Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-30 / 125. szám

1972. MÁJUS 30., KEDD 5 ‘‘^Cirisxp A dabasi járás összefogásából Úttörőtábor épült Révfülöpön MEGNYITÓ: JÚNIUS 18-ÁN Hol pihenjenek, üdüljenek az alföldi homokon felnövő gyerekek? A válasz kézen­fekvő: valamelyik vadregé­nyes hegyvidéki tájon, vagy pedig a magyar tenger part­ján, a Balaton mellett. Ahhoz viszont telek kell, sok sátor, konyha, ebédlő, tisztálkodó helyiség és még nagyon sok minden más. Egyszóval: pénz, pénz, számlálatlanul. De va­jon honnan teremtsenek elő még erre is pénzt egy járás vezetői, amikor a saját te­rületük fejlesztésére sem ele­gendő az az összeg, amely ren d elkezésü kre áll ? Négy esztendővel ezelőtt nagyszerű lehetőség kínálko­zott a dabasi járás vezetői számára: a révfülöpi tanács ingyen felajánlott számukra két­ezerháromszáz négyszög­ölnyi területet. Vagyis az alapot ahhoz, hogy tábort létesítsenek rajta a járás úttörőinek. Egy állandó tábor létesítése azonban száz­ezrekbe kerül. Honnan te­remtsék elő hozzá a 'pénzt? Heteken át foglalkoztatta a járás vezetőit ez a gondo­lat. Végül arra az elhatá­rozásra jutottak: felszólítják a járás üzemeit és gazdasá­gait — mivel az ott dolgo­zók gyermekeiről van szó —, hogy segítsenek. A felhívást követően mun­kaértekezletre hívták össze az érdekelteket Révfülöpön, az eljövendő tábor területén. Abból indultak ki: a szem­léltetés nemcsak az isko­lákban jelentős tényezője az eredményesebb munkának, hanem a meggyőzés mód­szerében is. És igazuk volt. A helyszíni munkaértekezleten szinte egymást licitálták túl a résztvevők, községi tanácselnökök, üzemi és termelőszövetkezeti veze­tők. S az eredmény»; a községi ta­nácsok százhuszonötezer fo­rintot ígértek s helyette száz- kilencvenkétezret adtak. A termelőszövetkezetek és szak- szövetkezetek felajánlása négyszáznegyevenezer forint volt. Az ÁFÉSZ-eké százhu- szonkilencezer. Az akkori já­rási tanács negyedmilliót adott. A téglajegyekből pedig háromszázhetvenezer forint gyűlt össze. így jött össze majd egymilliónégyszázezer forint. Czeróczki András, Da- bas nagyközség tanácselnöke, akinek a szakképzettsége épí­tészmérnök, társadalmi munkában vál­lalta az épületek — száz­ötven személyes étterem, konyha, raktár, orvosi Serdülők a kocsifecskendőknél Önkéntes tűzoltók versenye Túrán Halkonzervek Kartalon a termelőszövetkezet melléküzemében az asszo­nyok különféle halkonzerveket készítenek. Az egyik legízlete- sebb készítményük a ringli, ebből naponta több száz dobozt töltenek meg. Képünkön tisztítják az apró halakat. Foto: Urbán ELEMZŐ FELMÉRÉS SZENTENDRÉN Munkásmozgalmi archívum Dunaújvárosban munkás- mozgalmi archívumot hoznak létre. Archívumba kerül min­den olyan dunaújvárosi tárgyi emlék vagy dokumentum, amely a magyar, illetve a nemzetközi munkásmozga­lommal kapcsolatos, koraibeli újságok, plakátok, közérdekű hirdetmények, határozatok, jelvények, zászlók, fényké­pek. Kiskertmozgalom Pirk Ambrus kertmémök, a Dunakanyar Intéző Bizottság tagja, javasolta a Fővárosi Kertészeti Vállalatnak, hogy segítse a Dunakanyarban az őslakosság és hétvégiház­tulajdonosok törekvését: a mutatós, esztétikus kiskertek kialakítását. Szentendrén szolgáltatót sze­retnének létrehozni, ami szak­tanácsot és tervet adna a kert kialakítására, s az ehhez szük­séges növény- és egyéb anya­got, sőt kertberendezési tár­gyakat is bemutatná és elad­ná. A kilencszeres győztes túrái csapat Á szakmunkástanuló­képzés gyakorlata Hogyan foglalkoznak az üzemekben az elsőévesekkel A gödöllői városi és járási önkéntes tűzoltók versenyét vasárnap Túrán rendezték meg. A hagyományos vetélke­dőt dr. Süpek Zoltán, a járási hivatal elnöke nyitotta meg, majd az általános iskola ta­nulói sportműsorral és népi tánccal szórakoztatták a néző­sereget. A vetélkedőn külön kategó­riában indultak az intézményi önkéntes tűzoltók és a közsé­gek csapatai. A mindvégig iz­galmas versenyen a 800-as kis- motoros fecskendőszerelésben — az intézményi egységek kö­zül — a Gödöllői Gépgyár ön­kéntesei győztek, megelőzve a Ganz Árammérő Gyár és az Agrártudományi Egyetem csa­patait. A „négysfazasok” ve­télkedőjéből a Kistarcsai Fé­sűsfonó férfi és női egysége is győztesen került ki. A közsé­gek önkéntes tűzoltórajai kö­A hagyományoknak meg­felelően a KISZ minden esz­tendőben, a tanévzárás után megrendezi az országjáró diá­kok országos találkozóját (ODOT). Ebben az évben erre a találkozóra június 12— 18 között kerül sor, Kő­szegen. Az országos összejövetelt mindig a megyeiek előzik meg; a Pest megyei fiatalok az idén Lajosforráson voltak. Az ott rendezett versenyek eredményei alapján legsike­resebben a monori József Attila Gimnázium és Szakkö­zépiskola, a váci Mezőgazda- sági Technikum és Szakisko­la, valamint a MŰM 227. (Szentendre) Szakmunkásta­nuló fiataljai szerepeltek. Szentgyörgyvári István, a KISZ Pest megyei Bizottsá­gának középiskolai felelőse elmondta, hogy az országos találkozóra azok a fiatalok zül — immár kilencedik al­kalommal — a túrái együttes bizonyult a legjobbnak, máso­dik Erdőkertes, harmadik Zsámbok lett. A 400-as kate­góriában kistarcsai csapat győzött, a serdülők versenyét pedig a veresegyházi fiatalok nyerték meg. A pályán ezután kocsifecs­kendőkkel folytatódott a ve­télkedő: a férfiak versenyszá­mában a váckisújfalui, a női csapatok versenyében a galga- hévízi önkéntesek szerezték meg az első helyet. A serdü­lők közül az ikladiak vizsgáz­tak a legeredményesebben a kocsifecskendők mellett. A nyerteseknek járó oklevelek és pénzjutalmak után, a ver­seny látványos záróakkordja­ként, az állami tűzoltók tar­tottak bemutatót. Takács Pál mehetnek, akik Lajosforráson az összetett honvédelmi, a vá­rosismereti, a lövész-, vala­mint a tájékozódási futóver­senyen sikeresen szerepeltek. A részvételi feltételek közé tartozik ezenkjvül még a há­rom kötelező (Pilisnyereg, Kevélynyereg, Vöröskő) és a két szabadon választott túrán való részvétel; emellett figyelembe veszik az is­kolában végzett KISZ- munkát is. Az országos találkozón Pest megyét nyolcvan középiskolás diák képviseli; a legnagyobb létszámú csoportot a monori József Attila gimnáziumból, a nagykőrösi Arany János gim­náziumból, valamint a ceglé­di Mezőgazdasági Szakközép- iskolából állítják össze, ter­mészetesen Pest megye többi középfokú tanintézetéből is küldenek diákokat az országos találkozóra. m. s. szoba, iroda, zuhanyozó — terveinek elkészítését. A kivitelezést a balatonren- desi Balaton Termelőszövetke­zetre bízták. Az épületek elkészültek. Mű­szaki átadásuk a napokban megtörtént. Most munkabri­gádok váltják egymást a tá­bor területén: az épületek környékét rendezik. A her­nádi Március 15 Termelő- szövetkezet szocialista brigád­jai és az' Örkényi Haladás Termelőszövetkezet tagjai vál­lalták ezt a feladatot. A megye kétszázezer forin­tot adott az épületek. beren­dezésére. A nagy, közös összefogás eredményeképpen június 18- án sor kerülhet a tábor ün­nepélyes felavatására. Ezzel azonban a nagy mű még nincsen készen. Az idén ugyanis még sátrak­ban laknak maid itt a já­rás úttörői. A gazdaságok azonban már eddig huszonöt darab faházat ajánlottak fel, amelyek fel­állítására csak jövőre kerülhet sor. p. p. Régóta gyanítom, hogy szép fővárosunk a legnagyobb falu az egész országban: itt él a legtöbb őstermelő. Másként nem is merem nevezni a pes­ti lakosok felét, de az igazság az, hogy egész héten át dolgoz­nak, ki ezt, ki azt, ám ha el­jön a hét vége, beszüntetik az álcázó tevékenységet, és a fél város rohan az édes anyaföld­höz. Ez az anyaföld sokféle lehet: háztáji kertecske. kis gyümöl­csös, esetleg valóban a szü­lők földje, ahova ilyenkor ta­vasszal borzasztó jó dolog visszamenni egy kicsit. A földimádók kasztjának leglelkesebb tagja a telektu­lajdonos: itt vette Pest-közei­ben. oda rohan hét végén. Ott aztán termel salátát, hagymát, zellert meg krumplit, ültet fát, gyomlál füvet és mind­ezek közepette pocsékul elfá­rad. Vasárnap este hazaván­szorog a nagy faluba, hogy újabb egy héten át leplezze azt a tényt, hogy az isten is gazdálkodónak teremtette, csak elgörbültek életének út­jai. A mostani — kissé hideg szeles — vasárnapon is eltűnt fél Budapest: ki ide, ki oda, ki haza a falujába, ki a piri- nyó telekre. Négy nap pihe­nés? Ugyan kérem! — Mamma mia, mi történt veled? — kérdeztem hétfőn a titkárnőt, amikor megláttam pirosra sült képét, kezefejét. — Jaaaaj, ne is kérdezd, majd összeesek — nyöszörgőit. A szentendrei városi párt- bizottságon folyamatos elemző felmérést készítenek a szak­munkástanulók helyzetéről, mindenekelőtt az emelt szin­tű oktatás feltételeiről. A felmérés minden fontos témakörre kiterjed: mit tesz­nek a vállalatok azért, hogy egyes szakmákhoz kedvet csi­náljanak; meghívnak-e végzős általános iskolásokat pályavá­lasztási bemutatóra; hogyan foglalkoznak az első éves szak­munkástanulókkal az üzemek tanműhelyeiben; felkutatják-e, ösztönzik-e azokat az idősebb szakmunkásokat, akik az után­pótlás nevelésére a legalkal­masabbak, és így tovább. Mint Podani István, a szent­endrei 227. számú ipari szak­munkásképző, s egyben általá­nos iskola igazgatója elmon­dotta, helyben a kőműves, szo­— Alig vártaim, hogy vissza­jöjjek, kipihenjem magam. Egész nap kapáltam, gyomlál­tam, meg gazt irtottam. — Hol kapáltál, te boldog­talan? — Bián. Kint voltunk a tel­ken. — Ja, az más! Akkor csak nyikorogjon a derekad. Kellett neked telek! Pötyitöl, akivel egy szobá­ban dolgozom, a délelőtti él­ménybeszámolón megtudtam, mekkorára nőtt Horányban a fű, és milyen gyümölcs- zöld­borsó- és zöldbabtermés vár­ható a „farmon”. Tudomást szereztem arról is, hogy a szomszéd bungalow-ból haj­nali hány órakor osontak ki a kis csajok. Még a darabszá­mot is pontosan tudom. A kolléga élménybeszámoló­ját általános közröhej fogadta a szerkesztőségben. Mit csináltál a kezeddel? — Ástam! — Mit? — Gödröt. Gödröket. Sok gödröt! — Minek? — Kerítésnek! — Hol? — A telken. Solymáron. Hivatja a főnök, ugrana is, de aztán csak halk káromko­dás és olyan komótosan, dere­kát tapogatva bandukol ki a szobából, mint egy nyugdíjas técsztag. Magdi barátnőm? Karcagon járult hozzá a szocialista ház­táji fejlődéséhez. Arca piros bafestő, autószerelő, gépszerelő és villanyszerelő tanulókat oktatják. A helyi vállalatoknál ugyanis nincs tanműhely például a forgácsoló-, asz­talosszakma oktatásához, a távlati cél pedig az, hogy csak helyi tanműhely megléte esetén engedélyezik egy-egy szakma oktatását. Szentendrén a Cementgyár­ban van gépszerelő tanmű­hely, a Városgazdálkodási Vállalat pedig a múlt hónap­ban létesített egyet autósze­relő tanulók oktatására. — Jobb híján választottuk azt a megoldást — mondotta Podani István —, hogy egy- egy csonka osztály tanulóiból vegyes csoportot alakítottunk ki. Ez a beszámoltatás azon­ban lényegében csak annyit lett, szépiáit az áldott napfény megtriplázta. — Mit csináltál otthon? — A kertben segítettem anyukámnak! — vágja ki büszkén. — Hát — szóval, sok­szor megrémült, látva a mun­kámat. Szóval, kijöttem a for­mából. De gyomlálni szépen tudok! A gépírónő zöld hagymát hozott be — ajándékba. „Sa­ját termés!” — rebegte idve- zült mosollyal. „Ilyen salátája senkinek nincs Tökölön!” — emígy a pénztárosnak álcázott őstermelő a második emeleten. Kedves rokonom, a roppant elfoglalt nagy filozófus — hét­köznap legalábbis úgy tesz — nagybüszkén számolt be arról, hogy végre volt ideje, kiásta Ráckevén a horgásztanyát túl hosszúra nyúlt téli álmából, és reggeltől estig irtotta a gazt, Ha meggondolom, van ott vagy három bokor és akkora az egész föld, hogy ha egyet hempergőzik benne az ember, a lába máris belelóg a szom­széd parcellájába... De hát egy filozófustól mit várjunk? Ilyenek ezek a pesti őster­melők. Alig pihenik ki mun­kahelyükön ezt a „kikapcso­lódást”, újból részesei lesznek a földművelés gyönyöreinek. Jön a következő vasárnap. A kikapcsolódás utáni vágy és valamilyen belső kényszer ál­tal sarkallva rohannak megint egy kis napfény, egy kis friss levegő után. És ásnak, és ka­pálnak és locsolnak boldogan. Alföldi Erzsi ér, amennyit a magántanulás, Látták ezt a Munkaügyi Mi­nisztériumban is, ezért vezet­ték be a tanulóévfolyamok profilírozását. — Az is igaz azonban, hogy ez nem képesség szerinti pá­lyaválasztás, hanem átterelés. Pedig, ha valaki bizonyos pá­lyához kedvet érez, az nagy erő — s nemcsak a maga szá­mára. — A vállalatok és a ma­gánkisiparosok többsége nem eléggé törődik a gye­rekek nevelésével, így a kimaradások oka első­sorban nem a tananyag nehéz­sége — annak ellenére, hogy matematikából, fizikából az elsős szakmunkástanulók 20— 25 százaléka megbukik, vagyis a követelmények mindenkép­pen túl magasak. Annyira nem ügyelnek a gyerekekre, hogy a munkahelyek tanulófe­lelősei nem vezetik be a szak­munkástanulók igazolványába a jelenlétet, előmenetelükről nem tájékoztatják az iskolát, olykor féltik a tudásukat, nem szívesen adják át, s mintha a gyerekekkel való foglalkozás­ra senki sem érne rá. — Pedig, ha végre akarjuk hajtani az ifjúsági törvényt, a fiatalok érdekében össze kell fognia a szakmun­kásképző intézetnek a munkahellyel, közösen kell ügyelnünk rendszeres előmenetelükre. A munkafegyelemre nevelés fontos, világnézetet alakító té­nyező. Akik nemsokára nyug­díjba kerülnek, tovább adhat­ják tudásukat a fiataloknak és ezt kell tenniük, hogy felnő­jön az a jól képzett generáció, amely maholnap az ő nyugdí­jukra valót is megkeresi. A negyven esztendeje gya­korló pedagógus iskolaigazga­tó tapasztalatait az elemző fel­mérések folyamán is bizonyá­ra hasznosítják. Péreli Gabriella Zászlófelvonás előtt Az idén tízezer középisko­lást várnak nyári mezőgazda- sági munkára, a Duna—Tisza közére. A jakabszállasi sátor­táboron kívül mindenütt ál­landó jellegű, jól felszerelt, hideg-meleg víz szolgáltatás­sal ellátott épületekben szab lásolják el a vendégdiákokat. Az idén június 18-án vonjáB fel a táborzászlókat. ElsősorJ ban a gyümölcsszedésnél, s a szőlőültetvények nyári ápolá­sánál segédkeznek majd a fia­talok. ODOT Nyolcvanan Pest megyéből Hét végi őstermelők i í V

Next

/
Oldalképek
Tartalom