Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-07 / 132. szám

19*72. JŰNIUS 7., SZERDA

““ZjfírltiD

FÓKUSZ

Észak és dél - Koreában

KIM IR SZÉN, a KNDK

miniszterelnöke Phenjanban fogadta a New York Times munkatársait, Harrison E. Sa- lisburyt és John M. Leet és háromórás beszélgetést folytatott velük. Az interjú Salisbury írta bevezetőjéből kitűnik, hogy a KNDK a koreai kérdés békés rendezését, Észak- és Dél-Korea békés egyesítését kívánja, de külső beavatkozás nélkül, továbbá, hogy amint az amerikai csapatok távoznak Dél-Koreából, meg lehet kezdeni az észak és dél közti tárgyalásokat.

Kim ír Szén elöljáróban megjegyezte, hogy az amerikai újságírók tíz évvel ezelőtt kértek először nyilatkozatot tőle, s „most azt hallom, nem szereztek jó benyomásokat nálunk a koreai nép erőteljesen kifejezett Amerika-elle- nes érzelmei miatt. Elkerülhetetlen azonban — mondotta —, hogy nekünk, koreaiaknak rossz érzéseink legyenek az amerikaiak iránt... Országunk elvégre gyakorlatilag még mindig a tűzszünet állapotában van, nem rendeződött békésen a koreai kérdés..

A KNDK MINISZTERELNÖKE a továbbiakban emlékeztetett a koreai nép háborús szenvedéseire és a Pueblo amerikai kémhajó ügyére, majd felvetette: „Milyen pozitív lépéseket lehetne tenni, hogy véget vessünk az Egyesült Államok és Korea közötti abnormális kapcsolatnak?”

„A MI SZEMPONTUNKBÓL egyszerű a dolog — válaszolt saját kérdésére. — Minden az Egyesült Államok kormányán múlik. Amennyiben megváltoztatja irányunkban folytatott politikáját, akkor a mi politikánk is változni fog irányában. A legfontosabb az, hogy hagyják, hogy a koreaiak maguk egyesítsék országukat és ne avatkozzanak bele a koreai nép belső ügyeibe.”

A miniszterelnök emlékeztetett arra, Nixon elnök kínai látogatása során a Nagy Falnál arról beszélt, hogy meg kell szüntetni a megosztott országok megosztottságát. „Ha ezt komolyan gondolja, miért nem kezdi Koreával?” — tette fel a kérdést. Ezzel összefüggésben utalt az amerikai elnök moszkvai látogatására is és hangoztatta: „Nixon elnök azt mondotta, hogy javítani óhajtja kapcsolatait Kínával, s most, hogy a Szovjetunióban járt, azt mondotta, javítani kívánja kaDcsolatait a Szovjetunióval. De akkor miért akarja továbbra is fenntartani katonai támaszpontjait Dél-Ko- reában?”

KOREA ÚJRAEGYESÍTÉSÉVEL kapcsolatban a KNDK miniszterelnöke a többi között hangsúlyozta: „Amennyiben a két ország elfogadja azt az alapelvet, hogy egyik sem óhajtja a másikra rákényszeríteni társadalmi rendszerét, akkor nincs szükség a fegyverek erejére. Amennyiben nem sikerül azonnal újraegyesíteni hazánkat, akkor azt javasoljuk, jöjjön létre Észak- és Dél-Korea konföderációja. Ez azt jelentené, hogy legfelsőbb nemzeti bizottságot hoznánk létre, amely Észak- és Dél-Korea társadalmi rendszerét érintetlenül hagyva, megvitatná a közös érdekű problémákat. Mi most is gazdasági kooperációra törekszünk. Mi kereskedelmi, gazdasági. kulturális és tudományos cserét javasolunk. Mi széles alapokra helyezett politikai megbeszéléseket ajánlunk és parlamenti képviselők eszmecseréit indítván vozzuk”

— hangoztatta Kim Ir Szén, maid rámutatott: „Nem mi. hanem ők zárták be a kaout. Mi nem félünk a kapitalista befolvás beszivárgásától. Nem félünk, mert nincs okunk erre. IWnden megoldódik, ha DéPKorea megnyitja a ka- but.”

A KOWEAT VfinöSKE- fcES^T-Si'EPVEZETFK közti családefTvesítési társvalások

— mondotta — segítenek eloszlatni a Volcanos bizalmatlanságot és félreérté“

A. B. T.

Gromiko hazaérkezett Berlinből

Gromiko szovjet külügyminiszter az NSZEP KB székhazában Honccker első titkárral.

Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere kedden reggel befejezte az NDK-ban tett hivatalos látogatását Gromiko Erich Honeckernek, az NSZEP első titkárának meghívására tartózkodott a Német Demokratikus Köztársaságban, s megbeszéléseket folytatott a párt- és az állami vezetőkkel. A megbeszéléseken megmutatkozott a nézetek teljes azonossága.

Gromiko a Német Szövetségi Köztársaságban és a Német Demokratikus Köztársaságban tett rövid hivatalos látogatás, valamint a Nyugat- Berlinre vonatkozó négyhatalmi egyezmény záró jegyzőkönyvének aláírása után kedden visszaérkezett Moszkvába.

DÉL-VIETNAM

• •

Ötvenöt támadás

A „George K. McKenzie” nevű amerikai romboló Than Hoa közelében lövi a VDK partvidékét. Méreteit jól érzékelteti az előtérben látható halászbárka.

A Vietnammal foglalkozó párizsi értekezleten résztvevő VDK- és DIFK-küldöttség kedden ismét arra szólította fel az Egyesült Államok és Dél- Vietnam delegációját, hogy üljenek le újból a tárgyaló- asztalhoz.

A saigoni amerikai katonai parancsnokság hétfőn este közölte, hogy a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai katonák számát az elmúlt héten 63 700 főre csökkentették. Azt állította, hogy hét év óta ez a legalacsonyabb létszám. Hozzáfűzte még, hogy június végéig — a terveknek megfelelően — 49 000 főre csökkentik

a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai szárazföldi csapatok létszámát.

A VDK légvédelme kedden Yen Bai és Ha Tay tartomány légiterében lelőtt két amerikai repülőgépet, amely e két tartomány több sűrűn lakott körzetét bombázta.

A dél-vietnami felszabadító erők a kedd estig eltelt 24 órában 55 támadást intéztek a saigoni kormánycsapatok ellen. A saigoni katonai parancsnokság szóvivője beszámolt arról, hogy Kontumban változatlanul harcok folytak a város belsejében.

Csodálatos

győzelem.*.

Angela Davist felmentése

óta elárasztották a szerencsekívánó táviratok és telefonhívások. Táviratban üdvözölte a bátor kommunista harcost Henry Winston és Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának elnöke és főtitkára. Táviratot küldtek a francia, a német, az olasz, az ausztráliai és az angol kommunista párt vezetői. James Baldwin, a híres amerikai néger író „csodálatos győzelemnek” nevezte az esküdtszék ítéletét és rövid pihenésre hívta meg Angélát párizsi otthonába. Üdvözletét küldte Bella Abzug New York-i képviselőnő, a kormány indokínai politikájának szókimondó bírálója.

A fiatal polgárjogi harcos

titkárnője az érdeklődő újságíróknak elmondta, hogy Angela kapott mintegy húsz halálos fenyegetést tartalmazó üzenetet is, ez a szám azonban eltörpül a szerencsekívá- natok mellett. Már meghívást kapott számos tanintézménytől, hogy adjon elő filozófiát, eddig azonban még nem döntött arról, hogy folytassa-e a kaliforniai egyetemen félbeszakított egyetemi előadói pályáját.

Közel-Kelet

Szadat egyiptomi elnök hétfőn, a közel-keleti háború évfordulóján beszédet mondotta háborúban megsebesült veteránok számára létesített üdülőközpontban. Az elnök tisztelettel adózott az elesett hősök emlékének és méltatta a harcokban részt vett katonák bátorságát.

Az egyiptomi elnök elismerte, hogy öt évvel ezelőtt egyiptom vereséget szenvedett, hozzátette azonban, hogy „nagy nemzetek számára a történelem nem áll meg egyetlen pontnál. Népünk követeli a megszállt területek felszabadítását, nincs más megoldás, csak a győzelem.”

Libanon hétfőn tiltakozott a Biztonsági Tanácsnál amiatt, hogy izraeli harci repülőgépek a nap folyamán háromszor is megsértették az ország légiterét.

Hivatalos damaszkuszi bejelentés szerint kedden délután izraeli katonai gépek hatoltak be Szíria légterébe a tengerpart felől. A katonai szóvivő közölte, hogy a légelhárítás tüze visszafordulásra kényszerítette az izraeli gépeket.

Riadalom

apartheid-országban

A dél-afrikai Johannesburgban a rendőrség brutálisan rátámadt a faji megkülönböztetés ellen tüntető tömegre.

A marokkói fővárosban megtartották az Afrikai Egységszervezet 19. ülésszakának első munkanapját. öt napon keresztül tanácskoznak majd a kontinens képviselői Rabatban. Nem nehéz megjósolni, hogy munkájuk nem lesz könnyű. Afrika országai egymástól igen eltérő etnikai, politikai, gazdasági sajátosságokkal rendelkeznek fejlettségi fokuk is nagyban különbözik egymástól. Hogy a gyarmati rendszer milyen örökséget hagyott hátra, arra jó példa a közelmúlt egyik, véres tragédiája, a Burundiban lezajlott polgárháború.

