Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-03 / 102. szám

19*2. MÁJUS 3., SZERDA rí-s * hechi íMtírlap 5 Wind sorba — a Kiskunságból Makádi „minígyár” Tizenötezer Pest megyei lovas a világbajnokságon A bronzérmes balesete A vadászati világkiállítás alkalmából Budapest és Gö­döllő között megrendezett I. hajtó Európa-bajnokságon, mint annak idején beszámol­tunk róla, két Pest megyei lo­vas végzett a legjobbak kö­zött: Fülöp Sándor, a Kiskun­sági Állami Gazdaság agrár­mérnöke lett az ezüstérmes, Papp József, a dömsödi Aranykalász Tsz elnöke pedig a bronzérmes. Május végén Münsterben Páí Jánossal, az Országos Lótenyésztési Felügyelőség igazgatójával, a Magyar Lo­vasszövetség elnökével — stí­lusosan — A lovakat lelövik, ugye? című film előadásán fu­tottam össze a minap, értesül­vén tőle, hogy májusban vi­lágkiállításra gyűlnek a leg­jobb hajtők. Mi van a Pest megyeiekkel? — volt az első kérdésem, s a válasz csak fé­lig volt biztató. Megtudtam ugyanis, hogy amíg Fülöp Sán­dor nemcsak a május 24—28-ig Münsterben rendezendő világ- bajnokságon vesz részt, ha­nem előzőleg a windsori ha­gyományos nemzetközi verse­nyen is rajthoz állítja fogatát — nos, addig a bronzérmes Papp József: itthon marad. Itthon, mert gyakorlás közben baleset érte: oly szerencsétle­nül ugratott lovával, hogy föl­buktak, s eltört a csigolyája. Dt. Várady Jenővel, az Or­szágos Lótenyésztési Felügye­lőség tenyésztési osztályának vezetőjével indultunk útnak a Kiskunságba: miként érzi ma­gát a sérült, s miként készü­lődik az ezüstérmes. Keresztnégyes Alig egyórányira Pesttől már olyan puszta tárul sze­münk elé, amilyen csaik a hor­tobágyihoz hasonlítható. A kisapaji puszta ez, amely a kunszentmiklósi nagy legelő­ben folytatódik; itt van ha­gyományos színhelye a kis­kunsági lovas- és pásztorna­poknak. Megfrissült ez a táj: nemcsak a közelmúltbeli nagy esőktől, hanem attól is, hogy a Kiskunsági Állami Gazda­ság új idegenforgalmi fogadót épített, körötte a szokásos re­likviákkal, vagyis kerekeskút- tal, kukoricagóréval, fehér ta­nyával. A pusztára kíváncsiak tehát itt ebédelhetnek ezután, lovas futball s egyéb látvá­nyosságok várják őket, nem szólván arról az ajándék bó­déról, amelynek zárjait egy fiatalasszony nyi tógát ja ép­pen. Gödöllői leány Fülöp Sándorné, aki még Gödöllőn ismerkedett meg az akkor egyetemista férjjel, a mai ver­senyzővel. ö maga is agrárius ember, hiszen felsőfokú me­zőgazdasági technikumot vég­zett, de most a gazdaság ide­SEX-SAL-LINK (barna tojóhibrid) NAPOSCSIBE beszerezhető az Uraiújfalui Állami Gazdaságtól. Naposjérce: darabonként 13 Ft Vegyesivarú csibék: darabonként 7 Ft 500 db-on felüli rendelés esetén a csibét házhoz szállítjuk. A szállítási és a dobozköltség csibénként 45 fillér. Naoosjércét és vegyesivarú csibéket május 1-től tudunk szállítani. A megrendeléseket a következő címre kérjük: URAIÚJFALUI ÁLLAMI GAZDASÁG ­URAIUJFALU Telefon: Uraiújfalu 4. Telex: 037-355. genforgalmi ügyintézőjeként tevékenykedik. Fülöp Sándornak úgyneve­zett keresztnégyese van, vagy­is szürke-fekete lovakat hajt. „Kikből” áll ez a négyes? Po­roszlónak hívják az ostor­hegyest, Tatárnak a nyergest — mindketten feketék; Szép­lak a rudas és Bihar a gyeplős neve — ezek szürkék. Külön­ben valamennyien kisbéri fél­vérek, 10 év alattiak, az Or­szágos Lótenyésztési Felügye­lőség tulajdonában vannak, s évi 20 ezer forint apanázs jár értük. Nacionáléjuk, törzslap­juk, persze, gazdagabb annál, amit egy hevenyészett mondat róluk nyújtani tud. — Már a klasszikus magyar kocsiélet elismerte a szürke- fekete keresztnégyes jogosult­ságát, jóllehet egyébként a homogén szín volt a rituális­nak mondható előírás. Tehát vagy tiszta pej, vagy tisztán sárga, de akinek pej-sárga né­gyese volt, azt már megvetés­sel sújtották, akár a kaszinó­ban, akár a kocsmában beszél­tek róla. Fülöp Sándor, ez a 30 esz­tendős fiatalember, már a gaz­daság egyik kerületének igaz­gatóhelyettese. Békéssámson- ban született, egyik története, hogy a csanádalberti csontko­vács rántotta helyre egyik lá­bát, amely gyerekkorában még rövidebb volt a másiknál. Ké­sőbb, már egészen fiatalon ló­ra pattan, sokáig mint ugró- lovas szerepel, s csak Várady Jenő tanácsára veti el a kan­társzárat, veszi kézbe a gyep­lőt, így válik hajtóvá. Volt főiskolai bajnok, szerepelt Münchenben, s most Windsor, majd egy hét szünet után Münster következik. Fennakadt a lába Papp József voltaképpen a szomszédos határban gazdál­kodó termelőszövetkezet elnö­ke — Dömsöd egy ugrásnyira van a Kiskunsági Állami Gaz­daság központjához. — Nem minden hajtónak van olyan szerencséje, hogy a versenyzés megkezdése utáni — Már tavasz van — mutat­tam a naptárra, hogy Mancika is lássa a dátumot, amely fe­hér alapon feketén hirdette, hogy törvényileg, naptárilag is visszavonhatatlanul tavasz van. — Tényleg? — kerekítette rám csendes, mélykéktó színű szemét Mancika és nagyon csodálkozni látszott, honnan tudja egy naptár, hogy mikor van tavasz. — Tényleg. Március 21-töl hivatalosan is életbe lépett a tavasz. A szerelem időszaka. A virágoké. A madarak éneké­nek időszaka. A mézszínű egek időszaka... — Egek, miért csak a tavasz a szerelem időszaka? — ta- nácstalankodott Mancika, mi­közben kezem gondosan a sa­ját szívemre tettem. Érzek-e valamit? Aztán Mancikáéra ... ott éreztem valamit. De vég­eredményben a szokottat. Do­bogott a szívünk. Ha memó­hatodik évben már világbaj­nokságon vehessen részt — mondja ágyából kelve a tsz- elnök, s ironikusan megjegyzi: — A s,ors, úgy látszik, ezt igaz­ságtalannak tartotta volna, te­hát itthon maradok ... — Hogyan történt a bal­eset? — Az egyik lovamat, a Csal­fa nevűt tanítgattam; nyújtott lépésben, intelligens nyaktar­tással, passzázsban járjon, s már hazafelé jövet megláttam egy akadályt, amely azonban idegen volt a csikómnak, fenn­akadt a lába. Szerencsétlenül estem, két téglára, az utolsó csigolyámra, de mégis felül­tem a lóra, amelynek baja nem történt; mire az istállóba értünk, elájultam. Április 8-a volt akkor, de tegnap már haj­tottam, s ha leveszik rólam a gipszet, lóra ülök újból. Várady Jenőnek ez az utób­bi mondat láthatóan nem tet­szik: „Ebbe még bele kell szól­nom.’’ A tsz-elnök balesetét köve­tően a sportélet kissé meg­állt Dömsödön, de megtalálták a módját, hogy folytatódjék a kiképzés. Párádon két fiatal vesz részt a tsz-ből egy tanfo­lyamon — egyikük a tanács­elnök fia, a tanácselnök is lo­vas volt egykoron. Legalább a lovai ? Papp József ágya fölött egy fénykép: a bronzérmes Euró- pa-bajnok elhajtat a dísztri­bün előtt. Reméljük, mihama­rább fölépül, s ismét hódolhat — ha talán óvatosabban is — szenvedélyének. Mivel a lovasok közt természetes az őszinte barátság, pillanatnyi­lag egyet tehet: két lovát köl­csönadta — persze, nem biz­tos, hogy szükség lesz rájuk — Abonyi Imrének, az Európa- bajnok'nak, az aranyérmesnek, aki a kecskeméti Magyar— Szovjet Barátság Termelőszö­vetkezet színeiben indul a münsteri világbajnokságon. Lehet tehát, hogy mégiscsak eljutnak Papp Józsefnek leg­alább a lovai Münsterbe? ... Keresztényi Nándor riám nem csal, a szív dobogá­sa nemcsak a szerelemhez kel­letik és nemcsak a tavaszhoz, a tél didergéséhez is, a nyári izzadáshoz és az őszi nyálkás őszhöz is. Akinek nem dobog a szíve, annak fogalma sincs, hogy milyen ronda tud lenni egy nyálkás ősz. — De miért a tavasz a sze­relem időszaka? — makacsko- dom Mancika olthatatlan tu­dásszomjától vezérelve, hogy én oltsam, oltogassam e szom- ját, mint valami okos szerelmi tűzoltó... — Azért drága, mert a téli dermedtség után a természet a mi éghajlati övünkben már­cius táján tér magához, s áp­rilisra, májusra bont virágot a virág, hogy bibéjét bepo­rozza a méh. Erre az időszak­ra esik a madarak és még sok más állatfajta násza is, hogy mire jön az ősz és a tél, a fiókák, kölykök már megerő­Volt-e kaszáskút ? A történelmi nevezetességű sá­rospataki Rákóczi- várban folytatják az ásatásokat és a helyreállítást. Az Országos Műem­léki Felügyelőség irányításával megkezdték a bel­ső várkastélyt kö­rülvevő, úgyneve­zet száraz árok feltárását. Az idén május­ban nyitják meg a látogatók előtt a várkastély legré­gibb épületének, a V öröstoronynak alagsorát. Néphit szerint ebben az éles ka­szákkal kirakott kútban végezték ki hajdan az el­ítélteket. A régé­szek cáfolják ezt a hiedelmet, meg­állapításaik sze­rint a vermet ga­bona tárolására használták. A vár kútjának megtisz­títása során a tör­melékből sok ál­latcsont, 16. száza­di kerámiatöre­dék, zsindely és faragott kövek ke­rültek elő. Tavasz van Makádon, a termelőszövetkezet faüzemében korszerű gé­pekkel dolgozzák fel a rönkfákat. A „minigyárban” ládák és egyéb faáruk készülnek. Foto: Urbán lepke Különleges hobbynak hódol immár hat évtizede Eszter­gomban Blattny Bajos: lepké­ket gyűjt. 15 000 darabból ál­ló, a szivárvány minden szí­nében pompázó, államilag vé­dett gyűjteményében még vé­letlenül sem akad két egyfor­ma. A gyűjtemény csaknem felét bemutatják most _ Esz­tergomban, a Petőfi Művelő­dési Központban megnyílt ki­állításon. A preparált lepkék mind hibátlanok. Többségüket hernyó formájában szedte ösz- sze a gyűjtő, és a kertjében le­vő „farmon” költette ki. A pillangók zöme Esztergom és környékének faunáját repre­zentálja. A FOKA CSOPORTJA Kavicskutató expedíció vizsgálja a Dunát A Folyamszabályozó és Ka­vicskotró Vállalat, a FOKA a tervszerű és folyamatos dunai kavicskutatási program érde­kében a közelmúltban kutató- csoportot hozott létre. Dr. Mike Károly geológussal, a csoport vezetőjével, munká­jukról beszélgetünk. Dr. Mike Károly elmondotta, hogy néhány esztendővel ez­előtt még szinte termé­szetesnek tűnt, hogy a Duna mélyéről gyakorla­tilag nem fogyhat el a kavicsanyag, hiszen mindig újabb és újabb hordalékot szállít a folyó. Az idők folyamán azonban maga a gyakorlat, a nem egészen rendszerezett „anyagkeresés” kezdte megtanítani még a szakembereket is arra, hogy ha távlatokban is számolni akarnak a FOKA folyamatos kavicstermelésével, akkor a meglevő és igen értékes ka- vicskincset csak kutatáson alapuló tervszerűséggel sza­bad feltárni. A FOKA kutatóexpedíció a működése óta eltelt aránylag igen rövid idő alatt már ed­dig is több lényeges, szüksé­ges és fontos feladatot vég­zett. Dunaföldvártól Ercsiig több mint 300 pont kavics- vastagságát mérte meg. Az úgynevezett geoelekt- romos rendszer segítségé­vel megtörténtek már a hozzávetőleges minőség- megállapítások is, valamint a mederfúrások mé- lyítési helyeinek rögzítése. Megkezdődtek a Duna mér­nökgeológiai térképének szer­kesztési előmunkálatai is, mely térképsorozat nemcsak a kavics vastagsági és minő­ségi viszonyait fogja feltün­tetni, hanem a hajózás jeleit, a meder mélységi viszonyait, a kavics kirakására alkalmas területeket stb., tehát voltaképpen nemcsak a södve nézzenek az idő vi­szontagságai elé. A termé­szet nagy kerítő! Csinál egy kis tavaszi zsongást, aztán mikor a tojások kikeltek, a kölykök ott nyávognak már az almon, megelégedetten dör­zsöli össze a két tenyerét. Meg­tette a kötelességét... Mancika tátott szájjal hall­gatta bölcselmeimet, aztán rebegve kérdezte: — És mondd, az embernél is így dörzsöli össze a tenyerét a természet? — Nem. Az ember, ember. Rá is hat ugyan a tavasz szép­sége, de az ember homo sa­piens, kiemelkedett az állat­világból, a természet vak rend­jéből és az ember nyáron is szerethet. — ősszel is? — sóhajtotta Mancika. — Ősszel is, meg télen is ... — Nem tudom, mit jelent az a homo, meg az a sapiens, de megnyugtattál — rebegte Mancika és gondosan csóko- lództunk tovább. Még a tavasz sem zavart bennünket! (egri) kavicskitermclés tervezé­séhez, hanem egyszer­smind a hajózáshoz is használható segédeszköz lehet. Ultrahangos regisztráló mű­szer segítségével a kutatócso­port különböző mélységméré­seket is végez. A ma még ideiglenesen felszerelt labora­tóriumban rendszeresen el­lenőrzik a kavics minőségét. A kutatócsoport feltáró te­vékenysége és tervszerű mű­ködése nagy segítséget jelent a FOKÁ-nak mennyiségi és minőségi terveinek teljesíté­sében. Vadas Péter OLVASÓINK ÍRJAK: Telekkálvária — végeredmény nélkül Két esztendővel ezelőtt, 1970 nyarán vettem egy tel­ket Biatorbágyon. Dombolda­lon fekvő, csendes kis parla­got, hét végi kikapcsolódásra. Még kora ősszel kifizettem a pénzt, megkötöttük az adás­vételi szerződést. Ezzel a szer­ződéssel felkerestem a földhi­vatalt. Itt indult el tulajdon­képpen a kálváriám, de ezt akkor még nem sejtettem. Kezdődött azzal, hogy sze­rényen és félszegen mosolyog­tam, amikor a földhivatal ille­tékesei kinevették azt az amatőr koholmányt, amit én szerződésnek mertem nevez­ni. Nem vettem zokon a kri­tikát, gondoltam, mindennek megvan a maga formája. Nem egészen értettem ugyan a dol­got, hogy miért nekem kell megfogalmaznom, hogy mi kebelezzen be mit, ki illetékes miben stb., mindenesetre meg­próbáltam papírra vetni. Nem sikerült. Másodszorra sem. Ak­koriban gyakran felmerült bennem: milyen jó is lenne, ha a földhivatal adna nyom­tatványt, amit csak ki kell tölteni; vagy kifüggesztené a folyosóra egy szerencsésebbb sorstársam jól sikerült mun­káját mintának. Ezeket az álomképeket gyorsan elhesse­gettem, összeszedtem addig szerzett tapasztalataimat és egy jogász ismerősöm segít­ségével megfogalmaztam a harmadik szerződést. Ezt is aláírtuk 1970. november 14-én. Bevallom, büszke voltam amikor elfogadták, azt hit­tem, nyert ügyem van. Sajnos, tévedtem. Nem írok le mindent, mert soha nem érnék a végére. Számtalan igazolást szereztünk be, intézményeknél vártuk fogadóórákon a sorunkat, ok­mánybélyegeket vásároltunk, és kifizettük az átírási költsé­get. Ily módon röpke egy év alatt sikerült megszereznünk a Budai Járási Földhivatal en­gedélyező bélyegzését és a Pest megyei Illetékhivatal iga­zolását a kiszabott vagyon­átruházási illeték befizetésé­ről. Ezeknek a birtokában lehetőségünk nyílott rá, hogy kéréssel forduljunk a telek­könyvi hatósághoz: „Szíves­kedjék a telekingatlanra tu­lajdonjogomat bekebelezni”. — 1971 vége felé ezt a kérése­met több példányban, és ter­mészetesen még néhány iga­zolás mellékelésével, benyúj­tottam a Pestvidéki Járásbí­róság Telekkönyvi Hatóságá­hoz. Teltek, múltak a hóna­pok, már 1972. áprilisát ir­tuk, amikor kaptam egy le­velet. Megkönnyebbülten fel­sóhajtottam, mikor a bélyeg­zőt megláttam. Azt hittem, másfél év után megtörtént az átírás. Sajnos, megint téved­tem. A levél szövege: „A budai járási és városi föld­hivatal telekkönyvi részlege. Bu­dapest, VI. Bajza u. 52. szám, 391/1972. tk.szám. Tárgy: Hiánypótlásra való fel­hívás. Határozat. Földeák András budapesti IV. Dessewffy u. 37. sz. lakos kérel­mezőnek Simon Sándor elleni, a biatorbágyi 171. sz. betétben 3894. hrsz. alatt felvett ingatlan­ra vonatkozó tulajdonjog bejegy­zési ügyében a földhivatal felhív­ja a kérelmezőt, hogy igazolja a betétben B.6. sorsz. alatt be­jegyzett Simon Sándor nős volt Szalai Erzsébettel és a B.9. sorsz. alatt bejegyzett ifj. Simon Sándor azonos személy hatósági bizonyítvánnyal igazolja, egyben felhívja, hogy a B.l. sorsz. alatti ingatlanra általános során táblá­ba vett töröltesse. Amennyiben a felhívásnak nem tesz eleget 3# napon belül, a földhivatal a ké­relmet elutasítja. E határozat el­len jogorvoslattal nem lehet él­ni. Budapest, 1972. március 25. Dr. Takács Zsigmond tkvi.előadó” Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a nevemet rosszul írták és a levél tele volt át­ütésekkel, gépelési hibákkal. Bár ez lenne a legnagyobb baj. Sokkal inkább az, hogy egy betűt sem értek belőle. Nem tudom mi az a B. 6. sor­szám, fogalmam sincs róla, hogy miben különbözik a B. 9. sorszámtól. El sem tudom képzelni, hogyan tudnám én hatóságilag igazolni, hogy Si­mon Sándor nős volt Szalai Erzsébettel, azonos személy ifj. Simon Sándorral. Továb­bá, ha elveszik a telkem, amelyért háromezer forintot fizettem, akkor sem fogom tudni kitalálni, hogy az „ál­talános során táblába vett in­gatlant” hogyan töröltessem. Azaz nem írják a telket a nevemre, bár másfél éve tel­jes árát kifizettem a jogos tu­lajdonosnak, és lassan egy éve, hogy befizettem az át­írási költséget. Ráadásul még jogorvoslattal sem élhetek. Sokat beszélünk mostanában a bürokratikus szellemről, a hivatalok ügyviteléről és hang­neméről. Sajnos, úgy látszik, semmi eredménye. Földiák András, a Gödöllői Járási Hivatal népművelési felügyelője t I

Next

/
Oldalképek
Tartalom