Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-30 / 101. szám

10 «ST MEG »El ?#írlöD 1972. ÁPRILIS 30., VASÄRNÄP JÓZSEF ATTILA: Tömeg Munkát! kenyeret! Munkát! kenyeret! Jön a tömeg, a tömeg! Mint a megriadt legyek, röpülnek róla a kövek. Szálló szikla, apró szikra, mint ki a szemét kinyitja, ha vasdorong ütötte meg. A tömeg járó erdő-rengeteg, ha megáll, vér a gyökere. Termőföld talpa, tenyere. Százezer hegy a kenyere, itala nem férne ködnek s a ködök bár hegyet födnek, a tömegnek nincs kenyere. Kenyértésztaként dobódxk, hánykolódik, dagasztódik, a tömeg. Tömény őssejt, püffeteg, tapogatóit kibontja, nyúlik, válik amőbaként, más dudorait bevonja. Világ, bekap a tömeg! Felleget fú orralika, odvas foga bérkaszárnyák görbe sora. Kapkod, nyúl, ahová ér, csűrért, gyárért, boglyáért, hétórai munkáért, a Göncölért, Fiastyúkért, bővizű, alföldi kútért — — Nyirkos, görbedő atyáim, édes, sovány leánykáim a tömeg. Körötte füstölgő csövek. Folyót piszkál a szalmaszál, — ni, kapja, viszi már az ár! és sodorja a padokat, a kiszniket, a kocsikat, a csákókat, a lovakat, a fölmutatott kardokat------­Óh! M inden más hiábavaló. az alku, az átok, a csönd, a szó! O az épület s az építő lenn alapkő és fönn tető, a dolgozó, a tervező — — Éljen a munkásság, parasztság, nem fogja polgári ravaszság, fölrúgja milliónyi láb, — hú! tömegek, tovább! tovább! Dokumentumok „...só is csak elvétve..’ 99 • •• A Kommunista című lap írta 1934. május elsejei szá­mában: „Országosan majd­nem negyedmillióval kevesebb munkás feleannyi bérért ter­melt 1933-ban ugyanannyit, mint 1927-ben. Földönfutó koldussá tettek negyedmillió munkást, éhbérre szorították a termelésben, hogy „leküzd- hessék” a válságot.. Pest megye lakosságának 26 százaléka ipari tevékenység­ből élt, de az ipar elsősorban kis-, házi- és. vándoripar jel­legű volt. Egyes rétegek a nagyarányú munkanélküliség miatt nehezen éltek. 1934- ben Pest megye 30 ezer la­kosának nem volt biztos meg­élhetése. Részlet az Országos Mező- gazdasági Kamara 1935. évi jelentéséből: „A falusi mun­kásosztály teljesen megszűnt cukorfogyasztó alany lenni, sőt gyufa, petróleum és só is csak elvétve jut a munkásház­tartásokba.” Az ünnepnek nincs vége Egy régi május elseje Monoron Az öregember cigarettára gyújt, a gyufa körmére ég: — Két hét múlva itt vitték végig megbilincselve, mind a tizenkettőt. A csendőrök kia­báltak: gyerünk, piszkos kom­munisták, az ünnepnek vége! Csúnyán összeverték vala­mennyit. Volt egy doboz ci­garettám, bedugtam az egyik fogoly zsebébe. Később kér­deztem meg az ismerősöktől: ki volt az az ember? Valaki azt felelte: Drapál János. Olyan korú lehetett, mint én, legfeljebb két-három évvel idősebb... Az öregember sze­rény: „Kedvesem, ne írja be a nevem. Sokan adtak a fog­lyoknak”. * Gyömbér Sándor pilisi lakos 15 éves volt 1932-ben. Sosem felejti el azt a május elsejét. — Kifutófiú voltam a Ba- logh-pékségben. Vasárnap volt, de nekem nyolc órára akkor is szét kellett hordanom a boltokba a kenyeret. A so­rompónál csődületet láttam. Fenn, a magasban, a távíródró­ton vörös zászló lengett, lenn meg őrjöngtek a csendőrök. A törzsőrmester egyre azt haj­togatta, ha megtudja, melyik tűzoltó adta kölcsön a létrát a zászló kitűzéséhez, az nem ússza meg szárazon. Fényes reggel volt már, a faluban fu­tótűzként terjedt a hír, tó­dultak a sorompóhoz az em­berek, s a zászlót — feszesen függött, a szél sem kuszálta össze —, még mindig nem bír­ták leszedni. Drapál János veterán így emlékezik a monori illegális harcokra: ... „Czellaó Károly hozta szóba először az illegális pár­tot. Meghívott a lakására -is, ahol összehozott egy Sinko- vics nevű — mint később megtudtam: gyömrői elvtárs­sal. Tőle később ötezer röp­cédulát kaptunk, hogy szór­juk szét a községben ... Et­től kezdve rendszeresen el­láttak illegális sajtóval, s a következő - akciókban már H. Kovács János is részt vett. Egy napon utasítás jött, hogy hár- mónk közül valaki menjen ki hathónapos iskolára a Szov­jetunóba. Ügy döntöttünk: az menjen, aki elsőként lett tag­ja az illegális sejtnek. Czellaó Károly elutazott, s helyette H. Kovács elvtársat válasz­tottuk titkárnak. A központi sejt mellé akkor már megszer­veztük az északi, déli, keleti és nyugati sejtet is. H. Ko­vács János 1932-beli letartóz­tatásunkig volt a KMP kerü­leti titkára,..” Gyömbér István nyugdíjas visszaemlékezéseiből: ... „H. Kovács János meg­bízott az ifjúmunkások kö­zötti szervezőmunkával. Dó- czi József és Kerekes Pál lett a segítőtársam. 1931-ben Ra- gozóczki János és Bajkai Ká­roly összehozott a budapesti KIMSZ összekötőjével, akivel attól kezdve kapcsolatot tar­tottam ... 1932-ben megszerveztük a munkanélküliek felvonulását Monoron. Drapál János veze­tésével küldöttséget menesz­tettünk a főszolgabíróhoz. A főszolgabíró azt mondta, más­nap menjek vissza a válaszért, mert egyedül nem dönthet. Másnapra a járásból Monor- ra rendelte a csendőröket. Csakhogy elszámította magát: hetipiac napja lévén, még nagyobb volt a tömeg, mint az előző napon. A csendőrök tehetetlenek voltak a tömeg­gel szemben. Az akciónak híre tnent a járásban, s az lett a következménye, hogy kénysze­rűségből ínségmunkát szer­veztek, kétnapi folyamatos munkát biztosivá a munka- nélkülieknek. Az utcai árkokat kellett rendbe tenni, napi két- három kiló lisztért vagy bur­gonyáért, amit a módosabb monoriaktól szedtek össze. Mi persze ezt az alkalmat is fel­használtuk, hogy a javak egyenlőtlen elosztása, a társa­dalmi igazságtalanság ellen agitáljunk az emberek kö­zött ...” Budapest, VI., Lenin körút 104, II. emelet. A csengetésre deresedé hajú, fiatalos férfi nyit ajtót: Dóczi József egy­kori ifjúmunkás, a párt vete­ránja. — Az összekötő 1932. ápri­lis 30-án közölte a vezetőség utasítását: május elsejére ki kell tűzni a vörös zászlót a Turul vendéglő előtti ívlám­pa vezetékére. A feladattal a mi sejtünket bízták meg: Gyömbér Istvánt, Kerekes Pált és engem. Ragozóczki Já­nos átadott egy vörös zászlót, amit — úgy néztem — vasúti bakterzászlókból gépelhettek össze. Az aljába vaspálcikát varrtak, hogy a szélben is ki­feszüljön, a felső szélére meg kapcsot, abba fűzték bele a zsineget. A spárga tövét elvé­konyítottuk, hogy egy rántás­ra elszakadjon. Acéldrótból négyágú dupla horgot csinál­tunk, beleakasztottuk a ka­pocsba, a zsineg végére nehe­zéket kötöttünk, hogy súlya legyen, amikor a zászlót fel­dobjuk a magasba. Mindent úgy csináltunk, ahogy az Ifjú kommunista című illegális új­ságban láttuk. A többi már egyszerű: egy jól irányzott do­bás, a horog valamelyik ága feltétlenül beleakad a kisze­melt drótba, a zászló fenn­marad, a zsineget a nehezék­kel együtt letépjük. Eddig rendben volna, ha­nem a sejttel volt baj! Gyöm­bér István vidéken dolgozott, és