Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-19 / 91. szám
I 4 ™^firfap 1972. ÁPRILIS 19., SZERDA Bukarestiek a Vígszínházban és Kecskeméten A Teatrul de Comedie vendégjátéka Jelenet Anouilh: Kedves Antoine című játékából. Hät 6VC vendégszerepeit nálunk a bukaresti Nemzeti Színház. Azóta sok minden történt a román színházművészet és drámairodalom területén, erről azonban csupán néhány, Bukarestből keltezett „színházi levél”, úti beszámoló tudósított, valamint a Modern román drámák ugyancsak évekkel ezelőtt kiadott gyűjteménye és egy, román egyfel- vonásosokat tartalmazó kis kötet, mely a napokban látott napvilágot Az élő színházzal, mely Bukarestben az utóbbi években új lendületet vett, nemigen volt érintkezésünk. Néhány éve többnyire még csak terv és óhaj volt a szomszédos országok színházi kultúrájának megismerése; ma már egyre szaporodnak a színházak cserelátogatásai. Szakmai körökben már híre volt korábban is a bukaresti Teatrul de Comedie-nek vagyis a Komédia Színháznak, s a külföldi sajtóban is gyakran találkozhattunk vele, nemegyszer a Comédie Francaise-hez és a Royal Shakespeare Com- panyhez hasonlították e rendkívül tevékeny, sokszínű színház munkáját. A román vígjáték nagy múltra visszatekintő hagyományain jött létre a Teatrul de Comedie, s amikor a színház hivatásának tekinti e hagyomány ápolását, ez korántsem jelenti, hogy csupán vígjátékokat tűz műsorára. Budapesti és a tegnap esti kecskeméti vendégjátékuk alkalmával három előadásukat mutatták be, s bár egyik sem volt műfaja szerint komédia, Lucian Giurchescu igazgató rendező, aki mindhárom darabot színpadra állította, mégis talált rá bőven alkalmat, hogy a komikus helyzetek, a groteszk-játékos színpadi nyelv iránti vonzalmának kifejezést adjon. Ez az érzékeny rendezői munka emelte szép élménnyé Alexandra Po- pescu fiatal drámaíró darabját, a Párizsi ruhálcat is, mely a vendégjáték nyitó előadása volt. „Apokrif történetnek** nevezi darabját Popescu. A XIV. század legendás világába, Románia kialakulásának idejére nyúl vissza; a nézőnek azonban eleinte úgy tűnik, mesejátékot lát. Az első jeleneteket — a dialógok, helyzetek minden groteszk felhangja ellenére — a legendák patetizmusa fűti; s csak később rajzolódik ki teljességében az írói szándék: Popescu e történelmi parabolában a mai román valóság társadalmi-politikai kérdéseiről beszél. A legendás történet és a legendás alakok a játék műfaját határozzák meg, s az írónak, színháznak egyaránt lehetősége nyílik rá, hogy naiv bájjal és a mesék egyértelműségével fogalmazza meg programját, politikai elkötelezettségét Friss és üde darab a fiatal író műve, s kereshetnénk benne dramaturgiai fogyatékosságokat is, de hadd szóljunk inkább az alkotótárs, az ugyancsak fiatal rendező szép munkájáról. Lucian Giurchescu igen egyensúlyos előadást teremt, biztos ízléssel vezeti a játékot, s ragyogó színészei vannak, akikből hiányzik mindenféle sztárhajlandóság. Olyan együttesjátékot teremtenek, amivel a mi színpadjainkon, ismerjük el, ritkán találkozunk. S talán ezért is sikerült olyan jól Brecht-bemutatójuk, a Galy Gay eltűnése, melyet mi Egy fő az egy fő címen ismerünk. Mindenesetre ami a rendezői és színészi munkastílust illeti, mindhárom estén igazi brechti színháznak bizonyult a Teatrul de Comedie. A színészek kiváló ritmusérzékkel, nagy akrobatikus felkészültséggel rendelkeznek, szépen beszélnek, és minden gesztusnak jelentősége van. E nagyfokú mesterségbeli tudásnak pedig akkor is hasznát látják, amikor a francia társalgási dráma területére tesznek kirándulást: Jean Anouilh darabjában, a Kedves Antoine című középfajú színpadi játékban is az egyes drámai pillanatok rendezői-színészi kidolgozottságát, aprólékos megformálását kell dicsérnünk. A színészi gárdából, éPpen mert az együttes oly egyenletes, magas szintű teljesítményt nyújtott, nehéz neveket kiemelnünk. A Párizsi ruhákból legszívesebben Aurel Giuru- mia Káplánjára emlékszünk vissza, s ő nyújtja az egyik legszebb alakítást a Galy Gay eltűnésében is. A Kedves Antoine dramaturgiáikig is Nelly Sterian alakítására épül, s feltétlen meg kell még említenünk Dán Nemteanu nevét, aki mindhárom előadáshoz jól funkcionáló játékteret tervezett. Pályi András Országos bemutatóra készülnek a Röpülj páva körök A Pest megyei Tanács díszudvarán rendezik meg — mint már jelentettük — augusztus 20-án a Röpülj páva körök országos bemutatóját. A rendezvény célja, hogy a népi hangszeres együttesek, kórusok, szólisták ízelítőt adjanak megyéjük jellegzetes hangszeres és énekkultúrájából. A nagyszabású bemutatóra országszerte megkezdődött a felkészülés. Csaknem 150 együttes közül az ezekben a napokban rendezett megyei bemutatókon jelölik ki a résztvevőket. A zsűrinek nem könnyű a dolga, hiszen például Szolnok megyében 30, Pest megyében 18, Szabolcs- Szatmárban pedig 13 együttes közül kell kijelölnie a legjobbakat. Egy-egy megye legfeljebb 15 perces műsorral szerepelhet a budapesti bemutatón. CEGLÉD, SZABADSÁG NAGYKOROS GÖDÖLLŐ SZENTENDRE ABONY BUDAKESZI BUDAÖRS DUNAHARASZTI MONOR NAGYKÁTA VECSÉS ÁPRILIS 20-TÓL 26-IG (A filmszínház a Kossuth Művelődési központban tartja előadásait) j 19- 20: Apáról fiúra 21- 23: Szemtanú* 24-26: Verseny a javából I—II. 20- 21: Napsugaras szemek 22- 23: Apáról fiúra 24—26: Szemtanú* 20—21: Sípoló macskakő 22-23: Holt vidék 24—25: A közvetítő 20-21: Holt vidék 22-23: Sípoló macskakő 24-25: Feketeszakáll szelleme 20-21: Mouret abbé vétke 22-23: Hahó, a tenger! 24-25: Irma, te édes I—II. (A filmszínház a tartja előadásait.) 23- 24: Oliver l-ll. 20-23: Cromwell 24- 26: Holt vidék Művelődési Házban Művelődési Házban (A filmszínház a tartja előadásait.) 19- 21: Kalózkapitány újra tengerre száll 23- 24: Zabriskie Point* 25-26: Dél csillaga (A filmszínház a Művelődési Házban tartja előadásait.) 20— 21: A lovakat lelövik, ugye? 23: Mouret abbé vétke 24- 25: Hahó, a tengeri 20-21: Egy magyar nabob - Kárpáthy Zoltán 22-23: Az utolsó Leó* 24-25: Madárkák 20-21: Rettegett Iván l-ll. 22-23: A közvetítő 24-26: Nyulak a ruhatárban *Csak 16 éven felülieknek! Jó szórakozást kíván a PEST MEGYEI MOZIÜZEMI VALLALAT Zsámboki furcsaság Falumúzeum — magánszobában A cím talán sokak számára meglepő, pedig igaz. őszintén bevallom, először engem is meghökkentett. A dolog úgy kezdődött, hogy a zsámboki Kossuth Lajos utcában sétálgatva, a tiszta, takaros házak között az egyik homlokzatán jókora fekete táblát fedeztem fel, rajta arany betűkkel ez állt: Falumúzeum. Mivel eddig nem volt tudomásom róla, bekopogtam: a múzeumigazgatót keresem. A válasz szűkszavú volt: — Nincs itt, kérem, semmiféle múzeumigazgató ... — És a kiírás? — mutattam a táblára. — Vagy úgy ... A Margit nénit keresi. Ott lakik a sarkon. „Nem lesz ez így jó" Margit néni, azaz Lapu Istvánná még viseli a hagyományos zsámboki népviseletet. Amikor elmondtam, miért keresem, beinvitált a házba. — Mindenkinek van valami passziója — kezdte történetét. — Nekem már gyermeklány koromban az volt a szórakozásom, hogy népi motívumokkal kipingáltam a mellékhelyiségeket (szorultam is érte a szüleimtől), meg elkunyoráltarn a maradék anyagokat, hogy virágokat hímezzek rájuk a magam esze után. És nótázni is szerettem mindig, meg táncolni. Ennek köszönhetem, hogy a felszabadulás után tizenöt esztendeig a helyi művelődési házban dolgozhattam. Nem szégyenlem bevallani, nem én tehetek róla, a múltban csak hat elemit végezhettem. Aztán, buzdításra, elvégeztem^ egy kétéves népi díszítőművészi szakmai tanfolyamot. így lettem működési engedéllyel rendelkező szakkörvezető. Kézimunka-szakkört vezettem meg népi tánccsoportot. Négy éve, hogy eltörtem a lábam, azóta nem dolgozom már a művelődési háznak. — És a múzeum? _Hát annak a gondolata is va lahogy így született. A népek kezdték levetni a népviseletet Aztán láttam, hogy egy- re-másra viszik el pénzért vagy csak ingyen a faluból a legkülönbözőbb népi holmikat. Lámpákat, guzsalyokat, váll- kendőket, fékkötőket, ki mire tudta rávenni a népeket. No, gondoltam, nem lesz ez így jól sehogy. Ennek már két esztendeje. Gyűjtögetni kezdtem én is a már nem használt holmikat. Kutattam utánuk padláson, kamrákban, mikor hol. Aztán két éve volt nyáron, hogy a férjem örökölt egy házrészt vagy inkább csak egy utcára nyíló szobát. Mondtam neki, mi abba úgysem költözünk bele, megvan nekünk a magunknakvaló, engedné meg nekem, hogy az összegyűjtött sok régi holmiból berendezzek ott egy kis kiállítást. Beleegyezett azonnalra. Azt mondta az én jó emberem, ha kedvem van hozzá, hát csak csináljam. Hát így történt, hogy 1970. augusztus 20-án a mi kis házrészünkben megnyílt a zsámboki falumúzeum. Igaz, múzeumként nem ismerték még el sehol, hivatalos papír sincs róla, pénzt sem kapóik érte senkitől, mégis nagyon örülök annak, hogy tehettem valamit azért, hogy itt maradjon a faluban a ma már ritkaságszámba menő sok értékes holmi. De mit is locsogok össze annyit, menjünk át inkább a múzeumba, nézzen körül, hadd lássa maga is, mi mindent lehet csinálni, ha az ember valamit nagyon akar. Fiatalos mozgású, mindösz- sze ötvenkét esztendős — ezt már útközben mondta el. Aztán már mutatta is a kincseit. Vőfélykulacs, summás láda Hogy mi minden található ebben a szobányi múzeumban? Sok tízezer forintot érő ritkaságok. Bicskával faragott, egyetlen szög nélkül összeállított móringláda 1700-ból. Kenderből font nyakló, ugyancsak abból az időből. Ágyterítő 1741- ből, nyakra való kendő 1742- ből, vőfélykulacs 1778- ból, guzsaly 1790-ből, summás- láda, dinnyeföldi serpenyő, zsinóros trityi, tornyos ágy, gyöngykaláris, faragott bölcső, kaproskendő, vőlegénying, pásztorostor és citera, és ki tudná még felsorolni, mi minden, amit száz vagy kétszáz esztendővel ezelőtt maguk készítettek és használtak a zsámboki emberek. És a sok régiség között jókora ezüstserleg, rajta a felírás, Galgamenti fesztivál, 1970. — Két bábu kellene, — mondja nagyon szerényen Margit néni. — Látja, itt kallódik a sokfajta ruha, nincs mire tenni. A múzeumtáblát a tsz szereltette fel, most nem kérhetek tőlük megint. Meg kellene egy tágasabb hely is. Tavaly lett is volna rá alkalom. Eladásra kínáltak egy zsúptetős házat. ötvenhétezerre tartották, aztán odaadták huszonegyezerért. Alkalmi vétel lett volna, de a tanácsnak nem volt pénze. Más meg ki adna ilyen célra? így maradt minden a mi csöppnyi szobánkban. Amit a népek ingyen összeadtak. Faluszeretet- ből meg hagyománytiszteletből. Nézze a vendégkönyvünket, így is nagyon sokan jönnek el ide, pedig nem vagyunk bejegyzett múzeum. Egy idegen orvos adott jó tanácsot, mivel fertőtlenítsem, konzerváljam a holmikat. Most ígértek egy kicsi talicskát, amibe valaha a gyerekeket tolták ki a földekre. Mindig üzen valaki: jöjjön, Margit néni, találtunk valami ósdi holmit a maga számára. Valóban az legyen A múzeumtól a tanácsházig nem hosszú az út. Csak arra elegendő, hogy megfogalmazzam a kérdést, amit a tanácselnöknek felteszek. Újabb meghökkenés: Mezei Józsefné, az elnökasszony népviseletben fogad, ö még azon kevesek közé tartozik, aki nem vetkőzött ki. — Láthatja — mondja csendes komolysággal —, nekem is szívügyem a hagyományok megőrzése. De mondja, mit csináljak, ha nem futja rá_ a pénz. Esztendők óta a vízműre takarékoskodunk. A fél faluban gond a víz. Az pedig mégiscsak elöbbrevaló. Jó lenne mégis, ha nem csupán egy lelkes asszonynak lenne semmi áldozatot nem sajnáló szenvedélye a zsámboki hagyományok megmentése és megőrzése. Talán ha kicsit jobban odafigyelnének mindazok, akik tehetnek is ebben az ügyben valamit, hogy az a fekete tábla ott, a ház falán valóban a falu múzeumát reprezentálhassa. Prukner Pál Megjelent a Vege-nagylemez A megújult Neoton Mint már korábban beszámoltunk erről, ketten megváltak a Neoton együttestől, noha a Közgazdaságtudományi Egyetem zenekarának komoly tervei voltak erre az évre. E heti vendégünknek, Pásztor Lászlónak, az együttes vezetőjének tettük fel a kérdést: — A két ember távozását nem követi-e a Neoton feloszlása? — Erről szó sincs. Nem sokkal azután, hogy Som Lajos és Balázs László bejelentette, miszerint a Taurusban kívánnak játszani, már megvoltak az új embereink, Tiboldi János (basszgitár) és Jakab György (orgona) személyében. Tiboldi a Zégéből, Jakab pedig a Winkelmayer Brassból jött. Ügy érezzük, hogy a kettős személycsere csak használt nekünk. Nem fogunk csalódást okozni a közönségünknek. Az új Neoton bemutatkozása az egyetemi klub tagjai szerint is sikeres volt. Mindkét új zenész kitűnően énekel, s úgy tűnik, a vokál még jobb mint korábban volt. Megszületett már az első két új szám is, ezek közül Pásztor—S. Nagy szerzeménye, a Forgó tűzke- rék, minden bizonnyal rövid időn belül felkerül a slágerlistákra. A Neoton most járja az országot, készül a nyárra, amikor eleinte szombatonként, majd később vasárnaponként az Ifjúsági Parkban lép fel. Képünk az első, amely az újjáalakult együttesről készült. Az álló sor balról jobbra: Ambrus Zoltán, Pásztor László és Jakab György, ülnek: Tiboldi János és Galácz Lajos. Néhány hír a Hanglemez- gyártó Vállalat e havi könnyűzenei újdonságairól. Két Ju- ventus-lemez jelent meg, az egyiken az Aphrodité emlékére és a Tedd azt, amit éppen szeretnél című számok, a másikon pedig a Kék égbolt, valamint az Egy pont a térben című szerzemények szerepelnek. A Metró együttes kislemezén a következő két dal található: A kapun túl és a Háló. A Hin- táslegény és az Elmúlás című Gyuris László felvétele szerzemény Kovács Kati lemezén található. Ezenkívül megjelent egy Poór Péter kislemez is. A dzsesszrajongók régi kérése teljesült azzal, hogy megjelent Pege Aladár együttesének a nagylemeze. Egy érdekes operaalbumról is beszámolhatunk: Rossini Sevillai borbély című művének dalait Réti József, Katona Lajos, Melis György, László Margit, valamint Székely Mihály tolmácsolja. KeDvEnC ' L E-----------------M E —----------------Z1 E M =s =~Apyilis=== Vágja ki, töltse ki, tegye borítékba, vagy ragassza levelezőlapra, úgy küldje szerkesztőségünkbe április 30-ig (Pest megyei Hírlap, Bp. VIII., Somogyi B. u. 6.)« A borítékra ne feledje felírni: „Kedvenc lemezem”. Szavazóink között havonta egy nagy és 12 kislemezt sorsolunk ki, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat ajándékát. A Í
