Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-24 / 147. szám
2 1972. JÚNIUS 24., SZOMBAT IP Új törvény a bíróságról és az ügyészségről Dr. Korom Mihály expozéja — Állam- és jogrendszerünkben fontos szerepük van az igazságszolgáltatásra vonatkozó jogszabályoknak — kezdte expozéját dr. Korom Mihály igazságügyi miniszter. — Alkotmányunk 5. fejezete tartalmazza a bíróságok működésének és szervezetének legfontosabb alapelveit, a részletes szabályok megalkotását pedig a törvényre utalja. Az előterjesztett törvény- javaslat ennek a célnak kíván eleget tenni azzal, hogy részletesen szabályozza a bíróságok szervezetével és hatáskörével összefüggő kérdéseket. — A törvényjavaslat kidolgozása során — az alkotmányban foglalt alapvető rendelkezésekkel összhangban — az államélet és a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének, ^ jogrendszerünk korszerűsítésének követelményei vezettek bennünket. — Bíróságaink feladata az egyik legfontosabb állami tevékenység: az igazságszolgáltatás. Hazánkban szilárd a törvényes rend. Aki törvényeinket megsérti, megbüntetjük. Ugyanakkor jogrendszerünk minden becsületes állampolgár számára biztosítja a nyugodt és félelem nélküli életet. Bíróságainknak jelentős szerepük van e fontos elvek megvalósításában. A rájuk bízott feladatok további jó ellátásának feltételeihez járul hozzá a törvényjavaslat. Fontos láncszeme ez azoknak a magasszintű jogszabályoknak, amelyek — a társadalmunkban bekövetkezett változásokkal összhangban — az igazságszolgáltatás továbbfejlesztését szolgálják. — A jelenleg hatályban levő bírósági szervezeti törvényt csaknem két évtizeddel ezelőtt alkotta meg ország- gyűlésünk. A mostani törvényjavaslatot az elmúlt évtizedek gyakorlati tapasztalatainak felhasználásával, a jelen és a jövő követelményeinek figyelembe vételével készítettük elő. Rendelkezései arra hivatottak, hogy egész igazságszolgáltatásunk munkája hatékonyabbá váljék. Ezután dr. Korom Mihály arról a munkáról beszélt, amelyet a bíróságok és a döntő- bizottságok végeznek. — A bíróságok és döntőbizottságok évente az ügyek százezreivel foglalkoznak. 1971-ben első fokon csaknem százezer büntető és kétszázezer polgári peres ügy indult a bíróságokon. A gazdasági döntőbizottságok több mint 35 ezer, a területi munkaügyi döntőbizottságok pedig mintegy 14 ezer munkaügyi vitában hoztak megfelelő határozatot. A bíróságokon és döntőbizottságokon évente több millió állampolgár fordul meg. — A nagy munkateherről szólva, nem lehet hallgatni néhány olyan körülményről, amely ma nagymértékben nehezíti és lassítja az ügyintézést. Gondolok itt többek között eljárási jogszabályaink bonyolultságára, nehézkességére, amelyeket még ebben az esztendőben jelentősen egyszerűsíteni fogunk. De szólni kell a gyakorta tapasztalható alaptalan pereskedésekről is. Ma az a helyzet, hogy a bíróság minden hozzáérkezett üggyel érdemben köteles foglalkozni, akkor is, ha előre látható, hogy az igény alaptalan. Arany János óta kevés változás történt a „ha per, úgymond, hadd legyen per!” felfogáson. Ez pedig jelentékeny mértékben leköti és terheli az igazságszolgáltatás dolgozóit és elvonja őket a valóságos jogviták eldöntésétől, legalább is sok esetben a fontos kérdések eldöntésének elhúzódásához vezet. Az eljárási törvények módosítására irányuló munkánkban arra törekszünk, hogy ezt a „betegséget” megfelelő jogszabályok is segítsék megszüntetni. Mindezt úgy kell megvalósítani', hogy egyetlen állampolgárt se akadályozzunk jogos érdekeinek bírósági védelmében. és a szocialista törvényesség érvényesülése csorbát lyett első fokon egyesbíró hozzon döntést. Esetleges tévhitek vagy félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy az igazságszolgáltatásban a nép részvételének alkotmányos elvét fő szabályként változatlanul hagyjuk. A dolgozó nép közvetlen részvételét biztosító ülnökrendszer a szocialista igazságszolgáltatás nagy vívmánya. Kifejezi rendszerünk demokratizmusát. A gyakorlat jól igazolta az ülnökrendszer életrevalóságát. Az igazságszolgáltatás gyakorlati tapasztalatai azonban arra hívták fel a figyelmet, hogy vannak a bírósági eljárásban olyan szakaszok, vagy ügycsoportok, amikor az ülnökök részvételének előírása szükségtelen. Az egyesbírói hatáskör tervezett bevezetése pedig nem hogy csökkentené, hanem inkább növeli az ülnökbíráskodás súlyát azzal, hogy ott írja majd elő a nem hivatásos bírák részvételét, ahol az igazából fontos és szükséges az adott ügy megítéléséhez. Bizonyos, hogy az új bírósági törvény, valamint a hozzá kapcsolódó többi jogszabály és azok sikeres végrehajtása elősegíti igazságszolgáltatásunk további fejlesztését. ne szenvedjen. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy az állampolgárok felfogásán, szemléletén is változtassunk, mert meggyőződésünk, hogy nem helyes, ha rögtön rendőrért vagy bíróért kiáltanak, amikor a vita más úton-módon is rendezhető. A miniszter a továbbiakban az előterjesztett törvényjavaslat legfontosabb rendelkezéseiről szólt: — Alkotmányunk kimondja, hogy a Magyar Népköztársaságban az igazságszolgáltatást a bíróságok gyakorolják. A bírói igazságszolgáltatás alkotmányos alapelve érvényesítésének fontos feltétele, hogy magas szintű jogszabály egyértelműen határozza meg a bírósági hatáskörbe tartozó ügyek körét. Ennek a követelménynek tesz eleget a törvényjavaslat, amikor kimondja, hogy a bíróság dönt a büntető és a polgári jogi ügyekben, a családjógi vitákban, valamint a munkaügyi és a szövetkezeti tagsági viszonnyal kapcsolatos legfontosabb kérdésekben. — Az igazságszolgáltatás egységének fontos alapelvét juttatja most következetesen érvényre a törvényjavaslat azáltal is, hogy az eddigi államigazgatási jellegű gazdasági és területi munkaügyi döntőbizottságokat bíróságokká alakítja át. — Alkotmányunknak megfelelően rendelkezik úgy a törvényjavaslat, hogy a Legfelsőbb Bíróság gyakorol elvi irányítást az összes bíróságok működése és ítélkezése felett. Ennek érdekében mondja ki azt is, hogy a Legfelsőbb Bíróság irányelvei és elvi döntései a bíróságok számára kötelezőek. A törvényesség és a jogalkalmazás egységének érdekeit szolgálja e rendelkezés. — Az előterjesztett törvény- javaslat — egyezően az eddigi helyzettel — azt is rögzíti, hogy az igazságügyi miniszter felügyeletet gyakorol a bíróságok általános működése felett, aláhúzva, hogy e tevékenység nem sértheti a bírói függetlenséget. — Más módon valósul meg tehát az ítélkezési tevékenység és az általános működés irányítása. Ebből sok minden következik, mindenekelőtt jó lenne, ha minden állampolgár megértené: az Igazságügyi Minisztérium és maga a miniszter sem avatkozhat bele bírósági ügyekbe, ítéletekbe, mert arra a — nagyon helyes megfontolások alapján alkotott — jogszabályok nem adnak lehetőséget. — A bírói függetlenség helyes értelmezéséhez hozzátartozik annak hangsúlyozása is, hogy az nem jelent valamiféle szabadosságot, mindentől való függetlenséget. Bíráink a szocialista állam és társadalom ügyét szolgálják, annak törvényeit alkalmazzák. A jövőben is nagy figyelmet fordítunk arra. hogy az igazságszolgáltatás minden dolgozója rendszeresen képezze magát, növelje politikai és szakmai tudását, mert csakis ígv képes lépést tartani a társadalmunk fejlődéséből adódó mind magasabb követel m én vekkel, — A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy az eliérási tör- vénvekb°n meghatározandó esetekben bírósági tanács heDr. Szakács Ödön beszámolója — Az államélet továbbfejlesztésének igénye nem elégíthető ki az igazságszolgáltatás fejlesztése nélkül — kezdte beszámolóját dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke. — Az alkotmány — jelentőségének megfelelően — külön fejezetet szentel a bírósági szervezeteknek, természetesen csak a legalapvetőbb elveket tartalmazza, de utal arra, hogy a bíróságokra vonatkozó szabályokat külön törvény állapítja meg. — Ennek megfelelően került az országgyűlés elé a bíróságokról szóló törvényjavaslat, amely az alkotmányban foglalt alapvető elvekkel összhangban továbbfejleszti az igazságszolgáltatás funkcióját ellátó bírósági szervezetet és annak