Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-24 / 147. szám

4 1972. JÚNIUS 24., SZOMBAT Mindkét ország érdekeit szolgálja, hogy minél jobban megismerjük egymást Indira Gandhi budapesti sajtókonferenciája DÉL-VIETNAM Szorul a hurok Hűé körül FÓKUSZ „LEBEG” Á FONT AZ ANGOL PÉNZÜGYMI­NISZTÉRIUM pénteken reg­gel bejelentette, hogy átmene­tileg „lebegteti” a font ster­ling árfolyamát, vagyis hagy­ja, hogy a kereslet és kínálat határozza, meg an árfolyamot, bárhogy alakuljon is a helyzet a külföldi tőzsdéken. A londo­ni valutatőzsdét pénteken már ki sem nyitották. A tőzsde hétfőn is zárva lesz. AZ INTÉZKEDÉS azt je­lenti, hogy az angol bank és az új közös piád pénzügyi hatá­rozatok szerint eljáró nyugat­európai központi bankok ideiglenesen abbahagyják a font felvásárlását azoktól, akik a múlt heti események miatt szabadulni próbálnak a „forró pénz”-től. A FONT ELLEN indított spekulációs rohamot a múlt héten az angol külkereskede­lem kedvezőtlen, alakulásáról közzétett időszaki jelentések, a dokkmunkássztrájk lehető­sége és a fontleértékelésről szárnyra kelt hírek, elhang­zott nyilatkozatok indították el. A közös piaci rendelkezé­sek szerint Angliának a tá­mogató felvásárlókból ke­letkezett differenciákat a hó­nap végén rendeznie kell a külföldi bankokkal, és ez ka­tasztrofális kilátásokat nyitott meg. A tőzsdék idegessége nem csillapult azután sem, hogy csütörtökön a Bank of England 5 százalékról 6 szá­zalékra emelte fel a kamatlá­bat, így próbálván Angliában tartani a külföldi tőkét. AZ ANGOL KÜLÜGYMI­NISZTÉRIUM közölte: reméli, hogy „amint a körülmények megengedik”, visszatérhet a rögzített átváltási árfolyamok­hoz, és a közös piád előírá­sokhoz, de egyelőre „nagysza­bású árfolyam-ellenőrzése­ket” tart szükségesnek a ster­lingövezetben és más mone­táris területeken egyaránt. A FONT »LEBEGTETÉ­SÉVEL” kirobbant nyugati va­lutaválság egyre szélesebb körben érezteti hatását. Szom­bat délután három órakor a közös piád országok központi jegybankjainak igazgatói Pá­rizsban tanácskozásra ülnek össze. A font „lebegtetésé­nek” bejelentése után vala­mennyi nyugati pénzpiacon a dollár árfolyama is zuhant. A „TIZEK” PÉNZPIACAIN kívül bezárták a valutatőzsdé­ket Spanyolországban, Portu­gáliában, Malaysiában. A rho- dlésiaá, a dél-afrikai, norvégiai és a görög pénzpiac okon fel­függesztették a valutaügyletek folytatását. A valutapiacok le­zárásával a nyugati országok megpróbálják enyhíteni a fontra és a dollárra nehezedő nyomást Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke pénteken sajtókonferenciát tartott az Országház delegáci- ós termében. Dr. Várkonyi Péter államtitkár, a Miniszter- tanács Tájékoztatási Hivata­lának elnöke üdvözölte az in­diai kormányfőt, aki ezt kö­vetően válaszolt a magyar és a külföldi sajtó képviselői­nek kérdéseire. Magyarországi látogatásáról szólva elmondotta, hogy na­gyon hasznos volt. Külföldi látogatásainak fő célja, hogy megismerkedjék az illető or­szággal és vezetőivel, megis­merje kormányának politiká­ját, a nép gondolkodásmód­ját, napjainkban, amikor Eu­rópában és a világon gyorsan változik a helyzet, különösen fontosak a személyes kapcso­latok és a közvetlen véle­ménycserék. Arra a kérdésre, milyen legsürgetőbb Feladatok meg­oldása vár jelenleg Indiára, a miniszterelnök-asszony el­mondotta, hogy o fő probléma az ország gazdaságának el­maradottsága, s nagyon ke­ményen kell dolgozniok, hogy felszámolhassák a szegénysé­get, a nép különböző rétegei, illetve az ország különféle te­rületei közötti egyenlőtlensé­get. A miniszterelnök-asszony több kérdést kapott az indiai szubkontinens helyzetével, Bangla Desh létrejöttével, az indiai—pakisztáni viszony normalizálásával kapcsolat­ban is. Az utóbbi kérdéssel össze­függésben, s utalva a pakisztá­ni elnökkel a közeljövőben sorra kerülő találkozójára, hangsúlyozta, hogy minden probléma megoldható, ha köl­csönösen törekszenek erre. Az európai biztonsági rend­szer megteremtésével kapcso­latos kérdésre válaszolva In­dira Gandhi hangsúlyozta: In­dia részéről üdvözlik az eddi­gi kezdeményezéseket, s a kö­zelmúltban aláírt megállapo­dásokat. mert mindez megfe­lel a helyzet realitásainak. Re­méljük — mondotta —, hogy az európai biztonsági rendszer kialakítására irányuló törek­vések végül is megteremtik a tartós béke alapjait ezen a földrészen. Arra a kérdésre, hogy az egy évvel ezelőtt aláírt indiai —szovjet szerződés milyen ha­tással volt a két ország kap­csolataira, a kormányfő hang­súlyozta: a szerződés aláírá­sát megelőzően is nagyon jók voltak India kapcsolatai a Szovjetunióval, s a megálla­podás megerősítette a jó vi­szonyt. Ez a szerződés nem érinti India el nem kötelezett­ségi politikáját, miként ez ma­gában az egyezményben is megfogalmazódott. A közel-keleti válság rende­zésével kapcsolatosan a mi­niszterelnök-asszony hangsú­lyozta, hogy India álláspontja határozott és világos: támogat­ja az ENSZ Biztonsági Taná­csa 1967. novemberi határoza­tát A miniszterelnök-asszony India és az Egyesült Államok kapcsolatára vonatkozó kér­désre válaszolva kifejtette: a kontaktusok javítására min­dig van lehetőség, így mód van arra is, hogy javuljanak az Egyesült Államokkal tar­tott kapcsolataink is. Az Egyesült Államok délke­let-ázsiai agressziójáról szólva a miniszterelnök-asszony ki­fejtette: — India elítéli a viet­nami kikötők elaknásítását, a bombázásokat, a háború esz­kalációját, a kémiai és egyéb tömegpusztító fegyverek hasz­nálatát. Őszintén reméljük, hogy a közvélemény mind erő­teljesebben hallatja hangját Európában és Amerikában, nyomást gyakorolnak a kor­mányokra, s mielőbb megszü­letik a béke Vietnamban, az amerikaiak véget vetnek az agressziónak, kivonják csapa­taikat. India természetesen üd­vözli a békekezdeményezése­ket. Az el nem kötelezett orszá­gok politikájával kapcsolatban Indira Gandhi elmondotta: — Nem tudom, hogy hasz­nálhatom-e ezt a szót, hogy „el nem kötelezett”. Mert mi igen­is elkötelezettnek érezzük ma­gunkat a béke ügyében, az igazság ügyében és folytathat­nám így tovább. A nagy és kis országok — a jelen esetben India és Ma­gyarország — közötti politikai, gazdasági, kulturális együtt­működés lehetőségeire utalva elmondotta: lehetőségeink na­gyon jók mindezeken a terüle­teken az India és Magyaror­szág közötti együttműködés szélesítésére. A Pest megyei Hírlap mun­katársának a kölcsönös kap­csolatokat érintő kérdésére vá­laszolva kijelentette: — Megbeszéléseinket köve­tően reméljük, hogy mindkét fél részéről sor kerül követ­kezetes utómunkára, és az általunk kifejezésre juttatott érzéseket átültetik gyakorlati tettekbe, s az együttműködés konkrét formájára változtat­hatjuk át különböző szinte­ken. Nagy jelentőséget tulaj­donítok az ilyen jellegű cse­réknek, szeretném, ha népünk többet tudhatna Magyaror­szágról és a magyarok is job­ban megismernék Indiát. Ez mindkét ország érdekeit szol­gálja. Ugyancsak lapunknak a me­zőgazdasági jellegű kutatá­sokban való együttműködés­sel foglalkozó kérdésére vá­laszolva elmondotta, hogy. a megbeszélések során ilyen Jel­legű részletkérdésekbe ugyan nem