Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-19 / 91. szám
1972. ÁPRILIS 19., SZERDA re at M£CTKI '^MírSesp Kocsma kocsmát ér... t \ Legjobb fegyver: a példamutatás Tavaly ősszel történt, Lakihegy és Halásztelek között. A szemerkélő esőben sovány, rosszul öltözött fiú álldogált az út mentén. Bal kezében iskolatáska, jobbjával bátortalanul megálljt intett. Kocsival voltunk, persze, hogy felvettük. Félszegen kuporgott az első ülésen, hajából tarkójára csörgött az esővíz. Reggel nyolc óra lehetett. A kérdésekre halkan, vontatottan válaszolt: B. Ferinek hívják, hetedikes, apja tsz-tag, hárman vannak testvérek. Alig haladtunk két kilométert, a fiú hirtelen megélénkült: — Álljanak meg! — Hangja elfulladt az izgalomtól. — Kiszállok. Szeme ijedten tapadt az útmenti árokra, az árokban pgy ázott rongycsomóra. — Elvesztettél valamit? — kérdeztem. — Nem. Vagyis igen. Szeretnék kiszállni — mondta könyörögve, s már nyitotta , is a kocsi ajtaját. Táskáját a földre dobva, futni kezdett az elhagyott -rongycsomó felé. Kíváncsian mentünk utána. — Apám! — hajolt a fiú az ázott göncök fölé. — Mit csinál? Megfázik az esőben! A „rongycsomó” megmozdult, hangosat horkantott. Lábánál ütött-kopott kerékpár feküdt. Az úton teherautók dübörögtek, vezetőfülkéjükben álmosan bóbiskoltak a mitfá- rerek. Egy Robur platójáról minden döccenőnél sárgarépa potyogott az aszfaltra. Vagy száz méterre tőlünk, kábán hunyorogtak a Leadó Csárda vaksi ablakai... Nem bortermő — borissza vidék Bagaméri István, a halászmeZöpsaSszäTEfiniität az fro-~ da ablakán: — Ezt az utat Rákóczi útnak hívják, egyenes folytatása a csepelinek. Ügy nézze meg, hogy körülbelül három kilométeren nyolc kocsmát, borozót, csárdát, büfét, italboltot talál rajta. Ebből négyet az elmúlt évben nyitottak meg. Mintha nem lett volna elég anélkül is a környéken! Viktor István tsz-elnök megtoldja: — Ehhez még adja hozzá a bögrekocsmákat! Kettőt-hár- mat már felfedeztünk, de ki tudja, hány „virágzik” még azonkívül? — Sosem tudtam, hogy Halásztelek bortermő vidék — jegyzem meg. — Nem is volt soha; annál inkább borissza vidék! — válaszol Földi Mihály, a termelőszövetkezet párttitkára. — Az emberek — tisztelet a kivételnek — isznak, berúgnak, aztán könnyen előkerül a bicska, meg az ököl. — A község közepén van a Kertészeti Egyetem soroksári tangazdaságának borozója — fűzi hozzá Bagaméri István. — Nívójáról, hírnevéről csak annyit, hogy a népnyelv „Piszkos Frednek” nevezi. Itt tavaly halálos kimenetelű verekedés történt... — Nemrégiben számolt be a közbiztonság helyzetéről a község körzeti megbízottja. Tudja mit mondott? A legtöbb problémát ma már nem is a „Piszkos Fred” okozza a rendőröknek, hanem az újonnan megnyílt italboltok! — informál a párttitkár. — Mi, akik a munkafegyelem helyzetén mérhetjük le az alkoholizmus káros hatáság — vagyis a szövetkezet vezetői — egyetlen borozót, kocsmát sem tartunk fenn. Pedig nekünk is van szeszfőzdénk, hiszen 92 hold gyümölcsösből elég pálinkának való kerül ki évente. Természetbeni juttatás címén olcsón, literenként 60 forintért adhatunk pálinkát a isz-tagoknak. A kocsmában 4—5 forintnál kezdődik egy fél deci. Azt hiszi megveszik a szövetkezet pálinkáját? Legfeljebb nagy ünnepekre: karácsonykor, húsvétkor. A többit nagy tételben értékesítjük, mert a tagoknak nem kell. Hazavinni, otthon inni, harapni hozzá valamit, nehogy megártson — az nem érdekes. Kocsmában inni, éhgyomorra, utána biciklistől az árokban fetrengeni — az igen! Halálra gázolta A párttitkár harca az egészséget károsító, erkölcsi tartást romboló, mértéktelen italozás ellen — nem új keletű. Ez az ember okkal-joggal harcol az alkoholizmus ellen. Joggal, mert maga nem iszik. Okkal, mert... Erről beszéljenek inkább a tények: 1970- ben egy idős tsz-foga- tos részegen leesett a lovas kocsiról, s a szekér halálra gázolta. 1971- ben egy traktoros ittas állapotban traktorával a diófának hajtott. Ugyanebben az évben egy másik traktoros vadonatúj traktorával beleszaladt egy ZIL-tehergépkocsi- ba; 5600 forintos kárt okozott, amit a mai napig is törleszt. A termelőszövetkezet alapszabálya kimondja, hogy az igazolatlan hiányzás a prémiumból való kizárást vonja maga után. ötnapi igazolatlan hiányzás esetén 50 százalékkal csökken a nyereségrészesedés, és csökkenthető a fizetett szabadság. Ennek ellenére, volt olyan növénytermesztési dolgozó, aki — ittasság miatt — tavaly 16 napot hiányzott igazolatlanul a munkából. 1971-ben az összes igazolatlan mulasztások száma 66 munkanapot tett ki. Kiléptek — Mi történt azzal a traktorossal, aki nekiment a ZIL- nek? — Kizártuk a tsz-ből. — És azzal, aki 16 napot hiányzott? — Kilépett — mondja az elnök. — Megneszelte, hogy ki akarjuk zárni, és gyorsan beadta a kilépési kérelmét. — A tavalyi év második felében körülbelül húszán léptek ki a szövetkezetből — magyarázza a párttitkár. — Azóta érezhetően javult a munkafegyelem. ötven százalékuk megrögzött iszákos volt, a többi csak alkalmanként ivott. Mint például az a volt állat- tenyésztési dolgozó, aki a disznóvágások idején „tüntetett” távollétével. Annyira szerette a disznótorokat, hogy a gondjaira bízott szarvasmarhákról teljesen megfeledkezett. A jószág pedig olyan, hogy nem tisztel se istent, se embert: karácsony, húsvét, disznóölés — neki egyre megy, mindennap enni kér ... A rekord kötelez ■ Ennek a kis területű — mindössze 845 hold szántóval és 92 hold gyümölcsössel rendelkező — termelőszövetkezetnek az alaptevékenységen belül jelentős az állattenyésztése: 273 számosállata van, ebből 96 tehén. Tejtermeléssel és hizlalással foglalkoznak. Itt, a főváros — közelebbről a lakihegyi adótorony — árnyékában, félúton a Csepel Vas- és Fémművek, meg a Csepel Autógyár között, még a szokásosnál is nagyobb gond a munkaerőhiány. A tsz 164 tagja közül 42 a nyugdíjas. Az alkalmazottak száma mindössze húsz. A tsz hosszú évekig nehézségekkel küzdött, s mindössze két éve indult felfelé a hullámvölgyből. Ekkor került az elnöki székbe Viktor István, akinél a szakmai képzettséget — eddig legalább is — szerencsésen pótolták a szövetkezetben eltöltött 17 év tapasztalatai, a párttitkári tisztségbe pedig akkor került Földi Mihály, akinek szakmai tudásához most kell megszereznie a pártmunkás tapasztalatokat. Magyarán: ahhoz, hogy a szövetkezet tovább haladhasson a gazdasági, politikai megszilárdulás, az anyagi gyarapodás útján, a gazdasági és pártvezetés szorosabb, elvtár- siasabb együttműködésére, egymás munkájának támogatására van szükség. Olyan együttműködésre, amilyen a decemberi beszámoló taggyűlés óta kezd meghonosodni a termelőszövetkezetben. A tavalyi 6,8 millió forintos nyereség — rekord a szövetkezet életében. Ez a rekord — még jobbra, még többre kötelez. Szilárd munka- fegyelemre, jobb munkaszervezésre, okos, átgondolt gazdálkodásra. A munkafegyelem megszilárdítása pedig itt egyet jelent az iszákosság elleni harccal. Ezt a harcot egyedül vívni, a párttagság, a gazdasági vezetés támogatása nélkül — reménytelen. Ehhez a párttitkár, s a főmezőgazdász jószándéka, példamutatása nem elég. Két párttagnak az italozás elleni agitációt adni pártmegbízatásnak — szintén édeskevés. Példát mutatni: ez a legkevesebb, ami a kommunistáktól megkövetelhető. Példát mutatni emberségben, mértéktartásban — legyenek akár traktorosok, akár gazdasági vezetők! Nyíri Éva Gyógy katalógus Az ország első „gyógykata- lógusát” jelentette meg a napokban az IBUSZ. Az angol, német és francia nyelven kiadott katalógus részletes tájékoztatást nyújt Magyarország gyógyfürdőiről, a fővárosiakról, valamint Hévízről, Harkányról, Balatonfüredről és Hajdúszoboszlóról. A gyógyka- talógust 50 ezer példányban adták ki, s a tervek szerint a következő kiadás az északeurópai országok nyelvein jelenik meg, ezekben az országokban ugyanis nagy az érdeklődés a magyar gyógyfürdők iránt. Rekordtermés spárgából Pilisen Ötödik esztendeje foglalkoznak — harminc holdon — spárgatermesztéssel a pilisi Űj Élet Termelőszövetkezetben. Az idén 120 mázsás rekordtermésre számítanak, joggal, hiszen még csak második hete szedik a spárgát, de máris 35 mázsát értékesítettek belőle. A pilisi spárga jórészt exportra kerül, de kezdenek vele megbarátkozni a községbeli asszonyok is. Erre vall az a tény, hogy a tsz saját zöldségtermény szaküzletébe beszállított spárga estére mindig vevőre talál. Virágba borultak a budai gyümölcsöskertek. A felvétel a Kertészeti Egyetem Kutató Intézetének több mint ezerholdas törökbálinti őszibarackosáról — az ország legnagyobb nagyüzemi telepítéséről készült. Visszatér a zöldség az élelmiszerboltokba Maga a vevő választhatja ki a gyümölcsöt A ZÖLDÉRT bolthálózat kialakulásával különböző megfontolások alapján az élelmiszerüzletekből korábban kiszorult az egyik legkeresettebb napi cikk, a zöldség-gyümölcs. A megnövekedett igények nyomán Óvodagondok Érden Az összefogás szép példája Érden jelenleg mintegy 1600 óvodáskorú gyermeket tartanak nyilván, de csak 425 az óvodai hely. Nagyon kevés ez, annak ellenére, hogy tavaly felépült egy 60 személyes óvoda, kilenoszúzezerért. Sok szülő várja gyermeke felvételét, pedig a 425 helyre már fölvettek 515 gyermeket. A tanács a gondok mielőbbi enyhítésére újabb terveket érlel, további erőfeszítéseket tesz, s ebben segítőkre talál. Érdligeten már épül egy 50 személyes óvoda, az átadás tervezett határideje augusztus 20-a. Másfél millió forintba kerül. Ugyancsak augusztus 20-án avatják azt a szép épületet, amely bölcsődének kezdett épülni, és óvodaként fejeződik be. Felmérve a bölcsődei helyet igénylők számát, kiderült, az messze elmarad az 1600-as szám mögött, döntött tehát a tanácsülés. A mintegy hárommillió forintba kerülő óvodában újabb 100 gyermeket helyeznek el. Ezek már többek, mint tervek. Terv viszont még újabb 60 gyermek elhelyezése. Egy ma- gánépületet szándékozik megvásárolni a tanács. Megvétele és átalakítása után ide költözik a Vincellér-telepi általános iskola napközije (amely jelenleg egy életveszélyes épületben működik), s felépítenek hozzá egy épületrészt, abban kap helyet 60 óvodás. Ez a nagymérvű óvodai helynövelés milliókba kerül. Az érdi és a községben érdekeit vállalatok, gazdaságok jelentős támogatást adnak. A Csapágygyár 900 ezer, a Budai Tégla- és Cserépipari Vállalat 180 ezer forinttal járul hozzá az építkezésekhez, és 30 —120 ezer forinttal segít még kilenc vállalat, közös gazdaság. miniszteri rendelet intézkedett arról, hogy zöldséget, gyümölcsöt újból árusíthassanak az élelmiszerboltokban; sőt a Belkereskedelmi Minisztérium a korszerű értékesítési formák elterjesztésével foglalkozó közleményében felhívta rá a kiskereskedelmi vállalatok figyelmét. A minisztérium a napokban kiadott újabb állásfoglalásában is kívánatosnak tartja ezt, annál inkább, mert, a korszerű csomagolás elterjedésével javult ezeknek az árucikkeknek az önkiszolgálás! lehetősége. A minisztérium előírta azt is, hogy a jövőben nem szabad olyan ABC-áruházat tervezni, építeni, ahol nincs hely a zöldség-gyümölcsárusításra. A minisztérium a tapasztalatok alapján többféle önkiszolgáló rendszert javasolt: így egyebek között lehetővé kell tenni a vásárlóknak azt, hogy a válogatott, osztályozott árut maga szedje kosarába. A legelőnyösebb a ma már nagy mennyiségben és sokféle jó minőségben előrecsomagolt zöldség-gyümölcs értékesítése, amelyhez célszerű külön erre alkalmas berendezések, állványok beszerzése. Színek a Szigeten Monstre-bemuta- tón vettem részt a Margitszigeten. Eny- nyi modellt, ennyi változatot talán még soha nem vonultattak fel a rendezők, mint az idén. A szép számú nézősereg egy-egy különösen jól sikerült fazon, kitűnő színválaszték láttán gyakran nem is szólt, csak kinyújtott kézzel sóhajtott: nézd!... Elöljáróban elmondom, hogy a kéknek, a zöldnek, sárgának, fehérnek és főleg a rózsaszínnek annyiféle árnyalatával találkoztunk, hogy felsorolni sem lehet. A bemutatás különösen ötletes volt. A narrátort táblácskák helyettesítették, a láthatatlan együttes zenéje jól alkalmazkodott az esemény légköréhez a folyton váltakozó illatfelhőkkel egyetemben. De lássuk a modelleket. Mint szokásos, az egyszerűbb néznivalókkal kezdtük. Ennek ellenére megkapó volt a mélyzöld angolperje, ' majd utána csoportosan a klasszikus fehér-zöld összeállítású tőzáke. Be kell vallani, az Aranyeső és a Rekettye eléggé régimódiak voltak, az egyik sárga, a másik fehér köntösben, mégis nagy tapsot kaptak, akárcsak a .kénsárga Mahónia, aki — nem tudni miért — tüskés hangulatú volt. A Hóbogyó idén is hófehér sok szoknyát mutatott be. A Prunusokról külön kell szólni, miután olyan mérhetetlen sokan özönlöttek el a bemutatót. Ha nagyon jól odafigyeltünk, láthattuk, hogy nem is annyira fazonban, mint inkább a színben tobzódtak. A magas, égővörös Cercis habos, dús öltözéke még a kevésbé lelkesekre is hatott. Elhangzott, milyen kár, hogy csak ilyen ritkán, évente egyszer szerepel. Ezután következtek a „sztárok”, akik a sűrű levélfüggöny mögött megbújtak és néha-néha — igazi kacér kisasszonymódra — azért meg- libbentették szépségüket. Egy színt, egy illatot küldtek előre, jelezték jöttüket. Aztán, valóságos orgiát keverve maguk körül, befutottak a Jácintok, kéken, fehéren, lilán, mélybordóban. Velük jöttek a szivárvány minden színét magukra öltő, különleges szabású ruhát viselő íriszek, a szelíd, vörössel szegett fehér tunikájú Nárciszok és végül a diadalmas Tulipánok. Általános volt az elragadtatás. Ahogy ingtak, hajladoztak a láthatatlan rendező utasítására az aranysárga fényben, ahogy lobogtatták harsogó piros-sárga selymeiket, szikráztatták csíkjaikat, liláikat, önző módon szinte minden más vetély- társat elhomályosítottak. Az ember alig vette észre tőlük a bársonyba burkolózott árvácskákat, a kék Vincát. Sokan felhívták a figyelmet az alapjában véve egyszerű szabásvonalakra, egy-egy megoldás célszerű variánsaira, a díszítőelemek, a porzók és a bibék ötletes elhelyezésére. Amint elmondták, a nagy tavaszi divatbemutató rövidesen véget ér. Már készülnek a püspök színű orgonák, a vörös Peóniák és a többiek. Már ott állnak, egyelőre még zöld kisköpenyben, de már figyelnek. Ha eljön az ő idejük, csak egy intés és egy szürke hajnalon kezdetét veszi a nagy nyári felvonulás. Komáromi Magda Kalandos utazás Dunavarsányba indultam riportra vasárnap délután. Kollégámmal együtt délután öt órára kellett volna megérkeznünk. Vonattal akartunk menni, de az IBDSZ-iroda telefonon úgy informált bennünket, hogy vonat csak kora reggel és 15.45-kor indul. Mi úgy tudtuk, hogy létezik egy vonat 14 óra tájban is, de határozottan állították, ilyen vonat nincs. Ezek után kénytelenek voltunk autóbusszal menni. A kalauzt megkértük, szóljon Vansánynál, s ezt készséggel meg is ígérte. Amikor Kiskunlacházán jártunk, még csak arra gondoltunk, hogy az autóbusz bizonyára kerülővel ejti útba Varsányi. Dömsöd felé már kezdett gyanús lenni a dolog. Kérdésünkre, hogy mesz- sze van-e még Dunavar- sány, a kalauz nyugodtan közölte, hogy rég elhagytuk. Majd a mindentudó emberek fennsőbbségével jelentette ki, hogy igazán észrevehettük volna, hiszen ott sokan leszálltak, mert futballmeccs is volt. Ezt a nyomós érvet még néhányszor elismételte, majd hozzátette; már csak azért is le kellett volna szállnunk, mert a jegyünk addig volt érvényes. A buszban alig ült 8—10 ember, így a kalauznak sok dolga nemigen akadt. Negyed ötkor Dömsöd nél szálltunk le a buszról. Autóstoppal, motorbiciklivel, teherautóval végül valahogy megérkeztünk a helyszínre. Itt jöttünk rá, hogy az az információ sem volt a legpontosabb, amely szerint autóbusszal eljuthatunk Dunavarsányba, mert a buszmegállótól a falu még három kilométerre volt. Az előadás többi közreműködői már ott voltak, ők azzal a vonattal érkeztek, amelyet előlünk gondosan eltitkoltak. De szép is lenne, ha bennünket, tudatlan, ritkán utazó embereket pontosan tájékoztatnának az illetékesek! Korda Agnes Kőműves és ács szakmunkásokat, kőműves segédmunkásokat - 16 éves kortól — komplex brigádokat, kubikosokat, kubikosbrigádokat keresünk budapesti munkára, AZONNALI BELÉPÉSSEL. Jelentkezés: az Április 4. Szövetkezetnél, Budapest Vili., Auróra u. 23. Munkaügy.
