Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-01 / 127. szám

1972. JÜNIUS 1., CSÜTÖRTÖK 3 Az agglomerációs gyűrűben (2.) Emhersors A Budapest környéki agglomerációs gyűrűbe évről évre családok érkeznek. Ma még feltáratlanok a családok moz­gásának szociológiai törvényszerűségei. A gyakori felke- rekedésnek bizonyára fontos összetevője az ember, a csa­lád sorsa. Hogyan élnek az agglomerációban ? Sikerült egyensúlyi helyzetet teremteni Tájékoztató a Külkereskedelmi Minisztériumban Sz. Gy. hetvenhárom he­lyen volt addig, amíg a saját ura lett. Kilencéves koráig menhelyen élt. Édesanyja il­legális kommunista volt, so­kat ült börtönben Mostoha­apja szintén szervezett mun­kás, magas, zord tekintetű, halk szavú, kevés beszédű, ir­tózatosan szigorú ember volt. Sz. Gy. nem ismeri húga sír­ját, az öccséről semmit sem tud, a nővérét húsz év után találta meg Ráckevén. Sz. Gy. nem szerette szüleit. Kilencéves korában, ami­kor még dörögtek a főváros környékén az ágyúk, Sz. Gy. megszökött szüleitől, egy fél­lábú ember megsajnálta, s le­vitte magával Nagykőrösre. Itt rábízta a fiúra libáit. Sz. Gy. azonban két hónap múlva elvesztette a jószágokat, nem várta meg gazdája haragját, vonatra ült, és egy hónapig vonatozott, a kisfiú eljutott Ausztriába, Romániába, Cseh­szlovákiába. Egyetlen gondo­lat járt az eszében: minél tá­volabb kerülni szüleitől. A vasvilla Eg'' hónap múlva Kunhe­gyesen szállt le a vonatról. Nagyon éhes volt, leült az árokpartra. Később kijött egy házból egy jólelkű asszony, és megkérdezte Sz. Gy.-től: hovávalósi vagy kisfiam? Sz. Gy. azt válaszolta: a világ fia vagyok. A jólelkű asszonynak megtetszett a válasz, behívta a házba a kisfiút, egy liter aludt tejet adott neki, hatal­mas karéj kenyérrel. Sz. Gy.- nek még sohasem esett ilyen jól az étel. Este megérkezett a férfi, a család feje, aki te- hénkupec volt. Beleegyezett, hogy a kisfiú náluk maradjon. Sz. Gy. nagyon sokat szen­vedett a tehénkupecnél. Min­dennap fel kellett sepernie az udvart, a szérűskertet. Egy alkalommal a gazda tollat ta­lált az udvaron, két napig nem adott enni a gyereknek. Sz. Gy. másnap nagyon meg­ijedt: egy tehén begabalyodott a kötélbe, a kupec ki akarta szabadítani, de az állat mell­be rúgta a férfit, s az annyira megharagudott, hogy vasvillát vágott a tehén hátába, a négy­lábú rögtön kimúlt. Sz. Gy. et­től kezdve mindig a vasvillát figyelte, mert félt, hogy más­kor a gazda az ő hátába szúr­ja. Egy nap megszökött. Sz. Gy. 1954-ig cselédeske- dett, négy évig volt egy ta­nyán, ott a mezőgazdasági munka minden fortélyát meg­tanulta. Aztán a Közép-Tiszai Állami Gazdaságba került, sertéstelep-vezető lett. Na­gyon jól keresett, nem paza­rolta a pénzt, munkásszállá­son lakott. A mostani anyósa mosott rá, később hozzájuk költözött. Nagyon büszke, hogy már tizenhat évesen is jobban zsákolt, mint a derék férfiak. A szekrény tartoffa Az ellenforradalom után a legeltetési bizottságnál vállalt munkát, Sz. Gy. lett a falu csordása. Kilencvenhat szarvasmarhát bíztak rá, 46 hold legelő volt a birodalma. A szikes, rossz legelőn a csor­dásnak sokat kellett futkosnia, mivel kutyája nem volt. A vízhúzást bírta, pedig egy jó­szág 25 liter vizet is megiszik naponta, egy ökörnek száz li­tert is ki kell önteni. Sz. Gy. havonta 960 forintot keresett, plusz év végén jószágonként tíz kiló gabonát kapott. Egy évig alkalmi munkát is vég­zett: a szociális otthonban ker­tész volt, kaszás aratást vál­lalt: hat hét alatt 18 holdról vágta le a kalászt. Feleségével felkerekedett 1958-ban, s Budapest kapujá­ba költözött, egy kunyhót vá­sárolt, négyezerért vették a telket. A kalyiba a laposon ! állt, hat ecetben elvitte a bel­víz. A kunyhó másfél méter magas, homokfalú, nagyon meleg volt. 1959-ben nyolcán laktak az 5x3 méteres szobá­ban, itt állt két öreg ágy, egy ócska heverő, egy sparhelt, egy kis asztal, több hokedli. Az egész kunyhó a hátsó ré­szen levő szekrényre támasz­kodott. A kalyibát azért is le kellett bontani, mert nem le­hetett kinyitni a szekrényt. Sz. Gy. a Budapesti Közle­kedési Vállalatnál helyezke­dett el, mint felépítményes. Egy ifjúsági brigádnak lett a tagja, az volt a feladatuk, hogy felszedjék a burkolókö­vet, a sínt krampácsolják, a vágányszerkezetet javítsák. Sz. Gy. vágánylakatosi vizsgát tett, megtanulta, hogy mi a különbség a német, a francia, az angol vágánytípus között. 1960 júniusában Sz. Gy.-ék lebontották a földkunyhót Bu­dapest kapujában, s egy ugyanolyan nagyságú vályog­épületet emeltek. A házban egy szoba volt, a szarufákat szalmával, nádpallóval takar­ták le, s a tetejét sárral ta­pasztották be. Később alsó­konyhát építettek. Sz. Gy.-ék kis lakásába mindig sok ven­dég érkezett. A családfő 1959 őszén az ERDÉRT-nél vállalt munkát ötezer kilométer távolságról érkezett az a dob, kürt, tucat­nyi vörös nyakkendő, amit teg­nap vettek át a százhalombat­tai úttörők. At esemény a Ság- vári Endre csapat úttörőtaná­csának ünnepi záróülésén tör­tént. Az ülésen először Károlyi József csapatvezető kitünteté­seket osztott ki. Kiváló raj lett a VI/B. Kan Béla, a IV/B. Pe­tőfi Sándor raja, kiváló őrs a III/B. Őzike, a VII/B. Tyeres- kova és a III/C. Őzike őrse, ki­váló úttörő címet kapott a he­tedikes Vajda Andrea és Muhi Szilvia, valamint a nyolcadi­kos Chavonecz Edit, az úttörő- tanács elnöke, kiváló kisdobos a negyedikes Balogh Zsuzsan­na. Megjutalmazták a legjobb őrsvezetőket és a szaktárgyi verseny legjobbjait. (A megyei szaktárgyi versenyen a hetedi­kesek orosz kategóriájában Bíró Alice első, a nyolcadiko­sok orosz kategóriájában pedig Börzsönyi Zsuzsa harmadik helyezést ért el.) Második napirendként Cha­vonecz Edit, az úttörőtanács elnöke beszélt a szovjet pio­nírszervezet fél évszázados ju­bileumáról. Május 19-én volt ötven esztendeje, hogy — ösz- szefogva az addig működött különféle gyerekcsoportokat — hivatalosan is megalakult a le­nini pionírszervezet. A meg­öl végéig, ekkor visszajött Bu­dapest kapujába, a helyi tsz- be sertéstenyésztőnek. Itt ha­vi ötezer forintot is keresett. Egy „szeméttelepből” korsze­rű fiaztatót csinált, amelyet Kádár, Ilku elvtárs is megné­zett, új-zélandi szakemberek is kíváncsiak voltak a jó mód­szerre. Állatelhullás miatt azonban őt is bíróság elé állí­tották, nem ítélték el, de ez­után a tsz-ben már csak gya­logmunkát végezhetett, majd vízőr lett. A lakásépítés tovább foly­tatódott. 1961-ben építettek egy szobát, egy konyhát, egy kamrát. 1963-ban egy disznó­ólát. 1965-ben egy verandát. 1968-ban fürdőszobát. Mert itt született Aztán kilépett a tsz-ből, a fővárosban társasház-építke- zésen vállalt munkát. 1966. július elsején jelentkezett a IV-es számú Autójavító Vál­lalathoz, ahol a mai nap is dol­gozik. Sz. Gy. így indokolja csa­ládja mozgását: vonzódott Pesthez, mert harmincévesen felderítette, hogy a főváros melyik kerületében született. Ez a tény olyan érzést v;>tott ki benne, hogy ma már nem tudna megválni Pest közelsé­alakulás körülményeiről, s a szovjet testvérszervezet továb­bi munkájáról az ötödikesek K. Tóth .István raja és az MSZMBT iskolai tagcsoportja gyűjtötte a tanév eleje óta az anyagot. A kutatások eredmé­nyét az ötödikes Korányi Katalin ismertette, a jubi­leummal kapcsolatos esemé­nyekről, rendezvényekről a hatodikos Jedermann Anna számolt be. Illusztrációként orosz nyelven úttörődalokat énekeltek a gyerekek, majd a hetedikes Bíró Alice mondta el — természetesen oroszul — a tábortűzről szóló verset. A beszámolóból megtudtuk, hogy a százhalombattai gyerekek közül kétszázan leveleznek szovjet pajtásaikkal. Az úttörők ehhez a napi­rendhez vendégeket is hívtak. Fodor Lászlót, a KISZ Pest megyei Bizottságának első tit­kárát, Komáromi Jánost, a százhalombattai városi pártbi­zottság titkárát. És jött két vendég, akik messziről hoztak hírt: dr. Lökös Zoltán, a Pest megyei Hírlap főszerkesztője és Murányi József olvasószer­kesztő, akik a közelmúltban Omszkban jártak. A vendégek nem véletlenül érkeztek. Az úttörőtanács el­nöke kérte fel lapunk főszer­kesztőjét, hogy mondja el, mit látott Omszkban. A csapatgyű­A Külkereskedelmi Minisz­tériumban szerdán tájékoz­tatták az újságírókat az ex­port-import alakulásáról, a külkereskedelmet érintő sza­bályozó rendszer hatásairól, import-árpolitikai kérdések­ről. Exportunk az év első négy hónapjában 24 szá­zalékkal volt magasabb, mint tavaly ilyenkor, ugyanakkor az import mint­egy 10 százalékkal csökkent. Az export növekedése és az import csökkenése még nem jelenti azt,, hogy külkereske­delmünkben egyensúlyi hely­zetet sikerült teremteni, a tendenciák azonban minden­képpen kedvezőek. Központi közvetlen beavatkozásra te­hát változatlanul nincs szük­ség. Július 2-án — immár 50. al­kalommal — világszerte meg- ünneplik a nemzetközi szövet­kezeti napot. A szocialista or­szágokban, s így hazánkban is, a megemlékezéssel a fi­gyelmet a szocialista építő munka nagy terveinek meg­valósítására irányítják. Ebben a szellemben látott napvilágot lés résztvevői meghallgatták a majdnem kéthetes szibériai út tapasztalatait. Különösen so­kat hallottak az omszki 2. szá­mú iskola-internátusról, ahol kedves és hangulatos délutánt töltöttek a Pest megyei Hír­lap képviselői. Amikor el­hangzott, hogy ott — a Bat- tán járt omszki újságírók ré­vén — milyen sokat tudnak a Pável Nándor igazgatta száz­halombattai iskola és az út­törőcsapat munkájáról, a gye­rekek összesúgtak, böködték egymást — szemmel láthatólag ez nagyon jólesett nekik. Legjobban persze az aján­dékoknak örültek. Batha Már­ta rajvezető-helyettes megha- tottan köszönte meg az omszki polgárháborús emlékmű ma­kettjét, amely egy cseppnyi földet tartalmaz a magyar in­ternacionalisták sírjáról, s az ünnepség végén örömmel né­zegették, tapogatták a gyere­kek az ajándékba küldött kür­töt, a dobot, a nyakkendőket, plakátokat. Magyarországon most kez­dődtek a szibériai hetek, ösz- szel Pest megye lesz a szibé­riai hetek gazdája. Omszk és Pest megye gazdagodó testvér- kapcsolata — amelynek ked­ves epizódja volt a tegnapi százhalombattai ünnepség — indokolja ezt a házigazdasá­got. A külkereskedelem árpoli­tikai kérdéseiről szólva el­mondták, a szocialista országokkal az egész 1971—75-ös idő­szakra már korábban megállapodtunk az árak­ban, vagyis ilyen szempontból is rendkívül stabil a külkeres­kedelmünk ezekkel az álla­mokkal A tőkés partnerek­kel az ilyen hosszú lejáratú megállapodások természete­sen nem lehetségesek, a ki­alakult világpiaci kereslet­kínálat azonban utal arrai, hogy aiz importunkat érintő elmúlt évi árszínvonal-növe­kedés után az idén számotte­vőbb árváltozások nem vár­hatók. az Országos Szövetkezeti Ta­nács elnökségének felhívása is, amely leszögezi: a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusán jóváhagyott, a szocializmus építését maga­sabb színvonalon biztosító po­litikával teljes összhangban állnak a hazai szövetkezeti mozgalom alapelvei, céljai, amelyeket a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvényben az országgyűlés is megerősí­tett. A felhívás hangsúlyozza, hogy a magyar szövetkezeti mozgalom napjainkban meg­becsült résztvevője a nemzet­közi szövetkezeti mozgalom­nak. Mindhárom országos ta­nács, valamint az Országos Szövetkezeti Tanács is tagja és cselekvő résztvevője a szövet­kezetek nemzetközi szövetsé­gének. A Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsának fel­vételével először jelent meg olyan szervezet a nemzetközi szövetkezeti tanácskozásokon, amely szocialista mezőgazda- sági termelőszövetkezeteket képvisel. A szocialista országok űrkutatási együttműködése Az Interkozmosz keretében működő kozmikus fizikai munkacsoport soron következő ülése kezdődött meg szerdán Budapesten. Az ülésen a szak­emberek beszámolnak a közö­sen végzett munka eddigi eredményeiről, megvitatják és meghatározzák a jövőben vég­rehajtandó kísérletek prog­ramját. Évente kétmillió iiedagóguslakásokra A ' pedagóguslakás-építési kölcsönök idei elosztásáról tárgyaltak a többi között a Pedagógusok Szakszervezete Pest megyei Bizottságának tegnapi ülésén. Az idén 119 pedagógus ré­szesül kedvezményes épí­tési kölcsönben. Az évről évre emelkedő számú kölcsönöknek az a célja, hogy letelepítsék, az iskolához kössék a pedagógusokat. Az ötezerötszáz lakosú Veresegy- házon például már kilenc ne­velő épített ily módon lakást. Üj vonása az akciónak, hogy ezentúl nemcsak a községek­ben tevékenykedő, hanem a városban tanító pedagó­gusok is igénybe vehetik a kedvezményt. Ebben az esztendőben kilenc olyan nevelő kapott kölcsönt, aki városban épít, illetve ott akar belépni társasházakció- ba. Természetesen nem a köl­csön az egyetlen módja a pe­dagógusok lakásgondjai eny­hítésének. A megyei tanács píéldául évente kétmillió fo­rintot költ lakások építésére és vásárlására, elsősorban a fő­várostól távol eső kis közsé­gekben. Nemzetközi szimpozion Veszprémben, a vegyipari egyetemen dr. Nemecz Ernő rektor szerdán megnyitotta a „Hidroformilezés és a rokon reakciók kémiája” címmel meghirdetett nemzetközi szim- poziont A tudományág 20 hazai szaktekintélyén kívül 14 országból, 70 külföldi szakem­ber érkezett a szimpozionra, A százhalombattai úttörők az omszki pionírok ajándékaival. (Ekés János felvétele) Összefogás a városért K ét, követésre méltó kezdeményezés született Nagykő­rösön. Elindítója és szervezője a Hazafias Népfront vá­rosi bizottsága. Lényege: társadalmi összefogással a város egészségügyéért s a gyermekekért. Nagykőrösnek három jelentős egészségügyi intézménye van: a kórház, a szülőotthon és a rendelő. Mindhárom kor­szerűsítésre, bővítésre szorul. A városi tanács a lehetőségekhez képest mindent megtesz e célok érdekében, a rendelkezésére álló összeget azonban még sok minden másra is fel kell használnia. Ezért határozta el a Hazafias Népfront városi bi­zottsága, hogy a maga sajátos lehetőségeihez mérten segít az előbbrelépésben. A segítésnek három módját dolgozták ki. Szellemi mun­kával, fizikai munkával és pénzbeli hozzájárulással segíthetik az üzemek, gazdaságok és a lakosság a város egészségügyének fejlesztését. A szellemi segítség különböző tervező és közgazdasági mun­kákban nyilvánulhat meg. Gondolnak például a szülőotthon portásfülkéjének megtervezésére, a különböző költségvetési és felmérési munkák elvégzésére. A városban sok értelmiségi él, bizonyára akad majd közöttük nem is egy, aki társadalmi mun­kában szívesen vállalja ezeket a feladatokat. Ami a fizikai támogatást illeti, elsősorban a különböző szakipari munkák elvégzésére gondolnak. Kerítésépítés, va­kolás, villanyszerelés, parkosítás és így tovább. A DÉMÁSZ például máris vállalta a szülőotthonban az udvartéri világítás felszerelését. Az Irodagéptechnikai Vállalat szocialista brigád­jai szintén jelezték már segítségüket. Ami pedig a pénzbeli támogatást illeti: a kommunista műszakok keresetének a felajánlására számítanak. A konzerv­gyár dobozüzeme volt az első ebben. Kezdeményezésükre ed­dig 2 kommunista műszakot tartottak ezerháromszázhuszonhét dolgozó részvételével. Keresetüket, kilencvenezer forintot a vá­ros egészségügyének fejlesztésére ajánlották fel. Példájuk nyo­mán megtartották az első kommunista műszakot a Nagykun­sági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságban is, ahol kétszázan mintegy tizenkétezer forintot kerestek ez alkalommal, s to­vábbították azt a városi tanácshoz. Az 1. Volán szintén beje­lentette, hogy három kommunista műszakot vállal. És szinte naponta jelentkeznek újabb és újabb üzemek is. A másik hasznos kezdeményezés a gyermekjátszótér-építé­si mozgalom. Az új lakótelepen máris megkezdődött a mun­ka: az 1. Volán, a Hunyadi Termelőszövetkezet, a Szabadság Termelőszövetkezet, az állami gazdaság és a vízgazdálkodási vállalat munkagépei egyengetik a talajt. Kétszáz gyermek él az új lakótelepen. Számukra eddig csupán az épületek közötti sivár grund jelentett némi játszá­si lehetőséget. Most a játszótéren kívül röplabda-, kosárlabda- és tollaslabdapálya épül, és a tervek szerint július elsejéig birtokukba is vehetik. S hogy a gyermekeikre vigyázó felnőt­tek se unatkozzanak, beton sakkasztalt építenek a számukra. Két életrevaló kezdeményezés született tehát Nagykőrösön. Remélhetőleg mindkét kezdeményezés hamarosan a megye más tájain is követőkre talál. Prukner Pál getol. Fóti Péter Ünnepi úttörőgyűlés Százhalombattán Omszkból jött a dob JÚLIUS 2. Nemzetközi szövetkezeti nap

Next

/
Oldalképek
Tartalom