Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-09 / 83. szám

1972. Április 9., vasarnap 7 T E C HNZKÁ Munka néikiili kutatók Az amerikai Nemzeti Tudo­mányos Alapítvány szerint 1971 tavaszán az amerikai tu­dományos munkások legalább 2.6 százaléka volt munka nél­kül. Ez az arány csak azért nem magasabb, mert sok ku­tató elpártolt eredeti munká­jától és más foglalkozásra téri át. A munkanélküliség legér­zékenyebben a fiatal, az egye­temről éppen kikerült tudomá­nyos munkásokat érinti (5,3 százalékuk van munka nélkül). A fizikusok 3,9, a kémikusok 3 százaléka munkanélküli, az előző év 2,8, ill, 1,5 százaléká­val szemben. A szociológusok és komputerspecialisták kvótá­ja általában 3 százalék felett mozog. A különféle anyagok és a belőlük készült termékek vé­delmére széles körben hasz­náljuk a különféle polimere­ket, köztük a színtelen lakko­kat és a különféle színező­anyagokkal kevert zománco­kat. Ezek szorosan hozzátapad­nak a tárgyak felületéhez, és ily módon megvédik őket a külső környezet káros hatásá­tól. Véd és szépít! A poliméreknek az anyag védelmén kívül az is feladatuk, hogy biztosítsák a tárgyak tet­szetős külső színezetét. Óriási jelentőséget tulajdonítunk napjainkban a lakó- és gyár­épületek, a gépkocsik, a mező- gazdasági gépek, a lakószobák belső megformálása, a televí­ziók, rádió vevőkészülékek és bútorok csinos külsejének. Az is feladat lehet, hogy kü­lönféle higiéniai követelmé­nyeket elégítsünk ki a polimé- rekkel, megvédjük például bi­zonyos helyiségeket, bútorokat a különböző mikroorganizmu­soktól. Különösen nagy jelen­tősége van ennek az iskolák, óvodák, klubok, kórházak ese­tében. E rendkívül nehéz feladatok megoldásán évtizedek óta szá­mos kutatócsoport dolgozik. Amint egyre jobban megis­merjük a polimereket, bővül­nek azok a lehetőségek is, hogy az egyes burkolatanyagoknak olyan sajátosságokat kölcsö­nözzünk, amelyek nem jellem­zőek a természetben található anyagokra. Óriás molekulák Mind a természetes, mind a szintetikus polimérek több millió atomból álló hatalmas molekulákból épülnek fel. Eze­ket a molekulákat hajlékony láncokhoz hasonlíthatnánk, melyek szemei szilárd kémiai kötéssel kapcsolódnak egymás­hoz. A láncoknak néha elága­zásai vannak, melyeket nyúl­ványoknak nevezünk. E nyúlványok vegyi 'termé­szetétől függenek az egyes bur­kolóanyagok különleges sajá­tosságai. A polimérek láncai­nak mesterséges megváltozta­tásával elérhető, hogy a burko­lóanyag szorosan tapadjon a beburkolandó felülethez, védje a fémeket a korróziótól, elpusz­títsa a baktériumokat és víru­sokat. Új tulajdonságú anyagok A polimér alapanyagú bur­kolóanyag — vagy úgy is mondhatjuk, habképző polimér — elnevezéséről következteí­hetünk tulajdonságaira. A szintetikus poliméreket álta­lában az alapvető lánctulaj- donságai alapján különböztet­jük meg, melyek egy nagy mo­lekulát képeznek. így például vannak akrilák, klordinilfilm- képző polimérek vagy az egyes láúcok jellegét tekintve poli­észterek és poliuretánok. A poliészter burkolatokra a ke­ménység és a tükörfényes si­maság a jellemző, ami lehető­vé teszi, hogy sikeresen hasz­nálják fel ezeket a bútoripar­ban. A poliuretán származéko­kat a nagyfokú dekoratív ha­tás és jó burkolóképesság mel­lett a rugalmasság is jellemzi. Segítségükkel végzik a gépko­csik fémvázának és a lábbelik bőrének lakkozását. A termé­szetes polimérek vegyi össze­tételét és felépítését a termé­szet szabja meg. Az ember ez esetben csak több-kevesebb si­kerrel alkalmazhatja ezeket egy-egy szükséges cél elérésé­hez. A szintetikus polimerek­ben azonban a kívánt tulaj­donságokat a vegyi felépítés tudatos kiválasztásával érjük el, mely biztosítja a szükséges különleges sajátosságokat. így például széles körűen ismert polimér a polietilén, melynek molekulái nagyszámú kénhid- rogénláncból állanak. E mű­anyagra a jelentős taszítószi­lárdság és az atmoszferikus ha­tásokkal szembeni ellenálló képesség jellemzi. Nem tapad azonban szorosan a burkolan­dó anyag felületére. Annak ér­dekében, hogy rendelkezzen ezzel a képességgel is, moleku­láiban a szénhidrogén egy lán­cát mással helyettesítjük. Természetesen állandóan ku­tatás tárgya, hogyan állíthat­nánk elő és használhatnánk fel a különböző burkolóanya­gokat olcsóbban és gazdaságo­sabban. Rendkívül nagy jelen­tősége van például a jelenleg tűzveszélyes szerves lakk- és festékoldó anyagok vízzel való helyettesítésére irányuló kuta­tásoknak. Lemezvágó automata Pénzbedobósra működik Önkiszolgáló benzinkút Nyugatnémet mérnökök olyan üzemanyagtöltő automatát szerkesztettek, amely pénzbedobásra működik, de papírbankó „benyújtása” ellenében is kiszolgálja a vevőket. Nem volt könnyű dolguk a konstruktőröknek, hiszen a vizsgálószerkezet­nek kétséget kizáróan meg kell állapítania a bankjegy való­diságát (annyi könnyebbséget azért kaptak a tervezők, hogy csak egyféle, tízmárkás, bankjeggyel fizethetnek a vásárlók). A pénzérme esetében ez sokkal könnyebb feladat, mivel csak az érme méretére és súlyára kell figyelemmel lenni. A bankjegy valódiságát ellenőrző fotoelektronikus beren­dezés bizonyos helyeken megvizsgálja a ftapír minőségét, ösz- szehasonlítja az „etalon-bankjegyével” a nyomás rajzolatait, és megállapítja a nyomdafesték összetételének azonosságát. Ha mind a három jellemző egyezik az előre ..betáplált” értékekkel, a készülék megadja a „szabad” jelzést az üzemanyag önkiszol­gálásához. Persze, mindez néhány másodperc alatt bonyolódik le, s ha a vizsgálóberendezésnek „nincs kifogása” a bankjegy ellen, máris tankolható a tíz márka összegért járó benzin (a minőségi kívánság forgatógomb beállításável „adható tudtára” a benzinkútnak). A nagyon gyűrött vagy piszkos papírpénzt az automata nem fogadja el. A hengerelt acéllemezeknek a hajógyártás a legnagyobb felhasználója. Az előre lesza­bott, kimunkált lemezekből a hegesztők munkájaként áll­nak össze a kisebb-nagyobb h'ajótestek. A gazdaságos hajóépítés egyik feltétele, hogy gyors, pontos és minimális hulla­dékot eredményező legyen az anyagleszabás. E cél szolgála­tában született meg a képen látható programvezérlésű’le­mezleszabó készülék, a szov­jet gyártmányú „Krisztall”. A technológiai programokat tar­talmazó lyukszalagokat szá­mítógép készíti el a gyártási tervek alapján. A koordináta­rendszerű keresztrudas moz­gató szerkezetre szerelt vá­Akkmérés - „kötőtűkkel’’ gófej pontosan követi a lyuk­szalag mindenkori „utasítá­sait”. A gyártmányellenőrök, mi­nőségi átvevők munkájának megkönnyítésére újszerű mé­Poliészter-műszállal kevert ágynemű Az ipar jelentős vívmánya az úgynevezett nylon fehérne­műnek pamut hatású, textí­liákkal való felváltása. A ny­lon ruházatot egyetlen előnye, a vasalás kiiktatása tette nép­szerűvé. Ám hamarosan ki­derült, hogy főleg nyári me­legben, fűtött helyiségben a nylon és hasonló műszálas ruházat kényelmetlen, iz­zaszt, sőt esetenként az egész­ségre is ártalmas. A tiszta nylont fokozatosan, szinte teljesen kiszorította a poliészterrel kevert textília. A poliészter és pamut keveré- kű textília a puplinhoz ha­sonló, kellemes viseletét ad. A tiszta pamutnál ez a fe­hérnemű négy-ötször tartó- sabb és a nylonhoz hasonlóan, nem kell vasalni. Közismert, hogy az újfajta textiliából készült inget is azért nem kell vasalni, mert az öblítésnél felvett víz­mennyiség a poliészter segít­ségével simára feszült. A Győri Textilipari Vál­lalat kutató szakemberei a háziasszonyok munkájának megkönnyítése céljából évek óta keresik azt a textíliát, amelyből olyan ágyneműt, le­pedőt, paplanhuzatot lehet ké­szíteni, melyet mosás után, hasonlóan az ingekhez, nem kell vasalni. A közelmúltban megtalál­ták a megoldást. A lényeg: a gyári műszaki szakemberek ál­tal tervezett olyan szerkezet, amelyen a háztartásban is el­helyezhető nagy méretű le­pedő, paplanhuzat stb. vasa­lásmentessé válik. A poliészterrel kevert ágy­nemű ára, viszonylag költsé­ges alapanyaga miatt, mintegy 50 százalékkal drágább a ha­gyományosnál. Az új termék készítése és fokozatos forgalmazása ez év közepetáján megkezdődik. rőeszközt (pontosabban: ösz- szehasonlíto eszközt) hoz for galomba egy angol vállalat „Formulátor” néven. Bonyo­lult alakú munkadarabok — elsősorban mélyedésekkel ki­képzett öntvények — forma­hűségének gyors megállapítá­sára szolgált. A pontosan egy­forma hosszú 93 darab alu­mínium tű 30 cm szélesség­ben egymás mellett helyezke­dik el a készülék fogantyúk­kal, oldható szorítószerke­zettel ellátott fémtestében. Méréskor az ellenőrző szak­ember a készüléket a mun- ■kadarab fölé helyezi, majd megoldja, „leejti” a tűsort, mire az felveszi az ellenőriz­ni kívánt keresztmetszet alak­ját. Ha ezt követően az át­világított táblára erősített tervrajz mellé helyezik a „fé­sűt”, azonnal kiadódnak azok a helyek, ahol a munkadarab túllépi a megengedett tűrés­határokat. A készüléket meg­fordítva az eredeti forma negatívján is elvégezhetők az összehasonlítások, mérések. Az ellenőrzés e módjának nagy előnye, hogy nem kell várni az öntvény kihűlésére, forró, tüzes állapotban is elvégez­hető a szükséges mérés. A „Formulátor”-nak természete­sen a méréstechnika sok más területén is jó hasznát ve­szik. Felesleges habok Gomba módra szaporodnak a legkülönbözőbb célokra használható mosó és tisztító- szerek. Eladó és vevő legyen a talpán, aki eligazodik közöt­tük. Egy tájékozódó utam so­rán a következő meglepő dol­got olvastam: „Fékezett hab- zású gépi mosópor”. Mit jelent ez, hiszen alig néhány éve je­lentek meg a ragyogó fejiér, kemény habot adó csodamosó­szerek (amelyek hatóanyagait a vegyészek detergenseknek, ill. tensideknek neveztek el), s most a csökkentett habzás a divat? De miért? Mindeddig úgy tudtuk — a hagyományos szappan eseté­ben is —, hogy a mosáskor keletkező hab szerepe döntő fontosságú és egyik legfonto­sabb tényező a tisztítás folya­matában. Mi történik mosás­kor? A mosószer egyrészt „nedvesíti” a tisztítandó felü­letet — azaz a vizet az ola­jos, zsíros, kormos, piszkos textília felületéhez „kénysze­ríti”, másrészt fellazítja az említett szennyanyagot, végül pedig eltávolítja a felületről és megakadályozza a vissza- tapadást. Nos, éppen a vissza- tspadás megakadályozása a szennyanyag lebegtetése terén hoztak érdekes újdonságot a mosás folyamatát és a modern mosószerek hatásmechanizmu­sát vizsgáló kutatók. A mosóaktív anyagok, a de- tergensek és tensidek moleku­lái nem szimmetrikus felépí­tésűek: vízkedvelő és Vízta­szító részekből állnak. Az előbbi rész biztosítja a mosó­szer vízben való oldhatóságát és a nedvesítést, a víztaszító rész pedig a szennyező anya­got lazítja fel, s mechanikus hatásra (kézi, ill. gépi mosás) eltávolítja a szennyezett felü­letről. Eddig úgy gondolták, hogy a leoldott szilárd és fo­lyékony (olaj, zsír) szennyező­dést a hab nagy felülete tartja lebegésben. A beható vizsgála­tok szerint azonban bebizonyo­sodott, hogy minden mosóaktiv anyag eleve rendelkezik szennylebegtető képességgel. Nem a hab, hanem az aktív hatóanyag molekulái burkol­ják be a szennyező anyag ré­szecskéit, s tartják a mosóvíz­ben „lebegésben”. Ez a hatás még növelhető a mosóporokhoz adagolt speciá­lis védőanyagokkal, mert ezek szintén „lebegtető” tulajdonsá- gúak. (Ilyen pl. az ún. kar- boximetilcellulóz nevű anyag, amely ma már csaknem vala­mennyi mosókrém és mosópor alkotórésze.) A hab tehát va­lóban feleslegessé vált, sőt a kemény habot adó mosósze­rek hátrányosak: az automata mosógépek használatát lehe­tetlenné teszik. S mivel a mo­dern mosószeres mosásnál — a kísérletek tanúsága szerint — alárendelt a hab szennylebeg­tető szerepe, nincs szükség rá! De hogyan csökkenthető a habzás? Igen sokfélék a mosó­aktív anyagok, ennek megfe­lelően nagyon különböző a habképzés is. Ezek vizsgálata még tart, az eddigi eredmé­nyek szerint viszont pl. ha nö­velik egy detergens molekula víztaszító láncát, csökken a habzás és a habtartósság. Furcsa dolog ez: évszázado­kig tartott, amíg a szappantól a nagy habzóképességű mosó aktív anyagokat tartalmazó mosószerekig eljutottunk, s most éppen az ellenkezőjét kell megvalósítani. Szerencsé­re azonban ez az utóbbi folya­mat gyorsabban megy. Egyre tökéletesebb, gyengébb habzó és „mégis” jobb tisztító hatású mosószerek kerülnek az ámuló háziasszonyok kezébe. Eleinte szokatlan lesz, de ismerve a detergens habok hátrányait (pl. a folyóvizek szennyezése), megbarátkozunk és megsze­retjük e „fékezett” habzású anyagokat is. Új robogók Üj robogók sorozatgyártását kezdték meg a Ívovi motor- iizemben. A „Verhovina 3” két lóerős motorja óránként 50 kilométeres sebességet biztosít. Az egyszemélyes gép utasán kívül 15 kilogrammnyi csomagot szállíthat. A másik új robogó — a „Tisza” — motorja 1,2 lóerős, de teherbírása megyegyez k a „Verhovina—3”-éval. A gép maximális sebessége óránként 10 kilométer. A robogó nagyobb átmérőjű kerekei jól bírják a rossz utak viszontagságait, a magas kormány pedig köny- nyebben elviselhetővé teszi a hosszú ideig tartó „robogást”. A Ív,ovi üzem a közeljövőben kezdi meg egy túrarobogó sorozat- gyártását. A párnázott ülés, az ingaszerü hátsó függesztés és a teleszkópos első villa kényelmes utazást biztosít. A gépre nagy­méretű csomagtartót és szélvédő üveget is szerelnek. A Szovjetunióban évente több mint 500 ezer robogót és több mint 3,5 millió kerékpárt gyártanak — köztük számos sportmodellt is. A harkovi kerékpárüzem tíz-, illetve négy- sebességes, 10,5 kilós, több napos országúti versenyekre, ter­vezett gépeket gyárt, de ellátja 7,5 kilós kerékpárokkal a betonteknők lovagjait is. A szovjet kerékpárokból húsz ország­ba exportálnak. * 4 \ Polimerek lánca... Az emberiség már évezredek óta használ olyan, a termé­szetben található anyagokat, mint a különféle fémek, faanya­gok, szövetek, bőrök. Mindezek azonban a levegő, a napsu­garak és a hőmérséklet váltakozása következtében viszonylag hamar tönkremennek. A modern tudomány előtt álló egyik leg­fontosabb feladat, hogy megakadályozza ezt a folyamatot. A vegyiparnak jut ebben igen nagy szerepe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom