Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-06 / 131. szám

1972. JÜNIUS 6., KEDD 5 Miért nem maradnak ... DÓZSA-JUBILEUM ELŐTT Pest megyei ajánló kiadvány a Dózsa-emlékünnepségekhez KEZDJÜK EGY MEGHÖK­KENTŐ SZÁMAD VITAE: az ötvenöt éven felüli aktív dol­gozók aránya nálunk megkö­zelítően kilenc százalék. Vagy­is^ minden tizenegyedik kere­ső jutott el a mur-kaképesség lassú csökkenésének határáig. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekben azonban ennél sokkal több, 25 százalék, azaz minden negyedik ember! Ma­ga ez a tény is kiáltóan sürge­ti a sokat emlegetett nemze­dékváltást. Ez azonban nem oly egyszerű. Most például kereken százezer KISZ-kor- osztálvú fiatal dolgozik a tsz-ekben. De, ha a paraszt- emberek nyugdíjkorhatárát öt évvel leszállítanák, akkor egyik pillanatról a másikra ugyancsak kerek százezer tag válhatna ki a munkából. Kellene tehát a nemzedék- váltás, kellenének a fiatalok. D: nem jönnek. Vagy alig jönnek. Kevesen, azok is — tisztelet a kivételnek — in­kább olyanok, akik úgy érzik, másutt nem boldogulhatná­nak. Ebben a tempóban a pi­henőre térő öregek munka­erejét nem tudjuk pótolni. Pe­dig a tsz ma már nem bizony­talan perspektíva. A munká­sok és parasztok kereseti vi­szonyai nagyjából kiegyenlí­tődtek, ám az átlag mögött a fiatalok nézőpontjából két előny húzódik meg. Egyik, hogy a jó munkakörben lévő, modern mezőgazdasághoz ér­tő fiatal olyan beosztást kap­hat, ahol jóval az átlag feletti keresethez ju.. A másik, hogy városon most lényegesen gyor­sabban emelkednek a megél­hetési költségek, tehát falun maradni anyagi előny. MÉGSEM MARADNAK FALUN A FIATALOK, vagy nem annyian, amennyire most égető szükség lenne. Mitakar­nak hát? Véleményem szerint a falusi fiatalság azt kívánja, hogy, ha otthon marad, tsz-be lép, éle­te ne különbözzék lényegesen városra ment, ipari munkába állott kortársainak életétől. Könnyű ezt leírni, de a som­más kívánság mögött renge­teg részkérdés húzódik; a megoldásban munkát talál nemcsak a tsz vezetése, de társadalmunk úgyszólván minden felelős* vezetője is. Elsőnek említsünk talán egy olyan vonatkozást, amiről nem vagy nem szívesen beszé­lünk. A klasszikus paraszti vi­lágtól bő három évtized vá­laszt már el bennünket, a földreform is több mint ne­gyedszázaddal ezelőtt volt. Tíz­egynéhány esztendeje annak is, hogy befejeződött a mező- gazdaság kollektivizálása. A most negyvenéves emberek között kevés olyan akad, aki igazi egyéni gazda volt vala­ha, a harminc évnél fiatalab­bak pedig legfeljebb gyermek­koruk homályából emlékeznek a földimádatra, az önálló pa­raszti lét külön világára. Már­Veres Péter születésének 75. évfordulója alkalmából iro­dalmi napokat rendeztek Bal­mazújvárosban, az író szülő­falujában. A kétnapos prog­ram vasárnap délelőtt Veres Péter szobrának leleplezésével kezdődött. A művelődési ház előtt, a község főterén felállí­tott bronzszobrot, Somogyi Árpád Munkácsy-díjas mű­vész alkotta. Az avató ünnepségen részt A siklósi várfesztiválok szép hagyománya, hogy min­den alkalommal egy-egy új szoborral díszítik a tenkes- alji nagyközség tereit, park­jait. Az idei — június 11-én sorrakerülő — várfesztiválon újabb szép szobrot avatnak: Perényiné Kanizsai Dorottya tiszteletére. A siklósi vár haj­dani nagyasszonya az 1526-os mohácsi vész magyar hősi ha­lottainak eltemettetésével ír­ta be nevét a történelmünk­pedig a mi egész érdekeltségi rendszerünk erre épült, arra a bizonyos „paraszti gondolko­dásmódra", amit a fiatalokban már hiába keresünk. BEVEZETTÜK A FÖLDJÁ­RADÉKOT, kötelezővé tettük, eredményesen hatottunk is vele az idősebb generációra. A fiatalnak sose volt földje, őket nem hatja meg a földjáradék. 0 a közös építéséhez nem az egyénileg gyűjtött vagyonká­jával járul hozzá, hanem ta­nult ismereteivel és ifjú ener­giájával, tehát a munkájával. Meg kell találnunk a mód­ját, hogy ezt a hozzájáru­lást újszerű tulajdonosi érde­keltségként ismerjük el. A r-árak a differenciált nyere­ségrészesedéssel, törzsgárda- megbecsüléssel előbbre járnak ezen az úton, mint a csoport- tulajdon alapján gazdálkodó tsz-ek! Itt válik bizonytalanná az a megfogalmazás, hogy a pa­raszti jövedelmek „lényegében elérték az ipari színvonalat,,. Mert a „lényeg” csak a kere­set összegszerűsége. De ez fa­lun a közös és a háztáji együt­tes eredményéből adódik. A munkaidő pedig ma már külön a közösben is csak hajszálnyira marad el a gyári mögött. És még ehhez jön a háztáji el­foglaltság. A tsz-tag, ha ko­moly jövedelmet akar, irgal­matlan sokat dolgozik. Sokkal többet, mint a városi. Élhetne már szépen, csak nincs hozzá ideje. A fiatal ezt nem vállal­ja. Inkább lakik munkásszál­láson, de városi környezetben. Kiutat kell ebből találni. Vagy úgy, hogy megkeressük a ház­táji gazdálkodás emberkímélő, technikával segített változa­tait, vagy úgy, hogy a fiatalt elegendő keresethez juttatjuk a közösben, nem szorítjuk még otthoni munkára is. Ne beszéljünk most az is­tálló elé kitett vödörről meg szappanról, mint a munkahe­lyi mostohaság példájáról. Van még ilyen, de szerencsé­re nem ritkaság a közös gaz­daságokban a zuhanyozó, az öltözőszekrény sem. Ma már elemi követelmény ez, „istálló- szagúan a fiatal nem hajlandó haza indulni. SOKKAL IZGALMASABB KÉRDÉS néhány sor a statisz­tikából. Az egyenlőnek vett jövedelem mellett a tsz-tagok szociális ellátása csak 73 szá­zaléka a városinak. Még ezen belül a bölcsődei ellátás csak egyharmada, a szervezett üdü­lés egyötöde, az üzemi étkez­tetés egyhetede! Egyszerűen nem igaz, hogy ez azért van, mert a parasztember „nem igényli” az ilyen szolgáltatá­sokat. Talán az idős nem. A középkorú már szívesen ven­né, a fiatal pedig követeli. A boldoguláshoz falun is szük­séges, hogy az asszony dol­gozzon. Ha gyerek érkezik, ott is a bölcsőde lehet a megol­dás, különben a kicsi ember­ke az életszínvonalat viszi el. vett Darvas József, a Magyar íiók Szövetségének elnöke, Garamvölgyi József művelő­désügyi miniszterhelyettes. O.: volt az ünnepségen Veres Péter özvegye, megjelentek gyermekei, harcostársai és tisztelői. Vasárnap délután Balmaz­újvárosban a Kadarcs utca 6. szám alatti ház falán — ahol Veres Péter lakott — emlék­táblát lepleztek le. be. A hagyomány szerint Ka­nizsai Dorottya nyomban a török eltakarodása után a csa­tatérre sietett. Négyszáz em­bert fogadott fel, s a szerte­szét heverő halottakat össze­szedette és kegyelettel elte- mettette. Az egészalakos szobrot — Borsos Miklós Kos- suth-díjas szobrászművész al­kotását — a várpalota előtti parkban, Kanizsai Dorottya híres füveskertjének közelé­ben állítják fel. Az üdülés sem lehet városi privilégium. Az óhatatlanul szűk kört jelentő faluból még- inkább elkívánkozik legalább két hétre a fiatal ember. In­kább két hétre menjen, mint egész esztendőre... Igen, hallom a választ: csi­nálja meg mindezt a termelő- szövetkezet. (Számos tanács, amikor bölcsődét épít, tsz-tag- nak csak akkor ad helyet na a közös gazdaság ezt súlyos ezrekért megvásárolja.) Na­gyon primitív kibúvó ez a tár­sadalmi felelősség . alól. Ne felejtsük el, hogy a tsz: a termelő szövetkezet rövi­dítése. A mai tőkeszegény vi­szonyok között éppen elég, ha a tsz anyagi ereje futja a ter­melés nélkülözhetetlen fej­lesztésére, a munkakörülmé­nyek javítására, a tisztes jö­vedelem biztosítására. Leg­több közös gazdaság képtelen arra, hogy átvállalja még a társadalmi feladatokat is. RÖVIDEN TALÁN ENY- NYIT. A fiatalok korszerűbb életformát, korszerű életkö­rülményeket kívánnak akkor is, ha falun maradnak. És ha azt akarjuk, hogy falun ma­radjanak, akkor ezt a kíván­ságukat az eddiginél jobban figyelembe kell vennünk. Földeáki Béla A Vízügyi Tudományos Ku­tató Intézet Kvassay úti labo­ratóriumában modelleken vizs­gálják folyóink és tavaink áramlásait és a környezetre gyakorolt hatását. Jelenleg a Balaton, a Velencei-tó és a ba­jai Duna-szakasz kicsinyített Szervusz, Lajoskám, de ré­gen láttalak... — Én nem vagyok Lajos ... — Bocsáss meg. Az isten­verte arcmemóriám — men- tegetődzött Povázsai és mele­gen, igazán barátian magához ölelte a Lajos név ellen imént tiltakozó férfit, mondván: — Igazán ne haragudj Feri­kém ... Hogyan is nem ismer­hettelek meg. A jellegzetes or­rod, az arcodon ez a ránc ... — Én nem vagyok a maga Ferikéje... Én nem is isme­rem magát. Hülye! — mond­ta a férfi kimért rezignáció- val, rövid harc után lefejtve vállairól Povázsai karjait és máris eltűnt az emberforga­tagban. — Látod? Megőrülök! — fordult hozzám Povázsai. Az arcmemóriám ... Remélem te, te vagy? Megnyugtattam, hogy én, valóban én vagyok, régi jó barátja és megértője, aki mint valami lelki szemeteslá­da, rendszeresen magába fo­gadja Povázsai kis életének sok ostoba hulladékát. — Köszönöm öregem, hogy így mellém állsz. Te! Vol­tam orvosnál is. Vizsgáljon meg, mert mégis csak bor­zasztó, hogy egyik percről a másikra elfelejtem az arcát annak, akivel az imént be­Gödöllői tavasz, 1972 Erdész—vadász­találkozó A Gödöllői tavasz 1972 program keretében vasárnap erdész—vadász találkozót ren­deztek a gödöllői arborétum­ban. Az eseménysorozat meg­nyitóját szombat este tartot­ták a Petőfi Filmszínházban, ahol dr. Balassa Gyula nyu­galmazott miniszterhelyettes bemutatta a főleg Gödöllőn dolgozó Hárs Mihály filmren­dezőt. A Hárs Mihály rendez­te természetfilmeket 25 or­szágban ismerik, s a rendező­nek nagyon jó a kapcsolata a várossal. A bemutatás után vetítésre került sor. Vasárnap autóbuszok szál­lították az érdeklődőket a gö­döllői arborétumba. Meghívá­sos kotorékversenyt rendez­tek rókára és borzra, favágó­verseny volt, valamint erdei gép- és agancskiállítás. A fa­kitermelők közül a csapatver­senyben Valkó — Gödöllő — Galgamácsa áorrend alakult ki, az egyéni versenyben á valkói Nagy Mihály lett az első, és a szintén valkói Ba­logh Ferenc a második. modelljeit építették meg vizs­gálatok cél jára. A képen: mini­árvíz a bajai Duna-szakasz ki­csinyített modelljén. A kísér­letek során konfettiszórással állapítják meg az áramlatok alakulását és az ennek meg­felelő védelmi eljárásokat. széliem. Memóriagyakorlatra rendelt vissza, de elfelejtet­tem ... — Annak is az arcát? — Dehogy... A szobaszá­mot, ahol voltam és a szülész­hez nyitottam be. Kirúgott és majdnem rendőrért kiál­tott. Azt hiszem, végül is ön­gyilkos leszek, ha ez így megy tovább — siránkozott Pová­zsai, miközben gyanakodva fürkészte az arcomat, hogy az vagyok-e, akire emlékezik, jó helyre mondja-e sirámait. Megvigasztaltam. Történel­mi példákat találtam ki a szá­mára, elmondtam neki, hogy Kutuzov Wellington úrnak szólította Napóleont, hogy Caesar azt hitte Antonius- ról, hogy az apja, s Brutus- röl, hogy a fia, s hogyan fize­tett rá erre az utóbbi téve­désre. Sőt azt is kitaláltam neki, hogy egy híres költő, bizonyos Young Meer, hogyan hitte a feleségéről, hogy az nem a felesége, s emiatt, ho­gyan ajándékozta meg egy férfias éjszakával a húsz éve vele együtt unatkozó asszo­nyát ... Povázsai ekkor tört le tel­jesen: — Ezt nem kellett volna mondanod... — Mit? Ha egy kicsit megkésve is, | megjelent a Pest megyei Nép­művelési Tanácsadó Dózsa | György emlékét idéző kiadvá- i nya. Megkésve, hiszen, június ! 25-én ünnepli az ország — éppen Pest megyében, Ceglé­den — az 1514-es paraszthá­ború vezérének 500. születés­napját. A kiadvány célja ugyanis elsősorban az, hogy segítséget nyújtson mindazon intézményeknek, üzemeknek, iskoláknak, amelyek Dózsa György nevét viselik, az évfor­duló méltó megünnepléséhez. A kötet előszavát Simon István, Kossuth-díjas költő írta, tömören foglalja össze egyrészt Dózsa forradalmának lényegét, lefolyásának fő moz­zanatait, másrészt az irodalmi emlékek fölsorakoztatásával hozzásegít a rendezvények színvonalának biztosításához. Pataki Ferenc tanulmánya a történelem oldaláról közelíti meg Dózsa korát. Bemutatja a parasztság helyzetét, szól a háború kirobbanásának közve­tett és közvetlen okairól, a krónikás hitelességével idézi a háború lefolyását, majd a bu­kás okait és következményeit elemzi. Szatmári Lajos az 1514-es parasztháború irodalmi fel­dolgozásairól írt érdekes ta­nulmányt. E szerint már 1514 Alakulása óta viseli Dózsa György nevét a dömsödi ter­melőszövetkezet. A legendás parasztvezér születésének öt­századik évfordulójáról em­lékeztek meg tegnap este a szövetkezetiek, a Kék Duna vendéglő kerthelyiségében. Az ünnepi közgyűlést — melyre több mint kétszáz ta­got hívott meg a vezetőség — Balogh László, a termelőszö­vetkezet elnöke nyitotta meg. Ezután tartotta meg ünnepi megemlékezését Dömsöd köz­ség pártbizottságának titká­A Dózsáról szóló könyvek­ből kiállítást nyitott tegnap Pátyott a községi könyvtár. Este 7 órai kezdettel a Petőfi Termelőszövetkezet művelődé­si házában fiatal írók — Mó- zsi Ferenc és Kovács István — találkoztak olvasóikkal. A ta­lálkozót Lőrincz Miklós, a ter­— Ezt a példát, ezzel a Young Meerrel... Éppen most válók Jucitól. — Te jó ég! Elváltok, tíz év után? Dehát miért? — Az arcmemóriám miatt, hittem kezdetben ... Míg rá nem jöttem, hogy Jucinak is legalább olyan rossz az arc­memóriája, mint nekem... Látom, nem érted. Kérlek, megmondom őszintén, hogy egy nővel volt dolgom. Férfi vagyok, tíz évben egyszer nekem is szabad összehason­lítást tennem. Nem igaz? Szó­val egy nővel voltam kettes­ben, amikor... — amikor Ju­ci rádtörte az ajtót és ott ta­lált benneteket... — Egy nyavalyát. Senki sem törte rám az ajtót. Legkevés­bé Juci. Ugyanis ő volt velem. Az átkozott arcmemóriám! Tíz év után is összetévesz­tettem a feleségemet, egy ide­gen nővel, akit este leszó­lítottam az utcán... — Óriási! — kapott el a rö­högést roham... — Óriási!... Mintha Boccaccio írta vol­na... óriási!.., De miért vál­tok ezekután? — Miért, miért? Jucinak is rossz az arcmemóriája. Nem ismert meg, hogy én vagyok. Érted? Most válunk. Az arc­memóriánk miatt — mondta Povázsai és megcsókolta a ke­zem, azt hitte az arcom után, hogy a nagynénikéje vagyok. Gyurkó Géza májusában — hanem is iro­dalmi színvonalú — írás szü­letett a parasztháborúról. „Nagy csodajel történt a ke­resztes hadnál, melyet egy kardinális hirdetett egész Ma­gyarországon a török ellen” címmel. Ezt akkor júliusban már röpiratként is kinyomtat­tak. Attól kezdve nagyon sok krónikás, történetíró, költő, drámaíró és író dolgozta fel a Dózsa vezette parasztháború eseményeit, történelmi tanulsá gait. Nemegyszer éppen újabb forradalmak előkészítését segí­tették ezek az irodalmi emlék­idézések, gondoljunk csak Pe­tőfi híres versére: „még kér a nép, most adjatok neki... nem hallottátok Dózsa György hí­rét?" vagy Ady szavaira: „Mi lesz, ha Dózsa György kósza népe rettenetes nagy dühvei özönöl”. A kötet két tanulmányát irodalmi szemelvények egészí­tik ki, valamint jól sikerült összeállítás irodalmi, ének-, zene- és kórusművekről, ame­lyek eligazodást nyújtanak a Dózsa-emlékműsorok rende­zőinek. A kiadvány utószavában a műsorszerkesztőknék ad prak­tikus jó tanácsokat Kovács Gyula, a Pest megyei Népmű­velési Tanácsadó vezetője. P. P. ra, Decsov Lajos. Beszédé­ben történelmi visszapillan­tással rajzolta meg a kort, a parasztháború előzményeit, Dózsa kaszás parasztjainak harcát a földesúri önkénnyel, a kizsákmányolás ellen. Szólt a háború vérbefojtásáról, s a Dózsa halála utáni további megtorlásról. A község általános iskolá­sai műsorral elevenítették fel Dózsa emlékét. Az ünnepi közgyűlésen a termelőszövetkezet vacsorán látta vendégül tagjait. mélőszövetkezet elnöke, a Ha­zafias Népfront községi bizott­ságának titkára nyitotta meg. Az olvasók a helyszínen vásá­rolhatták meg az ünnepi könyvhét kiadványait. FOGORVOSKAR PÉCSETT Az Egészségügyi Miniszté­rium határozata alapján Pé­csett is megindul a fogorvos­képzés. Mint ismeretes: jelen­leg csupán a budapesti és a szegedi orvostudományi egye­temek bocsátanak ki fogorvo­sokat, az országban a har­madik ilyen szakot a pécsi egyetemen szervezik meg. A most elkészült program szerint 1972. őszén megkezdik a fogászati klinika építését, 1973. őszén veszik fel az else fogorvos-hallgatókat és 1974 őszén indul meg a hallgatók klinikai szakoktatása. Védekezés a karsztvíz ellen Nyírádon, a dolomiton el­helyezkedő bauxitkincset nagy mennyiségű karsztvíz borítja, amelynek szintjét újabb fúrt aknából kiemelt vízmennyi­séggel is csökkentik. 1955 óta már mintegy 400 millió köb­méter vizet „csapoltak” le a nyírádi térségben, amélynek következtében a bauxittelepek felett a karsztvízrendszer ere­deti szintje 50 métert süllyedt. A kiemelt vízmennyiség felét most már fúrt aknákból eme­lik ki. Ez a módszer sokkal biztonságosabb, nincs veszély­ben az akna, és nem fenyeget vízbetörés. Emlékezés Veres Péterre Siklóson szobrot kap Kanizsai Dorottya Az arcmemória Névadójára emlékezett a Dózsa Termelőszövetkezet Dózsa-kőnyvkíállítás Pátyott i *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom