Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-14 / 138. szám

1972. JÜNIUS 14., SZERDA MISI ntc\t ^Mírkm M-62-200 Átadták a MÁV-rtak a kétszázadik szovjet Diesel-mozdonyt A napokban gördült át a magyar—szovjet határon a 200. szovjet gyártmányú, 2000 lóerős Diesel-mozdony, ame­lyet kedden a Nyugati pá­lyaudvaron rendezett ünnep­ségen adtak át a forgalomnak. Az ünnepségen a magyar vas­út vezetőin és a szovjet moz­donygyártó üzemek képvise­lőin kívül részt vett dr. Csa­nádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, és D. J. Levcsenko, a Szovjetunió bu­dapesti kereskedelmi képvi­selője. Dr. Csanádi György a MÁV-nak, dr. Mészáros Károly miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója pedig Horváth Lajosnak, a szom­bathelyi vasútigazgatóság he­lyettes vezetőjének adta át üzemeltetésre az M—62—200. számú mozdonyt. Leadtak 153 hatáskört AZ ÁLLAMIG AZGATÄSI SZERVEZET és a lakosság érdekei szemponjából egy­aránt indokolt, hogy a helyi szinten jelentkező ügyek ér­demi elintézése is helyben — vagyis a községben, városban — történjék. Ez az igény ve­zetett a hatáskörök fokozatos leadásához, decentralizálásá­hoz. A Tanácsakadémia Ta­nácsigazgatási Szervezési In­tézete által végzett felmérés szerint 1967 és 1971. között 153 hatáskör került a helyi — városi, nagyközségi és közsé­gi — tanácsokhoz, s ezek többsége (78 hatáskör) a la­kosságot közvetlenül érintő hatósági ügy volt. A hatáskör-decentralizálás eredményeképpen nagyközségi hatáskörbe került például a kereskedelmi igazgatás; a nagyközségi tanács szervei ad­ják ki az üzletek, vendéglátó egységek működési engedé­lyét, állapítják meg a nyitva­tartási időt, Az építésügyi ha­táskörök nagy többsége szin­tén a nagyközségekhez ke­rült, sőt egyes községi taná­csok is felhatalmazást kaptak meghatározott építési ügyek intézésére. Növekedtek a gyámhatósági jogkörök és köz­ségi, illetőleg a nagyközségi szintre került a szociális gon­dozási ügyek legnagyobb há­nyada is (segélyek megállapí­tása. beutalás szociális ott­honba stb.) Különösen a fej­lődő, iparosodó nagyközségek számára hasznos jogosítvány, hogy a munkaerő-gazdálkodá­si feladatok — például a mun­kaközvetítés — a helyi ta­nácshoz tartozik. A lakosság ellátása szem­pontjából kiemelkedő jelentő­ségű az a — tanácstörvény­ben is megfogalmazott — ha­táskör, hogy az alapfokú mű­velődésügyi, egészségügyi és szociális szükségleteket ki­elégítő intézmények létesítése és fenntartása a helyi taná­csokhoz tartozik. A PÉLDÁKAT SOROL­HATNÁNK, de talán az is eléggé kifejezi a hatósági igazgatás sokrétűségét, hogy a REKLjj REKLIM 1ELKUL „Vándor haladj innét a tizen­kettedik toronyig, ott Sáriimé­nak borkimérése van. Látogas­sad meg. Udv véled”. (Pompeji felirat) Csízik Gyula így ír 1917- ben „Reklám” című könyvé­ben; „Ha iparos olvasóimnak kizárólag és csakis iparosnak kellere lenníök, vagyis ha mesterségükön kívül egyébbel gondolniok, törődniök nem kellene és iparcikkeik ter­jesztéséhez, értékesítéséhez, más szóval az üzlethez, a ke­reskedelemhez semmi közük nem lenne, akkor én a rek­lámról nem írnék. Mivel azon­ban manapság a verseny foly­tán a viszonyok megváltoz­tak, a reklámügy felől az ipa­rosnak is tájékozva kell len­ni.” Az ipari és kereskedelmi vállalatok 1970-ben becslések szerint közel egy milliárd fo­rintot költöttek reklámra. A Belkereskedelmi Minisztérium vizsgálata alapján az állami és szövetkezeti kereskedelem áruforgalma 1966-tól 1969-ig 50 százalékkal, a reklámra fordított összeg 110 százalék­kal növekedett. Biztosítás — biztonság Évente 25—30 különböző té­májú reklámfilm a televízió­nak, 10—12 a filmszínházak­nak, a rádióban egy héten háromperces biztosítási tájé­koztatás, kétezer bérelt hirde­tési hely az országban, hatvan fényreklám Budapesten. — Ma már nem lehet úgy hirdetni, hogy „kössön bizto­sítást, ez nem ér semmit, azt kell a reklámban megmagya­rázni, miért... A cél a tájé­koztatás, a figyelmesség, újabb módszerek alkalmazása, fej­lettebb szakmai színvonal a jobb kiszolgálás érdekében. A mi „árunk” a „halál” a veszély — nehéz ezt propagálni, ne­héz arra figyelmeztetni az em­bereket, hogy leesnek a létrá­ról, hogy kirabolják őket, hogy karamboloznak... Mi kérem a legjobb grafikusokkal, a leg­jobb reklámszakemberekkel dolgoztatunk, mert mi egy ígé­retet adunk el — mondja Magyar Lajos, az Állami Biz­tosító főosztályvezetője. Az évi reklámköltség — több millió forint. A hatás- vizsgálat során megállapítot­ták, hogy a felnőtt lakosság 75,6 százaléka az ÁB-hang hallatára az Állami Biztosító­ra gondol, 7,2 millió felnőtt la­kos közül 5,5 millió tud arról, hogy működik biztosítással foglalkozó intézmény. Háta mögött — olajkályha — Jó és tárgyilagos kap- tsolatot alakítottunk ki vevő­inkkel. Évente legalább két­szer körbejárjuk a boltokat, keressük az összhangot az ipar és a kereskedelem között. Évente egyszer az összes ke­' reskedelmi partnert meghív­juk gyárunkba, idén először még a boltok vezetőit is — ekkor elhangzanak az igények, kívánalmak. Megmutatjuk a gyártást, elmondjuk kályháink jellemző tulajdonságait. Hogy tudja az eladó, hogy abban a dobozban, a háta mögött, egy olaj kályha van. Megalapozott árupropaganda az is, hogy olajkályháink garanciális ide­jét két évről, három évre emeltük. Füzetet jelentettünk meg összes típusainkról több százezer példányban Tavaly közel egy. milliót, idén másfél millió forintot fordítunk rek­lámcélra. Fényreklámot sze­reltetünk fel Budapesten, gon­dolkozunk azon, hogy egy vi­déki városban is kellene. Hir­detünk rádióban, televízióban, sajtóban. A legolcsóbb hirdetés: a saj­tótájékoztató — egy mappa, szendvics, konyak, cola, feke­te, s minden újságba jön va­lami a Mechanikai Művekről. Eddig nem volt szükégünk reklámra, szerencsésen válasz­tottuk meg termékeinket — mostanáig hiánycikk volt az olaj kályha. A legnagyobb pro­paganda — a jó minőség: hogy ahol eddig kukoricacsutkával fűtöttek, észre vegyék végre — korszerűbben, kényelmeseb­ben is lehet meleget csinál­ni. Sántha Gyula, a Mechanikai Művek kereskedelmi igazga­tója elmondja, már konku­renciája is van a törökbálinti kályhának, a Lampart Művek NSZK-licence alapján kezdett gyártani olajkályhákat, nem elég hát már a jó minőség, plakát is kell, prospektus is, film is. Készítenek MECA- LOR-gyufákat, cigarettát emblémával, mappákat, kár­tyát — s ahol ezeket használ­ják, velük együtt hirdetik: Mechanikai Művek. Oivenéves Forte — lekötött termelés A FORTE tavaly 1 millió 347 ezer forintot, idén 2 millió 147 ezret költ reklámra. 