Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-07 / 132. szám
1972. JÚNIUS 7., SZERDA PEST HEGYEI GYÁR! TALÁLKOZÁSOK /. „Jók és ügyesek a mi fiataljaink!” A rácsos kapu mellett fehér ! tábla öt mezővel. Legfölül ko- ' mór fekete betűk: Felveszünk, j Három mező üres, kettőben: szövőtanuló, lakatos. A rácsos kapun lehet belépni a Selyemipari Vállalat váci Bélésszövőgyárába. A falak hangtompítóján lágy zaj szűrődik át, mintha valahol a mélyben egy hatalmas óra ketyegne. Szövőgépek. Ügy mondják, ezt a szakmát szeretni kell, nem elviselni. Szeretet nélkül ugyan ki is bírná hallgatni — akár egy életen keresztül — a gépek koponyaszaggató zaját? Baleset Kék munkaköpeny, fehér főkötő. Iirubiák Anna. — Mi a munkája? — Konyhai kisegítő vagyok. Azt csinálom, amit a szakácsnő kér tőlem. Naponta 200— 250 munkásnak fő itt az ebéd. A délelőtt ülve dologzhatom, délután viszont már állva kell, egészen fél 3-ig. Naponta hazajárok Drégely palánkra, reggel 4-kor kelek, s hat óra után érek ide Vácra, este ugyanebben az időpontban haza. A koránkelést megszoktam, nem is tudnék már tovább aludni. Különben is, a papával együtt kelünk és utazunk. Ö is Vácott dolgozik, a MÁVAUT-nál. Hrubiák Anna nagyon fiatal. A nyolcadik osztály elvégzése után öt iskolatársával került a gyárba. (Egy már el is ment közülük.) Egy hónapig dolgozott mint szövőtanuló, aztán baleset érte, elütötte egy motor. Héthónapos betegállomány következett. Felgyógyulása után természetesen könnyebb munkakörbe helyezték, a nyersárutisztítóba. Csakhogy az két műszakos volt, ő pedig szeretett volna állandóan délelőtt dolgozni, hogy naponta haza utazhasson. Ezért került a konyhára. 1 — Nem akartam megválni a gyártól. Első munkahelyem, megszerettem itt mindent. Amikor meggyógyultam, tovább akartam szőni. Megpróbáltam, nem ment. Ha teljesen felépül.. 1 — Újra megpróbálok szőni. Szűcs Kálmánná, a szakszervezeti bizottság titkára: — Megmondom őszintén, akkor el akartuk őt innen helyezni. Nem mintha annyira bővelkednénk munkaerőben... csak neki is jobb lett volna valahol az ülőfoglalkozás. Fiatalok Hrubiák Annának sok-sok gimnazista korú társa akad a gyárban. A dolgozók létszáma: 358 (sűrűn változik), ebből KISZ-korú, tehát 15—26 év közötti 138 munkás, vagyis a létszám több mint egyharma- da. Összesen 53-an vannak, akik még nem töltötték be a huszadik életévüket. Szinte mindnyájan lányok, asszonyok. Fiúk nagyon kevesen vannak itt. A szövők között ném akad egy sem. Szűcs Kálmánné szb-titkár: — A 16 éven aluliak egyáltalán nem dolgozhatnak három szakmánybán (műszakban, ahogy máshol mondják), csak kettőben. Később, 18 éves korukig kéthavonta orvosi vizsgálaton kötelesek megjelenni. Három műszakban csak orvosi engedéllyel lehet dolgozni. A textiles szakma manapság nem népszerű. Pillanatnyilag is 15 szövőtanulóra lenne szüksége a gyárnak. Most, az iskolai év végén Vácról két nyolcadik osztályos kislányt sikerült „megnyerni”, a megye más tájairól pedig hármat. Tehát öten fogják ebben az esztendőben a tanulóévek után megkezdeni a munkát a váci gyárban. Az első negyedévben 12 fiatal lépett ki a gyárból, öten KISZ-tagok voltak közülük. Amikor e sorok íródnak, újabb felmondás van a gyár vezetősége előtt. Beadója, V. O. már a kiszabott felmondási időt dolgozza le. To vább tan utas P. E. még a gyárban dolgozott, amikor tovább akart tanulni. Ehhez hozzá is járultak, elengedték. A Műszaki Egyetem gépészmérnöki szakára ment, s nyomban követelőzni kezdett. Azt akarta, hogy a gyár vásárolja meg neki a szükséges tankönyveket; emeljék a fizetését, csak egy műszakban dolgoztassák. Más is jár a gyárból egyetemre, azok soha nem követelőznek, ilyesminek nincs helye. Ezért kilépett, jelenleg a váci hajógyáriban dolgozik, s tovább jár az egyetemre. Boróka Lászlóné KlSZ-tit- kár: — A fiatalok éppen az ellen harcolnak, az az alapelvük, hogy nemcsak követelni kell, hanem adni is. Mégpedig először adni! A P. E. vállalt