bocsátkoztak, de a csü­törtöki dunántúli útja során, amelyre Fehér Lajos minisz­terelnök-helyettes kísérte el, sok, hasznos mezőgazdasági ta­pasztalatot szerzett. Mint mon­dotta, nagyon érdékes beszél­getést folytatott az úton és számos jó ötletet kaptak a mezőgazdaság területéről. Így megemlítette egyebek között a kukoricatermeléssel és a más növényi kultúrákkal kap­csolatos tapasztalatokat. Csütörtök délutántól péntek hajnalig az indokínai térség­ben tartózkodó valamennyi B—52-es légierőd Dél-Vietnam északi szektorát bombázta. Az óriás gépek ez idő alatt több mint kétezer tonna bombát szórtak le Quang Tri tarto­mány felszabadított területei­re, és Hűé környékére, hogy megakadályozzák a népi erők előrenyomulását az egykori császárváros ellen. A népi fel­szabadító erők csütörtökön a My Chanh folyót átlépve, északról és a hegyvidék felől, délnyugatról közelítették meg a várost, amelyet a saigoni hadsereg 17 000 katonája vé­delmez. A Hűé külső védelmét szolgáló támaszpontok birtok­lásáért több mint 24 órája folynak a harcok, különösen a Kmg és a Bastogne tüzérségi támaszpontra nehezedik nagy nyomás. A Saigontól 100 kilométerre északra levő An Loc tartomá­nyi székhelyet csütörtökön tüzérséggel lőtték a hazafiak, és ismét rakétatámadást in­téztek a nagy tengerparti ame­rikai támaszpont, Da Nang el­len is. Francia politikai körökben hangsúlyozzák, hogy az FKP és a szocialista párt vezetői­nek csütörtöki csúcstalálkozó­ja újabb lépéssel vitte előre a baloldali egység kialakításá­nak ügyét. A közös kormány- program kidolgozása terén si­került a legtöbb vitás kérdést tisztázni, köztük két olyan területen is, ahol eddig lénye­ges nézeteltérések voltak, így a közjogi kérdésekben és az európai politika területén. Most már csak két pont van hátra, ahol még egyeztetni kell az álláspontokat. Az egyiket „A biztonság megszervezése” címén említi a találkozóról ki­adott közlemény — értesülé­sek szerint itt a francia atom­ütőerő jövendő szerepéről van szó —, továbbá még meg kell egyezni az úgynevezett álla­mosítási küszöb kérdésében, vagyis abban, hogy a baloldali kormány milyen méretű álla­mosítási programot hajtson végre. E két vitás kérdésben is sikerült azonban már le­szűkíteni a nézeteltéréseket, s mivel most megállapodtak a t rgyalások ütemének meg­gyorsításában is, baloldali kö­rökben remélik, hogy hama­Hanoi jelentés szerint a viet­nami néphadsereg légelhári- tása és a lakosság csütörtö­kön a VDK felett lelőtt négy amerikai Phantom-vadászgé­pet. Újabb izraeli akciók Libanon ellen Csütörtökről péntekre vir­radó éjszaka az izraeli tüzér­ség ismét lőtte a Mardzsajun környéki libanoni határ menti településeket. A támadás ál­dozatainak száma egyelőre is­meretlen. Az akcióval kapcso­latban Tel Avivban azt állít­ják, hogy azt megelőzően az éjszaka folyamán libanoni te­rületről rakétatűz alá vettek egy izraeli települést. Izraeli harci repülőgépek pénteken délben 30 kilométer mélyen behatoltak Libanon lé­giterébe, s a tűzszüneti vo­naltól északkeletre, a Herman hegység környékén lakott tele­püléseket bombáztak. rosan eredménnyel jár az egyeztető munka, és július ele­jére már elkészül a közös kor­mányprogram. CSAK RÖVIDEN AZ ARAB KÖZTÁRSASÁ­GOK SZÖVETSÉGÉNEK a földközi-tengeri Mersza Mat- ruhban ülésező elnöki tanácsa pénteken befejezte munkáját. HENRY KISSINGER, az amerikai elnök nemzetbizton­sági főtanácsadója pekingi lá­togatását befejezve pénteken reggel hazaindult Washington­ba. A SZOVJETUNIÓBAN föld­körüli pályára juttatták a Kozmosz 494 és a Kozmosz 495 jelzésű tudományos mestersé­ges holdakat. DOUGLAS HOME, brit külügyminiszter csütörtökön hivatalos látogatásra a Banghla Desh-be indult. Ezt követően Ausztráliát, Űj-Zélandot, In­donéziát és Afganisztánt kere­si fel. CSÜTÖRTÖK ESTE, négy­napos hivatalos látogatás után elutazott Párizsból Juliana, holland királynő. PÁRIZS Július ekjére elkészül a baloldali kormányprogram? A főerő sorozatos h'adi vál­lalkozása közben Dózsának fo­lyamatosan gondja volt arra, hogy kapcsolatot tartson a más irányokban működő se­regrészekkel. Vármegyék so­kaságát tartották hatalmukban a keresztesek. Míg Bihart, Bé­kést, Zarándot, Csanádot, Ara- dot, Torontált és a Temesközt a főhad vette birtokába, addig a két szélső szárny az ország többi részén terjesztette el a felkelést. A tavaszi induláskor a rákosi táborból kirajzó job­bágycsapatok gyorsan túlsúly­ba kerültek Hont, Nógrád és Heves vármegyékben. Sikerei­ket kimélyítve vonultak Bor­sodon át Sárosig, Zemplénig, s tovább, a szélső keleti vár­megyék felé. Amilyen ragyogó volt a job­bágysereg diadalmenete, olyan nagy rettegés lett úrrá Budán. A király pánikszerű sietséggel küldte szét megbízottait min­den irányba, hogy a kereszte­sek elleni gyors közbelépésre sürgesse a nemes vármegyé­ket. Dózsa a ceglédi kiáltvány óta országos vezetőként visel­kedett. A királyi ellenséges pa­rancsok szétküldésével párhu­zamosan ő is felhívásokkal for­dult a néphez, noha egyetlen szót le nem íratott a királyi tekintély rovására. Sok helyen elősegítették a forradalom terjedését a Dózsa táborából érkező felhívások, másutt viszont a királyi szó­nak lett nagyobb foganatja. Megint csak az északi részeken. Szikszót jelölték ki gyülekezé­si helynek a nemesi hadak szá­mára, s Abaúj híres mezővá­rosát el is özönlötték a ke­resztesek leverésére készülő fegyveresek. Északkeleten viszont válto­zatlan eréllyel terjedt a forra­dalmi felkelés. Mivel azonban e vármegyékben nem a harcot, hanem inkább az egyetértést választotta a nemesség, senki­nek haja szála sem görbült. Dunántúlon is vérontás nélkül terjedt a keresztesek mozgal­ma. A nemesek ugyan nem csatlakoztak hozzájuk, de az ellenséges magatartástól is óvakodtak. Lényegében mind­két tábor várakozó álláspontra helyezkedett. Nem így a Duna —Tisza közén, ahol Mészáros Lőrinc nagy eréllyel vezette a keresztes hadakat déli irány­ba. Kezdetben összecsapások nélkül nyomultak előre, sokan csatlakoztak hozzájuk. Az így megnövekedett sereg biztosabb túlsúllyal özönlötte el a Duna —Tisza közét. Az útjukba ke­rülő nemesi csapatokat rendre szétverték. Bács kivételével egyetlen vár sem tudott nekik ellenállni. De a kíméletről is tanúbizonyságot adtak. Szeged semlegességet kért. Mészáros Lőrinc beérte a külvárosi sze­gények csatlakozásával, a gaz­dag várostól mindössze lova­kat kért, noha fölényes túl­erejével erélyesebben is föl­léphetett volna. Ügy látszik azonban, sietni akart délre, hogy jobbról biz­tosítsa Dózsa temesközi had­műveleteit. Gyors egymásután­ban elfoglalták Coborszentmi- hályt, a mai Zombort, Vásá­ros-Váradat, a mai Üjvidéket. Feldúlták Baját, majd Futa- kot, ezután átkeltek a Dunán, és ők is eljutottak egész a Sze- rémségig, akárcsak a Dózsa fő­hadához tartozó egyes csapa­tok. Céljukat elérték: gondos­kodtak arról, hogy a Temes­várt ostromló fővezért ne ér­hesse váratlan támadás a Du­na—Tisza köze felől. Vérző parasztok Ha korábban nem volt egy­ség a feudális anarchiába süllyedt, örökké torzsalkodó főurak között, úgy most a ve­szélytől hajtva mindent alá­rendeltek az érdekazonosság­nak. Az erélyes Mátyás halá­la után „remek” királyra lel­tek a pipogya II. Ulászló sze­mélyében: felőle azt tehettek, amit akartak. Könyöröghetett, panaszkodhatott a király, sza­vát nem nagyon hallották. Most bezzeg hűséges alattvaló­ként siettek hozzá Budára, amikor gyűlésre hívta őket. Június elsején került sor Budán a király által összehí­vott gyűlésre. Ezen megjelent Bakócz Tamás is, akinek ek­kor még nem mertek szemre­hányást tenni a nagyurak, ő viszont a keresztesek elleni szélsőséges buzdítással hálálta meg ezt. S hogy milyen céllal tartottak tanácskozást a király és a nagyurak, arról a széle­sebb közvélemény is ízelítőt kapott: amíg folyt a gyűlés az uralkodó palotájában, addig odakint az utcákon elrettentő példaként a foglyul ejtett ke­resztesek hosszú sorát nyársal­ták fel. A főurak mindenekelőtt a székváros környékét szerették volna biztonságban tudni, hi­szen Buda közelében, a guba­csi dombok között immár má­sodik hónapja táborozott Szál­eresi Ambrus vezetésével Dó­zsa egyik seregrésze. Ennek le­verésével bízták meg Bor­nemissza János tolnai nemest. Alvezérei, Tömöri Pál, Bat­thyány Ferenc és Móré László ugyancsak nagyszámú katona­sággal rendelkeztek. Ráadásul döntő fölényt biztosított szá­mukra a Szentlőrincen várako­zó nemesi had: Nógrád, Heves, Hont és Pest megye bandé­riumai alig várták, hogy meg­torolhassák a fölkelt parasz­toktól elszenvedett viszontag­ságokat. Bornemissza János serege június 21-én kelt át a pesti partra a haltéri révnél, (a mai Erzsébet-híd közelében). A Kecskeméti kapun át hagyták el a várost és rövidesen a gu­bacsi keresztes tábor közelébe értek. A fegyveres jobbágyok ama része, amely még nem szokta meg a katonai rendet, csupán az indulatára hallgat­va, az érkező urakra rontott. Tömöri Pál, a tapasztalt had­vezér gyorsan szétverte ezt a rendetlen támadást. Élve az első siker lélektani . előnyével, Bornemissza ígéretet tett a ke­reszteseknek : bocsánatot nyer és azonnal hazatérhet, aki meghódol. Kevesen hajlottak szavára, de a kevesek között volt Száleresi Ambrus pa­rancsnok is. Az életre-halálra szóló har­cot elfogadó keresztesek végül csak a menekülésben remény­kedhettek, de a Dunába ful­ladtak, vagy foglyul estek. Ök szörnyűbb módon végezték, mint akiket azonnal megöltek. Fülüket, orrúkat, karjukat le­vágták, így kellett hazamen­niük, hadd lássa mindenki, ho­gyan álltak bosszút a neme­sek. Ugyanezen a napon zajlott le egy másik ütközet a keresz­tesek ellen Heves vármegyé­ben, a Tárná völgyében. Itt Drágffy János vezetésével ron­tottak a nemesek a Debrő vá­rát ostromló hétezer jobbágy­ra. Megverték ugyan a jobbá­gyokat, de erejüket nem tör­ték meg, s azok újra gyülekez­tek. Mindez a nemesi osztály ja­vára billent katonai fölény té­nyén már nem változtatott. Elkezdődtek a tömeges meg­torlások. Miként a gubacsi foglyokat, úgy a debrőiekeit is, rettenetesen megcsonkították. Nagy részüket a helyszínen fel­koncolta Drágffy. Tizenhat főbb keresztest kiszolgáltatott az országtanácsnak, hadd mu­tassa meg az is, milyen szigo­rú. A tizenhat áldozattal Rá­kos mezején végeztek. Fejükre tüzes sisakot húztak, különbö­ző módon húzták őket karóba, majd fölnégyelték tetemüket. Bornemissza Jánosnak még ez a kegyetlenség sem volt elég. Diadalmenetet rendezett Budán, barmokként hajtatta a vérző parasztokat, végül válo­gatott hóhérmunkával oltotta ki életüket. Gerencsér Miklós (Folytatjuk.) K * 4 I „De szellemét a tűz nem égeté meg... ” (5.) Országszerte forradalom

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom