Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-22 / 145. szám
Í972. JÚNIUS 22., CSÜTÖRTÖK PESf HEGYE I Találkozó az MSZMP KB székházéban Az MSZMP Központi Bizottsága szerdán vendégül látta azokat a pedagógusokat, tudósokat, párt-, állami és társadalmi funkcionáriusokat, akik jelentős részt vállaltak a Központi Bizottságnak az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól szóló határozata előkészítésében. A résztvevőket Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára üdvözölte. A baráti hangulatú összejövetelen Kádár János, a Központi Bizottság első titkára tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottságának elismerését és köszönetét a résztvevőknek, és rajtuk keresztül mindazoknak, akik segítették a Központi Bizottság határozatának előkészítését. Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Vajthó László nyugalmazott tanárnak, az irodalomtudományok kandidátusának 85. születésnapja alkalmából irodalmi és pedagógiai érdemeiért a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. Andics Erzsébet kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikusnak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanárának, a tudományos közéletben kifejtett tevékenysége és oktató-nevelő munkája elismeréséül a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen voltak a kitüntetés átadásánál Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és dr. Polinszky Károly művelődés- ügyi miniszterhelyettes. Ülésezett a népfront Pest megyei bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) Az ülés további részében a taegyei bizottság megtárgyalta az írásos előterjesztést a népfrontmozgalom főbb feladatairól a kongresszus utáni időszakban. Az alapvető feladat, a szocializmus magasabb szintű építése a párt irányításával, a társadalmi és a tömegszervezetek, tömegmozgalmak együttműködésével. A feladat végrehajtása során a megyei küldöttértekezlet állásfoglalását kell érvényesíteni, és figyelembe kell venni a megye földrajzi jellegzetességeit. A szocialista nemzeti egység erősítéséről szólva, a beszámoló megállapítja, hogy a fő bázis továbbra is a munkásparaszt szövetség, a társadalmunkban élő különböző rétegeknek, csoportoknak még hathatósabb bevonásával, Elhatározták, hogy újszerű munkás-paraszt találkozókat szerveznek, az SZMT-vel közös korábbi kezdeményezések alapján. Több üzemi és termelőszövetkezeti látogatás programját dolgozzák ki. A szövetkezeti demokrácia fejlesztésével bevonják, nagyobb arányban, a szövetkezeti parasztságot a városok és községek társadalmi tevékenységébe. Lehetőséget keresnek a bejáró munkások gondjainak, problémáinak enyhítésére, és a közéletbe való bevonásukra. A társadalmunkban élő és dolgozó különböző rétegek tevékeny tagjainak a mozgalmi munkájával szélesítik a szocialista demokrácia bázisát. A pedagógusok mellett más értelmiségiek képzettségét és energiáit is hasznosítják a városok, községek közéletében. Nem felejtkeznek el a kisiparosok és a kiskereskedők körében végzendő politikai, kulturális és ismeretterjesztő munkáról sem. Figyelemmel kísérik a nők helyzetét és problémáit, ezzel együtt jobban támaszkodnak rájuk a közösség gondjainak megoldásában. Nagy szerepet szánnak a fiatalok segítésének és a közéletbe való bevonásának. A beszámoló kitér arra is, hogy erősíteni kell a kapcsolatot a megyénkben élő nemzetiségiek demokratikus szövetségeivel, a sajátos nemzetiségi kulturális, nyelvi, történelmi hagyományok ápolása érdekében. Szerepet szánnak a népfront mozgalmi munkáján belül továbbra is az egyházi személyiségeknek a helyi társadalmi életben, és előadásokat tartanak számukra a politikai, nemzetközi helyzet aktuális kérdéseiről. A szocialista demokrácia fejlesztésének kérdéseit tárgyalva a beszámoló leszögezi, hogy a demokráciát az alkotmányban biztosított jogok alapján o tanácsok önállóságának, népképviseleti-önkormányzati jellegének erősítésével, a tanács és a népfront együttműködésével kívánják széles körűen biztosítani. A gazdaságpolitikai kérdésekről szólva a népfront legjelentősebb feladata, hogy a IV. ötéves terv fő célkitűzésének megvalósítását segítse, s nyújtson támogatást ahhoz, hogy az állampolgárok egységesen értelmezzék az alapvető gazdasági feladatokat. A művelődéspolitikávalfkap- csolatos népfrontfeladatok között a hatékonyabb művelődési munkához tartozik az önművelődési lehetőségek kiszélesítése, az amatőr művészeti mozgalmak, a könyvbarát- bizottságok, az író-olvasó találkozók további szervezése. Nagyon fontos feladat nemzeti kulturális örökségünk ápolása, a korszerű irodalmi, képzőművészeti szemlélet formálása. A népfront V. kongresszusának állásfoglalását a téli oktatás keretében mindenhol megtárgyalják, és testületi üléseken napirendre tűzik. Felszólalások A beszámoló utáni vitában hatan szóltak hozzá. Bernáth Tibor, a népfront szentendrei városi szervezetének titkára, a városi szervezet munkájáról, Galambos Ferenc tanár, a váci szervezet elnöke, a szülői munkaközösségek szerepéről beszélt. Aczél Ferenc művelő- désiház-igazgató, a vecsési szervezet titkára, a társadalmi munkákat ismertette, Detret Sándor nyugdíjas, a ceglédi járási bizottság elnöke, a járási szervezet munkatervét taglalta. Antalfia Jenő, a nagykátai járási pártbizottság első titkára felszólalásában a társadalompolitikai kérdéseknek tulajdonított nagy jelem tőséget. Elmondta, hogy a közélet fejlesztésében figyelembe kell venni a marxista szociológia kutatásait, a legmodernebb közvéleménykutatások eredményeit, így már előre tisztában lehetünk azokkal a társadalmi problémákkal, amelyeket meg kell oldani. Kránicz József, a Százhalombattai Városi Tanács vb- titkára a népfront és a tanács helyi együttműködési megállapodásáról beszélt. A hozzászólók elfogadták az előterjesztést. Kovács Antalné összefoglalója után a megyei bizottsági tagok elfogadták a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának és elnökségének 1972 májustól 1973 januárjáig szóló munkatervét. B. Gy. Közlemény a kormány és a SZOT vezetőinek tanácskozásáról A kormány és a SZOT vezetői tanácskozást tartottak, megállapították, hogy a legutóbbi megbeszélésükön elhatározott célok és tennivalók teljesültek, illetve a végrehajtásukhoz szükséges intézkedések megtörténtek. A kormány és a SZOT vezetői mostani tanácskozásukon elsősorban az életszínvonal növekedésére vonatkozó tervek megvalósításáról, a, munkaidő csökkentéséről, vala-nint a szocialista brigádvezetők tanácskozásáról, tapasztalatairól cserélték ki véleményüket. Megállapították, hogy a munkások és alkalmazottak reáljövedelmének 1971., évi átlagos emelkedése megfelelt a népgazdasági tervnek, és a nemzetközi jöved dem emelkedésével arányosan alakult. Ennek megfelelően 1971-ben a reálbérek 2,5 százalékkal, a reáljövedelmek pedig 5 százalékkal nőttek. Az elhatározásnak megfelelően végrehajtásra került az alsó és középfokú iskolákban tanító pedagógusok, az egészségügy területén dolgozók és a gyógyszerészek fizetésének emelése. Javult a több és jobb munkát végző dolgozók, valamint a vállalati törzs gárda anyagi és erkölcsi elismerése, megbecsülése. Mind több vállalat alkalmaz olyan ösztönző bérformákat, amelyek alkalma- l \k arra, hogy az átlagosnál többet nyújtó dolgozók a rendelkezésire álló bérkeretből és nyereségrészesedésből magasabb fizetést, jövedelmet érhessenek el. Ugyanakkor megállapították, hogy több problémával foglalkozni kell. Fokozatosan ki kell küszöbölni azt, hogy az állami ipar egyes vállalatainál a mjunkáskeresetek indokolatlanul alacsonyabbak legyenek, mint egyes szövetkezetek hasonló munkakörében. Különböző okok hatására egyik évről a másikra a bérből és fizetésből élők egyes csoportjainak reáljövedelme nem nő, esetleg csökken. Ennek okai részben a család nö- -ckedése, a nyugdíjba kerülés, részben pedig a keresetváltozások és árnövekedések. A további intézkedések során e p .oblémára megfelelő figyelmet kell fordítani. A kormány és a SZOT vezetői egyetértettek abban, hogy csökkent az olcsó árucikkek hiánya, azonban az alacsonyabb vásárlóerejű lakosság ilyen árukkal való ellátottsága még nem javult kellőképpen Erőteljesen végire kell hajtani a kormány határozatait azokkal szemben, akik jövedelmüket nem munkával, hanem spekulációval szerzik. A kormány és a SZOT vezetői megállapodtak abban, hogy az év hátralevő időszakában az illetékes állami és szakszervezeti szerveknek egyaránt fokozott figyelemmel kell kísérniük és rendszeresen ellenőrizniük kell a fogyasztói árszínvonal és a bérek alakulását, és gondoskodni kell arról, hogy az 1972. évre tervezett reálbér-növekedés megvalósuljon. A kormány által tett intézkedések, a vállalatok javuló gazdálkodása, valamint a szak- szervezetek ez irányú erőfeszítései nyomán a dolgozók munkahelyváltozásának mértéke az elmúlt évben csökkent. A munkaerőmozgás szintje azonban még mindig magas, ennek mérséklésére még további közös erőfeszítésekre van szükség. A szervezési és vezetési színvonal javulásának, valamint a szak- szervezetek fellépésének eredményeként a túlórázás 1971- ben a megelőző évhez képest 17 százalékkal csökkent. A kormány és a SZOT vezetői megbeszélést folytattak a munkaidő-csökkentés további kiterjesztéséről az ipari, építőipari ágazatokon kívüli területeken. Megállapodtak abban, 1972. második félévében lehetővé kell tenni az iparhoz, illetve az építőiparhoz szorosan kapcsolódó kutató-, szervezőintézetek munkaidő-csökkentésének végrehajtását. Az erre vonatkozó kormányzati döntés a közeljövőben megszületik. A többi ágazatban és területen a munkaidő-csökkentés előkészítésére és a végrehajtás feltételeinek biztosítására fel kell készülni. A tervezeteket a kormány még ez év végén megtárgyalja, és kijelöli az erre vonatkozó teendőket. A SZOT vezetői tájékoztatták a kormány vezetőit, hogy a szakszervezeti mozgalomban, valamint a szocialista brigádvezetők körében megelégedést váltott ld az a két kormányzati intézkedés, amelyek arról rendelkeztek, hogy a vállalat által adományozható „a vállalat kiváló brigádja” kitüntetéssel járó pénzjutalmak összege költségként úgy számolható el, hogy a bérszínvonal, illetve a bértömeg megállapításánál, számításbavéte- lénél azt nem kell figyelembe venni. Magas erkölcsi megbecsülésnek minősítik azt a rendelkezést, hogy 1973-tól a Munka Vörös Zászló Érdemrendje is adományozható a szocialista brigádok, munka- csoportok részére. A kormány és a SZOT vezetői megvitatták továbbá a szocialista brigádvezetői tanácskozások tapasztalatait, s úgy foglaltak állást, hogy azok hasznosak és eredményesek voltak. Megállapodtak abban, hogy a szocialista brigádvezetők IV. országos tanácskozásán elhangzott és írásban benyújtott észrevételeket, javaslatokat, amelyek felhasználásra alkalmasak és intézkedést igényelnek, eljuttatják az illetékes minisztereknek és szak- szervezeteknek, akik és amelyek a felhasználás módjáról, valamint a tett intézkedésekről 1972. harmadik negyedév végéig az illetékeseknek tájékoztatást adnak. Gyorsan, ugyanakkor megfontoltan kellett cselekednie a keresztes hadak fővezérének. Mindenekelőtt katonailag akarta uralni a helyzetet, hogy kedvező pozícióból kísérelje meg a politikai célok elérését. Seregét három részre osztotta. Az ország fontos területein a fegyveres nép jelenlétével kívánta biztosítani túlsúlyát. Az átgondolt stratégiai intézkedések után késedelem nélkül, még május tizenhato- dikán tábort bontottak, és útra keltek. Ezzel megkezdődött Dózsa György alföldi hadjárata, a tulajdonképpeni 1514-es parasztháború, noha egyelőre csaták nélkül vonultak céljuk felé. A fő irányba haladó zöm tizenhetedikén este érkezett Ceglédre. Letáboroztak a nagy mezőváros északnyugati szélén a homokbuckák között. Ekkor már magukon viselték a csapatok a fegyelem és a szervezettség biztos jegyeit. A fővezérnek pedig határoznia kellett, hogy milyen módon vívja ki fegyveres hatalma birtokában a jobbágyság számára remélt szabadságot. Cegléd a programadás helyszíne lett. Itt derült ki igazán, hogy a hadvezéri tehetséggel megáldott székely vitéz a politikai vezető szerepére is kiválóan alkalmas. Nem akarta eltörölni a királyságot, ám annál szilárdabbul elhatározta magát a fennálló rend emberségesebb átalakítására. Feladatának tekintette a főurak megfékezését, a törvények felülvizsgálását, a jobbágyok jogainak új alapokra való helyezését. Születése, neveltetése révén önként kínálkozott a székelyek példája. Azt akarta, hogy a székelyek számára garantált jogokhoz hasonló helyzetbe kerüljön az ország egész parasztsága. Miután világossá fogalmazódott benne a szándék, ismét népgyűlésbe hívta seregét. Az ott elhangzottak szellemében íródott az a kiáltvány is, amely Cegléden kelt 1514. május tizennyolcadikán: „Székely György, vitéz, katona, a keresztesek istenáldotta népének fejedelme és főkapitánya, csak Magyarország királyának, s nem egyúttal az urak alattvalója, a Magyarországban... levő városoknak, mezővárosoknak és falvaknak, együtt és egyenként, üdvözletünk! Tudjátok, hogy a hitegető nemesek ellenünk... ártani vágyó kezekkel fölkeltek, hogy bennünket üldözzenek, háborgassanak és zavarjanak. Azért is nektek ... rendeljük és parancsoljuk, hogy rögtön és azonnal, amint jelen levelünket látjátok, minden késedelem és kifogás nélkül jöjjetek, röpüljetek és igyekezzetek Cegléd mezővárosába. Siessetek, hogy így a szent csapat és áldott gyülekezet a nevezett hűtlen és gonosz nemesek erejét és kezét korlátozni, megfékezni és megzabolázni tudja.” Dózsa tehát óvakodott attól, hogy forradalmi hitvallása mellett a király és az egyház ellen buzdítson. Sőt, kancellárjával, Ambrus dévaványai pappal levelet irat Ceglédről Bakócz Tamásnak, beszámol haderejéről, felszólítja a hercegérseket, hogy késedelem nélkül csatlakozzon hozzá mindazon sereggel, amelyet kezdetben megígért. A bíborosnak címzett békülékeny hangú levelet az követte, hogy Bakócz május huszonharmadi- kán végképp eltiltotta az egész kereszteshadjáratot, egyházi átokkal fenyegetett meg mindenkit, aki nem teszi le rögtön a fegyvert, s nem tér haza azonnal. Bakócz Tamás én a főurak ultimátumából Dózsa végérvényesen meggyőződött arról, hogy az ország nemessége és a király katonái nem a török, hanem a kereszteshadak ellen gyülekeznek. Megértette, a’-, életre-halálra szóló harc immár kikerülhetetlen. Népítélet Apátfalván Katonailag igen kedvező volt a keresztesekre nézve, hogy a fővezér elgondolásához híven a békési és a bihari síkságot birtokolták. Olyan területi pozíció volt ez, ahonnan egyforma súllyal éreztethették hatásukat mind Buda, mind Erdély, mind pedig a török felé. Mindehhez a stratégiai rendszer koronájaként tartozott Temesvár, amel/ felé Dózsa törekedett. Ha ezt elfoglalja, Budánál is fontosabb hadászati bázis jut a kereszteshadak kezére. Gazdaságilag és politikailag úgyszintén nagy jelentőséggel bírt ez a terület. Aki a magáénak mondhatta, az erkölcsileg nagy hatást gyakorolhatott az ország közvéleményére. Itt könnyebben megoldhatták a gazdag uradalmak révén a hatalmas sereg ellátását, ugyanakkor önmagáért beszélhetett a tény: a legnagyobb urak vagyona, földié is elvehető a szegény nép javára. A cereszteshadak által megszállt országrész nem akármilyen birtokos úré volt. Valóságos kiskirályként élvezte a roppant vagyon előnyeit az a Hohenzollem György, akit idegen létére fiitűnő kegyességgel pártfogolt II. Ulászló. Ügy vélte a magyar király, megteheti ezt unokaöccse kedvéért. Ezért cselekedett Dózsa bölcsen, amikor hadaival bebizonyította a legnagyobb urak sebezhetőségét. Ezért estek oly nagy pánikba az ellenpárt vezetői, amikor látták, hol kezdepek megszilárdulni a keresztesek pozíciói. Legfontosabb szándékuk az volt, hogy bármi áron megakadályozzák a parasztseregek átkelését a Maroson, s ezzel elejét vegyék Csanád és Temesvár elestének. Csáky Miklós Csanádi püspök állt a nemesi had élén.. Hozzá csatlakozott ugyancsak tekintélyes erőkkel Báthori István temesi gróf. Amikor Balogh István alvezlir, Dózsa parancsnoktársa a Maroshoz ért, hogy elfoglalja a revhelyet, és gázlókat kezdessen, a nemesek megverték a kereszteseket. Csáky és Báthori átkeltek a Maros jobb partjára. Nagylakig üldözték a kereszteseket, de egyelőre beérvén a kezdeti diadallal, elfogadták Jaksics György gazdag szerb vendéglátását, és nagy dínomdánom- mal töltötték az éjszakát. Dózsa már másnap, május hu- szonhetedikén hajnalban Nagylakra ért. Magához kapcsolta a megvert csapatrészek maradványait, és mindjárt hozzálátott a Jaksics-féle megerősített kúria ostromlásához. Fordult a kocka, ezúttal a keresztesek győztek. Báthori csak nagy szerencsével tudott megmenekülni, és Csanád várába futott. De csak egyetlen éjszakára tudta elodázni végzetét. Dózsa percnyi nyugalmat sem hagyott ellenfeleinek. Szívósan a sarkukban volt, még a nagylaki ütközet utáni éjszakán Csanád ellen vonult, és nyomban megkezdte a püspöki erőd ostromát. Megint a tűz fegyverével élt, felgyújtotta a várost, elégették az összes káptalani papírokat. A püspök reménytelennek látta helyzetét, ezért bizalmasaival együtt csónakba szállt, hogy az éjszaka leple alatt fölevezzenek a Maroson az aradi hegyekig. Azonban mégis elfogták őket a keresztesek, és foglyaikat megkötözve vitték Dózsa elé. Ekkor már számos nemest tartottak fogva Dózsa táborában. Többek között Ravazdy Péter alispánt, de főképp a hatalmas urat, Telegdy István kincstartót, aki éppen a király sürgős üzenetével sietett volna Erdélyen át a moldvai oláh vajdához, hogy küldjön katonai segítséget a föllázadt jobbágyok ellen. Egyúttal szörnyű hírek érkeztek a táborba az elfogott keresztesek budai kivégzéséről. Így például tudták már a keresztesek azt is, hogy a Mezőtúrról Budára hurcolt parasztokat megnyúzták, eleven húsukat megsütötték. Az úri ítéletre népítélettel kívánt felelni Dózsa. Be akarta bizonyítani, hogy van bennük bátorság az úri rémtettek megtorlására. Csanád mellett, Apátfalván tartott nyilvános ítélkezést. A környező vidék jobbágyai hosszan elsorolták sérelmeiket. Halál várt a keresztes táborban fogva tartott valamennyi nemesre. Csáky Miklós Csanádi püspökön kezdték. Csontjait vasbuzogánnyal összetörték, majd fejjel lefelé karóba húzták. A többi urat is karóba húzták, mind egy szálig. Telegdy István kincstartót, a király diplomatáját magas oszlopra kötözték, és íjászok nyiiazták le. Május 28-án történt ez, amikor a keresztes hadak népítélettel adták ellenségeik tudtára, hogy elszánták magukat a legvégsőkre Gerencsér Miklós (Folytatjuk.) I \ „De szellemét a tűz nem egeié meg..." (3.) Kiáltvány Ceglédről
