Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-09 / 83. szám
Ikerház pedagógusoknak Evek óta nagy gondot okoz a pedagógusok fluktuációja a főváros környékén, így Gyálon is. A tanerőváltozás erőteljesen befolyásod ja a gyermekek előmenetelét, s érthető, ha a nagyközség tanácsa hathatós erőfeszítéseket tett a pedagógusok letelepítése, magyarán lakáshoz juttatása érdekében. A meglévő pedagógus szolgálati lakások mellé most mód nyílik — a Bajcsy-Zsilinszky úton — újabb két otthon megteremtésére. A két, kétszobás lakás ikerházban, épül majd fel, s létesítésükhöz a nagyközségi tanács már elkészítette a tervdokumentációt és a költségvetést, valamint természetesen, a telket és a kivitelezői kapacitást is biztosítja. Bronzkori „kincs” Öcsán építkezés közben, a Klapka u. 6. számú telken, Alföldi Lajos edénybe rejtett bronzkori „kincset” talált. A ceglédi Kossuth Lajos Múzeum első vizsgálatai szerint a 69 darabból álló lelet valószínűleg a 3500 évvel ezelőtt ezen a tá jon élő „vatyai népességnek” nevezett népcsoport előkelő női tagjáé volt. A házban minden a zenéhez igazodik Egy zongoraművész portréjához Láttam már hangverseny- dobogón, fekete versenyzongora mögött. Debussyt játszott őszinte, mély átéléssel. Országút szélén, kicsattanó jókedvvel, autóstopra várva. És gödöllői otthonában, figyelmes háziasszonyként, meghitt kuckójában. Sokszínű, akár a muzsika, mellyel ötéves korában kötött máig is tartó, s egy életre szóló igaz barátságot. Beethoven és Bartók, Chopin és Pro- kofjev, Liszt és Kodály, Debussy és Brahms zenéjének megértetését és megszerettetését választotta élethivatásul, így kívánva szebbé, tartalmasabbá és harmónikusab- bá tenni embertársai életét. Élete nemcsak sokszínű — rendhagyó is. 14 esztendő: 22 osztály Huszonhárom és fél esztendővel ezelőtt, amikor Tápió- szelén megszületett, édesapja suszter .volt, édesanyja pedig segédjegyző. Azóta édesapja agrármérnöki diplomát szerzett és jelenleg matematikára és gyümölcstermesztésre tanítja a fiatalokat. Édesanyját ötödéves joghallgató korában érte utol a súlyos betegség, azóta nyugdíjas. Mert novemberi születésű, egyéves késéssel kezdhette iskolai tanulmányait. Hogy pótolja önhibáján kívüli mulasztását, tizennégy esztendő alatt huszonkét osztály tanulmányi anyagából vizsgázott. (Nyolc általános, négy gimnázium, öt konzervatórium, öt Zeneakadémia.) Tizenhárom éves korában már másodikos gimnazista és harmadéves konzervatóriumi hallgató. Tizenhatévesen került a Zene- akadémiára, ahol húsz és fél éves korában szerzett vörös diplomát. Gödöllő és Budapest A neve: Torma Óabrieíla. Választott élethivatása: zongoraművész. Munkahelye: Országos Filharmónia. Havi fizetése: kétezer forint. Még főiskolás korában, 1966-ban, a budapesti Liszt— Bartók nemzetközi zongora- versenyen harmadik helyezést ért el. 1968-ban a brüsz- szeli, 1969-ben (ma úgy tetszik, diplomamunkaként) a zwickaui nemzetközi versenyen nyert oklevelet. 1970- ben a versailles-i Cziffra György nemzetközi versenyen második, de még ugyanabban az évben a Saint-Germain en Laye-i Debussy-versenyről már győztesként jött haza. Tavaly pedig oklevél és Grand Prix volt a két nemzetközi párizsi versenyen szerzett díja. Szerény és mértéktartó, amikor önmagáról beszél. — A balettel kezdődött négyéves koromban. Ott derült ki, hogy nemcsak jó ritmusérzékem, hanem abszolút hallásom van. Így kerültem Resch Miksa bácsi zeneiskolájába, ahol két esztendő alatt nyolc év anyagát végeztem el. Attól kezdve Pestre jártam zeneiskolába. Két tanáromnak nagyon-nagyon sokat köszönhetek. Tusa Erzsébettől, a konzervatóriumban nem egyszerűen csak zongorázni tanultam meg, hanem azt is, hogy csak sokoldalú, a társművészeteket jól ismerő ember tud nagvon közel kerülni a zenéhez. Ő szerettette meg velem Thomas Mannt, Heinét és Goethét csakúgy, mint a képzőművészetet, már tizenhárom éves koromban. A Zeneakadémián viszont Vehner Tibortól a zongoratanulmá- nyok mellett a zene intellektuális átélését tanultam meg. Beszélgetés közben figyelmes háziasszonyként kávát főz, süteménnyel kínál, s ezzel akaratlanul is időt enged a körülpillantásra. Az, hogy a zongora a szoba közepén áll, egyúttal jeikéo is: ebben a házban minden a zenéhez igazodik. A zongora mögött, a szoba egyik sarkában, a meghitt kuckó külön kis világ: itt nemcsak pihenni, megbúini is remekül lehet a világ elől a tarka képek és könyvek nyugtató társaságában. Húszdtkás aranyérem — Azt kérdezi, melyik volt eddigi legizgalmasabb szereplésem? Talán a versailles-i Cziffra György zongoraver-, seny. Húszán indultunk, négyen magyarok. A döntőbe hárman jutottunk: Jean Philipe Collard francia, Jandó Jenő és én. A döntő napjára azonban Jenő belázasodott és kénytelen volt lemondani a fellépést. Már ez baljós jel volt. A másik: a nagy ve- télytáns, Jean Philipe Collard nemcsak francia volt, hanem versailles-i is. Hogy melyikünk volt a jobb, azt nem a zsűri, hanem a közönség döntötte el. A versenymű (amit, bevallom őszintén, nem nagyon szeretek) Rachmaninov: C-moll koncertje volt. Há] rom kettő arányban alul maradtam. A második díj tizenötezer frank és egy húszdekás aranyérem volt. Az érem értékét növeli, hogy mindössze kettő van belőle a világon. A következő Cziffra György versenyre ugyanis már újat készítenek. — A további tervek? — teszi fel a kérdést inkább csak önmagának. — Nemrég Gödöllőn adtam önálló koncertet. Április 12-én szóló koncert Poznanban, április 14—15-én pedig két zenekari est Lodz- ban. S amiről már szintén értesítést kaptam: május 6-án részt veszek Brüsszelben az Erzsébet királyné nemzetközi zongoraversenyen. Sapka a Dunában Addig azonban még eltölt napi hat-nyolc órát a zongora előtt. Közvetlenül a fellépések előtt pedig még ennél is többet. Pillanatnyilag azonban másra készül, egy vidám baráti összejövetelre, amelynek színhelye a Lánchíd s a fő attrakciója az a pillanat, amikor régi barátja, immár tizenharmadik alkalommal — a tavaszt köszöntve — belehajítja téli sapkáját a Dunába. — Ez is hozzátartozik az életemhez — mondja derűsen —, akárcsak az a hobbym, hogy szeretném megírni a fotóművészet esztétikáját. Hogy ez miként fér össze a zenével? A férjem fotóművész és ez, gondolom, mindent megmagyaráz. P. P. VÁC József Amla-esttel nyitják a költészet hetét Hétfő este fél hétkor a váci zeneiskola hangversenytermében nyitják meg a költészet hetének Pest megyei eseményeit. Az ünnepi József Attila-es- ten dr. Czine Mihály iroda<■ lomtörténész beszél a költőről, akinek verseit Sólyom Ildikó, a Nemzeti, Bodor Tibor, a Madách és Papp Zoltán, a szolnoki Szigligeti Színház tagja tolmácsolja. Közreműködnek a zeneiskola tanárai. Közérzet '72 (SOROZATZÁRÓ) Három hónapon át hétről hétre hat-nyolc embernek tettem fel a kérdést Pest megye járásaiban, városaiban: milyen a közérzete ma, 1972- ben? Negyven választ írtam meg lapunk vasárnapi számaiban. A válaszadók a legkülönbözőbb foglalkozási ágak kép- vise'ői: volt közöttük munkás, paraszt, párttititár, tanácselnök, orvos, pedagógus, mérnök, népművelő, kereskedő, muzeológus; vezető és egyszerű beosztott; pályakezdő fiatal, középkorú és nyugdíjas, nő és férfi egyaránt A teljesség igénye nélkül Negyven válasz alapján természetesen nem lehet teljes képet kapni a megye lakosságának közérzetéről, de már elegendő bizonyos következtetések megállapításához. Az első, és egyben a legfontosabb következtetés: az emberek közérzete általában jó. A megkérdezettek többsége elégedett az életével, sorsának" alakulásával, a társadalomban elfoglalt helyével, betöltött szerepével. Létszükségleti gondokkal egyikük sem küzd: sem a szükséges élelem, sem a .legfontosabb ruházkodási cikkek megszerzése nem jelent problémát. Ez a tény elsősorban akkor sokat mondó, ha figyelembe vesszük, hogy a n.egkérdezettek felének a szülei munkások és parasztok, további negyedének pedig cse- lódemberek voltak, akik életük nagyobbik felét nélkülözések között élték le. És! az is bizonyító erejű, hogy a negyven válaszadó közül tizennyolc valamilyen diplomával rendelkezik (három nem hasznosítja!), pedig mindössze négyüknek a szülei voltak értelmiségiek, diplomások. Mindez ismert tény ugyan, mégis jóleső érzés újra és újra — a számok és' a tények bizonyító erejével — megállapítani, sőt büszkélkedni is vele. Három előfeltéiel Általában tehát jó az emberek közérzete. Mi azonban a jó közérzet összetevője? A három legfontosabb: a megfelelő jövedelem, az otthon, és azt csinálni, amihez az embernek tehetsége, képzettsége és kedve is van. A negyven közül hétnek a jövedelme nem éri el a havi kétezer forintot. Mindannyian nők. Egy kivételével pályakezdő fiatalok (pedagógusok, eladók, ápolónők). A kivétel: egy nagyközségi művelődési ház igazgatója, aki negyedik éve tölti be ezt a munkakört, és az idén szerez diplomát (Bizonyítás: nem véletlenül esett olyan sok szó a közelmúltban a művelődési ház igazgatók háromnapos országos konferenciáján a népművelők aránytalanul alacsony fizetéséről.) Húszán két- és háromezer forint közötti jövedelemmel rendelkeznek, tizenhármuk havi keresete pedig meghaladja a háromezer forintot. A lakásgondok már lényegesen nagyobbak, igazolva a megyei vezetésnek azt a korántsem túlzott intézkedését, hogy a jelenlegi ötéves terv során harminchatezer lakás felépítését jelölte meg feladatul. Huszonnégynek van saját háza vagy lakik megfelelő (a munkahelytől kapott) szolgálati lakásban. Hat fiatalnak a szülői ház biztosít otthont. Tízen nagyon rossz körülmények között, Igen drága albérletben laknak. (Hárman családosok, hatan házasok.) Az új lakásrendelet szerint jövedelmük meghaladja azt a szintet, • hogy tanácsi lakást kaphassanak, ez a jövedelem azonban még nem biztosít alapot sem építkezésre (kedvező hitelfeltételek biztosítása nélkül), sem öröklakás vásárlására. Néhány rendhagyó példa A megkérdezettek többsége általában tanult szakmájában dolgozik, akad azonban több rendhagyó példa is. Hárman tizenöt-húsz év után hagyták ott első munkahelyüket, a gyárat, a nagyobb jövedelem reményében, s vállaltak szaklást egy termelőszövetkezet kiegészítő üzemében. Mégsem .elégedettele életük alakulásával: jövedelmük nem emelkedett annak arányában, hogy manufakturális módon dolgoznak, vödörből mosakodnak, zacskóból ebédelnek. Máltaién szívesen vissza is térnének, ha nem kellene szembenézniük a volt kollégákkal, akiknek hátatfordítottak. Ez kétségkívül visszahat közérzetükre (a pénz nem miniden, ma már ők is tudják). Néhá- nyuknak viszont az rontja a közérzetét, hogy nem úgy alakult az életük, ahogyan szerették volna. Ami mellettük szól: elképzeléseik realitása. Reális volt a terve annak az esztergályosnak, aki becsülettel végzett munkája mellett agrármérnöki diplomát szerzete. Azt viszont máig sem tudja megérteni, miért nincs szükség tudására, diplomájára egyetlen gazdaságban, sem. Az a tizenkilenc éves lány sem érti a dolgot, aki tavaly érettségizett a nagykátai szak- középiskola kertész tagozatán, hogy miért utasították vissza jelentkezését három termelőszövetkezetben is, s most jobb híján, havi ezer forintért, gyógyszerészasszisztens gyakornokként kénytelen dolgozni. Élelhivatás — önbizalom Természetesen sok múlik azon, hogy kinek mekkora az akaratereje, s ha úgy hozza a helyzet, a pillanatnyilag kedvezőtlenebb feltételeket is vállalja, csakhogy valóra válthassa elképzeléseit. Erre is1 akadt példa a beszélgetések során, nem is egy. Az a fiatal- asszony például, aki ma már harmadéves joghallgató, az érettségi után évekig vállalta a segédmunkásságot azért, hogy utána újra megkísérelje az egyetemi felvételit, ezúttal sikerreL És ez vonatkozik az üzemmérnökre is, aki lemondva másodállásáról, havi prémiumáról, lényegesen kevesebb jövedelemért, a ktsz üzemmérnökségét, a kórházi számítóközponttal cserélte fel azért, mert azt nem csupán kenyér-keresetnek, hanem választott élethivatásnak tekintette. Természetesen a jó közérzetnek általam említett és fontosnak tartott három alap- feltételen kívül még sok ösz- szetevője van. Például az, ha az ember bízni tud önmagában. Ha akkor is hinni tud ato- han, amit életcélul jelölt meg a maga számára, amikor az nem hozza meg a várt eredményt. Ezek közé tartozik az agrármérnöki diplomával rendelkező esztergályos Ss, aki ősztől szakmémökin kívánja folytatni — eddig számára semmi gyakorlati eredményt nem hozó — mezőgazdasági tanulmányait. Hinni abban, amit csinálunk, nagyon nagy dolog. Ezt vallja az a fiatalasszony is, akinek volt bátorsága és hite ahhoz — még szülei tudtán és beleegyezésén kívül is —, hogy a rózsadombi villával rendelkező mérnök vőlegényét egy csöppnyi albérleti szobában lakó férjjel cserélje fel, mert benne sokkal inkább . megtalálni vélte azt az embert, aki mellett kiteljesífcheti álmait, akivel együtt öröm leélni egy életet. Jó közérzet Hosszan sorolhatnám még mindazt, ami olyan következtetés levonására bátorított a negyven válasz alapján, hogy ma általában jó nálunk az emberek közérzete. Nem problémamentes és nem gondtalan az életük, de hisznek abban, amit csinálnak, és hisznek abban is, hogy — munkájuk alapján — holnap kevesebb lesz a gondjuk és több az örömük, Prukner Pál „Felvétetett Szigetszentmiklóson” Dokumentumok űz 1918—19—20-as évekből Öreg fóliánsokra bukkantak a minap Szigetszentmiklóson, a tanácsiháza átalakítási munkálatai közben: a községi képviselőtestület közgyűlési jegyzőkönyveire, 1908-tól 1939-ig. Legjobban a második kötet érdekelt a négy közül: az 1918—19—20-as évek hivatalos kró-' nikája. Vihar 200 korona körül Sárgult papíron cikornyás betűk: rég elporladt már a kéz, amely följegyezte. „Jegyzőkönyv. Felvétetett Szigetszentmiklóson, 1918. év október 19- én tartott ülésében a képviselőtestületnek. Jelen voltak: dr. Szerelemhegyi Ervin szolgabíró, Kovács István főjegyző, Csenki Gábor képviselőtestületi elnök és a testület tagjai, Napirend: 1. Az 1919. évi rendes és közmunka-költségvetés; 2. Egyebek." Hagyjuk ezúttal a költségvetési vitát, amúgy sem érdekes. Annál inkább más dolgok, például ez itt: „63. kgy. sz. Olvastatott dr. Erdélyi Ferenc adóügyi jegyző kérelme: a bortermelési adó kezeléséért 200 koronát kér részére megszavazni”. Micsoda vihart kavart az adóügyi jegyző kérése a képviselőtestületben! Méghogy 200 koronát? Volt, aki 100- at ajánlott, akadt, aki 150-et, ám a többség úgy vélte, a bortermelési adó kezelése munkaköri kötelesség, minden különdíjazás nélkül. Az elnök végül szóbeli szavazást rendel el, aminek eredményeként „a képviselőtestület dr. Erdélyi Ferenc jegyzőnek a bortermelési adó kezeléséért — a bortermelési adó terhére — 1918. évre 100 koronát szavaz meg.. Ezután kerülnek sorra a különböző kérelmek. Segélyt kér a községi írnok, a Magyar Királyi I. Honvéd-pótzászló- alj és a 82. gyalogezred parancsnoksága — a hadiárvák és -özvegyek számára —, ruhasegélyért folyamodik a rendőrség, fizetésének megállapítását kéri Bányai Benőné, sz. Onódi Mária községi szülésznő. ^ Az írnok nem kap semmit, a rendőrségnek megadják a ruhasegélyt. A honvédárváknak és -özvegyeknek 500— 500 koronát szavaz meg a testület. És a szülésznőnek? „Határozat: A képviselőtestület egyhangúlag elutasítja Onódi Mária községi szülésznő kérelmét, és részére, pénzt — fizetésjavításra — a látogatási dijak felemelését és szülésznői felszerelést nem szavaz meg. Egyben kimondja, hogy a szülésznő köteles a szabályrendeletben megállapított látogatási díjak ellenében kötelességét ellátni —, fuvarra igényt nem tarthat." A kabinetkérdés — mit kapjon az adóügyi jegyző? —, hál’istennek, eldőlt. A többi nem fontos. Az írnok, aki éh- bérért dolgozik, a szülésznő, aki nyomorog, a hadirokkantak, a százával lődörgő munka nélküliek, a tej után sóvárgó napszámosgyerekek, senki és semmi sem fontos. A Parlamentben egymást érik a békét követelő felszólalások. Országszerte tüntetnek a háború ellen. Az erdőkben rongyos, éhes, szökött katonák bujkálnak — a „zöld káder” —, Pesten a munkásasszonyok kenyeret, a fiatalok általános titkos választójogot követelnek. A tüntetők ellen kivezényelt katonák, rendőrök szuronnyal, puskával csinálnak „rendet”. Egy forradalmár- anya versbe önti fájdalmát-felháboro- dását. Verse futótűzként terjed az országban : „Ne lőjj, fiam, mert én is ott leszek!" Viharként zúdul elő a közelgő forradalom szele. A vihar Szigetszentmiklóson is kitör: 200 korona körül... „A Directorium megszűnt” 1918. október 26-án — jó darabig — utoljára ül össze a községi képviselő- testület. Az ülés rövid: pályázó híján a segédjegyző megválasztását elnapolják. Az uraknak más gondjuk nincs, a tanácskozást tehát berekesztik. A legközelebbi bejegyzés csaknem háromnegyed évet váratott magára. „Jegyzőkönyv. Felvétetett Szigetszentmiklóson, 1919. év augusztus 4- én du. 3 órakor tartott ülésében a képviselőtestületnek." At. írás más kéztől származik, mint korábban, a betűk szálkásabbak, kissé primitívek. „Elnöklő bíró a szót Deutsch Sándor volt főhadnagynak engedte át, aki.,. bejelenti, hogy a Directorium megszűnt, tagjai a helyüket elhagyták — kell, hogy mindazok, kik barim. ÁPRILIS 9., VASÁRNAP
