néző emlékezetében mindazokat a színműveké)*;. regényeket, •■ír?- két, amelyekben hasonló alakokat és konfliktusokat látott-olvasott. Pedig ebből a témából eredeti gondolatokkal telített film is készülhetett volna. Az ugyanis mindig érdekes — és gyakran igen súlyos konfliktusokat előidéző —, ha azt figyelhetjük, miként számolja fel valaki a múltját, családi kötöttségeit és származása rossz hatásait Wit, a fiatal műszaki értelmiségi ezt az utat járná végig a rendező eredeti szándéka szerint de nem tud bennünket igazán érdekeltté tenni ebben a nagy belső átalakulásban, mert részint az átalakulás és a szakítás legsúlyosabb eseményei már a filmtörténet előtt lejátszódtak, részint pedig amit ebből a filmen látunk, az feloldódik a (kétségtelenül igen szépen megoldott) képi hangulatokban, a rendezői elképzelésektől függetlenül is előtörő nosztalgiában a régi élet után, meg abban, hogy számos motívum, ötlet, gondolat nagyon nem eredeti. Hiába kitűnő színész Daniel Olb- rychski, ha nincs mit játszania, ő sem tehet csodát. A Ritka látogatót nézve, megértjük a lengyel kritika kifogását a legújabb lengyel filmek egy részével szemben — nevezetesen azt, hogy vagy nem a máról szólnak, vagy ha igen, akkor periférikus problémákról. A korona elrablása — avagy újra a bosszúállók — mondja a film kissé terjedelmes címe. Színes szovjet kalandfilm, fiatal csekis- ták és fehér emigránsok küzdelméről, sok eseménnyel, még több naivitással. A jók győznek, a rosszak elbuknak, de mindezt igen hosszadal- masan teszik; o film indokolatlanul hosszú. Mivel a négy ifjú csekistának még sí jégeső sem árthat, feltehetően1 találkozunk még velük néhány újabb kalandjukban. Takács István i
