Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-24 / 120. szám

2 "T/fiVfnp 1973. MÄJUS 34., SZERDA FÓKUSZ Brandt Ausztriában Willy Brandt vendéglátójá­val, Bruno Kreiskyvel. A KARLSRUHEI SZÖ­VETSÉGI Alkotmánybí­róság 1. számú tanácsa pünkösdhétfőn meghiúsítot­ta a keleti szerződések ellen indított utolsó kalózakciót is. , így nem volt akadálya, hogy „ Heinemann, a Német Szövet­ségi Köztársaság elnöke ked­den aláírja a Szovjetunió és az NSZK, valamint a Lengyel ; Népköztársaság és aiz NSZK, többszörösen jóváhagyott szer­ződéseit. Heinemann aláírása- megnyitja az utat a ratifiká­ciós eljárás utolsó szakasza, a ratifikációs okmányok kölcsö­nös kicserélése előtt A SZOBÁN FORGO AK­CIÓT egy Amerikában élő német származású polgár in­dította el. Keresetének indo­kolásában előadta: a szerző­dések révén sérelmet szenved az öröklés alkotmányában ■ biztosított joga, s ő már nem .juthat olyan vagyontárgyak ­- hoz, amelyek az egykori Ke 1 et - P Oroszország területén : lelhetők fel, noha ezek „jog szerint megilletnék”. A kere­set benyújtója kérte aiz al- * kotmánybíróságtól, hogy akai­< dályozza meg a szerződések államfői szentesítését. A bí­róság bonyolult jogi érvelés­< sei ugyan, die elutasította a keresetet. TEGNAP BRANDT KAN­CELLÁR — háta mögött e . kisstílű kellemetlenkedéssel és Barzel ellenzéki vezér ama buzdításával, hogy mondjon le — Ausztriába indult, hogy háromnapos látogatást tegyen szocialistapárti kancellár- kollégájánál, Bruno Kreisky- nél. Bonni vélemények sze­rint a két kormányfő első- , sorban Nyugat-Európa jövő­jéről, a kelet—nyugati eny­hülésről, az európai biztonsá­gi értekezlet perspektíváiról tárgyal majd. Kreisky tájé­koztatja Brandtot Nixonnal folytatott salzburgi tárgyalá­sairól, s emellett kifejti, hogy Ausztria mint semleges or­szág, s mint vendéglátója az általános enyhülést célzó ta­lálkozóknak — például a SALT-nak —, miként véleke­dik a biztonsági és együttmű­ködési értekezletről. Szóba kerül a két vezető között a Közös Piac ügye is, Ausztriá­nak azzal a törekvésével kap­csolatban, hogy szabadkeres- kedelmi megállapodásokat ; magában foglaló „különleges viszonyt” alakítson ki az EGK-val, amelynek semleges­sége folytán, teljes jogú tagja nem lehet. Az NSZK e tekin­tetben — mint Brandt a Die Presse című osztrák lapnak kijelentette — „segítőkész szomszéd” kíván lenni. A SZOBÁN FORGO PRES- SE-INTERJÜBAN Brandt ar­ra is célozgatott, hogy az NSZK Bécset is el tudja kép­zelni az európai értekezlet „osztott” színhelyeként. Nem tartja kizártnak, hogy a biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet, ha „valamely északi fővárosban” már megkezdő­dött, „a kontinens egy má­sik városában folytassa mun­káját”. Kreisky azonban azt hirdeti, hogy Ausztria „nem kíván versenyre kelni Hel­sinkivel”. AMI A BRANDT—KREIS­KY TALÁLKOZÓ biztonsági témakörének egy másik feje­ztét illeti, Brandt „óvatos­nak és tartózkodónak” mon- lotta magát Bécsnek azzal az íliképzelésével szemben, hogy az európai biztonsági értekez­let napirendjére esetleg a közel-keleti válság ügyét is vegyék fiel. SAN JÓSÉ A védelem tanúi A kaliforniai San Jóséban, Angela Davis perében hétfőn a védelem kezdte meg tanúi­nak felvonultatását. A tanúk már az első napon kereken megcáfolták a vád tanúinak több állítását. Először Susan Castro, egy középkorú fehér asszony mon­dotta el, hogy Angela Davis 1970. augusz­tus 5-én délben nem George Jacksonnál járt a börtönben, ahogy azt néhány, a vád által felvonultatott börtönőr vallot­ta, hanem vele együtt ebédelt egy közös barátjuknál. Utána pedig szintén együtt mentek San Franciscóba, és találkoz­tak Jonathan Jacksonnal. Castro asszony, a Soledad testvérek védelmére alakult bizottság alapítója azt is el­mondotta, hogy a bizottság irodájának védelmére fegyve­reket szereztek be. I Egy másik tanú, Valerie Mitchell — fiatal néger lány, j abban az időben Angela Davis szobatársa — arról vallott, hogy kerülhettek a fegyverek George Jackson öccsének bir­tokába, aki azután a balul ki­ütött túszfogási akciót végre­hajtotta a San Kafael-i bíró­ságon. A tanú elmondotta, hogy a puskákat egy szűk fa­liszekrényben tartották. Jo­nathan Jackson augusztus el­sején felkereste őt a közös szo­bában, és akkor távozott, ami­kor ő már nem volt odahaza. Angélával egy hét múlva vették észre, hogy a szek­rényből néhány fegyver eltűnt. Juanita Wheeler fiatal né­ger lány azt vallotta, hogy a túszfogási akció napján An­gela nála tartózkodott, és ő maga vitte ki autón a San Franciscó-i repülőtérre. A volt Kslet-Pakisztán már Bhuttónak is Bangla Besh Ismét határincidensekről, fegyveres összetűzésekről ér­keztek hírek Csandigabból, az indiai Pandzsab állam fővá­rosából. Nyugtalanító, hogy az indiai—pakisztáni határon megint növekedett a feszült­ség, mégis remélhető, hogy ez átmeneti jellegű. Ami Indiát illeti ebben az ügyben: nincs ok különö­sebb izgalomra. India politi­kája világos: belső nehézsé­geit kívánja megoldani (a munkanélküliség és a nélkü­lözések felszámolása a hatal­mas országban), és békében kíván élni szomszédaival. A figyelem tehát főként Pakisz­tánra irányul, hiszen a de­cemberi háború is a pakisz­táni politika hibáinak és bű­neinek számláját terheli. Csakhogy azóta itt is vál­tozott a helyzet. Ügy tűnik: Bhutto mindent elkövet, hogy egyfelől az oly régóta esedé­kes szociális és gazdasági, kulturális és politikai refor­moknak legalábbis egy részét megvalósítsa, másfelől, hogy a „héjákat”, a háborús pár­tiakat lecsillapítsa és elszi­getelje. Legutóbb a világhírű olasz újságírónőnek, Oriana Fallacinak adott interjújá­ban maga is Bangla Desh- nek, tehát nevén nevezte a volt Kelet-Pakisztánt, elis­merte a realitásokat és a tá­voli jövőt illetően nem a te­rület újbóli meghódításának képét vetítette fel, hanem konföderációt a két függet­len állam, Pakisztán és a Bangla Desh között. Persze, ha a volt Kelet- Pakisztánnal szemben meg­változott is Bhutto maga­tartása, még mindig tarthat­ja a konfrontációt Indiával szemben. Ám van rá remény, hogy erre sem kerül sor. Sok­kal inkább egy Indira Gandhi és Bhutto közötti csúcstalál­kozó van most napirenden. S ha ez létrejön, remélhetőleg jelentősen hozzájárul majd a szubkontinens feszültségének enyhítéséhez. CSAK RÖVIDEN Az ATLANTI-ÖCEANON gyakorlatozó egyik szovjet ha- dihajóraj kedden ötnapos hi­vatalos baráti látogatásra Sze­negálba érkezett. A főváros la­kossága a kikötőben meleg fo­gadtatásban részesítette a szovjet tengerészeket. A TOKIÖI KÜLÜGYMI­NISZTÉRIUM keddi bejelen­tése szerint elhalasztották Ni- colae Ceausescu román ál­lamfőnek a jövő hónap ele­jére tervezett japáni látogatá­sát , a jugoszláv Állam- elnökség keddi ülésén megvitatta a Joszip Broz Tito köztársasági elnök szovjet­unióbeli közeli látogatásával összefüggő kérdéseket. Fél óra Colombóban Május 22-én hivatalosan köztársasággá nyilvánították Cey­lont. Az ország új neve: Sri Lanka Köztársaság. Bandaranaike egykori miniszterelnök már 1965-ben tudtára adta a Brit Nem­zetközösség tagállamainak: Ceylon elhatározott szándéka a köz- társasági államforma megteremtése. Ennek gyakorlati valóra- váltása azonban az egykori miniszterelnök özvegyének, a je­lenlegi miniszterelnöknek, Szirimavo Bandaranaike asszony­nak jutott osztályrészül. Az 1970-es parlamenti választásokon győzelmet aratott Egyesült Front, amelyben Bandaranaike asszony Sri Lanka Szabadság Pártja mellett a Lanka Sama Samaja Párt és a Ceyloni Kom­munista Párt foglalt helyet, felhatalmazást kért és kapott a választóktól arra, hogy az új parlament egyszersmind alkot- mányozó nemzetgyűlésként is működjék, és előkészítse az or­szág új alkotmányát. Az új köztársasági alkotmány célja, hogy valóraváltsa a szocialista demokráciát, és az összes állam­polgár számára biztosítsa az alapvető szabadságjogokat. A május 22-én életbe lépett alkotmány szerint Sri Lanka Köztársaság egységes állam, egykamarás parlamenttel, mint ■a népszuverenitás legfőbb letéteményesével. A köztársaság első miniszterelnöke Szirimavo Bandaranaike asszony, aki a hiva­talos eskütétel után javaslatot tett a köztársaság elnökének személyére. Az elnök kezében összpontosul a végrehajtó ha­talom, a hadsereg irányítása, és a jövőben ő nevezi ki az ország miniszterelnökét. Sri Lanka Köztársaság hivatalos nyelve a szinhala, s központi vallása a buddhizmus. A köztársaság továbbra is tagja marad a Brit Nemzetközösségnek. Gazdaságpolitikájában elsősorban a mezőgazdaság és az idegenforgalom fejlesztésére törekszik. Emellett gondot fordít az ipar fejlesztésére, mindenekelőtt az­zal a céllal, hogy minél több embernek biztosítson munkaal­kalmat. M. Ozerov, a moszkvai Pravda colombói tudósítója a lap ked­di számában megállapítja: „A köztársaság kikiáltásának ce­remóniája mindössze fél óráig tartott, de Ceylon népe évszáza­dokon át küzdött e nap elérkezéséért.” A felszabadító erők páncélos egységei áttörték An Loc védelmi vonalait A felszabadító erők fokoz­zák dél-vietnami offenzíváju- kat — jelenti az AFP saigoni tudósítója. Hangoztatja, hogy a népi erők Dél-Vietnam há­rom legjelentősebb hadszínte­rén az elmúlt 24 órában az összpontosított támadások so­rozatát hajtották végre Hűé, Kontum — Pleiku és An Loc térségében. Hűé térségében el­ső ízben vetettek be szovjet gyártmányú rakétákat. An Loc környékén a felsza­badító erők páncélos egységei kedd reggel áttörték a kor­mánycsapatok védelmi vona­lait. A harcok jelenleg is foly­tatódnak. Saigoni amerikai források­ból kedden terjedt el a hír, hogy az amerikai vadászbom­bázók az elmúlt három nap során majdnem ezer bevetés­ben lőtték és bombázták a VDK különböző pontjait, főleg Hanoi körzetét, s e körzetben leromboltak egy fontos vil­208 oldalas Tory-kudarc R Rhodesia lakosságának há­romnegyedét képezik a feke­ték, az őslakosok, akiknek po­litikai (és társadalmi és álta­lában emberi) egyenjogúsítá­sára a négereket alsóbbrendű lényeknek tartó Ian Smith ve­zette fehér telepes kormány még fokozatosan sem volt haj­landó. Ezért — hogy olvasóink emlékezetébe idézzük az el­múlt évtizedben történteket — nem fogadták el a britek ál­tal javasolt új alkotmányt, ha­nem egyoldalúan, London jó­váhagyása nélkül kikiáltották a köztársaságot, a brit koroná­tól való elszakadást, Rhodesia függetlenségét. Ez még a munkáspárti kor­mány idején történt. Wilson akkori miniszterelnök kétszer is tárgyalt Smith-szel, de ered­ménytelenül. A két ország közt maradt az ellenséges viszony, Rhodesia pedig tovább haladt — már majdnem dél-afrikai méreteket öltve — az apar­theid útján. Végül is tavaly a konzerva­tív kormánynak sikerült a megegyezés. Sir Alec Douglas Home angol külügyminiszter diadalmasan fért visszá Salis- buryből, mondván: itt a komp­romisszum, a dolgok rendbe jönnek. Ismertették is az új angol—rhodesiai megállapodás tervezetét, amelyből első lá­tásra kiolvasható: Smithék semmi lényeges engedményt nem tettek, voltaképpen Lon­don elárulta a rhodesiai feke­téket. Volt egy — akkor nem jelentősnek hitt — pont, amely kimondta: mielőtt a megálla­podás érvénybe lép, angol bi­zottság utazik Rhodesiába, hogy meghallgassa a fekete bőrű lakosság véleményét a szerződésről. Meglehetősen el­fogult, Smith-párti s a feke­tékkel nem rokonszenvező bi­zottságot nevezett ki Heath miniszterelnök, Lord Pearce vezetésével. Azt hitték: sima ügy lesz ez, Smith-ék úgyis csak a „jan :sárjaik” közelébe engedik Pearce-éket, a bizott­ság a feketék közül a fejbó­lintó jánosokkal beszél majd. S meglepetés történt: óriási méretű tömegtüntetések rob­bantak ki szerte Rhodesiában a megállapodás eilen. Smithék nem tudták meghamisítani a fekete-közvéleményt. Kedd délután végre nyilvá­nosságra hozták a Pearce-bi- zottság jelentését: „Rhodesia fekete bőrű lakossága túlnyo­mó többséggel elutasította Anglia és a fehér gyarmat ki­egyezésének feltételeit” — ez a 208 oldalas jelentés lényege. „Véleményünk szerint az egész rhodesiai nép nem te­kinti a javaslatokat a függet­lenség elfogadható alapjának" — így a jelentés. Marad tehát — mert a ke­mény Smith nem fog változ­tatni politikáján — az egyol­dalú függetlenség, amely egyenlő a konzervatív brit kor­mány kudarcával. SZAKCSOPORTOK SZINT­JÉN folytatták kedden Helsin­kiben a szovjet—amerikai tár­gyalásokat a hadászati fegy­verrendszerek korlátozásáról. lanyerőművet is. Megfigyelők­szerint a fokozott bombázások időszakának kezdete óta ez az első eset, hogy ilyen jellegű célpontot támadtak az ameri­kai repülők. A VDK és a DIFK párizsi tárgyalóküldöttsége kedden is­mét jegyzékben szólította fel az Egyesült Államok és a sai­goni rezsim küldöttségét, hogy hagyjanak fel a Vietnam-kon- ferencia bojkottálásával, és csütörtökön vegyenek részt az értekezlet soron következő százötvenedik ülésén. Mindkét jegyzék felszólítja az Egyesült Államokat, hogy szüntesse be a VDK bombázását és tengeri blokádját. Nguyen Thi Binh asszony, a DIFK külügyminisztere hét-: főn a UPI párizsi tudósítójá­nak adott exkluzív nyilatkoza­tában kijelentette, hogy Nixon semmiféle moszkvai manőver-: rel nem tud véget vetni a viet-: nami háborúnak, mert a béke felé vezető út a párizsi tár- gyalóasztailtól vezet. „Semmi-: féle próbálkozás, hogy elszige­teljenek minket barátainktól, a szocialista és más népektől, nem sikerülhet ... A háború nem oldódik meg sem Moszk­vában, sem másutt. Csak itt oldható meg Párizsban ” Waldheim útitervei Jól értesült ENSZ-körök szerint Kurt Waldheim ENSZ- főtitkár június 12-én Rabatban részt vesz az Afrikai Egység­szervezet csúcsértekezletének megnyitásán. A főtitkár jú­nius 5-én Stockholmban jelen lesz az ENSZ égisze alatt ren­dezendő környezetvédelmi ér­tekezlet megnyitó ülésén is, Waldheim júniusban látoga­tást tesz Ciprus szigetén, tpajd Ankarába és Athénbe uta­zik, hogy elősegítse a ciprusi görög és török közösség pár­beszédének megkezdését. Márványátültetés ? „Márványátültetéssel” pró­bálnak segíteni az összezúzott Pietán, s remélik, hogy tel­jes sikerrel. A vatikáni szak­értőknek — írja a VPI — im­már a legcsekélyebb kéte­lyük sincs afelől, hogy az „új Pieta” a megszólalásig ha­sonlít majd arra, amelyet az őrült merénylő kőfejtőkala­páccsal súlyosan megrongált. Hétfőn este a Vatikánvá- rosban ülést tartott a Szent­szék történelmi emlékeinél$ és műkincseinek védelmére alakult bizottság. Eldöntőt-: ték, hogy a Piéta restaurál dója még e héten megkezdő- dik, továbbá, hogy Miche-. langelo megrongált remekét a helyreállítás után nem viszik el a Szent Péter bazilikából, Ugyanabban a kápolnában áll majd, mint eddig, de a ká­polnát lezárják a közönség elől. A tudósító visszatekint a sziget négy és fél évszázados gyar­mati elnyomására, amelynek a lakosság szívós szabadságharca vetett véget. Nagy-Britannia 1948-ban kénytelen volt megadni a függetlenséget az országnak, ezt azonban oly módpn tette, hogy a szigetországban megmaradjanak a brit pozíciók: a Cey­lonra rákényszerített alkotmány értelmében az ország angol domínium maradt. Köztársasággá válva Ceylon teljesen végzett a gyarmati múlttal — állapítja meg Ozerov. — Az új alkotmány biztosítja a politikai függetlenséget, és ez megteremti az alapot a nem­zetgazdaság fejlesztéséhez, a kulturális fellendüléshez, a tár­sadalmi haladáshoz. A köztársaság kikiáltása az Egyesült Front választási győzelmé­nek második évfordulóján történt. A haladó pártok egyesült frontja, amelyben a kommunisták is részt vesznek, sőt, Pieter Keuneman, a kommunista párt főtitkára a kormányban is helyet foglal (ő a lakásépítésügyi miniszter), gazdasági és szo­ciális reformokra törekszik. A kormány teljesítette a választóknak tett ígéretét, hogy meg­szilárdítja az ország függetlenségét. A kormánykoalíció a leg­nagyobb figyelmet a termelés növelésére fordítja, mindenek­előtt az állami szektorban. Az utóbbi hónapokban államosítot­tak egész sor magán részvénytársaságot és magántulajdonban levő ültetvényt. Kidolgoztak egy földreformtörvényt, amelyet május 18-án terjesztettek megvitatás végett a parlament elé. A törvényjavaslat 50 arce-ban állapítja meg a földtulajdon felső határát, s előirányozza, hogy az ezen felül magántulaj­donban levő művelhető földterületeket a parasztok között osszák szét. E konstruktív 'ntézkedés'k a nagytőke érdekeit képviselő jobb­oldali erők éles ellenállásába ütköznek. Ez nyilvánult meg a szélsőséges elemek által tavaly áprilisban megszervezett fegy­veres lázadásában, az Egyesült Front aláaknázását célzó kísér­letekben, az új alkotmány elleni támadásokban. A kormánykoalíció tehát nehéz feltételek között végzi mun­káját, számos feladatot kell még megoldania. De a további előrelépések feltételei adottak. A. B. T. Deoclecio de Campos pro­fesszor, a Vatikán múzeu­mainak és restaurációs mű­helyének vezetője hétfőn ki­jelentette, hogy technikusok egy csoportja részletes jelen­tést készít a szobor sérülésé­nek mértékéről, mégpedig oly módon, hogy a legkisebb föl­lelt márványszemcsét is ka­talógusba veszik. De Campos derűlátóan vélekedik a res­taurációs munka esélyeiről, mivel a vatikáni laborató­rium már sikeresen oldott meg hasonló feladatokat. Akárcsak más szakértők­nek, Camposnak is az a véle­ménye, hogy Mária bal sze­mét lesz a legnehezebb ere­deti formájában reprodukál­ni. A kalapács szétzúzta a szemhéjat és megsértette a szemgolyót, megfosztva így a pillantást a bánat és a gyengédség finom, egyedi ki­fejezésétől. Óriási szerencse, hogy 1964- ben, amikor átszállították a New York-i nemzetközi vá­sárra, műanyag lenyomatot ké­szítettek a Pietáról. A szo­bor e pontos mása igen nagy segítsége lesz a restaurátorok­nak. Francesco Messina szob­rász szerint elképzelhető,, hogy a szobor talapzatából kiope­rálnak egy darab márványt, a szem helyére applikálják és újraformálják. Ez volna a „márványátültetés”. Messina úgy vélekedik, hogy tökéletes munkát végezhetnek ... A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom