Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-09 / 83. szám

1972. április 9.. vasárnap NAGYKOROS Befejeződött az úttörők megyei szaktárgyi versenye f Tegnap délelőtt a nagykő­rösi Arany János Gimnázium leánykollégiumában ered­ményhirdetésre gyűlt össze Pest megye 91 úttörője, akik három napig vendégei voltak a városnak, itt mérték össze tudásukat a szaktárgyi verse­nyek megyei döntőjében. A vetélkedőket magyar nyelvből és történelemből a VII—VIII. osztályosok a városi könyvtár­ban, a földrajz és kémia ve­télkedőt a konzervgyárban, az élővilág versenyt az állami gazdaságban és a fizika vetél­kedőt pedig az Irodagéptech- nikai Vállalat épületében tar­tották. Az ünnepélyes eredmény- hirdetést díszparancs vezette be, majd felolvasták a győz­tesek neveit. Magyar nyelv és irodalomból 1. VII. osztály: Mikulási Erzsébet, Ócsa, 156-os számú Halász Károly úttörőcsapat, VIII. osztály: Bereute Teréz, Kocsér, Gábor Áron úttörőcsapat. A történe­lem első helyezettje H-orák Jó­zsef, Kiskunlacháza, 3455. Munkácsy Mihály úttörőcsa­pat. Az élővilág nyertese Szűcs László, Galgamácsa, Hunyadi János úttörőcsapat. A föld­I rajzverseny győztese Bényi László, Valkó, Erkel Ferenc úttörőcsapat. Kémiából első: j Brezina Károly, Ráckeve, Ár- | pád fejedelem úttörőcsapat. Fizikagyőztes: Vepperi László, Kistarcsa, Kölcsey Ferenc út­törőcsapat. Az első helyezettek tovább jutottak az úttörők országos j szaktárgyi döntőjébe, a szak­tárgyként első négy helyezett jutalmul csillebérci táborozást kap. A vendéglátó Nagykőrös üzemei, köztük a konzervgyár, a 21-es Volán és az állami gazdaság megajándékozták a legjobbakat. A verseny vala­mennyi résztvevője névreszóló emléklapot kapott, a megyei úttörő ein olts ég. a verseny eredményétől függetlenül, va­lamennyi vetélkedőnek könyv- jutalmat nyújtott át, a ven­déglátó nagykőrösi városi út­törő elnökség pedig minden úttörőnek emlékplakettel ked­veskedett, amelyet erre az al­kalomra a városban élő kera­mikus művész, Molnár Elek készített. Az első helyezettek még külön könyvjutalmat is kaptak, a nagykőrösi üzemek ajándékaként. VW-SZŐNYEG A váci Heuréka Gyárban készítik a Volkswagen-autósző- nyegeket január elseje óta. A tervek szerint évente 40 ezer darabot küldenek el a nagy hírű nyugatnémet autógyárba. Foto: Gábor Tisztelt Hivatal - Tisztelt A posták telefonkisasszonyai nem mindig udvariasak. Mint mondják, túlterheltek. Gyak­ran úgy tűnik, szívességet tesznek. Nem ritka a szenvte­len hang a tanácsok telefon- központjaiban sem. A titkárnők viszont általá­ban udvariasak. A Szentendrei Városi Ta­nács elnökének, elnökhelyette­sének és titkárának titkárnőjét kérdezem: milyen hangon szoktak bejelentkezni az em­berek a vonal túlsó oldalán? — Udvariasan. Ahogyan azt a normális emberi érintkezés íratlan szabályai megkövetelik. Igaz, a telefonálók jelentős ré­sze általában kérni szokott. És aki kér, az udvarias. Nem mindig. Bizalommal visszatérnek — Velem történt meg — mondja Szűcs László, az abo- nyi nagyközségi tanács elnöke —, hogy bejött a szobámba egy fiatalember valamilyen gyer­mektartási problémával. Leült velem szemben, s felrakta lá­bát az asztalomra. Ez nem me­se, ez így igaz. Csendesen szól­tam rá. Elszégyellte magát. Mondok egy másik példát. Van egy asszony, aki rendkívül go­rombán bánik az édesanyjával. Behívattuk az igazgatási osz­tályra. Azzal kezdte, hogy ha nem hagyjuk békén, az ügyin­tézőre borítja az asztalt. A kisebb községekben szinte mindenki ismer mindenkit, és a hangnemet ez döntően meg­határozza. A közelmúltban váratlanul toppantunk be Dömsödön az igazgatási osztályra. Idős asz- szony ült a szék szélén, pa­naszkodott. Elmondta minden gondját-baját, legbensőbb ügyeit is. Végighallgatták, vi­gasztalták, bár hivatalosan tenni semmit nem lehetett Az idős asszony mégis megnyu­godva, azzal a jó érzéssel tá­vozott, hdgy ide máskor is jö­het. S gondján legközelebb talán még segíteni is tudnak. Vagy egy másik példa. Úriban Brecsók Illés tanácselnök fo­gadóórája szinte az — egész nap. Fogadóórát tart akkor is, amikor este hazafelé tart. Kivételek, persze, itt is van­nak. Délután 5 órakor toppan­tunk be egy községi tanácshá­zára, éppen tanácsülés volt. A titkárnő kedvesen hellyel kí­nált, várjunk, kettőtől tart az ülés, azonnal véget ér. Véget ért. Kiment, szólt a tanácsel­nöknek. „Elnök elvtárs, egy pillanatra, két percre zavar­nánk ..Hiába vártunk. Űjabb tanácskozás kezdődött. Az elnök nem ért rá arra, hogy annyit mondjon, elvtórsak, el­nézést kérek... Azért rendnek kell lenni Nagyközségekben, városok­ban bonyolultabb a helyzet. Tíz-, húsz-, harmincezer ál­lampolgárról van szó, nem le­het mindennap, minden órá­ban minden tanácsi dolgozó­nak fogadóórája. Hiszen az ügyeket valamikor el is kell intézni. — Hasznos és ezért szüksé­ges ez a rend — mondja ismét csak Szűcs László. — Ez azon­ban nem jelentheti azt, hogy ha valaki kényszerűségből fo­gadónapon kívül jön, dolga vé­gezetlenül távozzék. Az én fo­gadónapom például kedden van, s ezzel szemben hogy kezdtem a mai, pénteki napot? Egy ügyfelet fogadtam. Kérel­me jogos volt, percek alatt megkapta a kért iratot. Az abonyi tanácsnál az utób­bi időben udvariatlanságért vagy más kirívóbb okért egy tanácsi dolgozó ellen sem in­dult fegyelmi eljárás. A tanács munkájáról a közelmúltban a községi pártbizottság elisme­réssel nyilatkozott. — Mindez megnyugtató, de tudjuk, hogy munkánkon, jócs­kán van még javítanivaló. Gondolunk erre mindennap, hiszen mi a lakosságért va­gyunk, az ő ügyeiket intézzük, az ő érdekükben. Mint mond­tam, néha nem könnyű a dol­gunk. A tizenegyezer állam­polgárból csak tíz legyen nagy hangú, goromba, agresszív, a félforgalom kellős: közepén, s ennek következtében csak egyetlen tanácsi dolgozó ve­szítse el a türelmét, máris akad, aki a tanácsházáról azt mondja; lám, így bánnak ott az emberrel!... Hangsúlyo­zom, hogy az állampolgárok kilencvenkilenc százaléka tisztelettudóan jön a maga problémáival. Más • • kérdés-, hogy néha későn. Az én el­vem, s nem túlzók, ha azt mondom, a mi elvünk : min­dig legyünk udvariasak az ügyfelekkel. Ha tévedtünk is­merjük él, de azt ne engedjük meg, hogy bárki is ránkborít­sa az asztalt. Illendő volna Dr. Demeter Lászlót, a Szentendrei Városi Tanács műszaki osztályának megbí­zott vezetőjét arra kérjük, hogy a hetente beérkező tíz- tizenkét levél közül keressen ki számunkra egy goromba hangút. Fél óra után kiderült, miféle tevékenységben részt vettek, úgy anyagilag, mint erkölcsileg fe­lelősségre vonassanak.” „Valamennyien letartóztatandók!” A képviselőtestület a bejelentést egy­hangúlag tudomásul veszi, és elrendeli a következők letartóztatását: Csapó Imre, dr. Erdélyi Ferenc adóügyi jegy­ző, (!) Szládek Rezső, Kubica József, Fodor István, Simon Benő, Bódizs Gyu­la, Csordás Lajos, ifj. Ullmann Gusztáv és Klacsó Sándor. — Harminckét éves voltam tizenki­lencben; a munkástanács tagja és a falu pártszervezetének elnöke. Augusz­tus 4-én fegyveres dividek jöttek ér­tem ... Simon Benjámin — a jegyzőkönyv szerint: Simon Benő — decemberben múlt 84 esztendős. Szeme kicsit gyul­ladt, kék színét jócskán megfakították az évtizedek. Kezén duzzadtak az ízü­letek, érdes ujjaival egy könyv bcvító- ját simogatja. Könyvtárból hozza, una­loműzőnek. — Lovas kocsin vittek bennünket a ráckevei tömlöobe. Ott éppen ebédelt az őrség, így úsztuk meg a verést. Sze­gény Sziádek Dezső, bezzeg nem úszta meg: a járási forradalmi törvényszék tagja volt, amely három népnyúzó csendőrt kivégeztetett. Véresre verve vitték tovább egy pesti börtönbe, aho­vá később minket is elszállítottak. Ott akasztották fel, a temető szélén ... — Én is megjártam jó néhány fog­házat, míg Vácra kerültem. Egy év sza­ladt el eközben tárgyalás, ítélet nélkül, így esett, hogy két és fél évet ültem összesen, pedig másfélre ítéltek. Az asz- szony közben itt volt, három apró gye­rekkel. Napszámból tartották fenn ma­gukat. ; Fakult kék szeme kutatva keresi az enyémet: tudom-e, mit jelentett nap­számból élni, a háború utáni ínséges időkben, három kicsi gyerekkel? — Szabadulásom után „bélyeges” em­ber lettem: alig helyezkedtem el vala­hol, máris szedhettem a sátorfámat, ha megtudták, ki vagyok. Apám műhelyé­ben kötöttem ki végül, géplakatos volt a tanult mesterségem... Egy családból — hármat 1919. augusztus 9-én rendkívüli ülést tart a képviselőtestület. Csenki Gábor elnöklő bíró előadja, hogy ........az alis­pá n úr rendeletére mindazok, akik a kommunista állam embereivel állandó összeköttetésiben voltak, s a községben vezetőszerepet vittek, ugyancsak meg­érdemlik, hogy letartóztatásban legye­nek”. így került sorra a volt vörös katonák, direktóriumi tagok újabb csoportja: Juhász József, ifj. Fuchs Mátyás, Sza- bácsik István, Simon Kálmán, Kiss Sán­dor cipész, Péter Gyula, Drahota Gá­bor, Becz S. Lajos, Gergely Kovács Já­nos, Kincse Béni, Szabó Ferenc, id. Ullmann Gusztáv, Löwi Jenő, Borbély Sándor, Kohn Mór, Ullmann Kálmán. Ullmann Kálmánt délutáni pihenőjé­ből verem fel, de csöppet sem harag­szik érte. — Tizenkilencben, a Weiss Manfréd- gyárban dolgoztam, vasesztergályos­ként. Leszerelt katona voltam, 23 éves és nőtlen. A WM különalakulatában, a Vörös Hadsereg 22-es gyalogezredébe jelentkeztem. Rövid kiképzés tán Nóg- rád-Borsod vidékére vittek bennünket, az ellenforradalmár csehek ellen. Ne­kem Tiszalucig tartott a háború: ott megsebesültem, s előbb Miskolcon ápol­tak, aztán Csepelre jártam kezelésre. Mire meggyógyultam, a proletárdikta­túrát leverték. Kisebbik unokája felkapaszkodik hozzánk, az ebédlőszékre. Szeme ke­rekre tágul a figyelemtől: nagyapa me­sél... — Egy augusztusi napon, borbélyhoz indultam éppen, amikor lefogtak a csendőrök. Útközben kaptak el, búcsút sem vehettem senkitől. A családiból hámiánk ellen adtak ki letartóztatás! parancsot; az apámat — karára való tekintettel — elengedték, a bátyám meg bujkált egy darabig. Aztán mégis el­fogták, s* a Margit körúti fegyházba vitték. Bizonyíték híján később elen­gedték, s ő nyolc esztendőre Ausztriába menekült. — Engem Tápiósülybe vittek, inter­nálótáborba. Fabarakkokban, földre szórt szalmán feküdtünk, zsúfoltan, mint a heringek. Napok alatt elleptek bennünket a férgek. Már novemberre járt az idő — vékony, nyári öltözetben vacogtunk a hidegben —, amikor egy bizottság jelent meg a táborban. Né­hány százónkat szabadon engedtek, má­sokat elvittek. Csupa csont-bőr voltam, mikor hazajöttem. Előbb Weiss Manf- rédnél dolgoztam tovább, később az apám pékségében, majd — 1951-ben — a Csepel Autógyárba kerültem. Innen mentem nyugdíjba, és itt kaptam meg, 1969-ben, a Tanácsköztársasági Emlék­érmet. Jó erős kávéval kínál, szerencsére bírja a szíve. — Ha meg nem sértem; hogy talált rám? — kérdi hirtelen. Elmesélem néki a régi jegyzőkönyve­ket. Elkomolyodik. — Lám, ilyen az élet: ami akkor ne­kem keserves osztályrészem volt, az ma már történelem. Az unokáim az iskolá­ban fognak belőle vizsgázni... Nyíri Éva Állampolgár ilyen nincs. Egyetlen olyan levelet találunk, amelyben ta­lán kissé élesebben fogalmaz­nak, de az udvariassági for­mulákat ez is betartja. Az osztály a megszólítást a válaszokban az ügyfél nevé­nek és címének feltüntetésé­vel helyettesíti. Nincs a leve­lekben a „Tisztelt..meg­szólítás, sem a „Tisztelettel...” vagy „Üdvözlettel...” elkö- szönés. Pedig ezek vélemé­nyünk szerint — mértéktar­tóan kifejeznék a minden be­csületes állampolgárnak kijáró tiszteletet. Az állampolgárok levéléi szinte kivétel nélkül így kezdődnek, így fejeződnek be. S ez a tapasztalatunk nemcsak Szentendrére érvé­nyes. Ugyanígy hiányzik a meg­szólítás és az elköszönés azok­ból a válaszlevelekből is, ame­lyeket a tanácsok az állam­polgárok tavalyi, választási jelölőgyűléseken tett javasla­taira küldtek. Ezek a javas­latok jelentős részben nem kérést, hanem valóban hasz­nos javaslatot, társadalmi munka-, vagy anyagi fel­ajánlást tartalmaztak, az ud­varias válasz tehát kétszeresen is indokolt lenne. Igaz, a kö­szönet — a szentendrei leve­lekben — benne van. Vizsgálódásunk merítőháló- hoz hasonlítható. Amit talál­tunk: ilyen, ennyi. A kapcso­latok, az érintkezések formái az utóbbi években fejlődtek, finomodtak, emberibbé vál­tak. Tennivaló azonban — (a jelek szerint) — még bőven van, mind az Állampolgár, mind a Hivatal részéről. S a hivatalnak példát kell mutat­nia. Érdemes és szükséges idézni Fock Jenőnek, a kor­mány elnökének az MSZMP X. kongresszusán élmondott szavait: „Nálunk a párt és a kormány és annak minden szerve a népért van, a népért kell, hogy dolgozzék”. Deregán Gábor FELÚJÍTÁSOK EGYMILLIÓÉRT Váróísarnok a Semmelweis kórházban Az „öreg Rókus”, ahogyan a megyei tanács Semmelweis Kórházát leginkább emlegetik, a lehetőségekhez mérten kor­szerűsödik. A betegápolás cél­jait szolgáló s évek óta folya­matosnak mondható átépítések mellett most — a megyei ta­nács által biztositott keretből — lehetőség nyílik arra, hogy az úgynevezett szolgáltató részlegek is tökéletesedjenek, így a többi között sor kerül a telefonközpont és a kazánház felújítására, s e munka egy­millió forintot emészt fel. Ugyancsak régi óhaj teljesül, amikor — szintén egymillió fo­rint fejében — megépítik a kórház várócsarnokát, így enyhítve a sűrűn már-már nyomasztó zsúfoltságot. Népkert Gödöllőn A gödöllői parkok gondozá­sa, intézményes fenntartása ez ideig nem volt biztosítva. A közelmúltban a városi tanács társadalmi bizottságot hozott létre, és elkészült a parkok rendezési terve is. A fejleszté­si osztály a város intézményei, üzemei képviselőivel ismertet­te a terveket, majd javaslatot tett, hogy a kastélypark 20 hektárnyi területét parcelláz­zák fel, és az intézmények le­gyenek állandó gazdái a 10 parcellának. Nyolc parcella máris gazdára talált. A Ganz Árammérőgyár a saját terüle­tén játszóteret‘kíván létrehoz­ni társadalmi munkával, és itt építik ki a GEAC-lovasok ver­senypályáját is. Valóságos népkert lesz hamarosan Gö­döllőn a kastélyparkban. Eíefántíábak a sarokban Útitárs a fotóművész Szalonkára nem megy A valkói erdő közepén épült házban él Fuchs Antal, a Gö­döllői Állami Erdőgazdaság fővadászmestere. A tisztáson álló porta udvara, külseje olyan, mint a többi vadászház. Rend mindenütt, s nem hiány­zik a barátságos szemű vizsla, no meg az agancsdíszítés sem. A házba belépőt azonban már az előszobában meg­lepő látvány fogadja: a sarokban elefántlábak áll­nak, a szobát pedig afrikai trófeák, kafferbivalyszarvak, elefántagyarak, falra függesz­tett zebratőr, antilopfejek dí­szítik. A trófeák Fuchs Antal afri­kai vadászatának emlékei. Két évvel ezelőtt járt Tanzániában, ahol a magyar származású dr. Nagy Endre hivatásos vadász vendége volt. Csaknem öt hó­napot töltött azon a területen, ahol Széchenyi Zsigmond és Kittenberger Kálmán is vadá­szott. Érdekességként említet­te, hogy számára sokkal na­gyobb élményt jelentett a kaf- ferbivalyok elejtése, mint az elefánté. Egy wakamba törzs­beli kísérővel járta a vadász- területet, amikor teljesen vá­ratlanul, tőle 30 méterre két bivaly ugrott ki a bozótból. Az egyik elmenekült, a másik, amely támadott volna, puska­végre került. A koromfekete, nyolc­mázsás állat trófeája bronzérmet kapott a budapesti Vadászati Világki­állításon. A valkói fővadász májusban újra útrakel. Most Harold Langet, a lipcsei neves fotó­művészt kíséri Tanzániába. Út­juk célja a vadállatok életé­nek, Tanzánia etnográfiai, bo­tanikai és geológiai érdekessé­geinek megörökítése lesz. A neves NDK-beli fotósnak már egy vadászati könyve megje­lent hazánkban, és kiadják majd ennek a kéthónapos tú­rának várhatóan érdekes anyagát is. A bakonyi születésű, s már gyermekkora óta vadászó Fuchs Antal — akinek apja ugyancsak neves vadász volt a dunántúli rengetegben, s neve a vérebek idomításával vált külföldön is ismertté — szor­galmasan készül az afrikai út­ra. A néger kísérők beszédét, a swahili törzs nyelvét már első útján megtanulta, s most az angollal ismerkedik. Vadász­tudományát is szorgalmasan gyakorolja. Igaz itthon most csak szalon­kákra sütheti fegyverét — bár mint bevallotta — nem sok eredménnyel. Az idei sza­lonkahúzáson, a szintén va­dásznak készülő Tamás fia, már hármat lőtt, míg ő eddig még egyet sem... Majd Afri­kában javít. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Budapest környéki A-kategóriájú ipari vállalat pályázatot hirdet üzemgazdasági osztályvezetői munkakör betöltésére. Munkaszervezési, munkaügyi gyakorlattal rendelkezők előnyben. Fizetés a kollektiv szerződés szerint. Szükség esetén a lakás megoldható. Jelentkezéseket „Fontos munkakör 1972.” jeligére, a Magyar Hirdetőbe kérjük (Budapest V., Felszabadulás tér 1.) Afrikába készül a valkói fővadász

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom