Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-30 / 125. szám

HEGYEI K-ftítfap 1972. MÁJUS 30.. KEDD A Salome - új betanulásban A századforduló kimagasló egyénisége, Richard Strauss, a német romantika zenéjének összefoglalója, lezárója s a huszadik századi európai ze­ne nyelvének egyik első nagy előkészítője volt. A matuzsále­mi kort megért zeneszerző (1864—1949) alkotói munkás­ságát egyaránt kísérte csodá­lat, elismerés és támadás. Hosszú pályafutása során ün­nepelt karmester, tanár és operaigazgató is volt. Nagyszerű operái közül ki­emelkedik a Rózsalovag, az Elektra, az Ariadne Naxosban, és első érett zenedrámája, a Salome. A szövegkönyv Oscar Wilde drámájának német for­dítása; Keresztelő Szent János történetének sokat vitatott és támadott, érdekes feldolgozá­sa. A biblia jeleneteinek dra- matizálását a mű megírása idején az egyház elítélte, er­kölcstelennek bélyegezte, s a darab beteges erotikáját, hisz­térikus, beteges légkörét a pol­gári társadalom sem fogadta egyöntetű lelkesedéssel. Strauss Wilde halála után, 1903-ban látta a darabot, ez­után kezdett hozzá megzené­sítéséhez, mellyel 1905-re ké­szült eL Strauss zenéjében hatalmas zenedrámává nő Wilde műve. Az egyfelvonásos opera egy különös holdfényű, őrült éj­szaka története, egyetlen ha­talmas zenei ívet alkot; nem tagolódik áriákra, sőt, jelene­tekre sem. Az énekszólamok­kal szimfonikus egységet alkot a száztagú zenekar, amelynek hangzása néha a színpad fölé nő, fokozva ezzel az énekesek számára az amúgy is nehéz szólamok adta problémákat. A mű hangzásvilága már a szá­zad későbbi operáit hirdeti; a romlott királyi udvar zenei ábrázolásával Strauss korában igen merész, újszerű hangot üt meg. Ám a hanyatló, beteges légkör ellenképének megjele­nítéséhez a hagyományos stí­lushoz fordul; Jochanaan pró­féta (Keresztelő Szent János) Krisztus eljöttét hirdető igéi a múlt század világosabb har­mónia- és dallamvilágának hangján szólnak. Operaházunk műsorán évek óta nem szerepelt a da­rab, s így örömmel üdvözöl­tük a mű felújításnak is be­illő új betanulását. Kíváncsian vártuk, hogyan birkóznak meg a nem mindennapi feladattal énekeseink, közöttük több fia­tal művész. Az előadás sarkalatos pontja természetesen a címszerep, a szopránénekesnők nagy színé­szi-énekesi produkciójának le­hetősége. A judeai hercegnő fi­guráját Házy Erzsébet legna­gyobb alakításai közé sorol­hatjuk. Szerepét széles skálán, ezernyi színnel oldotta meg, a kislányos naivitástól a beteges erotikáig, hangilag és színészi- leg egyaránt felejthetetlen ala­kítást nyújtva. Palcsó Sándor nagyszerűen ábrázolta a ha­talmától megrészegült, kissé ostoba, kissé degenerált Heró- des királyt, s nem okozott szá­mára problémát a szerep igen nehéz zenei megoldása sem. Jochanaan szerepében a fiatal Sólyom Nagy Sándor lenyűgö­zően szép énekesi produkció­val ajándékozta meg a közön­séget, diadalmasan birkózva meg a nagyszerű előző Jocha­naan, Melis György másféle karakterű alakításával. Heró- diást is fiatal művész énekel­te; az ígéretes tehetségű Kasza Katalin. Szerepépítése jó, kár, hogy szövegkiejtése ritkán ért­hető. Feltűnt Nagy János kel­lemes, szép tenorhangja Nar- raboth szerepében. A kisebb szerepek megfor­málóira is igen nagy feladat hárul a mű szimfonikus egy­ségéből adódóan. Jó átlagszín­vonal jellemezte e produkció­kat is. Az öt zsidó bravúros, sziporkázóan szellemes vesze­kedés-kvintettjéből kiemelke­dett Karizs Béla remek hu­morral ábrázolt figurája. Kü­lön figyelmet érdemelt még Kováts Kolos szép éneklése az első nazarénus szerepében. Az est karmestere, Borbély Gyula avatott kézzel irányította a hatalmas zenekari apparátust. Korda Ágnes Tárlat Nagykőrösön A napokban nyílt meg Nagykőrösön, a művelődési központ klubtermében a II. Dél-Pest megyei képzőművé­szeti kiállítás. Tizenhat alkotó harminchat munkáját tekint­hetik meg itt az érdeklődők. Az első benyomás, ami a látogatót éri: a kiállítás rende­zetlensége. Tusrajzokat, filc­rajzokat ékeltek az olajképek közé. A zömmel nagyméretű olajfestmények ezért óhatat­lanul is elnyomják, beszürkí- tik a grafikákat. Annák el­lenére, hogy a kiállításon be­mutatott grafikai anyag lénye­gesen jobb, modernebb és ma­gasabb színvonalú a tárlaton látható olajfestményeknél. Nem véletlen, hogy a zsűri ki­zárólag grafikai alkotásokat díjazott: Heiling György és Stumpf Ferenc tusrajzát, il­letve Miklósovits László öt rézkarcát. A másik feltűnő: hogyan ke­rül egy képzőművészeti kiál­lításra az iparművészet kate­góriájába tartozó gobelin? Harmincöt festmény és grafi­ka közé egyetlen egy más mű­fajú alkotás? M. Orbán Edit: Nap című gobelinje a magá nemében sikeres alkotás, be­mutatása azonban nem ennek a tárlatnak a feladata. A kiállítás szembetűnően bi­zonyítja: a Dél-Pest megyei képzőművészek erőssége első­sorban a grafika. Már a szám­szerűség is ezt igazolja: ti­zenöt olajképpel szemben húsz grafika került bemutatás­ra. Többségük érett, modem hangvételű és szerkesztésű, ugyanakkor a ma emberéhez közelálló alkotás. Miklósovits László rézkarcai sokszínű és jellegzetes képet adhak a szemlélőnek Cegléd városáról. Heiling György: Házak és Stumpf Ferenc: Kisváros cí­mű tusrajza szemlélet- és áb' rázolásmódban egyaránt kö­zel áll eg:’máshoz. Szigorúan szerkesztett vonalaikkal köny- nyen áttekinthető képét adják az embert körülvevő világ­nak. Nagy László Dózsa váro­sát ötletesen megkomponáló linója és Dózsa emlékét idé­ző mor.otypiája szintén a ki­állítás sikeres alkotásai közé tartozik. Az olajképek többsége a hú­szas-harmincas évek festé­szeti stílusában készült. Bár a képek témaválasztása — Ki­rály Béla: Tanya, P. Kovács Sándor: Tiszai uszályok, Toka­ji utca, Kladács Alajos: Cifrá­kért, Nyári istálló — dicsére­tes, új, maradandó élményt nem tudnak kelteni a szemlé­lőben. Egyedül Bakosi László modem hangvételű Tájkép-e emelkedik ki a tárlaton bemu­tatott olajfestmények közül. —P— Nyár és népművelés TÖBBSZÖR SZÓLTUNK már róla, de a rendszeres és figyelmes újságolvasó magá­tól is észrevehette: ritka gaz­dag programú nyár ígérkezik Pest megyében az idén. Nem­csak városok és falvak, ha­nem tájegységek mutatkoz­nak be egymásnak, felvonul­tatva ország-világ előtt múlt­jukat, kulturális hagyomá­nyaikat, gazdag, figyelemre méltó jelenüket. Gödöllői ta­vasz, kulturális napok Száz­halombattán, szerb napok P-omázon, szigetszentmiiklósi napok, Galga menti népi fesztivál — már volt vagy éppen most tart. S ami még ezután következik: szentend­rei nyár, gödi Fészek-ünnep­ségsorozat, dunakeszi művé­szeti napok, hangversenyek a vácrátóti botanikus kertben, és sorolhatnám még hosszan mindazt, amire rövidesen sor kerüL MI ADJA AZ INDOKÁT e sokszínű programoknak? Min­den bizonnyal az, hogy nyá­ron se legyen uborkaszezon a művelődési intézményekben. A korábbi években gyakran hivatkoztak aura, hogy nyá­ron, a nagy munkák idején úgysem érnek rá szórakozni, művelődni az emberek. Csak­hogy nem számoltak a fiata­lokkal, akiket nem riaszt visz- sza a miunka neheze sem at­tól, ha alkalom adódik rá, szórakozzanak. És az idősebb korosztályok sem zárkóznak el ma már a szórakozás, a művelődés elől nyáron sem, ha olyan programokat tudunk számukra biztosítani, amely felkelti érdeklődésüket. Hogy ez mennyire így igaz, bizonyság rá az idei Galga menti népi fesztivál minden eddigit felülmúló sikere. Ön­magában már az a tény is so­katmondó, hogy tizenhat köz­ség művészeti csoportjait késztette fokozottabb munká­ra hosszú heteken át, s lép­tette dobogóra nemcsak a körzeti bemutatókon, hanem a hévízgyörki gálaprograrh keretében is, sőt a legjobbak a gödöllői bemutatón képvi­selik majd a Galga mente folklórját. Nehéz lenne ki­számítani, de talán nem is lényeges, hogy a fesztivál mű­sorai hány ezer néző részvé­telével zajlottak le. Csupán a fesztivál gálaprogramjára kétezren voltak kíváncsiak! És nemcsak a házigazda hé- vfzgyörkiek, hanem sokan kí­sérték el a csoportokat a töb-, bi községből is. És nemcsak családtagok, rokonok, érdek­lődők; jöttek a falvak párt­ós tanácsi vezetői, a termelő- szövetkezetek elnökei, szak­emberei is. Ez pedig biztos jele annak, hogy a közműve­lődés egyre Inkább közüggyé válik, s a népművelés a köz- művelődés felfelé ívelését jel­zi. NAGYSZERŰ DOLOG elő­repillantani egy gazdagnak ígérkező nyárra. Örvendetes dolog. Egy kicsit azonban el­gondolkoztató is. Elgondol­koztató: hogyan lehetne ezt a gazdag és változatos progra­mot az egész esztendőre ál­landósítani. Hogy a közműve-' lődés ügye ne csak az eszten­dő néhány hetére legyen egy- egy falu egész közösségének ügye, hanem az év minden hónapjában, hetében is. Hogy az ünnepek fényessége ne halványuljon el a hétközna­pokon sem. Hogy a közműve­lődés ügye valóban — és vég­érvényesen — az egész társa­dalom közös ügye legyen. Prukner Pál Kodály Zoltán-emlékiinnepség Nagykőrösön Kodály Zoltán születésének kilencvenedik évfordulójáról ünnepséggel és díszhangver­sennyel emlékeztek meg teg­nap délután a nagykőrösi Arany János Művelődési Köz­pont színháztermében a város iskoláinak tanulói, tanárai és a meghívott vendégek. Bálint Ferenc, az Állami Zeneiskola igazgatója ünnepi beszédében méltatta Kodály Zoltán zenepedagógiai mun­kásságát, majd az iskolák énekkarai adtak műsort. Felléptek a központi zene­óvoda, az Arany János, a Kos­suth Lajos, a Petőfi Sándor és a II. Rákóczi Ferenc ál­talános iskolák énekcsoport­jai, és a Toldi Miklós élelmi- szeripari szakközépiskola és szakmunkásképző intézet énekkara. A díszhangverse­nyen Kodály, Bartók és mai magyar zeneszerzők műveit adták elő. Könyvtártörvény késiül Az utóbbi másfél évtized­ben bekövetkezett változások szükségessé tették a könyv­tárügy és a könyvtánszoLgálat új jogszabályi rendezését. Ez­zel kapcsolatban Papp Ist­ván, a Könyvtártudományi és Módszertani Központ vezető­je elmondta: — A törvény­előkészítés jelenlegi szaka­szában elsősorban a könyvtárpo­litikai koncepció jogi rög­zítése a feladat. Tartalmilag körvonalazni, ez­után pedig pontosan rögzíte­ni kell a jogszabályokban rendezésre kerülő témák kö­rét, s ami még fontosabb, a velük kapcsolatos intézkedé­seket, döntéseket. — A könyvtárakra vonat­kozó új jogszabályok fontos feladata lesz a könyvtári el­látáshoz való jog tisztázása. Alkotmányunk leszögezi a művelődéshez való jogot. Eb­ből nyilvánvalóan következik a könyvtári ellátáshoz való jog is, mint ami — az általá­nos iskola mellett — napja­inkban az egyedüli, mindenki számára ingyenes kulturális szolgáltatás. Egyértelműen kell állást foglalni a könyv­tári szolgáltatások, tartalmát, ideológiai, tudományos, gaz­dasági meghatározottságát illetően is. Az egész társadalom ér­dekében áll, hogy bizo­nyos olvasói kategóriák kiemelt ellátáshoz jussa­nak. Külön figyelmet érdemel a gyerekek és az ifjúság könyv­tári szolgálata. Tisztázni kell azt is. milyen új rendelkezé­sekre van szükségük a könyvtárak használatának rendjére és feltételeire vo­natkozóan, szabad-e a nyil­vános könyvtárak esetében egyáltalán feltételeket tá­masztani? Foglalkozni kell az ingyenes és a térítéses szol­gáltatások problémáival is. Jogi alaipozást kíván a könyv­tárosi szakképzettség, a könyvtárosképzés rendszere is. Szabályozást Igényel az egyes fenntartó szervek kötelességeinek és jogai­nak megállapítása, egyáltalán a könyvtárfenntar­tás kötelezettségének (példá­ul a tanácsok keretében), vagy lehetőségének (például vállalatok esetében) a rögzíté­se, pontos körülhatárolása. ÜNNEPI KÖNYVHÉT, 1972. A gyógyító értelem Új enciklopédia első körete 4 FŐVÁROSI SZÍNHÁZI ESTÉK Az enciklopédia szó mindenekelőtt a fran­cia felvilágosodás gondolkodóinak nagy vál­lalkozására, az 1751 és 1780 között kiadott Encyclopédie-re emlékezteti az olvasót. Mél­tán. Ez volt az az úttörő jelentőségű munka, amely igényét és szerepét tekintve hosszú távra példát mutatott. Az enciklopédista igény alapjában változatlanul a korszerű egyetemesség, a „tudományoknak, művésze­teknek és mesterségeknek” a kor színvonalán álló körképe. A szerep, amit a példaadó mű betöltött, kettős. Egyfelől a vívmányoknak, a forradalmian újnak, a korábbit meghaladó felfogásnak a feltérképezése és szemléleti tel­jességet alkotó felmutatása, másfelől minden­nek társadalmi hatóerővé váltása. A kettő el­választhatatlan. A nagy fancia forradalom kü­szöbén alkotott Encyclopédie felvilágosult szemlélete és ismerettára hatóerővé lett a forradalmi változásokban. Azóta idestova két évszázad telt el. A tu­dományok és gyakorlati alkalmazásaik száma meghatványozódott, egy-egy szaktudomány szűkén vett területének ismeretanyaga sem fogható be egyetlen enciklopédiányi könyv- sorozatba. Az utóbbi évtizedekben újra egyre erősebb hangsúlyt kap a „minden összefügg minden­nel” elvének jó értelemben vett szerepe. Mi­közben egyre kisebb részterületen születnek jelentős új felismerések és eredmények, egy­re fontosabb a kutatók komplex szemlélete, az, hogy más tudományágak szempontjaira is gondoljanak, azokat is érvényesítsék. E folyamatokkal egyidejűleg — a tudomá­nyos-technikai forradalom jelentkezésével szinte párhuzamosan — minden eddigi ko­roknál jobban demokratizálódott a tudás, a kultúra hozzáférhetősége, elsősorban a szo­cialista világ kialakulásának hatására. Mindez más igényt is támaszt a mai encik­lopédista felé. Az egyetemesség és korszerű­ség igényét fenntartva a korszerű szemléletet és ismeretanyagot a társadalom lehető leg­tágabb körének kell hozzáférhetővé tennie. Az enciklopédia elsődlegesen ismeretterjesztő mű. E szerep betöltésére vállalkoztak az új ha­zai nagy igényű munka, a Minerva Nagy Ké­pes Enciklopédia szerkesztői és szerzői, neves tudósok. A szerkesztő bizottság élén maga a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, dr. Köpeczi Béla áll, s mellette részt vesz a szer­kesztő bizottságban az Akadémia elnöke, dr. Erdey-Grúz Tibor, alelnöke, dr. Szabó Imre, valamint dr. Bognár József és dr. Szentágo- thai János akadémikus is. Az öt kötetre ter­vezett sorozat most megjelent első könyvét dr. Csaba György, az orvostudományok dok­tora szerkesztette, aki a kötet egyik szerzője is. Már az első kötet jellegzetes, nagyon hatá­rozott nézőpontról tanúskodik. Bár elkerül­hetetlen a tudományos körképet nyújtó mun­kánál a tudományok, tudományágak szerinti tagolás, ezen belül — vagy mondhatnánk; ezen felül — az emberből kiinduló, ember- központú komplex szemlélet uralkodik e mű­ben. Ez a komplexitás mutatkozik már abban is, hogy a környezetben, a környezettel együtt élő, azt megváltoztató és e változások visszahatásai által befolyásolt emberből in­dul ki. Mindvégig ebben a kontextusban, eb­ben a viszonylatrendszerben vizsgálja az em­bert. akár fizikai, akár pszichikai betegségeit vagy egészségének feltételeit, akár életkori, tevékenységeivel, társadalmi vagy természeti, természetes vagy mesterséges környezetével összefüggő életjelenségeit mutatja be. Elsősor­ban természetesen az orvostudomány és ál­talában o biológia új eredményeivel ismer­tet meg ez a kötet, ám mindezt társadalmi összefüggéseiben, a tudomány és a gyakor­lat, az élet és a tudomány kapcsolatában teszi. Két évvel ezelőtt, felszabadulásunk huszon­ötödik évfordulójával esett egybe a Magyar Pszichológiai Tudományos Társaság III. tu­dományos — jubileumi — nagygyűlése. A két­napos tanácskozáson számos előadás hangzott el e tudomány minden részterületéről. Ezek­nek az előadásoknak egy részét — több mint hetven cikket, tanulmányt — Környezet és te­vékenység címmel kötetbe foglalva kiadta az Akadémiai Kiadó. Ez a kötet tehát a magyar pszichológusok zászlóhajtása az ország — és vele tudományterületük — szabad fejlődésé­nek negyedszázados évfordulóján. A szabadság megszületése azonban nem je­lentett egyúttal hibáktól mentes fejlődést is — különösen nem a pszichológia tudományá­ban. „Ahhoz, hogy a Magyar Tudományos Akadémia kellő segítséget tudjon adni ennek a szakmának is — mondta dr. Mátrai László akadémikus az ülés elnöki megnyitójában, amelyet a kötet bevezetőjeként olvashatunk —, előbb le kellett győznie azt a téves, vo­luntarista, ortodox felfogást a tudománypoli­tikában, mely a társadalmi fejlődés úgyneve­zett szubjektív, tudati tényezőit mellékesnek tartotta, és minden figyelmet a gazdasági, műszaki és természettudományos életre for­dított.” A kötet gazdag tanulmányanyaga már an­nak bizonyítéka, hogy ezen túl vagyunk. Az Olyan enciklopédia első kötete jelent meg, amelyre érdemes felfigyelni, amely nem dísz­ként (amellett, hogy igen szép kiállítású, gaz­dagon illusztrált, Kass János művészi rajzai­val még értékesebbé tett munka), hanem szin­te kimeríthetetlen ismerettárként és közérde­kű, hasznos olvasmányként illik minden csa­lád kis házi könyvtárába. Németh Ferenc utóbbi másfél évtized hazai fejlődését az jel­lemezte, hogy a „legfőbb érték az ember” jel­szót — ha kevesebbet is törekedtünk mondo­gatni — mindinkább tevékenységünk elvévé, valósággá tettük. Ebben még a korábbi álla­pot okozta elmaradottsága miatt nem lehetett ugyan jelentős szerepe a hazai pszichológiai kutatásnak. Ezt a változást a hazai politika vezette be, s ennek következménye az is, hogy a pszichológia — mint az emberi sze­mélyiségek figyelmen kívül nem hagyható megnyilvánulásainak kutatása — kibontakoz­tathatta tudományos életét. E kötet tanulsá­ga szerint különösen az orvosi és a pedagógiai pszichológia művelése bontakozott ki, de az általános és a fejlődéspszichológiát is gazdag anyag mutatja be, s nem elhanyagolt terület a szociál-, a munka-, a sport-, a művészet- és a gyógypedagógiai pszichológia sem. A krimi- nálpszichológiát két esettanulmány képvi­seli. Azt talán még nem mondhatjuk, hogy a pszichológia életünkben is kivívta az őt meg­illető helyet, a gyakorlati alkalmazás ugyan nem ismeretlen, de sokadrangú szempont még. De azt már elmondhatjuk, hogy kialakult egy alap, amelyen nemcsak a tudományos kuta­tás indulhat virágzásnak, hanem a gyakorlati alkalmazás is. N. F. Környezet és tevékenység Pszichológiai tanulmányok « I i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom