Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-06 / 131. szám

r£3t éitCYFI 1972. JÜN1US 6., KEDD T V-FIGYELŐ Főbérlők—albérlők. Ko­rábban megírtam már a Jogi esetek dicséretére, hogy nem egyszerű „szabálymagyará­zat”, dramatizált eligazítás a paragrafusok útvesztőjében, hanem a közvélemény állásá­nak, a társadalmi magatartá­sok típusainak is fokmérője. Jó érzékkel tapint a fejlődés — és a vele kapcsolatos jogi szabályozás — legkényesebb pontjaira, azt sem tagadván, hogy némely esetben a tör­vény, a bírói ítélet hasonló a szenteltvízhez: hinni kell megvalósulásában, a végre­hajtás egyelőre elmarad. A lakáskérdés tengernyi nehéz­sége, gyűlölködés, kölcsönös gyanakvás, a pőre érdek nyűt és lappangó szembefeszülése jellemzően és tanulságosan csapódott ki a legutóbbi adás példaesetéhez fűzött kommen­tárokban. Szinte ott éreztem a lakástulajdon biztonságát a nyilatkozók mögött, akik sze­rint a fondorlatos albérlőt el kell marasztalni pereskedésé­ért, hiszen vállalta a feltéte­leket. Csupán arról feledkez­tek meg a hozzászólók, hogy a kikötések eleve embertele­nek voltak. (A példa is sántí­tott kissé: kötve hiszem, hogy bárki is elismerné a lelépési összeg felvételét, arról pedig nem esett szó: adott-e írást róla...) Másfelől a gyakorló albérlő is megfeledkezik fel­háborodásában azokról a sorstársakról, akik beköltöz­vén, a lakást magukénak te­kintik, s az együttélés elemi szabályait sem hajlandók tu­domásul venni. Nem kétsé­ges: az elszabadult indulatok­nak csak a lakásépítés vet­het véget, ám a megoldásig is szükség van modus viven- dire, a békés együttlakás alap­elveinek kimondására és meg- tartatására. Ezért a törvény ismertetése mellett előtérbe kerül a vitában kibontakozó nevelő funkció is, aminek megfelelni a szűkre szabott negyven percben alig lehet­séges. Tudomásul kell ven­nünk: ez a műsorforma máris túlnőtt eredeti célkitűzésén. Ezért kockáztatom meg an­nak megfontolását, nem vol- na-e érdemes — az eredeti keretek megtartásával — megkísérelni a tágítást, a cél­ba vett jelenség több oldalú, módszeres feltérképezését, s ennek megtörténtével józan helyzetjelentést adni: eddig terjed a törvény hatalma, je­lenleg ennyit lehet végrehaj­tani belőle, a közeli jövő ilyen meg ilyen javulási lehetősé­get ígér, ha — és ezután fel­sorolni a há-kat, melyek tar­talommal való megtöltése már mindnyájunk feladata, a tár­sadalmi össztevékenység elő- remozgásának eredője. Az én csatornáin... Komiós János másodszor jelentkező, s az „érem”-nél sokoldalúságá­val máris többet ígérő műso­ra például ilyen irányú kísér­let. Látszólag jelentéktelen ügyből — való-e a foci a nők­nek? — kiindulva, humoros­ironikus hangnemben tulaj­donképpen a női egyenjogúság elvének fonákját, az előítéle­tek sokszor nem is rosszindu­latú, de makacsul létező szö­vevényét világította át ötlete­sen, gazdag illusztrációval. Inkább csak kérdezett, a vá­laszt ránk bízta, de a jelen­ségek nagyon is tudatos cso­portosításával mindvégig ál­lásfoglalásra serkentett, s alighanem sok ezer nézőben lazított meg véleménykövüle­teket, késztetett meggondolat­lan kijelentések meggondolá­sára. A kitartó kérdezősködés „rossz szokását” oltja be a közömbösökbe, példát mutat­va a hétköznapi ellentmondá­sok feloldására. Szemünk láttára alakul ki a tévé-pub­licisztika igen hatásos formá­„... Pilsen bányáját újból meg kell nyitni./ Készül Pest megye helytörténeti lexikonja Nem a csehországi Pilsen aranybányáját, aranyló, híres sörét főző gyárát, hanem Nagybörzsöny bányáját kell megnyitni. Ez olvasható egy három évszázados irományban, amelyet az Országos Levéltár őriz és fotókópiáját most ta­nulmányozzák a Pest megyei Levéltár munkatársai. Ismeretlen okmányok Készül a megye helytörté­neti lexikonja, szerkesztői, Pest megye levéltárosai, felku­tatnak minden megyei község­re vonatkozó régi adatot. Fel­táró munkájuk közben az Or­szágos Levéltárban olyan szá­mos Pest megyei községre vo­natkozó iratra bukkantak, amelyeket mostanáig Pest me­gye történetével kapcsolatban még sohasem dolgoztak fel. „Buda várához a Duna észa­ki folyása mindkét partján levő városok és községek ösz- szeírása azokkal a jobbágyi szolgáltatásokkal egyetemben, amelyeket azok török földes­uruknak fizettek.” Cirkalmas, szép betűkkel, német nyelven írták fel 1688- ban, tehát két esztendővel Buda visszavétele után az ok­mány címlapjára. Nyilván a lakosság adóztatása célzatával. A német címlap mögött vi­szont latinul olvasható Nagy­maros mezőváros, Maros köz­ség (kétségkívül Kismaros), Szokolya, Bogdán (Dunabog- dány), Kisorosi, Vác városa. Kösd, Veresegyház, Szada, Tót­falu (Tahitótfalu), Monostor (Szigetmonostor), Megyer (Pócsmegyer) helységekben hány családfő élt, fiúgyerme­keivel. mennyi lábasjószáguk és szőlőjük volt. Továbbá me­lyik község mennyi robotot és természetbeni, vagy pénzjutta­tást adott a budai pasának Vácott például mindössze negyven családfő neve szere­pel az összeírásban, Tótfalu­ban is többen, ötvenhárom család lakott a török hódolt­ság utolsó idejében. Egy német oldal A sok latin oldal között egyetlen német akad: a Pilsen községre vonatkozó összeírás. Német lakói így nevezték el falujukat, amikor még az Ár­pád-házi király idejében ide­telepedtek. Bányászok voltak, azért hívták be őket, mert ara­nyat, ezüstöt rejtett a hegy méhe. Átvészelték a török idő­ket, de új uruknak nem bá­nyásztak. Mint az irományból kiderül, régi kiváltságukat mégis megtarthatták, robotot nem szolgáltattak, csak kész­pénzben adóztak. Az összeírás idején a tizenkilenc jobbágy, meg tíz zsellércsalád lakta népes falu bírája Hans Teufel volt. Az okmány újabb bizonyí­téka annak, hogy Nagybör­zsöny lakosságának német származású és ma is német családnevű része évszázadok óta él ebben a községben. Az összeírás német oldalai legvé­gén olvasható: „A keresztény időkben léte­sült arany- és ezüstbányát új­ból meg kell nyitni.” A mélységet kiaknázták Meg is nyitották, de aztán, még a múlt században bezár­ták. Nem volt érdemes már bányászni. Többször szó esik róla, hogy megint folytatják Nagybörzsönyben a bányá- szást. Geológusok is vizsgálód­tak a mélyben, úgy látszik azonban, hiába A bányásziva­dékok ma elégedett tsz-tagok, gyári munkások. Az újkori helytörténet ezt jegyezheti fel róluk. Sz. E. ja, mely persze „különcsator- nás”, Komlósra szabott mód­szer (isten őrizzen attól, hogy utánozzák!) — elfogulatlan nyíltságával mégis követendő eljárás. Járható útja ez a te­levíziós egyéniségek egészsé­ges kibontakozásának, egyút­tal él a tévé teljes eszköztá­rával: személyes jelenlét, képernyő a képernyőn, gúnyo- ros kommentárok, néha pusz­ta mosolyba rejtett mondani­valóval, riport-, filmbejátszás, rajzok — az eszközök mindig a célnak alárendelve vonul­nak fel. Nem ötletszerűen kapcsoltam össze két, merő­ben különböző műsort, hanem hogy rámutassak: így kell az utat keresni ahhoz, hogy az érdekes „közérdekessé” vál­jék, az érdeklődés leközlésé- ből a közérdeklődés felkelté­se sarjadjon ki. Szombati műsor. a tele­vízióban nemcsak adások vannak — műsort is kompo­nálnak. Ez akkor is jó lehet, ha egy-egy napon szűkös vagy hiányzik a „saját ter­més”. A szerkezetnek azon­ban változatosságot kell tük­röznie, sokféle igény kielégí­tésének szándékával. E tekin­tetben valóban elmarasztal­ható a legutóbbi szombati program, önmagában dicsé­retes Fábri Zoltán—Sánta Fe­renc immár filmtörténeti je­lentőségű Húsz óró-jának ve­títése, és helye van a képer­nyőn a némiképp kommersz- romantikus, modernizált Phaedrá-nak. De ha valaki aznap még moziba is elment, szinte filmfesztiválon érezhet­te magát, s ez már sok a jó­ból. Az egymás sarkát taposó játékfilmek kioltják egymás hatását, a jó szándék itt ön­maga ellentétébe fordul. A bíráló persze tisztában van a műsorszerkesztés némelykor rendkívüli nehézségeivel (amiről a közönség nemigen hajlandó tudomást venni), de kötelességének érzi, hogy efféle, könnyen elkerülhető aránytalanságokra rámutas­son. Lehotay-Horváth György Az intézmény vizsgája is volt Növendékhangversenyek a váci zeneiskolában A váci zeneiskola a múlt évben először rendezett a tan­év végén nyilvános hangver­senyt a „B” tagozatos növen­dékek fellépésével. Míg a ze­neiskolák „A” tagozatán a pusztán kedvtelésből muzsiká­lók tanulnak, a „B” tagozat azok számára nyúlt az előző­nél elmélyültebb képzést, aki­ket az iskola alkalmasnak ítél a későbbi zenei pályára. Hat estén Idén is sikeresen, és a kö­zönség lelkes érdeklődésétől övezve zajlott le az iskola harmincnyolc „B” tagozatos növendékének hangversenye. Május 24—31-ig hat estén hallhattuk a fiatal muzsikus- jelöltek produkcióit. Bizonyára sok munkát és izgalmat jelen­tett a növendékek számára a nyilvános fellépés. De az is­kola maga is mintegy vizs­gázott ezen a hangverseny- sorozaton, hiszen növendékei­nek legjobbjait állította pó­diumra. A közönség bátorító lelkese­dése — amely a felnőtt mű­vész számára is létfontosságú — serkentően hatott a fiata­lokra. A szülők és a felnőtt közönség mellett a zenei tago­zatú általános iskola tanulói közül is sokan végighallgatták a koncerteket. A sikeres koncertek A legnagyobb sikert a 24-én, 29-én és 30-án lezajlott kon­certek aratták. Ezek műsorá­ból a zongoristák közül Malc- lári Gábor, Bartók Anna, Bíró Ágnes, Pernói Anna, Szi­kom Zsuzsa, Kántor Erzsébet és Nagy Zsuzsa szereplése, a hegedűsök közül Gödény Gertrud és Dudás Anna, vala­mint Brusznyai Margit (gor­donka), Sarkadi László (har­sona), és Kapuszta Jenő (trom­bita) produkciója érdemel kü­lön említést. Közülük többen felvételiznek idén a Zenemű­vészeti Főiskolára, a tanár­képzőre, vagy a Pedegógiai Főiskolára, sőt néhányan már­is felvételt nyertek. Első a színvonal — örülünk, ha minél töb­ben szeretnének zenét tanulni, ha sokan járnak ide az isko­lába — mondta Cs. Nagy Ta­más, a zeneiskola igazgatója, a hangversenyek után —, de nem kívánjuk okvetlenül nö­velni a „B” tagozatos növen­dékek számát. Itt a minősé­gen van a hangsúly, s inkább a színvonalat szeretnénk emel­ni. Célunk, hogy azokat ve­gyük fel, akik igazán ráter­mettek, akiknél reményünk van rá, hogy valóban a zenei pályán maradnak, s akik a gyakorlást is komolyan ve­szik. (K. A.) JUBILÁL AZ UIC Múzeum lesz Nagycenken Az idén lesz az UIC — a Nemzetközi Vasút Egyesület — fennállásának ötvenedik év­fordulója. A Közlekedési Mú­zeum az egyesület párizsi iro­dájával közösen fővárosunk­ban rendez nagyszabású be­mutatót. Az UlC-ról tudni kell, hogy alapjában véve a nyugat-európai országok vas­úttársaságainak szövetsége, de hazánk is tagja, tekintve, hogy Magyarország központi helyen fekszik Európában. A kiállítás egy része lesz a jubileumi rendezvény- sorozatnak, s a színhely Budapest. A Nemzetközi Vasút Egye­sület a nemzetközi forgalom biztosítását, a vasutak fejlesz­tését, a személy- és áruforga­lom minél tökéletesebb és modernebb lebonyolítását tűz­te ki célul. Közös műszaki kutatások segítségével igyek­szik kidolgozni például az egységes műszáki berendezé­sek megteremtését. A budapesti kiállítás meg­nyitása szeptember 20-án án lesz, de folyamatosan nyitva tart majd az októberi múzeumi hó­nap idején is. A kiállítás első részében mutatják be az UIC alapítását, fél évszázados mű­ködését, részletesen kitérve az elért eredményekre. A kiállí­tás látogatói megismerkedhet­nek azzal, hogyan veszi ki ré­szét az UIC működéséből a Magyar Államvasutak, s ho­FOVÁROSI SZÍNHÁZI ESTEK BELLA Szomory-bemutató a Vígszínházban 0 Ápolja a hagyományokat a Vígszínház: 1913-ban mutat­ta be a Bellá-t, s színre hozta 1972-ben is. Ötvenkilenc év­vel ezelőtt Szomory Dezső darabja nagy társasági ese­ménynek számíthatott polgári és arisztokrata félvilági kö­rökben, sőt azok köreiben is, akik a művészvilágban tör­téntekről pletykák útján avattattak be. Szomory ottho­nosan mozog ebben a világ­ban, hiszen életének és mű­vészetének levegőjét innen szívta magába. Jól ismeri a Bellák történetét, az olyan polgárlányokét, akik arisztok­rata szeretők révén jutottak a művészi karrierhez. Azt is tapasztalta, hogy saját osztá­lya, a polgárság, elég tehetet­len, erőtlen és korrupt ahhoz, hogy igyekezzék átvenni elő­deinek életformáját, eszmé­nyeit, feladva önmagát is, elég buta, korlátolt és felvi- lágosulatlan, hogy behódol­jon letűnt korok tőle idegen előjogainak, ahelyett, hogy saját világa törvényei sze­rint rendezte volna be életét. Szomory ezért kigúnyolja a Bellát és szüleit, kinevetteti a pártfogó szerető grófot és „udvari bohócnak” ábrázolja Bella fogorvos férjét, aki nem tud harcolni jogaiért. A da­rab végén azonban Bella sza­kít a gróffal, „kirúgja” és jo­gaiba helyezi férjét. Ennyi elégtétellel tartozik önmagá­nak Szomory. Erőtlen és hi­teltelen még ez a sovány elég­tétel is, ugyan ki hiszi azt el, hogy Bella megelégszik ezzel a férji „pojácával”, aki la­kájnak sokkal alkalmasabb, mint a ház urának. Szomory sem különbözik korának ma­gyar polgárától, még happy endje is a polgár rovására hiteltelen, mert szíve szerint ő is arisztokrata és dzsentry párti, de hiába szeretne ne­mes lenni, korlátáit nem tud­ja átlépni felfelé, pedig mennyire szeretné, ötvenki­lenc évvel ezelőtt gróf is, pol­gár is elégedetten távozhatott a Vígszínházból, mert végül is jól szórakoztak. Az a kis fricska grófnak is, polgárnak is, csak a szalonokban szoká­sos jókedv és éle színpadra mentését szolgálta. Ma, a hetvenes évek ele­jén, is jókedve kerekedhet a közönségnek, ha eme élceske- dő darabhoz néhány Arisztid és Tasziló, vagy más egyéb típusú viccet társít. Mert a viccek világába tartozik ez a darab manapság. Bármennyi­re ötletesen és szépen görge­ti is mondatait Szomory, bár­mennyire zsúfolja szecessziós tirádákkal nyelvét, amit ezen a nyelven elmond, az már 1913-ban is későn jött szó volt, ötven-hatvan évvel előbb lett volna igazán aktuális. Ami saját korában is elavult, az fél évszázad múltán tréfává zsugorodik, jobb esetekben. A Bella ilyen „jobb eset”. Három felvonásban azon­ban kimerítően hosszú, ha Marton László rendező két részre rövidíti, nem vesztett volna vele semmit. Ezenkí­vül: humorosabban is felfog­hatta volna ezt a játékot, ő talán még az írónál is komo­lyabban veszi. Az előadás rit­musa lassú, vontatott életké­pekben jeleníti meg Marton László a darabot, ö is besé­tált Szomory zsákutcájába, még szerencsétlenebbre értel­mezett férj-figurája jelenték­telen ellenerőt képvisel a gró­fi presztízzsel szemben. A rendező színészvezetése egye­netlen, ahány szereplő, annyi értelmezés. A szereplők közül Halász Judit a primadonnát, Bellát alakítja — néhány kedves egyéni színnel —, a gróf Dar­vas Iván a viccek monoklis Taszilóját eleveníti meg — mulatságos rutinnal —, a férj, Tahi-Tóth László szá­nandó udvari pojáca — „tahi- tótos” lírával —, Bella anyja, Bulla EIma realista komédiát játszik — megszokott, magas színvonalon — a naeymama, Gobbi Hilda pedig Gobbi Hil­dát alakítja, elementáris ka- rikírozó erővel, példát mutat­va, hogyan kellett volna ezt a darabot 1972-ben színre vin­ni, ha egyáltalán kellett vol­na. Berkovits György gyan hasznosítják a mi közle­kedésünkben azokat a tapasz­talatokat és eredményeket, melyeket a nagy vasúti szer­vezet szerzett. A másik idei esemény már csak hazánkhoz kötődik. A nagycenki Széchenyi- kastélyt előreláthatólag augusztus 20-án adják át az építők, akik a műemléki helyreállítá­si munkát végzik. Az már biztos, hogy a földszinten Szé­chenyi István munkásságát mutatják be, kitérve a család és a kastély történetére is. Az emeleti részt a Közlekedési Múzeum rendezi be, egy na­gyon érdekesnek és hasznos­nak mondható kiállítással, melynek címe: Széchenyi, a közlekedéspolitikus. A múzeumi kisvasút első szakasza már működik. A második szakaszát most építik meg, így az utasok a híres hársfasor végéig utazhatnak. A kisvasutat a vasutasnapon szeretnék átadni a közönség­nek. F. B. Az apróhirdetések felvétele a cegéldi nyomdában megszűnt. HIRDETÉSFELVÉTEL CEGLÉDEN A GUBODI U. 14. SZ ALATT, Ócsai Gézánál. Sütőipari Vállalat FELVÉTELRE KERES A Ceglédi két, több éves gyakoilattal rendelkező autómotor-szerelőt. jelentkezés a tmk-vezetőnél, Cegléd, Mizsei út 19-21. Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy 8x20-as 6 lapu tövigmenetes csavar (egyéb méretek is), továbbá húzott - hengerelt áruk széles választékban kaphatók a dunaharaszti 152-es vasboltunkban (Bajcsy-Zsilinszky u. 104. sz.) Telefon: 13. PEST MEGYEI IPARCIKK KISKERESKEDELMI MA1TÁLÁT I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom