Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-10 / 108. szám

2

“T/fiWffip

m2. MÁJUS 10., SZERDA

FÓKUSZ

AKNÁK A TENGERBEN

A VILÁG KÖZVÉLEMÉNYÉ megdöbbenéssel értesült Nixon amerikai elnök bejelentéséről, amely szerint parancsot adott a vietnami kikötők bejáratának elaknásítására azért, hogy megakadályozza a tengeri szállításokat.

AZ AKNA ismeretes statikus fegyver, ugyanis a hajónak kell aknára, vagy legalábbis a közelébe futnia, hogy elsüllyedjen, vagy megsérüljön. Az akna ebben a minőségben először az orosz—japán háborúban került alkalmazásra és egyre hatásosabb fegyvernek bizonyult, amely a mozgékony haderők hadműveleteihez mindkét világháborúban bevált. A fejlesztés eredményeként kialakultak az úgynevezett mechanikus aknák, amelyeket rugós ütőszerkezet hoz működésbe és ez robbantja az indító töltetet. A hidrosztatikus aknák működésére az jellemző, hogy az akna egy szarvának letörése vizet enged a nyomásra működésbe lépő robbantószerkezethez és ez robbantja az indítótöitetet.

AZ ELEKTROKÉMIAI aknák hasonló elven működnek, mint a hidrosztatikus aknák, azzal a különbséggel, hogy az akna egy szarvának letörése vegyi oldatot bocsát az áram- fejlesztő telepbe, s az ott fej- leszitett áram „indítja” a robbanó töltetet.

AZ ELEKTROMECHANIKAI

aknák egy szarvának megmozdulása zárja az áramkört a gyújtó villamostelep és az indító töltet között. A továbhi fejlesztés során létrehozták a mágneses, a hangérzékeny, valamint a nyomásérzékeny akA MÁGNESES MEGOLDÁSÚ aknák kétféle módon alkalmazhatóak:

1. Acéltestű hajók közeledésére az aknában levő függőleges’iránytű (vízszintes tengellyel) kileng és zárul a gyújtó áramkör — tehát robban.

2. Az aknában soleonid van szerelve, s ebben a soleonid- ban bármely hajó mozgására gyenge áram indukálódik, amely szabályozza a gyújtó áramkört.

A HANGÉRZÉKENY aknák esetében azt a zajt használják fel, amelyet egy mozgásban levő hajó bocsát ki. Ez a zaj egy detektort hoz mozgásba és így záródik a gyújtó áramkör. Ha ezt a típust önmagában alkalmazzák, akkor nem érnek vele el különösebb hatást, ha azonban mágneses rendszerű aknákkal párhuzamosan használják, úgy az olyan aknamező telepítését teszi lehetővé, amelyet igen nehéz mesterséges módszerekkel felrobbantani (pl. akna tisztítással).

A NYOMÁS RENDSZERŰ aiknák működésbe hozatala azon az elven alapszik, hogy ha az akna felett hajótest halad él, úgy a hajótest alatt az aknára nehezedő víznyomás csökken. Ez az aknatípus is olyan egyébként, hogy mesterséges módszerekkel igen nehéz felrobbantani.

AZ AKNÁK TELEPÍTÉSÉRŐL néhány szót: lehetnek lehorgonyzóit, talaj- és sodor- aknák. A lehorgonyzóit akna olyan típus, amelyet a tenger- felszín alatt horgonyoznak le meghatározott mélységben. Ez a mélység 2000 méterig terjedhet.

A talaj- vagy fanékáknák állandóan a tenger fenekén vannak és nagyságukat a víz mélységének megfelelően állapítják meg. A víz mélysége mellett természetesen számításba veszik az elsüllyesztendő hajók nagyságát és típusait is.

A sodoraknák egyik veszélyes típusa az úgynevezett lebegő akna, amely meghatározott mélységben lebeg. Lebegési magasságát sűrített gőz, vagy elektromos telep szabályozza.

AZ AKNÁK ROBBANÓTÖLTETÉRŐL annyit, hogy az a kívánt hatástól függően 400 kilopondtól 2000 kiloponddg terjedhet, s ezek a mennyiségek elegendőek a hajó megsemmisítéséhez, illetve megrongálásához.

Nagy Lajos

mérnök-alezredes

Kissinger magyarázkodik - a világ tiltakozik

Nixon elnök rádió- és tv-be- szédében kedd hajnalban bejelentette: elrendelte, hogy beszédének elhangzásával egyidejűleg aknazárral reteszeljék el a VDK kikötőinek valamennyi bejáratát, akadályozzák meg a VDK belvizein és területi vizein minden szállítmány továbbítását, maximális mértékben szakítsák meg a VDK egész területén a vasúti és egyéb közlekedést, és folytassák Észak-Vietnam „katonai célpontjainak” légi és haditengerészeti bombázását.

Dr. Henry Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója kedden rendkívüli sajtóértekezleten kérdésekre válaszolva kijelentette: az amerikai kormány „még nem kapott jelzést a Szovjetuniótól” arra vonatkozólag vajon a terveknek megfelelően sor kerülhette Nixon elnök moszkvai látogatására. „Mi folytat- juk az előkészületeket, a magunk részéről nem látunk okot arra, hogy lemondjuk a látogatást” — mondotta.

Kissinger az USA „tárgyalási erőfeszítéseinek” hosszas felsorolásával próbálta igazolni azt az állítását, hogy a másik fél „makacssága” miatt jutottak holtpontra a nyilvános és bizalmas megbeszélések, továbbá hogy az elnök csak „nagyon vonakodva és fájlalva” hozta meg bejelentett döntéseit.

A külpolitikai főtanácsadó nagy erőfeszítéseket tett, hogy a közfigyelmet a háború eszkalációjáról az elnök „nagyvonalú” javaslataira irányítsa, amelyekben szerinte „semmi olyan nincs, amit a másik fél ne fogadhatna el”.

Kissinger tagadta, hogy a „vietnamizálási” politika teljes csődje késztette az elnököt a háború eszkalálására, bár elismerte, hogy „máskülönben az USA alkudozási ütőkártyák nélkül rasífldt volna” a saigo- ni rezsim összeomlása esetére. A tanácsadót emlékeztették rá, hogy a Pentagon-okiratok tanúsága szerint a Johnson-kor- mányzat elvetette a Nixon elnök által most foganatosított intézkedéseket, mert a szakértők megítélése szerint ezek

„elfogadhatatlan kockázatokkal járhatnak a Szovjetunió és Kína vonatkozásában”. Kissinger elismerte, hogy „vannak bizonyos kockázatok”, de a kormány „legjobb megítélése szerint ezek nem elfogadhatatlan kockázatok”.

Egy tudósító megjegyezte: minthogy a vietnami háború egész története egyszersmind az amerikai szakértők téves helyzetmegítélésének története, mi a biztosíték arra, hogy most nem tévedtek-e?

Gondosan mérlegeltük a helyzetet, és csak az események fogják bizonyítani, hogy helyes volt-e megítélésünk” — válaszolta Kissinger. Arra a kérdésre, hogy az észak-vietnami vasútvonalak bombázásé a kínai határ közelében nem fenyegeti-e az amerikai—kínai kapcsolatok normalizálását, Kissinger hangsúlyozta: „nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy a KNK ne értse félre lépéseinket”.

Kissinger bevezetőjében és válaszaiban ismételten a Szovjetuniót próbálta felelőssé tenni a Nixon-kormányzat „vietnamizálási” politikájának csődjéért, mondván: „Nem lehet elfogadni, hogy egy nagy ország megfeledkezzék barátainak cselekedeteiről”.

Ugyanakkor hangoztatta, hogy „az Egyesült Államok és a Szovjetunió új kapcsolatok küszöbén áll” és a nagyhatalmak „kritikus döntések elé kerültek”. „Továbbra is lehetségesnek tartjuk, hogy új korszak kezdődjék a kelet— nyugati kapcsolatokban” — jelentette ki Kissinger, majd befejezésül ismét az Egyesült ÁUamok „tárgyalási készségét” hangsúlyozta.

Az amerikai külügyminisztérium kedden közölte, hogy William Rogers külügyminiszter a délkelet-ázsiai helyzet miatt nem folytatja vasárnap félbeszakított nyugat-európai körútját. , .. ...

Az Egyesült Államok Saigon i hadvezetősége kedd reggel rövid közleményben jelentette be, hogy a Tonkini- öbölben cirkáló 7. flotta anya- hajóiról felszállt repülőgépek elaknásították Haiphong kikötőjét ,„Az aknásítási művelet első szakasza sikeresen befejeződött” — mondja a közlemény.

Egy másik katonai szóvivő szerint a repülőgépek által letelepített aknák három napig hatástalanok lesznek, és gyújtószerkezetük csütörtökön, közép-európai idő szerint tizenegy órakor automatikusan működésbe lép.

Az Egyesült Államok hivatalosan tájékoztatta az ENSZ-t Nixonnak arról a döntéséről, hogy aknazárral veszik körül a VDK kikötőit.

Amerikai politikái körökben általános megdöbbenés fogadta Nixon elnök háborús intézkedéseit. Több amerikai egyetemen pedig azonnal, spontán tiltakozó gyűléseket és tüntetéseket tartottak.

A VDK és a DIFK Párizsban tárgyaló küldöttsége kü- lön-külön nyilatkozatban tiltakozott az agresszió fokozása ellen. Moszkvában a TASZSZ-hírügynökség jelentése mutatott rá Nixon beszédének ellentmondásaira, s leplezte le a „leplezetten agresszív cselekményt”.

Bi it kormánykörökben aggódó és feszült a hangulat. A Munkáspárt nemzetközi bizottsága megbélyegezte a VDK-kikötők elaknásítását. Palme svéd miniszterelnök az új indokínai helyzet megvitatására összehívta fő tanácsadóit. A japán ellenzéki pártok — miközben az ország közvéleménye nyugtalansággal vegyes megdöbbenéssel fogadta az USA elnökének döntését — nyilatkozatban ítélte el a tengeri blokádot. A jugoszláv külügyi szóvivő rendkívül aggasztónak minősítette az USA-döntést.

Budapesten, a Szakszervezetek Országos Tanácsa az Egyesült Államok budapesti nagykövetségéhez küldött táviratában tiltakozott a vietnami agresszió kiterjesztése ellen.

Lapzártakor érkezett a hír, hogy Waldheim, az ENSZ főtitkára tanácskozott a Biztonsági Tanács állandó tagjaival, majd írásos nyilatkozatában súlyosnak nevezte a vietnami helyzetet.

Moszkvában, helyi idő szerint kedden 19 órakor, egyperces néma tiszteletadással adóztak a U. világháborúban elesett harcosok emlékének. Valamennyi szovjet rádió- és televízióadó megszakította műsorát.

A rádióban felhangzott az alábbi szöveg: „Hallgassátok Moszkvát! A szívetekhez, az emlékezetetekhez fordulunk”. A televízió képernyőjén megjelent az örök tűz a Kreml falánál lévő ismeretlen katona sírján. Felhangzott az ünnepélyes gyászinduló, majd az alábbi szöveg: „Meghajtjuk fejünket azok ragyogó emléke előtt, akik nem tértek vissza a háborúból — fiaink, apáink, férjeink, fivéreink, nővéreink, elvtársaink emléke előtt”.

Ezt követte a néima tiszteletadás.

ITAUA

A helyzet változatlan

Véget ért minden idők legzajosabb és kétségtelenül legdrágább olasz választási hadjárata. Hála a kellemes, napos időnek, vasárnap és hétfőn az 1968. évinél jóval többen járultak az urnákhoz. A 37 millió választó 93,1 százaléka élt jogával. Mintegy 34 milliónyian — a 25 éven felüliek — a szenátus listáira is szavazhattak.

Időszerű néhány tanulságot levonni. Az olasz választások mindenekelőtt azt tükrözték, hogy a baloldal mögött megingathatatlan tömegek állnak. Hasztalan adta a neofasiszta párt lapja vezércikkének kedd déli különkiadása ezt a címet: „Itália, jobbra át!” — a szavazatok mást mutatnak.

Az Olasz Kommunista Párt és a szenátusi listákon vele

Bitók, pokolgépek és a »nagy öreg”

Szombaton hajnalban, Ankara központi polgári börtönének udvarán kivégezték Denis Gezmist, Yusuf Aslant és Huseyin Inant.

Mindhárman, a „Török Népi Felszabadító Hadsereg” elnevezésű — főként szélsőjobboldali egyetemistákból álló — gerillaszervezet tagjai voltak. Az államrend erőszakos megdöntésének kísérlete címén ítélték őket halálra.

Minthogy a baloldali mozgalmak letörésének megkönnyítésére Törökországban egy évvel ezelőtt statáriumot hirdettek ki, Gezmis és társai fölött katonai bíróság mondta ki az ítéletet. Hosszas alkotmányjogi procedúrák után a török parlament néhány nappal ezelőtt véglegesen eldöntötte, hogy a fiatal gerillákat bitófa alá viszik.

Ők voltak az elsők, akiken a „Népi Felszabadító Hadsereg” nyílt hadüzenete óta (1968) végrehajtották a halálos ítéletet. Három, társukra hasonló sors vár.

A „Népi Felszabadító Hadsereg” gerilláit a rendkívüli állapot adta lehetőségekkel élve egymásután kaszabolták le a katonai és rendőri erők. Huseyin Ceváhir életét Isztambulban oltották ki a rendőrgolyók, amikor egy túszul elejtett kislánynyal — és egy társával — megpróbálta elbarikádozni magát egy lakóházban; Sinan Cemgil, a kurdok lakta hegyvidéken halt meg; Ulas Bardakci utcai tűzharcban vesztette életét Isztambul egyik elővárosában; Máhir Cayan — nyolc társával együtt —, Kizildere falu elöljárójának házában halt meg, ahová három NATO-alkalmazottat hurcolt magával túszként. A gerillák utolsó halottja egy ismeretlen kilétű fiatalember volt, aki három társával együtt merényletet kísérelt meg az ankarai csendőrparancsnok ellen.

Gezmis, Aslan és Inán kiszabadítására a városi gerillamozgalom egy utolsó, kétségbeesett kísérletet tett akkor, amikor Szófiába térített el egy belföldi utasszállító repülőgépet.

Ankarában pénteken délutántól szombat reggelig teljes kijárási tilalmat rendeltek el. Amikor Gezmist, Alsant és Inant a Marnak katonai börtönből átszállították kivégzésük színhelyére, a központi polgári börtönbe, a török főváros utcáin a katonai járőrökön kívül egyetlen lelket sem lehetett látni. Az ítéleteket a legszigorúbb biztonsági intézkedések közepette hajtották végre; még újságírókat sem engedtek a helyszínre.

Mint Gezmisék ügyvédei később közölték, a bitófa alatt mindhárom fiatalember Törökország függetlenségét éltette, és az imperializmust vádolta. Aslan azt mondta, a nép szolgálatában halnak meg, míg bíráik és hóhéraik az amerikai imperializmust szolgálva teszik nyakukra a kötelet.

Vasárnap, — miközben Törökország félmilliós hadseregénél fenntartották a teljes riadókészültséget — hét pokolgép robbant Ankara utcáin. A fővárosban közben befejezte rendkívüli

kongresszusát az Ürgüplü kijelölt miniszterelnök révén a hatalomra törni igyekvő Köztársasági Néppárt.

Ezt követően, hétfőn Ismét Inönü, a török politikai élet „nagy örege” lemondott a Köztársasági Néppárt elnöki tisztségéről. A ma 87 éves Inönü, aki egykor Kemal Atatürk, a Török Köztársaság megalapítójának jobbkeze volt, és Atatürk halála után 12 éven át töltötte be a köztársasági elnök tisztjét, majd háromszor volt az ország miniszterelnöke, a Köztársasági Néppárt elnöki tisztségére pedig életfogytiglani megbízatással választották, ugyanis a párt rendkívüli kongresszusán vereséget szenvedett a volt főtitkár, Bulent Ecevit csoportjával szemben.

A rendkívüli kongresszust ismét Inönü szorgalmazta azzal a céllal, hogy leszavaztassa a párt végrehajtó bizottságában többséget szerzett középbal programmal induló Ecevit-csopor- tot. A konzervatív frakció kísérlete azonban kudarccal végződött: a küldöttek 709 szavazattal 507 ellenében, bizalmat szavaztak az Ecevit vezette végrehajtó bizottságnak.

Az ankarai rádió hétfőn a kora délutáni órákban jelentette, hogy Ismét Inönü lemondott pártelnöki tisztségéről. Az agg politikus később közölte, hogy új pártkongresszus összehívását fogja javasolni. A párt alapszabálya szerint az új pártelnököt 15 napon belül meg kell választani.

A 47 éves Bulent Ecevit, korábban újságíró, majd munkaügyi miniszter volt, és a párt főtitkári tisztségéről tavaly márciusban mondott le, mert kifogásolta, hogy Inönü a pártot Nihat Erim, volt miniszterelnök mellé sorakoztatta fel. Emlékezetes, hogy Erim április 17-én mondott le miniszterelnöki tisztségéről.

A Török Köztársasági Néppárt kezdetben mindenben alapítójának, Atatürknek elveit követte. Programja lényegében nacionalista és kommunistaellenes volt. 1965 óta a párt népszerűsége erősen csökkent, a választásokon a szavazatoknak általában alig 30 százalékát szerezte meg. Megindult a belső osztódás folyamata, Ecevit és követői felismerték, hogy a konzervatív vezetőségtől balra álló programmal kell fellépniük.

Szemben a Köztársasági Néppárttal, amely erőteljesen támogatja Urgüplüt, az Igazságpárt számára most az a legfontosabb, hogy a kijelölt miniszterelnök csak ügyvezető kormányt alakíthasson, s így minél előbb sor kerüljön az új parlamenti választások kiírására. A sok éven át kormányzó Igazságpárt súlyos vereséget szenvedett, amikor a múlt év márciusában a katonai vezetők lemondásra kényszerítették Demirelt, de ismét erőre kapott, amikor nemrég keresztül vitte Nihat Erim kibuktatását. Az új választásoktól az Igazságpárt a hatalom újbóli megmaradását várja.

A pártközi viták láthatóan kevés érdeklődést keltenek a katonai vezetőkben — írja az AP. Noha a parlament formailag megőrizte szerepét, a majd egy év óta tartó rendkívüli állapot a katonai kormányzás benyomását kelti. Ez a benyomás az utóbbi napokban még csak erősödött. Változatlanul fennáll a „teljes” katonai hatalomátvétel veszélye, noha a tábornokok „a demokrácia megmentését” célzó lépésnek minősítik beavatkozásukat a politikába.

A. B. T.

közösen induló PSIUP — ai utóbbi némi visszaesés miat. — bizonyos mértékig ke vese dl. voksot mondhat magáénak, de lényeges változás nem történt. Jelentéktelen az alig több. mint egy százalékos visszaesés a szenátus listáin, amit alaposan ellensúlyoz a képviselőházi győzelem. A parlamenti listákra leadott szavazatokkal ugyanis az Olasz Kommunista Párt 1968-hoz képest tetemesen megerősödött.

Amire még nem volt példa: Toscanában a kommunista jelöltekre több mint egymillió választó szavazott. Milánóban, Torinóban, Bolognában és Firenzében is gyarapodott a baloldali szavazatok száma. A kommunisták és az olasz baloldal ellen meg-megújuló támadások pergőtüze tehát nem járt sikerrel: a választókat még a rágátmazások sem vezették félre, és a közelmúlt provokációi nem rendítették meg.

Figyelemre méltó az Olasz Szocialista Párt további megszilárdulása, amely már a korábbi tartományi választásokon is érződött. A szociáldemokraták ezzel szemben súlyos vereséget szenvedtek: választóik tekintélyes hányada, mindenekelőtt a kereszténydemokraták, de a szocialisták felé !s fordult.

A választási hadjáratban sokan azt jósolták: a keresztény- demokraták kárára elsősorban a jobboldal erősödik majd. Ez nem következett be. Lényeges változás szavazataik számában nincs. A négy évvel ezelőttihez képest a szenátusi listákon mindössze 0,2, a képviselőháziakon 0,3 százalékos veszteséget szenvedtek.

Egész Itáliában, de talán Eu rópa-szerte aggodalommal várta a haladó közvélemény a neofasiszta párt választási eredményeit. Nos, Almirante álmai nem váltak valóra. Minden mesterkedésük és 15 milliárd lírára becsült választási kampányuk ellenére nem sikerült politikai földcsuszamlást előidézniük. Közös listáikon a monarchistákkal gyarapították ugyan mandátumaik számát Rómában és Reggio Calabriában, de korántsem olyan mértékben, mint ahogy szerették volna.

Annyi máris bizonyosnak látszik, hogy „új felállás" egyelőre nem várható az olasz politikában.

Rómában a legnagyobb esélyt egy átmeneti, egyszínű, csupán kereszténydemokratákból álló „strandkormánynak” adják. Ez a kabinet őszig' maradna a helyén. Addig ugyanis megtartják az Olasj Kereszténydemokrata Párt éá a szocialisták — a továbbiakra nézve bizonyára döntő fontosságú — kongresszusait.

Gyapay Dénes

Válvi Péter Jaroszew'cznél

ban tartózkodó Vályi Péter miniszterelnök-helyettest fogadta Piotr Jaroszewicz {jobboldalt) lengyel miniszterelnök.

A magyar gazdasági napok alkalmából Varsó-