Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-23 / 95. szám
1972. Április 83., vasärnap ""xJ&Htw | MÁRKUS TILDA: I PORTRÉ MEZEI ANDRÁS: Háborúk nemzedéke A háborúban robbant gránát most szúrt a szívedbe szilánkot. Tűhegyes, gyilkos idegesség, mint a lassított robbanások. tűhegyes, gyilkos idegesség... Dől a háborúk nemzedéke. Összecsap roncsolt szerveinkben, minden napért megküzd a béke. Összecsap roncsolt szerveinkben, és nem akarunk megpihenni. Valami finom elkopás ez, orvos sem tudja észrevenni. Valami finom elkopás ez, a háborúban szerzett járvány... Szívéhez kap és dől az ember. Kitől maradunk holnap árván?! LAKATOS ISTVÁN. Dal A lélek tájai felett arcod, mint sebzett nap remeg, kezdődik — végső számadás — valami belső utazás. Nyílnak világok, mélységek fénye árad, sebek tengerszeme, zárva az út visszafelé. Mosolyod, mint fagyott, rezzenéstelen tó ragyog: szívem sötét telében homlokod süt fehéren. SZOMRÁKY SÁNDOR-. Fújt a szél Ó valaiki ment a hídon sziszegve fújt a, szél sötét vizet kavart a szél és egy ember ment a hídon Még szálldosott néhány sirály fekete volt az éj hideg szomorú volt az éj s keringett még néhány sirály És nem volt akkor szeretőm oly fehér volt a part ó megfagyott a tér a part és nem volt akkor szeretőm Bűnöm és már lelkem se volt lehullt a gyönge ég jeges utakra hullt az ég s a hídon már senki se volt fPEST MEGYEI ALKOTÁSOK | Jelkép és valóság Konty. Műkonty. Fekete haj. Fekete szem. Fekete haj, fekete szem, fekete keretes napszemüveg', alatta trborkatej. Max Factor, szemhéjfesték, rúzs, szemöldökceruza, műszempilla. Nagy konty, babaarc, fekete keretes napszemüveg alatt aranylánc, Triumf, nesodor, karok, derék, karperec. Karok, karcsú derék, karperec alatt gyűrűk zafírral, rubinnal, aranyból. Zafír, rubin gyűrűk, aranylánc, karperec alatt gyöngy- háziakk, különleges kézápoló. Ez a kéz tud: írni, olvasni és beszélni! Beszédes kezek alatt öv, alatta maxi. Fekete haj, fekete szem, fekete keretes napszemüveg, alatta maxi, alatta A Főnök Titkárnője. 'SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSATSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS* >SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSfSSSSSSSSSSSS/SSSSSS/SSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSWSSSfSSSSSfSSSS*SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSS"SSSS/ySSSrSS/l S f ANDORAI MARIA GRAFIKAI — Ötvenöt. — Öt év múlva nyugdíjba megy. Figyelmeztetem: térjen. észhez. Tönkreteszi a jövőjét. — A jövőmet? — nézett fel Pomera. — Azt! Mért vágta össze? — Mert nem kell. — Ki mondta magának? — Székely kartárs. — Hogy összevághatja? — Hogy nem kell. j--------------—. az ablakhoz ment, I A két nő | a művezetővel be------------------- szélgettek. — Az ot t, magukkal szemben, a prés — mondta valamire Székely. — ősszel a kocsik tengelyig merülnek a sárba, mert a betonút mélyebben van, mint az udvar szintje. — Székely kartárs! — csattant fel Bálint. — Legyen szíves, mondja el, hogy történt! Székely visszafordult az ablaktól. Fáradt hangon válaszolt. — Ugye, kellett négy új eleje a hatszázkettesekhez. Komplett. Nem volt a raktáron. Kiadtam Pomerá- nak. — Miért Pomerának? — Ö a legjobb lakatosom. Univerzális szakember. — Aztán? — Aztán egy hét múlva megjöttek az újak. Tizenkét darab. Mondtam neki, hogy amit eddig csinált, tegye félre, talán még egyszer szükség lesz rá. Kihozattam az újakat a raktárból. — És? — Ö meg hozzákezdett a szereléshez. Először rumlizott, odavágta a kalapácsot, hogy ő nem segédmunkás, aztán hozzáfogott. Este bennmaradt, és a félkész munkát, amit félbehagyattam vele, összevágta apró darabokra. — Időbérben csinálta? — Nem. — Jó forint volt rajta? — Nem. — Hát akkor?! Mért rumlizott? — Szerette csinálni. Komoly munka volt. Szép munka. Szakmai sovinizmus — gondolta Bálint —, vagy hogy mondják ezt... Most sem értette. Mi haszna volt ebből az öregnek? — Maga ellenőrizte a műhelyt, mielőtt elment? — Ellenőriztem. Üres volt. — Maga hol bujkált?! — kérdezte az öregtől. — Nem bujkálok én senki elől — nézett fel Pomera. — Még a Székely elől sem. — Hol volt, mikor Székely ellenőrizte a műhelyt? — Talán a klozeton. Mit tudom én... .------~--------- valamit mondott az | Szűcsné I ablaknál félhango------------------ san, de Bálint nem értette. A két asszony nevetett. — Tudja, milyen értéket tett tönkre?! Legalább hétezer forintot. Megfizettetem ! Pomera hallgatott. — Átadom az ügyészségnek, érti? Tudja, mi ez?! Szabotázs! Magának mindegy? Le fogják ültetni! Pomera egykedvűen nézett vele farkasszemet. — Rám itt úgy sincs szükség — mondta. Bálint a fejét fogta. — Ez tényleg megőrült... Ki mondta ezt magának? — Tudja azt maga is... Itt csak segédmunkások kellenek. — Maga szabadkézből akar dolgozni, mint harminc évvel ezelőtt? Nem érti, hogy olcsón kell termelnünk? Nem érti, mi a nagyüzem? — Értem én. Amit én tanultam, arra nincs szükség. Értem én. Bálint lerogyott a székre. Azelőtt az ilyen embert egyszerűen kirúgták. Most 6 töltheti vele a drága idejét. — Maga mit szól ehhez? — kérdezte a művezetőt. Székely fáradtan nézte. — Nem tudom. — Maga mit csinálna vele? — Nem tudom ... — Fegyelmi elé fogom állítani! És maga lesz a bizottság elnöke. Akkor mit csinál? — Most még nem tudom. A fiatalasszony mögött becsukódott az ajtó. Bálint észre sem vette, mikor elköszönt. Kimerültén dőlt hátra. — Szóval, nem tudja... De azt tudja, hogy a vezető felelős a beosztottjaiért? — Legfeljebb fegyelmi elé állít engem is. Bálint a ventillátor kapcsolójával babrált. Kikapcsolta, és elindította megint. Ezt kár volt mondania. Székelyt is kikészíti ez a hőség. Majd máskor beszél vele. Fáradt volt. — Menjenek le — mondta a két embernek — majd még találkozunk.--------------------- még mindig az | A titkárnő | ablaknál állt. Fe--------------------- gyelmezett arcán ne m látszott indulat. — Mit csináljak vele? — nézett rá Bálint. — Hagyd futni. — Nem tehetem. A hétezer forintot még csak elkenném valahogy. De nem teremthetek precedenst. És megtudhatja valaki... Te, ez az ember őrült, ugye? Némethné nem felelt. Bálint előrehajolt. — És én?! — ordította. — Én ne őrüljek meg? Minden az én nyakamon van! És ilyen tébolydában dolgozom! Örültek között! Rácsapott az asztalra, egy üvegszilánk felsértette a kezét. — Az isten verje meg! — szisszent fel. Szájába kapta a tenyerét. — Csillapodj — mondta Némethné, és újra letörölte az asztalt. Aztán a gép mellé ült, dolgozni kezdett. Mindketten hallgattak egy darabig. Bálint zsebkendővel töröl gette a nyakát. — Ne főzzek mégis egy kávét? — kérdezte később az asszony. — Főzzél... De vigyázz! — Vigyázok. — Holnap szombat — mondta Bálint. — Menjünk ki a telepre délután. Döglesztő ez a meleg. — Meglátjuk.. — Némethné a férfi háta mögött elmosolyodott. Odatette a kávét. tek helyét, kinek van igaza, hányat pakoltak az előbb. — Csakugyan hat! — állapítja meg az, amelyik az előbb hetet mondott. — Hé! Tudod, mit? Mondjunk eggyel mindig többet Nem számolja a lerakásnál a kutya se! Ahányszor fordulnak, egy- gyel-kettővel mindig többet mondanak be. A két legény még egy hétig hordja együtt a keresztet. Naponta fordulnak hússzor. Ahogy számol- gatják magukban, hét-hétszáz ; forint lesz a többlet. I Amikor az elszámolás meg- ! van, szemrebbenés nélkül te- i szik zsebre a forintot. Azt a j hétszázat is. | — Hogy lehet az — mondi ja néhány nap múlva az ag- i ronómus, amikor az elszámo- I lásokat nézi —, hogy nekünu j volt 38 ezer keresztünk, itt meg 49 ezret mutattak ki. Nem kell sokáig gondolkozni, rájönnek. A kocsisok többet diktáltak be. Hívatják a brigádvezetőkei. Azok esküsznek, az ő brigádjuk minden tagja annyit hozott, amennyit bediktált. Az agronómus kerékpárra ül, végigjárja a határt. Megszámolja a keresztek helyét. Igen, de fele tarló, felszántotta már a traktor. Összeül a vezetőség, és káromkodik. Behívatnak minden kocsist. Akkor hallja a két legény is: tízezerrel több van bediktálva. Amikor kimennek az irodából, egymásnak esnek. — Hát más is? — mondja az egyik. — Látod — feleli rá a társa. Aztán azt beszélik, ha ők azt tudták volna, lehetett volna már az első héten, ökmeg csak a második héten mondtak többet. — Nagy marhák vagyunk — néznek egymásra. — Azok! — ismerik el mind a ketten. Aztán, ahogy mennek az istállóba, a lovak közé, azon gondolkoznak mindketten, hogy jövő nyáron már ezt sem, lehet. Ez volt az utolsó alkalom. Éppen felét szalasztották el. Eszükbe sem jutott, hogy hátha jövő nyáron már nem akarnák akkor sem, ha lehetne. Vajon ennek hány nyár kell még? És hány tiszta búzakereszt? Végh Antal i f Amikor az osztaghoz érnek, az egyik legény bediktálja: — Hét! — Csak hat! — böki oldalba a másik, hogy más ne hallja. Mikor újra fordulnak az üres szekérrel, egymás közt beszélgetnek: — Hat ez csak, te! — Hét, ha mondom! Aztán kimennek újra a búzaföldre. Űtközben elhatározzák, hogy megnézik a kereszfy e eleje, se vége, az egy- % másba rakott búza- kévéknek. Ahány földhát, annyi sor kereszt, katonás rendben. Sárgállik a tarló, fullasztó meleg szél lebeg fölötte1. Szép a termés, a tiszta búzakereszteket szekerekre rakják. A lovak dobognak, sörényüket rázzák, legyet vernek le magukról. Szájuk szélén fűszínű nyál. A szekeret két legény rakja. — Elég — mondja az, amelyik fent van. Meghúzzák a köteleket, az oldalrúdhoz akasztják, és ellibegnek a megrakott szekérrel a porban, az akácfák közt. Tiszta búzakereszt Köztereink