Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-07 / 106. szám

I 1978. MÁJUS 7., VASÄRNAP nsr userei kMiritsp 'A FEHÉR FAL ELŐTT Hatalmas fehér fal: a lebá- nyászoit dolomit. Előtte a ha­talmas gép is kicsinek látszik. Az Országos Ere- és Ásvány­bánya Vállalat pilisvörösvári üzemében termelik az ország dolomitszükségletének nagy részét. A megnövekedett ke­resletnek megfelelően a bá­nyában rekonstrukciót hajta­nak végre, új szállítószalago­kat, omlasztó-, maró- és rako­dógépeket állítanak munkába. A képen: NDK gyártmá­nyú marótárcsás fejtőgép könnyíti meg a nehéz fizikai munkát. Kovász helyett Citopán Citopán néven új adalék- ányagot dolgoztak ki a Sütő­ipari Kutató Intézetben A^ tej­savóból, búza- és rozslisztből előállított, kovászt helyettesítő anyaggal jó minőségű kenyér készíthető, a hagyományosnál rövidebb idő alatt. A Citopán- nal a kovászolás mellett a ke- nyérkészítés talán legkénye­sebb mozzanata, a tészta érle­lése is feleslegessé válik, ezért a tésztából fokozott biztonság­gal süthető ízletes, puhabélű kenyér. Május 8: Vöröskeresztes világnap Jelenleg 130 országban mű­ködnek Vöröskereszt-szerveze­tek, amelyek több mint 224 millió tagot tömörítenék. Az 1972-es világnap jelszava „A Vöröskereszt összekötökapocs az emberek között”. Május 8-án — éppen a vö­röskeresztes világnapon — nyílik meg Genfben a kor- mányszakértők második érte­kezlete, amely a genfi egyez­mények szövegével, illetve an­nak kiegészítésével foglalko­zik. A tanácskozáson mintegy 70 kormány képviselői vesznek részt. A cél: hogy a genfi egyezményeket alkalmassá te­gyék arra, hogy a polgári la­kosságot — fegyveres konf­liktusok esetén — az eddigi­nél is hatékonyabb védelem­ben részesíthessék. r Építsünk játszótereket a gyermekeknek! A Hazafias Népfront és a KISZ felhívása A Hazafias Népfront Pest megyei elnöksége és a Kom­munista Ifjúsági Szövetség’ Pest megyei végrehajtó bi­zottsága felhívással fordul a népfrontbizottságokhoz és a KlSZ-alapszervezetökhez, és általuk Pest megye lakosaihoz, fiataljaihoz. A felhívás gyer­mekjátszóterek építésére moz­gósít. A nemzetközi gyermeknap alkalmából közös összefogás­sal építsünk új játszótereket, hozzuk rendbe, fiatalítsuk meg a régieket, parkosítsuk, fásít­suk őket. Szerezzünk örömet a gyermekeknek azzal is, hogy kijavítjuk, átfestjük, megszé­pítjük, használhatóvá tesszük a meglevő játszóeszközöket — hangoztatja a felhívás. A Hazafias Népfront és a KISZ e szép mozgalom felada­taként a széles körű társadal­mi tevékenység kibontakozta­tását jelöli meg. A mozgalom célkitűzéseinek megvalósításá­val elősegíthetjük gyerme­keink kultúrált körülmények között történő szórakozását, pihenését, tanulását. Mind­annyiunk közös feladata gyer­mekeink helyes közlekedésre való oktatása, s ezt — ahol kialakítható — KRESZ-parkok is segíthetik. A felhívás kéri Pest megye valamennyi lakosának, intéz­ményének, üzemének társa­dalmi és tömegszarvezetének segítségét. Hívunk és várunk mindenkit — hangoztatja a felhívás — e nemes mozgalom céljainak megvalósítására! Szállásönkormányzat DKV: SZÁZHALOMBATTA A SZOT határozatából: „Min­den munkásszálláson, ahol a lakók száma általában 50, vagy ennél több, szállásbizottságot kell választani. A bizottság fő feladata: a szálás lakóival ál­landó törődés, a szakszervezet és a dolgozók közötti kapcsolat fejlesztése, elmélyítése, a lakók kulturális nevelése, a bizal­miakkal való rendszeres fog­lalkozás, a rendszeres szállás­bizottsági és szállásgyűlés meg­tartása’*. Százhalombatta, a Dunai Kőolajipari Vállalat beruhá­zása. Horváth József, az épí­tők szociális megbízottja: — Megoldatlan 1969 óta a közellátás. Kétezerötszáz em­bernek hatvan négyzetméteres talponálló az esti „vendéglője”. Egy korsó sörért közelharcot kell vívni. A kerthelyiséget csak nyáron nyithatják ki, de ez is mindig zsúfolt, a mun­kások a fűre ülnek, a porban fogyasztják italukat. A szál­lók fegyelmét a talponálló ha­tározza meg. — A szállók rendjét szabá­lyozzák, de az előírásokat nem tarthatjuk be. Például: tilos italt vinni a szobákba, mégis a munkás a kabátja alá dugja egy-két liter borát. Ha kérdő­re vonjuk, így érvel a sza­bálytalankodó: „Hát hol igyam meg?” Ezért a szálláson duhajkodnak. Mivel egy fröccsöt nem tudnak meg­inni, inkább a boltban vesz­nek egy liter bort. Ez a hely­zet az alkoholizmust segíti. Ha este nincs sör, másnap' a művezetők észreveszik, hogy az emberek borral itták le magukat, sokkal bágyadtab­bak. Nem jön a víz A SZOT határozatából: „A száUásbizottság működése so­rán tevékenyen hozzájárul a szálláson lakók szocialista szel­lemben való neveléséhez, köny­vek, előadások, filmek és a propaganda egyéb eszközeinek felhasználásával segíti a politi­kai, szakmai és az általános műveltség emelését, ügye) a szállások tisztaságára, ellen­őrzi a szállás berendezésére, felszerelésére, üzemeltetésé­re vonatkozó rendeletek betar­tását”. Fekete Béla, az Építőipari Szolgáltató Vállalat 24-es mun­kásszállásának vezetője: — A szállásokon gyakran nincs víz. Az emberek piszkos munkát végeznek, naponta hat órán át szeretnénk nekik me­leg vizet adni. Csakhogy az szekció elnöke javasolja a kongresz- szusnak, hogy a népfront tegye magáé­vá, most már új nevén, a közművelő­dési törvény megalkotásának szüksé­gességét. Tehát a Hazafias Népfront, ez a nagy múltú és tekintélyes tömegmoz­galom is pálcát tör a közművelődési törvény mellett. Ilyen előzmények után joggal merül­het fel a kérdés bárkiben: miért szük­séges a közművelődési törvény? Mi in­dokolja azt? A válasz egyértelmű és nagyon Is indokolt. A törvény szüksé­ges és a közművelődés feltételeit lehet és kell is szabályoznia. Természetesen egy ilyen törvény nem váltja és vált­hatja meg a magyar közművelődés ügyét, de nem is ez a célja. Nyilvánva­ló, hogy az embereket nem lehet tör­vénnyel kötelezni arra, hogy önmagu­kat műveljék. Ez egyéni, emberi belső igény. Nem is erről van szó. Más do­log azonban a művelődés belső igénye, s más az ehhez szükséges, az alkot­mányból is fakadó jó és egyértelmű feltételek megteremtése az egész társa­dalom számára. Egy keretjellegű köz- művelődési törvény ebben alapvetően segíthet. NEM IS KÉVÉS azon szakemberek száma, akik úgy nyilatkoznak, hogy a magyar kultúra, s benne a közművelő­dés ma csődbe került. Nos, ez erős és túlzó megállapítás, mert csődről nin­csen szó. Inkább arról lehet beszélni, hogy jelenleg nem találjuk még azokat a módszereket, amelyekkel a kultúra mai állapotát a pillanatnyi holtpontról el tudnánk mozdítani. Szerintem nagyon kevés ország van ma, amely annyit áldozna a kultúrára, mint mi. Mégis azt kell mondani, hogy ez a befektetés nem elég hatékonyan térül vissza. Csak egyes területeken hoz eredményeket, de más, nagy tár­sadalmi régiókban sokszor hatástalan marad. A magyar kulturális élet, ben­ne a közművelődés, ma attól szenved, hogy: atomizálódott. Az állam és azon­kívül a legkülönfélébb szervezetek, vállalatok, intézmények foglalkoznak vele, sokat költenek rá, de — s ez lé­nyeges”— vagy egymástól függetlenül, vagy csak lazán kapcsolódva egymás­hoz. Nemcsak anyagilag és formailag, hanem tartalmilag is. Kultúra címén sok minden olyasmit támogatnak anya­gilag és erkölcsileg is, aminek nem sok köze .van álkultúrához. Igen sok eset­ben egy-egy vezető döntésétől, sajátos egyéni ízlésétől is függ, hogy kik és mit támogatnak kultúra címén. S ezek jelentős, nagy vállalatok, üzemek, ter­melőszövetkezetek. Ez a helyzet még tovább tördeli az amúgy is szétforgá- csolódott képet. Nincs ma egy keret, amely ezeket a többnyire jó szándékú törekvéseket egy közel egységes rend­szerbe integrálná. Kulturális életünk most bizonyos fokig parttalanná kezd válni. Mivel a közművelődés ügye kul­turális életünk szerves része, ehhez kell egy keretjellegű törvény, amit a kultú­ra hozzáértő munkásainak kell/ tarta­lommal megtölteniük, s akik mögött olyan törvény áll, amely bizonyos kényszerítő erővel támogatja is őket. MA AZ EGESZ VILÁGON (nálunk is) sokat beszélnek az úgynevezett „permanens” folyamatos képzésről. Ami azt jelenti, hogy a képzés, a kultúra befogadása nem szűnik meg az iskolák elvégzésével, hanem zsenge gyermek­kortól az öregkorig tart. Ez a folyama­tosság, ma még nálunk nincs meg. Megtörik a vonal először a nyolc álta­lános iskola elvégzése után, vagy ép­pen közben. Megtörik az érettségi után. S bizonyos fokig az egyetemen vagy a főiskola elvégzése után is. Olyan mű­velődési „holtterek” képződnek, ame­lyek sok esetben a nullára redukálják egy-egy iskolatípus befejezése után azt az érdeklődést, vagy igényt, amit az iskola a kulturálódás, az önművelés vonatkozásában felkeltett. A törvény sokat segíthet ezeknek a holttereknek a megszüntetésében. Mert nemcsak ,,csonkán iskolázottak” vannak, hanem hiányosan műveltek is, akár diplomá­val a zsebükben. S nem is mindig ők tehetnek róla. A sokat emlegetett tu­dományos és technikai forradalom, ami elől nem lehet kitérni. Nem is aka­runk. Szinte a munka minden területét egyre inkább tudásigényessé teszi. Köz­hely, hogy a diplomák milyen gyorsan „ évülnek el. Ha nem követi megszerzé­süket kemény és következetes szerve­zett vagy egyéni továbbképzés. S ez még csak a dolog szakmai oldala, ám nekünk nemcsak szakmailag művelt diplomásokra, érettségizettekre, általá­nos iskolát végzettekre van szüksé­günk, hanem olyan társadalomra, amely az irodalmat, a zenét, a szín­ház- és filmművészetet, a politikai is­mereteket, szóval az egyetemes kultú­rát magába tudja és akarja fogadni. Bizonyos általános kulturális szintje van. Ennek a helyzetnek a kialakítá­sa, támogatása, fenntartása és tovább­fejlesztése közös kormányzati és tár­sadalmi kötelesség. Az állampolgárok joga. A törvényt tehát ez is indokolja. A közművelődést ezért mindeh bonyo­lultságával, ága-bogával együtt jó ke­rettörvénnyel be kell kapcsolni a ma­gyar állam jogrendszerébe. Ezt a dolog társadalmi hordereje is indokolja. . Lenin mondotta egyszer, hogy ne a népet műveljétek, hanem adjatok neki lehetőségeket, hogy művelhesse magát. Nos, a törvény pontosan ezeket a le­hetőségeket van hivatva segíteni, s bi­zonyos területeken pedig megteremte-, ni. Nagyon fontos feladata lesz még a törvénynek az is, hogy a közoktatást szorosan összekapcsolja a közművelő­déssel. Hogy a kulturálódás folyama­tosságának vonala megmaradjon. Nos, a fentiek, s még egyéb más, kevésbé jelentős dolog Is indokolja a törvény megalkotását. Minden mellette szól, és nem hiszem, hogy ellene szólna vala­mi. ÜGY GONDOLOM, hogy a szocializ­mus anyagi bázisa és kulturális bázi­sa csak együtt lettet hatékony. Csak együtt gyorsítja a szocializmus építését magasabb fokon. A kiművelt ember­fők sokaságát a szocialista társadalom igazán nem nélkülözheti. Antelfia Jenő ercsi vízhálózat szűk, tegnap 0,6 atmoszférát mutatott a manométer, a tusból csak csöpögött a viz. A munkás éjjel 9—11 óráig nem várhat, hát piszkos ruhával leül a tiszta ágyra, vagy elmegy a kocsmába. — A szobákban az ágyak mellett büdösödik a gumicsiz­ma, az olajos, piszkos pufaj- kát az ágy lábához kötözik, nehogy valaki ellopja. Ez pem munkásszállás, öltöző! Amiért kizárás jár A SZOT határozatából: ,,A szállásbizottság elnökének fel­adata: irányítja a szállásbizott- ság és a szobabizalmiak mun­káját, gondoskodik a munka­terv elkészítéséről, a szállásbi- zotüság és a bizalmiak, vala­mint a szállásgyűlés összehí­vásáról. Rendszeres kapcsolatot tart a szakszervezeti bizottság­gal, ismerteti az szb és a fel­sőbb szervek határozatait és megteszi a szükséges intézkedé­seket a szálláson felmerülő problémák ^megoldására”. Horváth József, az építők szociális megbízottja: — Régebben a kilences szállóban helyeztük el azokat az embereket, akiket a többi lakó kiközösített. A szálláso­kon sok a fegyelmezetlenség. Február 24-én a 24-es szálló ötös épületében késelés volt. Klenik János megszúrta szo­batársát, Nagy Pált, akit el­sősegélyben kellett részesíteni. Az ügyet átadtuk a rendőr­ségnek, mindkét dolgozót ki­zártuk a szállásról. — Kisebb fegyelmezetlenség is előfordul. Az egyik dolgozó részegen mindig az ágyba piszkok Vállalata kérte, hogy ne bocsátsuk el, olyan jó munkaerő. Nekünk nem az a célunk, hogy a szakszervezet hazavágja az embereket. A fiatalembert orvoshoz küld­tük, ott fogadalmat tett, hogy ittasan nem fekszik le, társai pedig megígérték, hogy éjje­lente felkeltik, nevelik. — Cs. M, jdtűnő munkaerő, de ha pénze van, mindig iszik, az egyik szobatársa megverte, összeesett. A nyolca­dik munkásszálláson van, nincs senkije, ha kitaszítjuk niagunk közül, elzüllik. Ha­vonta kétszer beszélgetünk vele, felvetjük: mi lesz, ha senki sem fogad be? A bri­gádvezető igényt tart mun­kájára, de nem hajlandó vele egy szobában lakni. A mun­kásszálláson lakók kb. öt szá­zalékának nincs senkije, az ünnepek előtt összeköltöztet­jük őket egy szobába. A bent- maradók névsorát leadjuk a rendőrségnek. — Mostanában kevesebb a lopás, régebben egy villany- szerelőt nyakoncsíptek, aki mindig „égőt cserélt”. Időn­ként a buszon is ellenőriztek, ilyenkor kapcsoló, szeg, kötél, villanymotor is előkerült. — Két beteges férfink volt, egy fiatal gyereknek pénzt fi­zettek. Egy ember pedig kis­lányok kezét szorongatta, s mindig volt nála csokoládé. Az erkölcsök javultak, ritkábban a nők viszik be a férfiakat a szállásra. Tavaly öt figyel­meztetés, három kizárás volt ezért.' Az idén nincs kapacitás A SZOT határozatából: „A kultúrnevelési és sportfelelős irányítja a szálláson a politi­kai és kulturális nevelőmunkát. Politikai gyűléseket, kulturá­lis rendezvényeket, ismeretter­jesztő előadásokat, filmvetíté­seket szervez. Mozgósít a kü­lönböző állami és szakszerve­zeti kulturális intézmények (kultúrotthonok, színházak, mozik, múzeumok stb.) szerve­zett látogatására”. Fekete Béla, munkásszállás­vezető: — 1971 márciusában az ösz- szes mozgalmi szerv kiadta a jelszót: arccal a munkásszál­lás felé! Ez év november 24- én az Építők Szakszervezeté­nek Pest megyei bizottsága Százhalombattán tartotta ülé­sét, határozatot hoztak, hogy a szállásokat 1972. december 31-ig fel kell újítani. Előír­ták, hogy hétágyas szobákat alakítsunk ki. Idén február elsején két üres barakkot az építők rendelkezésére bocsá­tottunk. Először a csőszere­lő munkákat kellett volna el­végezni, ugyanis a csőháló­zat tönkrement. Értelmetlen előbb építeni, aztán rombolni. Hiába tárgyalt az elnökség a Csőszerelő Vállalat vezetői­vel,' úgy nyilatkoztak, hogy idén nem tudják vállalni ezt a munkát. És ekkor az egész eddigi erőfeszítésünk fölösle­ges volt. Az állandó költözés­sel csak zaklatjuk a dolgozó­kat, sokan ezért is elmennek.^ ' Horváth József, az építők szociális megbízottja: — Ha a gépkocsi csapágya eltörik, akkor mindent meg­mozgatnak a vezetők, de ha két hétig nincs víz a munkás- szálláson — ezt tudomásul ve­szik. Formális szállásbizottság A SZOT határozatából: „Az egészségügyi és tisztasági fe­lelős ellenőrzi a szálláshelyre vonatkozó egészségügyi és üze­meltetési normák betartását, figyelemmel kíséri a betegszo­ba felszerelését, ügyel a szál­lás rendjére, tisztaságára, szer­vezi és értékelésre előkészíti a szállástisztasági versenyt”. Horváth József, az építők szociális megbízottja: — Egyszer választottuk új­ra 1965 óta a szállásbizottsá­got, talán, ha ketten vesznek részt rendszeresen a munká­ban. Egy bizottsági tag visz- szaélt a bizalommal: egyedül, ittasan női szállót ellenőrzött, s nem megfelelő magatartást tanúsított, a mandátumát nem újították meg. A szállásbi­zottsági tagokat fényképes igazolvánnyal látjuk el, s naplót vezetünk. Két év óta inkább a fegyelmi bizottság dolgozik. — A szállásbizottság tagjai mindennel foglalkozhatnak. Az egész barakktábort ellenőriz­hetik, rendőrrel, tűzoltóval együtt Tervünk, hogy ne­gyedévente lesz nagy szálló- bejárás. Minden épületben* épületbizalmi dolgozik. A szállásokon nagy a mozgás, mindig . az újonnan érke­zőkre marad a szobabizalmi feladata. A szobabizalmi fe­lel a rendért, a fegyelemért, a tízórai lámpaoltásért. Meg­kértük őket, hogy az ajtóra függesszék ki a szobában la­kók névsorát azt mondták: ők nem íródeákok, egyébként is hetente változtathatnák a listát. A, barakkbizalmi az egész barakkért felel, őt hív­ják meg az értekezletre, részt vesz az ellenőrzéseken, ő a propagandista. A Dunai Kőolajipari Válla­lat építkezésén 15 vállalat, 2500 építő- és szerelőmunkás dolgozik. Ezemyolcszáznegy- venen munkásszálláson él­nek. Az építőipari munkás- szállások 65—70 személyes barakképületek, a szobákban 6—8 ágy áll, a burkolat asz­falt, a felszerelés hiányos, a mellékhelyiségek korszerűtle­nek. A szerelőipari dolgozók­nak öt, egyenként kétszáz személyes, négyszintes mun­kásszállót építettek. Itt a szobák parkettásak, 3—4 ágya­sak, az épületekben öltöző, társalgó és klubszoba is talál­ható. Fóti Péter Természetes „gáztartály” Az üzemek és háztartások biztonságos téli gázellátása, valamint a földgázkutak programszerű nyári termelte­tése érdekében újabb termé­szetes „gáztartályt” alakítanak ki a dél-zalai olajvidékhez tartozó Hahót-puszta edericsi területén. Ebben a térségben 30 évvel ezelőtt tárták fel a szénhidrogén lelőhelyet, a kő­olaj- és földgázkészletek az­óta kimerültek, a föld mélyé­ben elhelyezkedő repedezett kőzetek viszont alkalmasak nagy mennyiségű földgáz tá­rolására. A természet által kiépített óriás tartályba a meglevő kúton át sajtolják be a földgázt, ahonnan a' téli csúcsfogyasztás idején táv­vezetékeken jut el a fogyasz­tókhoz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom