Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-14 / 138. szám
2 rési me eve* 1972. JÜNIUS 14.. SZERDA FÓKUSZ „Túlbuzgó” tábornok? John Lavelle tábornok AZ AMERIKAI KÉP VISE- LÖHÁZ hadügyi bizottságának egyik különleges albizottsága hétfőn megkezdte John Lavelle tábornok kihallgatását. AZ ÖTVENÖT ÉVES Lavelle tábornok a délkelet- ázsiai amerikai légierők parancsnoka volt egészen addig, amíg a közelmúltban le nem váltották, mivel kiderült, hogy az idén. az év első három hónapjában a washingtoni utasításokat meglehetősen szabadon rtelmezve, önhatalmúlag rendelt el légitámadásokat Észak-Vietnam ellen. A tábornok túlbuzgóságát a Pentagon megpróbálta eltussolni de a tények mégis kiszivárogtak, s a New York Times most vasárnap hozta a nagy nyilvánosság tudomására a történteket. A JELENTÉSBŐL kiderült, hogy a tábornok — akit a leváltással egyidejűleg le is fokoztak — az úgynevezett „védekező reagálás” doktrínájával élt vissza az észak-vietnami területek bombázásainak elrendelésekor. Emlékezetes, hogy az idén, az év elején ezek a „védekező reagálásos” légitámadások nagy mértékben elszaporodtak, és megfigyelők már akkor felhívták a figyelmet arra, hogy a végrehajtott légi akciók túlmemnek a Washington nyújtotta bombázási lehetőségeken. Ekkor vezették be a .korlátozott tartamú” légitámadások fogalmát, hogy leplezzék a szakadékot az amerikai elnöknek a légitámadások beszüntetésére vállalt kötelezettsége és a légitámadások ténye között. A TEGNAPELŐTT kezdődött képviselőházi alhizottsági kihallgatáson egyebek között arra a kényes kérdésre is feleletet próbálnak majd találni, hogy az amerikai parancsnoki rendszer hogyan, tette lehetővé a fennálló utasításokkal nyilvánvalóan ellentétes parancsok zavartalan, kiadását ... CSAK RÖVIDEN NIXON amerikai elnök kedden ratifikálás céljából a szenátusban beterjesztette a május 26-i szovjet—amerikai SALT-szerződés szövegét. TODOR ZSIVKOVNAK, a BKP Központi Bizottsága el- 6Ő titkárának, a Bolgár Államtanács elnökének bevezető szavaival kedden délelőtt Szófiában nemzetközi értekezlet kezdődött, amelynek témája: „Georgi Dimitrov és a forradalmi, valamint a demokratikus erők egyesítése a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért”. A L’HUMANITÉ közli, hogy Paul Laurent, az FKP Politikai Bizottságának tagja hétfőn átnyújtotta a Francia Szocialista Pártnak a Francia Kommunista Párt új javaslatait, a két párt közötti tárgyalások meggyorsítására, hogy mielőbb olyan politikai szerződést köthessenek, amely a dolgozók és az egész nép érdekeinek megfelelő közös kormányprogramot tartalmaz. HAROLD WILSON, a Brit Munkáspárt vezetője kedden befejezte romániai látogatását, és hazautazott Bukarestből. Fidel Castro Varsóból Berlinbe érkezett A Fidel Castro vezette kubai párt- és kormányküldöttség kedden befejezte egyhetes hivatalos, baráti látogatását Lengyelországban és továbbutazott Varsóból. A kubai vendégeket a repülőtéren Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és Piotr Jarosze- wicz miniszterelnök búcsúztatta. A kubai párt- és kormány- küldöttség kedden délelőtt a Német Demokratikus Köztársaságba érkezett. A Cubana légiforgalmi társaság IL 18-as különrepülőgépével érkező vendégeket a berlin-schönefel- di repülőtéren Erich Hone- cker, az NSZEP első titkára, i Willi Stoph, az NDK miniszterelnöke, valamint a párt és az állam más vezetői fogad- 1 Castrót nagy szeretettel üdvözlik a pülőtéren. berlin-schönefeldi reták. Ott voltak az NDK-ban akkreditált külföldi képviseletek vezetői, köztük Kovács ASPAC Ma nyílik meg Szöulban az Ázsiai és Csendes-óceáni Tanács (ASPAC) hetedik miniszteri értekezlete. A hét évvel ezelőtt alakult félkatonai szervezet tagjai a következők: Japán, Malaysia, Ausztrália, Üj-Zé- land. a Fülöp-szigetek, Thaiföld, Dél-Vietnam, Tajvan és Dél-Korea. A kommunistaellenes szervezet egy idő óta a belső bomlás jeleit mutatja. Fokozódott ez a tendencia Nixon amerikai elnök pekingi látogatása óta. Malaysia, amely a Kínai Nép- köztársaság ENSZ-be való bebocsátása mellett szavazott, nem képviselteti magát az ASPAC szöuli értekezletén. A japán külügyminiszter is távol marad a tanácskozástól. Hírek szerint Dél-Korea olyan javaslatot kíván előterjeszteni, amely megnyitná az ASPAC kapuit mindeu ázsiai és csendes-óceáni ország előtt, beleértve a Kínai Népköztársaságot is. Megfigyelők azonban nem sok sikert jósolnak a kezdeményezésnek. A részvevők többsége a jelek szerint egyetért abban, hogy meg kell szabadítani a szervezetet annak katonai és kommunistaellenes jellegétől, s a regionális együttműködés fórumává kell változtatni. Kérdéses azonban, hogy ezzel a módszerrel sikerül életet önteni a dolog természeténél fogva halálra ítélt szervezetbe, a hidegháborús időszak egyik ázsiai kreatúrájába. Imre, hazánk berlini nagykövete is. A hűvös, esős idő ellenére a repülőtértől a pankowi szálláshelyig tartó, mintegy 25 kilométeres útvonal mentén a berliniek tízezrei lelkes „Fidel, Fidel” kiáltásokkal, Kuba és az NDK nemzeti zászlait lengetve üdvözölték a kubai vendéget. Kedden a délutáni órákban megkezdődtek a kubai—NDK hivatalos tárgyalások. Fidel Castro kubai miniszterelnököt kedden délután fogadta Walter Ulbricht, az NDK államtanácsának elnöke, s a „népek barátságának nagy csillaga” kitüntetéssel tüntette ki. KURT WALDHEIM ENSZ- főtitkár kedden Rabatban egy sa j tóértekezleten kijelentette: Jarring közel-keleti missziója teljes mértékben kudarcba fulladt, és egyelőre semmiféle kilátás sincs a misszió reakti- vizálására. NEW YORK A megbékélés konferenciája Huszonkét államfő, négy köztársasági elnökhelyettes, két miniszterelnök, tizenegy államfő megbízottjaként egy-egy miniszter gyűlt össze Rabatban, Marokkó fővárosában, az Afrikai Egységszervezet háromnapos csúcsértekezletére. A sorrendben kilencedik csúcs fontosságát az a körülmény is aláhúzza, hogy az afrikai államok legmagasabb szintű fóru- . mán ott van Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára is. Felsorolni nehéz lenne, annyi határozati javaslat kerül a tanácskozás napirendjére. Az előkészítő miniszteri tanácsülésen 17 témában állapodtak meg. A leglényegesebbnek az a javaslat tűnik, amely a világrész gyarmatainak felszámolását és Portugália teljes kiközösítését tűzi ki célul. Ennek értelmében az AESZ tagországai — 1963- ban 36 állam csatlakozott o politikai szervezethez, amelynek a fajvédő Délafrikai Köztársaságon kívül valamennyi afrikai ország tagja — sem légiterüket, sem szárazföldi és tengeri útjaikat nem bocsáta- nák a Portugália felé tartó, illetve a portugál gyarmatokról érkező szállítmányok rendelkezésére. Megvitatják a regionális védelmi rendszerek felállításának javaslatát éppúgy, mint az afrikai felszabadító mozgalmak támogatásának jelentős növelésére vonatkozó tervet. Az az indítvány is napirendre kerül Rabatban, amelynek értelmében az AESZ elítélné Dél-Afrikát Nambia jogtalan megszállásáért, néhány európai és tengerentúli tőkés államot pedig a Portugáliának nyújtott segítségért bélyegeznének meg, annál is inkább, mert ez a támogatás hozzájárul az afrikai portugál gyarmatok fenntartásához. „A megbékélés konferenciája” — így nevezte a rabatt csúcsértekezletet Moktar Ould Daddah, Mauritánia elnöke. Való igaz: az utóbbi időben sikerült latbavetni az AESZ tekintélyét a Szenegál és Guinea, valamint Csád és Líbia közti ellentétek elsimítására. Szóba került az afrikai országok egységének megbontására törekvő Izrael szerepe is, amelyről a részvevők többsége elítélően foglalt állást. A tanácskozáson — megfigyelők szerint — megvitatják az afrikai katonai erőforrások összpontosításának teendőit is, különös tekintettel a gyarmatosítók támadása elleni önvédelemre. Bizonyára szóba kerül — bár II. Hasszán marokkói király megnyitó beszédében ezt a témát nem érintette —, az arab—izraeli viszály is. Ha a rabati csúcs kiérdemli is a „megbékélés konferenciája” elnevezést, az afrikai politikusok felszólalásaiból aligha hiányzik majd a szenvedély. A máig is anakronisztikusán jelenlevő kolonializmus, a fajvédő rendszerek brutális apartheid-politikája, egyes tőkés országok nyílt vagy titkos támogatása az őslakosság jogait csorbító elnyomóknak — minderről Waldheim, az ENSZ főtitkára első kézből nyerhet információkat a világszervezet afrikai tennivalóinak megfogalmazásához. McGovern a Harlemben Franciaország, kontra Andok-államok Megbeszélések Guayaquilban Albert Chambon, Francia- ország perui nagykövete hétfőn Limában egy sajtóértekezleten kijelentette: Franciaország a perui kormány figyelmeztetései ellenére is végrehajtja tervezett Csendes-óceáni kísérleti atomrobbantását. Hozzátette: hétfőn Franciaország megbeszéléseket kezdett Guayaquilban az Andok térségében levő államok képviselőivel a nukleáris kísérlet várható hatásáról. Juan Velasco Alvarado perui elnök már tavaly augusztusiban figyelmeztette Pompidou elnököt: ha Franciaország folytatja Csendes-óceáni atombomba-kísérleteit, Peru megszakítja diplomáciai kapcsolatait Párizzsal. E figyelmeztetést Ernesto Montagne Sanchez perui miniszterelnök és hadügyminiszter a múlt héten megismételte. Kamisese Mara, a Fidzsi- szigetek miniszterelnöke kedden bejelentette: a kísérleti atomrobbantással kapcsolatosan a Csendes-óceánon tartózkodó .francia hadihajók és repülőgépek a kísérlet ideje alatt nem vehetik igénybe a Fidzsi kikötőket, illetve repülőtereket. George McGovern szenátor, a választási kampány során találkozott Martin Luther King özvegyével, Corettával és fiával. A szenátort a Harlemben a King család megvendégelte. George McGovern szenátor; a demokrata párt egyik legesélyesebb elnökjelölt pályázója hétfőn • New York négernegyedében fejtette ki programját. A szenátor Co- retta King asszonynak, a meggyilkolt Martin Luther King polgárjogi vezető özvegyének társaságában felkeresett egy harlemi kórházat és ellátogatott a New York-i négernegyed több középületébe is. A néhai Kennedy elnök egykori sajtótitkára, Pierre Salinger hétfőn a texasi San Antonióban azt jósolta, hogy a szenátor a demokrata párti elnökjelölő konvencióig a konvención részt vevő elektorok közül 1360-nak a szavazatát fogja megszerezni. A rhodesiai veremben Aki másnak vermet ás, maga esik bele — ez a közmondás ráillik az angol tory-kormányra, amely az afrikai „lázadó” Smith-rendszer megmentésére a múlt év novemberében alkut kötött a volt rhodesiai gyarmat, úgymond alkotmányos fejlődésének elősegítésére. Sir Alec Douglas-Home brit külügyminiszter ezzel az alkuval akarta megkoronázni hosszú diplomáciai pályafutását. A brit polgári demokratikus játékszabályokat persze nem lan Smith kolonialista rendszerének a lényege sértette, nem az afrikai fekete lakosság elnyomása és kiszipolyozása, hanem a nyílt, brutális jogfosztás gyakorlata, amely egész Afrikában — az angolok partnereiben is — mélységes felháborodást keltett. Home és Smith „megbékélésének” tehát volt egy formai feltétele: az afrikai lakosság jóváhagyásához kötötték az egyezmény érvényességét London azt képzelte, hogy Smith telepes-kormánya majd megtalálja a módját, hogy az afrikai lakosok többsége elfogadja a megegyezést, amely látszólagos „paritást” irányoz elő Rhodesia fehér és fekete lakossága közt. Olyan egyenlőséget, amelyben öt és fél millió afrikainak „egyenlő képviselete” lenne az uralmon levő kétszázötvenezer fehér telepesével. Ezt a „paritást” követté volna — meg nem határozott időpontban — az afrikaiak részvétele a hatalomban. Az egyezmény alapján London elismerte Salisbury szaka- dár kormányát és feloldotta az ellene elrendelt (egyébként hatástalan) gazdasági szankciókat. A bökkenő csak az volt, hogyan hagyassák jóvá ezt az alkut Rhodesia afrikai népével? Megkérdezni, megszavaztatni nem merték — Smith tudja, miért. Ekkor találták ki a Pearce-bizottsá- got. Megbízták Lord Pearce brit diplomatát, hogy vizsgálja meg a lakosság hangulatát, s nyilatkozzék, elfogadják-e a Home—Smith egyezményt Rhodesiában? Ez a bizottság volt az a verem, amelybe azután az esett bele, aki megásta. Lord Pearce mostanáig vizsgálódott Rhodesiában. Olyan egyértelmű, olyan viharos, annyira nyilvánvaló és letagadhatatlan volt az afrikai tömegek „Nem!”-kiáltása, hogy egyszerűen lehetetlenné vált ezt a beleegyezés jeleként értékelni. Soha nem tapasztalt tüntetések rázkódtat- ták meg az országot. Az úttesteken, a házak falain mindenütt az NO betűket lehetett olvasni. Bárhol jelentek meg a lord vizsgálóbizottságának emberei, mindenütt akadtak bátor emberek, akik a hírhedt rhodesiai terrorgépezettel dacolva, megmondták a véleményüket a szégyenletes alkuról. Rhodesia fekete népe először hallatta hangját. A Pearce-je- lentés, amelyet a napokban tettek közzé, végkövetkeztetésében egyértelmű volt: „A rhodesiai nép egésze nem tekinti a függetlenséghez megfelelő alapnak a múlt év novemberében kötött angol—rhodesiai egyezményt.” Az afrikaiak jogfosztottságát fenntartó, a demokráciának csak paródiáját ígérő egyezmény „elfogadhatóságát” még egy angol vizsgálóbiztossal sem sikerült bizonyítani. A jelentés szerint az európai bevándorlók, az ázsiai és a kevertvérű lakosok általában elfogadják az említett egyezményt, de az afrikaiak többsége „bizonyos nyomás” ellenére is elveti a rendezés javasolt módját. Lord Pearce hozzáfűzi: rossz- indulatról tenne tanúságot, ha a többség „nem”-jét, „igen”-re változtatná ... Afrika és az egész világ látta, mi történik Rhodesiában. Sir Alec a zsákutca láttán kénytelen volt a brit parlamentben bejelenteni: London az afrikai többség elutasítása miatt nem tekintheti érvényesnek az egyezményt, így a szankciók felfüggesztését sem. A szankciók egyébként eddig sem akadályozták meg Smith politikáját. Portugália, Dél-Afrika nyíltan szállította mindazt, amire a rhodesiai gyarmatosítóknak szükségük volt. A nagy nyugati cégek ugyancsak megtalálták az útját- módját annak, hogy a formális tilalommal szemben a kereskedelmi hasznot állítsák előtérbe. Az Egyesült Államok is kijátszotta az embargót, mert továbbra is felvásárolta a rhodesiai krómércet __ A szankciók tehát papíron maradnak. És London sem mond le a rhodesiai kapcsolatokról; ha nem sikerült ez a megegyezés, akkor újabbakra tesz kísérletet... A megfigyelők erre következtetnek Sir Denis Greenhill küldetéséből. A brit külügyminisztérium főtitkára valószínűleg újabb tárgyalásokra szólítja fel Ian Smith kormányát. Hogy miként válaszol majd a fajüldöző telepesek vezetője, még nem tudni. Egyelőre a fekete többség vezetőinek üldözésével és bebörtönzésével van elfoglalva. A rhodesiai bányaszerencsétlenség szomorú aktualitást ad ezekben a napokban ennek a szenvedő afrikai országnak. A bányakatasztrófa mellett — sajnos — időszerű az a tartós szerencsétlenség is, amelyet a rhodesiai fekete lakosság jogfosz- tottsága, a kolonialistáknak való kiszolgáltatottsága jelent. Rudnyánszky István