működését. — A bírósági eljárást jellemző garanciális rendelkezésekre tekintettel indokoltan merült fel dolgozóink legszélesebb körében az az igény, hogy a munkaügyi vitákat bíróság intézze. — Gazdasági mechanizmusunk új rendszerében szűkültek a gazdálkodó szervek egymás közötti vitáinak intézésében az igazgatási jellegű elemek, ugyanakkor döntő súlyúvá váltak az igazságszolgáltatási jellegű polgári jogi elemek. Mindez szükségszerűen felvetette azt az igényt is, hogy a szocialista szervezetek közötti jogvitás ügyeket a gazdasági döntőbizottságok helyett a jövőben a bíróságok intézzék. — A bírósági hatáskör ki- szélesítése és az igazságszolgáltatás egységesítése egyben azt is jelenti, hogy a Legfelsőbb Bíróság jogköre is lényegesen bővül: egyrészt az egyes ügyek elbírálásával kapcsolatos ítélkezési teendők vonatkozásában, másrészt az elvi irányító funkciót illetően. A törvényjavaslatot, mint jogfejlődésünk fontos megnyilvánulását, az egész jogásztársadalom nevében örömmel üdvözölte a Legfelsőbb Bíróság elnöke, majd az alkotmányban előírt kötelességének eleget téve, beszámolt az országgyűlésnek a Legfelsőbb Bíróság működéséről. Vázolta a Legfelsőbb Bíróság ítélkezésének és elvi irányító tevékenységének fő jellemzőit, feladatait. — A párt X. kongresszusának határozatában foglalt programnak megfelelően — mondta —, azt tekintettük alapvető feladatunknak, hogy munkánkat minden területen az eddiginél magasabb szinten végezzük. — Jelenthetem az ország- gyűlésnek, hogy munkánkat az alkotmányban meghatározott feladatok' maradéktalan teljesítésére való törekvés hatotta át. — Fontos általános jellegű feladatunknak tartottuk, hogy a jogi és erkölcsi normák szerinti magatartást mindenkitől — az állampolgároktól és szervezeteiktől egyaránt — megköveteljük, s e normák megsértése esetében a megfelelő szankciót mindenkivel szemben alkalmazzuk. , — A Legfelsőbb Bíróság az elmúlt két évben — az általános jellegű elvi iránymutatások mellett — több, mint 2200 büntető és csaknem 2700 polgári perben, összesen tehát mintegy 5000 konkrét ügyben hozott határozatot, amelyek ugyancsak fontos eszközei voltak az elvi irányításnak. — Nagy gondot fordítottunk az állampolgárok, illetőleg a különféle szervezetek panaszaira. Az elmúlt időszakban csaknem 3200 büntető és mintegy 10 000 polgári ügyben nyújtottak be törvényességi óvás iránti kérelmet. A büntető ügyekben előterjesztett kérelmeknek pedig 12 százalékában kellett törvényességi óvást emelni, törvénysértés, vagy megalapozatlanság miatt. A törvényességi óvás alapján hozott határozatok, amellett, hogy a konkrét jogsértést kiküszöbölték, számos fontos időszerű elvi kérdésben adtak a bíróságok számára hasznos iránymutatást. Ezután a büntető, katonai és polgári ítélkezés területén kifejtett tevékenység lényeges vonásairól szólt, majd így folytatta: — Ami a bűnözés alakulását illeti, az állam elleni büntető cselekmények annyira lecsökkentek, hogy számuk elenyésző. Ez politikai rendünk szilárdságát bizonyítja. Évekkel ezelőtt komoly gondot okozott, hogy az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények — különösen a nagyobb ’•árosokban — elszaporodtak, és a békés állampolgárok elleni durva támadások sértették biztonságukat. Csökkenés tapasztalható a nemi erkölcs elleni és a testi sértési cselekményeknél is. Ezzel szemben évek óta egyre inkább növekvő tendenciát mutatnak a közlekedési bűncselekmények, s ezek körében is erőteljesen elszaporodott az ittas gépjármű- vezetők számaránya. Nyugtalanító jelenség a fiatalkorú bűnelkövetők pzárnának évről évre történő emelkedése, továbbá az a körülmény, hogy a csoportos bűnelkövetés aránya ennél a korosztálynál a legszembetűnőbb. — A törvény a visszaesőkkel egy tekintet alá veszi mindazokat, akik korábban ugyan nem voltai: elítélve, de életmódjuk vagy az általuk elkövetett bűntett jellegéből megállapíthatóan konokul szembehelyezkednek a társadalmi együttélés szabályaival. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság elvi irányításában rámutatott arra, hogy a joghátránynak az alkalmazása különösképpen azokkal szemben indokolt, akik tartósan züllött életmódot folytatnak, bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekednek, de eddig sikerült a leleplezés és tlítélés alól kibújniuk. — A Legfelsőbb Bíróság több határozatában is felhívta a figyelmet gazdaságpolitikánknál: arra az alapvető tételére, hogy minden gazdasági szektor csak a törvényes keretek között és megengedett eszközök igénybevételével fejtheti ki tevékenységét, a tényleges társadalmi igények kielégítése érdekében. Ez vonatkozik a kisipari tevékenységre is. A Legfelsőbb Bíróság elnöke beszélt a gazdasági életben PARLAMENTI JEGYZET Visszavonhatatlanul itt a nyár. Odakinn, a Kossuth Lajos téren harminckét fokot mutat a hőmérő. Az em— Meleg van ... lazítani nekünk, katonáknak is szabad — nevet vissza dr. Vámosi Erzsébetre Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, a magyar néphadsereg politikai főcsoportfőnöke, honvédelmi miniszterhelyettes, a megye 29. választókerületének képviselője. Aztán néhány pillanat múlva megismétlődik az iménti jelenet. Ezúttal Ihászi József, a dabasi járási pártbizottság első titkára, a megye 14. választókörzetének képviselője az, aki rácsodálkozik a civil ruhás vezérőrnagyra. Üj arc a parlament nyári ülésszakán S. Hegedűs László is. Az első napi tanácskozáson még nem volt jelen. CsüKárpáti Ferenc berek nyitott nyakú, rövid ujjú ingben, vászonnadrágban, szandálban sietnek dolguk után. Benn, az ország- gyűlés üléstermében sötét íuha és nyakkendő a viselet. Meleg van. És mégis kettőzött figyelem kell: országos dolgokban döntenek. A folyosón egy középkorú férfi ráköszön dr. Vámosi Erzsébetre, a megye 5. választókerületének képviselőjére. A főorvosasszony egy pillanatra meghökken, látni a tekintetén, hogy nem tudja hirtelen, ki az, ciki ráköszönt. Aztán a fejéhez kap, és szélesen elmosolyodik: — Már elnézést, de így, civilben ... nem ismertem meg, vezérőrnagy elvtárs... if-m. S. Hegedűs László törtökön, a késő esti órákban érkezett haza Mongóliából. — Nyolc napot töltöttünk mongol barátainknál — mondja S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, a megye 24. választókörzetének képviselője. — A mongol test- verszervezet meghívásának tettünk eleget. Az élmények még túlságosan frissek, a jegyzeteimet sem hoztam el ide magammal, két kedves, magyar vonatkozású epizódot azért szeretnék elmondani. Az egyik: Ulánbátortól Erden felé száguldott velünk a gépkocsi. A rádiót hallgattuk, amely éppen az ott zajló tanácsi választásokról adott híradást. A riporter arról beszélt, hogy J. Ceden- bal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára egy első választóval együtt adta le a voksát, majd hosszan elbeszélgetett a diáklánnyal, aki elmondta: a legnagyobb vágya, hogy Magyarországon tanulhasson. A másik epizód: a szálloda halijában odalépett hozzám egy fiatal férfi, és a legnagyobb meglepetésemre. magyar nyelven bemutatkozott. Kútfúróként dolgozik már néhány hónapja a Mongol Népköztársaságban. A nevét, sajnos, nem tudnám most megmondani, de arra pontosan emlékszem, hogy Cegléden, a Felház utcáján lakik, és nagy szeretettel üdvözli családját. Ilyen kicsi a világ. Novak ©éla, a budai járási pártbizottság első titkára, a megye 23. választókörzetének képviselője köszön ránk — vendégek társaságában. Vendégei számomra is ismerősök: Édes István, a PEVDI igazgatója, Góg Mátyás, a herceghalomi kísérleti gazdaság igazgatója, Csányi László, a gazdaság pártalap- szervezetének csúcstitkára é* Novak Béla Biró József, a csúcsvezetőség tagja. Édes István kezdi a beszélgetést. — Nagyon örülök, hogy éppen ezen az ülésszakon vehetek részt. A pénzügyminiszteri expozé és az azt követő vita számomra, gazdasági vezető számára nagyon tanulságos. Hiszen mindazzal, ami odabenn az ülésteremben elhangzott, kicsiben mindennap találkozom a saját munkaterületemen. Vegyük például az export kérdését. Tavaly 224 millió forint volt az évi exporttervünk, ebből a nyugati export 800 ezer dollár. Az idén már 300 millió értékű terméket exportálunk, fe I