Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-07 / 106. szám
I'í.41 pitcin <&tíriap 1972. MÁJUS 7., VASÁRNAP Állok az ódon falusias barokk kápolna előtt. Az ütött- kopott épület mögött nótaszó szállong... A dallam históriát és mondát kavar fel. A kápolnát azért emelte 1771-ben a földesúr: Illésházy József, mert a hagyomány szerint ezen a helyen töltötte utolsó éjszakáját és itt jósolta meg közelgő vértanúságát Szent Gellért püspök. Ez lett volija tehát utolsóelőtti stációja Gerardo Sag- redo velencei benedektendi apátnak, aki X. István király kívánságára hittérítőnek érkezett Magyar országra, s akit 1046-ban Vata pogány lázadói a Kelenhegyről a Dunába taszítottak. Felrémlik előttem velencei utaimon annyiszor látott emléktáblája a S. Giorgio Maggiore sziget székesegyházában és az esténként kivilágított vízesés felett emelkedő szobra Budán, a róla elnevezett Gellérthegy lejtőjén. S míg szállong a nóta a kápolna mögött, a Gellért püspök életéről szóló latin nyelvű legendákra gondolok, amelyekben első ízben, tétetik említése magyar dalról, amit kézi vagy szárazmalom' hajtása közben egy szolgálólány énekelgetett, s amire érdeklődve figyelt fel a lagúnák városából ideszakadt főpap... A kápolna kicsi, az emlék régi. A valóságban oly módon gyökerezik, hogy Diósd, amelyet a XII. században Anonymus „Gyoyg” néven említ, István király idejében keletkezhetett, bár területén, régebbi, települések nyomait jelezve, római sírt is találtak. Egyébként a mai község, amely szinte tengerszemként fekszik a tétényi fennsík -teknő alakú völgyében, nem őstelepülés, hanem egy korábban ^helyütt elterült pusztából nőtt ki. Eredetileg a Kartal-nemzetséget uralta, s urai változtával, lettek légyen azok magyarok vagy törökök, lakosainak csak terhe és háboríttatása növekedett, örömben és békességben vajmi kevés része volt. A község mesgyés szom- * szédja Budapest XXII. kerületének, úgy érünk át a fővárosból a községbe, hogy szinte észre sem vesszük. Mégis, Budapest közvetlen közelsége ellenére — vagy éppen azért — a mai Diósd sajátos jellegű település. Nem a metropolis vége és nem a falu kezdete. Ha azt mondom, hogy — őszibarack, vagy azt mondom, hogy — kúpgörgőcsap- ágy, vagy annyit mondok: — üdülőtelep: ugyanarról a Di- ósdról beszéltem. Akár innen nézem, akár onnan nézem — jellemzői rangba nehezen sorolhatók, fontosságuknak, jö- vőjüknek, perspektívájuknak felméréséhez nincsenek egyenértékű mércék. A XVII. századtól kezdve lakosságának főfoglalkozása hosszú időn át a szőlőművelés volt. A két világháború között alakult ki rendkívül fejlett őszibarackkultúrája — Diósd község területén az egy ka- tasztrális holdra eső fák száma, a telepítés teljes felfutásakor: 148 darab volt, ami országos Viszonylatban is igen figyelemre méltó eredmény. A diósdi baracktermelők ennél az adatnál még azt is megjegyzik, hogy sorrendben utánuk Budaörs következik — 48 fával. Az adatok aktualitását és helyességét nem állott módomban ellenőrizni... A diósdi völgyet övező dombokon tavasszal virágzó barackosok, s a nyár végén az aranypirosan mosolygó gyümölcsfüzérek statisztika nélkül is elandalítják a szemlélőt. A gyümölcskertészek megszervezése, a termelési kultúra szervezett emelése nem volt könnyű munka. Számos kísérletezés után 1961-ben az akkor fennálló hegyközség és szakcsoport egyesült, majd szakszövetkezetté alakult, s máig is ez bizonyult a község adottságaihoz legjobban illő társulási formának. A szak- szövetkezet, amelynek munkáját az 1959-ben létesült közcsiszolóhompkot adó közel kétszáz éves üzem megszűnik. Múltja: hogy szarmatakorban lerakodott mészkövéből nemcsak a helyi lakosság építkezett, hanem a budapesti Parlament körüli paloták jó ráA Gellért-kápolna Diósdon. ponti felvásárlótelep is köny- nyíti, a termelés, termeltetés mellett különböző szolgáltatásokkal: növényvédő szerrel, műtrágyával, kisgépkölcsönzéssel, szállítással segíti tagjait. Két adat: 2000 főnyi tagságból csupán 500 helybeli lakos, a többi „kijáró telepes”. A szakszövetkezet vagyona 1959-ben kereken 300 000 forint volt, tíz év múlva, 1969- ben: 5 millió. ' ‘A csapágyművek, amelynek vezérigazgatósága és gör- dülőcsapágy-gyára Debrecenben van — Diósdon üzemelteti a belföldi szükségleten belül a KGST országaiba és számos nyugati országba is exportáló kúpgörgőcsapágy- gyárat. A gyár nagyarányú fejlődése 1952-ben kezdődött, 1959-ben már a termelés fele exportáru volt. Százféle gépmozgásnak ezt a rendkívül pontos munkát igénylő, nélkülözhetetlen elemét: a kúpgör- gőcsapágyat — a diósdi gyár világszínvonalon állítja elő. 1968 óta a gazdasági mechanizmus bevezetésével a kúp- görgőcsapágy-gyár fejlődésének abba a szakaszába került, amikor belső tartalékait kiaknázva, a termelés számottevő emelésére anyagi eszközöket tud teremteni. De gondolnak másra is: a törzsgárda rögzítésére 82 iakásos lakótelep épült, s a gyár dolgozóinak könyvtárral és kellemes-hasznos időtöltésre szolgáló helyiségekkel berendezett épületet bocsátottak rendelkezésére. A harmincas évek második felében kezdődtek a parcellázások Diósdon és környékén. A háború alatt abbamaradt és az újjáépítés első nehézségei idején stagnáló parcellázások néhány éve indultak meg, és ma is tartanak. Diósdon, amelynek levegője, vize kitűnő, sőt ez utóbbi állítólag gyógyhatású is — úgyszólván a földből nő ki a diósdligeti üdülőtelep. 1969-ben több mint félezer, 1970-ben újabb 280 üdülőtelek megszerzését tette lehetővé a diósdi tanács, s 1973-ra, amikor a parcellázás befejeződik, ezernél több dolgozó gondozza, telepíti majd diósdi telkecskéjét. Folyik a kommunális létesítmények kiépítése, víz, villany, út és persze: vendéglő készül, de arra is vigyáznak, hogy a hétvégi házak, üdülőlakok létesítésénél a tulajdonosok megőrizzék a táj jellegzetes báját. S most még az ásványbányáról kellene szólanunk — ám minthogy a geológiai, hidrológiai adottságok a további fejlesztést lehetetlenné teszik — 1973-ra a kiváló öntödei és Gábor Viktor felvétele szébe is innen hoztak építőanyagot. Jövője: 25 000 lég- köbméteres üregében zöldség- és gyümölcstárolót létesítenek. Békés István Sétány a Hortobágyon A kilenclyukú hídtól a má- tai lovaspályáig vezető köves út mellett, a Hortobágy folyó partján sétányt képeZhfek ki. A mintegy másfél kilométer hosszú, három méter széles sétányon padokat, asztalokat helyeznek el. Az ülőhelyekről pompás kilátás nyílik a csárda épületére, a munkálatokat június közepére befejezik. Szakmunkás — nyeregben Telivérek alagi neveldéje — Az egyetlen Pest megyei islállótiilajdonos Cseh lovak vendégségben Elég ritkán esik szó Alag- ról, igaz, a község már hosz- szú évekkel ezelőtt beolvadt Dunakeszibe. De Alagról, a versenylovak nagy múltú ne- veldéjéről is régen beszéltünk már, holott itt van ugyebár Pest megyében, és méghozzá ismerik világszerte, ahol lóversenyeket tartanak. Néhány esztendeje bekukkantottam erre a telepre. Szánalmas kép fogadott. Fonnyrto növényzet, mindenfelé hulladék. Elment a kedvem, nem is írtam róla. Most pedig üdén zöldell fű, fa, bokor, meg a verenypálya gyepszőnyege, s egy cseppnyi szemét sincs sehol. Olyan ragyogóan tiszta az egész telep, akár egy lakás tavaszi nagytakarítás után, ott, ahol jó háziasszony a gazda. De hiszen az év eleje óta a telepen is asszony a gazda: Kálnoki Ferencné agrármérnök a vezető és a rend, tisztaság nyilván neki köszönhető. Nálunk ugyan a női egyenjogúság sokszor és sokfelé a gyako;latban is érvényesül, mégis különös, a föld- kereségen pedig kétségkívül egyedüli jelenség: asszony vezető versenylótelepen. . Any- nyira férfias foglalkozás a kifejezetten versenylovaglás. Kálnokiné sem versenyló vas, sőt még kedvtelésből sem ül nyeregbe, amióta férjhezment. Kora fiatalságától fogva foglalkozik azonban lótenyésztéssel. Évekkel ezelőtt került az alagi telepre, és mielőtt elérte a vezetői rangot, különböző beosztásokban működött. (Egyébként férjhezme- neteléig Érden lakott, tehát tősgyökeres Pest megyei, ahogy beosztottjainak egy része is az.) Idős zsoké nem vén lovas A régi trénerek, zsokék villának beillő alagi családi házaiból egyre kevesebben vállalkoznak elődeik mesterségére. Ritka az olyan lovasdinasztia, mint például az Esch család. Az öreg Esch Győző nagy hírű versenylovas volt, tizenkét derby nyertese; ma 76 évesen már nem száll nyeregbe, de nyugdíjasán is bejár a telepre és foglalkozik még a lovakkal. Ellenben* 47 éves Sándor fia javában vágtázik még a versenyeken, Róbert, 20 éves unokája pedig reményteljes kezdő a pályán. Egyébként nem Esch Sándor a legidősebb aktív lovas. Javul a kisegítő oktatás helyzete Négyszáz kisegítő iskolába, illetve osztályba tanácsolt gyermeket vizsgál meg májusban a megyei gyógypedagógiai bizottság. A pedagógus, a gyógypedagógus, pszichológus és orvos szemszögéből utasítják el vagy hagyják jóvá a gyógypeddgógiai intézeti elhelyezésre vonatkozó javaslatokat is, , Pest megyében nő 'a kisegítő osztályok és iskolák befogadóképessége. Eddig 54 általános iskolában 114 kisegítő osztály működött — a jövő tanévben újabb kilenc osztályt indítanak. Ezenkívül 8—8 tanulócsoporttal Vácott, Cegléden és Nagykörösön önálló kisegítő általános' iskolát találunk: újabbak létrehozását, illetve önállósulását tervezik Abonyban és Gödöllőn. Emellett bentlakásos gyógypedagógiai intézet működik Vecsésen, Csobánkán és Gyömrön. A gyömrői intézet bővítésével a jövő tanévben az eddigi 100 helyett már 200 gyermeket vehetnek fel. A kisegítő iskolák fejlesztése kedvező körülményeket teremt új tantervűk bevezetésére, hogy eleget tegyenek a megnövekedett követelményeknek. CIKKÜNK NYOMÁN Új napközis konyha épü! Albertirsán Néhány hete írtunk utoljára az albertirsai központi napközis konyháról. Újólag felhívtuk a közfigyelmet a mintegy 400 gyermek részére főző konyha elavult, tatarozhatat- lan épületére, rossz belső beosztására és nem megfelelő berendezésére. Közöltük, hogy közegészségügyi szempontból mennyi kifogás merült fel, és a megyei KÖJÁL csak a gyermekek másként megoldhatatlan étkeztetése miatt nem záratta be, de-illetékeseknél több ízben is sürgette — eredménytelenül — új konyha megépítését. Most kedvező fordulatról számolhatunk be. Cikkünk megjelenése után • nyomban telefonon érdeklődött a megyei tanács pénzügyi osztálya aziránt, elegendő lenne-e félmillió forint a konyha- építéshez, mert többet nem tud biztosítani. Azóta a megyei tanács végrehajtó bizottsága megszavazta az albertirsai napközis konyha építkezésére a félmillió forintos póthitelt. A konyhaépítéshez és berendezéshez ugyan kevés ez az összeg, de a község költségvetési üzeme mindenesetre megkezdte a tervek kidolgozását, és még az idén megiryiul az építkezés abban a reményben, hogy a községi tanács a befejezéshez szükséges összeget a jövő évi fejlesztési alapból biztosítani tudja, vagy más módon teremti elő. A terv 500 fő étkeztetését ellátó konyhára készül. Ez meghaladja a jelenlegi igényeket, vagyis az óvodai és az iskolai napközis létszám jövőben előreláthatólag kialakuló növekedését is figyelembe veszi. S bizonyára messzemenően tekintettel lesz a közegészség- ügyi előírásokra is, úgyhogy mire, remélhetőleg, a jövő év első felében elkészül, megnyitásának sem lesz akadálya. Megállapodás az utasok érdekében A Pest megyei Hírlap 1972. március 11-1 számában megjelent „Van — de még sincs váróterem” c. cikkben foglaltakat megvizsgáltuk. A közelmúltban a csemői tanácson a MÁV Budapesti Igazgatóságának képviselője, valamint Cegléd állomásfőnöke is megjelent. A helyszínen — az érdekelt társadalmi szervekkel közösen — a következő megállapodás született: • A hantházi vonalon a sze- mélyvonati forgalom csak a jelenleg; szabályozott módon történhet. Az egykori megállóhelyekre nem helyezünk MÁV- dolgozókat. A jelenlegi helyzetben a társadalmi szervek részéiül jogos kívánság, hogy a megállóhelyeken váróterem álljon az utasok rendelkezésére. A MÁV, ha megnyitná is a vőlt várótermeket, a leltári tárgyak őrzésére alkalmas személyt kijelölni nem tud. A probléma megoldására legkézenfekvőbb Zöldhalom, Cse- mő, Felső-Csemő és Ereklyés megállóhelyeken az egykori darabáruraktárakat váróhelyiségekké kialakítani. A MÁV biztosítja a helyiségek megfelelő karbantartását. Hantházán váróterem nem szükséges, mert az utasok az onnan indur ló vonatokba azonnal beszállhatnak. A csémői tanács, valamint a társadalmi szervek kérik a MÁV-ot, igyekezzék a hantházi vonalon utazóknak kultúrált körülményeket biztosítani. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a járműveken kár ne keletkezzék. A megállapodást a községi tanács részéről Huszár Sándor, a szakigazgatási szerv vezetője, £} községi pártvezetőség részéről Boda János párttitkár, a községi Hazafias Népfront részéről Nagy János elnök, a MÁV Budapesti Igazgatóság részéről Balázs István forgalmi osztályvezető-helyettes, valamint Nagy Sándor, Cegléd állomásfőnöke írta alá. Tóth János, a MÁV Budapesti Igazgatóságának vezetője A szintén alagi Alt László már 52 esztendős, de még mindig kitűnően megüli a lovat és versenyez. Az öccse, Pál, neves gátlovas volt fiatalabb korában, most a telep felcsere. Beadja az orvosságot, injekciót a beteg lovaknak, hőmé- rőz, sebet kezel. Az állatorvos megbízik benrfe, azelőtt is segédkezett a beteg lovak ápolásában, a gyakorlatban szedte fel a tudományt. A zsokék, vagy ahogy manapság hivatalosan mondják, a versenylovasok szinten ezt teszik. Egyelőre a zsokésság még szabad pálya, nincs képesítéshez kötve, ám újabban I szeretnék, ha az utánpótlás tanult szakemberekből állna. Az alagi telep híre vonzott tavaly az ország különböző részeiből tíz, a nyolc általánost éppen elvégzett fiút. Zsokéta- | nulónak jelentkeztek, be is* [ Íratták őkét a tatai Állattenyésztési Tanuló Intézetbe. Egy Pest megyei sincsen köztük. | Az idén máshonnan sem jelentkezett egyetlen zsokéjelölt sem. Sötétkék lest, vörös sapka Külföldön nagy a becsülete azonban a magyar versenylovasoknak. Csehszlovákia időn- •ként néhányat kölcsönkér, az idén Jugoszlávia igényelt kettőt a versenyidényre. A magyar trénerek híre is nagy. Kitűnően edzik, készítik elő a versenylovakat. Nyolc csehszlovák ménes huszonhárom lova ropogtatja az abrakot az alagi istállókban. Itt töretik be csikaikat, innen viszik versenyre és hozzák újra vissza trenírozásra lovaikat. Egy svájci lókereskedő, bizonyos Zindel úr, szintén itt tartja Loriot nevű hároméves lovát. Ö az egyetlen maszek istállótulajdonos az alagi telepen. Magyar istállótulajdonos mindössze tizennégy van az egész országban. Egyik közülük az Országos Lótenyésztési Felügyelőség. A többiek- ből, hat állami gazdaságból, hét termelőszövetkezetből, csak egyetlen a Pest megyei, éspedig a toki Egyetértés Tsz. Három lova: Mezőfia négyéves félvér, Lipa, meg Marlen kétéves kancák és angol telivérek. Ez a két ifjú hölgy az idén először indul versenyen, Lovasuk meze: sárga szegélyes sötétkék test és piros sapka. Mind a három toki ló az úgynevezett Bakonyi-istálló lakója. Trénerük, Keszthelyi István, reményeket fűz a kétévesek szerepléséhez. Változatlan a cél Az alagi gyakorlópályát a századforduló idején létesítette a Széchenyi István által alapított Magyar Lovasegylet. Homokos, lágy talaja különösen alkalmas a gyenge patájú fiatal lovak betanítására. A két háború között főleg akadályversenyeket rendeztek a pályán. A felszabadulás után a lóverseny, a galopp meg az ügető is a Ló- sport Vállalat irányítása alá került. Ez alakult át január elsejével, s most Magyar Lóverseny Vállalat a neve. Igazgatója, dr. Fehér Dezső nagy lószakértő és állatorvos. A budapesti Lóversenytér melletti tizenegy istállóban 259 galoppversenyló áll. (Az ügetőpálya mellettiben 360 ügetőló.) A kilenc alagi istállót 182 versenyló, nagyrészt angol telivér lakja. A lóverseny célja Széchenyi óta változatlan: fellendíteni a lótenyésztést. Ma azonban még az is: visszaszerezni, teljes mértékben a magyar telivér versenyló, tenyésztés régi világhírét. Hogy külföldön még inkább keressék és még jobb árat fizessenek a lovakért. Egy jól idomított, díjakat nyert telivér versenylónak többször tízezer forint az ára. Hogy minél több ilyen értékes lovujjk legyen — ezen dolgoznak az alagi gyakorlópálya trénerei, lovasai. Szokoly Endre * * Pol mentjei harcin go fáóoh I ....-■' = 20. DIÓSD