1968- ig a gyár monopolhelyzetben gyártotta termékeit — most import a versenytárs: a Fer- rania, az ORWO, s kisebb részben a Kodak. Merész Mátyás igazgatóhe­lyettes szerint külföldön a duplája fogy el ennek az ősz- szegnek reklámra — dollár­ban. — Idei termelésünk lekötött. Reklámra így semmi szükség, mert a propaganda sem tesz lehetővé nagyobb termelé­kenységet. A fotokémiai tárla­tokon rendszeresen szerepe­lünk: NSZK, NDK, Csehszlo­vákia, Jugoszlávia, Lengyel- ország ... Idén a Német Szö­vetségi Köztársaságban meg­rendezett seregszemlén már nem veszünk részt, két évvel ezelőtt másfél millió forint­ba került, s csak presztízsér­tékkel lehet számolni, üzletkö­téssel nem. Jelent-e valami előnyt a reklám? Kérem, ezt nem lehet tudni. Kérdezem én magától, vesz akkor fil­met, ha látja, hogy ötvenéves a fotokémiai ipar? Háromezer forintba került ez a hirdetés. Az eg világon semmi hatása nincs. — Akkor miért közöltették az újságban? — Hogy tudósítsuk a dolgo­zó néppel — milyen évforduló előtt áll a vállalat. — A Fotó-újságban? Ott nem nagyon olvassa a dolgozó nép... — Kérem, az mindegy. Mondom, a termelésűink le­kötött, mindent eladtunk, amit termeltünk 1972-re. Célja pe­dig a reklámnak ugye az, hogy serkentőleg hasson a ter­melékenységre. Márkanév-bevezetés Az ikladi Ipari Műszergyár legújabb piaci termékei az IMI-Gorenje márkájú tűzhe­lyek, hűtőszekrények, fali­mérlegek. Ezek ismertté téte­le kampányszerű: először a márka nevét vezetik be a köz­tudatba, majd a reklám során megteremtik a bizalmat az új termékek iránt. Csak ezután terjed ki a kampány a cikkek forgalmára. Mit reklámozhat­nak? Hiszen a hűtőszekrény, a falimérleg, a tűzhely már ismert hazai termék, s ezek­nek reklámozása is bevezetett, hatásos. Így tehát a reklámo­zás először is a márkanév megismertetése szempontjá­ból fontos. A szép formára, a modernségre való hivatko­zás a következő lépés. Racio­nális elemként célszerű olyan műszaki, vagy praktikus jel­lemzőt használni, mely a töb­bi hasonló terméktől megkü­lönbözteti az Ikladon gyártot­tat. Pécsett, Szegeden, Mis­kolcon, Debrecenben, Győrött és a fővárosban árubemutatót rendez az ikladi Ipari Műszer­gyár a jugoszláv kooperáció­ban gyártott termékekből. Sűrített tartalma ez az ikla­di Ipari Műszergyár negyed­évenként megjelenő tájékoz­tatójában közölt beszámoló­nak a kampány részletes me­netéről. Feladatokhoz mérten A Magyar Hirdető kutató csoportja megkérdezte a nagy- vállalatok igazgatóit, milyen elgondolások alapján költik el a reklámra szánt összeget? A vállalatok 57 százalékánál egyes feladatokhoz mérten, 33 százalékánál, a forgalomhoz viszonyítva, 7 százalékánál pedig mechanikusan törté­nik az elosztás. A vállalati reklámtevékenység kialakítá­sában 40 százalékban az igaz­gató, 40 százalékban a főosz­tályvezető határozata a mérv­adó Tamás Ervin most leadott és a korábban is községekben gyakorolt hatás­körök között (pl. az adóigaz­gatás, a különféle hatósági bizonyítványok, igazolások kiadása) körülbelül 6—700 a lakosságot közvetlenül érintő ügyre vonatkozik. Ez a hely­zet más oldalról annyit je­lent, hogy a városi és a nagy­községi tanácsok hatásköre szinte teljes egészében magá­ban foglalja a lakosságot köz­vetlenül érintő, helyi szinten eldönthető ügyeket. Amennyire örvendetes a fent vázolt helyzet, annyira problematikus, hogy a taná­csi szervek nem mindig tud­nak megfelelően élni a rájuk ruházott hatáskörökkel, ille­tőleg a kisebb községek szá­mos, a lakosságot közvetlenül érintő hatósági jogkört máig sem kapták meg. A hatáskör leadása, mint jogalkotói dön­tés, önmagában nem elegen­dő a probléma megoldására. Az új hatáskör gyakorlása ugyanis többlet feladatot je­lent, jó szakembereket kíván, s ha történetesen az appará­tus egyébként is túlterhelt, az új feladatok belépése az ügy­intézési idő elhúzódását, vagy felületes elintézését vonhatja maga után. A HATÁSKÖRÖK leadása csak akkor érheti el politikai célját, ha a felsőbb szintű szervek egyidejűleg segítséget adnak a szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosításá­hoz is. A Tanácsigazgatási Szervezési Intézet jelenleg fo­lyó vizsgálata éppen arra ke­res választ, ho.gy a különbö­ző nagyságrendű és jellegű községek milyen igazgatási szervezetet és milyen anyagi­technikai feltételeket igényel­nek hatásköreik színvonalas gyakorlásához. Sokszor hangoztatott prob­léma, hogy egyes eljárások túlzottan bonyolultak, s ez mind az állampolgár, mind az eljáró hatóság helyzetét ne­hezíti. Ennek leggyakoribb oka, hogy a jogszabályok nem mindig követik kellő rugal­massággal a változó életvi­szonyokat, s a maga korában hasznos rendelkezés utóbb el­lenkező hatást vált ki: nem segíti, hanem lassítja az ügy­menetet. E hibák kiküszöbö­lése végett folynak jelenleg azok a vizsgálatok, amelyek célja, hogy — különösen a la­kosság széles körét érintő ügyek vonatkozásában —egy­szerűsödjék az eljárás. A HATÁSKÖRÖK LEADÁ­SA, az ezek gyakorlásához szükséges feltételek biztosítá­sa és az ügymenetek egysze­rűsítése természetesen csak egyik oldalát jelenti az állam- igazgatás korszerűsítésére irá­nyuló komplex folyamatnak. Kétségtelen, hogy a jelenlegi helyzet még nem tekinthető ideálisnak, de az elmúlt évek­ben bekövetkezett változások, s a most folyó racionalizálási munkák egyaránt arra enged­nek következtetni, hogy a la­kosság és a hatóságok kap­csolatának további javulásá­ra számíthatunk. Dr. Zsuffa István Egészségnevelés — üzemekben N em egyszerű és nem is egysíkú feladat az üzemek egészség­ügye. Tulajdonképpen egyenlő arányban felelős érte az üzem vezetősége és minden dolgozója. Még mielőtt megépül az üzem, máris gondolni kell rá, messzemenően figyelembe kell venni az egészségvé­delmet szolgáló építkezési előírásokat és megindulása pillanatától. kezdve a mun­kaegészségügyi meg a bal­esetelhárítási rendszabá­lyokat. Egyforma kötele­zettsége ez a vállalat vagy ipari szövetkezet vezetői­nek, szakszervezeti bizott­ságának, a veszélynek leg­inkább kitett dolgozóknak. A helytelenül épült, be­rendezett munkahely, a gondatlanul megszervezett technológia gyakran for­rása munkahelyi egészség- ártalomnak. Fokozottabban ott, ahol maga a megmun­kált anyag foglalkozási be­tegség veszélyét rejti ma- gábaQ. Például szilikózist, bőrgyulladást okozhat, de még sokminden egyéb, megfelelő védekezéssel nemcsak csökkenthető, el is kerülhető bajt. A véde­kezés módjait azonban is­mernie kell a vezetőktől kezdve az anyagmozgató segédmunkásig az üzem mindegyik dolgozójának. Ügy, ahogy ismeri vala­mennyi, néhol többet, más­hol kevesebbet hall róla. Legtöbbjük azonban beéri ennyivel, a gyakorlatban nem sokat törődik velük. Még az az ember sem, aki­nek egészségét közvetlenül fenyegeti a veszély. A bal­esetelhárításra általában több gondot fordítanak, mint az egészség egyéb ár­talmainak megelőzésére. A szemléletet kell megváltoz­tatni — hangoztatják a munkaegészségügy szak-' emberei és erre a nehéz feladatra törekszik az egészségnevelés immár évek óta meggyőződéssel, oktatással, élőszóval, nyomtatott betűvel, rajz­zal és mozgóképpel. A kérdés azonban, hogy a fi­gyelmeztetés, a tanítás mi­kor jusson el az üzem dol­gozójához. Választ erre a kérdésre keres a Pest megyei egész­ségnevelési csoport. Mun­kaidő alatt még a hangos­beszélőbe való rövid, jel­szószerű bemondás sem célszerű a csoport tapasz­talata szerint. Nem min­denki figyel rá, vagy aki odafigyel, annak elvonja a figyelmét a munkától. Uzsonnaszünetben? Táp­lálkozás közben nem éppen idegnyugtató, tehát az emésztést károsan befo­lyásoló a szöveg. Munka­idő után? Senki sem kény­szeríthető rá, hogy tovább maradjon, siet is minden­ki. Különösen az asszo­nyok, akiket otthon a má­sodik műszak vár. Hatásosnak bizonyul, ha a munkásakadémiák ön­ként jelentkezett hallgatói­nak egészségnevelési elő­adást is beiktatnak prog­ramjukba — persze, hét­főn, a tv-szünnapon. Leg­többet érne azonban, ha újból rendes iskolai tárgy lenne az egészségtan, főleg amennyiben az iparitanuió- intézetekben a tanult szak­ma egészséget fenyegető ártalmaira és az ellenük való védekezésre terjedne ki hangsúlyozottan. A fel­növő szakmunkásnemzedék ezáltal nemcsak vértezet- tebben nézhetne szembe a bajokkal, de magatartásá­val idősebb szaktársainak is példát mutathatna. V annak és lehetnek természetesen egyéb lehetőségei is a cél­ra vezető üzemi egészség- nevelésnek. Erről kívánná® tanácskozni az egészségne­velés szakemberei, vala­mint az üzemorvosok, üze­mi vöröskeresztes aktivis­ták a péntekre Vácra egy­behívott II. üzemi egész­ségnevelési vándorgyűlé­sen. A közösséget és az egyént egyformán érintő fontos problémákról lesz szó, mert minden egyes dolgozó ember egészségé­nek megóvása nem csupán egyéni érdek. Közérdek az, hogy elhárítható és meg­előzhető betegség ne von­jon el a termeléstől egyet­len munkáskezet sem. Szokoly Endre Tanácsi önállóság és az egészségügyi dolgozók bérfejlesztése Az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet megyei elnökségének ülése Az Orvos-Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezete Pest megyei Bizottságának kedden VASAL: A GÉP Az abonyl Egyesült Ruházati Szövetkezetben korszerű va­saló présgépekkel adják meg a ruhák végső formáját. Egy za­kó vasalása két gombnyomással történik. Urbán Tamás felvétele megtartott elnökségi ülésén Varga Erzsébet titkár számolt be a bizottság múlt évi mun­kájáról és jelezte ez évi leg­sürgősebb feladatait Beszámolt arról is, hogy a háromszázalékos bérfejlesz­tési keret felosztásával egyes községekben egyáltalán nem foglalkoztak, ami a tanácsok nagyobb önállóságának félre­értéséből származott. Akadt községi tanácselnök, aki a bér- fejlesztéssel kapcsolatban ki­jelentette, hogy a szakszerve­zet nem- érdekli, ha valamit akar, megbeszéli az orvosok­kal. Több helyen pedig az egy­személyi felelős vezetés elvét tévesen értelmezve, a bérfejlesztésnél figyel­men kívül hagyták a szak- szervezeti bizottság állás- foglalását. Dicsérőleg emlékezett meg a ceglédi, a váci, a törökbálin­ti kórházak és a pomázi Mun­katerápiái Intézet szép és jó nővérszállásáról. Sajnálkozva említette meg, hogy a legna­gyobb egészségügyi intéz­ménynek, a megyei kórháznak nincs lehetősége a jelenlegi, mindössze tizenöt nővér elhe­lyezését biztosító szállás fej­lesztésére. A helyi szakszervezeti bi­zottságok keresik a nődolgo­zók élet- és munkakörülmé­nyei megjavításának módját. A titkári beszámolót vita követte. 1 A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom