Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

1972. MÁJUS 14., VASÁRNAP nsr MECrKI 'zMírlap Egy esztendő után szembe, őszintén Szemtől 5 Februárban, a népfrontvá­lasztásokkor, valaki megje­gyezte: egy falugyűlés sikerét nem — vagy legalábbis nem elsősorban — azon lehet le­mérni, hogy hányán vesznek részt rajta, hanem, hogy há­nyán szólalnak fel, hányán szólnak hozzá a közösség ügyeihez. A felszólalás, a problémafelvetés, a kérés, a javaslattétel, a demokratiz­mus, a vezetés iránti biza­lom egyik jele. Ha van ilyen, az nem előzmények nélkül való. Az azt bizonyítja: han­got adni gondolatainknak, véleményünknek, van értel­me. Isaszegen van-e értelme? Százötvenkét javaslat Tavaly tavasszal az ország- gyűlési képviselő- és tanács­tagi jelölőgyűléseken 152 kérés, javaslat hangzott el. Mi lett a sorsuk, ráleltek-e halló fülekre? — Természetesen valameny- nyit feljegyeztük — mondja Bodrogi András tanácselnök. — Ez év elején mindenkinek megküldtük névre szólón a választ. Jó néhány javaslatra már intézkedés is született. Az Isaszegen tanító 44 pe­dagógusnak mintegy fele — bejáró. Illetve kijáró: a fővá­rosból, és átjáró: a szomszé­dos községekből. Nem ők — a szülők tették szóvá, hogy célszerű lenne Isaszeghez köt­ni, letelepíteni őket. Hasznos lenne ez a községnek, s hasz­nos lenne maguknak a neve­lőknek. Az idén két pedagógus kért kedvezményes lakásépítési kölcsönt. A tanács telket biz­tosít számukra soron kívül, rendkívül jutányos áron. Ez az egyik intézkedés. A másik: a tanács községfejlesztési alapból — a megyéi tanács jelentős segítségével — kétla­kásos szolgálati ikerházat épít. Az építőanyag egy része már a helyszínen van, s ha minden az elképzelések sze­rint sikerül, szeptemberben két pedagógus házaspár (te­hát négy pedagógus!) beköl­tözhet. Jelentkező már van ... Isaszegen (is) kétszer annyi kisgyermek vár óvodai elhe­lyezésre, mint ahány részére jelenleg hely van. Építsen a tanács óvodát! — hangzott az egyik kérés. És a tanács már tavaly elkezdett „spórolni”. 1975-ig félmillió forintot sze­retnének megtakarítani a köz­ségfejlesztési pénzből, de még ehhez az összeghez is kell majd a társadalmi segítség, önkéntes hozzájárulás, társa­dalmi munka. És akkor fel­épül — hernádi panelből — az új óvoda, 75 kisgyermek­nek. Korszerűsítésre szorul a bölcsőde! És különben is, 20 személyes, mindössze! Az idén 150 ezer forintért rendbe hoz­zák az épületet. Betegszobát építenek, áthelyezik a kony­hát, a fürdőt. Jövőre pedig hozzáépítenek egy helyiséget, 10 újabb dolgozó szülő gond­ja szűnik meg ezzel, 10-zel nő a bölcsődei helyek száma. Épül az ABC Az észrevételek, javaslatok egy másik nagyobb köre az ellátással, szolgáltatással volt kapcsolatos. Üzletek építése nem a tanács' feladata, segíte­ni azonban a tanács is tud! Hétszáz négyszögöles telket adott a tanács az ÁFÉSZ-nek. ingyen, a vasútállomásnál, az OTP-lakótelepnél. Az építők már húzzák is felfelé az ABC- áruház falait, s a jövő év ele­jén megnyílik a 240 négyzet- méter alapterületű áruház. Élelmiszert árul majd, „min­dent egy helyen”. (Tavaly élelmiszerbolt épült az Ady Endre és a Dózsa György ut­cában, Isaszegen nem rossz az ellátás.) Többen szolgáltatóházat kértek. A kisipari szövetkezet új telephelyet épít, a régiből pedig szolgáltatóház lesz. Megnyílik: jövőre. Háztartá­si kisgépjavítást, víz- és vil­lanyszerelést, festést-mázolás't vállalnak majd. Nem. volt Isaszegen fűtő­olaj- és benzinkút sem. Ez utoobi most sincs, de van két fűtőolaj kút. Az ÁFÉSZ pedig tervezi a benzinkút felépíté­sét. Számosán szóvá tették: szükséges lenne egy új orvosi' rendelő és váró. Megépült, ta­valy, a község 630 ezer forint­jából. Isaszeg orvosi ellátása nagyon .jónak mondható. Há­rom körzeti orVos. két fog- szakorvos és egy gyermekor­vos rendel. Egy másik kérés így hang­zott: a hangoshíradót vezes­sék el az állomáshoz, a Mó­ricz Zsigmond és a Somogyi Béla utcába. Huszonötezer forintba került, teljesült ez a kérés is, s ma már minden­nap, délelőtt és délután, mondja a község híreit. Köz­tük az egy év alatt elért ered­ményeket. Választ ad arra is, ■hogy mi lett a sorsuk a tava­lyi jelölőgyűléseken felvetett kéréseknek, javaslatoknak. Amire még nem telik — Eddig elsősorban az ered­ményekről esett szó — mond­ja a tanácselnök —, ezeknek, persze, mindannyian örülünk. Számos javaslatra azonban őszintén és egyenesen ki kel­lett mondjuk, a nem-et is. Meg kellett mondjuk, hogy a pedagógusok letelepítésé­nél például erőnkből egyelő­re csak „ennyire” telik. Meg kellett mondjuk: szükséges az óvodagond megszüntetése, ehhez azonban idő kell, és türelem. Többen új művelődé­si ház, mások strandfürdő építését javasolták. Nyíltan, őszintén megmondtuk: nem lehet, anyagi lehetőségeink nem végtelenek, a negyedik ötéves terv során nem is szá­molhatunk a megvalósításuk­kal. A januári falugyűlésen, majd a februári népfrontvá­lasztási falugyűlésen újabb hasznos, megfontolandó javas­latok és segí tségfelaj ánlások hangzottak el. A közéleti ak­tivitás tehát nem csökkent. Az a tapasztalatunk, hogy az isaszegiek megértették az őszinte nem-et is. Mi a biza­lom jelének vesszük a lakos­ság bírálatait, észrevételeit, javaslatait, a lakosság pedig ugyanígy a bizalom jelének veszi, ha őszintén megmond­juk, mire futja erőnk, s mire nem, hogyan is állunk gazdál­kodásunkkal. Mindehhez tegyük hozzá, az arány nem rossz. A 152 észrevétel, javaslat, 90 szá­zalékára megnyugtató vá­laszt adott a tanács. A fenn­maradó 10 százalék igénye is jogos volt, csakhát... Deregán Gábor Országjáró diákok Lajosiforráson szombaton megnyitották az országjáró diákok 7. Pest megyei talál­kozóját. A háromnapos ese­ményen a megye 13 középis­kolájából 260 diák vesz részt. A gazdag programban tájé­kozódási futóverseny, honis­mereti vetélkedő, kispuskás lövészet, modellező bemutató és műsoros tábortűz szere­pel. A hétfői honvédelmi na­pon a diákok látogatást tesz­nek a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskolán. az autót nagyságával — ezek adnak tekintélyt az embernek: emeletes ház, Volga személy- gépkocsi, cirkalmas kerítés. Mikor itt az úttörőtáborozás ideje — a gyerekek Lellén nyaralnak tíz napig — megin­dul a karaván, ilyenkor mu­tatják meg egymásnak, mit tud a kocsijuk, meglátogatják gyerekeiket. Szégyenkezik, aki vonaton, gyalogosan érkezett. S. István 32 éves, egy fia van, manzárdtetős háza, Sko- da-gépkocsija. — Furgon, rengeteg minden fér bele. Ne kérdezze, miért vettem. Házat nem vehetek még a fiamnak, kicsi ahhoz, jött a törvény, telket sem ve­hetek, a házam emeletes, nem vagyunk igényes emberek, elég egy rend ruha, a földre nem kell fehér ing, mondtam az asszonynak, fizessünk be ko­csira, a szomszédomék Wart­burgot jegyeztek, én meg Sko­dát, mégis ugye, négyütemű. A termelőszövetkezet trak­torosa, szereti a motort, bírja a munkát, úgy mondja, ha kell, nem alszik egy hétig, a traktorral kint van a földeken, leteszi, áruért megy a Skodá­val, irány Pest, hajnalban vissza, aztán újra a traktoron. — Nem törődöm magam­mal, az egészséggel sem, azzal törődöm, hogy meglegyen, ami kelL Hogy ne szóljanak meg az emberek, hogy lássák, mi sem vagyunk lustábbak, ügyetlenebbek, mint más. Ab­bahagyni? Pihenünk télen. És ha kevesebb a munka, elme­gyünk a kocsival anyósomék- hoz. Kikapcsolódni. Mi kéne most? Még két hold háztáji. Melegágyat csinálnék, primő­röket termesztenék, az a legjö­vedelmezőbb. A Rákóczi Termelőszövetke­zet egyike az ország legjobb gazdaságának. 2788 holdon ta­valyi árbevételük 34 millió 224 ezer forint volt. Hétszáz tag­nak 15 millió 357 ezer forintot fizettek zárszámadáskor. A legjövedelmezőbb a zöldségfé­lék termesztése: 587 holdon te­rem zöldborsó, uborka, paradi­csom, dinnye, petrezselyem, sárgarépa, zöldpaprika, 128 hold új telepítésű meggy és kajszi várja a termőrefordu- lást, 463 hold a búzáé, 302 a kukoricáé, 218 a burgonyáé. Az állatállomány: 400 szarvasmarha, 818 sertés és 82 ló. Az utóbbiak tartása ráfize­téses, de kellenek, mert a ta­gok tsz-lovakkal szántainak az otthoni földön. K. János 12 éve főkönyvelő­je a galgahévízi termelőszö­vetkezetnek. Aszódon lakik hat éve, hitelbe vette Moszkvi­csát, a részleteket három évig törlesztette. Ikladotn, az Ipari Műszergyárban dolgozott, a pénz miatt választott új mun­kahelyet. Napi tíz órát tölt a tsz-ben, családja nem szenved semmiben hiányt. — A kocsiba fektettem a jö­vedelmemet, nem vagyok rab­ja a pénznek, házam van, mi más kellene, mint kocsi. Éven­te tízezer kilométert megyek a Moszkviccsal. Tudom, kevés. Galgahévízre csak ritkán uta­zom kocsival, vonattal járok dolgozni, mert sokkal olcsóbb. A munkám sok, este nyolc óra felé érek haza, feleségem is otthonülő, nézzük a televíziót, pihenünk, beszélgetünk. Vasár­nap a kertben foglalatosko­dom. Kirándulni is szoktunk. A Mátrába, a Bükkibe, Göröm- bölytapolcára, vagy a rokonok­hoz Veszprémbe, s utána a Balatonra. Aszódon is laknak rokonaink, hét közben megbe­széljük, ha kellemes az idő, hová menjünk. Nekik Wart­burgjuk van, reggel 8-kor, 9- kor elindulunk, olyan ételt készít a feleségem, amit elvi­hetünk magunkkal, általában strandra megyünk, és kora délután hazaindulunk. — Budapestre nem járnak? — Negyedévenként. De ak­kor sem moziba vagy színház­ba. Általában vásárolni, vagy hivatalos ügyben. — Miért szereti a kocsit? — Itt olyan a szemlélet, hogy „kocsim van”, s lenézik, aki kerékpárral közlekedik. Én úgy érzem, nekem a Moszkvics nem azért kell, hogy megnézzék Galgahévizen. Mondom, nem is kocsival já­rok dolgozni. Biztonságérzetet ad az embernek az autó, el­veszti azt a rossz érzést, hogy bezárt. Könnyen mozog, s ez vidéken nagyon fontos. Bár­mikor elindulhatok, bárhová — ez megnyugtat. Könnyebb tervezni, programokat csinál­ni. — Külföldön járt a Moszk­viccsal? — A termelőszövetkezet szervezett egy utat, ezen vet­tem részt: Bulgáriát, Romá­niát, Jugoszláviát jártuk be gépkocsin. Katonák a„végeken” Az erzsébetpusztai őrs épü­letében körbe kalauzol a pa­rancsnok. A szolgálati helyi­ségben műszerfal előtt ül az ügyeletes: asztalán távbeszélő- központ, a határszakaszon hú­zódó műszaki jelzőberendezés műszerei, s egy rádióközpont, amelynek segítségével a por- tyázó járőrökkel tartják a kapcsolatot. Az őrs udvarán rögtönzött kiállításon mutat­ják be a határőrök felszere­léseit, többek között a legkor­szerűbb kézifegyvereket, vegyi és sugárjelző készülékeket Te­repjáró dzsip mellett áll Zize­gő és Zsóka, az őrs két lova. Sárban, hóban, sokszor a te­repjáróval sem cserélnék fel őket a katonák. Az őrs épülete csapatnyi tízen- és huszonéves katona lakóhelye. Áldozatvállaló szolgálat A határőrség országos pa­rancsnokságának vendégeiként pénteken egész napot töltöt­tünk tisztek és katonák körében, munkájukkal, éle­tükkel ismerked­ve a nyugati „vé­geken”. Kőrútunk első állomásán Szabó Gusztáv vezérőr­nagy, a határőrség országos parancs­noka tartott sajtó- tájékoztatót — amint arról tegna­pi lapunkban rö­viden hírt adtunk. — Feladataikról szólva elmondta, hogy a határőrség — a fegyveres erők részeként — több mint 2200 ki­lométeres szaka­szon védi orszá­gunk államhatá­rait, ellenőrzi az átkelőhelyek for­galmát, biztosítja a rendet a határ­övezetekben. Ta­valy több mint 16 millióan utaztak ki és be ha­tárainkon, a forgalom jelen­tős része a nyári hónapokban bonyolódott le, megsokszoroz­va a határőrök munkáját is. A hazánkba látogató külföldiek utasforgalmát megkönnyítet­ték és meggyorsították többek között azzal is, hogy a turis­ták a határon is kiválthatnak vízumot. Több forgalomellen­őrző-ponton a szomszédos ba­ráti országok határőreivel, vámőreivel közösen végzik az ellenőrzést, hogy még zavar­K. János kiszámította, kilo­méterenként egy forintba ke­rül az autó üzemeltetése. Évenként ötször viszi szerviz­re, ekkor szabadságot vesz ki, mert szereti figyelemmel kí­sérni, mit javítanak rajta. Bosszankodik, ha nincs alkat­rész, legutóbb nem kapott pótgumit. Kocsijára vigyáz, hat éve nem hagyta cserben a motor, garázsban tartja, s kétévenként lefúvatja az alvá­zat. Nem tudna már kocsi nélkül lenni. Galgahévizen 1964-ben 35 személygépkocsi után fizettek adót, idén 126-ért. Legtöbb a furgon, a „nagy kocsi”: Moszk­vics, Volga, Wartburg Tourist, Skoda Kombi. A tanácson el­mondják, hogy a legtöbb autót 1968 és 1970 között vették, ak­kor évenként húsz új kocsit hoztak a faluba, most évente 10—12-t. Az autósok nem tö­mörülnek közösségekbe, leg­többjük üzleti céllal vesz ko­csit, azért ritka a túra, a ki­talanabb legyen az utasforga­lom. A nemzetközi szerzőifések- nek megfelelően ügyelnek a határrendre, ez a környező országokkal való jó szomszédi viszony egyik záloga. A vezér­őrnagy tájékoztatójában több­szőr is hangsúlyozta: a határ­védelemben nagy szerepe van a lakosságnak, amelynek se­gítőkészségét nem nélkülöz­hetik mindennapi munkájuk­ban. Országszerte 12 ezer ha­tárőr úttörőszakasz, több ezer ifjúgárdista csoport segíti ha­tárőreinket sokrétű felada­taik teljesítésében, s eddig már 51 település (Pest megyé­ben is kettő) érdemelte ki a határőrközség címet. Az együttműködésnek is kö­szönhető, hogy a határsértők túlnyomó többségét már a ha­társzakaszok előtt leleplezik. A hazánkból illegális úton távoz­ni szándékozók között nagy számmal akadnak büntetett előéletűek, sokan újabb bün­tetés, felelősségrevonás elől Lovas határőrök próbálnak megszökni. A til­tott határátlépés kísérletének okai között szerepel még a rendezetlen családi élet, s fia­taloknál a kalandvágy. Kísér­leteik azonban éppen úgy meghiúsulnak, mint a csempé­szeké, akik a legrafináltabb módszerekkel próbálják oly­kor ki- vagy behozni árujukat a határon. Az utóbbi időben több, hazánkon átutazó kábító­szercsempészt is elfogtak, ta­valy 262 kilogramm kábító­szert foglaltak le az átkelő ál­lomásokon. A vezérőrnagy beszélt arról, hogy a határőrség katonái sok­szor igen nehéz körülmények között, az időjárás viszontag­ságainak kitéve végzik felelős­ségteljes munkájukat. Külö­nösen vonatkozik ez az őrsök katonáira, akik általában la­kott településektől távol, mint­egy családi közösséget alkotva teljesítik éjjel és nappal szol­gálatukat. Fegyverzetük, tech­nikai felszerelésük korszerű, az őrsökön kulturált körülmé­nyek között lakhatnak, tanul­hatnak. Áldozatvállaló szol­gálatuk — mondta tájékozta­tója végén a vezérőrnagy — határaink rendjének, nyugal­mának biztosítéka. Csempészek a FEP-en Röpke látogatást tettünk Magyarország egyik nyugati kapujában is, a hegyeshalmi forgalomellenőrző-ponton. Az állomás modern épülete előtt egymásután stopolnak a külföldi rendszámú személy­autók, buszok, kamionok. A FEP (forgalmi