Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-24 / 120. szám

1973. MÄJUS 24., SZERDA PEST MEGYEI K^£Sr9m> FORUM Válasz gazdaságpolitikai kérdésekre KGST integrációs program — A gyermekruhák ára A kisgyermekes anyák gondja , • ,A teievizio május 3-i népgazdasági fórumához intézett kerdesek egy részére — mint ismeretes — az adásidőben nem v ölt mod válaszolni. Szerkesztőségünk vállalta, hogy a me­gyéből erkezett, vagy Pest megyével kapcsolatos kérdésekre választ kér az illetékesektől. Most a válaszok harmadik részét adjuk közre az alábbiakban. H. Pál Tamás, gyáll lakos kérdései: Hol tart a KGST in­tegrációs programjának meg­valósítása és milyen intézke­dések várhatók a közeljövő­ben? Válaszadó: dr. Pálfal István, a Nemzetközi Gazdasági Kap­csolatok Titkárságának osztály- vezetője: — Az integrációs program 15—20 éves távlatra tartal­mazza az együttműködés fej­lesztésének legfontosabb fel­adatait. Megvalósítása tulaj­donképpen már a program hi­vatalos elfogadása, az 1971. júliusi XXV. ülésszak előtt megkezdődött. Már a XXIV. (Varsó, 1970 május) ülésszakon intézkedéseket fogadtak el a hitelezési rendszer továbbfej­lesztésére, és megalapították a hosszú távra szóló közös ér­dekű célkitűzések megvalósí­tását elősegítő Nemzetközi Be­ruházási Bankot, — A program elfogadása óta valamennyi KGST-szerv- ben előre meghatározott ütem­terv alapján dolgoznak. Az el­telt egy év természetesen rö­vid ahhoz, hogy a program megvalósításának helyzetét ma „látványos” intézkedések so­rozatával jelemezhetnénk, pusztán arra volt elegendő, hogy az együttműködés leg­fontosabb területein konkreti­záljuk a feladatokat, és meg­teremtsük a hosszú távra szóló munkák szervezeti kereteit. A legfontosabb tudományos-mű­szaki kérdések együttes kuta­tásának összehangolására pél­dául több mint 20 koordiná­ciós központot hoztak létre. E programmal kapcsolatban több nagy jelentőségű együttműkö­dési egyezmény került már aláírásra. Ezek közül csak a programvezérlésű szerszámgé­pek tervezésére és gyártására vonatkozó egyezményt említe­ném, valamint több olyan egyezményt, amelyek a konté­nerprogram megvalósításával kapcsolatosak. Számos intéz­kedés és egyezmény jelenleg a kidolgozás stádiumában van, és ezek a munkák tervszerűen, az integrációprogramban meg­határozott ütemben haladnak. Többen kérdezik: Hogyan alakult a gyermekruházati cik­kek ára az elmúlt négy évben? Csurgai Dezsőné dr. az Or­szágos Anyag- és Arhivatal munkatársa erre a kérdésre a következőket válaszolta: — A gyermekruházati cik­Lesz-e fordulat a szőlőtermesztésben? Beszélgetés dr. Csepregi Pállal, a Kertészeti Egyetem docensével Szőlőkultúránk eredetét a történelem régmúlt századai­ban kell keresni: kelták, ró­maiak, avarok, szlávok vetet­ték meg a szőlőművelés alap­jait itt a Kárpát-medencében, magyar parasztosok szorgalma és hozzáértése már a tűnt szá­zadokban is világra szóló hír­nevet szerzett borainknak. Ez a hírnév ma jobb, mint bármi­kor. S most vegyük le a rózsa­szín szemüveget, hogy mást is lássunk! Szőlőtermelésünk vál­sággal küzd, rohamosan csök­ken a szőlőterület. Nem a hí­res, történelmi borvidékeink­ről érkeznek a vészjelek — ezek az ország évi 4—5,5 mil­lió hektoliteres bortermésének kisebb részét adják —, hanem az olcsó, mégis jó minőségű borokat termő országrészekből, elsősorban a homokvidékről, amely megyénkben is jócskán terpeszkedik. Megoldás? A kivezető út? Kisebb területről azonos hozamot Adjuk át a szót dr. Csepre­gi Pálnak, a kertészeti egye­tem tanszékvezető-helyettes docensének, aki — mint la­punkban is jeleztük — az in­tenzív szőlőtermesztés kérdé­seiről ma tart előadást a me­zőgazdasági és élelmiszeripari tanulók III. országos találkozó­ján. — Hogyan értékeli a szőlő- termelés helyzetét, milyen esé­lyei vannak egy kedvező for­dulatnak? — A szőlővel beültetett te­rület a tervezettnél nagyobb mértékben csökken — pusztul, elöregszik —, ugyanakkor az átlagtermés növekedése elma­rad a kívánt mértéktől. A gaz­daságok — különösen a ho­mokvidékiek — pénzügyi gon­dokkal küszködnek. Mivel rá­fizetnek a szőlőtermesztésre, csökkentik a termelési költsé­geket, ezáltal még kisebb ter­mést várhatnak, egyedül a rá­fizetés növekszik folyamato­san. Közismert, hogy a társa­dalmi viszonyok megváltozása a mezőgazdaságban is a spe­cializálódó nagyüzemi rend­szer kialakulását hozta magá­val. Erdei Ferenc egyik mun­kájában az intenzív vagy bel­terjes gazdálkodás gyors fejlő­désének három lényeges okát említi. A termelőerők fantasz­tikus mértékben fejlődnek, ám ezzel párhuzamosan csökken a kézi munkaerő. A termékek iránt nő a hazai és külföldi kereslet, és végül, a legtöbb or­szágban jelentősen csökken a földterület. Magyarán: sokkal kevesebb területen kell meg­termelni a korábbi termék- mennyiséget. Ez a jellemző az intenzív nagyüzemi szőlőter­mesztésre is. Az intenzív nagy­üzemi gazdálkodás megterem­tése azonban komoly anyagi ráfordítást követel: saját erő­ből és állami támogatásból egyaránt. Elkerülni a korábbi hibákat — Milyen tényezők alapoz­zák meg a korszerű, intenzív gazdálkodást a szőlőtermesz­tésben? — Mivel a ráfordítás és a hozamemelés között állandó versenyfutás tapasztalható, létkérdés, hogy a hozamok nö­vekedjenek, hiszen a költségek alig csökkenthetők. A munka­erő — anyag és eszköz — to­vább drágul. A szőlő környe­zetigényes és technológiaigé­nyes növény. Az intenzív ter­melés pedig nem képzelhető el megfelelő technikai és termé­szeti feltételek nélkül. Hogy csak a lényegesebbeket említ­sem: elengedhetetlen feltétel a viszonylag optimális termőhe­lyek megválasztása, az inten­zív tápanyag-gazdálkodás, 'a nagy termőképességű tőkefor­mák kialakítása. — Hogyan valósult ez meg a gyakorlatban? — Az ország összes szőlőte­rületének körülbelül 25—30 százaléka, azaz mintegy 70—80 hektár a nagyüzemi, teíhát géppel művelhető szőlő. Eze­ket az ültetvényeket zömmel a második ötéves tervben te­lepítették, s az eltelt tízegyné­hány esztendő alatt gazdag ta­pasztalatokat nyújtottak a ter­melőknek. A következő évek­ben vagy évtizedekben nyil­ván elkerüljük majd a koráb­bi hibákat, az új telepítéseket megelőzően összevetjük a nagyüzemi termesztés követel­ményeit, a helyi adottságok nyújtotta lehetőségekkel. A biológiai körülmények rend­szeres elemzésével növelni tudjuk a beruházások és a termelési ráfordítás hatékony­ságát. Gazdaságos szőlőter­mesztésről tulajdonképpen ak­kor beszélhetünk, ha a hozam kataszteri holdanként eléri a 30 mázsát. Korábban ez a ha­tárérték 20—25 mázsa között állt, tíz év múlva pedig — s ennek megállapításához nem kell különösebb jóstehetség — legalább 40 mázsa lesz. A ki­vezető út tehát a nagy termés­hozam elégésén keresztül, s ez­által az önköltség csökkenté­sén át vezet. Persze, ez nem könnyű, mert amíg a búzater­mesztést ma már 100 százalé­kosan lehet gépesíteni, addig a szőlőben bőven akad a jö­vőben is kétkezi munka; s amíg a búzának, ha árt is a fagy, de nem sínyli meg kü­lönösebben, addig a szőlő évi termését teljesen tönkreteheti. — Tehát az időjárás szerepe változatlanul nagy ... — Igen, az intenzív szőlőter­mesztés egyik legfontosabb té­nyezője éppen az időjárás. Év­ről évre figyelemmel kísértem a téli-tavaszi fagyok gyakori­ságát, a szüreti időjárást. Fej- jegyzéseimből kiderült, hogy az utóbbi tizenhárom évben bét év időjárása kisebb-na­gyobb fagykárt tett a szőlőben. Pest megyében o legkockázatosabb A károsodásról nem kell bő­vebben szólni, csupán annyit jegyeznék meg, hogy az idő­járási szélsőségek a nagyüze­mi szőlőültetvényeket jobban veszélyeztetik, mint a kispa­raszti gazdaságokat. Sajnos, a legrosszabb helyzet a homok­vidéken alakult ki. Pest megye például ebben a tekintetben az ország legmostohább területe. Az intenzív gazdálkodás itt a legkockázatosabb. — Pest megyében tehát to­vább pusztul majd a szőlő? — Igaz ugyan, hogy a kor­szerű, intenzív termesztésre kevéssé alkalmasak a megye eléggé fagyveszélyes homokte­rületei, de nehéz körülmények között is akadnak gazdaságok, ahol szaktudással, hozzáértés­sel, példás gazdálkodással igyekeznek ellensúlyozni az időjárást. Ahol az intenzív gazdálkodás szabályait meg­tartják, általában elfogadható eredményeket érnek el, per- sze, nem csekély kockázattal. Ezért itt tulajdonképpen, ha a homokon elejét vélhetnék a téli fagykárnak, óriásit lép­nénk előbbre. Üj, fagytűrő szőlőfajták előállításával töb­bek között itt. a Kertészeti Egyetem növénytermesztési tanszékén is foglalkoznak. Hasznos kísérletek ezek, hi­szen a homok rendkívül köny- nyen művelhető, tápanyaggal könnyen feltölthető, esős idő­ben sem süpped el benne a gép tehát sok jó tulajdonsága van a homoki szőlőnek. Bíz­zunk tehát a jövőben, a kuta­tók kísérletező kedvében: s talán nem is a távoli években új. a természettel dacoló sző­lőfajták népesíthetik be Pest megye homokvidékeit is. Apor Zoltán kék ára az 1968. január 1-i fo­gyasztói árkiegyeniítés hatásá­ra 1967-hez képest 2—4 szá­zalékkal csökkent, s ugyanak­kor e termékek mintegy egy­negyede került maximait ár­formába, a többi cikk zömé­ben a hatóságilag korlátozott árformába tartozik. 1969. má­jus 2-án új ár- és forgalmiadó­intézkedések léptek életbe, amelyek — főként a szinteti­kus termékek forgalmi adójá­nak csökkentése következté­ben — összességükben ugyan­csak árcsökkenést eredmé­nyeztek. A gyermekruházati cikkek széles körénél számot­tevő az árkiegészítés (dotáció), így például a csecsemőruhá- zatnál 58—100, felső konfek­ciótermékeknél 5—15, az úttö­rőruházatnál 40—45, egyes fel­ső konfekciótermékeknél 5— 15, a gyermek- és bébicipők egy részénél 10—83 százalékos. Ugyanakkor az 1969-es ár- és forgalmiadó-intézkedések (amellett hogy leszállították jó néhány termék árát: például egyes fiú alsóruházati cikkek ára 28 százalékkal csökkent); a lányka alsóruházatban (fő­leg a bakfisáruknál) 4—66 szá­zalékos áremelkedést okoztak. A konfekcionált felsőruházati cikkek árszintje is számotte­vően módosult, ennek hatása a 30 százalékos árcsökkenéstől a 42 százalékos áremelkedésig terjedt. A kötöttáruk árszint- je — főleg a szintetikus ter­mékek forgalmi adójának csökkenése miatt — egyenle­gében 4 százalékkal csökkent, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem találhatók olyan cikkek, amelyeknek az ára emelkedett. A lábbeli ára ősz- szességében 2 százalékkal csökkent. Némi ármozgást az is okozott, hogy 1969-ben né­hány konfekcióipari terméket maximáltbói hatóságilag kor­látozott (tehát viszonylag sza­badabb) árformába soroltak át. A szabad ár a gyermekru­házati termékeknél — a felső­konfekciót kivéve — ritkán fordul elő. Az áruk zöme a hatóságilag korlátozott árfor­mába tartozik, ahol az úgyne­vezett számított ártól maxi­mum 10 százalékkal lehet el­térni. A gyermekruházatot általá­ban érintő más hatósági árin­tézkedés eddig nem történt. A statisztika mégis azt mutatja, hogy a konfekcionált gyermek felsőruházat árszintje 1967— 70 között tíz, a gyermek utcai cipőké három százalékkal emelkedett. Ennek — az em­lítetteken kívül — oka, hogy a termékek kínálatának szerke­zete eltolódott a korszerűbb, divatosabb, drágább alap­anyagú termékek irányába, nőtt a felhasznált — a hazai­nál drágább — importanyagok aránya. Nádasi Lajos, Szigetszentmik- lósról kérdezte: A három éven felüli kisgyermek esetében miért csak illetmény nélküli szabadsággal lehet beteg gyer­meket ápolni? Dr. Irka Ferenc, a SZOT Tár­sadalombiztosítási Főigazgató­ság Betegségbiztosítási Főosz­tályának vezetője válaszol: — Néhány évvel ezelőtt a gyermek egyéves koráig kap­tak az anyák gyermekápolási táppénzt. Később ezt kitér jesztették a kétéves kor be­töltéséig, évi 60 nap táppénz igénybevételével. Sok helyen felvetették már, hogy az álta­lános iskoláig sok fertőző be­tegség veszélyezteti a kisgyer­mekeket, és jogos lenne a táp­pénzes ápolás kiterjesztése legalább a gyermek 5—6 éves koráig. — Jelenleg érdemben fog­lalkozunk ezzel a kérdéssel. Indoklásunkban a többi kö­zött elmondjuk, hogy ma az anyák fizetett szabadságának tartalma és célja megváltozik, és anyagilag is hátrányos helyzetbe kerülnek. Javasol­tuk. hogy az iskolás kor kez­déséig az anya évente megha­tározott ideig táppénz folyósí­tása mellett ápolhassa beteg gyermekeit. A társadalombiz­tosítási jogszabályok módosí­tásával egyidejűleg, reméljük, mielőbb, a dolgozó anyáknak ez a problémája is megoldó­dik. Utószó az idei nyereségrészesedés-fizeteshez TÉNYEK ÉS VÉLEMÉNYEK f Irta: Buda István munkaügyi miniszterhelyettes A VÁLLALATOK március ban és áprilisban fizették k az elmúlt év gazdálkodás: eredményei után járó év vég részesedést. Az egyes embe: óhatatlanul a saját fizetési bo rítékja alapján ítéli meg vál lalatának eredményeit. Emiat a vélemények rendkívül élté rőek, hiszen voltak, akik nen kaptak részesedést, nem égj helyen viszont kéthónapi fi­zetésnek megfelelő részesedés is fizettek. E cikk célja az átlagszámai tükrében megvilágítani, hog\ a szélsőséges vélemények kő zül melyik jellemzi legjobbal a tényleges helyzetet. Ennél megítélése három olyan foga­lom tisztázását igényli, ame­lyek nem mindegyike fordu elő a köznapi nyelvhasználat ban. A bruttó részesedési alap vagy másképpen részesedés: nyereségrész a vállalati nye­reségnek az a része, amely sze­mélyi jövedelmekre fordítha­tó (a másik része a fejlesztés: nyereségrész). Ez azonban köz­vetlenül még nem fordíthat személyi jövedelmekre. A nettó részesedési alap s bruttó részesedési alapból kép­ződik úgy, hogy abból befize­tik a költségvetést megilleti adót, továbbá a bérszínvonal­emelés hozzájárulását. (It: most attól eltekintünk, hogj amennyiben a vállalatnak elő­ző évről van részesedésialap- maradványa, azt hozzáadhatja a nettó részesedési alaphoz, s amennyiben tartalékol a kö­vetkező évre, azt levonhatja a nettó részesedési alapból.) A nettó részesedési alap mértéke tehát nemcsak a nyereség nagyságától függ, hanem c béremelés mértékétől is. Mi­nél nagyobb mértékű béreme­lés történik egy-egy vállalat­nál, annál többet tesz ki a bérfejlesztési hozzájárulás, amelyet a bruttó részesedési alapból kell kifizetni. HATÉKONYAN DOLGO- ZÖ VÁLLALATNÁL a jelen­legi szabályozás mellett vi­szonylag jelentős béremelés után is viszonylag kicsi bér- fejlesztési hozzájárulást kell fizetni, viszont rosszul dolgozó vállalatnál kismértékű bér­emelés is komolyan terheli a bruttó részesedési alapot. Az év végi részesedés lénye­gében a nettó részesedési alap­nak az a része, amelyet nem használtak fel év közben pré­miumokra, jutalmakra s szo­ciális juttatásokra (pl. étkezé­si hozzájárulás, segély stb.). A nettó részesedési alap 1971-ben a legtöbb ágazatban számottevőéin nőtt. A KGM gépiparában például 1970-ben az évi teljes bérösszeg mint­egy 6 százalékával volt egyen­lő a nettó részesedési alap, ugyanez az arány 1971-ben 8,6 százalékra emelkedett. Hason­lóan több más ágazatban is növekedett a nettó részesedé­si alap. Volt, p>ersze, ahol csök­kent. így például a szövetke­zeti ip>arban. Ennek okára még visszatérünk. A nettó részesedési alap felhasználásának módját a vállalatok kollektív szerződé­seikben szabályozták. Amikor a dolgozók számba veszik az év végi részesedésüket, figye­lembe kell venni azt is, hogy mennyi volt a vállalatnál a béremelkedés, mennyit fordí­tottak szociális juttatásokra, évközi jutalmazásokra, mert ezek az év végén kifizethető részesedési alapot csökkentik. Márp>edig a statisztikai számok azt mutatják, hogy a vállala­tok 1971-ben megnövelték pél­dául a lakásépítési támoga­tást, étkeztetéshez való hozzá­járulást és egyéb szociális jut­tatásokat is. Növelték a válla­latok az évközi kifizetéseket is. A vállalatok többsége a nettó részesedési alapnak mintegy 20—40 százalékát év közben fizette ki, prémiu­mokra és jutalmakra. Ez az arány magasabb, mint a meg­előző évben volt, és ez helye­selhető. A jól megválasztott- évközi kifizetések ösztönző ha- i tásúak, elősegítik a nyereség növelését és ezen keresztül a i részesedési alap növekedését • is. ‘ A JAVULÓ EREDMÉNYEK követKezteoen áitaláoan növe- kedett az év végén kifizetésre , kerülő részesedés, növekedett . a szociális célokra felhasznált rész, növekedtek az évközi (- pénzbeli kifizetések, s tekin­télyes volt az átlagbér-emelke­dés is. Az ÉVM építőanyag­iparában például 70 százalék- I kai, a KGM gépiparában 24 ■ százalékkal, a KIM iparában 1 12 százalékkal nőtt az év végi : részesedés. Ugyanakkor az ál­lami gazdaságoknál és az er­dőgazdaságoknál mintegy 20 l százalékkal csökkent, és vala­■ melyest csökkent a bányászat­ban és a kohászatban is. Na­i gyobb arányú, mintegy 20 szá­zalékos volt a csökkenés a szövetkezeti iparban. Ez utób­bi összefügg a szabályozó . rendszer módosításával. A szö­vetkezeti iparban ugyanis az . előző években nem teljesen j indokoltan lényegesen maga­sabb volt az év végi részese­dés, mint az állami vállalatok- ' nál. Ezt az is mutatja, hogy a csökkenés ellenére az egy főre . jutó részesedés átlagos összege * a szövetkezeti iparban ez év­ben is meghaladta a 2000 fo­\ rintot, ugyanakkor az állami vállalatok zöménél 1500 forint alatt maradt. Az egy főre jutó részesedés . előbbi átlagszámain belül az . egyes vállalatok között, az el- , ért eredményektől függően, meglehetősen nagy volt a szó­ródás. A minisztériumi válla­latoknál például a vállalatok , mintegy 10 százalékánál nem tudtak év végi részesedést fi­zetni, mintegy 30 százalékánál az egy főre jutó részesedési alap nem haladta meg a fél­havi fizetést, mintegy 40 szá­zalékánál a félhavi és egyhavi fizetés között volt, és a válla­latok mintegy 20 százaléka egyhavi fizetésnél több része­sedést tudott fizetni. Ugyan­akkor a szövetkezetek mintegy 60 százaléka egy hónapnál több részesedést fizetett. Ismét utalni kell arra, hogy nemcsak az eltérő eredmények miatt tért el számottevően az év végén kifizetett részesedés. Egyes vállalatok a béreket az átlagosnál lényegesen nagyobb mértékben emelték, ami a dol­gozók többségének egyetérté­sével is találkozik, de az év végén történő kifizetések le­hetősége természetesen csök­kent. AZ EGYES DOLGOZÓK RÉSZÉRE év végén kifizetett részesedés még nagyobb mér­tékben eltér az átlagos szá­moktól. A vállalatok az év vé­gi részesedésnek mintegy 60 —70 százalékát a bérek ará­nyában osztják ki. Ha pjéldául egy vállalatnál az év végén kifizethető részesedési alap az évi bérösszeg 10 százalékát tette ki és a dolgozóknak 7 százalékot fizettek ki bérará­nyosán, akkor az évi 20 000 fo­rintot kereső dolgozó 1400 fo­rintot, a 40 000 forintot kereső pedig 2800 forintot kapott. Ez a helyes gyakorlat az év végi részesedésben is elismeri az egyes dolgozók egész évi mun­kájának eredményét. Aki töb­bet, jobban dolgozik, és ezért év közben több fizetést kap, ennek arányában kap maga­sabb részesedést is. Törzsgár- datagság, a vállalathoz való nagyobb hűség megbecsülése érdekében a vállalatok általá­ban növelték az év végi része­sedésnek azt a részét, amelyet a vállalatnál eltöltött idő ará­nyában fizetnek. Ez az év végi részesedés mintegy 10—20 szá­zalékát tette ki. A fennmara­dó részt a munkák egyéni ér­tékelése alapján jutalom for­májában osztották ki. ez az Áttekintés bi­zonyítja, hogy a vállalati kollektívák eredményes mun­kája növeli a béremelés lehe­tőségét és az év végén kifizet­hető nyereségrészesedést is. i i t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom