Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-14 / 138. szám

XIV. ÉVFOLYAM, 138. SZÁM 1972. JÚNIUS 14., SZERDA ÁFÉSZ-közgyűlések A fogyasztók igényeinek kielégítéséért Tíz év alatt négyszeres forgalom — Közvetlen és gyakori tájékoztatás Érettségizők között Romaics Sándor felel Péterffy felvétele Vála r jegyzetünkre Ballaghat a vén diák... Keddi számunkban jegyze­tet jelentettünk meg „Nem balllag a vén diák” rímmel, amelyben a Kossuth iskola nyolcadikosainak panaszát közöltük: nem engedélyezte iskolájuk a ballagást, pedig nem akartak ók „népünne­pélyt”, csupán egy egyszerű búcsút, ahol szülők is részt vehetnek. Megkérdeztük az iskola igazgatónőjét, s ma­gyarázatához hozátettük meg­jegyzésünket: nem volt okos dolog a végzősöket megfosz­tani a ballagástól, a szerény körülmények között megren­dezett búcsútól. Jegyzetünkre válasz érke­zett Magócsi Károlytól, a já­rási művelődési osztály veze­tőjétől, aki megerősítette véle­ményünket, s elmondta: olyan rendelet, amely megszünteti a ballagást — nincs! A momori járás igazgatói munkaközös­sége hozott határozatot — bu­dapesti mintára: ne legyen költséges bankett, ne legye­nek méregdrága formaságok, azaz: a lehető legszerényebb körülmények között kell a nyolcadikosak búcsúját meg­rendezni. Azokban az iskolák­ban, ahol a ballagás hagyo­mányos — nem kell, nem sza­bad eltörölni az «köszönés­nek ezt a formáját. Sajnáljuk, hogy késő már. Késő — mert a Kossuth is­kola nyolcadikosainak balla­gása végleg elmaradt. A hetekben a KPM dolgo­zói Sülysápon jártak. Minden­ki megelégedésére az új isko­la előtt rendkívüli forgalmas úttesten átjáró helyet létesí­tettek. Az iskolás gyerekek ezentúl valamivel nyugodtab- ban járhatnak át vásárolni a szemközti tej- kenyérboltba és húsboltba. Nagy hiba azon­ban, hogy a járművezetők ré­szére, az átjáróhely közelében, az előírt háromszögű táblákat elfelejtették elhelyezni. Pe­dig könnyen baleset fordulhat elő, mert az átkelőhelytől mindössze 30 méternyire az út elkanyarodik, s így félő, hogy a járművezetők a kellő időben már nem tudnak las­sítani. Ehelyütt kell ismételten megjegyezni: a községi tanács nemegyszer kérte már a KPM Illetékes osztályát, hogy a Fő út két régebbi átkelőhelyét is Vasárnap délután tartották a monori Kossuth óvodában a tanévzáró ünnepélyt. A kis óvódások minden csoportban bemutatták a szülőknek, nagy­szülőknek mindazt, amit év közben tanultak. A tanévzáró után még egy hónapig üzemel Az Üllő és vidéke ÁFÉSZ június 19-én mind a négy köz­ségben egy időben részközgyű­léseket tart. Üllőn a művelő­dési otthonban, a pártszékház­ban és az új, emeletes iroda­ház földszinti termében, Ve- csésen: a gazdakörben, műve­lődési házban és a 9. számú presszóban (Attila u. 20), Mo- noron a művelődési házban, a sportszékházban és a monori- erdei iskolában, Péterin: a kisvendéglőben. Á részközgyű­léseken a módosított alapsza­bályt ismertetik, valamint az 1972. évi tervet tárgyalják meg és hagyják jóvá! A meghívóval minden szö­vetkezeti tag kap egy véle­ményt kérő ívet, amely­ben tíz kérdésre kér vá­laszt az igazgatóság. fessék át. Ezek közül egyik az öreg iskola közelében van, ahol az első osztályosok jár­nak át az úttesten. Itt a zeb­ra helyén csak csúnya fol­tok láthatók. A másik átkelő­hely az igen forgalmas Pesti út és a tanácsháza közötti 31-es út találkozásánál léte­sült évekkel ezelőtt. Azóta az eső teljesen elmosta a csíko­kat. Reméljük őszig, az új tanév kezdetéig pótolják az itt em­lített hiányokat. Krátky László MA! MŰSOR Mozik Maglód: Napsugaras szemek. Nyáregyháza: A jégsziget fog­lyai I—II. Úri: Az ügyvéd. Vcesés: Tudom, te vagy a gvilkos. az óvóda, utána háromhetes szünet következik. Takarítás, festés, a felszerelések javítása, a kicsiknek meg nyaralás ez idő alatt. Képünkön: a kiscsoportosok gyermekjátékot mutatnak be. két kitöltve visszaküldik, 20 darab 200 forintos vásárlási utalványt sorsolnak ki. A ve­zetőség nagy figyelmet fordít arra, hogy a tagság vélemé­nyét megismerje. Az igazgatóság egy tartalmas „ÁFÉSZ Híradó”-t bocsátott ki. s azt valamennyi szövetke­zeti taghoz eljuttatja. A hír­adóból többek között megtud­tuk az 1961—1971. évi forga­lom alakulását. Például 1961-ben a kiskereskede­lem forgalma 21 millió volt, 1972-ben 82 millió, a vendéglátásnál 3 millió volt, tíz év múlva 15 mil­lió, a felvásárlás 154 ezer forinttal szemben 9 millió, az ipar másfél milliójával szemben 52 millió forint for­galmat eredményezett. A szá­mok bizonyítják a fejlődés útját és a helyes gazdálkodás irányát. A híradó félévenként jele­nik meg. Erről Massza Sándor, az igazgatóság elnöke a kö­vetkezőket mondotta: — Szövetkezetünk feladata, hogy a tagság, a fogyasztók igényeit kielégítse úgy, hogy a szövetkezésben rejlő nagy erőt igénybe vegye. A szövetkezet ezeknek a követelményeknek csak Fél nyolckor, vasárnap este, beporzik a bényei busz a ta­nácsháza elé. Negyvenkor in­dul, van még idő, a vezető elő­zékenyen beenged bennünket a kocsiba, ne nyeljük a port I az út szélén. Szállingóznak az utasok, egy fiatalasszony az első ülésre ül, s élénk társal­gásba kezd a sofőrrel. Eleinte nem hiszek a fülemnek, de az­tán kénytelen vagyok: a nem éppen szalonképes kifejezések tárházát vonultatják fel, két mondat közé tűznek egyet- kettőt, hogy színesebb legyen. Istenem — mentegetem ma­gamban őket — lehet, hogy rokonok és otthon ők így szok­ták. Hogy most már többen is vagyunk a buszban és hall­juk valamennyien...? Ej, et­től még nem megyünk az árokba, az a lényeg, hogy .jól vezessen ... A beszélgetés kü­lönben is abbamarad, mert jön akkor tud eleget tenni, ha társadalmi és gazdasági feladatai végrehajtásába a tagok, mint tulajdonosok, beleszólnak. A szövetkezeti törvény meg­jelenése előtt a tagok csak a tagértekezleten kaptak infor­mációt a szövetkezet munkájá­ról, s csak az általuk négy év­re választott küldöttek útján avatkozhattak be a szövetke­zet irányításába. Most, a meg­változott körülmények szüksé­gessé tették, hogy a tulajdo­nosok informálása egyrészt szélesebb, közvetlen, és más­részt gyakoribb legyen. Ezt kí­vánjuk biztosítani a jövőben rendszeresen megjelenő ÁFÉSZ Híradónkkal is. (em) DÓZSA­EMLÉKKIÁLLÍTÁS NYÍLT GYOMRON Hétfőn délelőtt megnyitot­ták Gyomron, a művelődési ház klubjában a Dózsa-emlék­valaki, és megkérdezi: bemegy ez a busz Gombára? Nem! — mondja a sofőr — dehogy megy, pedig a gombaiak sze­retnék ám, haha, de abból nem esznek! Panaszkodtak már a múltkor is, de ő ezt megtudta, meg is állította a panaszost az úton, az meg le­tagadta. (Azt elhiszem. Most, hogy kezdem megismerni ezt a sofőrt... Én is letagadtam vol­na.) Kis csend. Ez nagyon jó. Ám a vezető felkiált: na, ezt most megijesztem! Zúgatni kezdi a motort, mintha indul­nánk, és a túlsó sarokról az aktatáskás férfi — bizonyára munkába megy — rohanni kezd. Lihegve ér a buszba, törli a verejtéket a homloká­ról. A motorzúgás abbamarad. A vezető még csak nem is ne­vet a saját viccén. Pedig vic­ces. Irtó vicces. Az aktatáskás, szegény, még mindig fújtat, amikor indulunk. Es én azt várom, hogy viccből egy kicsit nekiszaladunk majd valame­lyik villanyoszlopnak. Mert az lehet az igazi, ha ilyen sok utas úgy istenigazából meg­ijed ... Kis barátom mindig meglep valami új kijelentéssel, élve­zet vele beszélgetni. Most azt mondja: „Tudod, hogy iskolai kirándulásra nem érdemes menni?” Kinőttem az iskolai kirándulásokból, de meghall­gatom, mert ö még javában benne van, alsós, lesz még né­hányban része. Gyűjti a ta­pasztalatokat. Ilyeneket: — Állandóan rohantunk, de tényleg. Egy múzeumban lát­tunk madarakat, az nekem tetszett, de az is úgy volt, hogy csak végigfutottunk az egészen.. / Még buszra sem ülhettünk, tudod, olyan helyi buszra, mert sokan voltunk, az egész iskola. Es csak men­tünk, csak mentünk, és sokan mérgesek voltak, meg kiabál­tak. De volt fiú, nagyobb, aki sokat ivott. — Hol voltatok? Mondja az alföldi várost, bi­zony az messze van egy kicsit. — Pesten már láttál min­dent? Reggel fél nyolc van. Izga­tott, feszült várakozás, aztán egy hosszú hajú kislány oda­lép az asztalhoz, és kihúzza a tételeket magyarból, matema­tikából, történelemből és oroszból. A monori József At­tila Gimnázium és Szakkö­zépiskolában a IV. bések szó­beli érettségijén vagyunk. A kislány magyarból felel — jól. Aztán a táblához megy, és elkezdi a matematika-felele­tét... A múlt héten kezdődött meg a szóbeli érettségi a gimná­ziumban, és a IV. bét érte az a „megtiszteltetés”, hogy elő­ször került sorra. Bretlca Fe­renc felel. A brechti színház lényege, ez a tétele. Nagysze­rűen építi fel feleletét, rész­letesen beszél a Kurázsi ma­máról, amelyből világosan ki­tűnik Brecht mondanivalója, munkásságának lényege. Czira Zsuzsi, Kondás Imre, Nagy Mária és Kalina Anna már túl vannak a szóbeli érettségin, kint izgulnak azért társaikért, Czira Zsuzsi az egri tanárképző főiskolára, Kondás Imre az ELTÉ-re je­lentkezett. Ügy érzik, jól ment a‘szóbeli is, remélik, hogy jó osztályzatot kapnak majd. Kalina Anna a nyelvek sze­relmese. Az érettségi elnöksé­— Ö, csak a villamosokat még. — Semmi mást? Nem. Az Állatkertet sem, a Vidámparkot sem. A nagy al­földi várost — futtában — igen. Többszázadmagával. — ... és? — Többet nem megyek. Rosszul volt szervezve min­den. Megint igaza van. Az új monori mozi nagyon szép. Lehetne felsőfokon is di­csérni, mert valóban roppant elegáns a belső kiképzés. Csak azért nem dicsérem olyan na­gyon, mert a film ugyanúgy nem megy végig, mint régen, vannak szakadásszünetek, képsorok peregnek le hang nélkül, és néha dupla képet látunk, felét a vászon tetején, aztán egy éles csíkkal ketté­vágva, ugyanazt az alján is. Apró bosszúságok, hát iste­nem, igazán hozzászokhattam volna már. A „Vidékiek New Yorkban” vetítésekor azonban egészen más bosszantott. Sőt: egy frászban töltöttem a két órát. A kígyó miatt. Ez furcsán hangzik, de így volt: amikor leültünk, még égtek a fények, és két srác vetkőzni kezdett az ötödik sorban. Félmeztelenre mert hogy meleg volt. Es egyébként is nagyon otthono­san érezték magukat, gondo­lom kirándulásról jöttek egye­nesen, mert az egyik nevetve mutatott a másiknak egy sik­lót. Ebben a pillanatban ki­aludt a fény, jött a filmelőze­tes és a film szünet nélkül. A srácok elöl mozgolódtak, én hátul nyugtattam magam, hogy a kígyó biztosan a fény felé megy majd, ha elengedik, és én vaksötétben ülök, távol a vászontól. Igazán nem akar­tam pánikot kelteni, ugrálni, felgyújtatni a villanyt, hogy mindenki a kígyót keresse. A kígyó végül is — szerencsére — nem jött. Arra gondoltam: milyen új ez a mozi, és jaj, milyen régi, milyen régi még mindig a közönség ... (k. zs.) ge olasz és orosz feleletét ki­válóra értékelte. — A Nyugati pályaudvar információs irodájába me­gyek dolgozni,' aztán majd szeretnék nyelvvizsgákat is tenni. Jó előkészület volt számomra tavaly az egyhóna­pos szovjetunióbeli tanul­mányút, ahol sokat elsajátítot­tam az orosz nyelvből. Az érettségi elnök Molnár Istvánná, a Pest megyei Ta­nács művelődésügyi osztá­lyának személyzeti főelőadó­ja. — Jól felkészült az osztály az érettségire. Ebben a gim­náziumban a személyi és tár­gyi feltételek biztosítottak a tananyag elsajátításához. Bár közepes képességű osztályról van szó, mégis — kevés kivé­tellel — jó felkészültségről adtak tanúbizonyságot. A szóbeli érettségi tovább folytatódik. Gér József A legjobbak: Üllő-Vasad—Csávharaszt Értékelték az úttörők sporttevékenységét Az úttörők — általános is­kolás tanulók — sporttevé­kenységét az ÁIST-elnökség irányította. E tanévben 16 já­rási bajnokságot rendeztek, valamennyi járási döntőn igen népes mezőny állt rajthoz. Az őszi versenyeken 302 tanuló indult, télen 297, míg a tava­szi bajnokságban 1367 tanuló versenyzett. A megyei versenyekre elju­tott sportolóink az elmúlt éveknél sikeresebben szere­peltek, több megyei bajno­kunk is van. A járási úttörő­bajnokságok színvonalát pe­dig az is bizonyítja, hogy csaknem minden sportágban, ahol versenyzőink a megyei döntőbe jutottak: dobogóra kerültek. Mindez a sok szép siker csak megalapozott, a tömegek sportoltatására épített bajnoki rendszerekkel, odaadó és szak­képzett nevelők, testnevelők áldozatos munkájával volt el­érhető. Az ÁIST-elnökség még a tanév elején versenyt hirdetett a „Monori járás leg­eredményesebben sportoló is­kolája” és a Monori járás legeredményesebb sportvezető tanára” címek elnyeréséért. Három csoportba osztották az iskolákat feltételeiktől függő­en. Most a tanév befejezése­kor értékelték a végzett mun­kát, odaítélték a megtisztelő címeket. A monori járás legeredmé­nyesebben sportoló iskolái az 1971/72-es tanévben Üllő, Va­sad és Csévharaszt. (A cím mellé ezer forint értékű sport- felszerelést is kapnak.) Á nní- nori járás legeredményesebb sportvezető tanárai: Feren- czy László (Üllő), Jánosa Ist­ván (Pilis, 1. sz. iskola), Szá­lai László (Vasad), Serfőzö Antalné, (Monor 2. sz. iskola), Veress Lajos (Sülysáp, 1. sz. iskola). A KISZ Központi Bizottsá­gának dicsérő oklevelét kapta — az ifjúság körében végzett eredményes munkájáért: Ser- föző Antalné (Monor, 2. sz. is- iskola) és Kiss József (Mende). Testnevelő tanárt sportmun­kájáért ilyen magas elismerés­ben eddig a monori járásban még nem részesítettek. Blaskó' Mihály Mutnéfalvy felvétele (k. as.) Azok között, akik a kérdőíve­HOL A ZEBRA? A KPM figyelmébe Csicseri borsó, bab, lencse kiállítást. Ilyen is, f

Next

/
Oldalképek
Tartalom