Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-01 / 78. szám

PEST HEGYEI

KJCírltm

1972. ÁPRILIS 1., SZOMBAT

TV-FIGYELŐ

Ftíruni. Működtek a telefonok, de ezúttal a helyszínen

— a csepeli munkásotthonban

— is át lehetett adni kérdéseket az egyetlen válaszadónak, Komócsin Zoltánnak. Az „egyszemélyes fórum” könnyebben elkerüli a kérdések elaprózódását, s a műsorvezető, Sugár András, szokott könnyedsége, az előadó szerény közvetlensége, saját tévedéseiről is valló nyíltsága a közönség ünnepélyes hangulatát is oldotta, bizonyos pedagógiai eleganciával válogatva komoly kérdéseket anekdotákkal Jó úton halad hát a Fórum, amikor hivatásos politikusokat hív a képernyőre. Az

ő magatartásuk is azt sugallja: közös ügyünk a politika, mindnyájunknak tájékozódnunk kell, s a magunk módján bele is szólnunk.

Ványa bácsi. Méltón ünnepelte a televízió a színházi világnapot Maurice Béjárt Básti Lajos tolmácsolta költői hangú üzenetével, de legfőképp a Vígszínház kitűnő előadásának felvételével.

Horvai Istvánnak ez a talán legliihletettebb rendezése végleg szakít a borongósan fuvo- lázó Csehov-c-lőadásokkal, és céltalan életek szenvedélyes kétségbeesését csalja elő színészeiből. Latinovits Zoltán egy tehetséges ember elpazaAz igényekhez mért lehetőségeket

Az elmúlt hét végén három napon át tanácskozott a művelődésiház-igazgatók országos konferenciája. Időszerűségét a társadalmi igények fejlődése s ebből eredően a köz- művelődés megváltozott feladatai indokolták.

Amint az MSZMP X. kongresszusa megállapította: „Az ország előtt átló feladatok, valamint a tudomány és technika rohamos fejlődése az emberek képzettségének növelését, az ismeretek szüntelen bővítését igénylik társadalmi méretekben.” A művelődési otthonok feladata, hogy a lakosság minden rétege — de különösen az ifjúság — számára lehetőséget biztosítsanak és ösztönzést nyújtsanak a különböző művelődési közösségek kialakítására, a tudomány és a művészet sokoldalú, aktív elsajátítására, befogadására, továbbá a társas élet változatos formáinak gyakorlására, a kulturált szórakozásra és pihenésre. Művelődési otthonaink többsége azonban ezeknek a megnövekedett igényeknek már nem tudott eleget tenni az elmúlt esztendőkben.

A nyilvántartott 3358 művelődési otthon közül mindössze 1913 bizonyult alkalmasnak a korszerű közművelődési igények hozzávetőleges kielégítésére, de ezek egy része is hiányos felszereléssel rendelkezett, és szinte állandó anyagi gondokkal küszködött. Az állami támogatás a legtöbb intézményben még a fenntartási költségeket sem fedezte, tehát a művelődési otthonoknak maguknak kellett (és kell még ma is) megkeresniük a működésükhöz szükséges pénzt. Ezeknek a „kereseti forrásoknak” azonban alig volt (és van) közük a megfogalmazott célhoz.

A háromnapos tanácskozás egyik nagy pozitívuma az az egyértelmű állásfoglalás, mely szerint o saját bevételektől függő finanszírozási rendszer nem biztosítja kellően a szakmai működés anyagi feltételeit. Ezért az intézmények nagyságától, felszereltségétől, tevékenységi körétől függően differenciált pénzügyi ellátást és gazdálkodási rendszert célszerű kialakítani. Ez azt jelenti, hogy 1973-tól a klubkönyvtárak összes kiadását és bevételét a fenntartó szerv költség- vetésében irányozzák elő. A művelődési központoknál és a művelődési házaknál a működés alapfeltételeit szolgáló költségek fedezését az intézmény fenntartója támogatásból biztosítsa, és a müvelődéspoli- tikailag legfontosabb feladatok megoldásához szükséges összeget is támogatásból bocsássák a művelődési otthonok rendelkezésére.

A tanácskozás másik nagy eredménye annak megfogalmazása: szükséges mind a főhivatású, mind a tiszteletdíjas népművelők bérrendszerének korszerűsítése, fontos, hogy a pedagógusokéhoz hasonló végzettségű népművelők részére is különféle szociális kedvezményeket (például lakásépítési kölcsönt), általában nagyobb

társadalmi megbecsülést kell biztosítani. Erkölcsi megbecsülésük érdekében pedig külön elismerő kitüntetés alapítására született javaslat.

A tanácskozás állást fog- xx lalt abban a régóta vitatott kérdésben is, hogy ki a felelős egy-egy község közművelődéséért. Eddig sok helyütt ez úgy fogalmazódott meg, hogy a község egész közművelődési tevékenységéért a művelődési otthon igazgatója felel. Ez így nem lehet igaz, mivel a művelődési otthon egy a közművelődés intézményei között, s csupán azokkal együtt biztosíthatja egy-egy település közművelődési ellátását. A közös nevelési cél összeköti a többi intézménnyel, ezért egymást erősítve, egymás munkájára építve kell végezni munkájukat. A település egészének közművelődéséért elsősorban a tanács felelős, nem pedig a művelődési otthon igazgatója! Ebből következik, hogy a köz- művelődési intézmények

együtt ható munkája érdekében tovább kell fejleszteni a tanácsi koordináló tevékenységet. A tanácstörvényben megfogalmazott elvek jó alapot adnak a helyi tanácsok művelődési otthont irányító tevékenységéhez is. Fontos, hogy az intézményekre csak olyan feladatok háruljanak, amelyek megvalósítására adottságaik és feltételeik alapján képesek.

A művelődési otthon lényegét tekintve helyi intézmény. Tevékenységét (tartalmát, módszereit, formáit és hatókörét) meghatározza működési helyének gazdasági arculata, a lakosság rétegeződése, az egyes rétegek érdeklődése és műveltségi szintje, a helyi hagyományok jellege és az, hogy milyen más intézmények vannak még a községben, városban. Sajátos profilját, működésének tartalmát a helyi adottságok és az általános művelődéspolitikai célok egysége adja.

S mivel helyi intézmények, helyi igényeket elégítenek ki, joggal számíthatnak a helyi erőforrásokra. Ezért tovább kell erősíteni a művelődési otthonok közös működtetésére, fenntartására irányuló kezdeményezéseket. Jó lenne mielőbb eljutni oda, hogy általánossá váljék a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, ipari üzemek patronálása, anyagi segítségnyújtása. Hiszen főként ezek munkásainak művelődését, nevelését szolgálják művelődési otthonaink.

A háromnapos konferencia hasznosnak bizonyult, mert reálisan mérte fel a művelődési otthonok jelenlegi helyzetét, és szabta meg a továbblépés legfontosabb feltételeit. Természetesen ezek a feltételek nem valósíthatók meg egyik napról a másikra, de társadalmi összefogással, a népművelők hozzáértő, áldozatos munkájával gyorsabb ütemben léphetünk előre a közművelődés korszerűsítésében, mely szocialista továbbfejlődésünk egyik alapkérdése.

Prukner Pál

rolt napjainak keserű bosz- szúszomjával támad, s roskad vissza reménytelenségébe; Ruttkai Eva a műfaj nélküli életművész asszonyi gyávaságát és felkavaró vibrálását egyaránt sokszínűén szikráz- tatja; Darvas Iván dikciója némelykor modoros, de meg- rázóan képes éreztetni Aszt- rov emberi értékeit a részeg kallódás álarcában. Venczel Vera nem tehet róla, hogy hájasabb szerepénél, mégis jól játssza el a pártában maradásra ítélterését, Tomanek Nándor hangjában ott rezeg a professzor üres felfújtsága, s' az epizódszereplők is pontosan. illeszkednek az előadás hangulatába.

Jogi esetek. A „Kié legyen

a lakás?” ügye társadalmi problémává nőtt, túllépte a jogi megfogalmazás határát, egyben rá is mutatva azokra a joghézagokra, mélyekben a társadalmi igazságérzet is eltűnhet. E sorok írója csatlakozik a közvéleményhez, mikor a becsületes munkával szerzett alapvető tulajdonból, a lakásból való kisemmizést aggályosnak érzi, ha mégoly nemes jelszóval (a gyermek érdekével) is indokolják. Mert a tulajdonjog formális fennmaradása csupán zaibhegye- zésre alkalmas, viszont — jogbizonytalanságot teremtve — végső soron visszatart a házasságtól, s így a gyermekszaporulattól, másfelől az ítélet akaratlanul is ötletet ad az érzelmi spekulánsoknak. (Vajon nem tekinthető az ügy fordított házasságszédelgésnek?) Az eset különben sem „vagy-vagy”: államli beavatkozással a gyermek érdekei más módon biztosíthatók, anélkül, hogy bárki is markába nevethetne.

Röviden. Érzelmesen búcsúzott Bors, de nem meggyőzően: pojácaellenségek tűzharcban való pusztulása nem léphet elő történelmi igazságszolgáltatássá, a baj társak céL előtti tragikus halála is ellentmond a korábbi hangvételnek.

A 25 esztendős Tiszatáj, Szeged irodalmi-kulturális folyóiratának bemutatása kitekintett a város életére, s érdekesen pedzette a vidéki író munkájának nehézségeit.

Ma kezdődik a polgárháború idejét felelevenítő Boni- vur szíve című háromrészes szovjet tv-film sugárzása. Este a nemrég nálunk vendégszerepeit Gisela May énekel Brecht-dalokaf, majd a Légyfogó vetítése következik a Wajdia-sorozatiban. Vasárnap indul a Maci Laci rajzfilmsorozat. A hét jelentkezése után pedig Szabó István Szerelmesfilmjét láthatjuk. Húsvéthétfő délelőttjén végre ifjúsági tv-filmet (Urbán Ernő —Fejér Tamás: A kazamaták titka) mutatnak be. Délután ismét lesz Ki miben tudós? elődöntő, s akik nem látták, okvetlenül nézzék meg a Társbérlőnk, az ecetfa című kitűnő riportfilmet. Nyugdíjas kanász portréját adja egy dokumentumfilm, az Önsajátmagam- ról... Este az Állami Népi Együttes táncjátéka (Kisboj- tár) van műsoron. Kedden a gyermekeknek A varázsló című filmet, a felnőtteknek egy Budapest felszabadulására készült dokumentumfilmet (Pro Űrbe) és egy kitűnő szovjet mozifilmet (Ragyogj, ragyogj, csillagom) ajánlunk a bő műsorválasztékból

Lehotay-Horváth György

Kiváló és érdemes művészek

A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány a szocialista kultúra terén elért eredményeik elismeréséül a „MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG KIVÁLÓ MŰVÉSZE” CÍMMEL TÜNTETTE KI: Andor Ilona Liszt-díjas karnagyot, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét, Borsos Miklós Kossuth- díjas és Munkácsy-díjas szobrász- művészt, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét, Greguss Zoltánt, a Madách Színház szír.mű- vészét, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét, Kálmán Györgyöt, a Nemzeti Színház Kossuth- díjas és Jászai-díjas színművészét, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét, Kollányi Ágoston Kos- suth-díjas filmrendezőt, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét, Kosa György Erkel-díjas zeneszerzőt és zongoraművészt, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét, Makrisz Agamemnon Munkácsy- díjas szobrászművészt, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét, Radnay Györgyöt, a Magyar Állami Operaház magánénekesét, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét, Vaszy Viktort, a Szegedi Szimfonikus Zenekar vezető karnagyát, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét;

„magyar népköztársaság ÉRDEMES MŰVÉSZE” CÍMMEL TÜNTETTE KI:

Avar Istvánt, a Nemzeti Színház Jászai-díjas színművészét, Bacsó Péter Balázs Béla-díjas filmrendezőt, Bretus Máriát, a Pécsi Nemzeti Színház Liszt-díjas balett-tán- cosát, Fényes Szabolcs Erkel-díjas zeneszerzőt, Hamala Irént, az Állami Operaház balettmesterét, Ivá- nyi Józsefet, a Szegedi Nemzeti Színház Jászai-díjas színművészét, Kádár Györgyöt, a Képzőművészeti Főiskola tanárát, Kossuth* díj as és Munkácsy-díjas festőművészt, Kiss Nagy András Munkácsy-díjas szobrászművészt, Kocsis András Kossuth-díjas és Munkácsy-díjas szobrászművészt, Kovács Béla Liszt-díjas klarinétművészt, a Magyar Állami Operaház zenekari művészét, Mensáros Lászlót, a Madách Színház Jászai-díjas színművészét, Miliályfi Imrét, a Rádió és Televízió Balázs Béla-dí jas rendezőjét, Mura Pétert, a Miskolci Szimfonikus Zenekar Liszt-díjas vezető karnagyát, Nemesszeghy Lajosnét, a kecskeméti Kodály Zoltán ének-zenei általános iskola és gimnázium igazgatóját, Orosz Adélt, a Magyar Állami Operaház Kossuth-díjas és Liszt-clíjas magántáncosát, Papp Gyula festőművészt, Reich Károly Kossuth-díjas grafikusművészt, Róna Viktort, a Magyar Állami Operaház Kossuth- díjas és Liszt-díjas magántáncosát, Schaár Erzsébet Munkácsy-díjas szobrászművészt, Seregi I^ászlót, a Magyar Állami Operaház Erkel-dí- jas koreográfusát, Stettner Béla

Munkácsy-díjas grafikusművészt, | Erkel-díjas zeneszerzőt, a Liszt Fe- Szabó Gyulát, a Thália Színház renc Zeneművészeti Főiskola tana- JászaJ-díjas színművészét, Szer- rát, Zách (Zsámbéki) Jánost, a vánszky Endre Kossuth-díjas és | Vígszínház színművészét.

Művészeti díjasok

Az alábbiakban közöljük az

1972-es művészeti díjasok névsorát.

JÓZSEF ATTILA-DIJ

I. fokozat:

Csorba Győző, Kálnoky László és Lányi Sarolta költő-műfordító, Szabó Magda író;

II. fokozat:

Kertész Ákos író, Kormos István költő, Lator László költő-műíordí- tó, Molnár Zoltán író;

III. fokozat:

Dia Mihály, Szabó B. István kritikus, Tóth Judit költő-műfordító;

JÁSZAI MARI-DIJ

I. fokozat:

Márkus László, a Madách Színház színművésze, Sándor János, a békéscsabai Jókai Színház főrendezője, Tomanek Nándor, a Vígszínház színművésze, Vágó Nelli, a Nemzeti Színház jelmeztervezője;

II. fokozat:

Drahota Andrea, a Thália Színház színművésze, Gál István, a Magyar Rádió és Televízió rendezője, Gosz- tonyi János, a Thália Színház színész-rendezője, Németh Sándor, a Fővárosi Operettszínház színművésze, Papp Éva, a Vígszínház színművésze, Sinkó László, a Nemzeti Színház színművésze, Tímár Éva, a Pécsi Nemzeti Színház színművésze.

III. fokozat:

Haumann Péter, a Huszonötödik Színház színművésze, Szigeti Géza, az Állami Déryné Színház színművésze, S. Tóth József, a győri Kisfaludy Színház színművésze, Vere- bély Iván, a Vidám Színpad színművésze.

BALÁZS BÉLA-DIJ

I. fokozat:

Drégely László, a Magyar Rádió és Televízió díszlettervezője, Magyar József filmrendező-operatőr, Vámos László fotóművész és Zsombolyai János filmopcratőr;

II. fokozat:

Gábor Pál filmrendező, Rédncr Márta fotóművész, Sándor Pál filmrendező;

in. fokozat:

Czlgány Tamás filmrendező, Kígyós Sándor, a Magyar Rádió és

Televízió rendezője, Mátay Lívia, a Magyar Rádió és Televízió díszlet- tervezője.

LISZT FERENC DÍJ

I. fokozat:

Lajos Attila fuvolaművész, Mihály András zeneszerző, a Zeneművészeti Főiskola tanára, Sólyom Nagy Sándor, a Magyar Állami Operaház magánénekese, Tátrai Vilmos hegedűművész, a Zeneművészeti Főiskola tanára;

II. fokozat:

Kiss Gyula zongoraművész, Ko- rondy György, a Magyar Állami Operaház magánénekese, Kovács Lóránt fuvolaművész;

III. fokozat:

Barth István, a Pécsi Zeneművészeti Szakiskola tanára, a Pécsi Filharmóniai Zenekar tagja, Kardos Pál kóruskarnagy, a Szegedi Tanárképző Főiskola docense, Pár- tay Lilla, a Magyar Állami Operaház balettegyüttesének szőlótáneo- sa, Sapszon Ferenc karnagy.

ERKEL FERENC-DIJ

I. fokozat:

Balassa Sándor zeneszerző, Lend- vay Ernő zenetudós, Somlai László zenetudós;

II. fokozat:

Karai József zeneszerző;

III. fokozat:

Létai Dezső, az Állami Népi Együttes koreográfusa, Vecsernyés János, a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenei rovat vezetője*

MUNKÁCSY MIHÁLY-DÍJ

I. fokozat:

Eigel István festőművész, az Iparművészeti Főiskola docense, Gerzson Pál festőművész, az Ipar- művészeti Főiskola docense, Győri Dezső szobrászművész, Szántó Tibor tipográfus;

II. fokozat:

Kóka Ferenc festőművész, Pécs! László textiltervező iparművész.

III. fokozat:

Csik István festőművész, Hübner Aranka textiltervező iparművész, Kántor Lajos festőművész, Klimó Károly festőművész, Ligeti Erika szobrászművész, Lóránt János festőművész, Piros Tibor grafikusművész, Rékassy Csaba grafikusművész.

Anyanyelvét tanulja a gyerek

KÜLÖNÖSÍN A NAGYSZÜLŐK ÖRÜLTEK

Albertirsa nemzetiségi község, lakói főleg szlovákok. A faluban a Tessedik Sámuel Általános Iskolában fakultatív szlovák nyelvtanítás folyik. Többször fordultak hozzám a szülők, halad-e a gyerek a nyelvtanulásban. Elhatároztam, nem egyenként adok választ, jöjjön el mindenki a „nyílt” szlovák órára.

A gyerekek szétvitték a hírt, én pedig nagy érdeklődéssel s némi aggodalommal vártam a napot. Vajon félretesznek-e minden más munkát, szakítanak-e maguknak a felnőttek annyi időt, hogy eljöjjenek a nem mindennapi órára? Nem kellett aggódni: az eredmény minden várakozást felülmúlt. Jöttek a nagyszülők, a szülők, sokan ott voltak az iskolatársak közül is. Igyekeztek is a „szlovákosok” derekasan.

Ott volt és végig nagy figyelemmel hallgatta a feleleteket dr. Revuczky Béláné orosz szakos általános iskolai tanárnő. Az óra végén megdicsérte a gyerekeket, s elmondta nekik, hogy akik tudnak szlovákul, könnyebben megbirkóznak az orosz nyelvvel is. A hallottak alapján örömmel várja őket majd az ötödik osztályba.

Tanulságos, szép nap volt. Jólesett látni, hogy az idősebbek, különösen a nagyszülők

milyen elégedetten veszik tudomásul: anyanyelvét tanulhatja a gyerek.

Ponicsán Gyula, a Tessedik Sámuel Általános Iskola szlovák szaktanítója

D an Jordach vendégfellépése

Mindig

bukaresti

SZAZHALOMBA TTA

Sikeres író—olvasó találkozó

Sikeres író—olvasó találkozó színhelye volt a százhalombattai Olaj presszó. Az Origó ifjúsági klub meghívására a város fiataljai Baranyi Ferenc költőt látták vendégül.

Baranyi Ferenc a költészet céljáról, hatásáról, s a kortársak munkásságáról, életéről, terveiről beszélt. Megragadott

bennünket ars poeticája: „A költészet azért szól az emberhez, hogy az ne maradjon egyedül, legtisztességesebb szándékai ne bizonytalanodjanak el.”

Az estét méltóan egészítette ki Merényi Judit szép versmondása.

Schillinger Attiláné

nagy öröm, ha a operaház művészei látogatnak el hazánkba. Nico- lae Herlea, Ludovic Spiess, Zenaida Pally, Lucia Stanescu vendégfellépései minden alkalommal a szezon kiemelkedő eseményei voltak. A román énekesek zenei felkészültsége közismert; tanulmányaik is eleve világkarrierre készítik fel őket, hiszen megkövetelik a művészektől a kifogástalan olasz és francia nyelvtudást, s a több nyelvű szerepgyakorlatot.

Dán Jordachescu sem először fordul meg hazánkban; egy, illetve három évvel ezelőtt nagy sikerrel énekelte Donizetti: Lammermoori Lucia című operájában Ashton szerepét és Mozart; Don Jüanját. Hangversenypódiumon nagyszerű dalénekesi kvalitásairól is meggyőződhettünk. Most két alkalommal hallottuk az Erkel Színházban. Pénteken Posa márkit énekelte Verdi: Don Carlos című operájában, kedden este pedig a Trubadúr Luna grófját. Mindkét estén ismét meggyőződhettünk Jordachescu remek

hang adottságairól, ösztönös,

természetes muzikalitásáról, nagyszerű szerepformáló készségéről. A színpadon fesztelenül, otthonosan mozog, s ugyanilyen természetességgel énekel. Hatalmas, szép tónusú hangja nem ismer technikai nehézségeket. Bár a természetes, könnyed mozgás Posa alakításának nem vált túlságosan előnyére, mert a magasztos eszmékért küzdő, tiszta lelkű szabadsághős figurája ezáltal udvaronccá változott. (A darab egyik jelenetében valóban ilyen figurát kell alakítania.) Luna gróf szerepében már igazán otthon volt, énekesi teljesítményével egyenrangú színészi alakítást nyújtott. A Don Carlosban nagyszerű Fülöp királyt hallottunk a fiatal Begányi Ferenctől. Lukács Ervin vezénylése kitűnően fejezte ki a darab drámai erejét és hangulati tartalmát. A Trubadúrban Komlóssy Erzsébet és Dobránszky Zsuzsa méltó partnerei voltak a vendégművésznek. A fiatal Oberfrank Géza lendületesen vezényelte az előadást.

Korda Agnes