Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-18 / 142. szám

4 "KJCtHap 1972. JÚNIUS 18., VASÁRNAP Zászlófelvonás az építőtáborokban Legyen sok klub! (2.) Az Egyetértés támogatósával A Tök községben élő fiata­lok Olvasó Népért Klubja 1971 áprilisában elsőként ala­kult meg az országban, ma már több ilyen klub van, de Pest megyében még mindig ők | az egyetlenek. Az újszerű for- [ mát azonban szinte naponta ! új tartalommal töltik meg, s így a kezdeményezés dicsősé- J ge-nehézsége továbbra is az övék. A szomszédos községekből is PEST MEGYÉBEN ma há­rom mezőgazdasági, ifjúsági építőtábor nyitóünnepségén vonják fel a zászlót: Budake­szin, a Kertészeti Egyetem tangazdaságában, Halásztel­ken, az állami gazdaságban és Nagykőrösön, ugyancsak az állami gazdaságban. A későb­biekben, július 2-án még há­rom ifjúsági építőtábor nyit­ja meg kapuit a megyében: két mezőgazdasági tábor Tö­rökbálinton, a Kertészeti Ku­tató Intézet gazdaságában, egy vasútépítő pedig Nagyma­roson. Kéthetenként váltva egy­mást, kétszázas létszámú cso­portokban augusztus 12-ig, illetve augusztus 26-ig ösz- sze sen ötezerkétszáz közép- iskolás diák dolgozik me­gyénkben KlSZ-építőtábo- rokban. A vasútépítésen, föld­munkán fiúkat, a többi he­lyen, zöldség-, gyümölcsbeta­karításnál lányokat talá­lunk; Nagykörösön Pest me­gyei, a többi helyen az or­szág különböző részeiből ér­kezett fiatalokat Aminthogy megyénkből is a diákság tö­mege utazik hazánk más vi­dékeinek építőtáboraiba. A CÉL KETTŐS: a diákok nyári munkájából az ország gazdasága, de a tanulóifjú­ság is, hasznot könyvelhessen el. Nem kíván külön méltatást, milyen nagy segítség például a gyümölcsbetakarítás: hogy az ilyen időtájt munkaerő- hiánnyal küzdő gazdaságok­ban a KISZ támogatása nél­kül nagy érték menne ve­szendőbe. De hogy a fiatalok számá­ra is valóban hasznos le­gyen a táborozás, ehhez több kell annál, hogy pusztán jól érezzék magukat, jól eltöltsék az időt. Amint általában a hétköznapjainkból való ki- lendülés, egy-egy utazás, üdülés is csak akkor éri meg igazán a kiruccanás fáradt­ságát, ha a felületesebb él­ményeken túl, valamilyen új ismeretet, szellemi, er­kölcsi nyereséget is hazavi­hetünk. E táborok is akkor lesznek hasznosak, ha az ott dolgozó fiatalok többsége azzal a tudattal tér haza, hogy valóban szükség volt munkájára; hogy fizetség nélkül s önként tett valamit az országnak; ha életükben talán először megbizonyosod­nak arról, milyen jó is adr^i a hazának... Igazán akkor lesznek nyereségesek e tábo­rok, hogyha a későbbiekre, a felnőttkorra is kedvet terem­tenek a közösséghez — s nem éppen elkedvetlenítenek tőle. Tehát akkor, ha az ottani kulturális és más elfoglalt­ságok az értékesebb szán­dékoknak, érdeklődésnek ked­veznek; ha a táborozás so­rán különb vélemény, maga­tartás érvényesül, s vált cse­lekvésbe ... Igazán gyümöl­csözők akkor lesznek e 'hetek, ha a lányok és fiúk valóban betekintenek egy-egy ottho­nuktól távolabbi vidék éle­tébe, megismerkednek az il­lető táj lakóival, gazdaságá­val. hogy így, kétféle IRÁNYBAN IS hasznosak le­gyenek az építőtáborok, ez I függ az előkészítéstől, szerve­zéstől, vezetéstől. Sok múlik tehát a KISZ KB építőtábo­rok bizottságán, s a KISZ me­gyei és járási bizottságain, a táborok tanárokból, műszaki vezetőkből, orvosokból, gaz­dasági vezetőkből szerveződő parancsnokságán, és a fogadó gazdasági szerveken: Hogy a táborok felszerelése, berendezése megfeleljen. (Az előzetes ellenőrzés mindent rendben talált, illetve ígére­tet kapott a hiányok pótlásá­ra. Nagykőrösön parkosítot­ták is a tábort. A nagymaro­si vasútépítő sátortáborban is zuhanyozó, meleg víz várja a diákokat. Az új tö­rökbálinti táborban emele­tenként külön társalgót ta­lálunk.) Hogy a napi hatórás munka — amelynek ellenértékét a gazdasági szervek a KISZ központi alapjába fizetik — jól szervezett, értelmes le­gyen. Hogy a diákok szabad ide­jüket is hasznosan tölthessék el. Nemcsak az ifjúságpoli­tikai, s egyéb előadásokra, vi­tákra, honvédelmi délutánok­ra, KRESZ-vetélkedőkre, film­vetítésekre gondolunk, ame­lyekben bővelkedik a prog­ram. De például arra, hogy az illető gazdasági szervek ve­zetői köszöntsék, fogadják a lányokat, fiúkat, ismertessék velük munkájuk célját, érté­keljék annak eredményeit — ezt joggal elvárják, de tavaly, s azelőtt nem mindenhol kapták meg a fiatalok. Nagy a szervezők, vezetők felelőssége: ha a táborozok nem jó, akkor rossz tapasz­talatokkal térnének haza. SOK MÜLIK A SZERVE­ZŐKÖN — de nem minden múlik rajtuk. Hiszen a mun­kához is, akár az élethez, fel­tételeket lehet s kell terem­teni; a munkát, az életet irá­nyítani, szabályozni lehet. De az élet, így egy tábor élete is, belülről, magából a részt­vevőkből, az emberekből sar­jad. Tehát az építőtáborok haszna is — ha a feltételek már adottak, és jó a vezetés — lényegében a fiatalokon múlik. Élményekben s hasznos munkában gazdag nyarat kí­vánunk a megyénkben ifjú­sági építőtáborokban dol­gozó, s a megyénkből az or­szág más részeibe, építőtábo­rokba utazó, sok-sok ezer fia­talnak! P. A. Eszperantísták kongresszusa Az Eszperantó Ifjúsági Vi­lágszövetség a lengyelországi Torunban rendezi idei — sorrendben 28. — kongresszu­sát. A találkozóra július 16. és 22. között kerül sor. Harminc európai és tengerentúli or­szágból 600—700 eszperantis- ta fiatal vesz részt a kong­resszuson, köztük szép szám­mal magyarok. A toruni kongresszus szer­vezését Pécsről irányítják. Itt él ugyanis az Eszperantó Ifjú­sági Világszövetség jelenlegi főtitkára: Felsöné dr. Szabó Flóra. A magyar fiatalasz- szonyt tavaly a skóciai Edin­burghban választották négy évi időtartamra főtitkárrá. — A hét végi zenés, táncos szórakozások megmaradtak — mondja Varga Csaba író, a klub „patronálója” —, ezenkí­vül havonta van egy-egy tar­talmasabb összejövetelünk. Vi­ta, lázas beszélgetések, tervek — ez jellemzi ezeket. A fiata­lokat minden érdekli, az esz­tétika, a filozófia, a néprajz, az irodalom, a képzőművésze­tek, az erkölcsi problémák, szerelem, munka, barátság. Vendégül láttuk a klubban többek között Fábián Zoltán írót, Bába Mihály újságírót, Bizám Lenke esztétát, eljöt­tek fiatal festők, szobrászok. Mi ketten, Gulay István kollé­gámmal és barátommal ter­mészetesen törzsvendégek va­gyunk, én, ha jól emlékszem, tizenötször vettem részt a A rádió 2-től 6-ig című mű­sora június 1-én riportot su­gárzott a toki klubból. Életük­ről, terveikről vallottak a fia­talok, nyilatkozott a klub vendége: Szűcs István, Zsám- bék és Tök közös tanácsának elnöke, és részlet hangzott el Varga Csaba és Gulay István dokumentum-óratóriumából. klub összejövetelein. Izzó han­gulatú, remek esték ezek. — Ilyenkor telt ház van — mondja Juhász Sándor, a toki művelődési otthon igazgatója. — Gyakran átjönnek fiatalok a szomszédos községekből. Perbálról, Zsámbékról is. Hat­kor elkezdjük és — tíznél előbb még egy vitaest sem fejeződött be. Akkor is — úgy vagyunk: fejezzük már be, hiszen a vendégek haza is szeretnének jutni! Van úgy, hogy elmennek, és mi folytat­juk. — Az elmúlt hetekben, hó­napokban különösen volt mi­ről beszélnünk — mondja Varga Csaba. — Hatalmas munka eredménye ez a doku­mentumgyűjtemény — és fel­mutat egy vaskos kéziratköte- get. Izgalmas válaszokkal teli kérdőívek, vallomások. Szo­ciográfia Tök életéből. — Ezt a hatalmas „nyers­anyagot” az Olvasó Népért Klub tagjai gyűjtötték össze. Múlt, jelen, jövő, életsorsok, tervek. A gyerekekkel együtt állítottuk össze a kérdéseket, és ők nekiindultak a falunak. Lelkesítő, ahogy mentek jó időben, rossz időben, felke­resték az idősebbeket, a fiata­lokat, jegyeztek. Együtt érté­keltük az anyagot, ebből szü­letett meg a dokumentum-ora­tórium, a Miországunk, szép- világunk. — A klub tagjaiból alakult irodálmi színpad április ele­jétől tanulja, próbálja: A ren­dező: Máté Lajos, a Népmű­velési Intézet munkatársa. A bemutató időpontja: augusz­tus 20. Helye: a Tök község főterén addig felépülő két­A pécsi ipari vásár terüle­tén június 30 és július 10 között megrendezésre kerülő százötven nézőt befogadó sza­badtéri színpad. Terv jövőre - a fesztivál A május 20-i klubestre meghívták a fiatalok Szűcs István tanácselnököt és Rá­kász Józsefet, a toki Egyet­értés Termelőszövetkezet el­nökét. Itt jó néhány, fantáziát megmozgató bejelentés hang­zott el. Eszerint: a termelő- szövetkezet — építészmérnöke, Maros Tamás tervei alapján — ezen a nyáron felépíti a sza­badtéri színpadot. Minden költséget a szövetkezet vállal, a tanács ötvenezer forintos hozzájárulásán kívül. A szín­pad mellett autóparkoló épül, és korszerű világítás, terveit a Műszaki Egyetem készíti. Az Egyetértés Termelőszö­vetkezet 1973. tavaszán átve­szi működtetésre a művelődési otthont és mindjárt át is épít­teti. A művelődési otthon fej­lettebb szinten mint klub­könyvtár működik majd to­vább, a meghitté kialakított kis helyiségekben pedig egye­bek között nyugdíjas klub nyílik. És — természetesen — megfelelő helyiséget kap az Olvasó Népért Klub is. A szö­vetkezetnek mindez sok száz­ezer forintjába kerül. — A szabadtéri színpaddal kapcsolatban — az augusztus 20-i bemutatón kívül is — már konkrét terveink vannak, szeretnénk ezekhez megnyer­ni az illetékesek hozzájárulá­sát, támogatását. Szeretnénk jövő nyáron itt egy Pest me­gyei fesztivált rendezni, a me­gye községeinek életét bemu­tató dokumentumjátékokból. Elképzeléseink szerint valami ilyen címmel: Pest megye va­lósága. Fiatal írók az írószö­vetség KISZ-szervezetének tagjai Pest megye néhány községében már gyűjtik az anyagot. Előkészületben van már a budai járás által ki­adandó új antológia is. Három szociográfiát tartalmazna ... Deregán Gábor közlekedési kiállításon több mint ezer négyzetméter fe­dett és 3500 négyzetméter nyitott területen félszáz kiállító mutatja be Épül a szentendrei skanzen Szentendrén féi- falunyi területen építik fel hazánk legnagyobb sza­badtéri múzeu­mát. A skanzen több mint 300 ob­jektum, az ország tíz tájegységének népi építészetét mutatja be. A ké­pen eredeti anya­gok felhasználá­sával készül a nemesborzovai harangtorony. Gyűjtötték, játsszák: a tagok (Folytatjuk) Taximatuzsálem és omnibusz a közlekedési kiállításon Sámson második temetése Emléksorok Kohl Hillelrói Kohn Hillelt, 3. munkásmozga­lom kiemelkedő egyéniségét Ma­gyarországon is sokan ismerték. A Pest megyei Hírlap hasábjain több írását közöltük. Amikor kolozsvá­ri otthonából hazánkba látogatott, mindig felkereste szerkesztősé­günket. Orákhosszat beszélt bará­tairól, akikkel közös eszméi fűz­ték elszakíthatatlan kötelékbe, Sokat hallgattuk élményeit, ki­fogyhatatlan történeteit mindany- nyian szerettük. Ezekből a törté­netekből azonban kifelejtette sa­ját személyét, tetteit. Másoktól is­mertük meg tiszta életét, ame­lyet közelmúltban bekövetkezett haláláig a közösség szolgálatába állított. Jó barátot, kiváló elvtársat ve­szítettünk el. Megemlékezésül kö­zöljük Balogh Edgár róla szóló sorait. „Hozzad Sámsont a vizsgálóbíró úrhoz!” — hangzott a parancs az ud­var felől, s egy markos próbacsend- őr-ifjú máris ugrott, nyomatékül még maga is megismételte egy tár­sának: „A Sámsont, hé!” Vendége voltam a szamosfalvi barakknak, egy parasztemberhez, Móricz Zsig­mondi nevében küldött táviratom miatt kerültem ide kihallgatásra, de cipőmet azért levétették velem, s a szalmán feküdve figyeltem, most mi lesz? A két újoncféle egy szakállas embert ráncigáit fel külön fekvőhe­lyéről, pedig az öreget nem is kel­lett nógatni. Bátran, két kísérője fö­lé magasodva ment a kijárat felé. Ez a Sámson volt Kohn Hillel' Mikor esztendők múlva elmesél­tem neki az esetet, úgy láttam, tet­szett neki a csendőrlegények egyál­talán nem gúnyosan hangzó, talán inkább elismeréssel kiejtett biblikus névadása. Ezek a parasztfiúk bizo­nyára nem hallgatták Händel ora­tóriumát, nem tudhattak semmit Milton drámájáról, s Németh Lász­ló akkor, 1941-ben, még meg sem ír­ta volt az ő magyar Sámson-idézé- sét, így hát csakis a falujuk papjá­tól, gyermekkori bibliaórákról őriz­hették ezt a nevet: a hosszú hajú Sámsonét, aki szembeszállt a filisz- teu„okkal, s ezreket ölt meg egy sza­már állkapcsával... Jó lesz vigyáz­ni rá, nehogy megrázza az oszlo­pokat. „És lementek az ő testvérei és atyjának egész háza, és elvivék öt, é' hazatérvén, eltemették Czóra és Estháol között, atyjának, Manoah- nak sírjába” — mormolom most a Bírák Könyve szövegét. Sámson új­ra győzött, s becsületben halt meg, immár másodszor is. A történelem felhőjátékában is­métlődnek az alakzatok. Akik ismer­tük élete munkáját, akik együtt dol­goztunk vele az illegalitásban, elfo­gadtuk utasításait, vagy vitatkoztunk tanácsaival, tudtuk, amit Csatári Dá­niel, a nagy kommunista pör mai elemzője, jellemzőként megírt Kohn Hillel személyiségéről, helyes maga­tartását és hősies harcát értékelve. Hiába fedte el olykor a kicsinyes megnemértés árnya ezt a pályaképet, minél többször foglalkozunk pártunk történetének vele kapcsolatos erdélyi fejezeteivel, felragyog pártvezetői működésétől elválaszthatatlan sze­mélyi példaadásának erkölcsisége. A nagypolgár, aki szakított osztálya ér­dekeivel, és a marxizmus tudomá­nyos tételeit magáévá téve, vagyo­nát a munkásmozgalomra áldozta, a történelmi felismerés alapján a tö­megek feltörekvését szolgálta, a jo­gász, aki szakismeretét a békeharc, az antiimperializmus, a népvédelem javára fordította, az értelmiségi, aki munkások és parasztok életsorsába, mindennapjaik problémáiba lépett, hogy a reális közérdek szószólója le­gyen — minderre élő példákat mon­dunk majd el, ha sor kerül —, szük­ségképpen! — Kohn Hillel (egy iro­dalmi kiadvány felelőseként Kohá- nyi) életrajzának megszerkesztésé­re. Sokszor kértem: írja meg életét ő maga. Örökös mozgalmi beállított­ságában a múltra csak annyiban és ott volt hajlandó visszatérni, ahol mai napjainkra talált közvetlen ká- denciát. így elevenítette fel a Ko­runkban az 1932-es amszterdami bé­keharcos kongresszus emlékét, konkrét vonatkozásban mai anti- imperialista állásfoglalásainkkal. Ebben a visszaemlékezésben szólt találkozásáról a francia Henri Bar­busse, a dán Martin Andersen Nexö és az indus Valahbey Patel író­békeharcossal. Nekünk, romániai magyaroknak különösképpen emlékezetes marad a 81. életévében most eltávozott po­litikus és közíró, akit különben soha­sem aposztrofáltunk ilyen tárgyi­lagosan, mert mindnyájunk szá­mára egyszerűen Hili volt ő. A lenini normák szerint úttörője volt a demokratikus nemzetiségi jogokért küzdő s a román dolgozókkal szö­vetkező magyar népi tömegmozga­lom, a pártirányította MADOSZ megalapításának, mint ahogyan egyik pártbeli kezdeményezője volt — s innen datálódik személyi barátsága Petru Grozával — a Frontul Plu- garilor román paraszti tömegszerve­zetének is. Ha valakire rámondhat­juk, úgy ő a cselekvése és gondolko­zása szerint jellegzetesen „transzil- ván” kommunista. Titka: az élő nemzetköziség. Ezzel járult hozzá a népi erőkből megszülető Románia Szocialista Köztársaság benső kohéziójának, mindnyájunk hazafiságának megerő­sítéséhez. Külön fejezet — s legutóbb Tóth Sándor Gaál-monográfiája kellő­képpen méltatja is — Kohn Hillel szerepe a Korunk pártszerű irányí­tásában a két világháború közt, a fasizálódás legsúlyosabb évei alatt. Éltető idegrendszerünkben, a nem­zetiségi közélet tudatalakításában Kohn Hillel másodszor, mint a Bo­lyai Tudományegyetem professzora játszott serkentő szerepet. Közgaz­dasági szakcikkei általánost és konkrétat kötöttek egybe, a Vasúti Műhelyek, vagy a Dermata, Kolozs megye, vagy Csík megye napi éle­tét í marxi elemzés távlatnyitásai­val, korszerűen igazodva a történel­mi materialista módszertan új for­máihoz, így barátja, a német Jürgen Kuczinsky tanításához. Üj munka- és társadalomkutató nemzedékünk nőtt fel a keze alatt. Dolgát bevégezte, elment. S mi — „az ő testvérei és atyjának egész háza” — a gyász mélasága helyett inkább a hozzá méltó elkötelezett­ség fogadalmával méltatjuk életmű­vét. Ránk vár tudományos munká­jának egybegyűjtése, a pártaktivis­ta és tudós új-reneszánsz egyénisé­gének megörökítése. Egyszer csókot kaptam helyette. A világháború vé­geztével egy Auschwitzból hazatért ismeretlen asszony ölelt meg az ut­cán, s csak másodszori s^emrevétel után fedezte fel, hogy összetévesz­tett bennünket. „Maga hasonlít Hi­tihez!” — magyarázta, s ez a meg- tisztelés máig éltet. a közúti közlekedés, a vas­utak, a vízi és légi közleke­dés fejlődését. A MÁV 33 százalékos uta­zási kedvezményt bizto­sít összes vonalain a kiállításra | utazóknak. A vásár ideje alatt j Pécsett és a Pécsre vezető or­szágutakon az autóklub sárga angyalai non-stop ügyeletet tartanak. Kőműveseket, ácsokat, kubikosokat, komplett brigádokat és segédmunkásokat 16 éves kortól - a nyári szünidőre is - azonnali belépéssel felveszünk budapesti, kiemelt építkezésekre. ♦ Jelentkezés: „Április 4“ Építőipari Szövetkezet Budapest Vili., Auróra u. 23—25. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom