Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-25 / 148. szám
«Ti hegyei stJCirUm 1072. JÚNIUS 25., VASÁRNAP Az alkotó A szobor Vegyivédelmi bemutató a sportpályán. * A ceglédi emlékmű S omogyi József, Kossuth- dijas, a Magyar Képzőművészek Szövetségének elnöke, mai szobrászművészetünk egyik legtehetségesebb, a legrokonszenvesebb alkotóegyénisége. Akik . személyesen ismerik, ha csupán kiállításokról is, amint művészi és közéleti rangjából következően gyakran megnyit egy-egy tárlatot, s jegyzetek nélkül elmondja mindig mélyről fakadó, vallomásG- san megkapó gondolatait a bemutatott művésztársról, művészetről, már az is csalhatatlanul megérezheti a belőle áradó emberi nagyságot és művészi zsenialitását. Mert olyan nagyformátumú művészünk ő, hogy a művészegyéniség jelzésére- jellemzésére igen ritkán kimondható legfelső fok már ma is megilleti. A képzőművészet világában kevésbé tájékozott olvasók közül is bizonyára sokan régebbi ismerősüknek fogadják el, ha elmondom, hogy minden eddigi, köztérre szánt jelentősebb szobra viták elindítója, szinte közbotrányok okozója volt. Martinász című szobrát 1953-ban alkotta meg, amikor művészeti életünkben még mindig a sematikus, hamis pátosszal megfogalmazott művek voltak mindennaposak, hivatalosan és a közízlésben is elfogadottak, akkor ő odaállított elénk egy fárasztóan nehéz munkáját néhány percre megszakító, fél kezével csípőjére támaszkodó, másik kezével a tüzes kemencével való birkózáshoz szükséges hosszú horgot markoló olvasztárt. Annyira meghökkentő volt akkor az a sovány figura, annyira más, mint a szokásos munkásábrázolás, mentes minden hősi, romantikus póztól. — S noha egész szikár alakja, tartása maga volt az erő, a győzelem, az öntudat, éppen csak szokatlansága miatt nem kellett , eleinte senki illetékes gyártelepnek, s hét év telt el, míg végre teret kapott Dunaújvárosban. A Hódmezővásárhelyen fölállított Szántó Kovács- szobor is vitákra, tiltakozásra ingerelte a közízlést, s évek múltak el, amíg a város is megszokta, s műélvező közönségünk is tudomásul vette, elismerte, hogy akárcsak a Martinász, a Szántó Kovács-Szobor is mai művészetünk legkiemelkedőbb teljesítményei közé tartozik. A Szigetváron fölavatott Zrínyi-szobrot már kisebb ellenkezés fogadta, hogy mára, amikor éppen ezen a napon leplezik le az 1514- es nagy parasztforradalom hős vezére születésének fél évezredes évfordulóján új Dózsa-szobrát, ellenkezés, vita már nem is hallható, mert Somogyi művészi tehetsége olyan erővel, olyan szuggesztivitással fogalmazta meg e művében a forradalom, a népvezér alakját, s művészi eszközei, alakteremtése, mintá- zó-formázó módszerei is annyira ismertekké váltak, hogy ennél az új művénél az egyöntetű elfogadás és elragadtatás a válasz. Somogyi gazdag, mély emberségéről beszéltem elöljáróban, sugárzó fényű humanizmusáról. Említett kiemelkedő műveinek témája pedig elárulja, hogy e művészünknek egyik központi gondolata, ami egész eddigi pályáján talán legintenzívebben izgatta: a forradalom, a változtat- ni-cselekedni akaró és merő egyén és tömeg korszerűen művészi ábrázolása. Nem kétséges, hogy szándéka új Dózsa-szobrában valósult meg maradéktalanul, monumentálisán, meggyőző és magával sodró erővel. Gergely Mihály A tarsaciaimi lejioues állapotának megfelelően a szoborrá, verssé alakított Dózsa György a XIX. és XX. században volt már felismerés és jeladás, magányos hős és forradalmi zászló, népi önarckép és hazaformáló üzenet, megkínzott óriás és parasztkirály. Ilyen előzmények után Somogyi József az eszme szobrászi továbbteremté- sét vállalta. (Az emlékmű fényképét az 1. oldalon közöljük.) Szikáran áll a vezér szemben az áradattal, — mellette kasza és harcostárs, benne legyőzhetetlen fegyver az igazság, mely tekintetében villan. A ceglédi emlékmű a népforradalom folyamatát rögzíti, a gyötrődés évezredét a bronzfelület görcseiben „játssza le” a mű alkotója, s hozzáadja az emberi méltóságot, a demokratikus elszántságot, melyet már Taurinus szövege is említ Dózsával kapcsolatban: „Nem leszek én uratok ... bajtárs maradok csak”. Somogyi József a Kubikos karaktere és Szántó Kovács János sorsot változtató magatartása után a XVI. század parasztkirályában az átforrósodott és felszabadulásra mozduló egyetemes eszme általános integrálódását láttatja — szobor-összefoglalásában Ady költeményét gyorsítja fel: „A Nyár heves s a kasza egyenes”. Hármas diadalívet mintáz a lábak és kaszák segítségével, arányokkal fejezi ki a hősi erőt, a feszes izomzat nemcsak anatómiát jelenít meg, hanem gondolatot is közöl — s mindez együtt a százezres harci tábor dühét hordozza. Ez az indulati töltés érződik a kaszák fenyegető imperatí- vusában — amely a sokasodó parasztkarok megélesedett . folytatása. 1 A Dózsa György születésének 500. évfordulójára Ceglédre került szobor a parasztvezért népével együtt jeleníti, a háttérben álló figura maga a sokaság — Dózsa mezítlábas népe, mely történelemalakító igazsága miatt halhatatlan. L. M. TÁBORTŰZ A DÓZSA-SZOBOR ELŐTT Vitézek és harckocsik Az országos Dozsa-unnepsag ceglédi eseménysorozatának szombati programjai mindenekelőtt a fiatalokat vonzották: reggeltől késő délutánig csaknem ötszáz úttörő vett részt a sportpályán rendezett honvédelmi versenyeken és bemutatókon. A ceglédi Mező Imre és Asztalos János úttörő honvédelmi zászlóaljak két századának és a 4457-es számú Dózsa György úttörőcsapat egyik szakaszának tagjai ez alkalomból vendégeket is fogadtak: az ünnepségekre ellátogatott a szentendrei járási úttörő szakasz, a dunavarsányi víziraj és a nagykátai úttörők munkásőr szakasza is. A gyereksereg együtt nézte végig a katonák lovasbemutatóját, az MHSZ modellező- és az egyik katonai alakulat vegyivédelmi bemutatóját. A közös, erdei ebéd után pedig megkezdődtek a sportversenyek, futásból, birkózásból, s a programból természetesen nem maradt ki a foci sem. A meghívott úttörőket egyébként ceglédi családoknál szállásolták el, délűtán a vendéglátó szülők is eljöttek a fegyveres erők klubjában tartott filmvetítésre, majd az ezt követő városnézésre. Este, a város sok lakójával együtt az új Dózsa-szobor előtt rendezett tábortüzet tekintették meg. Szombaton egyébként is megnőtt a vendégforgalom a városban: megérkezett az öt- ventagú szlovák pedagógusküldöttség, s befutottak a tyukodi Dózsa György úttörőcsapat küldöttei is, akik az emlékszalagokkal feldíszített zászlójukat a mai ünnepségen nyújtják át a ceglédi pajtásoknak. Kürti András tanácselnök hivatalába még a szombati postával is érkeztek levelek, ámenekben újabb vendégek jelez- ék látogatásukat. A legkedve- ;ebb levél az 1918—19-es hadi- ;engerészek forradalmi veteránjainak emlékbizottságától ott. Megköszönve a tanácsellök meghívását, sajnálkozva rták, hogy a vasárnapi felvo- íuláson nem vehetnek részt. \ „menetelés” már egy kicsit lizony nehezen menne, a '.attarói lázadás egykori mat- ■ózai közül ugyanis a „legfiatalabb” hetvenegy éves, s a legidősebb százegy ... Cegléd az ünnepség lázában ;g, írtuk ezen a héten többször s napi tudósításainkban, s a szombati előkészületekről ezt tülönösképpen elmondhatjuk. \ zászlódíszbe öltözött város- >an tegnap újabb transzparenseket, dekorációkat helyeztek »1, s a város központjában már elfoglalták helyüket a mai ünnepséget közvetítő televíziós kocsik is. A sportpálya mögötti réten furcsa látványosságban lehetett részük az arra járóknak. Az erdő szélén parasztgúnyás fegyveresek csaptak össze kardokkal, lándzsákkal, míg a szomszédban, csörgő lánctalpaikkal, harckocsik álltak csatasorba. A réten a vasárnapi díszszemle résztvevői gyakorlatoztak. Az erdei sátortábor parasztgúnyás katonái és keresztesvitézei valamennyien az MHSZ Központi Haditorna Klubjának tagjai. — Nagy örömmel tettünk eleget a meghívásnak — mondta két párviadal szünetében vezetőjük, Szacski Mihály. — Harmincán veszünk részt a felvonulásban, az 1514-es paraszti és banderiális sereg katonáiként. Korhű jelmezeinket Dávid Erzsébet tervezte, s a korabelihez hasonló kaszák, kardok és lándzsák fegyvermesterünk munkái. Csütörtök óta készülünk a bemutatóra az erdei rejtekhelyen, vívtunk gyalogosan, és nyeregből, esténként pedig a sátorban tv-t néztünk. A katonáknak köszönhetjük, ők vezették be az erdőbe a villanyt. A sátortábor 160 lakója között szép számmal vannak határőrök is, akik vasárnap mint a 48-as szabadságharc és a 19-es Tanácsköztársaság katonái feszítenek majd a nyeregben. A katonák egyébként a határ menti őrsökön teljesítenek szolgálatot, s a lovas sport már civilben is szenvedélyük volt. Pompás paripáik, Interurbán, Musztafa, Neme- csek és a többiek a Magyar— Szovjet Barátság Termelőszövetkezet istállóiban kaptak helyet. Skultéti Józseffel, a szövetkezet elnökével az ünnepre készülő városban majd mindenhol összetalálkozunk. — A vendégek jó ellátása a mi gondunk is — mondta —, ezért a piactéren hat zöldségüzletet szabadtéri konyhává alakítottunk át, ahol — ígérhetem — ínycsiklandó ételek között válogathatnak a látogatók. S másképpen is részt vállaltunk a feladatokból: Dózsa parasztseregének szekérkaravánjait szövetkezetünk állította ki. A város túlsó szélén, sűrű erdő rejtekében még egy sátortábor áll. — A hét elején építették fel a tábort a különböző alakulatok katonái, s itt készültünk fel az ünnepi eseményre — mondta útikalauzunk, Benedek József őrnagy. — A honvédek valamennyien örömmel teljesítették ezt a feladatot, a Dózsa-hagyományokat az alakulatoknál is ápolják, Szombaton délután a ceglédi alakulat laktanyájában az utolsó megbeszéléseket tartották az alakulatok tisztjei. Lakatos Béla vezérőrnagy kérdésünkre itt elmondta, hogy a vasárnapi felvonuláson a történelmi korokat idéző, jelmezes seregeken kívül a néphadsereg kijelölt csapatai bemutatják a mai, legkorszerűbb haditechnikai eszközöket is. Ezek között láthatják majd a nézők a páncélozott harcjárműveket, kétéltű úszóeszközöket, a tábori tüzérség modern fegyvereit, úszó harckocsikat és rakétákat, légierőink pedig helikopterekkel és vadászgévete, már gratulálhatott a jobbágyfelkelés leveréséhez. Ezzel figyelmeztette a győzelem- ittas nemességet is, hogy Miksa császár eltökélte magát Ulászló megvédésére. A parasztokat halomra gyilkolhatták, de a királyhoz meg a hercegérsekhez nem szabad nyúl- niok. A győzők ugyanis jelét adták, hogy diadalmámorukban képesek lennének felforgatni Ulászló országlását, és Bakócz Tamást is szívesen kardélre hánynák. így hát maradt áldozatnak megint a védtelen jobbágyság. Rajta tombolta ki dühét a nemesség rákosi országgyűlése. Werbőczy István ítélőmester szigorával igazán elégedettek lehettek a tajtékzó urak. A legenyhébb rendelkezés is megjegyzi, hogy voltaképpen az egész parasztságot el kellene törölni. De nagykegyesen megelégedtek annyival, hogy az összes jobbágy helyett a felkelők kapitányait, tizedeseit, az érintett nemesek által megnevezett jobbágyokat volt kötelező kiirtani. És mi lett 'az országból? Hamarosan elfoglalta a török Nándorfehérvárt, tizenkét évvel később bekövetkezett az egyik legtragikusabb nemzeti katasztrófa, Mohács. Nyitva állt az út Budára, ahol nem volt többé független magyar király. Négyszáz esztendőre hódító hatalmak megalázottja lett a magyar nép, négyszáz esztendőre hódító hatalmak provinciája lett Magyarország. Gerencsér Miklós Vége. „De szellemét ä tűz nem egeié meg... (6.) A borzalom trónusán tották a válogatott kínzásokkal. Egyetlen jajszó sem hagyta el a fővezér ajkát a megpróbáltatás óráiban. Csak öccsé- nek, Gergelynek kért kegyelmet. Már a tüzes trónuson ült, amikor Gergelyt a szeme láttára fejezték le. Dózsa ettől a pillanattól némán tűrt minden kínt. Rendkívüli fizikuma csak meghosszabbította szenvedését. A rettenetes szertartások után még órákig életben volt, bár eszméletlenül. Csendesen halt meg a borzalom trónusán. Estefelé a hóhér doronggal törte össze teteme csontjait, pallosával lefejezte. testét négy részre vágta. Bitóra kellett felfüggeszteni a testrészeket. Pesten, Budán. Fehérváron és Váradon. Felét hosszéi lándzsára tűzve vi+ték Szegedre. De ezzel még nem ért vé- sem a harc, sem a boszszú. lőtt a rend, a vezér nélkül maradt jobbágysereg soraiban. Gergely szintén a vajda foglya lett, Mészáros Lőrinc a Dózsa-fivérek nélkül kísérelte meg a lehetetlent, ám az egyenlőtlen küzdelemben arra kényszerült, hogy mentse, ami menthető. Egyedül az ő seregrészének sikerült viszonylag rendezetten elhagynia a csatamezőt. Negyvenezer jobbágy teteme borította el a Temesvár alatti csatateret ezen a szombaton. 1514. július 15-én ... Néhány nappal később, július húszadika táján vitte véghez Szapolyai János a világ- történelemben is párját ritkító kegyetlen gyilkosságot. Dózsát már a fogság napjaiban a felismerhetetlenségig eltorzíSzapolyainak további ütközetre kellett volna kényszerítenie a Várad környékén még szervezett kereszteseket, akikhez Mészáros Lőrinc is csatlakozott seregtöredékével. Ám az erdélyi vajda, mihelyt győzött, első dolga volt személyes hasznára gondolni. Temesvár után a legszívósabb, vérveszteségben a legsúlyosabb harcok mégis a Duna—Tisza közén zajlottak le. Bács és Bodrog vármegyékben Pogány Benedek és Barabás pap állt a keresztesek élén. Irtózatos vérfürdővel végződött a parasztháború utolsó nagy csatája is, amely Várad környékén zajlott le. Mészáros Lőrinc kaszásai és Tömöri Pál lovasai állottak egymással szemben. Itt lelte halálát Mészáros Lőrinc ceglédi plébános. Tetemét nem találták meg, összeolvadt a csatatéri heka- tombával. Teljessé vált a nemesi osiz- tály diadala. Amikor 1514. szeptember 20-án nyílt kihallgatáson jelentkezett a királynál Miksa német császár köMohács küszöbén Kitartóan ostromolta Dózsa temesvári, de a falak erősek voltak, a védősereg nagyszámú. Ennek ellenére rendíthetetlenül hitt a keresztesek fővezére Báthori veresegében. A temesi gróf sem ítélhette meg másként a helyzetet, hiszen segítségért könyörgött leggyűlöltebb ellenfelénél, Szapolyai János erdélyi vajdánál. Ekkor még nem tudta a gróf, hogy Szapolyai megbízást kapott az ország úri vezetőitől, s a királytól a keresztesek fő erőinek szétverésére. Készülődött a vajda Gyula- fehérváron éjt nappallá téve. Saját pénzén toborzott sereget, parancsnoksága alá rendelték a fegyverforgatásra köteles nemességet, a királyi zsoldosokat, a székely könnyűlovasságot és a végvári nehézlovasságot. Mihelyt együtt volt a sereg, azonnal megindult Temesvár felé. Mivel a Maros völgyében nem mehetett a keresztesek lippal és soly- mosi retesze miatt, óriási kerülővel, erőltetett menetben az Al-Duna felé igyekezett, hogy Herkulesfürdőnél északra fordulva délről találkozzon Dózsa seregével. Dózsa pontosan tájékozódott a helyzetről. Hírt kapott az északi vereségekről és Szapolyai közeledtéről is. Válaszképpen nem tehetett egyebet, minthogy folytatta Temesvár ostromát még nagyobb erély- lyel. Amikor jelentették Szapolyai közeledtét, Dózsa nagy nyugalommal, önbizalmat sugárzó jókedvvel szólította csatarendbe katonáit. Július 15- én. szombaton, perzselő kánikulában sorakoztak fel egymással szemben az ellenfelek. Dózsa a derékhad élére lovagolt, Gergely öccse a balszárnyat vezérelte, Mészáros Lőrinc pedig a jobbszámyat. Néma csendben, sokáig várakozott mindkét fél. Egyik sem akart kezdeményezni. Végül Szapolyai adott parancsot a rohamra. Órákon át folyt a küzdelem, a kölcsönös irgalmatlan öldöklés. Dózsa figyelme megoszlott. Ritkította a reá rontó lovasokat, ugyanakkor hátráló katonáit lelkesítette. Hősi önfeláldozása sebezhetetlenné tette a közelharcban, mígnem egy távolról célzott dárdadöfés átverte a combját. Oly súlyos volt a seb, hogy a dárda átszakítván izmait, nyergeslovába is belehasított, amitől a ló megrémült és levetette ájult lovasát. így esett fogságba a keresztesek fővezére. Nélküle dühöngött tovább a csata, de csakhamar felbomDózsa vitézeinek próbacsatája az erdőszéli táborban. Urban Tamás felvételei
