Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-14 / 138. szám

2 rési me eve* 1972. JÜNIUS 14.. SZERDA FÓKUSZ „Túlbuzgó” tábornok? John Lavelle tábornok AZ AMERIKAI KÉP VISE- LÖHÁZ hadügyi bizottságá­nak egyik különleges albizott­sága hétfőn megkezdte John Lavelle tábornok kihallgatá­sát. AZ ÖTVENÖT ÉVES La­velle tábornok a délkelet- ázsiai amerikai légierők pa­rancsnoka volt egészen addig, amíg a közelmúltban le nem váltották, mivel kiderült, hogy az idén. az év első három hó­napjában a washingtoni uta­sításokat meglehetősen sza­badon rtelmezve, önhatal­múlag rendelt el légitámadá­sokat Észak-Vietnam ellen. A tábornok túlbuzgóságát a Pen­tagon megpróbálta eltussolni de a tények mégis kiszivárog­tak, s a New York Times most vasárnap hozta a nagy nyilvá­nosság tudomására a történte­ket. A JELENTÉSBŐL kiderült, hogy a tábornok — akit a le­váltással egyidejűleg le is fo­koztak — az úgynevezett „vé­dekező reagálás” doktrínájá­val élt vissza az észak-vietna­mi területek bombázásainak elrendelésekor. Emlékezetes, hogy az idén, az év elején ezek a „védekező reagálásos” légi­támadások nagy mértékben elszaporodtak, és megfigyelők már akkor felhívták a figyel­met arra, hogy a végrehajtott légi akciók túlmemnek a Wa­shington nyújtotta bombázá­si lehetőségeken. Ekkor ve­zették be a .korlátozott tarta­mú” légitámadások fogalmát, hogy leplezzék a szakadékot az amerikai elnöknek a légitá­madások beszüntetésére vál­lalt kötelezettsége és a légitá­madások ténye között. A TEGNAPELŐTT kezdődött képviselőházi alhizottsági ki­hallgatáson egyebek között ar­ra a kényes kérdésre is felele­tet próbálnak majd találni, hogy az amerikai parancsno­ki rendszer hogyan, tette le­hetővé a fennálló utasítások­kal nyilvánvalóan ellentétes parancsok zavartalan, kiadá­sát ... CSAK RÖVIDEN NIXON amerikai elnök ked­den ratifikálás céljából a sze­nátusban beterjesztette a má­jus 26-i szovjet—amerikai SALT-szerződés szövegét. TODOR ZSIVKOVNAK, a BKP Központi Bizottsága el- 6Ő titkárának, a Bolgár Állam­tanács elnökének bevezető szavaival kedden délelőtt Szó­fiában nemzetközi értekezlet kezdődött, amelynek témája: „Georgi Dimitrov és a forra­dalmi, valamint a demokrati­kus erők egyesítése a békéért, a demokráciáért és a szocia­lizmusért”. A L’HUMANITÉ közli, hogy Paul Laurent, az FKP Politikai Bizottságának tagja hétfőn átnyújtotta a Francia Szocialista Pártnak a Francia Kommunista Párt új javasla­tait, a két párt közötti tárgya­lások meggyorsítására, hogy mielőbb olyan politikai szer­ződést köthessenek, amely a dolgozók és az egész nép ér­dekeinek megfelelő közös kor­mányprogramot tartalmaz. HAROLD WILSON, a Brit Munkáspárt vezetője kedden befejezte romániai látogatását, és hazautazott Bukarestből. Fidel Castro Varsóból Berlinbe érkezett A Fidel Castro vezette ku­bai párt- és kormányküldött­ség kedden befejezte egyhe­tes hivatalos, baráti látogatá­sát Lengyelországban és to­vábbutazott Varsóból. A kubai vendégeket a repülőtéren Ed­ward Gierek, a LEMP KB el­ső titkára és Piotr Jarosze- wicz miniszterelnök búcsúz­tatta. A kubai párt- és kormány- küldöttség kedden délelőtt a Német Demokratikus Köztár­saságba érkezett. A Cubana légiforgalmi társaság IL 18-as különrepülőgépével érkező vendégeket a berlin-schönefel- di repülőtéren Erich Hone- cker, az NSZEP első titkára, i Willi Stoph, az NDK minisz­terelnöke, valamint a párt és az állam más vezetői fogad- 1 Castrót nagy szeretettel üdvözlik a pülőtéren. berlin-schönefeldi re­ták. Ott voltak az NDK-ban akkreditált külföldi képvisele­tek vezetői, köztük Kovács ASPAC Ma nyílik meg Szöulban az Ázsiai és Csendes-óceá­ni Tanács (ASPAC) hete­dik miniszteri értekezlete. A hét évvel ezelőtt alakult félkatonai szervezet tagjai a következők: Japán, Ma­laysia, Ausztrália, Üj-Zé- land. a Fülöp-szigetek, Thaiföld, Dél-Vietnam, Tajvan és Dél-Korea. A kommunistaellenes szervezet egy idő óta a belső bomlás jeleit mutat­ja. Fokozódott ez a tenden­cia Nixon amerikai elnök pekingi látogatása óta. Ma­laysia, amely a Kínai Nép- köztársaság ENSZ-be való bebocsátása mellett szava­zott, nem képviselteti ma­gát az ASPAC szöuli érte­kezletén. A japán külügy­miniszter is távol marad a tanácskozástól. Hírek sze­rint Dél-Korea olyan ja­vaslatot kíván előterjeszte­ni, amely megnyitná az ASPAC kapuit mindeu ázsiai és csendes-óceáni or­szág előtt, beleértve a Kí­nai Népköztársaságot is. Megfigyelők azonban nem sok sikert jósolnak a kez­deményezésnek. A részve­vők többsége a jelek sze­rint egyetért abban, hogy meg kell szabadítani a szervezetet annak katonai és kommunistaellenes jel­legétől, s a regionális együttműködés fórumává kell változtatni. Kérdéses azonban, hogy ezzel a mód­szerrel sikerül életet önte­ni a dolog természeténél fogva halálra ítélt szerve­zetbe, a hidegháborús idő­szak egyik ázsiai kreatúrá­jába. Imre, hazánk berlini nagykö­vete is. A hűvös, esős idő ellenére a repülőtértől a pankowi szál­láshelyig tartó, mintegy 25 ki­lométeres útvonal mentén a berliniek tízezrei lelkes „Fidel, Fidel” kiáltásokkal, Kuba és az NDK nemzeti zászlait len­getve üdvözölték a kubai ven­déget. Kedden a délutáni órákban megkezdődtek a kubai—NDK hivatalos tárgyalások. Fidel Castro kubai minisz­terelnököt kedden délután fo­gadta Walter Ulbricht, az NDK államtanácsának elnöke, s a „népek barátságának nagy csillaga” kitüntetéssel tüntette ki. KURT WALDHEIM ENSZ- főtitkár kedden Rabatban egy sa j tóértekezleten kijelentette: Jarring közel-keleti missziója teljes mértékben kudarcba fulladt, és egyelőre semmiféle kilátás sincs a misszió reakti- vizálására. NEW YORK A megbékélés konferenciája Huszonkét államfő, négy köztársasági elnökhelyet­tes, két miniszterelnök, ti­zenegy államfő megbízott­jaként egy-egy miniszter gyűlt össze Rabatban, Ma­rokkó fővárosában, az Af­rikai Egységszervezet há­romnapos csúcsértekezleté­re. A sorrendben kilence­dik csúcs fontosságát az a körülmény is aláhúzza, hogy az afrikai államok legmagasabb szintű fóru- . mán ott van Kurt Wald­heim, az ENSZ főtitkára is. Felsorolni nehéz lenne, annyi határozati javaslat kerül a tanácskozás napi­rendjére. Az előkészítő mi­niszteri tanácsülésen 17 té­mában állapodtak meg. A leglényegesebbnek az a ja­vaslat tűnik, amely a vi­lágrész gyarmatainak fel­számolását és Portugália teljes kiközösítését tűzi ki célul. Ennek értelmében az AESZ tagországai — 1963- ban 36 állam csatlakozott o politikai szervezethez, amelynek a fajvédő Dél­afrikai Köztársaságon kí­vül valamennyi afrikai or­szág tagja — sem légiterü­ket, sem szárazföldi és ten­geri útjaikat nem bocsáta- nák a Portugália felé tar­tó, illetve a portugál gyar­matokról érkező szállítmá­nyok rendelkezésére. Megvitatják a regionális védelmi rendszerek felál­lításának javaslatát épp­úgy, mint az afrikai felsza­badító mozgalmak támoga­tásának jelentős növelésé­re vonatkozó tervet. Az az indítvány is napirendre ke­rül Rabatban, amelynek ér­telmében az AESZ elítélné Dél-Afrikát Nambia jogta­lan megszállásáért, néhány európai és tengerentúli tő­kés államot pedig a Por­tugáliának nyújtott segít­ségért bélyegeznének meg, annál is inkább, mert ez a támogatás hozzájárul az afrikai portugál gyarmatok fenntartásához. „A megbékélés konferen­ciája” — így nevezte a rabatt csúcsértekezletet Moktar Ould Daddah, Mauritánia elnöke. Való igaz: az utóbbi időben si­került latbavetni az AESZ tekintélyét a Szenegál és Guinea, valamint Csád és Líbia közti ellentétek elsi­mítására. Szóba került az afrikai országok egységé­nek megbontására törekvő Izrael szerepe is, amelyről a részvevők többsége elíté­lően foglalt állást. A tanácskozáson — meg­figyelők szerint — megvi­tatják az afrikai katonai erőforrások összpontosítá­sának teendőit is, különös tekintettel a gyarmatosítók támadása elleni önvéde­lemre. Bizonyára szóba ke­rül — bár II. Hasszán ma­rokkói király megnyitó be­szédében ezt a témát nem érintette —, az arab—iz­raeli viszály is. Ha a rabati csúcs ki­érdemli is a „megbékélés konferenciája” elnevezést, az afrikai politikusok fel­szólalásaiból aligha hiány­zik majd a szenvedély. A máig is anakronisztikusán jelenlevő kolonializmus, a fajvédő rendszerek brutá­lis apartheid-politikája, egyes tőkés országok nyílt vagy titkos támogatása az őslakosság jogait csorbító elnyomóknak — minderről Waldheim, az ENSZ fő­titkára első kézből nyerhet információkat a világszer­vezet afrikai tennivalóinak megfogalmazásához. McGovern a Harlemben Franciaország, kontra Andok-államok Megbeszélések Guayaquilban Albert Chambon, Francia- ország perui nagykövete hét­főn Limában egy sajtóértekez­leten kijelentette: Franciaor­szág a perui kormány figyel­meztetései ellenére is végre­hajtja tervezett Csendes-óceá­ni kísérleti atomrobbantását. Hozzátette: hétfőn Franciaor­szág megbeszéléseket kezdett Guayaquilban az Andok tér­ségében levő államok képvise­lőivel a nukleáris kísérlet várható hatásáról. Juan Velasco Alvarado pe­rui elnök már tavaly augusz­tusiban figyelmeztette Pompi­dou elnököt: ha Franciaország folytatja Csendes-óceáni atombomba-kísérleteit, Peru megszakítja diplomáciai kap­csolatait Párizzsal. E figyel­meztetést Ernesto Montagne Sanchez perui miniszterelnök és hadügyminiszter a múlt hé­ten megismételte. Kamisese Mara, a Fidzsi- szigetek miniszterelnöke ked­den bejelentette: a kísérleti atomrobbantással kapcsolato­san a Csendes-óceánon tartóz­kodó .francia hadihajók és re­pülőgépek a kísérlet ideje alatt nem vehetik igénybe a Fidzsi kikötőket, illetve re­pülőtereket. George McGovern szenátor, a választási kampány során találkozott Martin Luther King özvegyével, Corettával és fiá­val. A szenátort a Harlemben a King család megvendégelte. George McGovern szenátor; a demokrata párt egyik leg­esélyesebb elnökjelölt pályá­zója hétfőn • New York né­gernegyedében fejtette ki programját. A szenátor Co- retta King asszonynak, a meggyilkolt Martin Luther King polgárjogi vezető öz­vegyének társaságában fel­keresett egy harlemi kórhá­zat és ellátogatott a New York-i négernegyed több középületébe is. A néhai Kennedy elnök egykori sajtótitkára, Pierre Salinger hétfőn a texasi San Antonióban azt jósolta, hogy a szenátor a demokrata párti elnökjelölő konvencióig a konvención részt vevő elek­torok közül 1360-nak a sza­vazatát fogja megszerezni. A rhodesiai veremben Aki másnak vermet ás, maga esik bele — ez a közmondás ráillik az angol tory-kormányra, amely az afrikai „lázadó” Smith-rendszer megmentésére a múlt év novembe­rében alkut kötött a volt rhodesiai gyarmat, úgymond alkotmányos fej­lődésének elősegítésére. Sir Alec Douglas-Home brit külügyminiszter ezzel az alkuval akarta megkoro­názni hosszú diplomáciai pályafutá­sát. A brit polgári demokratikus já­tékszabályokat persze nem lan Smith kolonialista rendszerének a lényege sértette, nem az afrikai fekete lakosság elnyomása és kiszi­polyozása, hanem a nyílt, brutális jogfosztás gyakorlata, amely egész Afrikában — az angolok partnerei­ben is — mélységes felháborodást keltett. Home és Smith „megbékélé­sének” tehát volt egy formai felté­tele: az afrikai lakosság jóváhagyá­sához kötötték az egyezmény érvé­nyességét London azt képzelte, hogy Smith telepes-kormánya majd meg­találja a módját, hogy az afrikai la­kosok többsége elfogadja a megegye­zést, amely látszólagos „paritást” irányoz elő Rhodesia fehér és fekete lakossága közt. Olyan egyenlőséget, amelyben öt és fél millió afrikainak „egyenlő képviselete” lenne az ural­mon levő kétszázötvenezer fehér te­lepesével. Ezt a „paritást” követté volna — meg nem határozott idő­pontban — az afrikaiak részvétele a hatalomban. Az egyezmény alapján London elismerte Salisbury szaka- dár kormányát és feloldotta az elle­ne elrendelt (egyébként hatástalan) gazdasági szankciókat. A bökkenő csak az volt, hogyan hagyassák jóvá ezt az alkut Rhodesia afrikai népé­vel? Megkérdezni, megszavaztatni nem merték — Smith tudja, miért. Ekkor találták ki a Pearce-bizottsá- got. Megbízták Lord Pearce brit diplomatát, hogy vizsgálja meg a lakosság hangulatát, s nyilatkozzék, elfogadják-e a Home—Smith egyez­ményt Rhodesiában? Ez a bizottság volt az a verem, amelybe azután az esett bele, aki megásta. Lord Pearce mostanáig vizsgá­lódott Rhodesiában. Olyan egyértel­mű, olyan viharos, annyira nyilván­való és letagadhatatlan volt az afri­kai tömegek „Nem!”-kiáltása, hogy egyszerűen lehetetlenné vált ezt a beleegyezés jeleként értékelni. Soha nem tapasztalt tüntetések rázkódtat- ták meg az országot. Az úttesteken, a házak falain mindenütt az NO be­tűket lehetett olvasni. Bárhol jelen­tek meg a lord vizsgálóbizottságának emberei, mindenütt akadtak bátor emberek, akik a hírhedt rhodesiai terrorgépezettel dacolva, megmond­ták a véleményüket a szégyenletes alkuról. Rhodesia fekete népe elő­ször hallatta hangját. A Pearce-je- lentés, amelyet a napokban tettek közzé, végkövetkeztetésében egyér­telmű volt: „A rhodesiai nép egésze nem tekinti a függetlenséghez meg­felelő alapnak a múlt év novembe­rében kötött angol—rhodesiai egyez­ményt.” Az afrikaiak jogfosztottságát fenntartó, a demokráciának csak paródiáját ígérő egyezmény „elfo­gadhatóságát” még egy angol vizs­gálóbiztossal sem sikerült bizonyíta­ni. A jelentés szerint az európai be­vándorlók, az ázsiai és a kevertvérű lakosok általában elfogadják az em­lített egyezményt, de az afrikaiak többsége „bizonyos nyomás” ellené­re is elveti a rendezés javasolt mód­ját. Lord Pearce hozzáfűzi: rossz- indulatról tenne tanúságot, ha a többség „nem”-jét, „igen”-re változ­tatná ... Afrika és az egész világ látta, mi történik Rhodesiában. Sir Alec a zsákutca láttán kénytelen volt a brit parlamentben bejelenteni: Lon­don az afrikai többség elutasítása miatt nem tekintheti érvényesnek az egyezményt, így a szankciók fel­függesztését sem. A szankciók egyébként eddig sem akadályozták meg Smith poli­tikáját. Portugália, Dél-Afrika nyíl­tan szállította mindazt, amire a rhodesiai gyarmatosítóknak szüksé­gük volt. A nagy nyugati cégek ugyancsak megtalálták az útját- módját annak, hogy a formális tila­lommal szemben a kereskedelmi hasznot állítsák előtérbe. Az Egye­sült Államok is kijátszotta az em­bargót, mert továbbra is felvásárol­ta a rhodesiai krómércet __ A szankciók tehát papíron ma­radnak. És London sem mond le a rhodesiai kapcsolatokról; ha nem si­került ez a megegyezés, akkor újab­bakra tesz kísérletet... A megfi­gyelők erre következtetnek Sir De­nis Greenhill küldetéséből. A brit külügyminisztérium főtitkára való­színűleg újabb tárgyalásokra szó­lítja fel Ian Smith kormányát. Hogy miként válaszol majd a fajüldöző telepesek vezetője, még nem tudni. Egyelőre a fekete többség vezetői­nek üldözésével és bebörtönzésével van elfoglalva. A rhodesiai bányaszerencsétlen­ség szomorú aktualitást ad ezekben a napokban ennek a szenvedő afri­kai országnak. A bányakatasztrófa mellett — sajnos — időszerű az a tartós szerencsétlenség is, amelyet a rhodesiai fekete lakosság jogfosz- tottsága, a kolonialistáknak való ki­szolgáltatottsága jelent. Rudnyánszky István

Next

/
Oldalképek
Tartalom