Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-22 / 145. szám

ét EC '■ZJCtriap 1972. JÜNIUS 22., CSÜTÖRTÖK KUSZ Genf és Mururoa KEDDEN kezdődött meg a genfi leszerelési értekezlet idei nyári ülésszaka. A keddi ülés a leszerelési értekezlet tanács­kozásainak sorában az 561. Az ülésszak napirendjén egyéb kérdések mellett a vegyi fegyverek és a föld alatti atomfegyver-kísérletek problé­mája szerepel. A keddi ülés két szónoka, az értekezlet két társelnöke, Alekszej Roscsin szovjet és Joseph Martin ame­rikai fődelegátus volt. ROSCSIN szovjet fődelegá­tus utalt a Szovjetunió vezetői és az Egyesült Államok elnöke között Moszkvában megtartott tárgyalások eredményeinek nemzetközi jelentőségére, kü­lönösen, ami a stratégiai fegy­verzet korlátozásáról kötött megállapodások aláírását, to­vábbá a Szovjetunió és az NSZK, illetve a Lengyelország és az NSZK között kötött szer­ződések hatályba lépését és a nyugat-berlini egyezmény megkötését illeti. Kialakul az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet összehívásának alapja — hangsúlyozta Roscsin. Mindez — mutatott rá — két­ségkívül kedvező hatást gya­korol a leszerelési bizottság munkájára is. A szovjet kül­döttség reméli, hogy a jelen ülésszak részvevői minden erejüket a vegyi fegyverek teljes betiltásával kapcsolatos problémák megoldására for­dítják. Emlékeztetett arra, hogy a szocialista országok már beterjesztették megfelelő konvenciótervezetüket a bi­zottság elé. Roscsin megerősítette, hogy a Szovjetunió síkraszáíll az összes — közöttük a föld alatti — atomfegyver-kísérletek be­tiltása mellett. JOSEPH MARTIN amerikai fődelegátus felszólalásában szintén méltatta a stratégiai fegyverzet korlátozásáról Moszkvában aláírt megállapo­dásokat. Hangsúlyozta, hogy ezek egy hosszabb folyamat első lépéseit jelentik. Ebben a folyamatban — mondotta — a leszerelési értekezletre tovább­ra is jelentős szerep vár. Az amerikai fődelegátus öt mun­kaokmányt terjesztett a lesze­relési bizottság elé a vegyi fegyverek betiltásának techni­kai kérdéseiről. A FRANCIA atomfegyver­kísérletek keddre bejelentett felújítása elleni tiltakozásul Ausztrália és Ü.i-Zéland a le­szerelési értekezlethez intézett közös nyilatkozatban, a perui külügyminisztérium pedig az értekezlet titkárságához in­tézett jegyzékben foglalt állást mindenfajta nukleáris fegyver- kísérlettel szemben. Perui külügyminisztériumi illetékesek kedden ismét meg­erősítették: Perunak feltett szándéka, hogy megszakítja diplomáciai kapcsolatait Fran­ciaországgal, ha hivatalosan is meggyőződik arról, hogy vég­rehajtották a Mururoa atollon tervezett nukleáris kísérlet­sorozatot. öt and esi ország — Peru, Chile, Bolívia, Kolumbia és Ecuador — Limában ülésező külügyminiszterei kedden el­ítélték Franciaország terve­zett veszélyes kísérletét. Ausztráliai parlamenti tagok a francia atomkísérletek elle­ni tiltakozásul kedden azt kö­vetelték, hogy a közös fran­cia—brit tervezésű Concorde óriás repülőgép, mely egy be­mutatósorozatra érkezett Ausztráliába, haladéktalanul hagyja el az országot. Egy új-zélandi rádióállomás szerdán közölte, hogy Green­peace 3. nevű kanadai hajó behatolt a Csendes-óceánnak abba a körzetébe, melyet a kísérlet idejére a franciák ve­szélyesnek nyilvánítottak. A anadai hajó ezzel tiltakozik a nukleáris kísérletekkel szemben. A kanadai alsóház kedden egyhangú szavazattal bélye­gezte meg a csendes-óceáni "randa nukleáris kísérletek felújítását... A FRANCIA MINISZTER­TANÁCS szerdai ülése után a kormány szóvivője közölte, hogy Franciaország megtartja a tervezett nukleáris soroza­tot a csendes-óceáni Mururoa- szigetnéL Az indiai miniszterelnök látogatása alkalmából Üzemi gyüiés az Egyesült izzóban Tegnap délután Indira Gandhinak, India miniszterelnö­kének az Egyesült Izzóban tett látogatásának végeztével üzemi gyűlést tartottak^ melyen Dienes Béla megnyitó szavai után előbb Indira Gandhi szólt a gyűlés résztvevőii.sz. Indira Gandhi beszéde — Magyarországnak és In­diának eltérő a kormányzati rendszere, de ez nem akadá­lyozza a közöttünk fennálló baráti kapcsolatokat — mon­dotta többek között. — Úgy véljük, hogy a kormányzati szervek uniformizálására nincs szükség. Bennünket a jóakarat és az együttműködés hozott össze, állított egymás mellé, s az olyan közös cél, mint a népek közötti barát­ság, a világ békéje. Önök kö­zül számosán emlékeznek még a második világháború idő­szakára, valamint az azt meg­előző feudális, fasiszta időkre. Nekünk' is harcolnunk kellett, áldozatokat kellett hoznunk szabadságunkért, független­ségünkért, amelyet 25 évvel ezelőtt vívtunk ki. El kell mondanom önöknek, hogy eb­ben a harcban tevékenyen ki­vették részüket az indiai nők is. Ez a magyarázata annak, hogy ma is olyan jelentős sze­repet tudnak betölteni orszá­gunk fejlesztésében, építésé­ben. — Az önök országa szocia­lista köztársaság, s mi is a szocializmust fogadtuk el cél­ként, mert ettől várjuk a vá­laszt népünk és országunk fő kérdéseire. Bár ismert, hogy India nem tekinthető ipari országnak, már jelentős mo­dern iparágakat hoztunk lét­re. Indiai tudósok megszerez­ték azt a tudást és képességet, hogy atomerőművet is építse­nek. — Külön öröm számunkra, hogy ilyen jó barátaink van­nak, mint Magyarország kor­mánya és népe. Itt, a gyűlé­sen a mi nyelvünkön és az önök nyelvén jelszó hirdeti a közöttünk levő barátság elmé­lyítését. Ügy véljük, hogy csak egymás megértésével jö­het létre az igazi barátság, csak ilyen megértés és együtt­működés eredményezhet bé­két. önök ugyanúgy, mint én, látták a háború szörnyűségeit, pusztításait. Ez is a békére kö­telez bennünket, mert mind­annyian tudjuk, hogy csak a béke körülményei között ke­rülhet sor valódi haladásra. Ismételten köszönöm, hogy le­hetőséget adtak a gyár munká­jának megismerésére, s arra, hogy üdvözölhessem önöket, önökön keresztül pedig e szép ország egész népét. Legjobb kívánságomat fejezem ki va­lamennyiüknek — fejezte be nagy tapssal fogadott beszé­dét Indira Gandhi. Ezután Fock Jenő miniszter- elnök lépett a mikrofonhoz. Fock Jenő beszéde A számos magas szintű köl­csönös indiai—magyar látoga­tás mellett első alkalommal került sor India miniszterel­nökének magyarországi útjára. Ez a látogatás kiemelkedő je­lentőségű a magyar—indiai kapcsolatok történetében. Ügy értékeljük, mint jól fejlődő, baráti együttműködésünk újabb fontos állomását — mondotta többek között. — Országaink kapcsolatai régi keletűek. Magyarországon mindig nagy érdeklődés nyil­vánult meg India iránt. Indira Gandhi miniszterelnök-asz- szonynak már elmondtam, hogy mi úgy tekintjük kap­csolatainkat Indiával, mint aminek gazdag előzményei vannak. Barátságunk szálai visszavezetnek abba az időbe, amikor népeink még elnyo­más alatt éltek, nem voltak szabadok. CASTRO PRÁGÁBAN vák párt és kormány vezetői fogadták. Fidel Castro és kísérete Prágába érkezett. A ku­bai államfőt a csehszlo­— E kapcsolatokat olyan név fémjelezte, mint India nagy költője, Rabindranath Tagore, akit Magyarországon gyógykezeltek. Balatonfüreden nagy gonddal ápolják a jeles költő itt-tartózkodásának ma is meglevő emlékeit. — Az országaink közötti kapcsolatok csak azután in­dulhattak ilyen tartalmas fej­lődésnek. miután kivívtuk a függetlenséget. Ma már a ba­rátság ezernyi szála fűzi ösz- sze népeinket. — Az együttműködés, egyet­értés India és hazánk között eilvi alapokon nyugszik. Bár országaink különböző társa­dalmi berendezkedésűek, poli­tikai kapcsolataink mégis igen széles körűek. Orszá­gaink között nincsenek meg­oldatlan, vitás problémák. A nemzetközi kérdések legtöbb­jében álláspontunk azonos, vagy hasonló egymáshoz. Egy­aránt elítéljük az imperializ­must, a neokolonializmusit és a fajüldöző politikát. Valljuk, hogy a vitás nemzetközi kér­dések megoldásának egyedüli helyes útja a problémák bé­kés, politikai eszközökkel tör­ténő rendezése. — Indira Gandhi miniszter- e’nök-asszonnyal megállapod­tunk abban, hogy kormá­nyaink a baráti kapcsolatok és együttműködés továbbfej­lesztésén munkálkodnak. Azt hiszen, ezzel önök egyetérte­nek, mivel ez is elősegíti a nemzetközi légkör javítását, országaink fejlődését, amihez különösen gazdasági téren . ég számos lehetőség kínál­kozik. Betörők aktatáskával Az amerikai Demokrata Párt Országos Bizottságának el­nöke, Lawrence F. O’Brien (balról) és Joseph Califano, a bi­zottság tanácsosa, sajtóértekezleten nyilatkoznak a párt köz­ponti épületébe megkísérelt betöréssel kapcsolatban. Bejelen­tették, hogy egymillió dolláros pert indítanak a „Bizottság az Elnök Üjjáválasztásáért” nevezetű szervezet és „McCord Asso­ciates” nevezetű értékpapír-kereskedéssel foglalkozó vállalat ellen. „A CIA azért félelmetes, mert voltaképpen nem is tud­juk mekkora, és hol min­denütt érvényesül a befolyá­sa.” Egy amerikai politikus szavait idéztük, s nem vélet­lenül. Pontosabban, egy újabb rejtély ürügyén. Mivelhogy az Amerikai Demokrata Párt or­szágos főhadiszállásán szom­batról a vasárnapra virradó éjszaka tettenért betörők alig­ha a kassza tartalma iránt érdeklődtek. Sokkal inkább bizonyos iratok után kutattak. Rendhagyó ez a betörés, legalábbis az igazi betörők mércéjével nézve, mérve az. A betörő általában valami zsákmány reményében koc­káztat. Washingtonban a tet­tenért öt férfi ott akart hagy­ni a demokrata párt irodájá­ban néhány, cseppet sem je; lentéktelen holmit. Például le­hallgató' készüléket, titkos fényképező berendezést. Ezért pedig holmi zsivány nem koc­káztatja a börtönt. Már a hír önmagában is gyanús. Mit keresnek éjszaka jól öltözött férfiak különféle bonyolult műszaki berendezés­sel az aktatáskájukban egy párt irodájában? S ha már bejutottak, vajon ki és miért adta az ötletet? Nos, nem kellett sokáig várni a magyarázatra, Ber- nardt L. Barker például — az öt betörő egyike — már régebbi ügyei miatt jól is­mert. Nem, nem bankot ra­bolt vagy áruházat fosztott ki: Mr. Barker ilyen kalan­dokba nem bocsátkozik. Ellenben 11 évvel ezelőtt a Disznó-öbölben végrehaj­A fasiszta agresszió tanulságai Ma harmincegy esztendeje kezdődött az évszázad legna­gyobb arányú és legnagyobbra törő agressziója: 1941. június 22-én indultak meg a náci hadak, hogy előbb térdre kényszerít­sék, majd felszámolják a Szovjetuniót. Ez a vállalkozás — ha ideológiai-politikai céljától függetlenül is szemlélnénk — egyi­ke volt az emberiség történetének legvakmerőbb agresszív vál­lalkozásának. Mert mindenképpen az erőviszonyok helytelen, hibás értékelése kellett ahhoz, hogy a hitlerista hadigépezet nekivágjon a nagy kalandnak, és megpróbálkozzék a Szovjet­unió meghódításával. Természetesen a támadást nem lehet ste­rilen, ideológiai céljától függetlenül szemlélni: mert a német hadsereg a szó minden értelmében hódítani indult. Leigázni egy országot, rabságba hajtani annak népeit, halálos csapást mérni a szocializmus eszméjére, amelynek képviselője, szim­bóluma a szovjet állam volt. A történelemből tanulni képes emberek kötelessége, hogy a mai évfordulón emlékezetükbe idézzék 1941. június 22. oly nagy áldozatokkal szerzett tanulságait. Az áldozatok iszonyúak voltak. A világháború éveiben több mint húszmillió szovjet állampolgár pusztult el. A fasiszták 1710 szovjet várost és több mint 70 ezer kisebb helységet, falut perzseltek fel. A Szovjetunió elvesztette nemzeti vagyonának 30 százalékát. A második világháború azóta is mementó az emberiség számára. És ha a világ egy-egy pontján ma helyi háborúk robbannak ki, ha feszültté válik a nemzetközi helyzet, még ma is felvetődik: kirobbanhat-é újra ilyen katasztrófa? 1972-ben úgy látszik, hogy egy kiegyensúlyozottabb, béké­sebb világ felé haladunk. Szeretjük azt mondani: a tárgyalá­sok korát éljük. És valóban, az utóbbi idők olyan változásokat hoztak a nemzetközi politikában, amelyekről korábban szinte álmodni sem lehetett. Ha a békés erőfeszítéseket számba vesz- szük, már elég tekintélyes listát állíthatunk össze. Létrejött a háború utáni európai határokat garantáló szovjet—NSZK és lengyel—NSZK szerződés, dokumentum született a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatának alapelveiről, és ott az aláírás (Leonyid Brezsnyev és Nixon aláírása) a második vi­lágháború óta született legjelentősebb katonai egyezmény — a SALT-megállapodás — alatt. Ezek az eredmények — ez látni­való — hosszú-hosszú esztendők nehéz politikai erőfeszítései­nek következményei, ugyanakkor pedig elválaszthatatlanok az erőviszonyok alakulásától. Mert a második világháború óta bekövetkezett legjelentősebb változás: a szocialista világrend- szer létrejötte és megszilárdulása, és a Szovjetunió megerősö­dése minden térem. Mondhatná valaki most is, hogy egyezmé­nyek léteztek a második világháború előtt is. A fasizmus, az imperializmus azonban hitszegő módon (a történelemben szin­te páratlanul) felrúgta azokat. Mennyire megbízhatóak a mos­tani megállapodások? A válasz éppen az erőviszonyok alakulá­sában keresendő, amelyek a békeszerető erők javára tolódnak el. Ez volt,'amely a hidegháború évei után megalapozta a tár­gyalások mostani időszakát, és ez az, amely az egyezmények tartósságát garantálja. Korunkban sem pihennek még a fegyverek. Mindaz, ami pél­dául Délkelet-Ázsiában történik, elgondolkoztató, óvatosságra intő. A háború kiterjesztése, az a gátlástalanul vad reagálás, amellyel az Egyesült Államok a szabadságharcosok offenzívájá- ra, a vietnamizálás nyilvánvaló kudarcára válaszolt — elárulja; a katonai, az imperialista körök részéről mennyi veszély fenye­geti még a világot. De éppen a vietnami háború bizonyította be, hogy a fegyverek erejével nem sikerül megállítani a vilá­gon a haladás folyamatát. A vietnami kérdésre a megoldás csak Párizsban, a tárgyalóasztal mellett születhet. És ismét csak a nemzetközi erőviszonyok azok, amelyek ezt kikény­szerítik. Ai erő, a következetesség, az elvi politika és a rugalmas­ság, ezek azok a politikai alapok, amelyeken a békés egymás mellett élés gyakorlata napjainkban alakul. Az 1941-es ag­resszió tanulságai bizonyították, hogy ennek az egységes po­litikának egyik oldalát sem lehet elhanyagolni. Következetes megvalósítása viszont olyan gyümölcsöket érlel, amelyek nap­jainkban az Európa-politikában máris éreztetik kedvező ha­tásukat, és reményt ébresztenek a tartós béke megteremtésére K. A. tott támadás révén vált ismertté. Hogy társai milyen fogadta­tásra találtak a kubai mili- cisták és a parti őrség részé­ről, azt tudjuk. Az még nem tisztázott, vajon Barker mi­ként jutott vissza Miamiba, a kubai emigránsok tanyájára. De annyi bizonyos, hogy t CIA irányításával végrehaj - tott akció egyik alvezére az­óta sem szakította meg kap­csolatait a titkosszolgálattal. Barker nem „magányos bű­nöző” — már a kubai invázi- ós tervben is szorosan együtt­működött egy bizonyos Ho­ward Hunttal. ö már maga­sabb poszton állhat a titkos ranglistán, a disznó-öböli tá­madás előkészítésében viselt szerepe legalábbis erre utal. Hunt persze többfelé dol­gozik: a CIA-n kívül má­soknak is vállal speciális feladatokat. Például Char­les Colsonnak. Hogy ki ő? Nem más, mint a Fehér Ház egyik tágas dolgo­zószobájának birtokosa. Még­pedig Nixon elnök különta- nácsadói minőségében. Hunt — úgy hírlik — két McGovern szenátor újabb, hatalmas lépést tett demok­rata párti elnökjelöltsége felé a INew jíOrk államban aratott győzelmével, amit — mint ké­pünk mutatja — koníettieső- ben ünnepel. hete találkozott Barkerrel. Bi­zonyára nem véletlenül. S az sem véletlen, hogy az egyéb­ként fontos ügyekben meg­megnyilatkozó Ziegler, Nixon elnök sajtótitkára sietve kije­lentette: sem az elnöknek, sem a Fehér Háznak semmi köze a demokrata párt főhadi­szállásán történt betöréshez. Amiben persze bizonyára sok az igazság. Lévén a CIA központja meglehetősen távol a Fehér Háztól. Földrajzi­lag... DÉI .-VIETNAMBAN a fel­szabadító erők szerdára virra­dóan folytatták támadásaikat a Saigontól északra fekvő An Loc tartományi székhely kör­zetében. A saigoni amerikai katonai parancsnokság szerdán beismerte: az amerikai légi­erő kedden Hanoi észak-viet­nami főváros és Haiphong ki­kötő térségét bombázta. k k

Next

/
Oldalképek
Tartalom