ellenőrzési Szabó Gusztáv, a határőrség országos parancsnoka. pont) parancsnoka azt mond­ja: amikor csendes napjuk van, 1000—1300 kocsi 3—4000 utasa érkezik ide. A ki- és be­utazók természetesen minél kevesebb időt szeretnének az átkelőhelyen tölteni, s ez a határon dolgozó tisztektől, sorkatonáktól és vámosoktól szinte megállás nélküli mun­kát követel. Az állomáson idegenforgalmi kirendeltség, konsumturist is fogadja a ven­dégeket, s a vízumkérők is rö­vid várakozás után folytathat­ják útjukat. Akad persze olyan látogató is, aki visszaél a vendégszere­tettel. Van, aki hamis útlevél­lel — vagy akár több útlevél­lel is zsebében — igyekszik be- vagy kijutni a határon. A csempészek a járművek legkü­lönbözőbb rejtekhelyein pró­bálják kivinni nemegyszer több százezer forint értékű árujukat. S a határőrök az autókban olykor nemcsak ara­nyat, ékszert, külföldi fizető- eszközöket találtak. Ember- csempészek is próbálkoztak itt már utasaikkal együtt túljut­ni a határállomáson, ám végül huzamosabb itt-tartózkodásra kellett berendezkedniük. A sok becsületes szándékú utas közül kiszűrni a határsér­tőket, bűnözőket, csempésze­ket, leleplezni változatos mód­szereiket, a tisztektől, tiszthe­lyettesektől, sorkatonáktól ala­pos felkészülést, szakmai tu­dást igényel. A forgalomellen­őrző-pont parancsnoka el­mondja: a hegyeshalmi határ- állomás a legnagyobb csúcs- forgalomban egy nap alatt 3780 gépkocsi több mint 16 ezer utasát fogadta. Riaszt a műszer Az erzsébetpusztai őrsön te­repruhás fiúk készülődnek gyakorlatra. A határszakaszon kiépített műszaki jelzőrend­szer próbájának lehetünk szemtanúi. „Határsértő” behatolását jel­zi egy műszer, riadót rendel el a parancsnok, géppisztolyos katonák ugranak gépkocsikra. Távcsővel kísérjük a terepjá­rók útját, földúton robog a csapat a határszakasz egy pontja felé. Távol tőlük, erdő­sáv sejtekéből bukkan elő a „határsértő”. Izsák és Kanóc, az őrs két farkaskutyája „fel­vette” már nyomát, a szántó­földön a szökevény után ered a fegyveres csapat. Vele szem­ben, a határszélen is feltűn­nek a terepruhások. A gyűrű bezárult, a „határsértő” fel­emeli kezét... Az országos parancsnokság kimutatása szerint a határ­őrök munkájának eredmé­nyeként tavaly — 1970-hez viszonyítva — 11,1 százalékkal csökkent a határsértések szá­ma. Szitnyai Jenő rándulás. Az autók a háztáji melletti földúton vesztegelnek. Gaz­dáik lóval szántanak, nehéz munka, az ekét mélyen a Kid­be kell nyomni, s közben £i- gyélvé az állatot. Az asszo­nyok a konyhakertben öntöz­nek. Késő délután berámoljók az eladni valót a kocsi hátsó ülésének helyére, az ablakok­ban látni a tele ládákat. Ha autósélményeket akarsz gyűjteni, ne ebben a faluban keress. Lakói bizalmatlanok, a kocsik hamar elkopnak, mint az emberek. Tamás Ervin Számvetés a A Biatorbágy és Vidéke ÁFÉSZ szakszervezeti bizott­sága a Viadukt étteremben számolt be a szövetkezet dol­gozóinak az érdekképviseleti szerv, tavalyi munkájáról. Fontos feladatnak tartották Biatorbágyon is, hogy köny- ayítsenek a nők helyzetén, hi­szen a fogyasztási szövetke­zetben foglalkoztatottak nyolcvan százaléka asszony és lány. Intézkedési tervet készítettek az osztott munka­idő megszüntetésére, amely Viaduktban elsősorban a kisgyermekes anyáknak kedvezőtlen. Az elmúlt évben fellen­dült a munkaverseny, a szo­cialista brigádmozgalom. Az eredményeket bizonyítja, hogy három üzlet nyerte el a kivá­ló bolt címet, hatan kiváló dolgozó jelvényt kaptak, negy­vennégyen pénzjutalomban részesültek, huszonkét dol­gozó jó munkáját pedig könyvjutalommal ismerték el. Csiba József > > U \ ft A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom