Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-01 / 127. szám
rű»< megyei ir^íirftip 1973. JÜNIUS 1., CSÜTÖRTÖK A RÁCKEVEI DUNA FESTŐI A CSEPEL AUTÓGYÁRBAN Bakallár József képei A nemzetközi elismerés azért fokozott öröm, mert a nagyvilág a hazai táj Csepel- szigeti részletével ismerkedhe- tik meg általa. Akvarelljei a danaharaszti hajógyár veszteglő bárkáit, nádvágókat. a szigetszentmiklósi Csupics- sziget kosárhalászait. Kiskun- lacháza utcáit. Ráckeve panorámáját jelenítik meg. Nagy sikerrel mutatta be a japán út képeit, 1971-ben Budapesten, hozta hazájának a „színes hírt” a Fuzsijáma környékéről, sőt a művészeti írásokkal is foglalkozó Bakallár könyvterjedelmű naplót írt távol-keleti benyomásairól. Az ifjúsági klub tagjai a kiállítás előzeteseként megismerkedtek kollekciójával, hálót és vízi növényeket sűrítő csendéletével, csónakos Duna- parttal, fürdőzőkkel. Az an- kéton számtalan kérdés hangzott el a kontúrok, a rajz, a művészi munka fázisairól, a modern festészet problémáiról. Bakallár József meggyőző türelemmel válaszolt a nagy létszámmal megjelent közönségnek. Élénk vita alakult ki a színek szerepéről, az elvonatkoztatások fontosságáról. Befejezésül kettős ■meghívás történt. A festő meginvitálta hallgatóit a XX. kerületi Táncsics Mihály általános iskola aulájában felállított mozaikjához, az ifjúsági klub tagjai pedig Bakallár József tanítványait hívták meg következő tárlatukra. Művész és közönség egyaránt elfogadta a kettős ajánlatot, mely találkozást, kapcsolatot indít, terebélyesít a közelebbi pátriát ábrázoló festészet és az autógyári munkásfiatalok között. Losonci Miklós Háló és kóró (1968) A Csepel Autógyár művelődési házának ifjúsági klubja sorozatot indított — kiállításra és ankétra hívta meg a Báckevei-Duna festőit. Elsőnek Bakallár József mutatkozott be tizenöt képpel a június 8-ig nyitva tartó tárlatán. A Derkovits-ösztöndíjas festő Soroksáron él, fő témája a Duna-part, a Molnár-sziget változó arculatának megörökítése. A fiatal művész 1970-ben Japánban járt, elvitte a magyar művészet jó hírét, a tokiói képzőművészeti főiskolán tiszteletbeli tanárnak fogadták, egy-egy festményét megvásárolta a japán nemzeti galéria és a császári múzeum is. Több képe a heidelbergi és koppenhágai közgyűjtemények tulajdona. Ötvennégymillió forint támogatás a kulturális alapból Elkészült^ a Művelődésügyi Minisztériumban a kulturális alap- és járulékrendszer elmúlt évi működéséről összeállított beszámoló jelentés. Ebből kitűnik, hogy tavaly a kulturális alapból nyújtott támogatás összege 54 millió forintot tett ki. A kulturális alkotások támogatására fordított összegekből a többi között 77 értékes és kulturális-politikai szempontból fontos könyv megjelenését segítették elő. Színházi területen támogatást kapott például a Körszínház Rama- jana előadása, a margitszigeti szabadtéri színpadon előadott Úri muri című Móricz-dráma, a Mikroszkóp színpad Csak az igazat című előadása, a Thá- 1' Színház Bartókiánája, az Állami Déryné Színház előadásában Az ember tragédiája. A kulturális alapból több kiemelkedő zenei és táncmű bemutatója is támogatást kapott. Gépgyárban a szecsőiek Fonott kalács A Röpülj páva körök I. Pest megyei találkozóján öröm volt végignézni Galgahéviz utcáin: megannyi színes népviseletbe öltözött leány, asszony és férfi járt az utakon, s bizony az ilyen látvány ma már ritkaság. Pedig — mint a tápiószecsői „Menyecskekoszorú” tagjai elmondták — nem is olyan régen még kiöltözködtek vasárnaponként, s úgy mentek a korzóra. Persze, Tápiószecsőn hagyományai vannak a folklórnak ... És a hagyományokat ápolják is! Most arról adtunk hírt, hogy tegnap este a Láng Gépgyár Röpülj páva körének meghívására ellátogattak a gyár művelődési házába; itt lépett fel a Damjanich művelődési ház, az ÁFÉSZ és a szakmaközi bizottság népi együttese. A „Fonott kalács” című műsor keretében mutatták be a szecsőiek a Tápió- menti népi szokásokat. Mint ez várható is volt — sikeresen szerepeltek. A legnagyobb elismerést Gál Károlyné énekes kapta. M. S. Minősítő hangversenyek A szövetkezeti napok keretében a nagymarosi művelődési házban június 10-én rendezik meg a Pest megyei énekkarok minősítő hangversenyét. A műsorban kilenc Pest megyei együttes lép fel. Kitüntették a könyvkiadás és -terjesztés dolgozóit Az ünnepi könyvhét hagyományos eseménye a könyvkiadás és könyvterjesztés legjobb dogozóinak kitüntetése. Szerdán a Fészek-klubban dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes méltatta 'a kulturális élet jelentős területén tevékenykedő — kiadói, terjesztői — dolgozók munkáját, majd 53 kiemelkedően dolgozónak átnyújtotta a „Szocialista kultúráért” kitüntetést, 26-an vehettek át „Kiváló dolgozó” jelvényt, és 38-an részesültek miniszteri dicséretben. Az ünnepségen Nyikolaj Alekszandrovics Sibik, az Ukrán Állami Sajtóbizottság elnökhelyettese az ukrán—magyar közös kiadásban elért eredmények elismeréseként oklevelet nyújtott át az Európa, a Kossuth, a Magvető és a Móra kiadó vezetőinek. A könyvkultúra munkásainak kitüntetésén megjelent Molnár Ferenc, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese és dr. Marczali László, a Művelődés- ügyi Minisztérium kiadói főigazgatója. HETI FILMJEGYZET Lövés a lángokból Nincs abban semmi különös, hogy a szovjet filmrendezők (de az írók és a költők is) időről időre visszanyúlnak a Nagy Honvédő Háború témáihoz, noha azóta huszonöt-harminc év telt el, s e negyedszázad alatt számtalan mű foglalkozott a szovjet nép küzdelmével, hősi tetteivel. Ez a néhány drámai esztendő annyi élményt, annyi fantasztikus sorsot, annyi örök tanulságot sűrített, hogy mindezt évtizedek művészi termése sem merítheti ki. Hogy az alkotók tudnak-e mindig újat és újat mondani, megtalálják-e a korszak eseményeiben a megközelítés, a feltárás újabb és újabb útjait, azt maguk az elkészült filmek, regények, poémák bizonyíthatják. S bizonyítják is. Legutóbb éppen a hatalmas vállalkozás, a Felszabadítás című filmeposz IV. és V. része bemutatásakor írhattuk le: annyi hasonló igényű film után is tud újat, izgalmasat és tanulságosat mondani Ozerov rendező és alkotó kollektívája. Mindez alighanem azért sikerülhetett neki, s a hozzá hasonló művészeknek, mert mélyen átérezték az események hazafias tanulságait, s emellett meg tudták találni a nagy történelmi folyamatban is az egyéni sorsok bemutatásának lehetőségeit. A most a filmszínházak műsorára kerülő új szovjet film, a Lövés a lángokból is ilyesféle benyomást kelt a nézőben. A forgató- könyvet író Szergej Szmirnov, s a két rendező, Svacsko és Kondratov abból indultak ki, hogy annak idején a Szovjetunióban számtalan, szinte spontán módon létrejött ellenállási csoport működött, s az a komszomolista csapat, amely Fagyejev híres regénye révén Ifjú Gárda néven vonult be az irodalomba és a történelembe, korántsem volt egyedülálló, sem létrejöttében, sem működésében. Igen sok Ifjú Gárda létezett a fasiszták megszállta területeken. Nos, a Lövés o lángokból egy ilyen fiatalokból álló egységről szól, nem kisebb drámaisággal, nem kevesebb izgalommal, és nem csekélyebb tanulságokkal, mint a krasznodari fiatalok klasszikus története. A film hőse egy diáklány, Nyina (Irina Zavadszkaja játssza kitűnően), aki a történet folyamán, az események súlya alatt nő felnőtté, kommunistává, egy kommunista sejt vezetőjévé, s ő lesz az, aki szervezi a fiatalok egysége és a partizánok közötti kapcsolatokat, meg a közös akciókat. Ez a törékeny kislány egyike a legszebben megformált nőalakoknak, akiket a Nagy Honvédő Háborúról szóló szovjet filmekben láthattunk. Kicsit Zójá- hoz, kicsit a Szállnak a dar- vak s kicsit a Ballada a katonáról lányalakjához hasonlít. Hős, túlzóan patetikus vonások nélkül, s ember, az elszür- kítés hibái nélkül. A Lövés a lángokból elsősorban Nyina alakja miatt figyelemre méltó film, mert benne meg tudja testesíteni azt az emberméretű, hihető, rokonszenves és magával ragat > emberi eszményképet, amelyre mindig is nagy szükségünk volt — különösen a fiatalabb nemzedékinek. Halott szemek tanúvallomása Rövid időn belül a harmadik csehszlovák krimi ez a furcsa című film. Ne áltassuk az -olvasót:~ ez-mem sokkal sikerültebb, mint az előző kettő. Pedig ebben is van minden, ami egy jó krimi receptjébe kell. öregedő feleség; a legszebb férfikorban lévő férj; több mint vonzó bájú, fiatal szerető, aki mellesleg gyerefél tékenység; kormányt rángató civakodás a robogó kocsiban, aminek a végeredménye: halálos gázolás az éjszakai, néptelen országúton; a cserbenhagyot. áldozatról titokban készített fotókkal zsaroló feleség lelki tusája és futó kalandja egy meglehetősen mamlasz, ifjú grafikussal; ezt követően egy megrendezett ÜNNEPI KÖNYVHÉT, 1972 Lenin életrajza Az írásművészetnek régtől egyik kedvelt műfaja az életrajz, nevezetes, nagy emberek élettörténeté, s a különféle műfajokban (a tudományos, történelmi hitelességre törekvő munkáktól a dokumentatívságá- val szuggiesztív, vagy a valóság tényanyagának felhasználásával főként az írói fantáziában megformált, kötetlen életregényekig) megírt művek napjainkban különö.en népszerűek. A marxizmus ideológiájával, s a szocializmus forradalmával, megteremtésével hivatásszerűen foglalkozó elméleti szakemberek, oktatók, politikusok, vezető beosztásúak mellett az olvasóknak az élettörténetek iránt érdeklődő tábora is megkülönböztetett figyelemre méltó könyvet kapott ezekben a hetekben. A Kossuth Könyvkiadó és a Kárpáti Kiadó közös gondozásában most jelent meg a V. I. Lenin — életrajz című könyv. A szokásosnál nagyobb formátumú ez a kötet, így tehát a 700 oldal valójában ezernek felel meg, 32 egész oldalas fényképpel illusztrálva. A könyv a Moszkvában 1970-ben megjelent, orosz nyelvű kötet fordítása. Szerzői munkaközösségéből (P. N. Poszpelov — a munkaközösség vezetője — P. N. Fedoszejev, L. F. lljicsov, V. I. Jevgrafov, F. V. Konsztantyinov, A. P. Koszulnyikov, E. A. Ljovina, G. D. Obieskin, V. I. Zevin), többen jól ismertek az elméi ti munka iránt érdeklődők körében nálunk is. A könyv tizennégy fejezetben, s fejezetenként még öthúsz alfejezetben tagolva tárgyalja Lenin életét. Olyan részletességgel, külön dicséretet érdemlő tárgyismerettel, megbízható alapossággal, gondossággal és szenvedélyes ügyszeretettel kíséri végig a kötet Lenin életútját, amilyennel eddig a könyvtárnyi Lenin-életrajzirodalamtoan sem találkozhattunk. Nemcsak terjedelmükben, de a megírás igényében, módszerében, mélységében is csupán kezdeti, szerény, s most láthatjuk, milyen hiányos-hézagos vál- lálkozások voltak a nálunk is megjelent korábbi Lenin-életrajzok, örvendetes, hogy Lenin születésének tavalyelőtti, századik évfordulója erre a vállalkozásra is jó okot adott, azt is mondhatnánk, hogy különösen az 1956 tavaszi, XX. kongresszus óta eltelt másfél évtized parancsolóan megkívánta e mű megírását. (A magyar nyelvű kiadás egyetlen szépséghibája, hadd említsük meg itt ezt is nyomdai helyzetünk s könyvkereskedelmünk lassúságának érzékeltetésére, hogy a szükségesnél később került a boltokba ez a könyv. A. fordítás gyorsan elkészülhetett: a kézirat szedését 1971. február 3-án megkezdték, a könyv megjelent 1971. december 28-án, a könyv végén olvasható impresszum szerint, valójában azonban az olvasóhoz csak ezekben a hetekben jutott el. A könyv- szerető ember azért még azt is sajnálja, hogy elfelejtették feltüntetni a fordító, fordítók nevét, pedig a könyv zökkenők nélkül, könnyen, élvezettel olvasható, s ez ’a fordítást dicséri! Leninről az elmúlt huszonhét évben Magyarországon is könyvtárra való könyv jelent meg. Kortársak visszaemlékezései; sofőrjének, Gil- nek a könyve; Kazakevics: A kék füzet; Gyurkó László: Lenin, október; Lukács György: Lenin; Dolgozom, jól vagyok... (Lenin leveleiből válogatás); Boncs-Brujevics: Emlékeim Leninről: Wirth Ádám: Lenin, a filozófus; Farkas Endre: Erkölcs és politika, Lenin etikai hagyatékáról című kötete, hogy csak az utolsó évek terméséből említsem meg az ismertebbeket, s részben még ma is kaphatóakat. Mindegyik kötet másmás oldalát, vonását próbálja megrajzolni, Lenint más-más nézőpontból igyekszik föltárni. Van, aki elsősorban — a manapság szinte már hihetetlenül, meseszerűen — egyszerű, póztalan, természetes emberségét csodálja benne, van, akit a tudatosan megkomponáltnak tetsző, s eltökélten végigvitt, örökké cselekvő forradalmár titkai izgatnak, van, aki a filozófus bölcs és bátor gondolatainak adózik tisztelettel, van, aki a nagy stratégát, taktikust, a kompromisszumok művészét bámulja benne. s van, aki az emberiség nagy fiának, a cselekvő s gazdag hagyatékú internacionalistának tiszteleg művével. A Leninről megírt művekben föllelhetjük nyelvünknek a nagy embereket megillető minden jelzőjét, rendszerint a legfelsőbb fokon. Külön könyvtárat töltenének meg a róla megírt verselt, novellák, regények, drámák, filmek. És nincs még egy alakja az emberiség történelmének, aiki képzőművészeiti alkotásaikban olyan nagy számban jelent volna meg, mint ő. És e sok műfajban született vállalkozásoknak nincs végük, mert hogy a „téma” sincs kimerítve, a különféle műfajokban megrajzolandó Lenin alakja még ma sem befejezett, nem végleges. S nem is lesz soha, mivel a nagy emberek is olyanok, mint a halhatatlan gondolatok: kisebb-nagyobb mértékben minden kor, minden nemzedék újra fölfedezi magának, s e megismerés-meghódítás, elfogadás vagy megtagadás közben kissé újra is értelmezi, önmagához, a korhoz igazítja őket. Mit adhat, mire képes akkor önmagában egyetlen könyv? A választott műfaj, s a történésztudósi szándékkal megkomponált életrajz képes lehet arra, hogy ha vázlatosan, elsősorban tény-, ismeretközlő stílusban is, de a legtöbbet adja témájáról az olvasónak. Nos, aki végigböngészi ezt a kötetet (regényekhez hasonlóan végigolvasni lehetetlen, nem is szabad), az annyit megtud majd Leninről, amennyit külön-kúlön egyetlen más könyvből sem. Ésnemket vár a fent említett férjtől; baleset a fürdőszobában, amelynek eredménye újabb halott, ezúttal, természetesen, az öregedő feleség személyében, satöbbi, satöbbi. Ennyiből — megtetézve egy nyugdíjas, ámde nyugtát nem lelő detektívvel, aki mellesleg az öregedő, ámde féltékeny nej rokona, s beleüti az orrát a nyomozásba — kikerekedhetne egy valóban érdekes, féltékenységből, érdekből, szerelemből, bosszúból elkövetett gyilkossággal megtűzdelt, izgalmas történet. Ámde nem kerekedik, mert a film szerkesztése túlságosan egyenesvonalú, az események a maguk lassú sodrású tempójában csörgedeznek, nincsen egyetlen merészebb időrendi vagy cselekménybeli átvágás, megkeverés sem, s előre ki lehet találni, mi következik, sőt, hogy mi lesz a film vége. A Halott szemek tanúvallomása a tipikus esete annak, amikor egy gyenge szakács épp csak fogyasztható ételt főz abból a nyersanyagból, amely egy mesterszakács kezében olyan fogássá alakult volna, ami után kétszer is megnyaljuk az ujjúnkat. És, ha hozzávesszük, hogy a filmben igen erőt s társadalmi kritika is rejtőzik — kimondva ugyan nem nagyon halljuk- látjuk —, akkor a félsikert még jobban sajnálhatjuk. Óta Fuka rendező ugyanis a helyszínekben, a személyek környezetében, lakásukban, nyaralójukban stb. arra utal, hogy a jómódú, anyagilag gondtalanul élő „menők” élete magában rejti az elidegenedés, az érdekeknek és a karriernek való behódolás veszélyét. S ez akár egy külön film témája is lehetne. Takács István csak egy ember életének minden oldalát ismeri meg, de áttekintést, rendezett ismereteket kap a korabeli soknemzetiségű Oroszországról, gazdasági, politikai helyzetéről és munkásmozgalmáról, a marxizmus orosz- országi elterjedéséről, a forradalmi marxista párt megszületéséről és a világ első győzelmes proletárforradalmáról, s a Szovjetunió legnehezebb első éveinek történelméről is. Leninről szól ez a könyv, de mert a világtörténelemnek eddig legnagyobb, mert egyszerre egyidőben gondolkodó-cselekvő, harcoló-győztes forradalmáráról, mellette megismerhetjük a nagyságban ugyan hozzá föl nem magasodó, de tehetséges, bátor, áldozatkész és halálig hű kommunista forradalmárok, a harcostársak hosszú sorát, akik közül nem eggyel Leninnek olykor rendkívül éles vitája, összetűzése is volt, akikkel azonban Lenin mindvégig képes volt együttműködni. Mert nagyságának ez is egyik jellemvonása volt: tudta, hogy az emberek nem csupán erényekből vannak megmintázva, de hibákból, gyarlóságokból is. És szelíden korholó, vagy kedvesen ostorozó, éppenséggel kegyetlenül gúnyos szavakkal, de segíteni tudott munkatársainak hibáik leküzdésében, tévedéseik fölismerésében. Egyetlen hiba, s még többszöri tévedés miatt sem vetette el soha az egész embert, mert tudta, hogy egy forradalmat nem vihetnek győzelemre a mégoly forradalmi tömegek sem zseniális vezető nélkül, de a zseniális vezető sem ér semmit legalább a részfeladatokban hozzá hasonlóan tehetséges, szenvedélyes forradalmár harcostársak nélkül. Az utóbbi években Lenin eddig is majdnem mindig a legelső helyen állt a világ könyvkiadásáról évente hírt acjó statisztikai jelentésekben. S az utóbbi években Nyugaton éppenséggel divatba jött a marxizmus. Ez a most megjelent kötet igen alkalmas arra, hogy nálunk és mindenütt máshol is segítője legyen az örvendetes „divat” gyors növekedésének, el térj edésének. Gergely Mihály