Egyetlen út áll az AESZ tanácskozása előtt: ha a delegátusok nem azzal törődnek, ami elválasztja, hanem azzal, ami összeköti a kontinens országait. A legnyilvánvalóbb összafri- kai érdek pedig még sokáig az lesz, hogy a földrészt megtisztítsák a kolonializ- mus és neokolonializmus legkülönbözőbb, ma is létező hídfőállásaitól. Az értekezlet vendéglátója,

Hasszán marokkói király is azt mondta beszédében, hogy ez „minden egyéb problémánál fontosabb”.

Hogy mennyire így van, azt talán mindennél jobban példázzák a legutóbbi délafrikai fejlemények.

A teljes faji elnyomás, a hírhedt apartheid országában, a Dél-afrikai Köztársaságban ugyanis olyan felkészültség uralkodik, amelyre több mint egy évtizede, a híres sharpvillei

vérengzés óta nem volt példa. Az események még az elmúlt hét végén kezdődtek. A fehér és a színes diákszervezetek összefogtak és közösen tüntettek az apartheid ellen.

Hétfőn a fokvárosi székesegyház előtt megismétlődött ez, csakhogy most már vagy tizenötezer ember, és ami új jelenség, sok munkás részvételével!

A rezsim hű maradt magához: kutyákat uszított és könnygázgránátolcat hají- gált a tömegre és új letartóztatottakkal töltötte meg az amúgyis zsúfolt börtöncellákat. Az új rabok között magas rangú egyházi férfiak is vannak, dehát ez nem újdonság: a BOSS, a hírhedt titkosszolgálat csak nemrég engedte szabadon hosszú fogság után Johannesburg anglikán érsekét. A letartóztatások kedden folytatódtak.

Ebben az országban, ahol a fehér kisebbség a világ egyik legmagasabb életszínvonalát mondhatja magáénak, de a bennszülöttek úgynevezett bantusztánok- ban, fekete gettókban élnek; ahol nem elrettentő történelmi emlék, hpnem élő valóság a „feketéknek és kutyáknak belépni tilos” felirat, most felszínre tört a nyugtalanság.

Az Afrikai Egységszervezet mostani ülése jó fórum az apartheid-ellenes ENSZ-határozatok megvalósításának követelésére és az apartheid-rezsimet támogató nyugati kormányok elítélésére is.

Pillantás a Wall Streetre

A pénzvilág szeizmográfja

Az infláció gyorsuló ütemben fokozódott az Amerika’ Egyesült Államokban az elmúlt esztendők során. A dollár a harmincas évek óta a legmélyrehatóbb válságba került. A politikai tényezőkkel együtt ez a rosszabbodó válsághelyzet nem pillanatnyi egyensúlytalanságnak, vagy az amerikai társadalom felszínes hiányosságának a következménye. Ennek forrása a kapitalizmus belső hanyatlásában rejlik, az egész magánvállalkozási rendszer strukturális elfáradásában és romlásában.

Mint ismeretes, a Nixon-admi- nisztráció a dollár negyedszázados uralma után néhány hónappal ezelőtt megszüntette a dollár aranyra való átválthatóságát, majd tavaly decemberben leértékelte a dollárt. Az infláció megfékezése érdekében 1971. augusztus 15. és november 15. között befagyasztották az árakat és béreket. Kétségtelen, az állami beavatkozás lelassította az infláció menetét, de az azt kiváltó erők továbbra is működnek, s mihelyt a rendelkezésekben egy kicsiny lazulás is észlelhető, az áremelkedések üteme azonnal meggyorsult.

Az amerikai pénzvilág szeizmográfja a Wall Street, illetve a kapitalista világ itt székelő legnagyobb tőzsdéje; vessünk tehát erre néhány pillantást.

A hely, ahol New York városa megszületett, a Manhattan szigetének legvégén mindössze öt vágyhat utca. Itt építettek a hollandok falat (wall), a később második Jakab néven királlyá is koronázott yorki herceg amnexiós törekvései ellen. Azóta New Amsterdam már régen New York, és a fal emlékét csupán a róla elnevezett, mái fogalommá vált kis utca, a Wall Street őrzi.

Az utca valaha nemcsak a pénzügyi, hanem a politikai hatalom központja is volt. Az 1768 tavaszán alapított Kereskedelmi Kamara Wall Street-i épületének a lépcsőjén tette lo az elnöki esküt George Washington és nagytermében ült össze az Észak-amerikai Egyesült Államok első kongresszusa.

A történet szerint 1792. május 17- én megbeszélésre ült össze 24 New York-i kereskedő. Elhatározták, hogy mindig meghatározott időben találkoznak a Wall Street egy öreg fájának árnyékában, hogy foglalkozzanak a függetlenségi háború fedezésére 80 millió dollár értékben kibocsátott kongresszusi részvények helyzetével és egyéb problémákkal. Egy évre rá a már mir.dennapivá váló megbeszélések színhelye, a Wall Street és a William Street sarkán lévő Tontine kávéház lett. Üjabb háborúk következtek, újabb részvényekkel, újabb kötvényekkel. Azután kibocsátják az Erie-csator- na papír jait, és a meg! eszéléseken lassan részt vesznek a fellendülő gyapotipar, a gombamódra szaporodó tűz- és hajózási biztosító cégek és vasúttársaságok képviselői.

Az első időkben bármilyen is volt az időjárás, akár sütött a nap, vagy esett a hó, az utcán intézték az üzleti ügyeket egésze. 1903-ig. Ekkor elhatározták, hogy épületet emelnek.

A tőzsdetevékenység az idők során sok nevezetes dátumot örökített meg a Wall Street történetében, de a legnagyobb 1929., a nagy gazdasági válság esztendeje. Azon a novemberi napon a tőizsdén a részvények többé nem emelkedtek, a kártyavár ösz- szeomlott. A General Motors részvényei, amelyet előzőleg 73 dollárra tartottak, ezen a napon már csak 8 dollárt érnek.

Az idegenvezetők az érdeklődőknek kötelességszerűen megmutatják a pénzügyi negyed bejáratánál lévő Szentháromság-templomot, azonban csak egy pillanatra állnak meg itt, tudják, hogy az érkezőket csupán a pénz olyan templomai érdeklik, mint például a Chas; Manhattan Bank vadonatúj palotája, öt emelet a föld alatt, hatvan a felszín felett. Hat évig épült, 150 millió dollárba került.

A Wall Streeten a napi bankügyleteket két szervezet végzi, a New York Exchange és az American Stock Exchange. Az előbbi alkalmazottainak száma háromezer, s a cég 500 ezer angol mérföldnyi kábellel, direktösszeköttetésben áll a világ 4300 tőzsdeügynökségével. A nagyteremben csupa sötét ruhás férfi lót- fut, hadonászik, telefonhoz rohan, jegyez számokat kis cédulákra, és kiáltozik. Legtöbbjük gallérján fehér gomb, a brókerek, a tőzsdetagok előkelő kasztjának jelvénye. A brókerek melegében intézik a vételi és eladási megbízásokat, semmit sem kell aláírniok. A két broker — az eladó és a vevő — szava önmagában is elegendő.

A vásárló a tőzsde vastörvényei szerint nem vehet közvetlenül részvényt, kizárólag csak a brókereken keresztül. A bizományos, persze, kezelési költséget számít fel, ami például 100 General Electric részvény esetében 47 dollár 15 cent. A brókerek szüntelenül kapják a vételi és eladási megbízásokat. Ezek általában valamilyen tény híresztelés vagy — nemegyszer nagy stílűén hazárd — üzleti manőver pillérein nyugszanak. Ha például egy részvényfajtával kapcsolatban abban az órában több a vételi, mint az eladási szándék, emelkedik az ár. Ha viszont a kínálat nagyobb, az ár természetszerűen csökken.

Éjszaka sem áll itt meg az élet. A

hipermodern felhőkarcolók üvegfalai mögött húzódnak meg a brókerek irodái,, ahová a rendelők vétel és eladás megbízásai futnak be Sydneyből, vagy Bejrutból, Londonból, vagy Rómából, telefonon, vagy telexen, hogy amikor a tőkésvilág legnagyobb tőzsdéje megnyitja kapuit, a fehér gombos brókerek azonnal hozzákezdhessenek megbízóik kívánságainak teljesítéséhez.

A tőzsde nemcsak a gazdaságra nehezülő problémákról, hanem a politikáról, az amerikaiak és a délvietnami csatlósaik katonai helyzetéről éppúgy pontos képet fest, mint a legtökéletesebb értékelés.

A New York Stock Exchange-csar- nokában ezer ember dolgozik. A társaság tagjainak csillagászati ősz- szegekért joguk van itt ülőhelyre. Mindig délután fél 4-kor zárnak, s a takarítók mindennap egy tonna papírt sepernek össze a teremben, hogy másnap minden kezdődhessék elölről, s a jól előrelátó szelvényvagdo- sóknak meglegyen a hasznuk.

B. B.

t