Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-14 / 138. szám

XVI. ÉVFOLYAM, 138. SZÁM 1972. JÜNIUS 14., SZERDA Tábornyitás előtt Ezerötszáz diákmunkás érkezik Brigádok az állami gazdaságban — Gazdag baracktermés Befejeződött a tanév, a diá­kok megkezdik a megérde­melt vakációt. Közülük so­kan döntöttek úgy, hogy ön­kéntes ifjúsági táborba vagy munkatáborokba mennek dol­gozni, segítséget nyújtani a mezőgazdasági munkák dan­dárjában. — Az Absolon Sarolta KISZ önkéntes munkatáborban már minden készen áll a fiatalok fogadására — mondja Czira Sándor kerületi igazgató. — Szombaton érkezik a tábor- brigád vezetősége, vasárnap a gyerekek, és hétfőn már kez­dődik a munka. — Honnan érkeznek a diákok? — Az Absolon Sarolta tá­borba kizárólag Pest me­gyei középiskolások jönnek, Ceglédről, Abonyból, Mo- norról, Vácról, no, és termé­szetesen hazaiak is lesznek, összesen kétszázan. — Hangácson is foglalkoz­tatnak diákokat? — Oda 150 tanulót várunk. Ott dolgoznak majd a Petőfi- és Rákóczi iskola diákjai, va­lamint a püspökladányi gim­nazisták, akik mint dolgo­zók jönnek a táborba, mun­kabért kapnak, de, természe­tesen, az ellátás kétségeiért fizetnek. — Milyenek a kilátások? — Május 20-án a Pest me­gyei Pártbizottságon talál­koztunk a brigádvezetőkkel. Nagy lelkesedéssel készülnek a táborozásra, pillanatok alatt elosztották a feladatokat egy­más között a „kultúrbrigá- dok”, melyikük ad műsort tá­bornyitásra, -zárásra. — Milyen munkát végez­nek a fiatalok? — Mint az elmúlt esztendő­ben is, először a szőlőkötö­zésben segédkeznek, majd meggyet és kajszibarackot szednek. — A munkán kívül mi­lyen elfoglaltságot biz­tosítanak a gyerekeknek? — Lehetőséget és segítséget nyújtunk a szabad progra­mokhoz, a városnézéshez és a rendszeres strandoláshoz. Az idén egyébként két héttel előbb nyitjuk a tábort, és ennyivel rövidül meg a tá­bor nyitva tartási ideje is. összesen négy turnus, 1500 diák dolgozik majd ez idő alatt az állami gazdaságban. ★ — Lesz-e szükség a dol­gos diákkezekre? Ezt kérdeztük Gulyás Lász­lótól, a hangácsi üzemegy­ségvezetőtől. — A cseresznyéről már le­késtek a lányok. Igaz, nem is volt sok, de ami termett, az nagyon jó minőségű. Kiló­ját 9 forintért vette meg a konzervgyár. Meggytermé­sünk közepesnek ígérkezik. A tavalyi 3 vagonnal szemben, csak két és fél vagonra szá­mítunk. Meglátszik, hogy a kötődéskor kedvezőtlen volt az időjárás. A meggyszedést a hét elején megkezdhetjük. — Mit ígér a barackos? — Nagyon szépek a fák, gazdag termést várunk, lesz munka a 202 hold barackos­ban. A szilvásunk is na­gyon szép. Reméljük, az ab­ban dolgozó diákok győz­nek a terméssel. sz. m. Biciklisésszel BARÁTOM SZERINT el­maradtam a gondolkozás­ban, mert nem autón járká­lok fel s alá, hanem hagyo­mányosan, biciklivel. Kedden is ezzel az ósdi szerkentyűvel karikáztam autós barátom­hoz, aki ezzel a sommás meg­állapítással csapott fülön: „Aki biciklivel jár, az bicik­lisésszel is gondolkozik”. Puff neki, motyogtam kissé bambán, hogy rögtön igazol­jam a biciklis ;észjárá«t. Aztán lassacskán magamhoz tértem, s megpróbáltam lerázni ma­gamról ezt a bolondságot, mint kutya a vizet. Nem ment. Képtelen voltam sza­badulni attól a gondolattól, hogy valóban elment az eszem, vagy legalábbis be­gyepesedett, mert nincsen au­tóm. Persze, éreztem én, a bo­londság alighanem túlzás egy kicsit, mégis belémIopakodott valami alattomos félelem. Ha valaki bicikliselméjűséget ál­lapított meg rólam, hogyan tudom majd megkeresni a ke­nyerem? Képes leszek-e mun­kaköröm ellátására ebben a hihetetlenül felgyorsult világ­ban, ahol maholnap úgy íté­lik meg és értékelik a közön­séges halandót, van-e gépko­csi a birtokában, sőt, egyre fontosabb szempont lesz az is, hogy hány kilót nyom az a gépkocsi, és mennyi a végse­bessége? Mert szabad, ugye, logikusan i következtetnem: akinek erősebb fizikumú, szá- guldósabb autót adott háztáji tulajdonába az ég, azzal egye­nes arányban adagolta hozzá az észkereket is. ELNÉZÉST KÉREK autóval dicsekedő-kínlódó feleba­rátaimtól, szavamat rá, nem őket akarom megbántani. Csupán magamat óvom, bíz­tatom, nehogy erőt vegyen rajtam a kétségbeesés, mert még ma sem tudom, pedig sokait törtem a bicikliseszű fejem, miképpen mászhatok ki a slamasztikából ? Arról van szó ugyanis, hogy nincs szándékomban autót venni. Még a börzén sem. (Rettentő sok oka van ennek.) Sem mostanában, sem abban az eljövendő tüneményes kor­ban, amikor mór csak én le­szek a körösi utcák egyedüli biciklise. Miklay Jenő töltés mellől jöttek, köz­vetlen a nagy zápor után. Az egyik vasutas meg is dobta őket egy kővel, minek mászkálnak a sínek között S ők csak jöttek. A követ kikerülték, versenyeztek, me­lyikük tud tovább a sínen menni. Mindketten mezítláb voltak. A lány feszes nadrág­ját térdnél elvágta, trikót és katonazubbonyt viselt. A fiú sporttáskát, rövid nadrágot, ol­csó trikót. Megfogták egymás kezét, egymásra néztek, és jöttek tovább. A megafonba is bemondták már, hogy menje­nek onnan, mert jön a vonat, de őket nem zavarta. A fiú elővette a sporttáská­ból a furulyát, népdalt ját­szott rajta. A raktár előtt négyen fejel­tek. Két nagyobb, egy kisebb és egy 10 éves. A kisebb el­fintorította az orrát. — Hát ezek? — kérdezte, és hátrabökött. Aztán nyug­tázta is: — Biztosan pestiek. Az egyik nagy hajú egy pil­lantást vetett csak rájuk, az­tán tovább fejelt. A kicsi kö­zölte, hogy furulyázik az egyik. — Népdalt — tette hozzá gúnyosan. [VT őst mentek el azok, ket- ten, közöttük. A kisebb dekázgatott a labdával, az egyik nagy hajú gúnyosan rö­högött, a másik a lányt nézte. Szép, szőke lány volt, mosoly­gós. Aztán tovább fejeltek. A ki­sebb figyelte őket, mondta, hegy leültek a rampa végére, lógázzák a lábukat, a fiú fu­rulyázik, a lány hallgatja. — Stukkóij! — kiáltott rá a kicsire. Valahogy nagyobb erővel igyekeztek játszani, jobban fejre passzoltak, nagyobb gó­lokat fejeltek, még nagyob­bakat kurjongattak. A kisebb azt mondta, tart­sanak szünetet. — Feltörte a cipő a lábam — panaszkodott a lány. — Szép lábad van — bólin­tott a fiú, és cigiért nyúlt. — Rágyújtasz? Honnan jöttetek? — A sínek, mellől — mond­ta a fiú. — A síneken — mondta a lány. — És furulyáztunk — mond­ta a fiú. Mezítláb a sínek között — Közben cigarettázhatunk — mondta még az egyik nagy hajúnak. — Oké — felelt amaz, s felültek a rámpára. A másik oldalon a fiú ab- bahagyta a furulyázást, leemelte a lányt a rámpáról, s elindultak. A fiú óvatosan felvette a labdát, és a ciga­rettázó nagy hajútól megkér­dezte, focizhatnak-e? S kapu­kat kezdett csinálni. A kisebb, ahogy meglátta, hogy rúgják a labdát, jó han­gosan közölte, hogy ne rugdos­sák. A cigarettás nagy hajú leintette: — Hagyd a fenébe, úgysem lyukad ki. A lány ránézett, és mosoly­gott: — Kösz — mondta, és ki­védett egy bombát. — Rendes vagy. — Mért jársz mezítláb? — kérdezte a nagy hajú. — És megdobtak — mondta a lány. — Nagy eső is volt — mond­ta a fiú. — Sötét lesz már — mondta a nagy hajú. — Merre men­tek? — Csak a sínek mentén — mondta a lány. — Ha akarsz, velünk jöhetsz. — De én utálok mezítláb járni — mondta a fiú. — Az is kell? — Az? Az nem. Csak cigi meg hasonlók. — Oké, az van. Azt már tu­dom, merre, de hogy hova, azt még nem. A két mezítlábos összené­zett: — Hová? El. — Mért? — Csak. A kisebb bámulta őket, és előhozott egy kisebb labdát. — Focizunk? — kérdezte.— Két kapura. Játékok Miért késett a tüzelő? az óvodásoknak A központi óvoda udvará­ban színes autógumikból ké­szült játékvárban hancúroz- hatnak a gyerekek, akik nagy örömmel vették birtokukba az új játszóterepet. Még az el­múlt hét végén legalább 15 férfi és asszony szorgoskodott az óvoda udvarán, valameny- nyien a 21-es Volán dolgozói. Ök határozták el, hogy a már semmire sem használható au­tógumikból játszóeszközöket készítenek az óvodának, s azo­kat el is helyezik, természete­sen társadalmi munkában. Készítettek egy kör alakú mászókát is, és az óvónők ké­résére, a labdajátékokhoz emelnek még egy mini kosár- palánkot is. Az óvodaszépítő társadalmi munkák egyik szép példáját üdvözölhettük a 21-es volá- nosok segítőkészségében. TANÉVZÁRÓK Ma, május 14-én, délután 5 órakor, a II. Rákóczi Ferenc általános iskola tanulóifjúsá­ga tartja tanévzáró ünnepsé­gét. A Petőfi általános isko­lában szombaton, június 17-én, lesz az évzáró ünnep­ség, a kisegítő iskolában pedig ugyancsak e napon, délután 5 órakor. A Hazafias Népfront első kerületi bizottságának alaku­ló gyűlésén a hozzászólók kö­zül Hegedűs István, a homoly- tájai iskola gondjairól beszélt. Idézet a jegyzőkönyvből: „ . Y. Késve, csak többszöri sür­getésre küldték ki a tüzelőt. Hiányként rovom fel, bár le­het, ennek elkerülhetetlen oka van, hogy az egyik osztályban szeptember óta négy pedagó­gus váltotta egymást, ami nagyban befolyásolja a gye­rekek tanulmányi eredmé­nyét ...” Hegedűs Istvánt lakásán ke­restem fel, hogy elbeszélges­sünk a tanyai emberek gond­jairól. — Az utóbbi időben több intézkedés sújtja a tanyán élő embereket. Megszűnik a pos­takézbesítés, ezzel az újság­járatás is, pedig a rádión, vagy a szerencsésebbeknek, a televízión kívül, ez a legfon­tosabb, hogy kapcsolatot tud­janak tartani a külvilággal. — A legutóbbi szülői érte­kezleten került szóba az is­kola pedagógusgondja. Igaz, hogy a pedagógusváltozások ellenére a tanulmányi eredmé­nyek jók, s a változások el­kerülhetetlenek voltak, két Homolytáján tanító pedagó­gus ment szülési szabadságra, s a téli-tavaszi influenzajár­vány sem kerülte el az isko­lát, így a helyettesítés elke­rülhetetlen volt. Sokkal nagyobb nehézséget jelentett azonban, hogy a múlt év őszén, amikor a hi­degek beköszöntőitek, nem volt tüzelője az iskolának. Drága majális November 1-én, csak többszö­ri telefonsürgetésre szállított a gondnokság az iskolának tüzelőt. Egy tanyai iskolát sem szabad ennyire elhanya­golni, még akkor sem, ha ott sokkal kevesebb a tanulók létszáma, mint a városi isko­lákban. I Eredményes évet zártak Az Arany János általános iskola tanulói vasárnap dél­után tartották évzáró ünne­pélyüket. Az iskola igazgatója, dr. Kovács Gábor, ünnepi beszé­dében arról szólt, hogy ma még az iskola biztosítani tudja a kedvező feltételeket az ered­ményes pedagógiai munkához, de idejében törődni kell a hol­nappal is, mert a követel­mények egyre növekednek, s azok magukkal vonják az esz­közellátás javítását is. Ebben az esztendőben 483 tanulója volt az Arany János iskolának. Jó eredményeket értek el a tanulók erkölcsi ne­velésében is, melyhez a család és az iskola szoros együttmű­ködésére volt szükség. Az iskolában ebben az év­ben jelentős felmérést végez­tek, az UNESCO keretében működő IEA (Nemzetközi Tu- dásszintmérő Intézet) szem­pontjai alapján. Ez a felmé­rés, amely az olvasás megérté­sét vizsgálta nemzetközi mér­cével, s melyet az Országos Pedagógiai Intézet utasításai alapján végeztek, megállapí­totta, hogy az Arany János is­kola tanulóinak eredményei jobbak, mint a városi iskolák országos átlaga. A GYEREKEK ÖRÜLTEK, A SZÜLÖK BOSSZANKODTAK — Anyu, halászni akarok! — Anyu, kacsát akarok ha­lászni! — ezek voltak a mina­pi óvodai majális legtöbbet elhangzó kérései, követelései. Szigorú pedagógiai elvek ide vagy oda, a csoporttárs kezé­ben már ott ragyogott a nye­remény, ki kellett nyitni hát a pénztárcát — a halászás- hoz, mert a sátor mágnesként vonzotta a gyerekeket. Csakhogy a cégtáblán nem­régiben még ezt olvashattuk: EGY HALÁSZÁS 3 FORINT. Nos, a majálisok beköszönté- vel megemelték az árat: egy fogás már 4 forint. A nyere­mények viszont változatlanul filléres műanyagholmik, csak a gyerekek ítélete szerint je­lentenek értéket. A másik sátorban rongylab­dát dobálhatott a célzótehet­ségét próbára tevő fiatalság. Dobásonként két-két forin­tért. Figyeltem a játékosokat. Nem fizethet rá a cég: na­gyon kevesen tudtak a tíz ól­És kimért öt-öt lábnyomot. — Hogy pontos legyen — magyarázta. — Az — mutatott a pózná­ra —, a mi kapunk. — Jól van — hagyta rá a furulyás. F őzben a nagy hajú eltűnt.-* *■ Nézték, merre lehet, de a lány sem volt már ott. — Hagyjátok — mondta a furulyás —, biztos elmentek. A sínek mentén sok állomás van. S akkor úgyis jöhetnek vissza — egy percig hallgatott —, illetve csak a nagy hajú jön. A lány megy tovább. — Mezítláb? — kérdezte a kisebb. — A fenét — mondta a fu­rulyás. — A sínek mentén már cipőben jár, csak az állomá­soknál mezítláb. — Mióta jöttél vele? — kér­dezte a másik nagy hajú. — Mióta? Tíz perce talán. — S mért furulyáztál? — kérdezte a kicsi. — Mert csak azt tudok. — És? — Utálja a népdalokat. mozott dobozból hetet lever­ni... A körhinta néhány perces szédítéséért is szédítően sok a négy forint, nem beszélve ar­ról, hogy a védőkorlát a föl­dön feküdt, s az óvodások ott lábatlankodtak a hinta köze­lében, s bár nem történt bal­eset, a veszély állandóan ott leselkedett. Ennyit a bosszúságokról. A majális hangulata jó volt, a gyerekek vidámsága átragadt a felnőttekre is. A zöldbabos lebbencsleves a felnőttek kö­rében aratott legnagyobb si­kert, a „remekül” evő gyere­keket legfeljebb a „csak ak­kor megyünk halászni, ha megeszed a levest” biztatás­sal lehetett jóllakatni. Sokkal nagyobb keletje volt a vatta­cukornak, amit két forintért árusítottak. Délután 3 órára megérke­zett az óvodai majálisok kí­sérője, a vihar is. Szerencsé­re, az idén jól megszervezték a gyerekek hazaszállítását, s mire a zápor elérte az erdőt, a a gyerekek már tető alá ju­tottak. Az óvodásoknak szép él­ményt jelentett a kirándulás, csak a szülők, óvónők bosz- szankodtak. Nem szeretnék ünneprontó lenni, de kíváncsi vagyok, hogy a kereslet med­dig növeli a remek üzletembe­rek árait? Városunkban, a Csónakázó­tavon rendezték a VIII. nyári úttörő-olimpia megyei hajó- modellező-vetélkedőjét. Ked­vező volt a szél a vitorlás ha­jómodellező A-kategóriás ver­seny 12 indulójának. Váciak, százhalombattaiak, körösiek szerepeltek, az utóbbiak így: 1. Nagy László (Nk. Rákóczi isk.) 54; 2. Vágó István (Nk. Itt a körösiek beszélnek Ne vegyék el az öregek medencéjét A városi strandfürdő úgy­nevezett öregek medencéjében idősebb emberek gyógyítgat- ják reumájukat a termálvíz­ben. Ezt a medencét azért lé­tesítették, hogy a reumások is fürödhessenek, amiért igény­be vevői nagyon hálásak. A medence bejárata előtt ez a felírás olvasható: Felnőttek­nek! Ennek ellenére a medencét ellepik a kisebb-nagyobb gye­rekek. Játszanak, hancúroz- nak, és a gyógyulást kereső betegek ott-tartózkodását el­viselhetetlenné teszik. Aki jegyet vált a fürdő te­rületére, a belépéssel egyúttal a házirendet is köteles meg­tartani, mert ellenkező eset­ben a strand vezetőségének joga van a rendetlenke dót a fürdő területéről kiutasítani. Ha ezt tennék, bizonyára ha­marabb rendhez szoknának a rendbontók. Őszinte tisztelettel: Teljes aláírás Mit látunk ma a moziban? Halott szemek tanúvallomá­sa. Szinkronizált csehszlovák bűnügyi film. Kísérőműsor: Magyar hír­adó. Előadások kezdete: 6 és 8 órakor. Kossuth) 48; 3. Csete Jenő (Nk. Rákóczi) 48; 4. Bátor (Nk. Kossuth) 42; 5. Kindler (Nk. Kossuth) 42; ... 8. Nagy Z. (Nk. Petőfi) 30 ponttal. Az el­ső két helyezett jutott az or­szágos döntőbe, amelyre Deb­recenben kerül sor. örvende­tes, hogy a körösiek igen jól szerepeltek. sz. m. SPORT Úttörő-modellezők sikere TJ allgattak. Az ég beborult megint, viilámlott. — Jön az eső — mondta a kisebb, és bebújt az eresz alá. — Gyertek ide, mert megáz­tok. — ök is megáznak — mond­ta a másik nagy hajú, — Megáznak? — ismételte a furulyás. — Lehet. Lehet, hogy megáznak. Mezítláb könnyen meg lehet ázni. B. J. A fiatal Székelyhídi második A Kinizsi-sporttelep labda­rúgó-pályáján került sor, Százhalombatta, Vác és az MHSZ Nk. Kinizsi hét ver­senyzőjével, a körrepülő mo­dellek megyei műrepülő ka­tegóriás bajnokságára. A feli nőtt és ifjúsági korosztályúak együtt indultak. Ifj. Székely­hídi József a második helyen végzett. S. Z. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom