Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-22 / 145. szám
4 “~<^AíWttP 1972. JÜNIUS 22.. CSÜTÖRTÖK VÁC Simon Antal- emlékünnepély Gyógypedagóguskonferencia A Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének rendezésében kerül sor Vácott június 23-án és 24-én a Sivion Antal- emlékünnepélyre és a gyógypedagógusok országos szakmai konferenciájára. Az emlékünnepélyt pénteken délelőtt 10 órakor Hargitai Károly, a megyei tanács művelődésügyi osztályvezetője nyitja meg a városi Madách Imre Művelődési Központban. Simon Antalnak, a váci Országos Siketnéma Intézet első igazgatójának gyógypedagógiai-történeti jelentőségéről Gárdosné dr. Szabó Anna, a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola igazgatóhelyettese tart előadást az ünnepélyen. Az ország különböző részeiből meghívott gyógypedagógusok kétnapos konferenciáját a váci Országos Siketnéma Intézetben rendezik meg. A TIT-közgyűlések tapasztalatai Új módszerek, új tormák A TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTŐ TÁRSULAT ez év végén tartja VI. országos küldöttgyűlését. Az országos küldöttgyűlést és a megyei szervezet októberben tartandó küldöttértekezletét készítették elő a járási, városi szervezetek mostanában lezajlott közgyűlései. A közgyűlések célja volt az V. küldött- gyűlés óta az 1968—1971-es években végzett munka értékelése, s a TIT előtt álló feladatok meghatározása, a járási, városi szervezetek elnökségeinek, valamint a megyei küldötteknek a megválasztása. Az elnökségek újjáválasztá- sa után a budai járási szervezet elnöke, Lengyel Sándor, a járási pártbizottság titkára; a ceglédi szervezet elnöke Nyújtó Ferenc, a Kertészeti Kutató Intézet kutatóállomásának igazgatója; a dabasi szervezet elnöke dr. Nagy Zoltán járási vezető ügyész; a gödöllői szervezet elnöke dr. Pecznik János tanszékvezető egyetemi tanár; a monori szervezet elnöke ir. Baltigh Előd rendelőintézeti belgyógyász; a nagykátai szervezet elnöke dr. Magócs Imre járásbírósági elnök, a nagykőrösi szervezet e.nöke dr. Ruttner Béla kórházi osztályvezető főorvos; a ráckevei szervezet elnöke dr. Losonczi Miklós gimnáziumi igazgató; a százhalombattai szervezet elnöke Bartha Antal városi tanácselnök; a szentendrei szervezet elnöke dr. Juhász Attila járásbírósági elnök; a váci szervezet elnöke dr. Szabó Géza vezető ügyész lett. A KÖZMŰVELŐDÉSI TEVÉKENYSÉG keretében a tudományos ismeretterjesztők munkája igen tiszteletre méltó volt abban a nagy gazdasági-társadalmi átalakulásban, amely a tárgyalt négyéves időszakban végbement hazánkban. A tizenegy járási, városi közgyűlés önkritikus hangú Mű terem Iá toga táson egy járás vezetőivel A járási hivatalok vezetőinek, dolgozóinak ugyancsak van elfoglaltsága. Intézni egy járásnyi terület — hetven- százezer ember — sokarcú lakosságának ügyeit, ösz- szefogni gondjait és kívánságait s ugyanakkor valóra váltani a megyei-járási elképzeléseket nem kis feladat. Ezért is lepődtem meg azon a meghíváson, amit a közelmúltban a dabasi járási hivatal vezetőitől — Boros András elnöktől, Rajjal Béla elnök- helyettestől és Platthy Iván népművelési felügyelőtől — kaptam: menjek el velük műteremlátogatásra. Tervbe vették, hogy sorra felkeresik a Nagy István képzőművészeti csoport tagjait. Céljuk kettős: jobban megismerni a művészek munkásságát, ugyanakkor közelebb hozni őket a járás egészének életéhez, bevonni őket — a maguk munkásságán belül — a járás előtt álló feladatok végrehaj tásába. A meghívás Kampjl Józsej szobrászművész műtermébe szólt. A mindössze harminchárom éves művész Monoron született. Ismert kőfaragó dinasztia tagja. Nemcsak az apja, a nagyapja is jónevű mesterember volt a szakmában. Robusztus alkat. Ez már amolyan szakmai követelmény, hiszen a hatalmas kőfaragó kalapács forgatása nem gyerekjáték, erős férfiembert kívánó feladat. És Kampfl József már gyermekkorában megtanult bánni a vésővel és kalapáccsal. Az apja nagyon akarta, hogy a nyomdokába lépjen. Három gyermeke közül legalább az egyik. Lánya orvosnak tanult, a kisebbik fiú meg jogásznak. Maradt reménységnek a legidősebb, Jóska, akit, hogy jobban megtanulja a mesterséget, képzőművészeti gimnáziumba Íratott, Somogyi József, Kossuth-díjas szobrász- művész osztályába. Jól tette vagy sem? Az apja ezen tűnődik még ma is. Mert a nagyfiú, alig, hogy leérettségizett. felvételire jelentkezett a Képzőművészeti Főiskola szobrász-tanszakára. Felszabadulási emlékmű Siklóson Az első nekifutás nem sikerült. Bármennyire furcsának tűnik is, az apja. volt az, aki ennek a legjobban örült. És reménykedett: talán mégis beteljesül akarata. Maga mellé vette a fiát ipari tanulónak. Kitanította a mesterség minden csínjára-bínjára, szakmát adott neki. És akkor a nagyfiú újra jelentkezett a főiskolán. Hiába volt a családi tradíciókra emlékeztető szülői csábítás, a biztos egzisztenciát nyújtó kőfaragó pálya ígérete, az apai örökség, Kampfl József ezúttal már sikerrel vette az akadályt és Mikus Sándor Kossuth-díjas szobrászművész osztályában megkezdte főiskolai tanulmányait. 1963-ban szerzett diplomát. Azóta tíz szobrát állították fel különböző köztereken. Három esztendeje pedig a Képzőművészeti Főiskola tanára. Ami az első pillantásra szembetűnik a műteremben, az a Dózsa-emlékmű szobor- kompozíciója. Gránitszikla tetején magasodik fel Dózsa alakja, mellette két oldalt ki- lenc-kilenc kiegyenesített ka- szájú paraszt. Kicsiben is monumentálisnak tűnő, drámai erejű alkotás. Nem véletlen, hogy éppen erről a műről beszél. — Olyannak akarom megmutatni Dózsát és seregét, amilyen az a valóságban lehetett; szépítés nélkül, a valóság teljességében. És mégis fennsé- gesen, ami megilleti azokat a hősöket, akik egy egész nép nevében léptek a történelem színpadára, egy egész nép jogainak, emberi életének a védelmében. Hogy ezt a szándékot mennyire sikerült valóra váltanom, annak megítélésében én már nem vagyok illetékes. Egy azonban bizonyos, életem egyik főművének tartanám, ha sikerülne megfelelő nagyságban elkészítenem. Ez azonban már nemcsak rajtam múlik — kivitelezése egy kezdő szobrász anyagi lehetőségeit többszörösen meghaladó feladat. A műterem, amelyben jelenleg dolgozik, több fiatal szobrász alkotóműhelye. — A műterem a pályakezdő szobrászok legnagyobb gondja — fordul a beszélgetés. — Akármilyen kis szoba nem alkalmas szobrok elkészítésére és a legtöbbnek még ilyen sem jut a főiskola elvégzése után. A festőknek lényegesen könnyebb a dolguk: a vászon, a festőállvány kis helyen is megfér. Kővel, fával, fémmel dolgozni, kopácsolni, hegeszteni, csiszolni lakásban már aligha lehet. Nekem szerencsém volt, amikor ebbe a közös műterembe bejuthattam és még nagyobb a szerencsém most. amikor Gáti Gábor kollégámmal közösen a közelmúltban elhunyt Istók János műtermét utalták ki nekünk. A nyár persze rámegy, amíg rendbetesszük, és a pénzünk is, az utolsó fillérig, de az így nyert önállóság, mindenért kárpótol majd. © Érthető a vendégek kérdése: min dolgozik jelenleg Kampfl József? — Munkásmozgalmi emlékműre hirdettek pályázatot, amelyet Ajkán kívánnak felállítani. Most ennek, a három méter magas, egy-, vagy kétfi- gurás emlékműnek a tervén dolgozom. Az idő sürget, a pályázat határideje: július 3. Üjabb kérdés: melyik szobrát állították fel legutóbb? — Egy mészkőből faragott kútfieurát Kalocsán, a Gépgyártó Vállalat irodaépülete előtt. Az idén, május 1-én avatták. — S melyik eddigi legmo- numentálisabb alkotása? — A siklósi felszabadulási emlékmű, amelv majdnem három és fél méter magas szo- borkompozíci ó. Kampfl József mindössze harminchárom éves. Pest megye szülötte, a megyében működő Nagy Tctván képzőművészeti csoport tagja. Prukner Pál beszámolói, a Hozzászólások és az elhangzott javaslatok a jövőben végzendő tennivalókkal foglalkoztak nagyobb hangsúllyal. A közgyűléseken határozottan magfogalmazó- dot. igény: az ismeretterjesztés tudományos szintjének emelése, a tudományok legújabb eredményeinek a tudományos ismeretterjesztés útján va'á gyors közreadása. Előtérbe kell helyezni a TIT tevékenységében a tanfolyam- rendszerű, komplex tematikájú előadássorozatokat. A tudományos ismeretterjesztésnek továbbra is szervesen kell kapcsolódnia a szocialista építés aktuális feladataihoz, társadalmi életünk kiemelkedő eseményeihez. A hagyományos ismeretterjesztési formákon túlmenően állandóan új módszereket és új formákat kell alkalmazni, előtérbe kell helyezni az akár egy, akár több tudományterületről két-há- rom előadóval tartott komplex előadásokat, kerekasztal- beszélgetéseket, vitafórumokat. A 8 általános iskolai osztályt el nem végzettek képzéséből a TIT-nek ki kell vennie részét. Létre kell hozni tehát azokat a formákat, eszközöket, kereteket, amelyek biztosítják, hogy az iskolán túl legalább olyan szer vezetten, mint az iskolában, legalább olyan tervszerűen, mint az iskolában, viszont iskolai keretek nélkül folyjon tovább a képzés. Az ismeretterjesztés iránti szükséglettel és igénnyel összhangban tovább kell növelni a társulati tagság létszámát. Számos hozzászólásban vetődött fel annak igénye, hogy olyan témák megvitatását kell programba iktatni, melyek általános érdeklődést váltanak ki, de változatlanul szükséges a tudományági ankétok meg szervezése. A gödöllői közgyűlésen az egyetemi hallgatók képviselői kifejezték azt a kívánságukat, hogy a végzős hallgatók és az egyetem fiatal oktatói közül sokan a TIT tagjai kívánnak lenni, s kérték, hogy az új elnökség a jelentkezők részére eiőadóképző tanfolyamot szervezzen, s így a szakmailag jól felkészült előadójelöltek képessé váljanak a TIT-munká ra. Az egyetemi hallgatók kép. viselői kifejtették azt is, hogy a TIT keretén belül létre szeretnék hozni a fiatal agrár- szakemberek csoportját is. A HOZZÁSZÓLÁSOKBÓL KICSENDÜLT, hogy mivel a tudomány és a technika gyors fejlődése az emberek ismereteinek szüntelen bővítését diktálja, ezért a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat tagsá gának igen nagy jelentősége és szerepe van a közművelődés fejlődésében. Szükséges, hogy minden gazdasági egység vezetője a kultúra lelkes hívei mellé álljon és tudja, hogy a műveltebb dolgozók hatékonyabb termelőmunkát végeznek. A közgyűléseken elhangzottak mutatják, hogy a TIT tagsága társadalmi kötelességének, szívügyének, közéleti tevékenységnek tekinti a tudományos ismeretterjesztést, s tudatában van annak, hogy a TIT a közművelődés területén rendkívül fontos szerepet tölt be. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Országos Elnöksége oklevelét számos társulati tag vette át a közgyűléseken, a tudományos ismeretek terjesztésében végzett eredményes és áldozatkész munkásságáért. Földes István, a TIT Pest megyei titkára HETI FILMJEGYZET Egy rendőrfelűgyelő vallomása az államűgyésznek Martin Balsam, Bonavia felügyelő alakítója. Kíméletlen, kegyetlen, felkavaró és felháborító film. Ilyen is akar lenni. Damiano Damiani nem szépeleg és nem fél. Pedig mindkettőre lenne lehetősége, sőt oka. Filmje ugyanis a maffiáról szól. Arról a már-már misztikusnak tűnő szervezetről, amely — Olaszországban, de különösen Szicíliában — nemcsak élet és halál korlátlan ura, hanem tőle függ már-már az állam sorsa és a politikai élet irányvonala is. És erről a maffiáról lehetne szépelegve is beszélni (sok film megtette, holmi betyárromantikában oldva fel a maffiosok félelmetesen igaz, véres és kíméletlen történeteit). Meg lehetne úgy is szólni, hogy a film alkotója tudja: az égvilágon semmi, de semmi nem biztosíthatja, hogy a filmje miatt nem mondja-e ki fölötte is az ítéletet a maffia — akkor pedig igen rövid úton — néhány golyó formájában — közlik vele kifogásaikat a filmmel kapcsolatban. Damiani, amikor ezt a filmet forgatta, nem félt. Pedig ilyen őszintén, ennyire a lényegre mutatóan még talán senki sem beszélt a maffiáról, s arról a sorvasztó-bénító befolyásról, amely jelenlevővé teszi a maffiát és akaratát a legfontosabb és legmagasabb szintű állami intézményekben is. Mert Damiani még tovább is ment, mint a maffia tízeiméinek megmutatása — bár az sem lett volna kicsinység. Meg merte ragadni ennek a nagy és életveszélyes marokkójátéknak egy olyan pálcikáját, amelytől mozgásba jött az egész pálcikahalmaz. S ehhez talán még nagyobb bátorság kellett, mint a film maf- fiaellenességének kifejtéséhez. Ez a pálcika ugyanis a „Korrupció” feliratot viseli, s mozgatásával mozgásba jöttek a „Szemethunyás”, a „Tehetetlenség”, a „Mellébeszélés”, az „Agyonhallgatás” és az „Együttműködés” feliratú pálcikák is. Magyarul: Damiani azt mondja, hogy a maffia korántsem garázdálkodhatna olyan szabadon és arcátlanul, ha azok, akiknek elsősorban kellene ellene küzdeniük, nem lennének maguk is összefonódva a maffiával, nem félnének tőle, vagy — a legenyhébb esetben — nem lennének születetten tehetetlenek és alkalmatlanok feladatuk ellátására. A film hőse, Bonavia rendőrfelügyelő, nemcsak azért üldözi szinte megszállottan a minden ítélkezés alól kisikló maffiosót, Lomunnót, mert háromszor tartóztatta le súlyos vádakkal, s mindháromszor felmentette a bíróság „döntő bizonyítékok hiányában”. Mindez lehetne csupán a sikertelenségből fakadó düh és bosszúvágy is. Bonavia azért kezd szinte magánúton tevékenykedni, mert nagyon jól tudja, miért ússza meg mindig Lomunno: minden bíró, minden rendőr, minden ügyész tulajdonképpen a maffia markában van. A tragikus az, hogy abban az emberben — a fiatal államügyészben — sem bízik, aki pedig egyedül segíthetne neki. S még tragikusabb, hogy az is azt hiszi róla (mint Bonavia az ügyészről), hogy titkon a maffiának dolgozik. Ez vezet Bonavia halálához — de a legszomorúbb, hogy eddigre már világossá válik előttünk: hiába ölte meg Bonavia a bandavezér Lomunnót, s hiába lesz maga is a maffia áldozata, ezzel lényegében semmi nem történik, semmi nem változik. A maffia megint erősebbnek bizonyult. És pontosan ez az, amit Damiani bele akar vésni minden néző agyába. Azt akarja, hogy felismerjük: egyéni akciók nem elegendők a maffia megdöntéséhez. Az államnak, rendfenntartó és bűnüldöző szerveinek kellene teljes súly- lyal és szigorral fellépni —, de ez az állam és említett szervei tehetetlenek a maffiával szemben, mivel maguk is összefonódtak vele, s aki a maffia ellen küzd, a dolog lényegét tekintve, magával a korrupt, gyáva és meghunyászkodó államgépezettel is szemben találja magát. Márpedig — és ez a film talán legerősebb tanulsága — holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Amíg Olaszországban, s különösen Szicíliában ilyen az államgépezet, a rendőrség, a bíróság és az ügyészség, remény sem igen lehet a maffia kiirtására. Damiani mindezt egyáltalán nem rágja a néző szájába. Nem szemináriumot filmesít meg, hanem ábrázol. A film vége is nyitva marad — de nagyon is egyértelmű lezárást (a fenti összegezést) sugallva hagyja lezáratlanul. Nagy filmalkotás ez a mű: hitelét és mély igazságát az elkészítése óta történt események (Scag- lione, a palermói főügyész meggyilkolása) csak aláhúzzák. A film színészi alakításokban is remekel: Martin Balsam Bonavia felügyelője, Franco Nero fiatal ügyésze, Luciano Lorcas Lomunnója ritkán látható nagy teljesítmények. Egy emberre hat kötet A Magyar Tudományos Akadémia nyelv- és irodalomtudományi osztálya és a Művelődési Minisztérium közművelődési főosztálya a nemzetközi könyvév alkalmából szerdán tudományos ülésszakot rendezett. Az ülésszakot Köpeczi Béla, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára nyitotta Halói a kanyarban Angol krimiből készült NDK I alaposan összekuszált cselek- televíziós bűnügyi film ez az | ményű alkotás. Kiderül belőle, hogy az amatőr nyomozók ügyesebbek, mint a Scotland Yard, és hogy a sok fordulat sem lehet akadálya két szerető szív egymásra találásának. A film nem egyenletes: jól pergő és érdekfeszítő részek váltakoznak benne körülmé- nyeskedő, unalmas jelenetekkel. Takács István meg. Többek között elmondta, hogy 1971-ben csaknem 29 ezer művet adtunk ki, több mint 8 millió példányban. Ebből a könyvek száma 5500, a példányszám - több mint 53 millió volt. Könyvforgalmunk tavaly meghaladta a 1140 milliót, így egy főre mintegy hat kötet vásárlása jut évente. / a