szorgalmas gondozója Ohmann j Béla, — Debrecen, Szeged, Budapest, Keszt- ! hely, Sopron városképét alakította szobraival í —, Váccal létesített kapcsolata 1964-ben kezdődött, ekkor helyezték el a váci autóbusz-pályaudvaron Közlekedési emlékmű-vét. E nagyméretű kődomborítás létrejötte kultúrtörténeti hagyomány alapján történt, hiszen a Petőfi Sándor megénekelte vasút, első magyar szakaszán Pest és Vác között kezdte működését 1846. július 15-én. A közlekedés múltját és jelenét fűzi egybe Ohmann Bél'a jelképes emberi figurája, e légi úszó, e szárnyas lény, aki egyaránt érinti a nép ajkán „kávédarálónak” nevezett füstös mozdonyt és a modern formátumú Ikarus-buszt. A domborítás felületének precíz beosztása erénye és határa egyúttal e szobrászi alkotásnak, a mű ennyit tud és akar mondani a művelődéstörténeti követelményeknek és a művész készenléti fokának megfelelően. Ohmann Béla másik váci szobra a DCM lakótelep illusztris helyén üdvözli az érkezőt. Természetes mozdulattal fogadja a ruhátlan női akt a fényt, mely napszállatig majdnem körbejárja. A napozás, a nyár örömeit szólaltatja meg e szobor, — mely különösen nagy gondot fordít a részletekre, az anatómiai indítékok maradéktalanul pontos megvalósítására. A hosszítások, a láb kulcsolása mindmind ezt a célt szolgálja, a végtagok enyhe nyújtásában, a kicsit megfáradt tekintetben Ohmann Béla az idő vonulását érzékelteti, azt, hogy ez a szobornő lassan megkezdi búcsúzását a fiatalságtól. Losonci Miklós — Mi az istent csináltál? — fa- :adt ki Bálint. Némethné lassan fordult a férfi elé. — Hét éve használok ilyen po- larat. — Mert forrón töltötted bele! — Mindig forrón töltöm. A presz- zóban is forrón töltik. — Mert egy félórát hűtötted a hi- eg vízben. Mindent az se bír! — Én sem!-------------------- a szobában. BáCs end lett | lint hallgatott. A-------------------- fiatalasszony meget ően mérte végig. — Gyere —for- ult a titkárnőhöz —, hozd rendbe ragad. — Bele akart karolni, de Témethné nem engedte. Szűcsné szele összeszűkült. Utána ment, bevág- i az ajtót. Székely újra az ablakfának tá- íaszkodott. Fáradtan nézett maga lé. Izzadt volt, poros és olajos, mint ömera. Épp csak köpenyt viselt, óméra körülhordta kifejezéstelen íkintetét a kávépettyes falakon, s lint aki eleget látott, újra lesütötte szemét. Bálint az ablakhoz lépett. — Ezt a cirkuszt! — Érezte, hogy evetséges. El akarta ütni a dolgot önnyedén. — Azt hittem, kitört a áború. Csak nők kezébe adjon az nber valamit! Székely erőltetett mosollyal bólin- >tt. Nem felelt. — Pomera bácsi — fordult Bálint z öreghez. Hangot váltott: — Értse leg: tudni akarom, mi történt? A ventillátor egyenletes búgással igott jobbra-balra, mintha csóválná fejét. Pomera felhúzta a vállát. — Na! — biztatta Bálint, mert igalább megmozdult az öreg. — Na, eszéljen! — Tudja azt maga ... Hangok hallatszottak az előtérből, isszajöttek az asszonyok. Mintha em történt volna semmi. — Meg- lutatom a K/5-öst — mondta Né- tethné. Halkan beszéltek mögötte, álint idegesen járkált fel-alá. — Ezzel a viselkedéssel nem megy smmire — mondta az öregnek. — sak magának árt. Mennyi idős ma- a?