ugyan egy komoly KlSZ-funk- ciót is, de azon kívül semmit sem csinált, csupán munkaidő alatt eljárt a gyűlésekre. Kiderül aztán, hogy P. E. és az itt dolgozó V. O. jóba lettek, megtetszettek egymásnak, ahogy az a fiataloknál már lenni szokott. — V. O. közölte később, hogy szeretne műszaki rajzolónak tanulni, s gépipari technikumba járni. Van már egy műszaki rajzolónk, többre nincs szükség ebben a gyárban. A szövőszakmához textilipari technikum szükséges. Oda elengedte volna a gyár. . így aztán a V. O. elvágyott P. E. után. Rózsáné Zöld hajháló van a fején, a kilógó tincsek néha mozdulnak egyet, ha fejbólintással ad nyomatékot a szónak Rózsa Ferencné. — Jól megöregedtem itt. 1940. április 15-én, hétfőn reggel nyolc órakor léptem be a gyár kapuján. Nehezen sikerült bekerülni, azt mondhatom. Egy álló évig jártam ide a kapuba. Egy álló évig mindennap mondták, ne jöjjek ide, majd úgyis üzennek, ha akad munka. Hát nem győztem én azt kivárni. Csak jöttem, csak jöttem minden áldott napon. Aztán egyszer, amikor éppen nem voltam itt, üzentek! Sikerült! Két hétig voltam tanuló. Nem kínlódtak a munkással. Vagy megtanulta a szövést, vagy nem. De biztattak: ha megtanulja, ne féljen, nem küldi el senki. Megtanultam, megszerettem. Bírom is még, nem zúgolódom, mint a többiek. Annyian elmentek már, én mindig maradtam. A gépeimet nagyon szeretem, a mostaniakon húsz éve dolgozom. Volt időnk jól megismerkedni. A munkatársaimmal semmi bajom, dolgozott egyszer mellettem egy fiatal lány, párja nincsen. Jók és ügyesek a mi fiataljaink! Rózsa Ferencné nyolc gépet hajt egyszerre. Ez a legnagyobb teljesítmény, ezért nem is kötelező csinálni. Aki akar, leállhat vele, akár hosszabb időre is. Legjobban a nyolctáblás szimultán sakkjátszmához hasonlítható. Számadattal is ki lehet fejezni a nyolc gép hajtását: 80 százalékos megterhelést jelent. Ennyi a kétkezi, az aktív munka. A maradék húsz százalék figyeléssel telik. A selyemszálakhoz jó szem, és finom ujjak szükségesek. Fehér Béla Átadta megbízólevelét Ausztrália első nagykövete Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke kedden fogadta Laurence Corkery rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, az Ausztráliai Államszövetség első magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízó- levelét. 'Corkery nagykövet megbízólevelének átadásakor beszédet mondott. A nagykövet beszédére Losonczi Pál válaszolt. A megbízólevél átadása után a nagykövet bemutatta Losonczi Pálnak a kíséretében megjelent Gerald Watkins nagykövetségi tanácsost és dr. Michel Clancy nagykövetségi másodtitkárt. Az Elnöki Tanács elnöke szívélyes beszélgetést folytatott a nagykövettel, aki ezek után a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. Dózsa-jubileum előtt Tyúkod iskolásai zászlót adnak Ceglédnek Június 25-én rendezik meg Cegléden, a híres beszéd színhelyén, a Dózsa-jubileum központi ünnepségét. Dózsa György születése 500. évfordulójának megünneplésére országszerte készülnek. Egy kis Szabolcs-Szatmár megyei faluban, Tyúkodon, élénk hagyományai vannak az 1514-es felkelésnek. Hiszen az, hogy a falu lakossága részt vett a harcokban, s utána mindenki részese volt a szörnyű megtorlásnak, évszázadokon át hagyományozódott. Amikor Tyúkodon tavaly megtudták, hogy Kállai Gyulának, a Hazafias Népfront elnökének vezetésével megalakult az országos Dózsa-emlék- bizottság, azonnal írtak, hogy elkészítik annak a zászlónak a mását, amellyel annak idején hadba vonultak a paraszt- seregek. A zászló — az úttörők és nekik segítő szüleik munkája — elkészült. S hosszú levelezés eredményeképpen megérkeztek Tyúkodra a zászlószalagok, az ország összes, Dózsa György nevét viselő úttörő- csapatától. Tegnap rendeztek ünnepséget Tyúkodon. Az úttörők a régi földszintes iskolából vitték át a zászlót az új, emeletes iskolába. Az údvaron felsorakozott gyerekek és felnőttek előtt Varjasi Béla csapatvezető ismertette a zászló elkészítésének történetét. Ezt követően tűzték föl az emlékszalagokat. Az ünnepségen — Bene József tanácselnök-helyettes vezetésével — Cegléd küldöttsége is megjelent. Bene József jelképesen elfogadta és megköszönte a tyukodiak ajándékát. Dr. Németh Péter muzeológus Tyúkod részvételét ismertette a nagy parasztháborúban, elmondván, hogy a jobbágyokon kívül a kisneme- sek is harcban állták. Ezután emlékkiállítást nyitottak az iskolában, amelyre az összes, magyarországi Dózsa György- úttörőcsapat küldött anyagot. Este tábortűzzel zárult az ünnepség. A június 25-én Cegléd főterén megrendezendő ünnepi felvonuláson hat tyukodi úttörő viszi majd a menet élén a híressé vált zászlót. Gesztelyi Nagy Zoltán A zsámbéki Üj Élet Tsz évek óta eredményesen gazdálkodik. A jó eredményeket elsősorban a kiváló szocialista brigádoknak köszönhetik. A képen: a majorságban delel a tehén- állomány. Eléggé becsüljük-e a munkásokat? H a egy vállalat vezetőit megkérdezzük, megbecsülik-e a fizikai munkásokat, sorolják a konkrétumokat; ennyi ember pénzjutalmat kapott, ennyi kitüntetést, annyit pedig jutalomüdülésre küldtek. A kérdező megnyugodhat: itt minden rendben van. A HVDSZ Pest megyei bizottsága azonban összegezte a helyiipar számait, s akkor derült ki, hogy korántsem ilyen kedvező a kép, ha egy iparágat összességében nézünk. Statisztikai adatok dokumentálják, hogy az anyagilag és erkölcsileg elismert fizikai munkások aránya évről évre csökken. Ragadjuk ki a megbecsülésnek csupán egyetlen formáját: a kiváló dolgozó kitüntetést. Pest megye helyiiparában 1968-ban 486-an kaptak kiváló dolgozó kitüntetést, közülük 324-en voltak fizikai állományban. 1971-ben 429 kitüntetést adtak át, s ebből 286 volt a fizikai munkás. A közbeeső évek számai az egyenletes csökkenést mutatják. M ár az is elgondolkoztató, hogy tavaly kevesebb kitüntetést adtak, mint négy éve. Vajon azt jelenti ez, hogy kevesebben érdemelték ki? Nem dolgoznak olyan szívvel, lelkesedéssel az emberek, mint korábban? Ha így van, erre oda kell figyelni... Vagy talán magasabbra emelik a mércét? Ez nem is vitás, ebben az esetben mégsem erről van szó. Egy esztendő alatt csaknem 20 százalékkal nőtt a megye helyiiparában foglalkoztatottak száma, s ha a munkerőgya- rapodással nem járt is együtt a kitüntetettek számának emelkedése, nem indokolt a csökkenés. Mi lehet az oka, hogy kevesebb a kitüntetett munkás? A lehetséges következtetések közül nézzünk kettőt: idéztük már, hogy egy éven belül 20 százalékkal többen vállaltak munkát, s jelenlegtöbb mint tizenkétezren dolgoznak a helyiiparban. Ez az adat örvendetes, mert azt jelenti, hogy a lakossági szolgáltatás évről évre javul. Csak az a kérdés, hogy egy-egy vállalatnál a munkások vagy pedig az alkalmazottak száma nőtt ilyen arányban. Mindenesetre, ha a fizikai munkások kevesebb kitüntetést kapnak, az alkalmazottak javára billen a mérleg. A másik következtetés: a 'számok — egy-egy vállalat pozitív példája ellenére is — azt bizonyítják, hogy nem becsülik eléggé a fizikai munkásokat. A HVDSZ megyei bizottságának ülésén, ahol a közelmúltban egy esztendő munkáját értékelték, elhangzott, hogy a gazdasági vezetők és a szakszervezeti szervek fordítsanak nagyobb figyelmet a fizikai munkások anyagi és erkölcsi elismerésére.'A felhívás időszerűségét s a következtetést másik adattal is bizonyíthatjuk: 1970-ben a megye helyiiparában 283 dolgozó adott be újítást, tavaly már csak 264. Ha egy munkás úgy érzi, hogy munkáját nem értékelik eléggé, megváltozik a viszonya munkahelyéhez. Nem érdeklik a vállalat gondjai, nem töri a fejét azon, hogyan lehetne köny- nyebbé, gyorsabbá tenni egy termék megmunkálását, nem foglalkozik újításokkal. Ez pedig az erkölcsi kár mellett — hi- , szén nem érzi sajátjának az üzemet — felmérhetetlen anyagi veszteséget is jelent a vállalatnak. F élreértés ne essék: még nem kongatjuk a vészharangot, nem azt kérdezzük: hova vezet egy munkásállamban, ha nem becsülik eléggé a fizikai dolgozókat. Nem ilyen veszélyes a helyzet. Csupán egy jelenségre figyelmeztetünk, mert úgy gondoljuk, hogy nem csak a megye helyiiparának sajátossága, hogy évről évre kevesebb fizikai munkás részesül az anyagi és erkölcsi megbecsülést egyaránt jelentő „kiváló dolgozó” kitüntetésben. Soós Ibolya Megtisztelő kötelesség A hivatalos órák után A Dél-Pest megyei képzőművészek tavalyi, monori tárlatának megnyitóján — vasárnap délelőtt — megjelent dr. Vecserek Lajos tanácselnök is. A gyömrői ifjúsági klub fiataljai az ősszel házi asztalitenisz-bajnokságot rendeztek . és zsürielnöknek dr. Kiss József vb-titkárt hívták meg. Elfogadta a meghívást. A verseny a késő estébe nyú- lott... / Magánemberként is Vecsei Gyula piliscsabai tanácselnök egy gyermeki kezek által gondosan készített meghívót mutat. „A pilisligeti 484. számú Zrínyi Ilona úttörő- csapat szeretettel meghívja kisdobos- és úttörőavató ünnepségére ...” Minden évben megérkezik a kedves meghívó — mondja a tanácselnök —, s nemcsak Pilisligetről, hanem a csabai és a tinnyei iskola úttörőcsapatától is. A meghívásnak minden évben eleget teszek. Elvárják, hogy a tanácselnök, vagy a tanács más vezetője megjelenjen az iskolai évnyitókon, évzárókon is. Minden alkalommal meghívnak a községek társadalmi és kulturális rendezvényeire, és megtisztelő kötelességemnek tartom, hogy azokon részt is vegyek. Mondok néhány példát a közelmúltból. Mind a piliscsabai, mind a tinnyei ifjúsági klub elnyerte a kiváló címet. Ebből az alkalomból márciusban kis házi ünnepséget rendeztek. Meghívtak, ott voltam. A megyei és a községi könyvtár a közelmúltban, pontosan május 23-án író—olvasó találkozót rendezett, Fábián Zoltán író és Sólyom Ildikó színművész részvételével. Nagyon szép este volt... — Piliscsabán és a közigazgatásilag hozzá tartozó Tiny- nyén elvárják a rendező szervek, az emberek, hogy a tanácselnök hivatali időn kívül is megjelenjen rendezvényeiken. Ügy érzem, hogy ez az elvárás a tanács iránt megnyilvánuló bizalom, tisztelet jele, a meghívásnak eleget tenni kötelességem. A városban hagyomány Szentendre társadalmi, kulturális élete egész évben pezsgő, a nyári szezonban azonban megsokasodnak a rendezvények. Nem marad úgyszólván egy szombat-vasárnap sem esemény nélkül. — Meghívnak bennünket — hogy csak néhány példát említsek — a ktsz-ek, a termelő- szövetkezetek zárszámadó közgyűléseikre — mondja Hidas Pál tanácselnök —, a vállalatok nagyobb, ünnepibb tanácskozásaikra, a TIT a közgyűlésére, a tűzoltók a versenyükre, érkeznek a meghívók irodalmi estekre, hangversenyekre, színházi bemutatókra, képzőművészeti kiállítások megnyitóira. Szentendrén hagyomány, hogy a város vezetői megjelennek ezeken, — Elvárják tehát tőlünk, hogy a meghívásoknak eleget tegyünk. Ha néha mégsem sikerül, .másnap hallom: lám- lám, X rendezvényen ott volt, ezen nem, miért éppen arra, és a miénkre miért nem ... Állásfoglalást vélnek ebből kiolvasni, holott talán mondanom sem kell, nem erről van szó. Most, hogy a küszöbön van a nyári szezon, már előre látom, alig-alig lesz egy szabad szombat estém, vasárnapom. Nem csupán a vezetőknek szól — A meghívóknak örülünk, köszönettel vesszük. Még a szemrehányások igazát is el lehet ismerni, hisz azt bizonyítják, hogy a meghívások nem formálisak, hanem őszinték. A tanácsi vezetők címére érkező invitálásokat úgy tekintjük, mint amelyek semmiképpen sem csupán a vezetőket, a személyeket tisztelik meg, hanem magát a tanácsot, a testületet. Megjelenésünk a rendezvényeken — ismétlem — nálunk hagyomány, természetes dolog. — Ezek után azt kérdi, hogy mikor sétáltam utoljára végig magánemberként, a friss levegőből mélyeket szippantva, gyönyörködve a szép szentendrei Duna-parton? Régen. Ha a párt-végrehajtóbizottság ülésére megyek, előbb indulok el a tanácsházáról, és sétálva teszem meg az utat. Ha nem kell éppen kocsival rohannom... Deregán Gábor
