Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-09 / 83. szám
rcai HECrEI 8 sJCu'lap 1972. április 9., vasárnap THIERY ÁRPÁD: Az emberek hazamennek | MŰTEREMBEN 1 Látogatás Káka Ferencnél ANY AM Nagy László rajza ERDEI TANYA Balássy Zoltán linómetszete l s . I § BENCZE JÓZSEF: 1 Rege | Rege, rege földnek, durcás legelőnek, göröngyös szügyeknek, ; pata-marék földnek, kerék-nyomott sárnak, ; hétbogú varázsnak, vad zsibavirágnak, j fekete kányának, gornyadt szilvafának, | ág-gyürkéjű ínnak, meggyávult pipának kova-tapló kínnak félhold köröm holdnak! I § más regém nem volna! S ______________________ .... ! Ij ZSökllüK il ÍSy a » és a jegesmedve makacsul Követi, mióta megpillantotta onet a cirkusz vasrácsai mögött. Wem tudta magyarazatat adni, nogy miért eppen a teve és a jegesmedve szegődött a nyomába, hiszen egyiket se kedvelte igazán. Lgesz utón nem mert hátranézni, csak amikor a kapuhoz ért, gyorsan oidalt pillantott, de sem a teve, sem a jegesmedve... Fellélegzés helyett azonban inkább egy kis csalódást érzett. Megállt az udvaron, a cipőraktár vasajtaja előtt. Aggodalmasan nézett föl a világos konyhaablakra, mintha nenéz mulasztások nyomták volna a lelkét. Mindig így ért haza. Izsák érezte, hogy anyja nem azt jelenti már számára, mint régen, s ő sem azt jelenti anyjának, amit szeretett volna. Anyja a villany alatt varrt, vagy az egyenruháját tisztogatta a párolgó ételszagban, és szitkozódott, hogy milyen keveset fizetnek a villamosvezetőknek. Széles arca elkomorult, és egy-két pillanat alatt megöregedett. A mostohaapja este hat órára már beivott. Bánatosan nézett, mintha komoly segítségre szorult volna, s egy zöldségesbódét emlegetett, ahol meggazdagodhatott volna. Aztán maga elé rendelte Izsákot. — Tanultál új nótát? — Nem tanultam. — Akkor énekelj a régiekből! — Mostohaapja legyintett, a zsebébe nyúlt, forintokat nyomott Izsák markába. Ritkán verte meg, a fiú mégis ha a mostohaapjára pillantott, mintha puskacsöbe nézett volna: talán erős, türelmetlen hangja miatt, talán a bot miatt, amire járás közben támaszkodott, de talán leginkább amiatt, hogy a mostoha- apja sohase gyógyulhatott meg. Izsák nem tudta még, hogy mi van a szavak mögött, anyja nézését sem tudta megfejteni, csak fájt, egyre mélyebben fájt, amikor anyja és a mostohaapja ordítoztak egymással. Nemcsak a pofonok fájtak, amiket az anyja kapott, hanem a türelem is, amivel elviselte. Izsáknak nem volt bátorsága nemet mondani, sőt ahhoz sem, hogy makacsul hallgasson, s így, ha kellett, énekelt engedelmesen. I ifiment I az emeletre I I A vasiépcsón csattogott a saruja. Végigsie- tett a bérkaszárnya hosszú függőfolyosóján. A szomszédok ablakain kisugárzó fényeknek csak annyi idejük volt, hogy megpillantsák Izsák vékony inkább szívós, mint erős alakját, lenyirbált szöghaját, gumisaruját, amihez elég hideí volt már és kinyúlt pulóverét amely alatt egy sportegyesülei dresszét hordta. Lenyomta a kilincset. A konyhaajtó zárva volt. Kopogott. — Ki az? — mordult ki mostohaapja a konyhából. — Én. Izsák... — Menj ahhoz, akivel eddii csavarogtál! A fiú megint kopogott. — Nem hallottad, mit mondtam? — kiáltott mérgesen £ mostohaapja, s valami kön.y- nyebb tárgyat az ajtóhoz vá gott. Izsák egy ideig tanácstalanul ácsorgott az ajtó előtt Nem szólt. A kilincset még néhányszor óvatosan lenyomta hátha... Nem érzett szomorúságot haragot sem. Azt sem érezte hogy közben mennyi idő tel eL Lement az udvarra, égés: hátra, ahol a szemetes edé nyékét tartották. Egy idei: reménykedve nézegetett a: emeletre, de csak egysze nyílt ajtó, a lépcsőház mellett Márton nővére libbent át han gos nevetéssel a szomszédla kásba, a sörgyáriakhoz. Izsá ennek az egy ajtónyitásna' is örült, mert eszébe juttatt Mártont, sőt mintha egyszer re maga előtt látta volna Már ton orkánkabátos alakját, ke moly, kissé megkeményedet arcát, ahogy két hete, vasár nap, amikor hazajött látoga tóba a nevelőotthonból, itt ültek az udvaron, egymás mellett az asztalos deszkáin, a dróthálós műhelyablak alatt. — Jó ott? — faggatta Izsák óvatosan. — Jó. — Jobb nem lehetne? — Lehetne, de így is jó. Izsák gyanakodva nézegette a barátját. — Nem szoktak bántani? — A nagyobb fiúk. Néha. — A felnőttek? — Azok nem. Izsák nem nagyon értette, hogy azelőtt mindig sajnálattal gondolt Mártonra. Tizenegy éves létére ezt eléggé igazságtalannak tartotta egy tizenhárom éves fiúval szemben, most azonban egyszerre önmagát érezte sajnálatra méltónak. Talán mert egészen új volt Márton orkánja, a cipője, a nadrág, s minden, mintha egy kirakatból szedte volna össze. Vagy talán csak azért, mert igazán látszott rajta, hogy két évvel öregebb... Márton, mielőtt elköszönt, megmagyarázta, hogy merre van a nevelőotthon, ha Izsáknak a hónap első vagy harmadik vasárnapján eszébe jutna, hogy meglátogassa. A konyhában elaludt a villany. Izsák reménye, hogy a mostohaapja beengedi — elfogyott. 1 A kapuból | iTan6 UÍSbe°le: nézett az utca sötét torkába, de sem a teve, sem a jegesmedve nem volt ott. Emiatt egészen távolinak, már-már hazugságnak tűnt a nap, különösen a cirkusz, a foltozott sátor, amely lomhán maga-. sodott a padsorok fölött, a so- • vány, égőszemű állatok, s a! trapéz, mely úgy lengett ide- J oda a kupolában, mint egy j unatkozó madár. ; Az anyja szolgálatban volt.! A vágóhídnál megtudhatta! volna, hogy melyik vonalon tel- ! jesít ma szolgálatot, de nem i akart kérdezősködni. Felszállt! egy villamosra, amelyik a vá-! ros közepe felé indult. Késő!- völt már, feltámadt a szél, a! 1 rendezőpályaudvar felől átfújt ! a peronon. Izsák bement a ko- ! csiba, és leült. Az ablakhoz ta-! • masztotta a fejét. Végigpillan- j ' tott az esti utasokon, s azt gon-! dolta értetlenül: miért van az, j hogy az emberek akkor is ha- j zamennek, ha nem szeretnek; otthon lenni?... ’ Nem érezte magát idegennek: . az idegenek között, s az sej . bántotta, hogy a mostohaapja: ; nem engedte be. Régóta vártj- arra, hogy egyszer elkövetke-j- zik majd egy olyan este, ami- j , kor senkitől se fog félni. Jól; ! érezte magát a villamoson, leg-; . feljebb az zavarta kicsit, hogy ; fázni kezdett. , Lehunyta a szemét, s ettől a t kis mozdulattól egyszerre minden megváltozott: az estét fé- l nyesség, a színek csodája töl- tötte be, minden csupa fehér lett, sárga, zöld és kék is egy ■ kevéssé; a villamos is elnémult, mintha zajtalanul úszott volna a levegőben; egy ala- ; csony, lódenkabátos ember bátorítóan integetett az ajtóból, majd egy darab csokoládét- emelt a magasba, olyan nagy í volt, mintha csokoládé hegy- bői pattintotta volna le; szem- ben egy fiatal lány felnyitotta nagy szempilláját, s háta mö- gül -képeskönyvet húzott elő, , aztán szétnyitotta, s egy pilla- nat műve volt, hogy ott hul- , lámzott Izsák előtt a tenger, homokpartján fénylettek a ;> kagylók, csigák és a kavicsok; a vezető csilingelt kettőt-hár- t mat, majd megállította a vil- z lamost, és hátrakiáltott: Bána- tos bozótos, Füles mélázóhe- o lye, feltételes megálló... És z valóban, csak oda kellett pil- r lantani a magasból, Micimac- „ kó, Malacka, Füles jóindulatú- érdeklődéssel álltak Tigris kö- rül, aki éppen beleharapott k egy bogáncsba, s azonnal csuk- k lani kezdett... a __________ |% menti i- ébrenlét határán. Izsák boldog tt volt, boldogságát csak az za- ■- varta, hogy egyre jobban fáTVT om frwM’Q líri 51 R7.í>mét, míg csak a villamosveze-i tő, aki a végállomáson kezében j az irány váltóval és a menet-: szabályozó karral át nem ment j a kocsi másik elejére, s útköz-: ben fel nem ébresztette. Izsák megköszönte a figyelmességet. — Én már megérkeztem — mondta, és leszállt, örült, s egy kicsit meg is lepte, hogy így ki tudta mondani, mintha máris célhoz ért volna. Köny- nyűnek érezte magát, legfeljebb amiatt volt némi lelkifurdalása, hogy anyjának nem szólt elhatározásáról, s egyszer sem említette, hogy mennyire fél otthon. Nem kérdezősködött, biztos volt benne, hogy Márton útbaigazítása alapján megtalálja a nevelőotthont. Jöttek-mentek a késő esti emberek, a bepárásodott utcák is jöttek-mentek, a barátságtalan udvarok.., A kapu zárva volt. Csöngetett, egyelőre azonban hiába nyomta arcát az üveghez, senkit se látott a folyosók felől közeledni. 1 Rövidesen 1 “°£; hosszút, bár érezte: az csupán percek kérdése, hogy ki fogják előtte nyitni a kaput. Annyira biztos volt ebben az érzésben, hogy még mielőtt világos lett volna az előcsarnokban, lehunyta a szemét, hogy erőt gyűjtsön, és egy időre elbúcsúzzon az álmoktól, mert egy ilyen komoly, sőt, szigorúnak látszó épületben, ami előtt állt, olyan álmokról, mint az övéi, nyilván szó sem lehet. FEHÉR KLÁRA: A gyilkos Tiltakoztam. Köszönöm, nem. Ne mesélje. Nem akarok „témát kap- ; ni”, nem írok sem könyvet, sem filmet más élményeiből. \ Író vagyok: amit magam lá- \ tok, amit magam átélek ... — Hallgasson meg — mond- : ta csöndesen. — Hallgasson : meg, kérem. Nem kívánom, i hogy megírja. De ön író. Leg- i alább meg fogja érteni és át- I érezni. Most mentem nyug- j díjba. Évtizedeken át ügyész ! voltam. Azután a büntetőjog i professzora. És van egy élmé- : nyem, nagyon régi, fiatal | ügyész koromból... Ha akar- \ ja, megírja, ha nem akarja, j nem, de én nem bírom elfe- ; lejteni. | Karácsony előtt én voltam \ a soros, a börtönt ellenőriztem ! N. városkában. Az egyik cel- ! Iában egy kisfiút találtam — ! tizenegy éves volt mindössze, l tárgyalásra várt. ! — Miért vagy itt? ; — Leszúrtam az apámat. > Meg is halt. j Láttam már gyereket bör- j tönben máskor is. Csavargóig sért, lopásért, megesett, hogy l a csendőrség — intézkedésig \ — a felnőttek közé dugta. \ Mindig iszonyú. De ez ... A \ börtönŐT mondta is: „ez már \ a pólyában gyilkolt”. \ — Nagyon megbántad, \ ugye? — kérdeztem, mert hát \ az ember valamit kérdezni X akar, ostobaságot, ami a nyel- X vére jön. J — Nem bántam meg. Jól 5 tettem — válaszolta komoran. X Két nappal később megis- X merkedtem a kisfiú anyjával. X Harmincöt év körüli paraszt- \ asszony volt — harmincöt X éves korában elnyűtt, elfá- X radt, eltompult a gondoktól. X — Borzasztó. Borzasztó. X Most itt vagyunk férfi nél- í kül — mondogatta. — Bor- X zasztó. Bárha egy dologból X jól tette, hogy leszúrta. Mert X a ribanca miatt éheztünk. An- $ nak hordta oda azt a keve- ^ set, amit keresett, ami a pá- ^ Unka után megmaradt. Hány- ^ szór mondtam neki, téged le kéne szúrni, te átkozott. Té- ? ged le kéne szúrni, mint a X disznót, mert elnézed, hogy X rongyokban járjunk, hogy ^ éhes sírással feküdjenek le a X porontyok. Te a macáddal ^ henteregsz, amíg én belesza- | kadok... Ó, teremtóm, téged § le kéne szúrni — Mondja, ugye szereti ma- X gát a kisfia? — Hát már hogyne szeret- X ne. Muszáj, hogy szeressen, X hiszen már apja sincs... De ^ amíg volt, addig se volt. Ak- X kor este is, én hoztam azt a X nagy kerek kenyeret, én gür- X cöltem érte keservesen, én ^ vállaltam napszámot. Az uram X csak ült a pálinkásüveg mel- X lett, egy fillért se tett az asz- § tóira. A kenyér ott volt élőt- | te, a szép nagy kenyér, meg a X nagy konyhakés. A gyerek ült X az apjával szemben és nézett « minket. Én meg csak sikítot- X tam ... Hogy le kéne szúrni X téged, de én nem mocskolom X be veled a kezemet... Le ké- \ ne szúrni téged, te, disznó, de X énnekem nincs annyi erőm. \ Akkor felállt a gyerek és fel- X kapta a kést. Nem tudom, mi lett a gye- \ rek sorsa. A nevére se emlékszem. De álmodni szoktam róla, \ pedig ritkán álmodom. 1 A szentendrei új művésztelep lakója Káka Ferenc festő. A képzőművészeti gimnáziumban érettségizett. 1960-ban végezte el a Képzőművészeti Főiskoláit, Bemáth Aurél tanítványa volt. 1963-tól 65-ig Derkovits-ösztöndíjat kapott. Képei hazai kiállításokon kívül — többek közölt — Varsóban, Bukarestben, Belgrádban, Sao Paulóban is szerepeltek. Munkásságáért most tüntették ki a Munkácsy-díj II. fokozatával. Műtermében látható kész és félig kész vásznai gazdag színeikkel tűnnek ki. Németh Lajos művészettörténész a következőket írta róla: „Képein a dekoratív elemek a szövevényes festöiséggel Ötvöződnek, a plasztikus és síkszerű formálás, a sötét és világos színek ütemesen váltják egymást, a kép belső ritmusa egységbe fűzi a festői részleteket.” — 1969-ben volt utoljára kiállítása. Mikor lesz legközelebb, hogyan, mivel készül erre? — 1973-ban lesz tárlatom, ha nem jön közbe valami, össze- j gyűltek már újabb képeim. Eddig főleg tájképeket festettem, j mostanában a figurális témák izgatnak. — És miért? — Megláttam egy 1968-ban készült képemet a Műcsamok- ! ban, a Danaidák-at, két figura van rajta. Meglepődve fedeztem | fel még számomra is ismeretlen kompozíciós értékeit, új lehe- ; tőségeket láttam benne. Miután erre rájöttem, szeretném hasz- ; nosítani. — Pontosabban mi az, amit hasznosítani akar? \ — Aktkompozíciókat akarok festeni. Az akt, szerintem, a i festészet alfája, ómegája, a rajztudás, a szakmai felkészültség ; fokmérője. A rajzolás erősen manuális munka, ha valaki nem ; gyakorolja, a kéz nehezen idézi fel az arányokat, vonalakat. • — Mindez belső, műhelyprobléma. Az új téma felé fordu- jlósót más nem befolyásolta? I — Ügy érzem, hogy letisztultabb formavilág felé haladok, ! higgadtabb, mérlegelőbb látásmód irányába. Ez is igényli a té- ! mák kiterjesztését. i — Figurális kompozíciói nem a hagyományos értelembe* !figurális képek. Lehet ezekre a szürrealizmusba hajló festmé5 nyekre azt mondani, hogy figurálisak? ............... : — Nem hagyományos figuratív képeket festek. Nem tud| nám megmondani, hogy hova soroljam ezeket. Talán a pop- : festészethez? Nem, oda sem illik. — Ne is töprengjünk ezen. Inkább térjünk rá arra, milyen ; technikával dolgozik? j — Elnevezték „cuppantásos” technikának, így ment át a ! festői köztudatba. A vásznat fehérrel lealapozom. Erre több | színes réteget felfestek. Amíg nedves a festék, addig selyem- j papírral visszaitatom, a festék visszaszívódik, néhol annyira ! engedem ezt a folyamatot, hogy ismét előbukkan a fehér alap. ! — Előre tudja, hogy mennyi festéket akar felitatni? — Ez a fajta technika sokat bíz a véletlenre. A véletlenek ! kiszámíthatatlanok. ! — Mennyit dolgozik egy képen? — A stílusomnak és a technikámnak az a legmegfelelőbb, !ha már első alkalommal kialakulnak a lényeges motívumok, a J kompozíció, s a következő napokban csak keveset kell hozzá- J tenni, alakítani. Számomra az az ideális, ha a kép egy-két ! hét alatt elkészül. Természetesen ez nem szabály. Egyik vász- ! namon például már fél éve dolgozom. ! — Mindennap fest? — Mindennap. A festőnek naponta festéket kell látnia.' : Kóka képeket mutat. „Űj műveiben túl is haladta a ko| rábbi képek dekomponált, a részletfestőiségnek és a faktúrának $ túl nagy szerepet szánó festőmódszert, és elhagyta az illusztra- S tív megoldásokat is. ... Művészetének jellemző vonásai az ér- §zelmi telítettség és a festői gazdaságság...” — írja a művé- 5 szettörténész. * Berkovits György