nem tudott hazajönni ápri­lis 30-ára. Ugyanígy Kerekes Pál vasutas', aki éppen szol­gálatot teljesített Budapes­ten. Már jó ideje ólálkodtam a Turul vendéglő előtt, hiába. A rendőr máskor . szívesen megitta a fröccsöket, ha fizet­tek neki, most el nem moz­dult onnan, az istennek sem. Már sötétedett, amikor talál­koztam Hörömpő Mihállyal. Néhány hónappal korábban, a munkanélküli tüntetés szer­vezésekor tudtam meg, hogy ő is közénk tartozik. Együtt indultunk el alkalmas helyet keresni. Éjféltájban jutottunk a sorompóhoz. Láttuk, hogy a távíródrót itt jóval maga­sabban feszül, mint másutt. Hörömpő Mihály falazott, én meg feldobtam a zászlót a magasba. Rögtön fennakadt. Akkor letéptük a zsineget, és elszeleltünk... Gyömbér István visszaemlé­kezéseiből: ... „A zászló délelőtt 11 óráig lengett a vasúti átjáró felett. Nagy csődület támadt, mert a csendőrök képtelenek voltak leszedni. A kirendelt tűzoltók is csak a leghosszabb létráról érték el. Addigra Soha' nem Volt az emberiség- lek annyira kőiös vágya, óhaja s kívánsága, mint e négy betű: •éke. A. világ valamennyi népe zért a' szóért'.kiálltott: béke, •ékét! De . a ' tébolyult f Hitle’r- anditái puskagolyóval válnszöl- »k.‘ Felperzselték, fél' Európát’, »fosztottak országokat, halomra yiikoltak milliókat és földön-, itóvá tették a népek sokaságát., z lett az őrült,- dilettáns német ji'és. szellemi ': ideológia ered- cnye. : ,*V.f<?r-£"\ Az’ egész Európa' embertelen igázására . felkészült,; szörny- ülött. náci-fasizmus^ már meg- mmisitve, vlétipoTva; hever :a. :moltráciék’hadseregének lábai 5tt, de még közvetlen előtte is ’gkisérelte a három hágyhata- d békéjét, illetve egységét mcg- ntani. Amerikának és'.'Angli­ák felajánlották a fegyverleté- t, de a Szovjetuniónak nem; zel az utolsó, alja® tnerény- ükkel nemcsak-az volt á:céN. :, hogy megbontsák .az,egy­let, hanem- igy, reméltek*egy* juk nézve e'nybéhb' büntetést szközőlni. 'Nem', erről szósem el! Azért a rettenetes-bűnért, lyel elkövettek,-felelniük; és ihődniük kell! Sztálin marsall hadserege még a csiráját, is tja a náci-fasisztáknak,' hogy veszélyeztethessék többé a cs nemzetek áldásos muc­it és igy megszabadítja a vi- ■t örökre a háború borvál­ságaitól. lost, a béke megérkeztével, rő lelkesedéssel köszöntjük őztes nemzetek bölcs vezetőit és hős hadseregeit, - melyek, nieg- Szabaditották • az emberiséget a sok szenvedéstől,felszabadították az elnyomottakat és utat nyitot­tak a'békés,. boldog jövő felé. Győzelmi Útjukon kíséri őket a világ valaménnyi'népének hálája és béke himnusza és minden népek közös vágya és régi kíván­sága: világ proletárjai egyesül­jetek,. hogy örök legyen a béke és áldásos a munkai (V—ót A Tanácsköztársaság megdöntése után 1945-ben ünnepelhetett újra szabad májust az ország. „Béke!” és 2. oldalán „Harcos békét !’* ezt a programot hirdette meg a Magyar Kommunista .Párt monori szer­vezetének emléklapja is, amely a Vörös Hadsereg köszöntésével, Ady- verssel, az ifjúsági mozgalom tettekre serkentő felhívásával négy ol­dalon jelent meg 1945 májusában. azonban, mindenki meglát­hatta, mennyire félnek az urak ettől a zászlótól...” Néhány nappal később meg­kezdődött a megtorlás: Rá­kospalotától Albertirsáig, le- taftóztátták a KMP helyi ve­zetőit. H. Kovács Jánost 11 monori kommunista követte a csendőrségi tömlőébe: Gyömbér István, Ragozóczki János, Bajkai Károly, Ardai István, Nagy Imre, Boros Mi­hály, Drapál János, Torma Imre, Dóczi József, Kerekes Pál, Pintér István. A csend­őrök ütötték-verték őket. H. Kovács János az ütlegektől egyik fülére megsüketült. Sürgős volt a dolog: a pesti nyomozók pünkösdre otthon akartak lenni. Kapkodásuk­ban oda sem figyelték a csendőrök által felvett jegy­zőkönyv sületlenségeire. Ezt használta ki később a vádlot­tak védőügyvédje, s a bíróság nem tekinthetett el a tényék­től. Drapál János így emlékszik a továbbiakra: „Pünkösd szombatján meg­bilincselve kísértek bennün­ket Budapestre, a Markó ut­cai ügyészségre. A vasútállo­másig erős csendőri fedezettel mentünk. A Petőfi utcában sok ember nézte a menetet, s elkísérte az állomásig. Néhá- nyan cigarettát, dohányt ad­tak nekünk. A Mankóban újabb kihallgatások követ­keztek, majd 8 heti vizsgálati fogság után, vádirathirdetés, tárgyalás, ítélet: H. Kovács János 2 évi fegyházat, Rago­zóczki 6 hónapi fegyházat ka­pott államellenes szervezke­désért, illegális összejövetele­kért, nyolcán pedig 6—6 heti fogházat kaptunk...” Gyömbér István: ... „Később megtudtuk, hogy letartóztatásunk után újabb röpcédulázás volt a községben: Monori F. Dezső, Kajli József és Hörömpő Mi­hály tevékenykedett, hogy el­terelje rólunk a figyelmet. Le­tartóztatásunk alatt a párt újabb tagokkal erősödött...” Végül idézzük Drapál János szavait: „ ... Szabadulásunk után örömmel tapasztaltuk, hogy helyünkre energikus fiatalok álltak. Ott folytatták, ahol mi abbahagytuk. Az uraknak pe­dig tudomásul kellett ven­niük, hogy Monoron a kom­munista párt gyökeret eresz­tett, nem lehet többé kiirtani a község életéből.” NYÍRI ÉVA HOMOK ERZSEBET: A kezerrí" Mire kijártam a hat elemi iskolát, betöl­töttem a tizenkettedik évemet. Ügy mondják, akkorra elég mutatós lány lettem. Mire végeztem az iskolával, édesapám ke­mény akarata és vasszorgalma már két szép lovat hozott az istállóba. Kevéske földünk is volt. Meg béreltünk is hozzá a paptól, és így már nem voltunk annyira az uraság földjéhez kötve. Édesapánk dolgozgatott a lovakkal, meg fu­varozott a falusiaknak. Bátyó és én még ara­tást is vállaltunk, mikor a miénkkel végez­tünk. Aztán meg mentünk a , cséplőgépek­hez részesbe csépelni. Bizony, bátyónak nehéz dolga volt a gép­nél, mert neki is vinnie kellett a zsák búzát, akár a többieknek, még a magas padlásokra is. Pedig csak tizenöt éves volt. No, de mindenütt és mindenkor voltak jó emberek, akik segítették a gyengéket. Egy­*A szerző első, Igaz mesék című könyvé­nek egyik története. két javakorabeli ember ott a gépnél igazán jószívű volt. Mert mikor bátyó volt soros a zsákolásban, odamentek a mázsához, s fél­retolták a zsák alól. — Eredj innen, te bikfict... Inkább vigyél el helyettünk egy pár villa szalmát, majd mi helyére rángatjuk a zsákokat. Én a töreklyukihoz kerültem. A töreket rak­tuk a törekhordóra, és vittük, ahová a gazda parancsolta. Ezt csináltam állandóan, hete­ken keresztül, abban a klbírhatatlannak lát­szó porban. Azóta is sokszor elgondolkoztam azon, hogy micsoda kiismerhetetlen valami az a cséplési por. Nincsen annak s'e szája, se lába, de még keze se, és mégis úgy tud csípni, hogy az első napokban szinte elviselhetetlen. De néhány nap után, ha megszokja az ember, szinte hiányzik. Én is így voltam vele. Szinte rossz volt, mikor végeztünk a csép- léssel. Már gyerekésszel is nagyon szerettem a pa­raszti életet. A karcsú szárú, ringó derekú búrót, a madárdaltól hangos erdőt, s csörgő patakokat, a susogó fákat, a százszínű rétet... De mégis bujkált, motozott bennem a vágy valami más után ... Nagyon szerettem volna képzett varrónő lenni, és addig unszoltam a szüléimét, míg bele nem egyeztek, hogy varróiskolába men­4 . vs***«),» wewssp •” • *............. MAGYAR KOMIHMSTA PÁRT MÜIVOR ÉSZERVEZETfojEK »I ÁJl'SI EMLÉKLAPJA ;í 0ldfíilt qú mdűlah)k ./"Ár idermájus e'gészea más, mint az elmúlt években'. Ezt mindenki érezhette, aki az 1. jer; felvonuláson' részt-vélt. Soha'nem látott tömeg ünnepelte á napot és hiszem, hogy az elkövetkező években nem lesznek közömbösek e nappal ■ szemben,1 akiket: nem a meg ' győződé*; népi 9 szervezettségük hozott, közénk.;.-;t\ • y . • v, • Sokan mondták nekem utón útfélen és hivatalos helyen, hogy. ilyen 'szépet még nem láttak és hogyan fehet, hogy ilyen szép ünnepélyt' nem engedélyez­tek a' hatóságok az elmúlt-években; A felelet egyszerűt Május I. a mun­kások nyilvánították hivatalos munkás. ünneppé, és Ugyanakkor elhatározták a három nyölcas, jelző megvalósulását és'.éz pedig a kővetkező: nyolc óra. utunka, oyolc óra szórakozás és nyolc íra .pihenő.' Ezeket’ a föltételeket .sú­lyosnak, tartották a reakciósok és mivel pénzük és ezáltal a hatalmuk meg volt, egyszerűm hatalmi szóval megtiltották 1 • nap ' ünneplését. .Sértette volna a fülüket, ha a nagy tömegben olyan ielszavak hangzottak volna el, amelyek íz 6 érdekükkel ellentétben vannak. 0A másik ok pedig, hogy rrájus t. (munkásság neve és barci ptogramm- ának alapköve. Irtózlak attól a gon- falattól, hogy május I én a munkás lág ünnepeljen é§ tiltakozzék a kapj­listák és a reakciót rendszerek ellen. 5k addig egy sarokban várják az idők nuiását. Mert azt mégsem lehet tőlük livánni, hogy a munkássággal együtt inpepelienek. Ezen a napon még úgy , em illett nekik szórakozni, mint máskor.' Áras 1 neorő.­Gondollak egyet: május 1 én dol­goztatlak és ók mulattak. De nem mint munkás, hanem mint tavasz ünnepét ünnepelték. Persze- ez az öröm a demokratikus Magyarországban üröm­mé változott a számukra. De mi ezen egy Csepel semjbáckódunk. Sőt... • • De ugyanakkor, mikor május t-ét .ilyeri szépen és)szabadon ünnepeltük, nem szabad njcglelcdUezni, hogy ezt a győzelmes Vörös Hadserrgnek kö­szönhetjük és azoknak az elesett hős liszteknek, altiszteknek és legénység­nek, kiknek emlékére községünkben azt a-két szép emlékművet emeltük. Hálánk és kegyeletünk emlékére úgy kelt ápolni éa őrizni e két emlékművet, mini a legkedvesebb hozzátartozóink emlékére emelt emléket. Nem sztbad. I hogy a virágok e kél emlékmű körül elbervadjanak. Május t i ünnep megrendelésében résztvevő elvtársainknak, ifjú mun­kásainknak, a szakszervezeti vezetők és öntudatos tagjainknak köszönetét kell hogy mondjak. Szinte nem is tudok kivételt tenni, csupán annyit szeretnék mondani az ifjúság közreműködéséhez, hogy bár érte őket támadás és csinál­tak valamit, ami nem helyes, de ezzel szemben most megmutatták erejüket és egységüket. Nagyon helyes, ha kriti­zálnak és kritizálják egymást, n ért igy kristályosodik ki egy harmadik fogalom. Még csak annyit, hogy a személyes­kedést ne ismének meg, mert ez a mozgalom rákfenéje. De nemcsak május elsején mutatták meg egységes cselekvő erejüket, hanem

Next

/
Oldalképek
Tartalom